Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-10 / 187. szám

25* VA w KSlnvav 1977. AUGUSZTUS 10., SZERDA Tárgyalások és harcok a Közel-Keleten A Közel-Keletről érkezett hírügynökségi jelentések dip­lomáciai tárgyalásokról és harcokról számoltak be. Van­ce amerikai külügyminiszter ízaúd-arábiai látogatásának befejeztével kedden Izraelbe érkezett. Már I megérkezése­kor kénytelen volt jelezni, hogy „bizonyos nehézségek állnak előtte”. Ezzel Izrael merev álláspontjára utalt. A tárgyalások Vance és iz­raeli kollégája, Dajan között ezt bizonyították. Az izraeli külügyminiszter ugyanis a megbeszélések után kijelen­tette: országa elutasítja a tárgyalásokat a Palesztinái Felszabadításl Szervezettel még akkor is, ha az elismerné a Biztonsági Tanács 242-es szá­mú határozatát, amely síkra- száll a térség összes államának független létezése mellett. Dajan leszögezte, hogy Izrael továbbra is elutasítja vala­mennyi megszállt arab terü­let kiürítését Közben a Palesztinái Fel­szabadítás! Szervezet egyik vezetője, Abu íjad úgy nyi­latkozott, hogy a PFSZ haj­landó lenne a BT-határozat elfogadására, ha abba® bele­illesztik „a palesztin nép nem­zeti jogairól” szóló kitételt. A határozat ugyanis a pa­lesztinokat, mint menekülte­ket kezeli. Az élénk diplomáciai tevé­kenységgel egyidőben súlyos harcok zajlottak le . Libanon déli térségében. Izraeli egysé­gek tüzérségi és páncélos tá­mogatással agressziót követ­tek el Libanon ellen, és meg­kíséreltek elfoglalni egy, a ha- Zár közelében fekvő falut. Az izraeli tüzérség pedig folya­matosan lőtte Nabatije dél­libanoni várost. A palesztin és baloldali erők visszaver­ték az izraeli támadást, sú­lyos veszteségeket okozva az ellenségnek. Kedden újabb összecsapásokra került sor a térségben. Megemlékezés Nagaszakihan Nagaszakiban kedden több mint tízezer ember részvéte­lével ünnepélyes szertartáson emlékeztek meg a harminckét évvel ezelőtti atombomba-tá­madás áldozatairól. A cere­móniát a város békeparkjá­ban tartották, nem messze at­tól a helytől, ahol a bomba becsapódott. Helyi idő szerint pontban délelőtt 11 óra két perckor megszólaltak a légi­riadó szirénái. Ezt követően a jelenlevők egyperces néma csenddel adóztak a Nagasza- kira ledobott atombomba több mint hetvenezer áldoza­tának. Vízummegtagadás Mint a TASZSZ tudósító­jával közölték, egy amerikai szakszervezet ez év márciu­sában szovjet szakszervezeti küldöttséget hívott meg az Egyesült Államokba. A szov­jet szakszervezetek a kijelölt delegátusok részére idejében kérelmezték az amerikai ha­tóságoknál a beutazási vízu­mot. Mivel az engedély nem érkezett meg, augusztus 8- án, közvetlenül a tervezett utazás előtt, a moszkvai ame­rikai nagykövetséghez for­dultak és ott azt a választ kap­ták, hogy az amerikai kül­ügyminisztérium nem enge­délyezte a beutazást. Csak röviden... LÍBIÁBA ÉS ALGÉRIÁBA látogat augusztus közepén Nyikolaj Ogarkov marsall, a szovjet fegyveres erők vezér­kari főnöke. FRANK CHURCH amerikai demokrata párti szenátor hét. főn, Fidel Castro kubai állam­fő meghívására, magánjellegű látogatásra Havannába érke­zett. FÖLDI BIOLÓGIAI SZPUT NYIK kezdte meg működését a múlt héten Föld körüli pá- Iyára vezérelt Kozmosz—936 biológiai műholddal szinkron­ban. A párhuzamos kísérlet célja az eredmények össze­vetése és ellenőrzése. Az ada­tok feldolgozásában többek között szovjet, amerikai, len­gyel, magyar és francia tu­dósok is részt vesznek. IRÁNI—AMERIKAI tár­gyalások folynak Washington­ban tízmilliárd dollár érté­kű atomerőmű-üzletről. Irán nyolc atomreaktort vásárolna. LAHORE-BAN szimpati­zánsok ezrei köszöntötték Bhutto volt pakisztáni mi­niszterelnököt, aki a július elejei katonai puccs óta elő­ször látogatott el a városba. A rendőrség könnygázbom­bákkal támadt a Bhuttót él­tető tömegre. AMERIKAI fegyverszállí­tás lehetőségeit tanulmányoz­za egy Szudánban tartózkodó amerikai katonai küldöttség. A delegáció támaszpontokat látogat meg. s tárgyal majd a szudáni hadügyminiszterrel is. SUAREZ SPANYOL KOR­MÁNYFŐ a közös piaci or­szágokba látogat. Tárgyalásai­nak témája Spanyolország EGK-tagsága lesz. LI HSZIEN-NIEN, a Kínai Népköztársaság alelnöke ked den fogadta az Egyesült Álla­mok pekingi összekötő irodá­jának új vezetőjét. Új szovjet javaslat a leszerelési bizottságban Viktor Lihacsov, a Szovjet­unió képviselője a g-enfi lesze­relési bizottság keddi ülésén kiegészítő egyezményterveze­tet terjesztett elő az új típu­sú és új rendszerű tömegpusz­tító fegyverek kifejlesztésének és előállításának betiltásáról, beleértve az említett típusú fegyverek meghatározását is. A meghatározás értelmében az új típusú és új rendszerű tö­megpusztító fegyverek közé azok tartoznak, amelyeket a jövőben hozhatnak létre vagy ma is ismeretes- olyan tudo­mányos-technikai elvek alap­ján, amelyeket eddig egyenként és összességükben nem alkal­maztak tömegpusztító fegyve­rek előállítására, vagy pedig jövőben felfedezendő tudomá­nyos-technikai elvek alapján, amelyek tulajdonságai a pusz­tító erőt tekintve azonosak a tömegpusztító fegyverek jelen­legi ismert típusaival, vagy meghaladják ezt a pusztító erőt”. ' A szovjet egyezményterve­zet előirányozza, hogy az új tí­pusú és új rendszerű tömeg- pusztító fegyverek kifejleszté­sét és előállítását tiltó átfogó egyezménnyel együtt tegyék lehetővé az ilyen fegyverek egyes típusainak betiltásáról szóló megállapodásokat is. lépés a neutronbomba leié Carter amerikai elnök hét­főn aláírt egy törvényt a köz­munkák finanszírozásáról, amely többek között tartal­mazza a neutronbomba kifej­lesztéséhez szükséges pénz­ügyi eszközökre szóló felha­talmazást. Hogy a bombát gyártják-e majd, arról Carter előreláthatólag augusztus kö­zepén hoz döntést. Ha az el­nök igent mond, akkor a kong­resszusnak még 45 napja van, hogy állást foglaljon. Mindenesetre, e törvény alá­írásával az amerikai elnök lépést tett afelé, hogy szabad­kezet adjon a Pentagonnak a neutronbomba gyártására, Mint a TASZSZ hírmagyará­zója megállapította, ez sehogy- sem egyeztethető össze a bé­kére, a leszerelésre vonatko­zó washingtoni szólamokkal. A szovjet hírügynökség körn- fnentátora azt is megállapítot­ta: úgy tűnik, hogy a nemzet­közi biztonság szempontjából létfontosságú kérdésekben döntő központ a Fehér Ház­ból mindinkább áthelyeződik a Pentagonba. Brezsnye v- Zsivkov találkozó Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke kedden a Krímben találkozott Todor Zsivkovval, a Bolgár KP KB első titkárával, a Bolgár Nép- köztársaság Államtanácsának elnökével, aki a Szovjetunió­ban tölti szabadságát. Tájékoztatták egymást a két ország társadalmi-gazdasági fejlődésének időszerű kérdé­seiről, utaltak a két párt, a két ország közötti sokoldalú együttműködés és közeledés sikeres fejlődésére. Nagy figyelmet fordítottak a tudományos-műszaki együtt­működés, szakosodás további elmélyítésére, megvitatták a két ország részvételét a KGST- célprogramok megvalósításá­ban. Leonyid Brezsnyev és Todor Zsivkov kifejezte meggyőző­dését, hogy a fegyverkezési hajsza fokozását szorgalma­zó bizonyos imperialista körök tevékenysége ellenére folyta­tódik és elmélyül a nemzet­közi enyhülés irányzata. Ál­lást foglaltak amellett, hogy a küszöbönálló belgrádi ta­nácskozás az európai béke és biztonság megszilárdulásának Helsinkiben megkezdett ügyét szolgálja. Leonyid Brezsnyev és To­dor Zsivkov aggodalmának adott hangot az északkelet- afrikai helyzet kiéleződése mi­att. Az imperializmus és a re­akció erői. mindent elkövet­nek azért, hogy gyöngítsék az afrikai országok egységét, összetűzéseket szítsanak kö­zöttük, aláássák a szocialista fejlődés útját választó orszá gok helyzetét. Ilyen körülmé­nyek között különösen fontos az összetűzések kitörésének megakadályozása, annak sza­vatolása. hogy a gyarmati rendszertől örökölt vitás kér­déseket békés eszközökkel, a jószomszédság és az antiim- perialista összefogás alapján oldják meg. ........, A találkozón érintették a nemzetközi kommunista moz­galom problémáit, hangsú­lyozták a mozgalom növekvő szerepét a népek által a sza­bad, demokratikus és függet­len fejlődésért vívott harc­ban. i Észak-írország Bombák a királynőnek A TERVEK SZERINT ma kellene Észak-Írországba ér­keznie II. Erzsébet angol ki­rálynőnek. A feltételes mód használatára azonban a körül­mények kényszerítenek. Észak- Irországot, vagy ahogy neve­zik, Ulstert, újra a gyűlölkö­dés és a terror olyan hullá­ma öntötte el, amely időről időre minden gátat elmos, jó­zan ésszel lassan fel nem fog­ható. Annyi mindenesetre bizo­nyos, a brit biztonsági erők még talán soha ilyen erőfeszí­téseket nem tettek a terep elő­készítésére, az ünnepélyes fo­gadtatás, a program zavar­talan lebonyolítására. Hétfőn életbe lépett az „Uralkodó terv”, magyarán 32 ezer rend­őr és katona némi túlzással megkezdte a tartománynak és fővárosának, Belfastnak az átfésülését, lépésről lépésre. Először is a „terrorizmus meg­előzéséről” szóló rendkívüli törvény alapján őrizetbe vet­ték az ír Köztársasági Had­sereg, az IRA ideiglenes szár­nyának harminc tagját. E tör­vény lehetővé teszi, hogy a le­tartóztatottakat vádemelés nélkül hét napig fogságban tartsák. Ezzel egyidőben meg­kezdték valóságos biztonsági kordoh kiépítését Belfast környékén, a járművek leg­szigorúbb ellenőrzését, bele­értve az autóbuszokat is, a le­vegőben katonai helikopte­rek cirkálnak, és az elképze­lések szerint a királyi csa­ládot szállító „Britannia” yachtot rakétákkal felszerelt naszádok kísérik majd, őrzik a kikötőben, az esetleges tor­pedók vagy úszóaknák fi­gyelése, semlegesítése pedig a békaemberek dolga lesz. A látogatás előtt már na­pokkal magasra csapott a ter­ror. A tartomány nagyváro­saiban sorozatban robbantak a gyújtóbombák, romba dönt­ve lakóházakat, üzleteket, vagy éppen levegőbe röpítve par­koló gépkocsikat. A legkülön­félébb terrorista csoportok, fiatal suhancok csaptöko- ösz- sze brit katonai járőrökkel. Orvlövészek fegyverei dör­dültek el, s a barikádok tö­vében újra halottak maradtak a belfasti utcákon. Közben megjelent az IRA ideiglenes A Kaukázuson innen és túl Ahol a gyermeksztárok teremnek Egy ír szetter és az Arbát mesemondója Az ír szettert Fehér Bim- nek hívják és egy új szovjet film címszereplője. Szép és okos kutya. A moszkvai Gor­kij Stúdióban találkoztam ve­le, pergő filmkockákon. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójá­nak tiszteletére csinálták a filmet, ember-főszerplője, Tyihonov, a Tavasz 17 pilla­natának hőse. Hamarosan lát­ni fogjuk a hazai filmszínhá­zakban, valamennyi szocia­lista ország átvette, mi is. Film és tv A filmekből mintegy húsz­percnyi részletet láttunk, Gri­gori j BHtyikovnak, a Gorkij Stúdió igazgatójának jóvoltá­ból, ízelítőként a Szovjetunió egyik legnagyobb filmgyárá­nak alkotásaiból. Az ország­ban összesen 39 filmgyár van, ezekben 365 ezer ember dol­gozik. A Gorkij igazgatója el­mondta, hogy az ő gyárukban kétezren vannak, évente 20 filmet készítenek és 5—7 tv- filmet. Színészgárdájuk lét­száma több mint 80, de unat­kozni nem szoktak. A gyár fő profilja 1952-től napjainkig az ifjúsági film (a Gorkijt egyéb­ként 1924-ben alapították), hoznak történelmi és egészen modern produkciókat, mind abból a célból, hogy szórakoz­tatva neveljék a fiatalokat. Itt csinálták a Tavasz 17 pil­lanatát is. Vesztükre, ahogy Grigorij Brityikov tréfásan megjegyezte. Hogy miért? A tizenkét folytatást naponta es­te 7 órától követítette a tv, a Szovjetunió európai részében ilyenkor eltűntek az utcákról az emberek, Rohantak haza tévézni. Közkívánatra megis­mételték — azaz újra adták naponta az egyes részeket — a mozik meg egy árva rubelt se kerestek egész idő alatt. Arra voltunk kíváncsiak, hogy az ifjúsági filmekhez honnan szedik azokat a kitűnő gyermekszereplőket ? — Nincs olyan iskola, ahol gyerekszínészeket képeznek — világosított föl Grigorij Bri­tyikov —, így hát nagy kínnal válogatjuk össze őket. A tör­vény szerint semmiféle ürügy­gyei nem szabad elszakítani a gyerekeket az iskolától tanév közben. Harcolunk értük, ahogy tudunk. Aztán elmondta, hogyan fo­lyik a harc. Az alkalmasnak ítélt gyerekeket mindenáron meg kell szerezniük. Első lé­pés: az iskola elengedte. Má­sodik lépés: a szülő nem en­gedte. Érvek és ellenérvek, száz szónak is egy a vége, ha vihetik az gyereket, elindul a gépezet. Nos, nemcsak a ka­merák kezdik meg működésü­ket, hanem a Gorkij házi is­kolája is, ahol szakképzett pedagógusok tanítják a kis hősöket, hogy a felvétel ide­jén ne maradjanak el a tan­anyagban társaiktól. Ha egé­szen kicsi — teszem azt, óvo­dás korú — a szereplő, akkor a szülő is a stúdióban tartóz­kodik a forgatás idején, a filmgyár költségére. De közben egészen megfe­ledkeztem a kutyáról. Ragyo­góan szerepelt. A forgatás alatt rettentően aggódtak ér­te. Az utcákon kellett kóbo­rolnia, az úttesten futott, autók között éviekéit egyik ol­dalról a másikra, félték, hogy baj éri. Végigcsinálta, egész­ségben. Külön mese volna el­mondani, mi minden történt, míg ráesett a választás. Be­vált. Hogy miről szól a film? Nem volna szép tőlem, ha most előadnám. Majd meg­nézzük a moziban. Ősz ember a parkban Ragyogó napsütésben érkez­tünk a szovjet újságíró-szö­vetség Moszkva melletti al­kotóházába. (Mellette, ez ott azt jelenti, hogy csak 36 kilo­méterre van.) Az ég olyan kék volt, mint egy franciabársony szobapapucs. Fehér tüllbokré- tákként lengedeztek a felhő­pamacsok, egészen alacso­nyan, szinte beleakadtak a fenyők csúcsába. Fenyők és nyírfák, alattuk rózsák és ró­zsák, míg a szem ellát. Ez volna az alkotóház? Ez a földi paradicsom? Mintha nem is lenne igazi, olyan gyönyörű. A parkban egy ősz hajú ember, kering az utakon. Meg-megáll, arcát a napsuga­rak felé fordítja, az újságba bele se néz. csak jó ideje tart­ja. Mélyeket szippant a fel­séges levegőből, láthatóan örül annak, hogy itt van. Örül az életnek. Ezt a tulaj­donságát darabjaiból is ismer­jük, az Arbát meséiből, az Ir- kutszki történetből, a Tanyá­ból. Ö Arbuzov, a szovjet drá­maírók egyik legnépszerűbb képviselője. A bemutatkozás után azonnal megragadja az alkalmat, hogy üzenjen Ma­gyarországra: sok barátra lelt. mikor legutóbb nálunk járt, emlékezetes marad számára Bessenyei Ferenc és Esztergá­lyos Cecilia alakítása az Ar­bát meséiben. — Kijöttünk ide, mert meg­hallottuk, hogy előadást tart a szovjet filmművészet mai problémáiról, sikeres alkotá­sairól ... — Előadást? Nem tartok én itt semmiféle előadást. Még hogy én... Majd beszélgetünk az újságírókkal mindenről. Filmről, tv-ről, forgatókönyv­ről ... Egy cinkos mosoly kíséreté­ben elárulja, hogy nagyon szeret moziba járni, de a filmnek dolgozni kevésbé. — Most meggyőződésem el­lenére mégis a Moszfilm-hez szegődtem, az egyik darabo­mat, a Régimódi komédiát forgatjuk. Ez volt az egyetlen módja annak, hogy megszaba­duljak a tv-től. Ha egy darab már színpadon volt, a tévé­sek azt csinálhatnak belőle, amit akarnak. Ezt szabad, de nekem, nem tetszik. Akkor in­kább a filmgyár. A szivem­hez akkor is legközelebb a színház áll... A moszkvai Vahtangov Színház ötször adta elő leg­utóbbi, Várakozás című da­rabját. A társulat Omszkba — Pest megye testvérmegyéjé­nek székhelyére — utazott vendégszereplésre, a tulajdon­képpeni premier tehát ősszel lesz Moszkvában. — És mostanában mit csi­nál? — Dolgozom. Konkrétan most nem fecsegek. Mi, írók nem szeretünk készülő mű­veinkről beszélni. Annyit azonban megsúgok, meggon­dolatlan lépésre szántam el magam. Az ifjúságot akarom ábrázolni, saját szemszögem­ből. Én, aki eddig csupa érett emberekről írtam, azokról, akik velem öregedtek meg... Bálint Ibolya (Következik: Egy pillantás Tbiliszire) szárnyának félhivatalos lapja, a „Republican News” cím­lapján a királynő és a brit ka­tonák sortüzének áldozatául esett három ember fényképé­vel. Fent idézet II. Erzsébet­től: „Sohasem felejthetem, hogy Anglia és Észak-Iror- ■szág királynőjének koronáz­tak”. Alul a válasz: „Nem fog­ja”. ULSTER TRAGÉDIÁJA — ezt már sokszor leírták, de nem leírni több mint hiba len­ne — nem valamifajta vallá­si villongásban, protestán­sok és katolikusok egymás elleni harcában keresendő. Igaz, a vallási köntös csak nagyon nehezen hámozható le a mögötte rejlő társadalmi, gazdasági és politikai okok­ról, s az is igaz, hogy a szem­benállók, az elvakult robban­tok közül nem egy valóban vallási fanatikus. Mégis, a tra­gédia fő oka: a tartományban, amely egyébként a szigetor­szág legszegényebb tartomá­nya, a gazdaság és a politika parancsnoki posztjait az angol tőke, s a vele együttműködő észak-írországi tőke ellenőr­zi. Ez logikusan — lévén Ang­lia protestáns ország, és több­ségében Ulster is az —, a tar­tomány katolikus kisebbségé­nek szemében úgy jelent meg, mint hogy a protestánsok ural­kodnak fölöttük. Természete­sen, nem minden ulstéri pro­testáns tőkés, de az ulsteri tő­ke döntően protestáns. S az pedig igazán kikövetkeztethe­tő, hogy éppen a katolikus ki­sebbség gazdasági elnyomása, politikai jogfosztottsága vált súlyossá. Válaszul szerveződtek meg a legkülönbözőbb katolikus politikai erők, s terrorszer­vezeteik, így az IRA ideiglenes szárnya, amelyek nem lát­tak más utat, mint a bom­bák útját, így akarván kikény­szeríteni a jogegyenlőséget, netán az elszakadást és a ka­tolikus Írországhoz való csat­lakozási. Lehetetlen rá vála­szolni, ki lőtt először. Annyi azonban bizonyos, hogy az erő­szak hullámai akkor kezdtek magasra csapni, amikor 1971. augusztusában, az akkori uls­teri protestáns kormány és a Nagy-Britanniát irányító konzervatív kabinet, a kato­nai erők bevetését határozta el Észak-lrországban. A véres és értelmetlen harc után, a közben kormányra került munkásppárt megkísé­relte, hogy a két szembenálló tábor mérsékelt] eire támasz­kodva valamifajta politikai megoldást keressen. Ezt azon­ban a protestáns szélsősége­sek megakadályozták, s nem maradt más hátra, minthogy London a saját kezébe vegye a tartomány irányítását. HÁROMÉVI viharszünet után, Ulster lassan belefá­sult az öldöklésbe. Az idén májusban azonban újra a pro­testáns ultrák kavarták fel a szenvedélyeket, általános sztrájkkal próbálkoztak rá­bírni Londont, foganatosítson erélyesebb intézkedéseket a katolikus szélsőségesekkel szemben. A májusi sztrájk megbukott, és a protestáns szélsőségesek — ha ideiglene­sen is —, meghátrálni kény­szerültek. Biztató jel volt, hogy a vallási megosztottsá« gon felülemelkedő szakszer­vezetek, a kialakuló békemoz­galom sok hívet tudott tobo­rozni, önmagukban azonban ezek az erők sem juthattak sokra. S bár Anglia bizonyos intézkedésekkel igyekezett fel­lendíteni a tartomány ször­nyű helyzetben levő gazdasá­gát, valószínűleg tudatosan, arra gondolva, talán jobb nem megbolygatni Ulstert, lemon­dani látszott a politikai meg­oldás kereséséről, pusztán a katonai jelenlétre bízta ma­gát. Ilyen körülmények között, s előzmények után, nehezen érthető," miért találták szük­ségesnek a királynői vizitet, amely rendkívül kiélezte a feszültséget a polgárháborútól oly sokat szenvedett tarto­mányban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom