Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-04 / 182. szám

WM» ftrc. irt 4 1977. AUGUSZTUS 4.. CSÜTÖRTÖK Jubileumi kiállítás a Munkásmozgalmi Múzeumban | Október fényei címmel a Szovjetunió Lenin-díjjal | és Októberi Forradalom Érdemrenddel kitüntetett Köz- | ponti Forradalmi Múzeumának anyagából nyílt kiállí- = tás tegnap a Budavári Palotában, a Munkásmozgalmi = Múzeum aulájában. 1 A múzeum és a Kulturális Kapcsolatok Intézete | által rendezett kiállítást — melyet a Nagy Októberi I Szocialista Forradalom győzelmének 60. évfordulója | alkalmából mutatnak be hazánkban — Boros Sándor | kulturális miniszterhelyettes nyitotta meg. Beszédében I többek között hangsúlyozta, hogy a kiállítás első azok- 1 nak a kiemelkedő hazai rendezvényeknek sorában, me- 1 lyekkel kulturális életünk a világ első szocialista állama | megszületésének 60. évfordulóját köszönti. Hangsúlyozta, I , hogy ez a kiállítás is hozzájárul ahhoz, hogy a látoga- = tók s elsősorban a fiatalok mélyebben értsék a Nagy | Október történelmi jelentőségét, életünkre gyakorolt | hatását. 1 A kiállítás megnyitó ünnepségén jelen volt Király 1 Andrásné, a budapesti pártbizottság titkára, Kiss Károly, i a SZOT alelnöke, Regős Gábor, az MSZBT titkára és | politikai és társadalmi életünk több ismert személyisége, = valamint ott volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti = nagykövete. és mezőgazdaság fejlődésével hogyan vált az elmaradott or­szág gazdasági nagyhatalom­má. Impozánsak a szociális ellátás, az oktatás, a tudo­mány, a kultúra gyarapodását ábrázoló tablók. Az űrkutatás vitrinjében a kozmonauták ru­háját is láthatja a néző. A kiállítás végezetül a szo­cialista tábor nemzetközi együttműködését a haladó mozgalmak támogatásának eredményeit szemlélteti. A közös erővel létrehozott nagy alkotások között láthatjuk a százhalombattai olajfinomító képét is. Az augusztus 23-ig nyitva tartó kiállítást Budapest után Varsóban és Berlinben is be­mutatják. M. J. Suzi Qtmtro vendégszereplése Augusztus végén hazánkba látogat Suzi Quatro világhírű, amerikai származású, London­ban élő pop- és rockénekes. Show-műsorát augusztus 28-án és szeptember 2-án lát­hatja a Kisstadion közönsége, s két alkalommal vidéken is fellép: augusztus 30-án a deb­receni Dózsa stadionban és szeptember 1-én a pécsi sportstadionban. — Felvétel — ének szakra. A Bartók Béla Zeneművé­szeti Szakközépiskola felvé­telt hirdet az 1977/78-as tan­évre magánének-tanszakra, érettségizett fiatalok részé­re, 24 éves korhatárig. Je­lentkezni lehet augusztus 16-ig az iskola tanulmányi osztályán (Bp., VI- kér., Nagymező utca 1.). Levéltárban lapozgatván Például Pécelen Múlt és jelen seregnyi do­kumentuma a tárlókban és a tablókon. A világot megren­gető — s megváltoztató for­radalom emlékei és a máig sem szűnő hatásának tényei egymás mellett. A szemlélő eddig soha nem látott képeket, relikviá­kat fedezhet fel a kiállításon. Megtekintheti például az 1900- ban nyomtatott Iszkra első szá­mát, Lenin tagsági könyvé­nek két kópiáját. A másolatok közül az egyik a korabeliről készült, a másikat a 00 000 001. számút 1973-ban állították ki, s Leonyid Brezsnyev írta alá. De eredeti tagsági könyveket, igazolványokat is bemutatnak a kiállítás rendezői. Érdekes­ség F. N. Petrov igazolványa, mely az Oroszországi Munkás-, Paraszt és Katona Küldöttek Szovjetjének moszkvai ta­nácskozására jogosított belé­pésre. A tablókon ezután az SZKP XXV. kongresszusának dokumentumai következnek, s egy csokorra való a küldöttek­hez érkezett üdvözlő távira­tokból. Történelmi felvétel: Le­nin az első kommunista szombaton, s körülötte a cse­peli munkások felhívása nyo­mán kibontakozott nemzetközi munka verseny képei. Ritkán lehet egy színházi évadról megállapítani teljes bizonyossággal, hogy jobb vagy gyengébb volt-e az elő­zőnél. Most azonban kellemes helyzetben vagyunk, mert nyugodtan leírhatjuk: az idei Szentendrei játékok sikere messze fölülmúlta a korábbi évekét. Shakespeare Tévedé­sek vígjátéka című művét há­rom hét alatt tizennégyszer játszották telt ház előtt, s a Templom téri játékon megkö­zelítően 14 ezren vettek részt. A számoknál is ékesebb bi­zonyítéli, hogy a Teátrum megnagyobbított nézőtere sem tudott befogadni minden ér­deklődőt és ezrek rekedtek kí­vül a Templom térről is. A Szentendrei játékok or­szágos eseménnyé nőtte ki magát. Láttunk különjáratú autóbuszokat Komáromból és Dunaújvárosból, de a közönség nagy részét mégis a budapes­tiek tették ki. örvendetesen sok külföldi érkezett ebből az alkalomból Szentendrére (igaz, többségük magyarorszá­gi látogatása során hallott az eseményről, nem kimondot­tan ezért jöttek hazánkba). Persze a közönség összetéte­léből semmiképp sem marad­hatnak ki a helybeliek, bár több panasz is elhangzott: nagyon kevés jegy maradt a városban. Sokak véleménye, hogy a Templom téri játék jobban vonzotta az embereket. Lehet, hogy vitatható a megállapítás, de érdemes elgondolkodni a gyökerén. Alapvetően színhá­zi élményt kapott a közönség a Templom téren is, csakhogy kötetlen, felszabadult játék keretében. Senkit sem kötött a nézőtéri helye, ki-ki szaba­don választhatott az élmé­nyek között. A közös, felsza­badult zsongás percek alatt közösséget formált a résztve­vőkből — és ebben az oldott formában jól érzik magukat az emberek. Ezért kellene minden segítséget megadni a Teátrum és a Templom téri Ézután a pétervári forrada­lom krónikája következik órá- ról-órára követve az esemé­nyeket. A korabeli képek mel­lett olyan ritkaságok láthatók, mint az Auróra matrózainak sapkaszalagja, vagy a vörös­gárdisták karszalagja. Külön összeállítás szemlélteti az in­ternational isták részvételét a forradalomban. A szerb, bolgár, belga, román, amerikai forra- dalmártík képei között szerepel Kun Béláé is. A Nagy Honvédő Háború napjaira a partizánok fegyve­rei, fölszerelései, a Szovjet­unió Hőseinek oklevelei emlé­keztetnek. Érdekes dokumentu­mokat láthatunk a hátország hősies helytállásáról is. A szocialista demokrácia kitel­jesedésének folyamatát a for­radalom dekrétumai, az 1924-es, az 1936-os alkotmányok köte­tei, az állami élet különböző mozzanatait ábrázoló képek érzékeltetik — a választástól az új alkotmánytervezet kibo­csátásáig. összeállítást látha­tunk a szakszervezetek, a Komszomol történetéből is. A továbbiakban a lenini elképze­lések, a népgazdasági tervek megvalósulását szemlélteti a bemutató: azt, hogy az ipar játékok vezetőinek, hogy meg­valósíthassák a jövőre vonat­kozó elképzeléseiket. Az ed­digi két helyszín helyett négy helyszínen szeretnék megren­dezni a programot. Ez több­fajta játékot és egyben na­gyobb létszámú közönség be­fogadásának lehetőségét is jelentené. Kevesebben marad­nának jegy nélkül, a csalódás bosszúságával. E jogos és érthető szándé­kok mellett is figyelembe kell venni a realitásokat, mármint Szentendre adottságait és ven­déglátói korlátáit• Ez utóbbiak szembetűnően kiütköztek az idei játékok során is. Nem ünneprontás, csupán tény­megállapítás: nem sikerült kellő színvonalon megoldani a Tempóm tér tisztántartását, a város vendéglátóipara pedig egyszerűen csődöt mondott. A kötetlen hangulat a játékok két színhelyére korlátozódott, a város többi része kicsit elszakadva élte mindennapi életét. A játékokban megte­remtődött a fesztiválhangulat, a városban viszont még nem. Bizonnyal nem jelentene túl hagy megterhelést a souvenir­boltok nyitva tartása, alkalmi pavilonok felállítása — nem­csak a város centrumában —, a helyi forgalom megszervezé­se a skanzen, a művésztelep és a Fő tér között. S még va­lami: a Teátrum előadása után kihalt a város, nem volt nyitva egyetlen szórakozóhely sem. Bizonnyal sokan egyetér­tünk Kerényi Imrével, a Teát­rum és a Templom téri játé­kok rendezőjével, hogy Bu­dapest közelében Szentendre az egyetlen, fesztiválok ren­dezésére alkalmat kínáló vá­ros. Ha vállaljuk ezt a szere­pet, áldozni is kell érte. De ez az áldozat erkölcsileg és esz­meileg felmérheteten érték­kel kamatozik, az idegenfor­galom pedig anyagilag is megtéríti a kiadásokat. Kriszt György A Pest megyei Levéltár közművelődési gyűjteménye, amely néhány éve a közmű­velődés mostani és: felszaba­dulás előtti írott emlékeit őrzi, természetesen bővelke­dik az utolsó három évtized­re vonatkozó anyaggal, de ért­hető módon annál ritkábbak az azelőtti időkből származók. Mert volt, mégpedig hivatalos közművelődési mozgalom, 1923 vége óta, igaz, iskolán kívüli népművelés volt a ne­ve. Belső tartalma megfelelt az akkori politikai rendszer­nek; alispáni rendeletre a községekben iskolán kívüli népművelési bizottságok ala­kultak. A rendelet ellenére sem mindegyikben. Mint az egykorú levéltári anyagból ki­derül, a tágas Pest-Pilis- Solt-Kiskun vármegyében mindössze 220 községben. Ar­ra »nézve azonban, hogy mi­ként működtek ezek a bizott­ságok. eddig minden doku­mentum hiányzott. Iskolán kívül Most azután váratlanul — egyéb témájú íratok közül — előkerült egyetlenegy: Pécel iskolán kívüli népművelési bi­zottságának 1924-től 1935-ig tartott üléseinek jegyzőköny­vét tartalmazó keményfedelű füzet, amelynek végén későb­bi, még 1944-ben is kelt jegy­zőkönyvek is találhatók. A le­véltárban nagyon örülnek en­nek az „új” szerzeménynek. Biztosra veszik, hogy a polco­kon több hasonló irat nem rejtőzködik, lehetséges azon­ban, hogy más községi bizott­ságok még életben levő volt tagjai, vagy leszármazottaik birtokában akadhat néhány iromány, amelyből megtudha­tó lenne, hol, mit tettek an­nak idején a műveltség elter­jesztéséért ezek a községi bi­zottságok. Mit tett például a péceli bi­zottság, amely 1924. január 4-én 32 taggal megalakult és megválasztotta tisztikarát? (Elnök a község főjegyzője, Takács Zoltán lett, aki azután mindvégig, tehát a háború vé­géig megtartotta ezt a tiszt­ségét. A következő évben az alispán rendeletére "száz főre egészítette ki magát a bizott­ság.) Két fontos határozat is sze­repel a bizottság egyik első időkben tartott ülésének jegy­zőkönyvében. Pécel címen he­tilapot indítanak és mozit ala­pítanak. A népbizottság lapja eleinte el is tartotta magát, öt év múlva azonban előfize­tők hiányában megszűnt. Az országban első és feltehetően egyetlen népművelési bizott­ság tulajdonát képező Kultúr- mozgó 1925. április 19-én nyílt meg a református egy­ház bérbe vett kultúrtermé­ben. A vetítőgépet a megye által folyósított húszmillió ko­rona kamatmentes kölcsönből vették meg. Néhány év alatt a kölcsönt visszafizették, so­kan látogatták a mozit. Analfabéták Hetenként két-három isko­lai előadást is terveztek, de „mert a szülők nem tudtak minden héten pénzt adni gyermekeiknek”, végül is csak két-három hetente tartottak. A belépődíj akkoriban nem volt magasnak mondható, mindössze (inflációs pénzben) kétezer korona... , A későbbi jegyzőkönyvből kiderül, hogy a rövidesen be­következett stabil pengős vi­lágban eleinte évi 10 ezer pengőt jövedelmezett a Kul- túrmozi. Ebből a pénzből kul- túrház építésére is tartalékol­tak. Kértek, nem kaptak azonban hozzá állami támoga­tást, sem kölcsönt. Azután jött a hangosfilm, ahhoz hamaro­san új vetítőgépet kellett ven­ni, újabb kölcsönből. Egyre kevesebbet jövedel­mezett a mozgóképszínház. Végül 1942-ben a bizottság el is adta. A kultúrházalapból pedig, nehogy a megint meg­jelenő rohamos infláció miatt teljesen elértéktelenedjen, dr. báró Korányi Frigyes örökö­seitől vásárolt a bizottság 877 négyszögöles telket, 3 ezer 946 pengőért. Jó lesz majd a háború után a tervezett kul- túrháznak, bár erre a célra már 1931-ben a község két­ezer, akkor még nagyon érté­kes pengőt érő telket már in­gyen engedett át a bizottság­nak. Arról, hogy milyen arány­ban folyt a népművelés Péce­len, nem sok tudható meg a jegyzőkönyvekből. Megalaku­lásakor mindenesetre határo­zatot hoztak arról, hogy az analfabétáknak tanfolyamot indítanak, mert a község la­kosságának 14 százaléka írás- tudatlan. A tanfolyamokat Locsod-pusztán és a Szirmay- tanyá,n, az ottani elemi isko­lákban rendezik, meg, mert „az analfabéták többsége gaz­dasági cseléd". Egy 1928-ban kelt jegyzőkönyvben olvas­ható, hogy előző évben Lo­csod-pusztán a tanfolyam 36 órából állott. Ennyi idő alatt ugyan mit tanultak meg az ábécéből az írástudatlanok? Szirmay-tanyáról nem törté­nik említés. ...jött a világválság Locsodon viszont elemi is­meretterjesztő tanfolyam is volt 68 órában, bent a köz­ségben ugyanez a tanfolyam 42 órát vett igénybe az év fo­lyamán. Pécelen 56 órát fordí­tottak ének- és 72 órát zene­tanfolyamra. Voltak persze abban az esz­tendőben (és a későbbi évek­ben) ismeretterjesztő előadá­sok is, Pécelen 24, Locsod- pusztán 9, Szirmay-tanyán 14 esetben. Vetítettek az év tar­tama alatt 54 ismeretterjesztő filmet. Az ismeretterjesztő előadók nyolc pengő tisztelet- díjat kaptak, és a tanfolya­mok előadóit is honorálták. Tellett ezekre a költségekre, 1928-ban a község 4012 pengőt kitevő népművelési hozzájá­rulásából. Egy évvel utóbb pedig már 4815 pengőt adott a község. De azután a gazdasági vi­lágválság a község jövedelmét is erősen lecsökkentette és egyre kevisebb lett a hozzájá­rulás ... Szokoly Endre Még egyszer Szentendre Lesz-e fesztiválváros? HETI FILMJEGYZET Fel a fejjel Jelenet a Fel a fejjel című magyar A világon évente sok ezer filmet gyártanak. Ezeknek túlnyomó többsége tiszavirág- életű: gyorsan romló, kevéssé tartós fogyasztási cikk, mely egy-két évnél tovább nem áll el. A film egyébként is meg­lehetősen rosszul tűri az idő múlását; hajdan nagy sikerű alkotásokról derül ki igen gyakran, mennyire nem ko- pásállóak, mennyire élvezhe­tetlenné öregedtek alig né­hány év alatt is. A rendezés vagy a színészi játék stílusa, a technikai felkészültség fo­ka, a fényképezés, a gondolati mag, a koncepció néha egye­nesen mulatságos hatást ki­váltó avíttsága a legjobbakat sem kíméli. Éppen ezért nagy dolog, ha egy film évtizedek után is hatni tud. Az ilyen alkotások­ban kell lennie valamiféle kozerváló anyagnak, ami meg­őrzi számunkra legalább egy részét az értékeknek. Hogy ez a konzerváló matéria mi, egy-egy nagy rendező tehetsé­gének klasszikusan tiszta le­nyomata, egy-egy nagy szí­nész maradandóan nagyszerű játéka, vagy valami más, azt nehéz előre kiszámítani. Ma nem tudhatjuk egy sikeres filmről, lesz-e sikere húsz év múlva is, hiszen nem lehe­tünk biztosak abban, milyen lesz két évtized múlva á kö­zönség ízlése. E kis eszmefuttatást tulaj­donképpen bevezetőként eresztettem meg egy huszon­három évvel ezelőtt készült magyar film felújításához. Hadd tegyem hozzá: nem első felújításához. Elkészülte, 1954 óta ugyanis már két ízben, 1963-ban és 1970-ben is elő­vette a filmforgalmazás ezt az alkotást, és mindkét esetben újabb mozinéző tömegek, újabb évjáratok avatták újra sikerré. filmből. Középen Latabár Kálmán. A film egy olyan periódus­ban készült, amiKor a magyar filmgyártás a személyi kul­tusz kultúrpolitikai kinatásai következtében nem produkál­ta szériában az időtálló alko­tásokat. Hogy ez a film, me­lyet Gáspár Margit filmno­vellájából Nóti Károly és Szász Péter írt, és Keleti Márton rendezett, a korszak művészetideológiai korlátái dacára is jelentős alkotássá tudott formálódni, annak nemcsak az az oka. hogy té­májánál fogva is talán kevés­bé kellett különböző megkö­töttségekhez tartania magát, hanem az is, hogy ritka sze­rencsésen találkozott benne egy háborúellenes, antifasisz­ta mondanivaló, mely több­nyire nem sematikus formák­ba öntve nyilvánult meg, s egy nagy színész érett alkotó- művészete. Mert az nem vitás, hogy a Fel a fejjel ma is elsősorban azzal hat, hogy a sztori túl tud emelkedni az ötvenes évek merev, „szempontos’’ filmjeinek élettelenségén, mer valóban emberi és tragiko­mikus is lenni —, és hogy eb­ben a filmben kapta tulaj­donképpen egyetlen igazán méltó, filmszínészi feladatát a felszabadulás után Latabár Kálmán. Peti bohóc alakját ő emelte chapíini magasságok­ba, s szinte tékozlóan szórta tehetsége aranyát, mindent tudó, mindent fölényes bizton­sággal alkalmazó színészi felkészültsége érzékenységét és legjobb értelemben vett ru­tinját. Igazi nagy figurát te­remtett a slemil kis bohóc alakjából, úgy nevettetett, hogy közben a könnyek ka­parászták a torkunkat, s úgy ríkatott meg, hogy közben hahotáztunk. A Fel a fejjel egyértelműen „Latyi”-film, s ettől maradandó érték. A zsoldoskatona Kissé lehangoló, ha egy színészre — rendezői kényel­mességből, produceri biztosra menésből — rákövül egy sze­repkör, vagy az alkata miatt dugják szerepskatulyába. Szá­mos ilyen példát láthattunk már, Charles Bronson örökös marcona-bajszos-szótlan fene­gyerek figuráitól Jean-Louis Trintignat ideges-érzékeny- befelé forduló entellektüel- jeiig. Most újabb „rákövülés” tanúi lehetünk: a medveter­metű Bud Spencer válik a szemünk láttára önmaga fizi­kai alkatának rabjává. Egy ilyen behemót, jelleg­zetes figura természetesen nem alkalmas tüdőbajos, szenvelgő, skizofrén, sápatag értelmiségiek megtestesítésé­re — de annál sokkal többre képes, mint hogy állandóan á szelíd, ámde halálos öklű óriást „domborítsa”. Márpedig ha emlékezünk a még most is javában futó Különben dühbe jövünk című filmre, amelyben mindent és minden­kit ripityomra verő férfipáros egyik tagját alakította, akkor arra is emlékezünk, hogy már abban a filmben is fenyeget­te Búd Spencert az ólomsúlyű pankrátorrá „avanzsdlds” ré­me. A mostani film, A zsol­doskatona aztán igazolja ezt a félelmet, odáig menve a sze­repséma alkalmazásában, hogy jóformán csak az öltözé­két változtatja meg Spencer- nek a rendező, Pasquale Fes- ta Campanile, de különben ugyanazt a fickót láttuk, mint a korábbi filmben: a szelíd, ámde vasöklű, a béketűrő, ám­de veszedelmes, a lovagias, ámde kissé szűkagyú izomko­losszust, aki puszta kézzel ve­ri ripityomra ezúttal a tal­pig páncélba öltözött lovago­kat. Kocsma helyett egy ost­romlott középkori várban ve­rekszik, autó helyett lóvá! közlekedik, kezeslábas helyet csizmát és bőrzekét visel, de a lényeg itt is: Bud Spencer, a szelíd óriás, akivel jó jóban lenni — különben dühbe jön. Helyenként felcsillan még a filmben némi irónia, néhány utánérzett geg más történelmi (és áltörténelmi) filmekből, s láthatjuk, milyen jól lovagol és milyen otthonos a lovagjá­tékokban az olasz filmgyártás kaszkadőrcsapata. Ikarusz Természetesen nem a görög monda nap felé szárnyaló, ámde aláhulló hőséről szól ez az NDK-beli film, noha hőse, a kilencesztendős Mathias, időnként Ikarosznak képzeli magát. Valójában azonban ez az Ikarusz-motívum is erőlte­tett, mint maga az egész film, amely arról akarna szól­ni, hogy az elvált szülők gyer­mekei milyen nehéz problé­mák elé kerülnek, de ezt a különben nem érdektelen té­mát oly nehézkesen, annyi felnőttes okoskodással és ki- módoltsággal adja elő, hogy az első fél óra után a nézőt egyáltalán nem tudja érdekel­ni Mathias-Ikarusz sorsa. Takács István Október fényei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom