Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-04 / 182. szám

\ 1977. AUGUSZTUS 4., CSÜTÖRTÖK %JÜlhlV 7 EEESEEE ES a Tartalmas élet Köztiszteletben álló, népsze­rű ember volt Szigetújfalun a nemrégiben elhunyt Makai Mihály. Nemcsak lakóhelyén, de az egész ráckevei járásban jól ismerték az emberek. Mis­ka bácsit. Érdemes felidézni — ha néhány sorban is — tartal­mas életét. Az első világháborúban ha­difogságba került. Fogolyként a szibériai magyar kolóniának volt a tagja. Életének erről a szakaszáról sokszor mesélt. Itt nősült meg, ukrajnai lányt vett feleségül. Lenin gyakran meg­látogatta ezt a telepet, és Mis­ka bácsi büszkén mesélte, hogy személyesen is ismerte őt. A felszabadulás után Sziget­újfalura költözött, ahol egyik alapító tagja volt a termelő- szövetkezetnek, és a munkás­őrségnek is, a ráckevei járás­ban. Sokáig dolgozott a ter­melőszövetkezetben, majd 1957-től nyugdíjazásáig tol­mács volt. Nyolcvannégy éves korában halt meg. If j. Váczi Károly, Szí getszen tmiklós Terasz társadalmi munkában Mogyoródon van a Gödöllő és Vidéke ÁFÉSZ 71. számú eszpresszója. Csak az elisme­rés hangján lehet beszélni ve­zetőjéről, Pálföldi Károlyról, és az ott dolgozókról. Min­dent megtesznek azért, hogy a betérő vendég — legyen az helybeli vagy idegen — jól érezze magát. A kiszolgálás udvarias és előzékeny, így nem csoda, ha nagy forgalmat bonyolítanak le. Nemrégiben társadalmi munkában teraszt építettek. Most készül egy kerthelyiség az udvarban, és egy k^iglipálya. Ugyancsak társadalmi munkában parko­sítják az udvart és az üzlet környékét is. *. Kiss Sándorné Gödöllő ★ Nyár lévén, postánkban egy­re szaporodnak a vendéglátás­ról szóló írások. Ezek között — mint a dunakeszi kerthe­lyiség esete is mutatja — nem kis számban találunk bíráló, sőt, jogosan felháborodott han­gú leveleket. Nem lennénk azonban tárgyilagosak, ha csak ezeknek adnánk hangot. Ezért örömmel közöljük gödöllői tu­dósítónk levelét, aki ezúttal mogyoródi példáról számolt be: bemutatva az érem másik oldalát. Visszatért a sötétség A Pest megyei Hírlap 1976. október 2-i számában „Éjsza­kai sötétség a Lórántffy utcá­ban” címmel cikk jelent meg arról, hogy Vecsésen nagyon rossz a közvilágítás. A megjele­nést követő napon kigyulladt a villany az utcákban, és ez év júniusig nem is volt hasonló gondunk. Egy hónapja azonban ismét sötétben vagyunk, egyet­len egy utcai villanylámpa sem ég, sem közelben, sem tá­volban. Ez alatt az idő alatt a hibát kétszer jelentettük — helyi szokás szerint cédula bedobá­sával — a tanácsházán. Én pedig ajánlott levélben keres­tem meg az Elektromos Mű­vek üllői kirendeltségének ve­zetőjét, mivel Vecsés villany- világítása hozzájuk tartozik. Leírtam a problémát, és kér­tem a mielőbbi intézkedést. Eddig semmi eredmény, de még válasz sem érkezett leve­lemre. Sajnos, évek óta visszatérő jelenség ez a községünkben. Mint helyi lakos azt tapaszta­lom, hogy főleg ősszel és télen sokszor hónapokon keresztül sötétek az utcák, hosszú útsza­kaszokon nincs közvilágítás. Vecsés Budapesttől 22 kilomé­terre fekvő peremnagyközség, ahonnan naponta több ezer in-, gázó jár budapesti munkahe­lyére. Nem is beszélve az is­kolás gyerekekről, akik sok esetben félve érkeznek haza a délutáni tanításból. Sürgős segítséget kérünk. Szentpéteri Lászlóné, Vecsés ★ Olvasónk panaszával az Elektromos Művek üllői ki- rendeltségéhez fordultunk. Szalma Lajos helyettes veze­tőtől megtudtuk, hogy .éppen, érdeklődésünk napján kezdték el Vecsésen a hibák kijavítá­sát, és remélhetőleg a héten be is fejeződik a munka. Megtud­tuk azt is, hogy — mint sok más vállalat — ők is alkatrész- és szakemberhiánnyal küsz­ködnek. Néha több hónapig nem sikerül a megfelelő anya­gokat beszerezni. Mi mégis arra kérjük őket, hogy rangsorolják a kéréseket. És ne hagyjanak több ezer em­bert heteken keresztül sötét­ben botorkálni. Új útra várva Mende község az utóbbi években sokat fejlődött. A szép környezetben új telepek épül­nek, mint például a kásavölgyi vagy a pusztaszentistváni Új­telep. Sajnos, mindkét lakókerület szinte teljesen el van zárva a kereskedelmi forgalomtól, be­Ez is, az is Nagykátárói BEZÁRT 'A PAVILON A nagykátai vasútállomá­son naponta több ezer utas fordul meg, többségük bejáró dolgozó. Hajnalonként és a nap minden szakában az utasok az Utasellátó Vállalat 66 J. sz. pa­vilonjában szerzik be a hírla­pokat, a cukorkát, a dohány­árut és általában mindazt, ami­re egy utasnak szüksége le­het. Éz a pavilon most hetek óta zárva van. Az állomásfőnöksége.i arról értesültünk, hogy a pavilont kezelő házaspár szabadságon van. Ezt megértjük, a pihenés nekik is kell. Az viszont nincs rendben, hogy nem gondos­kodtak ilyen hosszú ideig a helyettesítésükről. Nagykáta járási székhely, nagy forgal­mú vasútállomással, szükség lenne erre a pavilonra. Talán nyugdíjasok is szíve­sen vállalnának helyettesítést. SIKERES TERVTELJESlTÉS Nagykáta legfiatalabb ipari üzeme a Pest megyei Villany- szerelő Vállalat helyi üzem­egysége. Az elmúlt félévi ered­ményeikről és az elkövetkezen­dő hónapok terveiről Lendvai Sándor, az üzemegység veze­tője beszélt. Következő felada­tuk Nagykátán a Dózsa György út közvilágításának korszerű­sítése lesz, a nagyközségi ta­nács megrendelésére. A mun­kát már elkezdték volna, de az ÉMÁSZ hozzájárulása kell ahhoz, hogy a megszokott be­tonoszlopok helyett saját ter­vezésű, ízléses vas kandelábe­reket állítsanak fel. Nemrég kezdték el egy négy- százötven négyzetméter alap- területű műhely építését, ame­lyet két szocialista brigád vállalt társadalmi munkában. A létszámnövekedés érdekében az anyavállalat két új mikro- buszt adott az üzemegységnek, hogy a környékről bejárókat kényelmesen szállíthassák munkahelyükre és otthonukba. Sze-etnének minél több iá- rási és megyei megrendelés­nek eleget tenni. Kaposi István Nagykáta kötő út hiányában. A község lakói régóta kérik már a Men­de—Felsőfarkasd—Monor út­vonal megépítését, de úgy lát­szik, hiába. Pusztaszentistvá- non pedig egy kilométernyi bekötő út kellene, ami csatla­kozna a 31-es műúthoz. Ezen a két telepen több ezer ember él, szinte bezárva. Meg­oldatlan az orvosi ellátás, még a mentőautó sem tud a beteg­hez eljutni, mivel a földutak a legkisebb eső után már járha­tatlanok. Ilyenkor az ottlakók még az élelmiszereket sem kapják meg. Lassan beköszönt az őszi esőzések ideje, és rossz rágon­dolni, hogy mi lesz télen. Is­mételten kérjük az illetékese­ket, tekintsék szívügyüknek a mendeiek kérését. Kővári József, Mende Autóvezető! tanfolyam Dömsödön a nagyközségi művelődési házban nyáron sincs holtszezon. Ebben a hó­napban gépjárművezetői tan­folyam indult két csoportban. A kilencvenhat jelentkező kö­zül harminchatan hivatásos teher- és személygépkocsi ve­zetői kiképzésben részesülnek. A kihelyezett tanfolyamot az ATI és az 5. számú gépjármű­vezetőképző munkaközösség bonyolítja le a művelődési ház szervezésében. Hetenként há­romszor van elméleti oktatás a művelődési házban, és a gya­korlati vezetés is helyben tör­ténik. A műhelygyakorlatöt'a Dózsa Termelőszövetkezet gép­műhelyében végzik. Az okta­tás a munkajdő végeztével, délután 5 órakor kezdődik és este 9 óráig tart. Szabó Béla, Dömsöd Gyo^s segítség Július 28-i Postabontás rova­tunkban közöltük özv. Harangi Jánosné szigetszentmiklósi ol­vasónk levelét. Arról írt, hogy a községen keresztülvezető utat a Pest megyei Közútépítő Vál­lalat kijavította. Az elkészült útról azonban nagy esőzések idején levélírónk háza alá fo­lyik a víz. Néhány nap múlva Sági An­dor, a Pest megyei Közútépítő Vállalat főmérnöke telefonált szerkesztőségünkbe. Elmondta, hogy azonnal kimentek a hely­színre, és beszéltek levélírónk­kal is. Kiderült, hogy nem az ő gondatlanságukból ered a hi­ba. Sajnos, az út nincs csator­názva, így nemcsak az esővíz, de még a szennyvíz is a ház alá folyik. Mégis azonnal hoz­záláttak, és egy kis elvezető csatornát vágtak ki a betonból. Ezzel ideiglenesen enyhül le­vélírónk gondja. A végleges megoldás azonban csak az egész utca csatornázása lesz. Mi pedig levélírónk nevében is köszönjük a megértést és a gyors segítséget. Várjuk a kassaiakat A Ceglédi Vasutas énekkar augusztusban vendégül látja a kassai gépgyár vegyes karát. A kassai énekkart dr. Dobrai La­jos, a ceglédit Kis István, a nagykőrösi művelődési ház igazgatója vezényli. Nemcsak a megyében, de az országhatáron túl is sokan is­merik a ceglédiek magas szín­vonalú, hangulatos műsorait. A dunakeszi emlékműsor, a mun­kásénekkarok dabasi találko­zója — melyen Kodály Zol­tánná is részt vett — a csepeli sikeres szereplés, mind a ceg­lédiek jó hírét öregbítették. Felkutatják és előadják a munkásdalokat, ezekkel sze­repeltek a szolnoki Vándor Sándor emlékműsoron is. A Cegléddel szomszédos Al- bertirsán sok szlovák anya­nyelvű ember él. Velük együtt érdeklődései várjuk a kas­saiak bemutatkozását. Maczelka Tibor, Cegléd Szerkesztői üzenetek K. V., Cegléd: Jó érzéssel vet» tűk tudomásul, hogy járandóságát hiánytalanul megkapta. Reméljük, továbbra is hűséges olvasónk ma­rad. H. M., Gödöllő: Utánanéztünk a problémának, rövidesen levélben válaszolunk Önnek. N. J., Abony: őszintén osztozunk gondjában. Érdeklődtünk az ille­tékeseknél, s mindent el fognak követni, hogy segíteni tudjanak az ön panaszán. Szentendrei mozaik Ü/‘SZAKKÜR ALAKULT A Kossuth Lajos Katonai Főiskolán egy évvel ezelőtt a hallgatók felvetették, hogy szeretnének egy olyan szak­kört, amely segít eligazodni a bonyolult külpolitikai kérdé­sekben, és kiegészítő ismerete­ket nyújt a pártpolitikai tan­tárgy elsajátításához. Ekkor alakult meg a Panoráma-szak­kör. Vezetését Sági István őr­nagy és Virág Gábor százados vállalta. Az eltelt egy év alatt a szak­kör tagjai sok neves külpoliti­kai újságíró előadását hallgat­ták meg. Megismerkedtek a hírszerkesztők munkájával, a hírkiválasztás szempontjaival, és a tömegkommunikációs esz­közök alkalmazásával. A hall­gatók ma már politikusabban, aktívabban foglalkoznak kül­politikai kérdésekkel. A jövő tanévben több szer­kesztőséget szeretnének meg­látogatni, hogy helyben ismer­kedjenek a hírszerkesztés ér­dekes és bonyolult munkájá­val. Géczi Sándor, Szentendre ZÖLDBEN A LAKÓTELEP Szűkebb hazám, Szentendre, igen gazdag fákban, virágok­ban. A vasvári lakótelep há­zaiból letekintve, szinte erdő­ben érzi magát az ember. A természetes környezet hatásá­ra a levegő szennyezetlen, tisz­ta, egészséges. Ez a kellemes környezet nem egyik napról a másikra keletkezett, a város lakói min­dig is szerették a zöldet. A város vezetői tudatosan segítik a lakók törekvését. Sok pihenőparkot szeretnének, és mindenhová, ahol arra hely van, gondoskodnak majd fák ültetéséről. Az effajta törek­vésnek aligha lehet ennél szebb példája. HIÁNYOZNAK A ZEBRÁK Nagyon örülünk annak, hogy Szentendrén bekapcsolták a forgalomba a belső körút elké­szült szakaszát. Igen impozáns, széles ez az út és praktikus is, mert levezeti a szűk belváros zsúfolt gépjárműforgalmát. Ám nem üröm nélküli az öröm. Az új utat ugyanis sok he­lyütt gyalogosforgalom keresz­tezi. Tudom, hogy ide tervez­ték egy aluljárót, de ez sajnos nem valósult meg. A gyalogo­sok többsége itt iskolás kisgye­rek, akik nemsokára százával özönlenek az útkeresztezésnél levő két iskolába. A biztonsá­gukat védő legelemibb útbur­kolati jelek, a zebrák azonban hiányoznak. Szentendre, a Dunakanyar „kapuja”. Tudjuk, hogy mek­kora itt a forgalom. Védjék tehát zebrák a gyalogosokat, főként a gyerekeket — az út­kereszteződésekben, az autó- buszmegállókban, a játszóterek közelében. Laukó Zoltán, Szentendre A 40-es buszcsalád változásai Mikor szűnik meg az esti zsúfoltság ? Kivizsgálják a budaörsiek panaszát lamint arról is gondoskodjunk, hogy a dolgozók hazaszállítá­sa zökkenőmentes legyen. A rendelkezésünkre álló jármű­park számát figyelembe véve ez bizonyult a legcélszerűbb megoldásnak. S a változás be­vezetése óta hozzánk minded­dig semmiféle panasz nem ér­kezett ... A főváros határához közel fekvő budai járásbeli nagy­községben, Budaörsön 15 ezer ember él. Az itt lakók jelentős része a fővárosban dolgozik, s így egyáltalán nem lehet kö­zömbös, hogy napi munkájuk végeztével miként jutnak ha­za. Nemrégiben pedig történt némi változás a Móricz Zsig- mond körtérről induló 40-es autóbusz vonalán. Ezért is ér­demelt különös figyelmet bu­daörsi tudósítónk, L énárt Jó­zsef szerkesztőségünkbe kül­dött levele. Nyolcig: dulakodás Egyebek közt így írt: „Budaörsön a felszabadulás után nélkülözhetetlen közle­kedési eszköz lett az autóbusz. A nagyközség lakói igy — rendes körülmények között — percek alatt a fővárosba ér­kezhetnek. Az őslakók gyakran emlegetik még ma is azt az időszakot, amikor gyalogosan kellett megtenniük az utat Budaörstől Budapestig, s on­nan vissza. Az elmúlt napokban a fő­városban, a Karolina úti autó- buszmegállónál jónéhányan vá­rakoztunk a 40-es autóbuszra. Este fél nyolc volt, szerettünk volna hazautazni Budaörsre. Nagy nehezen jött egy jármű. De hiába örültünk, mert any- nyian voltak már rajta, hogy közülünk senki sem fért fel. Várni kellett tehát tovább. Ne­hezen teltek a percek. Végre feltűnt egy másik 40-es, de ezúttal is hasonlóképpen jár­tunk. Nem tudom, mi lehet az oka az ilyen eseteknek. Annál is inkább érthetetlen mindez, mert egy hónapja jelentős vál­tozás történt e buszjárat vo­nalán. A 40/A jelzésű autó­busz megszűnt és helyette a fekete, valamint a piros 40-es járat közlekedik a Móricz Zsig- mond körtér és a budaörsi Kötő utca között. Igaz, ez a gyorsjárat a nagy zsúfoltsá­got némiképpen enyhíti, de akad még véleményem sze­rint tennivaló. A piros 40-es ugyanis — nem számítva a reggeli járatot — a hét el­ső öt munkanapján délután egy óra harminc perctől ti­zennyolc óra negyven percig közlekedik. Ezt követi körül­belül este nyolc óráig a nagy dulakodás. Mivel a sima 40- es járat percek alatt megte­lik, a megállókban már hiá­ba várakoznak az utasok. Ezúton is kérjük az illeté­keseket, hogy intézkedjenek: a zsúfoltságot a fekete 40-es gyakoribb indításával, vagy a gyorsjárat idejének meghosz- szabbításával mindenképpen enyhíteni lehetne. Egyenletesebben A Budapesti Közlekedési Vállalat forgalom-előkészítő osztályának vezetője. Keltái István figyelmesen elolvas­ta budaörsi tudósítónk so­rait Tájékoztatását számada­tokkal kezdte: a 40-es autó­busz útvonalát 1972 márciu­sában hosszabbították meg. Ekkoriban — a gyors- és az .alapjáraton, valamint az A jelzésű buszon — együttvéve összesen tizenhét jármű köz­lekedett. A tavalyi év végéig húszra emelkedett a buszok száma, míg az idén ezen a vo­nalszakaszon huszonkét pano­rámás jármű szállítja az ula- sokat. S időközben korszerű­sítettek is: ma már modern és gyors Ikarus 260-as típusú járművek közlekednek. A számadatokból is kitűnik: a Budapesti Közlekedési Vál­lalat a rendelkezésre álló anyagi erőforrások figyelembe vételével arra törekedett, hogy lehetőleg minél kevesebbet bosszankodjanak a budaörsiek utazás közben. S mivel újabb autóbuszokat nem tudtak for­galomba állítani, a terület köz­lekedésének javítása érdeké­ben más megoldást választot­tak. Erről így beszélt Keltái István: — A 40-es buszcsalád három járata meglehetősen szétfor­gácsolt területen közlekedett. Ez annyit jelentett, hogy a fő­városon kívül nemcsak Buda­örsre. hanem Budakesziié is szállította az utasokat. Igye­keztünk úgy változtatni, hogy a közlekedés egyenletesebb le­gyen, s a legteljesebb mérték­ben igazodjunk az üzemek reggeli munkakezdéséhez, va­Forgalom­számlálással A korábbi időszakkal szem­ben a 40-est csúcsidőben négy­öt percenként indítják, a gyorsjáratot pedig három­négy percenként. Nincs okunk kételkedni az osztályvezető szavaiban, de budaörsi tudó­sítónk sorai iránt sem lehet­nek kétségeink. A magunk ré­széről mindenképpen megfon­tolandónak tartjuk javasla­tát; akár a 40-es gyakoribb indításával, akár a gyorsjárat idejének meghosszabbításával elejét lehetne venni az esti órákban sok felesleges bosz- szúságnak. Vajon erről hogyan véleke­dik Keltái István? — Mindenképpen pontos utasszámlálásra van szükség ahhoz, hogy eldönthessük: a zsúfoltság állandóan előfor­dul vagy pedig az adott pa­naszt figyelembe véve rend­kívüli esetről volt-e szó. Ha beigazolódik, hogy minden este úgy jutnak haza a budaörsiek, mint ahogy Lénárt József le­írta, akkor feltétlenül segíte­nünk kell: akár az alapjárat gyakoribb indításával, akár a piros jelzésű busz idejének meghoszabbításával. Kivizs­gáljuk az ügyet, s reméljük, sikerül megnyugtatóan rendez­nünk a budaörsiek gondját. Megnyugodva vettük tudo­másul a forgalomszervezési osztály vezetőjének szavait. Várjuk a gyors utasszámlálást. S nem utolsósorban az ered­ményt! Falus Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom