Pest Megyi Hírlap, 1977. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-20 / 221. szám

4 1917. SZEPTEMBER 20., KEDD Jövőre mar főiskolai szinten SOKOLDALÚ KÉPZÉS A TANÁCSAKADÉMIA LEVELEZŐ TAGOZATÁN, PÉCELEN KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Patay László családi albuma RÁCKEVEI FESTŐ KIÁLLÍTÁSA A NAGY BALOGH JÁNOS TEREMBEN Ezen a héten kezdődnek meg a Pécelen működő Pest megyei tanács Oktatási és To­vábbképző Intézetben a ta­nácsakadémia hallgatói szá­mára az előadások. — Mit és hogyan tanulnak itt az akadémia hallgatói? — kérdeztük Bencsik Mihály igazgatótól. ■— A péceli intézetben mű­ködik a tanácsakadémia le­velező tagozata. Ide azok a ta­nácsi dolgozók járhatnak, akik felsőfokú képzettséggel, leg­gyakrabban jogi diplomával rendelkeznek. A többiek in­kább a bentlakásos formát választják, amit a budapesti Tanácsakadémia Oktatási In­tézetében, a Cházár András úton szerveznek meg. A leve­lezők oktatása három évig tart. Általában minden hónapban egy-egy héten tartjuk a fog­lalkozásokat. — Hányán tanulnak össze­sen a Tanácsakadémián? — Huszonhat másodéves és ugyancsak 26 harmadéves hall­gatónk van. Idén első osztály nem indul. Ugyanis a Villá­nyi úton már épül az új ta­nácsakadémia, s jövő szeptem­bertől az itt tanulók már fő- | iskolásként végeznek. A fő­iskolai tantervek és az új kö­vetelmények kidolgozása je­lenleg folyik, ezért az új kon­cepciónak megfelelő első év­folyamot nem tudtuk szeptem­berben beindítani. — Kik iratkoznak be a ta­nácsakadémiára ? Hungaroton művészlemcz-ajánlat BEETHOVEN f-moll szonáta Op. 2 No. 1 g-moll szonáta Op. 49 No. 1 d-moll szonáta Op. 31 No. 2 Bacher Mihály (zongora) SLPX 11858 Ára 70 Ft. CHOPIN f-moll zongoraverseny Op. 21 Krakowiak Op. 14 Falvai Sándor (zongora) A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara Vezényel: Kórodi András SLPX 11815 Ára 70 Ft. MAROS RUDOLF Gemma (Kodály Zoltán emlékére) Monumentum (1945 emlékére) Jegyzetek — vonósokra Az MRT Szimfonikus Zenekara Vezényel: Lehel György Musica da Camera per 11 Budapesti Kamaraegyüttes Vezényel: Mihály András Consort — fúvósötösre Magyar Fúvósötös Trió - hegedűre, brácsára és hárfára Perényi Eszter (hegedű), Tóth Zoltán (brácsa), Maros Éva (hárfa) SLPX 11775 Ara 70 Ft. — A tanács dolgozói közül azok, akik olyan funkcióban dolgoznak, amelyeket csak ezzel a végzettséggel lehet be­tölteni. Vb-titkár például sen­ki nem lehet tanácsakadémiai diploma nélkül, hacsak nincs jogi végzettsége. De akiknek nem kötelező, azok közül is sokan hasznosnak tartják a beiratkozást. Az ügyintézők, a csoportvezetők, az előadók. — Milyen tantárgyakat ta­nulnak? — A tanulók politikai gaz­daságtan és tudományos szo­cializmus előadásokat hallgat­nak, a tanácsigazgatási mun­kákról kapnak átfogó képet, megismerik a tanácsok pénz­ügyi, költségvetési feladatait. Félévben és év végén a szer­zett ismeretekből vizsgát tesz­nek. — Kik tanítanak itt? — A Tanácsakadémia Ok­tatási Intézetéből jönnek a I tanárok, s időnként konzultá­ciókra meghívunk néhány elő­adót a Pest megyei tanácstól is. Az intézetünk nemcsak a tanácsakadémiai oktatás fel- I tételeit nyújtja, rendszeresen szervezik a különböző tanácsi funkciókban dolgozók számá­ra a továbbképző tanfolyamo­kat is. Legutóbb a nagyköz­ségi vb-titkárok gyűltek ösz- sze kéthetes tapasztalatcseré­re. Megvitatták, milyen teen­dőik vannak a különböző bi­zottságok munkájának össze­hangolásában. Hogyan kell összehívni egy-egy tanács­ülést, hogyan kell egy-egy ha­tározatot előkészíteni, jegy­zőkönyvet felterjeszteni. Leg­közelebb a tanácsok gyámügyi és mezőgazdasági osztályainak munkatársai számára tartunk hasonló szakmai továbbkép­zést. Ferenczi Annamária EGÉSZSÉGÜGYI SZAKKÖZÉPISKOLA Ápolónők lesznek Vácott HÁROM ELSŐ OSZTÁLY 90 NÖVENDÉKKEL A váci kórházban 235 ápoló­nő dolgozik. A fluktuáció elég nagy, de a jelentkezők ará­nya sem kicsiny évről évre. Szeptember elsejével most is 37 képesítés nélküli — csak­nem valamennyi fiatal lány — kezdte meg munka mellett a képesítő tanfolyamot. Kö­zülük 15 tavasszal fejezte be a középiskolát, rajtuk kívül hét érettségizett is jött a váci egészségügyi szakközépisko­la befejezése után, hogy rö- videbb képzési idővel ápoló­nő legyen. A váci egészségügyi szak- középiskola első ízben 1973- ban bocsátott ki végzősöket, az azóta eltelt öt esztendő alatt 106 került a váci kór­házba. Jelentős arány, ha szá­mításba vesszük, hogy az öt tanévben összesen 314 növen­dék végezte el ezt az iskolát. A 106 közül viszont jelenleg már csak 82 dolgozik a kór­házban, és azok sem mind maradtak ápolónők. Egyesek Budapesten, ugyancsak egész­ségügyi intézménynél helyez­kedtek el, kettő pedig orvos­Fézler Sándorné, a szak- középiskola gyakorlati okta­tásvezetője most felkutatta, hol helyezkedtek el eddig végzett növendékeik. Kimu­tatása szerint 85 százalékuk maradt egészségügyi pályán. Dolgoznak a megye kórhá­zaiban, rendelő- és gondozó- intézeteiben, bölcsődékben, szociális otthonokban, labo­ratóriumokban, véradóállo­másokon és gyógyszertárak­ban. Az idén a váci egészségügyi szakközépiskolában első ízben nyílt három első osztály 90 növendékkel. Amióta meg­épült a kollégium, ások jelent­kező közül «>yre kevesebbet kellett elutasítani. A most kezdő elsősök nagyobb létszá­ma is csökkenti négy év múl­va Pest megyében az egész­ségügyi pályákon jelenleg mutatkozó hiányt. A váci egészségügyi szak- középiskola, ugyanakkor meg­gyorsítja azt a folyamatot is, amely célul tűzte ki, hogy mi­nél iskolázottabb és képzet­tebb ápolónők segítsék a be­tanhallgató lett, és egy az ; tegek gyógyítását, egészségügyi főiskolára jár. i p Patay László festóművész ki- i t állítása a XIX. kerületi Nagy t, Balogh János Teremben, hétfő I kivételével, naponta 10 és 18 I óra között tekinthető meg, ok- |j tóber 2-ig. Portré és személyiség Az ember a tér és idő, az anyag teljesülése, ezért min­den Korszak oan a képzőmű­vészet egyik hivatott munká­jához tartozott az arc és a lelkűiét megörökítése a római portrészobroktól Rembrand­tig és Rodinig. Patay László festészetünk egyik legjelentő­sebb portréművésze, aki az arcvonások és a karakter hű­séges láttatása mellett a mo­dell teljes környezetét feltár­ja. Családi albumában édes­apja fűben hever, gyermekei játékaik között tartózkodnak, édesanyja fotókat rak maga elé, mintha pasziánszozna. Remeklés a „Kettős portré”, ahol a tükör megkettőzi az alvó és nyitott tekintetet for­dított csúsztatással. Itt az em­beri összetartozás mélysége és melegsége érződik, nem kü­lön. hanem együttes élet a férfi—nő baráti, szerelmi kap­csolata. Családi albumának tágított köréhez tartozik a Péchy Blanka-, a Barcsay- és Csohány-arcmás. A színész­nő ifjúságának és szép öreg­ségének ellentétére épít a mó­dosítva megismételt arccal — Barcsay Jenőt és Csohány Kálmánt a saját rajzhálóza­tában, képi teremtményei kö­zött helyezi el, s így a néző nemcsak anatómiát lát, hanem bepillanthat a festői és gra­fikusi alkotás törvényeibe. Patay László portréi kül­ső rajzolatok, de az egyedi le­írás általános eszmények meg­ragadására törekszik —, így nemcsak egy anyát, egy fes­tőt. egy kislányt látunk, ha­nem a gyermek állapotát, az öregség sorsát, a festő lelkü- letének fantázianyüzsgését. A festői megoldás izgalmát az adja Patay László számára, hogy minden választott figu­rájának megtalálja azt a sa­játos képi környezetét, mely­ben feltárul teljes személyi­sége. Magatartása azonos, de eszközei változnak. A Nagy Balogh János-te­remben látható képek a né­zők és Patay számára is ta­nulsággal szolgálnak, hiszen a festő hamarosan befejezi ráckevei műtermében azt a kartont, melynek eredménye­it a Parlament elnöki fogadó- termének seccójában kívánja Dal és tánc — Vietnam üzenete MŰVÉSZEGYÜTTES A CSEPEL AUTÓGYÁRBAN HOSSZŰ ÉVTIZEDEKIG harc hírét hozta a rádió és újság Vietnamból. Előbb a nemzeti függetlenségért, ké­sőbb a vérrel kivívott szabad­ság megvédéséért, a kettésza­kított ország egyesüléséért folyt a küzdelem, melyet együttérzéssel kísért figyelem­mel a világ haladó közvélemé­nye. Ám jói tudtuk azt is, hogy a hősies honvédelem eszten­dei alatt is tovább folyt az országépítő munka, a rizsföl­deken hátukon puskával haj­ladoztak a törékeny vietnami lányok, asszonyok, s a sűrű- lombú erdők alján kisiskolá­sok ismerkedtek az ABC be­tűivel. És amikor csitult a harci zaj, az emberek megpi­hentek, dalolni, táncolni is tudtak még. Énekelni a béké­ről. a szabad életről, az új ter­mésről, beszédes kézmozdula­tokkal, nádszálként hajló de­rékkal, könnyed lépésekkel kifejezni múltat, jelent, s jö­vőt, — azt a szép jövendőt melyért kevés nép harcolt ilyen soká, ilyen elhatározót- tan... A MŰZSÁK nem pihennek a csaták idején sem — így módosíthatnánk a régi köz­mondást, ha arra gondolunk, ho-’v a Vietnami Néphadsereg Művészegyüttese, amely 32 esztendővel ezelőtt alakult, milyen csodálatosan emberi, költőien gazdag kultúrát tol­mácsol azóta is, nemes külde­tést teljesítve háborúban a frontokon és a hátországban, s most, a békében) a natáro- kon túl is. Szombaton este, a Csepel Autógyár művelődési központ­jában a Vietnami Néphadse­reg Művészegyüttesének elő­adására eljöttek a környék la­kói, a gyár szocialista brigád­jainak tagjai. S hadd idézzük a megállapítást, mely őri Imrétől, a Csepel Autógyár üzemvezetőjétől származik: — Aki nem volt itt ma este. nem tudja milyen nagyszerű él­ményből maradt ki... A szakavatott kritikus ta­lán jobban meg tudná ma­gyarázni. mit jelent a karcsú vietnami lányok ujjrezdülése, a kézmozdulatok ritmusa, a suhanó selymek perdülése. Mi az alkalmi nézők csak rácso­dálkoztunk az ősi keleti kul­túra hírhozóira, ám megértet­tük léptük dobbanásában is a kifejezni valót: a harcot, a munkát, az élet szépségét, a szomorút, a derűt, a bájt. A tavaszt nálunk is olyan bizakodással köszönti dal és tánc, a szerelemről minálunk is oly szépen szól az ének mint a távoli, mégis testvéri közelben érzett Vietnamban. VASTAPS — a színházak­ban a nagyszerűnek, a kiváló­nak, a rendkívülinek kijáró köszönet a nézőtől. Fokozata csak akkor változott, amikor mindenképpen újra hallani akartuk a művészt, amikor az az egyhúrú ősi hangszeren vagy a miénkhez hasonló nád­furulyán — fuvola módon fújt hangszerén — csodaszép dal­lamokat szólaltatott meg, vagy a szép szoprán énekesnő a szívünkhöz oly közeli népdalt énekelte: a csitári hegyek alatt régen leesett a hó... A vörös szegfűkosarat két úttörőkislány vitte fel a viet­nami művészeknek. S mi so­káig tapsoltunk még. mert csak így tudtuk kifejezni örömün­ket, élményünket, hogy dalból meghallhattuk, táncból meg­érthettük. milyen a vietnami tavasz, s milyen jó békében pihenni a komioka-fa árnyéka alatt... B. L. Szalatnyai József: Leány kecskével összegezni, den bizonnyal a Rákóczi-tema- tikából fogant mű osztatlan elis­merést vált majd ki. Életének nem­csak legnagyobb megbízása, ha­nem kiemelkedő teljesítménye is lesz. Egy biztos; egri, ózdi, salgó­tarjáni, ráckevei falfestményével alaposan és ko­molyan felké­szült az egyre na­gyobb feladatok­ra : várakozásunk ezért is jogos. Bensőség és gondolat Szalatnyay Jó­zsef kitűnő érzék­kel rajzol meg­hitt életképeket bogdányi , lányról, dagasztó asszonyról, lovas szekérről. Feljegyzi az elröppenni ké­szülő intimitásokat — köny- nyedén bravúros vonalveze­téssel. Tihany, Szigliget, Du­nakanyar és a Pilis sok egye­di részletét örökíti meg — kecskével, fákkal. A meg­figyelés művészetében komoly szerepet játszik, ezzel készíti elő, ezzel érleli rajzait, ahol a főszerepet fűzfa, vakaródzó ökör jelentik, máskor az em­ber. Ecsetrajzai közül ki­emelkedik a kilencvenöt éves Lyka Károlyról készített port­réja — nagyon finom eszkö­zökkel érinti a karaktert. Ez jellemző a Dénes Zsófiáról ké­szült ceruzarajzra is, de a francia és mexikói tájak ben­, sősége is a gondolati elmé­lyülés és rajztudás eredmé­nye. Festőjelöltek Tökölön A tököli képzőművészköor : tagjai a művelődési házban ! házi tárlat keretében talál­koztak első ízben a közönség­gel. Bakallár József tanítvá­nyai ezúttal zebegényi és tö­köli falurészleteket mutattak be. Szigetvári Attila, de kü­lönösen Dómján István és Csollák Mihály adottsága jó, de nem feledkezhetnek meg arról, hogy tehetségük kibon­takoztatása még sok tanulást és gyakorlatot kíván. Losonci Miklós TV-FIGYELŐ Együttélés. Csurka István tragikomédiának írta meg an­nak idején a tartási szerződés egyáltalán nem éterien irodal­mi témáját, s a műfaj megvá­lasztásában nagyon is igaza volt: egyszerre késztetnek sí­rásra és nevetésre azok az összeköltözések, amikor egy if­jú pár eltartottjuk halálában reménykedik. Csak patkolna el mielőbb a kedves néni, avagy bácsi, hiszen akkor válik bir- tokolhatóvá az addig közösen használt lakás ... Följelentések, pörök, bírósá­gi tárgyalások egész sora bi­zonyítja, hogy mennyi, de mennyi kínnal, sérelemmel — gyakran még testi sértéssel is — jár az efféle együttélés. Nem csoda hát, hogy a jog­alkotók is fölfigyeltek a tar­tási szerződések során előfor­duló kisebb-nagyobb súrlódá­sokra, és javasolták: ez a jog­viszony is kapjon új értelme­zést a Polgári Törvénykönyv hamarosan módosuló szabály- rendszerében. Minderről a vasárnap esti Hét műsorából szerezhetett tudomást az előfizető, aki Petress István riportjából azt is megtudhatta, hogy a meg­felelő szó gyakran szerepel majd az újjáfogalmazoitt pa­ragrafusokban. Mert maga a tartási szerződés ugyan alkal­mazható formula, ám csak ak­kor, ha a körülmények meg­felelőek; ha sem az eltartók, sem az eltartottak nem szen­vedik kárát az együttélésnek. A tanyán élő magányos öre­gek — és ilyenek Pest megyé­ben is szép számmal vannak — bizonyára örömmel vették tu­domásul, hogy a jövőben már nemcsak magánszemélyek kö­zött jöhet létre eltartási szer­ződés, hanem úgynevezett jo­gi személyekkel, tehát például termelőszövetkezetekkel is meg lehet majd állapodni. Az ef­féle megegyezés bizonyára ke­vesebb sérelemmel és több örömmel jár majd, hiszen így egy nagyobb emberközösség választott vezetősége szavatol­hatja a gondoskodást, a figyel­met. S bizonyára szavatolja is. Vadász Endre, a tv jóvoltá­ból életre kelt egy harminc év óta lappangó festői életmű. Ézsiás Anikó szerkesztő vette a fáradságot és magángyűjtő­től magángyűjtőig, múzeumtól múzeumig járt, hogy a két világháború között Euró­pán túl is jól ismert Vadász Endre festő és grafikus mun­káit egy színes csokorban be­mutassa. Színes csokrot említettünk, és akinek módja volt a port­réfilmet színes készüléken lát­ni, bizonyíthatja, hogy a mű­vész milyen szemérmes tiszta­sággal rakta fel vásznaira a cseresznyepirosakat, a fűzölde­ket. Tartózkodó festő volt; amolyan elleső, bekukucskáló típus, aki egy fa tövéből fi- gyelgette az elsuhanó horto­bágyi ménest, vagy a sátor­ponyva szakadásán át csodál­kozott rá a cirkuszosokra. A szombaton délután vetí­tett kisfilm nézőinek bizonyá­ra eszükbe jutott Aha Novák ; Vilmos hasonló témájú cir­kuszsorozata, és összevethet­ték: mennyivel szemérmesebb, együttérzőbb, szánakozóbb Va­dász, és mennyivel hivalko- dóbb, plakátosan magamuto­gató, részvét nélküli amaz. Hisszük, hogy ez a kitűnő kép­zőművészeti képsor Vadász Endre művészettörténeti elis­mertetésének megindítója lesz. Chíiplín. Filmtörténeti ér­dekességgel szolgált szomba­ton este a tv, amikor Chaplint nem Chaplinként mutatta be a Monsieur Verdoux cím’". 1947-ben forgatott filmben. A nagy komikus egészen e há- zasságszédelgési história for­gatásáig keménykalapban, görbebotját pörgetve csetlett- botlott. és csak most, alig har­minc éve vállalkozott rá, hogy új alakot öltve meg is szólal­jon. Hogy milyen jó színész volt, azt ebből a figuraváltásból is láthattuk: ismert gesztusait odahagyva, nagy-nagy bizton­sággal játszotta el a virágcsok- 1 rokkal nőhódító rohamokra in- I dúló világfit. Talán csak a ba- I juszkája sejtette: netalán még­is a mi régi kedves Char- leynkből lett ez a szimpatikus gyilkos... Akácz László

Next

/
Oldalképek
Tartalom