Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-28 / 202. szám

1977. AUGUSZTUS 28., VASÁRNAP A Dunakanyar kulturális kincsei írótalálkozó Leányfalun Éppen két évtizede, Szent­endre és Vác városának, kez­deményezésére alakult meg a Dunakanyar Intéző Bizottság, amely azóta is hazánk e pá­ratlan szépségű tájegységé­nek erkölcsi gazdája. Felada­ta: a jobbra ösztökélés, a meg­levőhöz képest újat és töb­bet nyújtás, minden jó elkép­zelés támogatása, amely se­gít megőrizni e táj természeti szépségeit az emberek szá­mira. E feladat betöltéséhez már eddig is sok támogatást nyújtottak az írók és a köl­tők. Ezért is hívta egybe a Dunakanyar Intéző Bizottság kulturális szakbizottsága teg­nap délelőtt Leányfalun azo­kat az írókat, költőket, akik e tájegységben élnek, vagy ép­pen e vidékhez kötődik mun­kásságuk jelentős része. Százezreket vonz Pogány Ödön Gábor, a Ma­gyar Nemzeti Galéria főigaz­gatója, a szakbizottság elnö­ke bevezetőjében hangsúlyoz­ta: a tervek szerint a VI. öt­éves terv időszakában külö­nös jelentőséget kap majd ha­zánknak ez a festői szépségű, kulturális értékekben és mű­emlékekben egyaránt gazdag tájegysége. Azért is hívták most össze a DIB fennállásá­nak huszadik évfordulója al­kalmából a Pest, Komárom és Nógrád megyében élő és alkotó írókat, költőket, hogy megköszönve eddigi támoga­tásukat, további odaadó se­gítségüket kérjék e tájegység felvirágoztatásához. Az elnöki bevezetőt köve­tően dr. Szíj Rezső, a Duna­kanyar Tájékoztató szerkesz­tője számolt be a résztvevők­nek a Dunakanyar jelenlegi kulturális életéről, gondjai­ról, a szakbizottság tervei­ről és elképzeléseiről. Mint mondotta, a Dunakanyar ma már a Balaton után az ország legkedveltebb idegenforgalmi tájegysége. Ezt nem csupán páratlan természeti szépsé­geinek köszönheti, hanem an­nak is, hogy a Dunakanyar vonzáskörzetébe tartozó tele­pülések közül mind több, el­sősorban Szentendre, Eszter­gom, Visegrád, Zebegény és Vác egyre nagyobb ütemben fejlődik. Ha csak Szentendrét nézzük, mondotta, Európa-hí- rűrű múzeumaival — a Fe- renczy-család, Czóbel Béla, Kovács Margit, a Szerb Egy­háztörténeti gyűjtemény, vagy az Országos Szabadtéri Nép­rajzi Múzeum —, nyári szín­házi életével, rangos kultu­rális rendezvényeivel ma már százezreket vonz egy-egy esz­tendőben. És lényegében ugyanezt elmondhatjuk Esz­tergomról, vagy éppen Viseg- rádról is. Lexikon, antológiák A tervekről szólva elmondot­ta, már készül a nyolcszáz ol­dalas Dunakanyar Bibliográ­fia, amely a tervek szerint két esztendő múlva jelenik meg. Ugyancsak megkezdődött a Dunakanyar Lexikon szer­kesztése is, amely három-négy év múlva kerül majd az üzle­tekbe. Elkészült a Dunaka­nyart bemutató film forgató- könyve. A film forgatását, amelynek rendezője Nádasi László, a jövő hónapban kezdik meg. Ugyancsak rövi­desen leleplezik Áprily Lajos emléktábláját a költő visegrád- szentgyörgypusztai házán. A DIB jövőre évkönyvet je­lentet meg az elmúlt három esztendő legjelentősebb, a Du­nakanyarral foglalkozó tanul­mányaiból. A távolabbi ter­vek között egy Dunakanyar szépirodalmi és egy Dunaka­nyar költészeti antológia ösz- szeállítása, megjelentetése is szerepel. S már az sem csak elképzelés, hogy Vácon Du­nakanyar-képtárat hoznak lét­re az e tájegységet, s az itt la­kó emberek életét bemutató legjelentősebb alkotásokból. Vita a feladatokról A beszámolót vita követte, amelyben felszólalt Garay Gábor, a Magyar Írók Szövet­ségének főtitkára, Puszta Sándor költő, Szombathy Vik­tor író, Turbók Attila költő, Nádasi László filmrendező és Fábián Zoltán író, a Magyar írók Szövetségének titkára is. Az írótalálkozót színvona­las zenei esemény egészítet­te ki. Turcsányi Tibor gor­donkaművész, aki ősszel a brüsszeli nemzetközi zenei versenyen vesz részt, Gar- delli és Stravinszkij egy-egy művét adta elő Wagner Judit zongorakíséretével. P.P. Születésnapi köszöntők Születésnapi köszöntők cím­mel az Országos Rendező Iro­da a napokban több előadás­ból álló ünnepi műsort adott az orenburgi gázvezeték 'ma­gyar építőinek. A Huszton, Gusztatyinban és Bogorod- csányban megtartott nagy si­kerű előadásokon Bánki Zsu­zsa, Latabár Kálmán, Mikes György, Somogyi Pál, Szűcs Judit, Madarász Katalin, Bé­res Ferenc, Horváth Attila, Pálos Miklós és a Gyarmati­trió lépett fel. A műsorban — meglepetésként — család­tagjaik: szüleik, feleségeik, gyermekeik képmagnóról kö­szöntötték a születésnapjukat családjuktól távol ünneplő dolgozókat. A vendégjáték résztvevői útjuk során megtekintették az építkezéseket és baráti talál­kozón vettek részt az ott dol­gozó magyar munkásokkal, valamint a közeli települések lakóival. Emlékezés Ék Sándorra Születésének 75. évfordulója alkalmából szombaton megko­szorúzták Ék Sándornak, a munkásmozgalom egykori har­cosának, a kiváló festőművész­nek és grafikusnak sírját a Mező Imre úti temetőben. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága tudományos, közoktatási és kulturális osztálya nevében Kornidesz Mihály és Bereczky Loránd, a Kulturális Minisz­térium nevében Marczali Lász­ló és Gönyei Antal, a Magyar Képzőművészek Szövetsége ne­vében Csohány Kálmán és Bálványos Huba, a Magyar Partizán Szövetség nevében Prát Károly és Nagy László koszorúzott. Elhelyezték a sí­ron a megemlékezés virágait a hozzátartozók, harcostársak, munkatársak, tanítványok is. Csillagászati bét Érden Csillagászati hetet rendez­nek holnaptól szeptember har­madikéig Érden a budai já­rási művelődési központban. A minden délután hat órakor kezdődő előadásokat vetítéssel színesítik. Ha az idő szép lesz, akkor csillagászati be­mutatóra is sor .kerül. A programban TIT-előadók korszerű tudományos eredmé­nyekkel ismertetik meg az ér­deklődőket, és a csillagászat témakörében a ma még fan­tasztikusnak tűnő távlati le­hetőségekkel. Az első este a 80-as évek űrprogramjairól lesz szó. A 30-i előadás címe a Földön kívüli civilizációk techniká­ja. Szerda este a hosszú kés­leltetésű rádió-visszhangok rejtélyéről hallhat érdekes elő­adást a közönség. A csütörtöki program a Nap és a Föld kapcsolatáról szól. Az ötödik napon Elméletek a világ- egyetemről címmel tartanak tudományos beszámolót. A zá­róestje témája a csillagászat és az irodalom lesz. IFJÚMUNKÁSOK, DIÁKOK Harminchárommillió forint ifjúsági üdültetésre A hét végén az ország több ifjúsági üdülőtáborában fel­lobbannak a búcsú tábortü­zek, s az ezt követő sátorbon­tás már az üdülőtáborozási szezon végét jelzi. Az idén a központi ifjúsági alapból több mint 33 millió forinttal tették lehetővé, hogy a tavalyinál jó­val több, összesen 77 400 f iatal üdülhessen kedvezményesen. Pontosabban: 5200 ifjúmun­kás, 4000 mezőgazdaságban dolgozó fiatal, 3200 egyetemis­ta, 35 000 középiskolás és szak­munkástanuló részesült a ked­vezményekből. Az alapból még 30 000 > úttörő táborozásához is hozzájárultak. Amint az Állami Ifjúsági Bizottság illetékesei az MTI- nek elmondták: az egyhetes turnusokban rendkívül olcsón, mindössze 150 forintért nyaral­hattak a fiatalok. S hogy még a „nagyétkűek” se panaszkodhassanak, a KISZ KB javaslatára a középiskolás­szakmunkástanuló és az egye­temista, főiskolás üdülőtábo­rokban az étkezési nyersanyag- normákat is felemelték. Az ÁIB, valamint az Ex­press Ifjúsági és Diák Uta­zási Iroda — a KISZ célkitű­zéseinek megfelelően — min­denhol gazdag kulturális, mű­vészeti és sportprogramokkal gondoskodott a fiatalok hasz­nos időtöltéséről, pihenéséről. Nem volt hiány sportprogra­mokban sem. Olimpiai és vi­lágbajnokok, népszerű sport- riporterek tartottak élménybe­számolókat. TV-FIGYELO Romhányi. Bubó doktor Csőrmesterét — aj, de nagy baj! — megírta már Romhá­nyi, anélkül, hogy a nézőktől kérdte vóna: a kedvükre tu­dok-e így szógáni? Már elnézést, amiért dalra fakadt az előfizető, de mit csináljon, ha olyan mestere van a rímfaragásban, mint Romhányi József, akinél talá­lékonyabb rigmuskovácsot aligha lehet találni széles e hazában. Már-már a szerző személyé­től független népdalként szo­kás fölidézni egy-egy szöveg­remeklést, amely vagy a tv rajzfilmjeiből, vagy valamely címe szerint sem ismert dal­játékából vándorolt át a fü­lünkbe. Ha például taxit hallunk az utcasarkon csikorogni akkor azt mondjuk rá: flúgos fu­tam. (Kell-e mondani hogy az egyik Frédi és Béni his­tóriának volt ez a címe?) Ha pedig valamely nagyokos is­merősünk kerül szóba, így mi­nősítjük: tagja a huhogányos akadémiának. (Ez meg az egyik kedves állatverséből való lele­mény.) Az ország első ha! ászmester nője Furcsán hangzik a megne­vezés, hiszen ha azt mond­juk valakire?, hogy halász, szinte mindenki férfira gon­dol. A köztudatban ez a hi­vatás mint férfiszakma él. Hát még a halászmester?! Süki Lászlóné 30 éves fiatal- asszony. Magyarországon ő az első nő, aki ezt a címet magáénak vallhatja. Hogyan lett halászmester, a százha­lombattai Temperáltvizű Hal­szaporító Gazdaság szaporító­üzemének vezetője? „Megnéztem, megtetszett" — Akár azt is mondhatom, hogy a lányom érdeme, hi­szen a gyermekgondozási sza­badság letelte után kezdtem itthon, Százhalombattán mun­kát keresni — mondja. — A kislány megszületése előtt kü­lönböző budapesti. üzemek­ben voltam segédmunkás. Va­lahogy nem találtam a helye­met. Aztán itt, a Ruhaipari Szövetkezetben betanított munkás lettem, de azt se érez­tem igazi hivatásomnak. öt évvel ezelőtt — a kislányom most tízéves — az egyik kol­léganőm mondta, hogy a TE- HAG-nál munkásfelvétel van. Idejöttem, megnéztem, meg­tetszett. Felettek segédmun­kásnak. AkíSt még nem ké­szült el a szaporító. Mindent csináltam, amire szükség volt — Mit szólt a férje a cse­réhez? — Nem ellenezte, bár a var­rodában 2600 forint volt a fi­zetésem, itt meg. kezdetben csak 1600-at kaptam. Azt mondta, ha úgy érzem, hogy ebben a munkában örömöm telik, ezt kell csinálni, ő már korábban is foglalkozott ak­váriumi halakkal, meg hor­gászott is. Néha magam is kimentem vele. Giliszta és tojásturmix — Milyen iskolai végzett­ségre van szüksége egy halász­mesternek? — Én még korábban elvé­geztem a gimnázium 4 osz­tályát. Tőig István, az igazga­tónk beszélt rá, hogy érettsé­gizzek is. Aztán tavaly 17-en elvégeztük a kihelyezett szak­munkásképző tanfolyamot Így lettem halász szakmun­kás, januártól pedig rámbíz­ták a keltetőt. Kezdetben egy kicsit féltem a feladattól, de sokat segítettek a vezetőink, meg úgy érzem, o munkatár­saim is elfogadtak. De ne gon­dolja, hogy ez a beosztás va­lamiféle íróasztali munkát je­lent. Továbbra is ott dolgo­zom az asszonyok, lányok kö­zött, csak egyben irányítom is a munkájukat. Február végétől július végéig tart a keltetőben a szezon. Ilyenkor nem ritka, hogy napi 15—16 órát is dol­gozunk esőben, sárban, kint a szabadban. Ez az, amit a leg­jobban szeretek ebben a szak­mában; a természetet és a sza­bad levegőt. Egész nyáron a fürdőruha a munkaruhánk. Gyakran lejön a férjem is se­gíteni. Előfordul, hogy 40—50 kilót is meg kell emelni az átrakásnál, s ő délutánonként kedvtelésből besegít. S ami azelőtt ritkán fordult elő: ha túlórázom, átvállalja a ház­tartási munkát. Végigvezet birodalmán, a szaporítón, nevelőn, s min­dent elmagyaráz. Az ikraérlelő edények most üresek, tisztára mosva várják a következő szezont. Csupán néhányban mozog va­lami barna, gombolyagszerű valami, az iszapgiliszták hada. Ezekkel táplálják a harcsa- és csukaivadékokat. A pon­tyok tojásturmixot kapnak. Csuka- és kecsegeivadékok- ból az idén nemcsak a hazai gazdaságokat látták el, ha­nem jelentős mennyiség ju­tott exportra is. A nevelőben most akváriumi halak van­nak. Ezüsttől a feketéig szin­te minden színben. Ez már a kutatók területe. Két pár gumicsizma Kint kisebb-nagyobb tavak. Itt tartják az anyákat, me­lyek értéke darabonként meg­közelíti az ötszáz—ezer forin­tot. Pontyok, csukák, kecse- gék, vicsegék. Az utóbbiak kö­zül a kedvünkért ki is emel egyet az egyik fiú. Hatalmas állat, -de lusta. Annyira meg­szokta az ember gondoskodá­sát, hogy ha szabadon en­gednék valamelyik természe­tes tóban, elpusztulna. — Jó közösség ez a miénk — mondja a fiatalasszony —, mindenki tudja a dolgát. Együtt vagyunk jóban, rossz­ban. Én vagyok a szakszer­vezet gazdasági felelőse, de nagyon sokszor a KlSZ-esek- nek is segítek összehozni a rendezvényeiket. Szeretem a társaságot és a vidám embe­reket. A lányokat megtanítom evezni, nehogy valami bajuk essen etetés közben. Van egy kézilabdacsapatunk, abban is játszom. Kell egy kis kikap­csolódás. Azt tartják rólam, hogy nem hagyom magam le­beszélni. Néha kell is. Itt volt Süki Lászlóné, az egyetlen például a gumicsizma. Ha be­ázik, másnapra nem szárad ki. Addig mondtam, míg minden­ki két párat kapott. De csak akkor nyitom ki a számat, ha tudom, hogy igazam van. Szakma angolul Ezzel Tőig István igazgató is egyetért. — Nem biztos, hogy rossz az, ha egy dolgozó harcias ter­mészetű — magyarázza. — Az ilyen emberben van ener­gia, s ha a megfelelő helyre tesszük, előbbre viheti a vál­lalat fejlődését. Süki László- nét én beszéltem rá, hogy érettségizzen le, s tanuljon to­vább. Még nem kiforrott ve­zető, de minden adottsága megvan ahhoz, hogy további tanulással, szakmai és em­berismerete bővítésével azzá váljon. Az ősszel különbözeti vizsgát tesz és a levelező ta­gozaton két év alatt elvégzi a technikumot. Lehet, hogy az élővízi halászatban mint ha­magyar halászmesternő Nagy Iván felvétele lászmester nem állná meg a helyét, hiszen oda több fizi­kai erő kell. Itt, nálunk azon­ban, a halszaporítóban gyen­gédségre, a szakma és a ha­lak szeretetére van elsősorban szükség, s ezek az asszonyok, lányok — köztük Sükiné is — erre a munkára termettek. Közben a gazdaság több dol­gozójához hasonlóan nyelvet is tanul. Ö például angolt. Sok külföldi vendég megfor­dul nálunk, hiszen az ENSZ —FAO Világélelmezési Prog­ram keretében dolgozunk, s nem tudunk minden dolgozó mellé tolmácsot állítani. Ügy érzem, jól választottunk, mi­kor őt neveztük ki halász­mesternek ebbe a részlegbe. Jól dolgozik, s ha kell, ki tud állni a beosztottaiért. Volt rá eset, amikor két ember mun­káját végezte. Az elődje most mérnökként dolgozik nálunk. Ki tudja, bem követi-e ő is a példáját?... T. Ágoston László Eddig jószerivel csak szi­porkázó szövegeit ismertük e közkincsként emlegetett szí­nes poénok kiötlőjének, most azonban — természetesen Vit- ray Tamás jóvoltából —sze­mélyesen is megláthattuk a két kőkorszaki szaki magyar nyelven tréfálkozó kereszt­apját. Ritka szerény és ritka ked­ves ember! Amilyen egészsé­gesen jókedvűek golyóstollá­nak termékei, olyan elége­dett, különös munkáját kedv­telésként — hogy azt ne mond­juk, pajkos játékként — vég­ző valaki. Belőle — hála né­ked, Bubó doktor! — aztán teljességgel hiányzik az én ez lehettem volna, én azt nem tudtam elérni-iéle poétaön­vád, költői kín. ö tényleg ab­ban leli örömét, amit csinál, a szövegírásban, a librettószer­zésben, a rímfaragásban — amúgy mindenestől a népszó­rakoztatásban. Péntek esti portréfilmje ilyenformán remek ötven per­cet szerzett a nézőknek. An­nál is inkább, mivel egy-két általa költött szövegrészletet is újra hallottunk — részben a jókedvű szerző, részben né­hány, ugyancsak jókedvű szí­nész előadásában. Kanadai magyarok, Radvá­nyi Dezső, a tv rendezője rend­szeresen sorra látogatja azo­kat a nyugati országokat, ahol magyarok élnek. Legutóbb — péntek este vetített filmjének tanúsága szerint — Kanadá­ban járt, és az oda vetődött hazánk fiait bírta szóra: mond­ják el, hogy örzik-e, s ha igen, hogyan az anyanyelvet; hazájuknak érzik-e még a messze hagyott szülőhazát. Ahány megkérdezett, any- nyi válasz, ám egy dologban mégis megegyezett a legtöbb kanadai magyar: szinte kivé­tel nélkül igénylik az együ­vé tartozást, valami kollektí­vám létét. Ezért szerveznek betegsegélyzőket, klubokat, ott­honokat; ezért járnak össze kuglizni; és közösség voltukat hangsúlyozandóan rendezték meg híres díszvacsorájukat is a Montreálban versenyző ma­gyar olimpikonok tiszteleté­re. Rokonszenves ez a tömörü. lési igény, s nemcsak rokon­szenves, de igen jó lehetőség is arra, hogy így, csoport­ként tudja elérni, kiadvá­nyaival a magyar nyelvet, a magyar kultúrát terjeszteni, az óhaza. Mert a debreceni muzsikusok mellett szép szám­mal jutnak el magyar lapok és folyóiratok is az óceán túl­só partjára... Ami pedig az odavetödöttek hazai viszonyainkról való vé­lekedését illeti, javarészt azt is elégedetten hallgathattuk: többségük rendszeresen jár vissza, s szinte a licitálók módjára igyekeztek túltenni egymáson a Balaton meg Bu­dapest dicsérgetésében. Ha tudják, küldik a kint szüle­tett gyerekeket is, akik —ez volt talán a legmeghatóbb — nem is törik, de folyékonyan beszélik a magyart. Jobban tán, mint egy-két Alföldünk­ről odaszármazott, s most an­golosan kellemkedve dadogó anya, apa .., Akácz László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom