Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-28 / 202. szám

1977. AUGUSZTUS 28.. VASÄRXAP 6 Állam és gyár együttesen Ellenszavazat nélkül Vastagabb borítékok A körzet és a község Májusban született meg a határozat; végrehajtási uta­sításai később láttak napvi­lágot. A határozatról, amely előírta, valamennyi fizikai fog­lalkozású és a termelést köz­vetlenül irányító dolgozó egy­séges műszakpótlékjának be­vezetését, valamint a ruházati ipar fizikai munkásainak bér­emelését, és erre központi anyagi fedezetet is biztosított, rengeteg hír, kommentár, ma­gyarázat jelent meg a sajtó­ban, hangzott el a rádióban, televízióban. Rendelet nélkül: 3—4 év alatt — Hogy a sok nem mindig több a kevésnél, sajnos, ezút­tal is bebizonyosodott — mondja Pásztor István, a Len­fonó- és Szövőipari Vállalat munkaügyi főosztályvezető- helyettese —, nem mindenki ertette meg, vajon mennyivel is emelkednek majd a fizeté­sek, mit is jelentenek a bű­vös tíz, tizennyolc, húsz szá­zalékok. Találgattak, számol­gattak, kalkuláltak az embe­rek. Arról is kevesebb szó esett a kelleténél, hogy az ál­lami, központi bérpolitikai intézkedés végrehajtásához a gyáraknak maguknak is hoz­zá kell járulniuk, s ily módon a béremelésnek jelentős költ­ségnövelő hatásuk is lesz. Vagyis, úgy kell az elkövetke­ző időszakban dolgozni, úgy kell a munka hatékonysá­gának növekedni, hogy a ter­vezett eredményt elérhessük. A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat az egységes műszak- pótlék bevezetéséhez 3 millió 133 ezer forint állami támo­gatást kapott, saját bérfej­lesztési alapúkból ezt több mint egymillió forinttal egé­szítették ki, természetesen, a már mostanig is fizetett mű­szakpótlék összegén felül. A fizikai dolgozók bérarányai­nak javítására pedig felettes Bzerveik háromszázalékos bér­színvonal-emeléshez biztosí­tottak anyagi fedezetet. Ösz- szegezve: ilyen nagymértékű béremelésekre a vállalatnak önerőből 3—í évig nem lett tolna lehetősége. Hogy mindenki lássa A szakszervezeti bizottsá­gon Beszédes Jenőnét, az szb függetlenített politikai mun­katársát találjuk. Tőle kap­juk a tájékoztatást, miszerint B dolgozók egy része még nem vehette kézhez az augusztus 11-én esedékes fizetésnapon a vastagabb borítékot. A gyá­rak bérkereteinek szétosztá­sa ugyanis elhúzódott, azután már nem tudták az időhát­rányt pótolni az adminiszt­rációban. Természetesen, az elmaradt többletet mindenki megkapja. — Alapos elemző munka Után, nagy körültekintéssel készült a bérelosztási javas­lat, minden tényezőt mérle­gelni kellett — magyarázza. — Mérsékelni akartuk a gyá­rak közötti indokolatlan bér­különbségeket ; anyagilag ösz­tönözni a minőség javítását, a hatékonyság növelését; to­vábbá figyeltünk arra. hogy a kedvezőtlenebb munkakörül­mények között dolgozók és a szakmunkások az átlagosnál nagyobb béremelésben része- jüljenek. A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat budakalászi gyárának bérelszámolási osztályvezetője munkalapok tucatjait ' ieszi elénk az asztalra. A darab­béres havi bérelszámoló la­pok többségét kettős elszámo­lással készítették, lehetőséget teremtve arra, hogy lássák: mennyit kerestek volna az emberek a régi elszámolás­sal, és mennyi a fizetésük a béremelések után. Például — tallózunk a nevek között __ —, Kondor Elekné szövőnőnek 549 forinttal. Bébi Károly ki­készítőnek 693 forinttal, s az állandó éjszakás Majda Jó­zsef lakatosnak 846 forinttal nőtt a keresete júliusban. S előkerül egy kimutatás is. figyelemre méltó számokkal. — Nálunk, a budakalászi gyárban júniusban éjszakai pótlék és úgynevezett speciá­lis pótlék címén összesen 63 ezer 800 forintot fizettünk ki fizikai órabéreseinknek — mondja Szalay József osztály- vezető. — Mintegy hetven szá­zalékuk dolgozik teljesít­ménybérben. Júliusban pedig csak az éjszakai pótlék ősz- szege 74 600 forint, ehhez jön 5800 forint délutáni pótlék, a második műszakért, valamint 30 200 forint munkabér a szombat éjszakákért. Amikor- is nem üzemel a gyár, de a bért elszámoljuk. A számok mhgukért beszél­nek, ezért nem is igényelnek kommentárt. Viszont a számok csak számok — az embereket azonban nem a számítások ér­deklik, hanem a végeredmény. 4. pénz. így már érdemesebb — Mi már 11-én „gazda­gon” mentünk haza — mond­ja Kövecses Istvánná. Nem, nem a szövőgépe mellett, mert ott bizony nem értjük egy­más hangját, hanem egy kis irodába húzódva. — Ami en­gem illet, én csak félig gazda­gon — tréfálkozik —, ugyan­is júliusban két hétig sza­badságon voltam. A váltótár­sam viszont megkereste a négyezer forintot... Hogy mi­re számítottunk a béremelé­si híreket hallva? Hát, beval­lom, ennyire nem. Az órabér­emelés és a délutános mű­szakpótlék „összehoz” nekünk 500—600 forintot. így bizony, már érdemesebb ezt a nehéz munkát végezni. Nem titkolja Kövecsesné, hogy több ízben megfordult már a fejében: keres valami könnyebb munkahelyet. Ügy gondolta, kiáll a sorból, elég volt már 22 év talpalás a szö­vőgépek mellett. Azután mégis maradt. Megismétli: most már érdemesebb is! Ez a véleménye Háromszé­ki Erzsinek is, aki néhány percre az SZTB-gépek mel­lől szaladt el. — Dunabogdányból járok Budakalászra, ez naponta két óra utazást jelent — mond­ja. — Mégis, valahogy eí sem tudnám képzelni, hogy másutt is dolgozhatnék. Tudja, hogy öt-hat éve még hányán jöt­tünk a falumból?! Mostanra jó, ha tízen maradtunk, a há­rom műszakban... Mennyi­vel emelkedett a fizetésem?... Egy pillanat! Tagja vagyok a vállalati szakszervezeti ta­nácsnak, ily módon, hogy úgy mondjam, előnyös helyzetben voltam: jelen lehettem a bér­keretek szétosztásánál is. Vi­lágos, hogy az egyéni és a cso­portérdekek nem mindig es­nek egybe a vállalati érdek­kel. Nekünk, SZTB-gépen dol­gozóknak például 15 forintos órabérünk volt. Más műhely­belieknek alacsonyabb. Tgy, s ezt megmagyarázták, mi most nem kaphatunk órabéreme­lést. Nem jutott. Műszakpót­lékot, természetesen, igen, ne­kem havi 400 forint pluszt jelent. Azt hiszem, a szövőgyá­rak még ezután sem lesznek valami vonzó munkahelyek a fiatalok számára, de ahhoz segítséget nyújt a mostani bér- intézkedés, hogy stabilizálód­jon a létszám, ne menjenek el tőlünk az emberek. Tóth Lajos szövődéi laka­tos véletlenül nyit be az iro­dába. Hátrálna is kifelé für­gén. Aztán csak sikerül őt is szóra bírnunk. Kiderül, 26 éve dolgozik a gyárban, hosszú időn át három műszakban. Mostanra két műszakos lett, mondja, nagyon kimerítő a szervezetnek az éjszakázás. — Nézze, mi szövőgyári csa­lád vagyunk, anyám harminc évig állt a szövőgépek mel­lett, innen ment nyugdíjba. A feleségem is csak az utolsó két gyerekünkkel maradt ott­hon, ő is szövőnő. Öt gyere­ket nevelünk, két. ikemá- runk közül a kisebbek tíz­évesek. Ugye érthető, ha ne­künk uqvancsak jól jött a fi­zetésemelés. az az öt-hatszá-’ forint. Én ugyan majd csak 26-án kapom meg a nlusz- oénzt. de már beterveztük, mi­re költvik __ K' derül. hogy Tóth Lajos is bekaDCsolódott az. előzetes munkába. már mint abba. ami a bérintézkedést Szakszervezeti bizalmiként az ő véleményét is kikérték, ő viszont a tagoktól szerzett ja­vaslatokat. Így aztán nem elé­gedetlenkedett utólag senki, csak számolgattak, tervezget­tek. Egy forint — négyszázszor Az előkészítő műhely ;fel- vetőrészlegében szinte csend van a szövődéi zajhoz képest. Itt találjuk Mészáros János­áét, a November 7. szocia­lista brigád vezetőjét. — Nekem ez az első mun­kahelyem: 23 éve, az általá­nos iskola elvégzése után jöt­tem a gyárba. Ha keresni aka­runk, ki kell használnunk a nyolc óra minden percét, itt nemigen van félrenézésre le­hetőségünk. Sajnos, ezt a munkát nem nyilvánítják szakmunkának, és ez a fize­tésben is érezhető. Szerencsé­re most, azaz július elsejétől, órabéremelést is kantunk, így hozzávetőleg négyszáz forint­tal nőtt a keresetem. Nemrég fejeztük be a lakásunk átala­kítását, s bizony minden fo­rintra szüksége van a család­nak. .. Hogy többet vártam-e? Több pénzt?... Nem, meg­mondom őszintén, kevesebb­re számítottunk... Sorra épülnek az új házak a községekben, egyre több az aszfaltos út, a park. A kis­kertekben virágágyások pom­páznak, a kertvégekben a rő- zserakások helyét konyhakerti növények foglalják el. Nem­csak az utca képe változik, szépül napról napra, hanem a kerítésen túl a lakásoké is. Egyre inkább elmondhatjuk, városias igények uralkodnak már a falvakban is. Hogy milyenek, arra keres­tünk választ Budakálászon. Hálófülke az emelefen Ifjú Bartók Béla két évvel ezelőtt kezdte felépíteni ott­honát a szülői és a nagyszülői ház mellett. A Finommecha­nikai Vállalat műszerésze és felesége — a Lenfonó csévélő­nője —, valamint Zita és Bé­la nevű gyermekük nemrég költözött a háromszobás, össz­komfortos házba. A fiatalasszonyt kérdezem, hogyan sikerült a házravalót és a takaros berendezést há­romévnyi házasság alatt ösz- szegyűjteni? — A szülők segítségével építkeztünk. És tulajdonképpen három évig az anyósomék tartottak el minket, tehát az összes fizetésünket megtaka­ríthattuk. Mielőtt megépült az otthonunk, meg tudtuk vásá­rolni a földszinti nagyszobába a lócáikat, a kanapét, a szek­rénysort és a heverőket. A Jupiter tévét OTP-hitelre i .vettük. Mindent a szentend­rei ABC áruházban szereztünk be, ha éppen nem volt az üz­letben nekünk tetsző áru, ak­kor előjegyeztek bennünket, s a legközelebbi szállításkor érte mehettünk. Az emeleti hálófülkéhez és a fürdőszobához bükkfalép­csőn lehet feljutni. A szobák parkettjén még alig száradt meg a lakk — és még a be­bútorozásra is gyűjteni kell a pénzt. — A nagyszoba mostani be­rendezését át akarjuk telepí­teni az emeletre — mondja a 20 éves Irma asszony, a he­lyébe pedig kényelmes, nagy foteleket, vitrines szekrény­sort szertnénk. Persze még hiányzik a falakról néhány festmény, vagy ha nem te­lik rá, akkor egy-két repro­dukció. Jutott a tűzre is A Hársfa utca 1-ben fabo- rításos házba csöngetek be. Marossy Mihály 72 éves nyug­A 31. választókörzet tanács­tagjának helyét Újszilváson tavasszal az időközi változások alkalmával kellett betölteni. A körzet — a Hazafias Népfront községi bizottsága javaslatá­ra — ellenszavazat nélkül je­lölte Tóth Lászlót, és április el­sején meg is választotta. Mit tett azóta a tanácsban, mik az elgondolásai körzete és a község fejlesztése érdekében az új tanácstagnak? — erről beszélgettünk vele. Nem újonc a közéleiben — Kora fiatalságomban be­kapcsolódtam a mozgalmi munkába — ezzel a mondat­tal válaszolt, mintegy jelez­ve, hogy aki éveken át tevő­legesen vett részt a pártmun­kában, az nem újonc a köz­életben. Nincs dicsekvés a hangjában, amikor azt is köz­li, hogy már két éve tagja a járási pártbizottságnak és ta­valy óta a községi pártveze­tőség tagja. Sőt, amióta be­teg a titkár, a titkári teendő­ket is ellátja. S azóta, hogy tanácstag lett, a helybeli Kos­suth Termelőszövetkezet párt- szervezete is titkárává válasz­totta. Van hát éppen elég megbízatása, és azzal járó dolga, de mindennapi mun­kája sem kevés. A Kossuth Tsz építési ágazatának veze­tője, 23 embert irányít ko­moly, nagy építkezéseken. — A község beruházásában tatja meg házukat és egyálta­lán nem érződik elbeszélésé­ből, hogy bánkódna, amiért a József Attila utcában útépí­tés miatt szanálták a régi há­zát. Az csak kétszobás és komfortos volt, ez pedig, amit a KPM építtetett, háromszoba összkomfortos. Az idős szülők, a lányuk és családja él im­már hat éve az időközben a tanácstól megvásárolt ház­ban. Odabent meglepetés vár. Marossyéknál csupán egyetlen régről megmentett óriási toa­lett-tükröt találok, a többi be­rendezés a legdivatosabbak közé tartozik. A szüléknek Órilux, a fiataloknak Vénus televíziójuk van. Hová került a régi paraszt­házakra jellemző dupla ágy, az éjjeliszekrény, a komód, a nagyszekrény, a sok székkel körberakott asztal? — Nem sajnáltam én a fia­talkoromban vett bútorokat. Amit lehetett, olcsóért elad­tam, került a tűzre is, a hasz­nálható deszkákból pedig eb­ben a házban készült padlás­feljáró. A kertben a nyári konyhához is felhasználtam a faanyagból. Az új otthonba már kacat nem kerülhetett be! Mária, a lánya raktárvezető, veje, Kiss György pedig ma­rós a Budapesti Műanyagipari Szövetkezetben. Az ő szobá­jukban rengeteg a néznivaló. A falakat a Képcsarnokban vásárolt képek, jó nevű kerá- mikusok munkái díszítik. A szőttesek mellett jól megfér az egyiptomi bőrpuff, a szek­rénysoron a tévé, rádió, le­mezjátszó, magnó. A könyves­polcot megtölti az új Magyar Lexikon, Balzac, Irwing Shaw, Walter Scott, Jókai jónéhány kötete. Ablakpárkányukon vörös muskátli virít, szemben a kerítést kék virágú hajnal­ka futja be. A munkásfiatalok otthonán látszik, hogy szíve­sen költenek rá, a lakás éret­tük, s nem a vendégek miatt kényelmes. Ebben a házban nem ismerik a „tiszta szoba” fogalmát. Majd az új lakásba — Pista, Erzsi, gyertek gyor­san, az újságtól keresnek ben­neteket — kiáltja Csendes Ist- vánné, gerendát cipelő fiának és menyének. Bár nincs me­leg, a fiatalok lihegve, izzad- tan, a munkától fáradtan ros- kadnak le az épülő új ház előtti vályogépület tornácán lévő székekre. — Jólesik egy kis pihenés, nehéz a kőműves munka — Az új tanácstag Geleta Pál felvétele is a mi üzemágunk dolgozik, tehát nem most ismerkedtünk össze a tanács vezetőivel. Hi­szen az építkezéseknél úgy­szólván naponta találkozunk. A tsz építési ágazata, vagy­is köznyelven, az építőbrigád most végzi az utolsó simításo­kat az új óvodán és szépen halad az orvosi rendelő építé­sével is. Nemcsak a körzeti orvosé, hanem a fogorvos ren­delője és várója is ebbe az mondja a 28 esztendős vil­lanyszerelő és a 23 éves ebéd­kiosztó. Szinte kérdés nélkül mesélik, öt évvel ezelőtt há­zasodtak és szoba-konyhában laktak a fiú szüleinél. Kis­fiúk születésekor Erzsi asz- szony nem vette igénybe a GYES-t, kellett a keresete, mert négy évvel ezelőtt is sa­ját téglaházról álmodoztak. Minden fillérről meggondol­ták, mire adják ki. Mégis ke­vés lett volna a házépítésre az öt év alatt megtakarított 125 ezer forint. Csendes Istvánék- nak az Elektromos Művek se- gí.ett 200 ezer forint vállalati kölcsönnel. Így sikerült hozzá­látni a Kossuth Lajos utca 32. szám alatti szülői ház mellett a 94 négyzetméter alapterüle­tű ház építéséhez. — Sokat segítenek a szü­lők, így a kőművesmunkák ötven százaléka néhány hónap alatt elkészült. Építenek a ba­rátaim is, tulajdonképpen ka­lákában készül az otthonunk. A nálunk dolgozóknak cseré­be mi is segítünk. A mostani nagyszobában, ahol tulajdonképpen a három­tagú család lakik, mindössze néhány bútor van. A szoba egyetlen dísze a heverők mö­götti nagyméretű horgolt fal­védő. — Ide már nem érdemes drága berendezést vásárolni — mondja ifjabb Csendes István­ná, nézze meg, hiába fűtünk villanykandallóval, mégis szí­vósak a falak. Majd az új lakásba! Oda aztán szeretnék sok szép holmit. Elképzelésből igazán nincs hiány. Mindig megvesszük az Ezermestert és a Lakáskultúrát, abból gyűjt­jük az ötleteket. Szerintem az Elektromos Műveknek ha­vonta törlesztett 700 forint ki­adáson kívül még tudunk ta­karékoskodni és megvalósul­hatnak az álmaink. Seregnyi berendezés-tervvel telirajzolt füzetlapot rak elém a fiatal villanyszerelő és ne­vetve mondja: — Nem mond­hatom a feleségemre, hogy öt- lettelen! Ha rajta múlna, a falakba kétméterenként kon­nektort rakatna velem. Egyéb­ként az őt ötlete volt az elekt­romos fűtés is. A bátyja la­kásából sok tippet hoz. Ö asztalos és valóban csodájára járnak a faluban a falborítá­sainak, térelválasztó elemei­nek, különlegesen kezelt fával bevont fürdőszobájának. Csendes Istvánék az idei karácsonyt már az új házban szeretnék tölteni. Udvardi Gyöngyi épületbe kerül, meg az anya- és csecsemővédelemé is. Kü­lön rendelőt, várószobát a gyermekszakorvosnak szán­nak, mert remélik, a jövőben az is lesz Újszilvásom Mosl gyógyszertáruk sincs, azt is akarnak, tehát úgy épül ez a ház, hogy helye legyen annak is. Két lakás is készül az épü­letben, mégpedig háromszo­bás. December 31-én kell át­adni ezt az építkezést. — Meglesz addigra? — kérd­jük. — Mi még eddig minden ha­táridőt betartottunk! Ha igazságos — mindent A körzete kívül esik a bel­területen, mindössze hat egy­mástól távoleső tanyaházoól áll. Lakóik között jóformán nincs fiatal, még középkorú sem. Többnyire a tsz, vagy az állami gazdaság nyugdíja­sai. Iskoláskorú gyermek csak egy házban él. Az idős embe­rek gyermekei elköltöztek, mind szakmát tanult vagy ma­gasabb iskolát végzett. Város­ban, nagyobb községben él, közel munkahelyéhez. Így hát fiatalon, mert mindössze 32 éves, Tóth László idős embere­ket képvisel a tanácsban. — Felemelő érzés képvi­selni őket a tanácsban, hiszen megbíztak bennem — mond­ja. Választói jól ismerték, párt­funkciói gyakorlása közben sokszor megfordult köztük. Azóta azonban, hogy a tanács­tagjuk, még gyakrabban. He­tenként kétszer-háromszor is kimegy, meglátogat olyankor legalább két családot. — Mostanáig még csak egyi­kük fordult hozzám kéréssel, a nyugdíja miatt. Megérdek­lődtem a teendőket és meg­mondtam, mit csináljon. Per­sze, bármikor kérnek, amit csak lehet, mindent megte­szek, csak igazságos legyen az ügyük. — Közéleti tevékenységem ellenére soha azelőtt még hall­gatóként sem vettem részt ta­nácsülésen. Legelőször meg­választásom után, július 6-án voltam ott. Nem, akkor még nem szólaltam fel, akkor fo­gok, ha mondanivalóm lesz. Nem szeretem a felesleges szó- cséplést. — Mii tart a községben leg­szükségesebbnek ? — Az utcák úttestének bur­kolását, de még ennél is sür­gősebb a vízmű és a vízve­zeték. — Választói aligha része­sülnek akár az egyikből is. — Se víz-, se villanyveze­ték bizony, soha el nem jut a tanyaházakig. Azt nem is követelhetem. Én a körzetet képviselem ugyan, csakhogy az egész község tanácsának vagyok a tagja. Szeretném vi­szont választóimat meggyőz­ni, hogy aki közülük csak te­heti, mindenképpen hagyja ott a tanyát, éljen idős korában kényelmesebben a falun be­lül. Addig pedig azt szeret­ném elérni, hogy az orvos meg a körzeti ápolónő — tekin­tettel a körzet lakóinak ma­gas korára —, nemcsak akkor menne hozzájuk, ha hívják őket, hanem időközönként máskor is. Hogyan győzi? Tanult mesterségére nézve Tóth László kőműves, és sze­reti a szakmáját, szívesen be­szél munkájáról. Sorolja, két pedagóguslakást építettek, meg felújították az egyik iskolát, amellett megépítettek a tsz- ben egy 150 férőhelyes nö- vendékmarha-istáliót, 40 bor­jú számára nevelőt. — Egyelőre azonban a tsz- ben csak tatarozási munkánk akad. Így hát, ha év végén befejezzük az orvosi rendelőt, a lakosság rendelkezésére tu­dunk állni. Családi ház épí­tését vállaljuk. — Az építkezés irányítása felelősségteljes munka, de a pártmegbízatások és a tanács­tagság sem kevésbé. Mind­ehhez sok idő is kell. Hogyan győzi? — Még fiatal vagyok és szí­vesen dolgozom a közösségért, amelyhez tartozom. Szokoly Endre megelőzte. I díjas nyit ajtót. Szívesen mu­Dodó Györgyi Fészekrakék - új igényekkel /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom