Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-07 / 185. szám

\ 1977. AUGUSZTUS 7., VASÁRNAP Az országos tejtermelést versenyben Legjobb lett Pest megye f Az országos tejtermelési Versenyben idén csaknem ezer mezőgazdasági nagyüzem és számos kistermelő vesz részt; az első félévi eredmé­nyeket a MÉM-ben értékelték. A nagyüzemek közül két mezőgazdasági kombinát, 12 állami gazdaság és 18 terme­lőszövetkezet ért el helyezést. A megyék között a rangsor­ban Pest megye vezet azzal, hogy tíz nagyüzeme ért el or­szágos helyezést. Az első versenykategóriá- ban, a magyar-tarka állományt tartó gazdaságok között első helyezést ért el a kocséri Pe­tőfi Tsz, ahol kiváló, tehenen­ként átlagosan 5521 kilogram­mos teljesítményt értek el. A Holstein-fríz fajtával végzett keresztezésből származó állo­mány is szépen adott tejet; a Szombathelyi Állami Gazda­ságban 5197 kilogrammot fej­tek a tehenektől. A tisztavé­rű Holstein-fríz állománnyal a Kerka-menti Tsz ért el első helyezést, ahol 7517 kilogram­mal zárták az első tejterme­lési szakaszt. Az egyéb fajták között 6463 kilogram­mos átlagos termeléssel a Sár­vári Állami Gazdaság tehené­szete lett az első lapály és fríz fajtájú keresztezett állo­mányával. A második verseny­kategóriában, ahol a 100 hek­tárra eső árutejtermelést vették alapul az első helyezést az érdi Benta-völgye Tsz érte el, a harmadik kategóriában, az árutejmennyiséget legjobban növelő gazdaságok csoportjá­ban első lett a tököli Vörös Csillag Tsz; itt háromszorosá­ra fokozták az árutej-értéke­sítést az előző év azonos idő­szakához képest. Külön versenyeztek a kis­termelők, ebben a kategóriá­ban 186 eredményt értékeltek, összesen 833 tehén hozamát vették alapul. Első lett Kovács Miklós kengyeli kistermelő, aki fél év alatt 51 ezer 566 li­ter tejet értékesített húsz ma­gyartarka tehenétől. Magyarország—NDK Együttműködés a környezet­védelemben Dr. Hans Reichelt, az NDK Minisztertanácsának elnökhe­lyettese, környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter, szombaton elutazott Budapest­ről. Magyarországi tárgyalásain dr. Ábrahám Kálmán építés­ügyi és városfejlesztési minisz­terrel áttekintették a kétolda­lú környezetvédelmi együtt­működés fejlesztésének lehető­ségeit, elsősorban a levegőtisz­taság-védelem, a hulladék-ár­talmatlanítás, a zaj- és rez­gésártalom témáiban, s jóvá­hagyták az 1978—79. évi kö­zös munkatervet. Magyarországi tartózkodá­sa során dr. Hans Reicheltet fogadta dr. Huszár István, a Minisztertanács elnökhelyet­tese. Építőtábori körkép (2.) Barackválogatás, sassonnal Siófoki látogatás — szakmunkástanulók között A Balaton déli partjának fővárosát ellepték a nyaralók. A nyári idegenforgalmi fősze­zonban a településen keresz­tülvezető főúton teljes a csúcsforgalom. Az autók szo­rosan egymás mögé ékelődve, lépésben haladnak, az üzletek kirakatai előtt napbarnított üdülők nézelődnek. A jelek szerint ide mindenki pihenni, kikapcsolódni érkezik. De bármily hihetetlen, mégis igaz: akadnak olyanok is, akik e Balaton-parti városba nem fürdeni, hanem dolgozni •jönnek.. < Az ebéd dicsérete f Alig néhány kilométernyire a siófoki tumultustól, Bala- tonszéplak-alsón, a vasút falu felőli oldalán, víkendházak szomszédságában található meg a Ceisler Eta önkéntes ifjúsági leánytábor; Győr- Sopron és Fejér megyei fia­talok mellett száz lány — ez tizenegy brigádot jelent — jött Pest megyéből is a Siófo­ki Állami Gazdaság' gyümöl­csösébe őszibarackot szedni. Délben érkeztünk a helyszín­re, s a barátságos faházak kö­zött csak az ügyeletes brigád­ra találtunk rá: a többiek néhány kilométerrel odébb még javában dolgoztak a föl­deken. A péceli Ráday Pál Gimná­zium két tanulója, Farkas Andrea és Lábát Zsuzsa — az idén szeptemberben kezdik meg a negyedik osztályt — készséggel szolgált felvilágosí­tással az ügyeletes brigád pontos teendőiről. — Társainkkal együtt nap­közben a táborban takarí­tunk, a konyhán zöldséget, krumplit tisztítunk, nekünk az a legfontosabb dolgunk, A gödöllői 202-es számú Madách Imre Ipari Szakmun­kásképző intézet fodrásztanulóit barackválogatás közben kapta lencsevégre fotóriporterünk. Szorgalmas munkájukkal öregbítették iskolájuk hírnevét. Pest megyei lányok a Sió­foki Állami Gazdaság ősziba­rackosában: egy szem sem maradhat a fákon ... Nagy Iván felvételei hogy időben elkészüljön az ebéd. Mire a lányok végeznek odakint a barckszedéssel, me­leg étel várja valamennyiü- ket. És ráadásul nem is akár­milyen ... Való igaz: a kosztot a ké­sőbbiek során mindenki di­csérte. S mivel kíváncsiak voltunk a többiek munkájára is, útnak indultunk a barac­kos irányába. Alig tettünk meg néhány száz métert, tá­volról vidám nótaszó hallat­szott. A barackválogatókhoz értünk, ahol a gödöllői 202-es számú Madách Imre Ipari Szakmunkásképző Intézet hét­tagú brigádjával találkoztunk. Vezetőjük, Takács Ágnes jó­kedvűen újságolta: Idén először — Azt hiszem, jogosan ér­demeljük ki az univerzális brigád elnevezést. Eddig már szedtünk ribizlit és őszibarac­kot, kapáltunk almafákat, s a jelenlegi posztunk a jelek sze­rint az utolsó •... De senki se higgye, hogy mindezt panaszképpen mond­ták el a gödöllői lányok, akik­ről azt is feljegyeztük, hogy valamennyien női fodrászok lesznek, ha végeznek. A rö­vid, barna hajat viselő Dobro- czi Erzsébet a brigádvezető szavait így egészítette ki: — Mindnyájan megtisztel­tetésnek vettük, hogy eljöhet­tünk az építőtáborba. Ennek ugyanis története van: a feb­ruári diákparlamenten tár­saim véleményét tolmácsolva elmondtam, hogy mi is szíve­sen vállalnánk a nyáron ön­kéntes munkát. Alig telt el néhány hét, s megkaptuk a választ: jöhetünk. örömmel várnak bennünket is! S azután a fodrásztanulók közül néhányan — Sallai Ág­nes, Nagy Erzsébet és Homoki Zsuzsanna — szinte egyszerre mutatják a tenyerükön levő vízhólyagokat, bizonyítván: becsületesen dolgoztak, nem hoztak szégyent iskolájukra. S miközben javában tartott a barackválogatás, szóba került az is, mivel töltik el a dél­utánt. Reggel 6-tól 12-ig dol­goznak, s azt követően több­nyire a strandra indulnak. De rendeztek már a táborban szavalóversenyt, akinek kedve volt hozzá, esténként filmet nézhetett, mert a táborban vetítettek is. S akadt egy olyan program is, amelynek során a lelkes, héttagú közös­ség játszotta a főszerepet. Amatőrök és profik A részleteket Dobroczki Er­zsébet elevenítette fel: — A tábori fodrászverse­nyen én is indultam, és egyik társunk, Bartha Klári vállal­kozott arra, hogy a modellem lesz. Rövid forgófrizurás sas- sonra vágtam le a haját, s ezért küldöndíjat kaptam. Ügy hiszem, ez így volt sport­szerű, mert a verseny többi indulója csak kedvtelésből csapott fel alkalmi fodrász­nak, nekünk viszont ez lesz a szakmánk... Mire e sorok megjelennek, a gödöllői szakmunkástanulók már elhagyják a siófoki építő­tábort. Élményeikről odahaza sokat mesélnek majd társaik­nak, a koszt pedig olyannyira ízlett valamennyiüknek, hogy mindegyikük hízott néhány kilót. A nyárból viszont ma­rad még egy kis idő. Mi lesz a további programjuk? Dobroczi Erzsébet és Homo­ki Zsuzsanna a Balaton part­ján marad: Lellére utaznak üdülni. A többiek otthon pi­henik ki fáradalmaikat. A búcsúzásnál Homoki Zsu­zsanna az eget figyelte, s így fogalmazta meg legfontosabb kívánságukat: — Remélem, jó időnk lesz, sokat süt a nap augusztus­ban, mert reggeltől estig sze­retnénk fürdeni a Balaton­ban ... Ügy legyen. Falus Gábor A II. GENFI KONFERENCIA SZELLEMÉBEN Á szakszervezetek nemzetközi együttműködése Európában Párizsi beszélgetés Pest megyei útja előtt Jean Drean főtitkárral zés fontosságáról beszélnek. Éppen ezért a CGT mun­kájában mindig nagyon lényeges szerepet játszott a békéért folyta­tott küzdelem. Megmutatkozott ez már a gyarma­tosító harcok ide­jén is, amelyek ellen felléptünk, de ugyanúgy Algériában is, vagy a vietna­mi háború során. Közelebb egymás problémáihoz J i A magyarországi utazás előtt kívánkozott ez a kérdés is, hogy Párizs megye és Pest megye szakszervezeti moz­galma között miben látja a konkrét együttműködés le­hetőségeit? — A napi munka, a mun­kásokat foglalkoztató legfon­tosabb gondok, örömök köl­csönös megismerése valójában az együttműködés alapjait jelentik — válaszolta —, hi­szen olyan igazán nagy törek­vés, mint a békéért, a bizton­ságért folytatott harc is erről a bázisról indul ki. Mit te­het ezért egy vasmunkás, egy szerszámkészítő, egy szövőnő, vagy bármely más dolgozó? — ez máris a testvérmegyei szak- szervezeti' tapasztalatcsere ki­induló pontját jelentheti. Az a célunk, hogy közelebb ke­rüljünk egymás munkaprób- lémáihoz, ezért is lenne jő, ha a továbbiakban beszélge­téseket segíthetnénk elő olyan francia és magyar üzemek között, amelyek hasonló gyárt­mányokat készítenek. A ha­sonló foglalkozási ágak és ágazati szakszervezetek között is jónak látnám a kapcsolatok kiépítését, mert például az egyik vasmunkás rögtön meg­találja a közös hangot a má­sik vasmunkással, még ha nem is értik egymás nyelvét. Kö­zös a munkájuk, közösek a szerszámaik, nyilván közö­sek hát a gondolataik, a tö­rekvéseik is. Erre nyugod­tan alapozhatjuk kapcsola­tainkat. ________________Megismerni a szocialista országok eredményeit A szívélyes beszélgetés vé­gén kezemben egy jüzsttel búcsúzom. Ez a Párizs megyei szakszervezetek harcairól, az elmúlt években elért ered­ményeiről nyújt áttekintést és a CGT időszerű feladatait vázolja. Ebben olvashatjuk, hogy a szocialista országok­kal — így Magyarországgai — kiépülő kapcsolatok értékes segítséget jelentenek a francia szervezett munkások küzdel­meihez. Ezt írják a többi kö­zött: „A mostani időszakban, amikor tőkés körök erőteljes kampányokat vezetnek a szo­cializmus ellen, s amikor tisz­tán megmutatkozik a szocia­lista országok gazdasági és tár­sadalmi helyzetének előnye a tőkésrendszer válságos hely­zetével szemben, akkor külö­nösen érdekünk, hogy minél széleskörűbben ismertessük az ott elért csodálatos ered­ményeket. Ismertetnünk kell a minden területen elért eredményeiket, ideértve a dol­gozók részvételét a társadalom gazdasági és politikai vezeté­sének felelősségében, a de­mokrácia és a szabadságjogok konkrét és valós gyakorlásá­ban”. Lőkös Zoltán A Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának meghívására és vendégeként holnap, hétfőn Buda­pestre érkezik a CGT párizsi megyei szakszervezeti küldöttsége, Jean Drean főtitkár vezetésével. Ebből az alkalomból egy időben közli az alábbi cikket a Népszava és lapunk mai száma. „A szakszerve­zeti munka nem bírja el a nemzeti önzést, a bezárkó- zottságot"— egye­bek között erről beszélt a II. euró­pai szakszerveze­ti konferencián, Genfben, az idén márciusban Gás­pár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a SZOT főtit­kára. Kifejtette ennek kap­csán még azt is, hogy az ál­landó mozgásban, fejlődésben és változásban élő szakszer­vezeti mozgalom azt igényli, hogy „állandóan vegyük fi­gyelembe és hasznosítsuk egy­más tapasztalatait. Termé­szetesen minden szakszerve­zet önállóan végzi a maga munkáját, maga felel tevé­kenységéért. Együttesen azon­ban többre megyünk, többre vagyunk képesek.” A SZOT főtitkára által hangoztatott együttműködés, a tapasztalatok hasznosításának gondolata a konferencia részt­vevőinek egyetértésével talál­kozott és a résztvevők megál­lapították, hogy megvan a le­hetősége a további kölcsönös tapasztalatcseréknek a dolgozó­kat érintő problémákról. E kapcsolatoknak a gyakorlat­ban nem feltétlenül kell min­dig országos, a legmagasabb szinteken megnyilvánulniuk, hanem az egész mozgalom szempontjából előnyös, ha a középszintű együttműködések­ből is kiépül a rendszeres vé­leménycsere. Két megye testvéri együttműködése Ezért is örvendetes a most kialakuló kapcsolat a Szak- szervezetek Pest megyei Ta­nácsa és a CGT párizsi terü­leti (megyei) bizottsága kö­zött. A két testület testvér- megyei kapcsolatot teremtett az idén egymással és holnap­ra, hétfőn küldöttség érke­zését várják Pest megye szak- szervezeti vezetői a francia testvérszervezettől. A kapcsolatok felvétele al­kalmából a CGT megyei bi­zottságának párizsi székházá­ban fogadta e sorok íróját Jean Drean főtitkár, Moni­que Beaussier nemzetközi osztályvezető társaságában. Örömét fejezte ki, hogy lehe­tőségük nyílik egymás tevé­kenységének kölcsönös meg­ismerésére, amely — véle­ményük szerint — kitűnően hasznosítható a napi mun­kában, a két ország közötti társadalmi különbözőségek el­lenére is. Kijelentését meg­erősítette azzal, hogy két­szer járt már Magyarorszá­gon — 1958-ban és 1975-ben —, s mindkét útjáról igen jó benyomások mellett hasznos tapasztalatokat is őriz. Elmondotta a főtitkár, hogy a mostani, első hivatalos lá­togatás célja a kapcsolatok fel­vétele, de ennél tovább sze­retnének menni: több konkrét problémát kívánnak közelebb­ről megvizsgálni. így minde­nekelőtt a szakszervezetek működéséről, magyarországi gyakorlatáról szeretnének be­szélgetni, hogy hasznosíthas­sák majd kellő időben hazá­jukban, mikor — reménye szerint — a szocialista rend­szer mielőbb hatalomra jut. • A további lehetőségek Találkozónk lehetőséget adott kérdések feltevésére is Jean Drean főtitkárnak. Min­denekelőtt arról, hogy miben látja az együttműködés to­vábbi lehetőségeit az eurói>ai szakszervezetek II. genfi kon­ferenciája után. — Nagyon fontosnak tar­tom — mondotta — az együtt­működést az európai szak­szervezetek között. Ebben egész Európára gondolok! A2 együttműködés politikai, gaz­dasági szempontból egyre fon­tosabbá válik, mert az alap­vető problémák is közösek. Ezért is szeretnénk fejleszte­ni a megyékkel való kapcso­latokat, amelyek rendkívül előnyösen járulhatnak hozzá a gyakorlati munkához és az erőteljesebb együttműködés­hez. Példát is hozott fel ennek megvilágítására a főtitkár. Ar­ról szólt, hogy Franciaország­nak kiterjedt gazdasági kap­csolatai vannak Európa nyu­gati részével. Ezeket azonban ki kellene terjeszteni Európa más részeire is, egész Euró­pára, a kölcsönös érdekek alapján. Ennek kibontakozta­tásában látja a megyék nagy szerepét. Különösen azoknak a megyéknek, amelyek a fővá­rost veszik körül. Ezeknek ugyanis sok hasonló problé­mája van, így a bejáró mun­kások helyzete, az agglomerá­ció községfejlesztési gondjai, a légszennyeződés és hason­lók. — Ügy tudom — folytatta —, nagyon sok kutatás folyik ilyen és hasonló gazdasági, társadalmi problémákról a szo­cialista országokban. A genfi konferencián hangsúlyozott együttműködés tehát lehető­séget nyújthat ezek megisme­résére. Sokat tanulhatunk eb­ből és sokban segíthetnek ne­künk, francia dolgozóknak, ezek a tapasztalatok, ha ma is már. de méginkább holnap. A béke és a biztonság a munkásosztály érdeke — Mi o jelentősége — hang­zott a következő kérdés — az európai béke és biztonság szempontjából a munkásosz­tály közeledésének a külön­böző országokban és ebben mi a szakszervezet szerepe? — Meggyőződésem — mon­dotta Jean Drean —, hogy amikor együttműködést és kö­zeledési kívánunk különböző országok munkásosztálya kö­zött, akkor a békét és a biztonságot erősítjük vele. Ebben óriási szerepük van a szakszervezeteknek. A legjobb példa erre a katonai kiadások, amely közismerten hátrányo­san hatnak a dolgozók érde­keire, helyzetére. Ha sikerül­ne a leszerelést megoldani, s az európai biztonságot még sokoldalúbban fejleszteni, ak­kor ezzel a dolgozók nyer­nének a legtöbbet. Ezért kö­zös érdeke ez minden ország munkásosztályának és a szak- szervezeti mozgalomnak na­gyon sok erőt kell ebbe közö­sen belefektetnie. Tudjuk, hogy a szocialista országok e cél felé törekszenek, de a tőkésországokban is el kell érnünk, hogy ebbe az irányba haladhassunk. Nagyon nyug­talanít bennünket, amikor francia katonai személyiségek a keleti, a szocialista orszá­gokkal szemben a fegyverke-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom