Pest Megyi Hírlap, 1977. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-03 / 207. szám

19TÍ. SZEPTEMBER 3., SZOMBAT SR. ff, Szakközépiskola A postaforgalmi szakközép­iskola alapítására kötött meg­állapodást tegnap Dabason a Pest megyei Tanács nevében dr. Csicsay Iván elnökhelyet­tes és a KPM posta főosztálya részéről Povorai György ve­zérigazgató-helyettes. A kö­zépiskolai hálózat fejlesztésé­nek e jelentős megyei esemé­nyén megjelent Ihászi Jó­zsef, az MSZMP dabasi járá­si bizottságának első titkára is. Diplomakiosztó és tanévnyitó a politikai főiskolán Pénteken diplomakiosztó és tanévnyitó ünnepséget tar­tottak az MSZMP KB Politi­kai Főiskoláján, részt vett az ünnepségen és beszédet mon­dott Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Ott volt az ünnepségen Jakab Sándor, az MSZMP KB osz­tályvezetője és Lakos Sándor, az MSZMP KB Társadalom- tudományi Intézetének igaz­gatója. Szabó József, a Politikai Főiskola rektora adta át a diplomát a nappali, a levele­ző, illetve a kiegészítő tago­zaton végzett 255 hallgató­nak. Tizenhatan egyetemi dok­tori címet kapták a politikai tudományokból. Az ifjúsági klubokban: Tartalmas a politikai munka I Tegnap — dr. Arpási Zoltán első titkár elnökleté­vel — ülést tartott a KISZ Pest megyei bizottsága. A klubmozgalom jelenlegi helyzetéről tárgyaltak a részt­vevők. Az ülésen megállapították: Pest megyében a klubmozga­lom már csaknem tizenöt éves múltra tekinthet vissza. Ami­kor 1971-ben bevezették az ifjúsági törvényt, a korábban inkább csak ösztönös tevé­kenység egyszeriben szerve­zetté vált. Ettől az időszaktól kezdve fokozott figyelem össz­pontosult e kiscsoportos, job­bára kötetlen formára, amely — mindenekelőtt tartalmi ru­galmassága következtében —, egyesítette a politikai tevé­kenységet, az önművelés ki­alakításának képességét, s a hasznos időtöltést. A KISZ KB intéző bizottsága 1973. má­jusában elemezte az ifjúsági klubmozgalom helyzetét, meg­határozta a legfontosabb ten­nivalókat. Ez az állásfogla­lás, majd az 1975. február 20-i közművelődési határozat a klubot, mint az ifjúsági mű­velődés és szórakozás fontos bázisát, a közösségi nevelés színterét, a politikai munka e vonzó formáját, a tudatfor­máló tevékenység középpont­jába állította. E határozatok és intézkedé­sek hatására Pest megyében is jelentős és folyamatos fej­lődés tapasztalható — meny- nviségi és minőségi vonatko­zásban egyaránt. A Pest me­gyei Tanács művelődésügyi osztályának, a KISZ-nek, va­lamint a területileg illetékes járási hivataloknak és a váro­si tanácsoknak feladata egye­bek közt az úionnan alakuló és a már működő ifjúsági klu­bok figyelemmel kísérése. A rendelkezésre álló számada­tok is bizonvítiák az előrelé­pést: amíg 1972-ben 103 ilyen közösségben 3500 fiatal talált hasznos kikapcsolódást, addig tavaly 180 helyszínen csak­nem tízezren. Figyelemreméltó, hogy több helyen a mozgalom létrejöt­te óta eredményesen dolgoz­nak a fiatalok, így például Gyomron, Törteién és Veres­egyházon is. Az eddig megje- ient határozatok kedvező ha­tásaként általánossá vált az alapszervezetek tagjainak KISZ-megbizatásként végzett klubmunkája — ez előtérbe került a vezetőképzésben is. A megyei bizottság ülésén elégedetten szóltak arról, hogy az ifjúsági klubok többsége megfelelő körülmények között, jól felszerelve tevékenykedik. S ebben nagy szerepe van an­nak a jelentős pénzügyi tá­mogatásnak, amelyet az Ál­lami Ifjúsági Bizottság, a Pest megyei Tanács művelődés- ügyi osztálya, és a KISZ Köz­ponti Bizottsága bocsátott az érdekeltek rendelkezésére. Megyei tanácsi támogatásként például 1973-tól folyamatosan évi 740 ezer forintot juttat­nak — többnyire a felszerelés javítására, korszerűsítésére. A politikai és művelődési követelmények érvényesíté­sének legfontosabb eszköze először az 1966-ban meghir­detett Kiváló Ifjúsági Klub pályázat volt. A tavalyi akció­ba 22 nevezés érkezett, s eb­ből 9 kollektíva kapott kiváló címet, egy pedig aranykoszo­rús ifjúsági klub lett. Az idén a megyei klubtanács meghir­dette a Mi világunk című pá­lyázatot, amely egész évben folyamatos munkára ösztönző normarendszert nyújt, az ön- tevékenység széles körű ki­bontakoztatásának lehetősége mellett. Ilyen körülmények között minden remény meg­van arra, hogy az ifjúsági klu­bok munkája színvonalasabb, tartalmasabb legyen. F. G. A Koreai NDK ünnepe előtt A Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság szeptember 9-én ünnepli megalakulásá­nak 29. évfordulóját; ebből az alkalomból pénteken saj­tótájékoztatót tartott Kim Ze Szűk, a KNDK budapesti nagykövete. A nagykövet beszélt az Észak- és Dél-Korea közötti feszültség enyhítésére tett erő­feszítésekről. Hangsúlyozta: a koreai nemzet legfőbb kí­vánsága a kettészakított haza egyesítése. A KNDK eddig 150 esetben terjesztett elő er­re különböző részletes javas­latot. A koreai nép követeli, hogy Korea önálló békés egye­sítésének meggyorsítása és a háború veszélyének elhárítá­sa, valamint a koreai tartós béke megteremtése érdeké­ben, az ENSZ XXX. közgyű­lésének határozata alapján oszlassák fel az ENSZ-csapa- tok parancsnokságát, és von­A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 60. évforduló­ja tiszteletére a szocialista or­szágok honvédelmi szervezetei autótúrát rendeznek, melyein részt vesznek az MHSZ kép­viselői is. Két útvonalon ha­ladnak a gépkocsik. Az egyik: Szófia, Bukarest, Budapest, Lvov, a másik: Berlin, Varsó, Lvov. A két csoport résztvevői innen együtt mennek a kubai, mongol és a szovjet küldött­séggel együtt Leningrádba, ahol hat évtizeddel ezelőtt bon­tott zászlót a forradalom, meg­változtatva a világ arcula­tát. Ezt a változást, a szocializ­mus építésének eredményeit, a baráti országokban járva kölcsönösen megismeretik a résztvevők. Nemcsak a föld­ből kinőtt új gyárakat, lakóte­lepeket láthatják, hanem nagy­gyűléseken, így Csepelen, a Vasműben is ott lesznek, ta­lálkoznak a magyar dolgozók­kal, erősítve a népek közötti barátságot. Minden országot 3—3 gép­kocsi képvisel. A szófiai és a berlini startnál egy-egy szov­jet autó is indul. A három bol­gár, három román, valamint a szovjet testvérszervezet gép­kocsijából álló oszlop szep­tember 3-án Biharkeresztesnél lépi át a magyar határt. Itt csatlakoznak hozzájuk az MHSZ delegáltjai. Berettyó­újfalu, Debrecen és Szolnok érintésével szeptember 4-én érkeznek a magyar főváros­ba. Debrecenben megkoszorúz­zák a Lenin-szobrot, Szolno­kon ellátogatnak a KISZ ti- szaligeti vezetőképző iskolá­jába. A kétnapos budapesti tartózkodás során fogadja őket az MHSZ főtitkára. A hazai program szervezéséből a KISZ KB is kiveszi részét, a KISZ KB- titkára is vendégül látja őket, s megtekintik a KISZ KB Művészegyüttesének mű­sorát. Nemcsak fiatalokkal, hanem internacionalistákkal is beszélgetnek majd a részt­vevők a Partizán Szövetség­ben. A munkásmozgalom ve­teránjai személyes élményei­ket elevenítik fel a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom­ról. Szeptember 6-án, kedden reggel a fővárosi Lenin-szo- bor megkoszorúzása után a Mezőkövesd, Nyékládháza, Leninváros, Nyíregyháza út­vonalon haladnak Záhony fe­lé. L eninvárosban megtekin­tik a Tiszai Vegyi Kombi­nátot. Szeptember 7-én reg­gél halad át a menet a ma­gyar határon, majd sok-sok ki­lométert maga mögött hagy­va, érkezik a forradalom vá­rosába, Leningrádba. R. L. ják ki az ENSZ zászlaja alatt Dél-Koreában állomásozó va­lamennyi külföldi csapatot. Takart tartalék Többen, kevesebbet Tiszteletet érdemlő kíván­csisággal és alapossággal bo­nyolítottak le egy átfogó, ösz- szehasonlító vizsgálatot a ne­hézipari tárca területén. Arra kerestek választ, vajon azo­nos termékmennyiség előállí­tásához mekkora létszámot vesz igénybe a hazai, s a felmérésben szereplő országok ipara. E tájékozódás során bukkantak arra az elgondol­koztató tényre a Dunai Kő­olajipari Vállalat szakembe­rei, hogy náluk körülbelül há­romszor annyian foglalatos­kodnak egymillió tonna kőolaj feldolgozásával, mint a Szov­jetunióban. Nem mérce Rögtön leírjuk: a százha­lombattai finomító a kőolaj­iparon belül is, s még inkább az ipar átlagát tekintve, a létszámmal jól gazdálkodó, az egy főre jutó termelés érté­két folyamatosan növelő vál­lalatok csoportjába tartozik. Hazai viszonyok között tehát az élen állókhoz sorolandó, ám éppen ezen mérhetjük le a nemzetközi szinttől mekkora az elmaradásunk. A vizsgálódás egyetlen számsorát kiragadva: egymil­lió tonna kőolaj feldolgozásá­hoz Japánban harminc, a Szovjetunióban száz főt vesz­nek igénybe. A kőolajipar most épülő, legkorszerűbb egységében, a Tiszai Kőolaj­finomító Vállalatnál viszont a tervezett létszám egymillió tonnánként 210 ember, azaz valamivel kevesebb, mint Százhalombattán, de még min­dig messze elmarad a nem­zetközi elfogadhatótól. Pedig a tiszai finomító a pillanatnyi legmagasabb technikai szintet testesíti meg a hazai kőolaj-' feldolgozásban, s a Dunai Kő­olajipari Vállalatnak szintén nincs miért röstellkednie. A jelenlegi állapotok hosz- szú időszak gyakorlatának kö­vetkezményei, a magyar ipar- fejlesztésben évtizedeken át semmiféle lényeges szerepet nem játszott a valós létszám- szükséglet megállapítása. Leg­többször becsült adatok alap­ján jelölték meg egy-egy be­ruházásnál a foglalkoztatottak csoportjának nagyságát, s ak­kor sem történt semmi, ha papíron maradt a program. Egyszerűbben kifejezve: már eredetileg is több létszámot terveztek egy-egy beruházás­hoz, mint azt a technológia indokolta, s e tervet sem tar­tották be, hanem túlhalad­ták. Lassú változás Azért, nehogy sommásnak tűnjék az előbbi megállapítás, hívjuk segítségül az Állami Fejlesztési Bank egyik, közel­múltban lezajlott vizsgálódá­sát. A bank szakértői már működő termelőegységek lét­számát vetették össze az ere­detileg számítottal, s kimu­tatták, átlagosan tizenhat szá­zalékkal dolgoznak többen a valamikor tervezettnél. Annak ellenére történik ez, hogy már a beruházási programok készí­tésekor is bő marokkal mérték az igényt, azaz — számítások szerint — a tényleges lét­szám 28—32 százalékkal ha­ladja meg a technológiailag indokoltat, szükségeset. Ma­gyarán: minden száz ember­ből 28—32 fő ott fölösleges! Tévedés lenne azt gondol­ni, azért történhet meg ez, mert az érintett vállalatoknál szabályokat, rendelkezéseket Dolgozni kezd a bényei fűrészüzem Parkerdő a Kisasszonyvölgyben A helyrajzi elnevezés is utal arra, hogy régi hagyomány korszerű változata lesz a sé- tálóutakkal, tornapályával ki­építendő új parkerdő — mely­ben nyilván sok évvel ezelőtt is szívesen kirándultak virá­got szedni, s a természetben gyönyörködni a környékbeli lányok-asszonyok, innen adód­hat az elnevezés: Kisasszony­völgy. A szép fekvésű táj jó természeti adottságokkal ren­delkezik ahhoz, hogy valóban ideális pihenő-kiránduló hely legyen: lejtős lankáin víz­mosások szabdalta völgyek, csendesen csörgedező patak, árnyas fák, szemet nyugtató, dús, és a zöld minden árnya­latával pompázó vegetáció. Vendégváró télen, nyáron A Pest megyei tanács a Szolnoki Erdőfelügyelőséggel együtt úgy határozott, hogy először is járhatóvá teszik az ide vezető utakat: s így alig 1—2 kilométeres szakaszon két oldalról is megközelíthe­tővé válik a parkerdő, akár Káva, akár Pilis felől érkezik az utazó. Terveznek erdei tor­napályát, mely nemcsak a fia­talok mozgásigényét elégíti ki, hanem a középkorosztály kondícióját is segít megóvni — szóval az idősebbek is el­kezdhetik a természetszerűbb életformát néhány órára hét­végeken, kipihenendő az ur­banizáció okozta fáradalma­kat. Lesznek szalonnasütő­helyek és a váratlan záporok esetére hangulatos esőbeállók. A lejtős terep adta az öt­letet: téli szánkópályát is le­hetne kialakítani, hisz az erő­sen megnövekedett közúti for­galom a gyerekek téli ródli- zási kedvét ugyancsak korlá­tozza,mindenütt. S bár a dom­bok nem túl magasak, röv\- debb szakaszú, egyszerűbb sí­pályákat is lehet építeni, örö­mére a fővárosban és a kör­nyékén élő kezdő sízőknek, akik a hétvégeket szíveseb­bén töltenék a közelben, meg­közelíthető távolságon belül. A tervek között szerepel egy tavasztól őszig nyitva tartó er­dei vendéglő is, mely az IBUSZ-szal karöltve fogadná a vendéget itt is, esetleg akár lóháton... Tervben az új erdők — Csakugyan foglalkozunk a gondolattal, hogy a lovag­lás lehetőségét is meg kelle­ne teremteni a létesítendő parkerdőben — mondta a gombai Fáy András Termelő- szövetkezet erdésze és faipari üzemvezetője, Körmendi Jenő —, de egyelőre igencsak gya­logosan szemléljük adott­ságainkat és lehetőségeinket ahhoz, hogy azokat kellő arányban hangolhassuk ösz- sze. Termelőszövetkezetünk tulajdonában összesen 480 hektárnyi erdő van, ez azon­ban nem összefüggő. Egyrészt éppen a szórtsága okán, más­részt abból eredően, hogy fái sem tömegükben, sem minő­ségükben nem adnak ipari­lag értékeset, olyan megoldá­sokat kell tehát keresnünk, amelyek rövid- és hosszú tá­von egyaránt hasznosak. A parkerdő tervezésén és kiala­kításán túl új csemetéket is telepítünk: mintegy 250 hek­tárnyi területen fekete- és er­deifenyőt, valamint tölgyfé­léket. S ez a fiatal telepítvény valóban hosszú távon realizá­lódik, mivel tudott, hogy ezek a fafajták 70—100 év múlva növekszenek és érnek érté­kük teljébe. Némi túlzással azt is mondhatnánk, hogy az utókor számára telepítünk... Ami a jelent illeti, itt a me­zőgazdaság egyéb szakágaza­tait és az erdőgazdaság, a fa­ipar adottságait igyekszünk szinkronba hozni. Vizenyős, mocsaras területeinken, me­lyek mezőgazdasági művelés­re alkalmatlanok, jól díszük a fűzfa. Ezeken a helyeken fűzvesszőket termelünk, s a tószegi és a tiszaalpári házi­ipari szövetkezetnek adjuk el, ahol kertibútorokat, kosa­rakat, dísztárgyakat készíte­nek abból. Telepítünk helyen­ként a már meglévő mellé újabb akácost is, mivel fája gyorsan növekszik, igénytelen. — Fakitermelésünkkel igye­keznünk kell a mezőgazda- sági üzem igényeit is kielégí­teni: a szőlőtelepítés várható rekonstrukciója olyan meny- nyiségű fakarókat igényel az eddig alkalmazott betonoszlo­pok helyett, amelyeknek fa­anyaga 900 forintba kerülne köbméterenként, ha azt úgy vásárolnánk. Így viszont a szőlőtelepítéshez szükséges támberendezést önköltségi áron állíthatjuk elő, ami sokkal gazdaságosabb, s olcsóbb. A faipar témakörében is ke­ressük az újabb, jövedelme­zőbb megoldásokat: jó áronéi lehet adni például a fenyő­tűt, melyből illóolajat von­nak ki, s a kozmetikai ipar szívesen használja. A közel­jövőben már dolgozik a bé­nyei fűrészüzemünk, ahol az Érdért Vállalat részére ládá­kat készítünk, melyekben az exportra szánt gyümölcsfé­léket szállítják majd külföld­re. Itt az alapanyagot az Er- dérttől kapjuk, mivel nálunk fenyő és nyár nincs — a fel­dolgozás viszont a mi felada­tunk lesz a létesülendő új fű­részüzemben. Kapcsolatban állunk a Háztartásvegyipari és Kozmetikai Vállalattal is, mely az ismert tisztítószert, a VIM-et nálunk csomagoltat- ja, s az ehhez szükséges ra­kodólapokat ugyancsak mi ál­lítjuk elő, fából. A szekér visszafordul — Most még csak negyven ember dolgozik a fatelepíté­seken és a fakitermelésen, de, ha dolgozik már a fűrész­üzem, újabb harminc munka­erőt tudunk foglalkoztatni. Akkor kicsit majd visszafor­dul a szekér, a főváros és a környékbeli ipari üzemek von­záskörzetéből szívesen jönnek vissza dolgozni az itt lakók, hiszen napi 3—4 órát utazni a munkahelyre és vissza, ugyancsak fárasztó. Bedő Ildikó semmibe vevő vezetők tevé­kenykednek. Meghökkentő, de egyben az adott helyzetre rá­világító tény: a létszámtúl­lépésnek nincs semmiféle kö­vetkezménye. A költségek be nem tartását úgy-ahogy most már számon kérik a beruházá­sok befejezésekor, de azt, va­jon mi történik a létszám­nál, senki sem firtatja. Boldo­guljon a beruházó saját belá­tása szerint, ez a gyakorlat, s e gyakorlat következtében egy-egy új termelőegység to­vább növeli a munkaerő-gaz­dálkodás feszültségeit. A sok­féle rendelkezés ellenére — így például az alkalmazotti létszám növelését gátló jog­szabályokra gondolunk — a változás nagyon lassú, folya­matosságáról nem beszélhe­tünk. A Nehézipari Miniszté­rium vállalatfelügyeleti fő­osztályának vezetője e tapasz­talathoz kapcsolódva azt mondja: az élőmunkával való célszerű gazdálkodásban még azonos földrajzi és közgazda- sági környezetben tevikenyke- dő vállalatok között is mar­káns különbségek vannak, amelyek lényegében minden esetben a vezetés eltérő szín­vonalára vezethetők vissza. Sziget a tengerben A cikk elején említettük, tiszteletet érdemel az az ön- kritikusság, amellyel a száz- halombattaiak végre tiszta ké­pet rajzoltak maguk elé. Nem egyedi esetről van szó, mert a Cement- és Mészművek váci gyára már két esztendeje pon­tosan kidolgozott reális lét­számterv — a technológiához igazodó létszámszükséglet! — alapján termel, s egyre töb­bet, hiszen tavaly minden ko­rábbi eredményt felülmúltak az árukibocsátásban. Mi volt a váciak kiindulópontja? Az a nagyon egyszerű igazság, hogy az eredeti — és teljesíthetet­len — létszámtervet félre kell tolni. Nem ebből, hanem ab­ból szükséges kiindulni, mit követel a technológia, a fo­lyamatos üzemmenet. Lépés­ről lépésre haladtak, s ahogy sorra hozták az átszervezési intézkedéseket, úgy derült ki, a hiányzó létszám — nem hiányzik. Hasonló módszerességet ta­pasztalhatunk a Ganz Mű­szer Művek Árammérőgyárá­nál. A gödöllői nagyüzemben töretlenül bővült a termelés, annak ellenére, háromszáz asszony hiányzik csupán a gyermekgondozási segély mi­att, s a létszám növelése már az óhajok közül is kihullott. Igaz, volt erejük arra, hogy elővegyék a nagy termelé­kenységű berendezések ki­használtságának ügyét — ja­vítottak is az átlagos műszak­számon —, s bátorságok ah­hoz, hogy a közelmúltban fe­lülvizsgálják a normákat. Kö­rülbelül tíz százalékkal mér­sékelték a normaidőket — s ennek ellenére a keresetek nem csökkentek —, bizonyít­va, megfordítható az ipar nemzetközi összehasonlításá­ból származó követRhztetés — többen, kevesebbet — s lehet s kell is kevesebb embernek többet előállítania. Egyvala­mi a baj. A váci, a gödöllői, a százhalombattai említett példa sziget a tengerben, s a tenger — a vállalatok több­sége — semmit sem változott. Elmaradt a csoda Voltak, akik nagy reménye­ket fűztek a bértömeg-szabá­lyozással összekapcsolt munka­erő-gazdálkodáshoz, ám a cso­da — mint a tapasztalatok bi­zonyítják — elmaradt. Kide­rült, — ami már nagyon sok­szor beigazolódott —, egyet­len központi intézkedés nem oldhatja meg mindazt, ami a vállalatok kapuin belül fel­adatként található, aminek speciális jellemzői vannak. A bértömeg-szabályozás lehető­ség, a megoldást azonban helyben kell kialakítani, mert az egyedi, a másik céggel ősz- sze nem hasonlítható. ) Mészáros Ottó A végcél: Leningrad Autótúra a Nagy Október tiszteletére

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom