Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-10 / 187. szám
1977. AUGUSZTUS 10., SZERDA GOMBA! KÖRKÉP A vezetés: csapatmunka Megalapozott tervek három község termelőszövetkezetében Kissé távol a műúttól, lankák és lejtők völgyében rejtőzik három kis község a megyében: Gomba, Bénye és Káva. Termelőszövetkezetei négy esztendeje egyesültek közös gazdasággá 4200 hektárnyi területtel, s mivel a táj sokkal inkább szemet gyönyörködtető, mint amennyire termőföldje hasznosítható, mázsányi súlyú gondokkal birkóznak itt azóta is. Hogy mennyire nem eredménytelenül, azt bizonyítják az ápolt szőlősorok, a fiatal gyümölcsösök termést ígérő koronái, az újonnan telepített erdők sudár facsemetéi s nem utolsósorban a szántóföldi növénytermesztés és az állattenyésztés kedvező eredményei, amelyekkel az elmúlt fél esztendőt zárták. Fiatalok itt a szakvezetők is. Nemcsak éveik számát tekintve, — bár ha átlagolnánk matematikailag, az is inkább lenne húszon-, mint harmincegy- néhány, hanem azért is, mivel nemrég vették át a Fáy András Termelőszövetkezet irányítását, örökölve a napi gondok-bajok mellé jelentős mérleghiányt, szakmai és személyi feszültségeket, a tagság vonakodó — és érthető — bizalmatlanságát. Mindezt leküzdeni, anyagilag-erkölcsileg sínre tenni a közösséget, kialakítani egy feszültségmentes közhangulatot, ha nem is jó mulatság, de férfimunka lehetett — hívom segítségül klasszikusunkat az első s talán kényesnek tűnő kérdéshez. Lezárt múlt — A múltról beszélni nehéz anélkül, hogy az ember se ne. panaszkodjék mások hibái miatt, se ne kérkedjék saját eredményeivel, s elkerülje az általánosításokat — mondja Szászik Károly elnök. Sorolhatnám, hogy az egyes termelési ágazatoknál kilóban, tonnában, vagonban és hektárban, átlaglétszámban, fajtaminőségben, a gépek és berendezések állagában és használhatóságában mennyi negatív előjelű szám szerepelt Mondhatnám, hogy nulláról indulni könnyebb lett volna, mint a tagság bizalmának hangulati mínuszait plusz cselekvőértékre átváltani. Mindehelyett hadd mondjam el a legelső, s számomra ma is legkedvesebb gombai élményemet. Kissé távol innen egy másik községben lakom, s gépkocsival jövök- megyek lakás és munkahely közt. Elnökségem első napjaiban még idegenként jártam a határt, mikor egy este az egyik dűlőútról idős ember ballagott tempósan a műútra, majd a hirtelen-váratlan megeredt záporban sietve szaporáz- ta lépteit Bénye felé. Megálltam mellette. „Szálljon be bátyám, szívesen elviszem a faluig.” „Sárosán, gumicsizmásán...?” Gyanakodva, de beült. Némi tartózkodó hallgatás után, majd néhány óvatos mondat az időjárásról, értő megállapítás földről, várható termésről, végül indulatos véleménynyilvánítás a tsz szak- irányításáról, munkájáról, a kézen-közön közprédává váló közösről. „Bár úgy hallom, most új emberek jönnek, új lesz az elnök is ...” Tisztességtelen lett volna ezután is inkognitóban maradni. Másod- percnyi csend követte a bemutatkozásomat, majd felém fordult s ezt mondta: „Hát akkor csak neki, keményen, fiam.’’ A jövő alapja — Ezzel a mondattal zártuk a múltat s kezdődött az az időszak, amit a legnehezebb rögzíteni, mivel a jövő alapja. A jelen. Kezdetét vette a nagy belső átszervezés: személyi, tárgyi feltételek megváltoztatása. ágazatok szervezeti áthangolása. Megszüntettük a melléküzemágat, mely kimondottan veszteséges volt s indokolatlan nyűg a tsz számára: a lámpaüzemet. A növény- termesztésben a talajadottságok figyelembevételével a kalászosok mellett főképp ku- koricát és napraforgót, valamint mustárt termesztettünk. Most az aratás végeztével a tervezett 35 mázsás őszi búza terméshozama 40 mázsányi- ra emelkedett hektáronként, repcéből a május huszadiki jégkár ellenére bejött a 16 mázsás átlag. — A jövő év végére befejezzük a 94 hektárnyi szőlőültetvény rekonstrukcióját olymódon, hogy a terület alkalmas lesz a legkorszerűbb betakarítási mód alkalmazására is. Együttműködési szerződés van alakulóban a Monori Állami Gazdaság, a Monori Termelőszövetkezet, a Felsőbabá- di Állami Gazdaság, dabasi járás tsz-ei és a mi termelő- szövetkezetünk között, melynek értelmében a megtermelt szőlőt garantált áron veszik át a felsőbabádiak, majd feldolgozzák, palackozzák, értékesítik. A szőlőtermesztési ágazat várható jövedelmezőségét megalapozza a mindezért járó nyereség-visszatérítés is, mely egyben módot ad a további fejlesztésre. Friss ötletek — Kajszibarackot, szilvát és meggyet termesztünk mintegy száz hektáron: a meggy ez évben, a kajszi jövőre, a szilva pedig két év múlva for- dul-fordult termőre. A fiatal telepítések friss ötleteket sugallnak: hosszú távú együttműködést tervezünk a CsemeM.. Édesipari gyárral, .^gy, hogy az általunk megtermelt meggyetr<j konyakosmeggyként' magunk is csomagolnánk. így az új melléküzemág nemcsak a nők folyamatos foglalkoztatását biztosíthatná, hanem mobilizálható munkaerőt is adna a munkacsúcsokban; például a szilvaérés idején a szedéshez szükséges kézi munkaerőt innen pótolhatnánk. — Szilvaaszaló létesítésének tervével is foglalkozunk, mivel az aszaltszilva kelendő exportcikk, megtermesztése és előállítása pedig viszonylag olcsó. Persze nem zsákvászonra kiterítve napon akarjuk szárítani, a hagyományos módszert szárítógépek váltották fel, amelyeknek munkája független az időjárástól, és kevés kézi munkaerőt igényel. Ugyancsak az időjárás szélsőségeit kiküszöbölendő akarunk széleinkben és gyümölcsöseinkben csepegtető-öntözőrendszert felszerelni, mely beruházásnak drága, de eredményes termékelőállításnak ugyancsak megéri. — Megtisztelő feladatot kaptunk a járástól a közelmúltban: a mi termelőszövetkezetünk látja el a jövőben a környező tehenészeti telepek szarvasmarhaegyedeinek utánpótlását. Így építünk rövidesen egy 2000 férőhelyes üszőnevelő telepet. „Birkás” terveink is vannak: a Gyapjúforgalmi Vállalat 1200 tenyész- jerkét helyez ki hozzánk, s mi a szaporulatból, vagyis a bárányokból egyenlítjük ki a vételárat. Mindezek mellett persze továbbra is a baromfi a „sláger” állattenyésztésünkben. de erről a főállattenyésztő szóljon, aki baromfitenyésztő szakmérnökként avatott értője a munkának. Baromfi a sláger Qr. Szabolcs István elnökhelyettes plusz feladatként vállalta az állattenyésztői teendők ellátását mindaddig, amíg a gazdaság anyagilag meg nem erősödik annyira, hogy újabb szakembereket alkalmazhat. A vezetőség szinte minden tagja ilyenfajta kettős-szereposztásban dolgozik most, bízva abban, hogy közösen a vállalt feladatok mielőbb gyümölcsöznek, s akkor majd le lehet tenni a teher egyik felét. — Májusban leálltunk a pecsenyecsirke előállításával — mondta az elnökhelyettes, mivel semmiképp sem volt az rentábilis. Helyette a tojástermelésre és a tenyészjérce nevelésére összpontosítottuk az erőinket: egy Bábolnával kötött bémevelési szerződés keretében Tetra—SL tojóhibridekkel foglalkozunk. Talán érdekességszámba megy, vagy legalábbis szokatlan, hogy fácáncsibe felnevelését is vállaljuk: tőlünk viszik a Horto- hágyra a kifejlett példányokat, örömére a vadrezervátumok látogatóinak és egy-egy szép teríték esetén a környékbeli vadásztársaságoknak. Nekünk pedig nem csekély hasznunkra, természetesen. Ki a hullámvölgyből Nehéz tárgyilagosnak maradnia a krónikásnak akkor, amikor ennyi nekifeszülő akarattal, tervvel, szándékkal, elképzeléssel találja magát szemközt, mikor láthatóan a mély hullámvölgyből emelkedik újra fel nemcsak egy gazdaság, hanem egy újjá kovácsolódó emberi közösség is. A bevezető kérdéshez hazai irodalmunk nagy klasszikusa segített; záradékul a latin szállóigével ■ kérdezem: ha a poéta nem lesz, hanem születik, vajon a vezető adottságai vagy tapasztalatai összeg- zik-e eredményeit, vezetési stílusát? — Ez soha nem egy személyen múlik — válaszolja az elnök — talán a nálam jóval > idősebbek, tapasztaltabbak! egyetértenek abban: a vezetés a legszebb csapatjáték. Mindannyiurtknak együtt kell részt vennie benne. Be. I. Az első 400-as Az energia Munkácsról érkezik A kép békés, már-már idilli. Ahogy az emeleti ablakokon kinézünk, a transzformátorok, gyűjtősínek, szigetelők kék és sárga színei harmonikusan keverednek a nyírott gyep zöldjével. — Persze nem a harmónia miatt van ez így — mondja az Országos Villamos vezeték Vállalat gödi alállomásának vezénylőtermében Stefán György, az alállomás vezetője. — A rendszerek megkülönböztethe- tősége céljából festettük a 400 kV-os berendezéseket kékre, a 220 kV-osokat sárgára, a 120 kV-osok színe pedig szürke. Igaz, annak is örülünk, hogy ezáltal környezetünk is szebb. Ez a környezet nemcsak kívül, hanem belül a vezénylőteremben is szép. A tágas helyiség nagy ablakfelületein át üde gondozott szobanövények kapják az éltető fényt, az innen irányított berendezéseken keresztül pedig sok százezer emberhez, ipari létesítményekhez, kórházakhoz jut el a világosság, a meleg és minden kényelem, amit a villamos energia biztosít. Fogad és továbbít Hazánk persze ennek az energiaforrásnak sincs bővében, tehát behozatalra szorulunk. — 1962 óta importálunk villamos energiát — kezdi a részletes ismertetést Stefán György. — Először Sajószögeden épült egy fogadóállomás, majd a növekvő igényeknek megfelelően 1968-ban létesült itt Gödön az ország első 400 kV-os alállomása. A távvezeték a Szovjetunióból, Munkácsról érkezik hozzánk, s ezen a 286 km-es szakaszon szállítja a nyugat-uk- rajrtai energiarendszerből a villamos-áramot. A mi felada-; tunk ennek fogadása, transz- formálása és továbbítása, elsősorban Budapest felé, de Vác és Dunakeszi irányába is indul tőlünk távvezeték. — Milyen helyet foglal el az ország energiaellátásában a gödi alállomás? — A hozzánk beérkező, s innen továbbított energia becslésem szerint az országos igények mintegy 7—8 százalékának felel meg, tehát nyugodtan mondhatom, hogy jelentősége felér egy erőműével. — Mi a biztosítéka a folyamatos energiaáramlásnak? — Elsősorban a kezelőszemélyzet szakképzettsége, valamint az üzemvitel folyamatos ellenőrzése. Az alállomás üzemvitelének valamennyi jellemző adata befut a vezénylőterembe, ezeket állandóan figyelemmel kísérjük és óránként regisztráljuk. Mindenből tartalék — Mi történik üzemzavar esetén? — Ha az alállomáson belül keletkezik valamilyen hiba, akkor egyszerűbb a dolog, mert minden berendezésből van legalább egy tartalék, így azonnali átkapcsolással megvan a folyamatosság. — Ez az átkapcsolás a kezelőszemélyzet feladata? — Nem lehet mindent az emberre bízni. Sokszor olyan gyorsan kell beavatkozni, amire az ember nem is lenne képes. Ilyenkor az automatikus védelmi rendszer választja le a hibás egységet, s a kezelő- személyzet feladata „mindösz- sze” az üzemzavar okának megkeresése. — Tartalék távvezeték azonban nincs... — Természetesen nincs. A távvezetéki üzemzavarok jelentős része viszont múló jellegű, mint például ha egy gallyat a vihar egy pillanatra a vezetékhez csap. Az így keletkező zárlatot a. védelnű rendszer, érzékeli,., lekapcsolja, majd a zárlat megszűnése után azonnal visszakapcsolja a távvezetéket — amit adott esetben a fogyasztó csak úgy érzékel, hogy pislant egyet a Mennyibe kerül az alkoholizmus? (I.) Riasztó statisztikák A szakemberek szerint a hazai szeszesital-fogyasztás mértéke átlépte a népgazdasá- gilag veszélyesnek tekinthető küszöböt. Számításaik szerint napjainkban már a gazdasági kár is több, mint a haszon. Az alkoholizmus okozta hiányzásokkal, a balesetekkel járó termelési kieséseket, gyógykezelési költségeket, rokkantsági nyugdíjakat együttesen 3,5 —4 milliárd forintra becsülik. Tavaly például 70 ezer dolgozót százalékoltak le, közülük minden ötödik az alkohol miatt vált munkaképtelenné — átlagosan 44 éves korban. Vagy: az üzemi vizsgálatok szerint a halálos balesetek 30—40, a sérüléses balesetek 25—30 százaléka az ital hatásának tulajdonítható. A különböző tételekből összeadódó anyagi veszteségek nagyobbak, mint amennyi az italtermelés és -forgalmazás haszna. Holott a károk nagyobb része, a testilelki sérülések, a családi tragédiák forintra át nem számíthatók. Túl a tíz literen Hazánkban az egy főre jutó évi alkoholfogyasztás — abszolút alkoholra számítva — 1975-ben túlhaladta a 10 litert. A növekedés ütemét tekintve sok tőkés- és szocialista országot megelőztünk. Egy lakosra átlagosan 1900-ban még fásból átlagosan minden magyar állampolgárra — a csecsemőket is beleértve —r naponta több. mint egy fél deci tömény szeszes ital jut. S ezek a hivatalos statisztikai adatok nem tartalmazzák a saját termelésű szeszes italok fogyasztását, a zugpálinkafőz- dék és zugkimérések forgalmát. Százötvenezer alkoholista Szeszes italra egy-egy lakos átlagosan évi, mintegy háromezer forintot költ — többet, mint ruházkodásra, és többet, mint tartós fogyasztási cikkekre. E költekezési arányok már önmagukban is torzulásokat jeleznek. De az átlagon felüli különbségek — az alkoholfogyasztás egyenlőtlenségei, túlzásai — különösen meghatványozzák a gazdasági, a szociális, az egészségügyi károkat. Az Egészségügyi Világszervezet által alkalmazott számítás szerint Magyarországon jelenleg 150 ezer alkoholista van. Más módszerrel viszont a fizikailag és lelkileg súlyosan veszélyeztetettek körét 400 ezerre becsülik. (Ennek a 400 ezer embernek a napi italfogyasztása abszolút alkoholra számítva eléri, vagy meghaladja a másfél decilitert.) Tizenöt év alatt az elme- és csak idősebb, 40—50 éves embereket találtunk, újabban viszont növekszik a fiatalok, a 30—40 évesek száma. Különösen veszélyeztetettek a falu zárt, erkölcsileg kötöttebb világából a városba kerülő, jól kereső és többnyire munkás- szállásokon lakó szakképzetlen fiatalok. Biztató fejlemények Az alkoholizmus ellen az utóbbi években történtek intézkedések. Bűncselekmények esetén, valamikor az igazságszolgáltatás enyhítő körülménynek tekintette az ittasságot, ma az súlyosbító körülmény. A vendéglátóipar prémiumrendszere, ha nem is problémamentes, azért napjainkban sokkal inkább az ételés kevésbé az italforgalom növelésére ösztönöz. A vendéglátó üzletek közt 65 százalékról 40 százalékra csökkent az italboltok aránya 1060 és 1975 között. Rendszeresen fejlesztik a vendéglátóhelyek ételkiszolgálását. Az ellátás javulásával, a választék bővülésével meghonosodott hazánkban az alkoholmentes üdítőital- fogyasztás. Az egy lakosra jutó 5 literről 33,3 literre nőtt az üdítőital-fogyasztás 1960 és 1975 között. Megszüntették a munkahelyi büfékben és 11 „fekete vonaton” mindenfajta szeszes ital árusítását. A gyárak, az üzemek, az iskolák, közvetlen közelében, pályaudvarokon, forgalmi csomópontokon lévő vendéglátó üzemek nem árusítanak rövid italt. Szabályozták az élelmiszerüzletek szeszes ital eladását, megtiltották reklámozását. Mindezek biztató fejlemények. Kovács József 6 liter abszolút alkoholra átszámított szeszes ital jutott. A sörfogyasztás 15 év alatt megkétszereződött, a tömény italoké két és félszeresére nőtt. Az abszolút alkoholfogyasztás sorrendjében hazánk a 11. helyet foglalja el, a szocialista országok között pedig az elsőt. A mai magas fogyaszppecialis alkoholosztályokon kezelt idült betegek száma 67 százalékkal, az alkoholos eredetű elmebetegeké pedig több mint 400 százalékkal növekedett. Ez utóbbiak közt a nők aránya 9-ről 12 százalékra emelkedett. A kifejlett alkoholos betegek közt a korábbi években szinte kizárólagosan lámpa, vagy ugrik egyet a kép a tévében. De még a távvezeték esetleges elszakadása sem jelentené az energiaáramlás fennakadását, ugyanis a csehszlovákiai Léva felől még mindig tudnánk vételezni. Erre azért van lehetőség, mert az országos hálózaton keresztül alállomásunk is szervesen kapcsolódik a KGST-országok energiarendszeréhez. A műszaki haladást jelenti — Szó esett a korábbiakban arról, hogy munkatársai villamosipari technikumot, illetve főiskolát végzett, jól kvalifikált műszaki emberek. Az ál- állomáson végzendő, jórészt rutinjellegű munka, a szolgálat ellátása nem jelénti-e egyben azt is, hogy számukra a szakmai fejlődés lezárult? — Egy helyen előbb-utóbb mindent meg lehet ismerni, ami unalmassá válhat, s szakmai beszűkülést okozhat. De az országos rendszert tekintve az egyre újabb és újabb alállomások jelentik a műszaki haladást, s ezzel együtt a kollégák fejlődési lehetőségét is. Gondoljunk csak arra, hogy megépülésekor a mi alállomásunk volt a legkorszerűbb az országban, de ha elkészül Al- bertirsán a 750 kV-os vinnyicai távvezetéket fogadó még korszerűbben berendezett alállomás, mennyi újdonsággal kell majd az oda kerülőknek megismerkedniük. Búcsúzáskor még egyszer szóba kerül a rendkívül barátságos környezet. — Sokan szanatóriumnak is tartják a mi munkahelyünket — mondja Stefán György. — Pedig aki ide bejön szolgálatba, annak nagyon helyén kell, hogy legyen az esze. A felelősség óriási... Weyer Béla A TIT programja a Nagy Október 60. évfordulójára A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat rendezvényein az új évadban különös hangsúlyt kap a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója. A társulat — a proletár internacionalizmus eszméjének szellemében — az évfordulóhoz kapcsolódó tudományos ismeretterjesztő és szocialista nevelő munkáját úgy tervezi, hogy az egész évadra kiterjedjen. A TIT arra törekszik, hogy ne csak közvetlenül, hanem közvetve is —, vagyis valamennyi ismeretterjesztési téma keretében, amely összefüggésben van a Szovjetunióval — megemlékezzék az évfordulóról, méltassa a világ első szocialista országa hat évtizedes útjának kimagasló eredményeit. Szeptember közepétől az előadók ezrei fogják a munkások, parasztok és értelmiségiek körében ismertetni a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a Szovjetunió népeinek nagyszerű vívmányait. Teljesítménye: tízezer tonna Túljutott a félidőn a sajóbá- bonyi Észak-magyarországi Vegyiművekben az új poliure- tánüzem építése. Az új, évente tízezer tonna műanyaghabot előállító üzem a húsz éve működő kisebb teljesítményű poliuretánüzemet váltja majd fel. Az új üzem a sajóbábonyi gyárban a tervek szerint a jövő évben készül el és főként a bútoripar számára — most még importból beszerzett — lágyhabokat készít majd.
