Pest Megyi Hírlap, 1977. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-01 / 205. szám
%Wdat> 1977. SZEPTEMBER 1., CSÜTÖRTÖK Magas szintű számvetés A Balaton felé indulva, vagy a Dunántúlról jövet a vonatablakból kipillantva Buda házaira sok utas megkérdezi: „Hát az a hatalmas ház ott?” A válasz egy szó: „Az Int- ranszmas”. És egyre többen tudják magyar földön, hogy az Intranszmas, magyar—bolgár közös vállalat, s annak impozáns székháza látható a Délipályaudvar szomszédságában. Talán az első pillanatban hem a legméltóságteljesebbnek tűnő dolog éppen erre emlékeztetni, amikor a magas szintű megbeszélések témájáról, azaz Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének szófiai hivatalos látogatásáról beszélünk. Lehet, hogy így tűnik— a dolog mégis rendjén- 'való, mert a két testvéri szocialista ország sokszínű politikai, gazdasági, kulturális, társadalmi és nyugodtan hozzátehetjük, személyes jóbaráti kapcsolataiban a gazdasági együttműködésnek kiemelkedő fontossága van. Idetartozik a kooperációs együttműködés, a közös vállalatok tevékenjTsége is, ami mindkét' omzág számára egyre jelentősebb, egyre többet jelent az elkövetkezendő esztendők tervszerű fejlődésében. A legutóbbi négy évben megkétszereződött a kölcsönös áruforgalom ^mostanában meghaladja a 150 millió rubelt), s ez természetesen nemcsak abban fejezhető ki, hogy útépítő gép és emelődaru, tehervagon és fogkrém érkezik Bulgáriából, vagy autóbusz és szerszámgép, divatos textilanyag és Lehel hűtőszekrény indul útnak a balkáni szocialista országba. Ez is fontos, de a két testvéri szocialista ország a holnapot a KGST komplex integrációs programjának megvalósításában látja és ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a kölcsönös előnyök jegyében, a legjobb tapasztalatok maximális érvényesítésével szakosítani kell és lehet a közösség országainak ipari, sőt, mezőgazdasági tevékenységét. Ha arra gondolunik, hogy a három évtizeddel ezelőtt bizony igen szerény ipari bázissal rendelkező Bulgária ma világszínvonalú emelő-szállító gépeket gyárt, akkor érthető, hogy ez a tény mentesíti bizonyos ágazatok drága fejlesztésétől a többi szocialista országot. Ha arra gondolunk, hogy a nagy mező- gazdasági tapasztalattal rendelkező Bulgária számára is újat és hasznosat nyújtanak azok az eredmények, amelyeket mi a termelési rendszerek kialakításában és fejlesztésében elértünk, megint csak _ a KGST-integráció előnyeit látjuk. Most kormányfők tárgyalnak majd a két ország közötti együttműködés további fejlesztéséről, mérik fel az eddigi utat és pillantanak előre. Ezt a magas 6zintű számvetést alapozza meg a hétköznapok sokszáz alacsonyabb szintű kapcsolata; . megbeszélések, tapasztalatcserék, megállapodások sora, a két ország közötti kapcsolatok mind bensőségesebb rendszere. G. M. Átfogó rendezést csak a genfi értekezlet hozhat Közlemény Arafat moszkvai útjáról A szovjet fővárosban szerdán hivatalos közleményt hoztak nyilvánosságra a Jasszer Arafat, a PFSZ végrehajtó bizottságának elnöke által vezetett Palesztinái küldöttség moszkvai látogatásáról, s szovjet politikusokkal, köztük Andrej Gromiko külügyminiszterrel folytatott megbeszéléseiről. A közlemény szerint a tárgyalások során a felek hangsúlyozták, hogy továbbra is elengedhetetlen az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért, a valóban igazságos és szilárd közel-keleti békéért vívott elszánt küzdelem. Kifejezték komoly aggodalmukat amiatt, hogy Izrael provokációkat hajt végre Libanon ellen, kísérletet tesz az ország belügyeibe való beavatkozásra, s lépéseivel, különösen Dél-Libanonban, fokozza a feszültséget. A közlemény a továbbiakban rámutat: a Közel-Keleten zajló, s a térség problémáival kapcsolatos események arról tanúskodnak, hogy „a közel- keleti rendezés valamennyi kérdésének átfogó megoldását csupán a valamennyi, közvetlenül érintett fél, köztük a Palesztinái Felszabaditási Szervezet, a palesztinai arab nép elismert képviselője részvételével megrendezendő genfi békeértekezlet biztosíthatja. A Szovjetunióban tárgyalt a szomáfí államfő Augusztus 29. és Sí. között Szovjetunióban tartózkodott Mohammed Sziad Barre, a Szomáli Forradalmi Szocialista Párt KB főtitkára, a Szomáli Demokratikus Köztársaság államfője, a minisztertanács elnöke. Mohammed Sziad Barre megbeszélést folytatott Alek- szej Kosziginnel, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjával, a Szovjetunió minisztertanácsának elnökével, Mihail Szuszlovval, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjával, az SZKP KB titkárával és Andrej Gromikóval, az SZKP KB Politikai Bizottsá- ságának tagjával, a Szovjetunió külügyminiszteréveL A megbeszéléseken a felek véleménycserét folytattak a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekről. Az Olasz KP elemzése a belpolitikai helyzetről Az Olasz Kommunista Párt dolgozó tömegek általános mozgósításával és a párt szerveinek. tagságának széles körű cselekvő kezdeményezésével akarja érvényre juttatni a júliusban aláírt pártközi program-megállapodást — hangsúlyozza az OKP tartományi és megyei titkárai kedden megtartott római tanácskozásán elfogadott határozat. Giovanni Cervettí, a titkárság tagja, politikai helyzet- elemzésében felhívta a figyelmet rá, hogy bizonyos „kivárás” tapasztalható a párt soraiban és ez a magatartás veszélyes lehet, hiszen megnehezítheti annak az ellenállásnak a leküzdését, amelyet a konzervatív erők a program- megállapodással szemben kifejtenek. Cervettí közölte, hogy az OKP nem tartja lezártnak a Kappler-ügyet és sürgette a képviselőház mielőbbi pozitív állásfoglalását a közbiztonsági és az állambiztonsági szervek átszervezésével kapcsolatban. Megkülönböztetett figyelmet szentelt annak a 650 ezer fiatalnak, aki tanulmányainak befejeztével hiába keres munkát. Cervettí végezetül abban összegezte a feladatokat, hogy a pártnak javítani kell politikai irányító munkáját, újabb tömegekre kell kiterjesztenie befolyását és még sokat kell tennie azért, hogy „bebizonyítsa kormányzóképességét”. A Szovjetunió és a PFSZ megerősítették, hogy továbbra is mindent megtesznek a genfi békeértekezlet munkájának a lehető legrövidebb időn belül történő felújitása érdekében. Jasszer Arafat a megbeszélések során megerősítette, hogy a PFSZ politikájának sarkalatos pontja a Szovjetunióhoz és a szocialista közösség többi országához fűződő baráti kapcsolatainak erősítése. Arafat szerdán Moszkvából visszaérkezett Bejrútba. Tíz halálos és huszonnégy sebesült áldozatot követelt az a tüzérségi támadás, amelyet libanoni jobboldali erők intéztek szerdán az ország déli részén a hazafias-nemzeti erők és a palesztin egységek ellenőrzése alatt álló települések ellen. A tűzpárbajba a jobboldali erők oldalán az izraeli tüzérség is beavatkozott. Az izraeli légierő gépei a harcok térségében felderítő repüléseket végeztek. Uj szovjet himnusz Üj szöveggel és az eredeti dallamon végrehajtott hangszerelési változtatásokkal játsszák szeptember 1-től a Szovjetunió állami himnuszát. Az erről szóló törvényerejű rendeletet ez év május 27-én hozta meg a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége. Az új szovjet himnusz először szerdán este hangzott el a szovjet televízió első programjának híradóműsorában és a moszkvai rádió esti hírösszefoglalójában. i,“' j Későbbre halasztották a űromiko-Vance találkozót A Szovjetunió és az Egyesült Államok korábban megállapodott abban, hogy külügyminisztereik szeptember 7—9-én Bécsben találkoznak és folytatják a hadászati fegyver- rendszerek korlátozásával, valamint más kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekkel kapcsolatos tárgyalásaikat. Egy újabb megállapodás szerint a találkozót szeptember második felére halasztották, amikor Andrej Gromiko az ENSZ-közgyűlés ülésszaka idején Washingtonba látogat. ★ A korábbi megállapodás alapján Géniben augusztus 2 —29. között tárgyalásokat folytatott a Szovjetunió és az Egyesült Államok küldöttsége az új tömegpusztító fegyver- fajták és az ilyen fegyverrendszerek eltiltásáról és ebben az összefüggésben a radiológiai fegyver eltiltásának kérdéséről. A tárgyszerű és konstruktív légkörben megtartott tárgyalásokon a felek kicserélték nézeteiket és kifejtették álláspontjukat az említett probléma megoldásának alternatív megközelítési módjairól. Részletesen megvitatták a radiológiai fegyver eltiltásáról megkötendő egyezmény kérdését. A felek megállapodtak abban, hogy folytatják a tárgyalásokat. Kínai leitor gáté akciók Indiában és Indonéziában Dzsagdzsivan Ram indiai hadügyminiszter calcuttai beszédében elmondotta, hogy Kínában továbbra is katonai kiképzésben részesítik a Keletindiai Nagaf öld-»tartomány és Mizoram szövetségi terület szeparatista lázadóit. A nyilatkozatot közölve a Dzsan Jung, az Indiai Kommunista Párt hindi nyelvű lapja rámutat: az új pekingi vezetés sem változtatott Kína korábbi India- ellenes politikáján. A Delhiben megjelenő National Herald szerdai számában közölte: az India keleti területein állomásozó határőrcsapatokat készültségbe helyezték, mivel egyes értesülések szerint Kínában kiképzett fegyveres naga-bandák készülnek átlépni az országhatárt. RosadnaW, az indonéz parlament külügyi, hadügyi és biztonsági bizottsága elnökének közlése szerint az utóbbi hónapokban 40 ezer kínai „emigráns” telepedett le az ország különböző területein. A hamis papírokkal rendelkező „bevándorlók” -száma Dél-Borneó tartományban eléri a 15 ezret. Rosad nyilatkozata szerint a Kínából, Hongkongból, vagy Tajvanról érkező kínaiak letelepedése egy részletesen kidolgozott pekingi akció része. E terv keretében a „bevándorlók” bomlasztó tevékenységet fejtenek ki. Csak röviden... HAVANNÁBA érkezett Lyle Franklin Lane amerikai diplomata, aki csütörtöktől az Egyesült Államok érdekképviseleti irodáját vezeti a kubai fővárosban Svájc ottani nagy- követségén. SRI LANKA kormánya szerdán feloldotta a két hete elrendelt kijárási tilalmat, amelyet a szigetország tamil kisebbsége és a szingalézek közötti összecsapások miatt vezettek be. A véres összetűzések több mint másfélszáz halálos áldozatot követeltek, s az anyagi károk. is jelentősek. Tito pekingi tanácskozása Joszip Broz Tito, jugoszláv államfő pekingi látogatásának második napján felkereste Mao Ce-tung mauzóleumát és koszorút helyezett el a kristály szarkofágnál, amelyben az elhunyt földi maradványai nyugszanak. Ezután megkezdődtek a hivatalos kínai—jugoszláv tárgyalások. A vendéglátók delegációját Hua Kuo-feng, a KKP KB elnöke, miniszterelnök, a vendégekét Joszip Broz Tito vezette. NA TO-hadgyakorlat-soroz kezdődött Nyagat-Európábun A NATO parancsnoksága I Ezzel a művelettel veszi kez- megkezdte az újabb katonai! detét a NATO katonai manő- demonstrációt a Német Sző- vereinek sorozata, amelyre már vetségi Köztársaság terüle- kilencedszer kerül sor „Rétén. Az Egyesült Államokból forger” fedőnévvel, az Atlanti-óceánon át vezető rw-.nu Ai légihídon körülbelül 15 000 Egyi^jűl^az Effire^ült Ä1- amerikai katona és tiszt ér- lantokból körülbelül 50 Phan- kezik az NSZK., Belgium és tóm vadászbombázó érkezik Luxemburg repülőtereire. az NSZK repülőtereire. Két választás ZIMBABWE választás előtt áll. Rhodesia pedig választott. Nem, nincs itt ellentmondás, pedig jól tudjuk, hogy a két elnevezés egyazon országra vonatkozik. Csakhogy Rhodesiának az egykori gyarmatosítók nevezték el, s a mai utódok, a fajüldöző, fehér kisebbségi rezsim hívja a dél-afrikai országot. Az afrikai őslakosságot képviselő hazafiak viszont szülőföldjüket Zimbab- wénak nevezik. Ezért tetszik paradoxonnak a valóság: Zimbabwe és Rhodesia választása nem esik egybe. A fehérek országában tegnap — a fehéreknek és egy maroknyi feketének — parlamenti választásokat tartottak, míg a „feketék földje” történelmi távlatú választás előtt áll; a zimbabwei hazafiaknak el kell dönteniük, vajon változatlan erővel harcoljanak-e tovább a fajüldöző rendszer ellen, vagy inkább belemenjenek a megegyezésbe, amire a tőkés nagyhatalmak igyekszenek rávenni a szembenállókat. Ez a kettősség szimbolizálja a dél-afrikai térség politikai fejleményeinek alapvető dilemmáját: marad-e és meddig még, ami volt, vagy végre valóban döntő fordulat következik be. De a döntő, avagy legalább jelentős változás lehetséges irányai szerteágazóak. Az angol külügyminiszter, Owen és az amerikai ENSZ- nagykövet, Young ezekben a napokban éppen az angolszász elképzeléseknek megfelelő változások elfogadására próbálja ösztökélni az érintett államok és felszabadítási szervezetek vezetőit. A hírek szerint ezúttal mindenki által „majdnem” elfogadható tervet vittek magukkal. Mégis már az első állomáson, Lusakában, a szomszédos független afrikai országok és a Zimbabwei Hazafias Front vezetőivel folytatott tanácskozáson kosarat kaptak. Ebből még hiba lenne arra következtetni, hogy a rhodesiai rendezésre javasolt megoldási mód eleve kizárttá teszi a hazafias erők döntő közreműködését a közeljövő Rhodesiájában (Zimbabwéjében.) Inkább csak arról lehet szó, hogy a baloldali, következetesen antiimperialista nézeteket valló hazafias front lehetséges hatását próbálják korlátozni a többségi — fekete — hatalom korszakában. Hiszen az nyilvánvaló, hogy a Smith-rendszer ellen fegyverrel harcoló afrikaiak mozgalma oz angolaihoz hasonló útra szeretné vezetni az országot. Viszont azt szükségképpen tudják, hogy a frontot képtelenség kizárni a rendezés folyamatából, hiszen ez az egyetlen erő, amelynek komoly tömegbázisa van a rhodesiai afrikai lakosság körében. Ugyanakkor az is világos az angol—amerikai közvetítők előtt, hogy a magát a végsőkig lejáratott fajüldöző rezsimet nem lehet, de nem is érdemes hatalmon tartani, mert a kisebbségi uralom fennmaradása minden órával közelebb hozza a robbanásszerű összeomlást, amely végképp elvesztetté tenné az egész játszmát. MI LEHET hát az egyetlen ígéretes lehetőség Washington és London számára? Csakis az, hogy Smithék engedményre kényszerítése mellett ráveszik a kompromisszumra a hazafias frontot. Csak így lehet némi esélyük arra, hogy a jövő Rhodesiájában egy, a Nyugattal szemben alapvetően nem ellenséges kormányzat alakuljon ki. Mert egy ilyen, külö- . nős engedményeken alapuló megoldás nyomán 'étrejövő többségi hatalomban ott lehetnek a középutas afrikai politikusok és a fehérek képviselői is. S aztán az szükségképpen elhúzódó hatalmi harcban sokféleképpen lehet befolyásolni az eseményeket. Van-e azonban valami esély arra, hogy nemcsak a végül is — helyzeténél fogva — a nyugati közvetítőknek és a dél-afrikai nagy „testvérnek” ; kiszolgáltatott Smith-kor- 1 mányt, hanem a hazafiakat is ! rávegyék egy effajta jövőt i ígérő megoldásra? Nyilván < van — mondhatjuk —, ha i Owen és Young ilyen intenzi- ■ tással folytatja misszióját. Ez azonban csak jel. A lényeg, 1 amelyre feltehetően a közve- ' titok építenek, az a hazafias ! front viszonylagos — katonai — gyengesége és az őt támogató környező államok, az úgynevezett frontországok hatása. Mert a felszabadítási mozgalmak gyorsan növekvő erői önmagukban talán hamarosan már elegendőek lennének a rhodesiai fehér hadsereg legyőzésére. De csak arra. Mert minden külső segítséggel is hosszú évekig tarthatna a keserves harc, ha a fajvédő kormányt az eddiginél is jobban támogatnák Fretóriából és — bár rejtett csatornákon — a vezető kapitalista országokból. A harc folytatódása és a tárgyalási lehetőségek kudarca esetén pedig erre minden esély megvan, hiszen a saját jövőjét féltő dél-afrikai rezsim a legkevésbé, de az angol és az amerikai kormány sem fog egykönnyen belenyugodni, hogy Rhodesia véglegesen elvesszen számukra. Valószínűleg felismerték már mindezt a „frontállamok” is, amelyeknek elsősorban az az érdekük, hogy végre megszűnjön a fajüldöző rhodesiai rendszer, de az már nem, hogy egy hosszú, erőt, energiát felemésztő, a térség feszültségét folyton élező háborúban. Ezért nemcsak, hogy belemennének egy olyan kompromisszumba, amely biztosítaná minimális követeléseik teljesítését, de készek befolyásolni a hazafias front vezetését is. A MINIMÁLIS követeléseket azonban mindeddig nem teljesítették. Egyrészt azért, mert az angolszász tervek arra építettek, hogy a felszabadítási mozgalom — és támogatói — kevesebbel is beérik majd, csakhogy megkezdődjön végre a hatalomátadás folyamata. Másrészt, mert Smith is makacskodik, bízván abban, hogy a dél-afrikaiak és az angolszász kormányok egyelőre nem fognak komolyabb nyomást gyakorolni rá. (Ezért is rendezte meg a tegnapi választási vígjátékot. Legalább a saját fehérjeit akarja szilárd oszlopba maga mögé felsorakoztatni.) De a felszabadító erők alapköveteléseinek teljesítése nélkül nincs remény a megoldásra — ezt a közvetítőnek be kell látnia. Annál is inkább, mert elvileg már elfogadták ezeknek a feltételeknek egy részét. A döntő kérdés viszont az, hogy a többségi hatalom megteremtése előtt vagy utána legyenek választások, amelyeken meghatározzák az ország további fejlődésének irányát. Lehetséges, hogy az angol— amerikai terv elfogadta az előbb a hatalomváltás, azután a demokratikus választás elvét. De a jelentések szerint — cserében — azt szeretnék elérni, hogy a hazafias front önként fegyverezze le önmagát. Ez pedig már akkor sem elfogadható, ha a Smith-féle fehér hadsereg ugyanazt teszi. A NAGY TÉT tehát élessé teszi a legkisebb előnyért folytatott küzdelmeket is. A hazafias front azonban, bár — az előbb vázolt okokból — nyilván hajlik a megyezésre, nem taktikázni hajlandó. Békés rendezés tehát csak akkor lesz, ha azt ésszerű és méltányos feltételek között lehet megteremteni. Tehát, ha az angolok és az amerikaiak végképp letesznek arról, hogy hátrányosabb helyzetbe próbálják hozni a felszabadítási • mozgalmat annál, mint amit az már eddig elért. Avar Károly ZIMBABWE—RHODESIA
