Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-07 / 185. szám
ítrVnr Tg K/Urfdp Isrrf. AUGUSZTUS 7., VASÁRNAP Hangversenyek Pest megyében Sokszínű zenei élet Az idei nyár gazdag zenei programsorozata Szentendrén kezdődött. A megyei művelődési központ adott otthont a Magyar Rádió népzenei fesztiváljának, amely három napon át vonzotta ide az érdeklődőket, nemcsak a városból és a szomszédos településekről, hanem a fővárosból is. És ez csupán egy zenei esemény volt Szentendrén a sok közül. Júniusban egy, júliusban pedig két orgo- nahangversenyt rendeztek a város Péter-Pál templomában. A művelődési központban lépett dobogóra a bitolai Sztiv Naumov leánykórus Ljubomir Trifunovszki vezénylete mellett. A Kovács Margit-gyűjte- mény kertjében pedig Népzene — népköltészet címmel négy hangversenyt rendeztek júliusban, amelyeken a magyar népzene mellett szovjet, bolgár, délszláv, albán és román népzenével ismerkedhettek a zenerajongók. A legközelebbi zenei programra augusztus 8-án, hétfőn este kerül sor a szentendrei megyei művelődési közf TV-FIGYELO Fehér asszony. A jóiuhregények híve hiába kereshette kedvenc szerzőjének kezenyomát a pénteken este műsorra tűzött A lőcsei fehér asszony című tv-filmben: ebből az átszabásból hiányzott a nagy romantikus. Csak a cím maradt meg az 1885-ben íródott regényből, még az írás erősen megkopasztott váza — amit Maár Gyula átírásában és rendezésében láthattunk, az egy afféle mából visszaverődő utóértelmezés volt, a klasszikus regény ürügyként való felhasználása. Miért kellett ez az ürügy? Ahhoz, hogy Töröcsik Mari akárcsak Maár másik hasonló célzatú filmjében, a Déryné hol van? című munkájában — alkalmat kapjon kivételes tehetségének újabb megméretésére. Ha így néztük végig ezt a deromantizált, összeszabott és átgyúrt Jókai-mesét, nem csalódhattunk, hiszen Törő- csik végletesen egyszerű játéka, épphogy csak felsejlő, de annál elemibb erejű indulatai — ahogyan mondani szokás — az élmény erejével hatottak. Ám ha Maár munkáját, mint filmet tesz- szük mérlegre, akkor bizony már van miért elégedetlenkedni. Egyrészt azért, mert meglazult — hogy azt ne mondjuk: fölösleges bogokra csomozódott — a történet szála; másrészt meg azért, mert egy néhány jeles pályatársának fogásait is ott éreztük a képeken. Mindezek után már aligha kell bizonygatni, hogy ez a tv és a Mafilm közös vállalkozásában készült munka a tipikus is-is vélekedésre késztette a nézőt. Töröcsik, az tetszett nagyon is, ám fiimi környezetében örömünk lelő- dött — alig is... Operatőrök. Egyáltalán nem költői a kérdés: fontos az, hogy Tolsztoj miféle pennákkal írta meg a Háború és békét? Vagy az, hogy honnan esett a fény a kéziratának papírjára? Ezredrangú dolgok! Miképpen ugyanígy ez- rendrangú — mármint a tvnéző számára ezredrangú — dolog, hogy valamely produkció rögzítésekor hogyan kígyózik a reflektorokhoz vezető kábel; miképpen döntő- dik el: itt legyen a derítés és ott legyen a takarás. Aki végignézte a tv-opera- tőrök csütörtök esti — állítólag humoros múltidézésnek szánt — műsorát, az tudja, hogy miről van szó. Arról a túlságosan is bő egy óráról, amelyben magánemberként vélték megmutatni magukat az idősebb és a fiatalabb ka- meramanok. Hogy, no ők így néznek bele a masinába; hogy no, ők úgy pihentetik, kapcsolják ki magukat... Mivel az operatőrök elsősorban attól valakik, amit csinálnak, ez a műsor teljességgel érdektelenre sikeredett: egy meggondolatlanul összegereblyézett létszámolvasás lett belőle. Legföljebb arra jutott idő, hogy egy-egy felvétel-, illetve filmcsináló arcát megpillantsuk, ám arra már nem, hogy tényleg megismerkedjünk vele. Ha nem játszottak volna be riéhány valóban értékes, érdekes képsort, szunyókálásunkat mi sem akadályozta volna meg. Csak azt tudnánk, miképpen vállalta el ennek az izé... háztáji micsodának a kommentálását Vitray? Akácz László pontban. A napokban kezdődött esztergomi nemzetközi gitárfesztivál résztvevői közül Evangelos Boudinis görög, Ichiro Suzuki japán és Fodor Ferenc magyar gitárművész ad itt koncertet. A megye másik jelentős zenei központja Vác. Július közepén gitárhangverseny színhelye volt a Madách Imre művelődési központ zeneudvara. A hónap végén pedig a zeneiskolában rendezték meg Zászkaliczky Tamás orgona- és Elek Tihamér fuvolakoncertjét. És az augusztus szintén változatos zenei programokat kínál. 10-én az esztergomi nemzetközi gitárfesztivál négy résztvevője; Monika Rost és Jürgen Rost (NDK), Simon Munting (Anglia) és Torna Péter (Magyarország) mutatja be műsorát a művelődési központban. Augusztus 15-én a zeneudvaron rendezik meg Körös Csaba és Némethy Attila hangversenyét. Augusztus 20- án a zeneiskolában kerül sor Lehotka Gábpr orgonaművész és Kovács Kálmán trombitaművész koncertjére. Vácrátóton már évek óta hagyomány, hogy nyaranként szabadtéri hangversenyeket rendeznek a festői szépségű botanikuskertben. Az első idei programra júliusban került sor. A győri filharmonikus zenekar Jancsovics Antal vezényletével és Barlay Zsuzsa, Keöncz Boldizsár, Pászthy Júlia, Polgár László, valamint a veszprémi vegyeskar közreműködésével Schubert Befejezetlen szimfóniáját és Beethoven C-dúr miséjét adta elő. A következő hangversenyt augusztus 13-án rendezik. A Magyar Állami Hangversenyzenekar Németh Gyula vezényletével három Mozart-művet mutat be. Hagyomány már az is, hogy hangversenyeket rendeznek a zsámbélci kastélykápolnánál. A legközelebbi koncertre — amelyen barokk-műveket mutatnak be — szeptember 17-én kerül sor. m Természetesen az említetteken kívül egyre gyakrabban rendeznek hangversenyeket a megye más településein is, így Cegléden, Nagykőrösön, Gödöllőn, Pécelen és másutt is, ami azt bizonyítja, hogy a megyében is egyre többen szeretik a muzsikát, igénylik a jó zenét. P. P. Balassagyarmat—V ác—Budapest A grafika új útjai Élmény és értelem Napjainkban örömteli a mozgolódás a képzőművészetben — élő mestereink — Barcsa y Jenő és Hincz Gyula jóvoltából. Hozzájuk társult már régóta a maga külön lírájával; meghitt és mély világával Csohány Kálmán. Értékei ismertek, balassagyarmati kiállítása mégis felrázott. Mivel? A tisztaság gazdag egyszerűségével, a vonal- vezetés áhítatával, valami egészen különös, megejtő szemérmével. Akárhogy is nézzük, ebben Arany János rokona, s valahány pásztói parasztemberé, akik között született. Képei költemények, termő képzelete emlékezik Bartókra, hajdani zsandárra, Csokonai-versekre. Emlékezik, és emlékeztet. Látszólag könnyed Csohány Kálmán, mintha minden nagyon egyszerű lenne — a pásztói táj, ahol született, a rajzzal megidézett régi falu figurái. Egyszerű csodák ezek, de az értelem hosszú utat járt be, míg elérkezett idáig. Favágó volt a Csíki havasokban, később vasúti pályamunkás és szénbányász lett, ilyen előzmények után növekedett napjaink grafikájának vezető alakjává. Ó is megjárta a hadak útját, ő is a Veres Péter-j munkássorsból emelkedett művésszé, társadalmunk erőteljes ösztönzésére. Ez határozza meg rajzainak természetes közvetlenségét, melyben élmény és értelem összegződik. Rézkarcai olyan áttetszőek, mintha minden technikát nékülöző rajzok lennének. Különben is Csohány Kálmán olyan költő, akinek anyanyelve a rajz; a vonalaival suttog, kiált. S ez a lényeg — az ő madarai lírai szárnyalással röptéznek fák felett, suhogó szárnyakkal telítik az ég boltozatját. Ez a magatartás Csohány szellemiségének lényege, akkor is, amikor jégvirágos ablakot láttat, akkor is, amikor Munkácsy emlékét idézi, akkor is, amikor pásztói részletekről tűnődik, akkor is, amikor vo- I Szunyoghy András: Grúziái utazás, EL. nalakkal ered Szaltikov- Scsedrin, Tamási Áron, Tér sánszky Józsi Jenő, József Attila, Ady, Illyés Gyula, Dé- ry Tibor, Juhász Ferenc gondolatai és kimeríthetetlen világa nyomába. A balassagyarmati kiállításon azt érzékeltük, hogy a háromszoros Munkácsy-díjas Csohány Kálmán emberi, művészi hitvallása töretlen. Fantázia és utazás A pécsi születésű, fiatal grafikus, Szúnyoghy András jelenleg Derkovits-ösztöndí jas, s mostani kamarakiállításán meggyőzően számol be törekvéseiről. Élénk fantázia alakítja figuráit, kedveli a groteszk előadásmódot A grafikai lapot szinte pannóméretre tágítja; ez művészetének újdonsága, mellyel epikus tágasságban értelmezi a Komédiások gyakran átvázolt, de még mindig fel nem tárt világát. A figurák sokasága miatt műveit szinte olvasnunk szükséges, s a látszólag összessége adja vissza igazán grúziai utazását és Dózsa sorozatának mondanivalóját. Szúnyoghy András alkotásaiban is érik, érlelődik a magyar grafika jövője. Bővített hagyomány Érd után a Kulturális Kapcsolatok Intézetének Doroty- tya utcai kiállítóhelyiségében Harminc év kilométerekben ES MINDENNAPOK ;,V; ,V'- 'r £'.S” '..V'*'''. *•' — Beszélj csak nyugodtan! Nem vagy te annyira szűkszavú... Talán véletlen, hogy valamennyien szeretünk? Harminc éve talpalsz, rovod a kilométereket, már az egyenlítőt is megkerülhetted volna talán; Művezető unszolja e szavakkal Űri Sándornét a kis irodába. Mert, hogy másutt nem is beszélgethetnénk, egymás hangját se hallanánk. Elsuhant az idő A Hazai Fésűsfonó kistarcsai gyárában is egyre fogynak a régiek. Élnek a törvényadta nyugdíjkorkedvezménnyel, s olyanok is akadnak, akik köny- nyebb munka után néznek. — Most bizony nem gond elhelyezkedni — mondja Űriné, amint végre kötélnek ál, s a székre ereszkedik. Mintha megszokott lenne mozdulata, amint lehajol, s végigsimítja kezével a lábszárát. Kérdő pillantásomra magától mutatja, a térdig érő gumizokni alatt mindkét lába, pirosgyulladt, s át meg át szövögeti a rengeteg kacskaringós vékony-vastag visszér. — Ezeket még a régi gyűrűs fonógépek mellett szereztem. Akkor nagyon nehéz volt itt a munka. Gyakran kellett egy lábon állni, a másik térdünkkel ugyanis a kapcsolót nyomtuk, hogy lefékeződjék az orsó. Már ha elszakadt a szál. És gyakran elszakadt... Eltűnődik kissé, pillanatnyi szünet támad. Jut időm, hogy jobban megnézzem őt. Barna hajába már jócskán vegyülnek az ősz hajszálak, kék, vagy tán inkább kékesszürke szeme derűsen fénylik. Egyetlen ráncnak sem látni nyomát az arcán. — Most bizony nem gond elhelyezkedni — veti fel az elvesztett fonalat —, nem úgy, mint 1948-ban, amikor én ide beléptem. Kistarcsai lány vagyok, hová mehettem volna 16 évesen? Ez a gyár itt volt helyben, gondoltam, megpróbálom. Négyszer is jöttem munkát kérni, -mikorra felvettek. Ha meggondolom, hogy februárban lesz 30 éve!..v Csudára elsuhant az idő. S hogy menynyit változott az elmúlt évtizedek alatt az üzem? Talán el sem lehet mondani. Azért megkísérli. Meséli, a gépek mellé akasztották a kabátjukat, még egy öltöző sem aka/it, ahol ruhát válthattak volna. Mentek is haza a 8 óra munka után, úgy, ahogy voltak, izzadt testtel, piszkos kézzel, kötényben. — Az államosítást követő évben létesítettek aztán, valami fürdőfélét. Képzelje egyik nap a férfiak fürödhettek, másik nap pedig mi. És egy szobát is kijelöltek, oda tehettük a ruhánkat, táskánkat... Nem kellemes visszaemlékezni azokra az időkre. Higgye el, el sem képzelhető ma már, hogy bár ki is fogná magát és úgy, ahogy van, menne ki a kapun, hazafelé. Pedig sokunknak van otthon is fürdőszobája. Megállás nélkül Természetesen nemcsak a szociális, hanem a munkakörülmények is sokat változtak az üzemben az eltelt évtizedek alatt. A kártoltfonal-készítés- re használható szelfaktor fonóberendezések szinte múzeumi daraboknak számítanak, sőt a gyűrűsfonógépek is több ízben kicserélődtek. Jöttek a jobbak, újabbak, termelékenyebbek a régieknél. — Tizenkilenc évet gyalogoltam le a gyűrűsfonodában — folytatja a viszaemlékezést — közben nemcsak a lábaim látták kárát az'erős fizikai igény- bevételnek. Kikészült a gyomrom is, a sok nyújtózkodástól, emeléstől. Kés alá kerültem. Amikor visszajöttem a műtét után, kértem, helyezzenek könnyebb munkára. A merino-előfonó tehát, ahol már tíz éve dolgozik Űri Sándorné, könnyebb munkahelynek számít. Pedig itt is járni kell a gép mellett nyolc órát, szinte percnyi megállás, azaz leülés nélkül. Egy műszakban most is 1300—1500 kilogrammot emelnek, 8—9 kilogrammos bobinák, — azaz orsók — formájában. Elismerő arcom láttán még ő tiltakozik. — Meg lehet ezt szokni, én már nem mennék el máshová dolgozni. Talán kinevet, szeretem is ezeket a mostani francia masinákat aránylag sokkal csendesebbek is elődeiknél. A zaj, ami a fonodát betölti, inkább a klímaberendezéstől származik, azzal teremtik meg a fonalhoz szükséges légnedvességet. Lehetne bizony kevésbé hangos. Amint látja, hogy őszintén érdeklődöm a fonás titkairól, valóságos kis szakmai előadást kerekít ki. Kérdésemre, hogy mikor szerzett szakmunkás-bizonyítványt, bosszús-szomorúság vetett árnyékot a derűjére. — Volt itt a Hazaiban régen egy olyan szabály, hogy aki 15 évet ledolgozott, az már szakmunkásnak számított. Ez fizetésben is sokat jelentett, havi 5 százalékot. És éppen amikor betöltöttem volna a 15 évet, eltörölték az említett rendelkezést. Nagyon mérges voltam, nemcsak a pénz miatt. Mégis csak más, ha szakmunkásnak mondhatom magam. Lehet, hogy most harminc év után megkapom e?t a „kedvezményt”? „Mindent elértünk" Kérdése költői, gyorsan én kérdezem inkább tovább. A családjáról, otthonáról. — Férjem a Világítástechnikai Vállalat pesti gyárában üzemvezető, én még lakatosként ismerkedtem össze vele. Bizony nem tegnap volt. Én nem tanulhattam a három műszak meg a gyerekek miatt, így azután ő tanult, elvégezte a technikumot. Nagyon nehéz éveket éltünk át együtt, két kisgyerekkel, anyáméknál laktunk egy szoba konyhában. Apránként valóban kétkezi munkánkkal verekedtünk ki magunknak az élettől mindent. Most két szoba összkomfortos családi házunkban lakunk, szépen berendezett, szinte semmire sincs már szükségünk. Kislányom 16 éves, középiskolában tanul, nagyfiúnk az építőiparban dolgozik. Józsika, a kisunokánk hároméves, ő a család kedvence, szemefénye ... örül a szívem, ha csak ránézek. Dodó Györgyi Diskay Lenke: Repülés látjuk viszont, új lapokkal kiegészítve Diskay Lenke művészetét. A fametszet a legrégibb grafikai eljárás, melyet először a kínaiak alkalmaztak az i. u. VII. században — azóta Dürer, Altdorfer, Holbein munkássága révén Európában is meghonosodott. Diskay Lenke e nagy gondosságot igénylő műfaj kiváló művelője. Nemcsak átveszi e klasszikus grafikai eljárás ma is használható hagyományait, hanem bővíti lehetőségeit. Bővíti az emblematikus sűrítéssel, a jelképes motívumok alkalmazásával, a leírt és megálmodott formák finom ötvözésével. Megfontolt tárgyilagossággal járja körül a témáit, fametszetre és mono- typiára vetíti képzeletének mozgalmasságát, pantomimről, Kopernikuszról, repülésről, népszokásokról. A szerkesztése jelöli a téma határait és személyes lírájának villanásait. Díjat kapott Comóban, Budapesten, Keszthelyen, Hel- singőrben, Jászberényben, s legutóbb Cegléden, az Ex libris-pályázaton. Legújabb sorozata Szúnyoghy Andráshoz és Csohány Kálmánhoz hasonlóan az évforduló alkalmából Ady költészetének kincseit tárja fel. Mindhárman elvetik a képi leírja hűvös objektivitását. és a nehezebb utat választva saját törekvéseiket egyeztetik Ady immár időtlenné vált értékeivel. Losonci Miklós t
