Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-02 / 180. szám

4 1977. AUGUSZTUS Z, KEDD Javuló feltételek Közművelődés Dunakeszin SOKOLDALÚAN változó« a helyi közművelődési munka is Dunakeszi várossá növekedésé­vel egyidőben. Az. a tény, hogy a keresőképes lakosság 72 szá­zaléka munkás, már önmagá­ban is szükségessé tette a mun. kásművelődés színvonalának fokozott fejlesztését. A város közművelődésében jelentős ese­mény volt, hogy a József Attila művelődési központot 1974. ja­nuár 1-én közös fenntartásba vették. Ettől kezdve a városi tanács, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa és a Vasutasok Szakszervezete közösen gondos­kodik az intézmény fenntartá­sáról és ugyancsak anyagi tá­mogatást nyújt 10 helyi üzem. Ily módon a József Attila művelődési központ hatóköre kiszélesedett a város egész területére. Az eltelt időszak tapasztalatai bizonyítják, hogy az összefogás nagyon aktív szellemi közéletet indított meg. E szemléleti változásnak lé­nyeges eleme, hogy a pártirá­nyítás kezdettől fogva fontos feladatként kezeli, figyelemmel kíséri a közös fenntartók, tá­mogatók együttműködését, az oktatási és közművelődési in­tézmények munkáját. Mindez együtt járt a közmű­velődés anyagi alapjainak, tár­gyi feltételeinek folyamatos ja­vításával. A művelődési központ közös fenntartásba vétele után az éves költségvetés 921 ezer forintról egymillió ötszázegy­ezer forintra növekedett. Csak­nem 1,5 milliós tanácsi költség­gel rendbehozatták a Kölcsey utcai könyvtárat és hozzáépí­tettek egy 100 négyzetméter alapterületű új klubhelyiséget. A közelmúlt örömét pedig a művelődési központ épületének teljes rekonstrukciója, vala­mint az új ifjúsági és szocia­lista brigádklub építése jelen­tette. A 4,5 millió forintos költ­séget a közös fenntartásban részt vevő szevek, valamint a SZOT és az Állami Ifjúsági Bizottság biztosították. A leg­nagyobb elismeréssel kell szól­nunk a helyi üzemek dolgozói­nak támogatásából is: egyna­pos kommunista műszak mintegy félmillió forintot meg­haladó bérköltségét ajánlották fel a rekonstrukcióra. Ez is bizonyítja a dolgozók tulajdo­nosi szemléletének erősödését. A SEGÍTSÉG viszonzásául művelődési központunk igye­kezett minél szélesebb érdek­lődésre számot tartó programo­kat összeállítani. Az üzemek­be kihelyezett művelődési le­hetőségek közül meg kell em­líteni a nyelvtanfolyamot; film­klubot indítottunk a munkás- szálláson lakók részére; isme­retterjesztő előadássorozatokat; előadói esteket, író—olvasó ta­lálkozókat szerveztünk, művé­szeti csoportjaink is rendszere­sen műsorokat tartottak az üze­mekben. Művelődési központunk el­készülte után teljes erővel és szinte egyik napról a másikra megindult a munka, a progra­mok azóta is sorra követik egy­mást. Elsőként a rekonstrukció­ban részt vevő üzemek dolgo­zói vették birtokukba az in­tézményt. A köszönet jeleként műsoros divatbemutatót tervez­tünk az építőknek. Ezt követte a dunakeszi II. számú általá­nos iskola és gimnázium fenn­állásának 50 éves, majd a du­nakeszi körzeti általános isko­la 10 éves jubileumának mű­sorral egybekötött megünnep­lése. A színházteremben má­jus 1-től heti két alkalommal újra megindultak a filmelő­adások is. A 35 tagú fúvószenekar mel­lett újra a művelődési köz­pontban tartja próbáit a 45 tagú férfikórus, és szeptem­ber 1-től a Radnóti Színpad is. Júniustól működik a játékklub, ahol kártyát, sakkot, dominót kedvelő fiatalok és Idősek tölt­hetik el szabad idejüket. A Kölcsey utcai könyvtár mellett működő ifjúsági' klubbal pár­huzamosan megalakult műve­lődési központunk ifjúsági klubja is, ugyanakkor működik az újjászervezett szocialista brigádklub. Ezeknek program­jában a legváltozatosabb ren­dezvények, író—olvasó találko­zók, filmvetítések, társadalmi és politikai témájú előadások, baráti találkozók, könnyű és komolyzenei programok, játék­napok s kirándulások váltják egymást. ÚJRA MEGKEZDI működé­sét az év hátralévő részében a képzőművészeti kör, a fotó­szakkör, a bábcsoport és egy új gyermekkönyvtár. Az isko­lai oktatási év kezdetére ter­vezzük a balett- és a társas­tánc tanfolyam beindítását. Az óvodások részére továbbra is folytatjuk majd a diavetítés­sel egybekötött mesedélelőttö- ket. Az általános iskolások, gimnazisták és a szakmunkás- tanulók részére szeptember 1- tői rendhagyó óráloat, film­klub előadásokat szervezünk. Addig is a nyári szünetben he­tente kétszer diákmatinékat tartunk Mindezek mellett már javá­ban folynak a nyolcadik du­nakeszi művészeti napok prog­ramsorozatának előkészítési munkái. A november 1. és 10-e közötti eseménysorozat kereté­ben ünnepeljük meg a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulóját. Szőnyi Lajos a József Attila Művelődési Központ igazgatója Együttes Kubából A Kubai Állami Népi Együttes július 31-én mutatta be először műsorát a Budai Parkszínpadon. NYÁRI SZÍNHÁZI ESTÉK Az Aida nemzetközi szereposztásban A Szegedi Szabadtéri Játékok második bemutatója NEGYEDSZER mutatták be a felújított Szegedi Szabadtéri Játékok 19 éves történetében Verdi méltán népszerű operá­ját, az Aidát. A most látható előadás is különösen a monu­mentalitásával hat. Aida Olaszországból Radames Spa­nyolországból, Amneris az NDK-ból, Amonasro pedig Bulgáriából érkezett, s az elő­adást, az eredeti nyelven, ola­szul éneklik végig. Ismét sikere volt az Aidának, s a felújítások mindig felvetik a kérdést: mi az újdonság a legfrissebb bemutatóban? Nos ez esetben a monumentalitás erős hangsúlyozása és egy szu­perprodukció létrehozásának igénye. Persze az építészetileg külö­nösen szép tér, a Dóm égbe nyúló tornyai és az ötezernél több nézőt befogadni képes tribünóriás a színpadon is ins­pirálja a látványosság létreho­zását. Ebben az esetben azon­ban nem alkottak egységes, tö­retlen ívet, a monstre jelene­ik. Külön-külön mindegyik szép, a nagy számú statiszté­ria mozgatása jól megoldott, a jelmezek színei, a díszlet, az egyiptomi hatalomjelvények mozgalmas kompozíciót alkot­nak. De önálló életet élnek, egy fáraó pompajátékai. Nehézke­sen gördül az előadás, kissé lazul a mozgás a színpadon, s az intimitást követelő jelene­tek egy-két szereplője csak­nem elvész a 46 méter széles díszletcsodában. A LÁTVÁNY valóban gyö­nyörű — csupán a Nílus-parli jelenet színpadképe kevésbé fantáziadús — és sok emelt részével lehetőséget ad a válto­zatos játékhoz. Talán ezért érezzük oratorikusnak a szóló­énekesek mozgását: minden je­lenet középen játszódik, kicsit függetlenülve a színpad adta változatos lehetőségektől. For- ray Gábor díszlete szinte kí­nálja, hogy a magányosan té- pelődő Aida a szimmetriasíktól eltérő pozícióban (például egy árkád alatt) féltse Radames életét és aggódjon apjáért. •Amonasróért. De ez az ária is centrálisán a közönséggel szemben hangzik el. Alig túl­zás azt mondani, hogy operai díszletek között szinte pó­diumelőadást láttunk. A zenetörténet már-már klasszikussá vált próbálkozása volt, hogy kitűnő hangszerszó­listákból állították össze zene­kart. S az eredmény megdöb­bentő volt: a muzsika nem ér­te el egy átlagos együttes pro­dukciójának értékét, mert a nagy egyéniségek stílusát nem lehetett egységessé kovácsolni. Valami ilyet éreztünk az Aida bemutatóján is. Kitűnő áriá­kat hallottunk, szépen szóltak a kvartettek is, a kórus akusz­tikailag kifogástalanul tömörí­tett. De kevésbé sikerültek a duettek; mintha párhuzamo­san, s nem együtt énekeltek volna és ez egyaránt jelmond­ható a Radames—Amneris, az Aida—Amonasró kettősökről. AZ ELŐADÁS végül is azt mondhatjuk: nem teljesen állt össze szerves egységgé. A négy különböző országból ér­kezett énekes és a négy ma­gyar operista külön felfogást képviselt. Mindezek mellett és ellenére igaz: jó, időnként nagyszerű énekesi teljesít­ményeknek lehettünk tanúi. Olvasótáborok — félidőben Olvasással tágul a világ. Ta­lán ezzel a Gorkij idézettel jellemezhetnénk leginkább az olvasótáborok célját, lényegét. Olvasóvá nevelni elsősorban a munkás- és parasztfiatalokat, hogy szélesebbre táruljon kö­rülöttük a világ. Ezt hallot­tuk vissza az idei nyár szin­te valamennyi olvasótáborában, diákoktól és pedagógusoktól egyaránt. Húsz helyen Húsz tábor, mintegy kilenc- száz résztvevő. Ez az idei nyár programja Pest megyében. (Országosan nyolcvan tábort szerveztek. A szerk.) A nyár felén már túljutottunk s a táborok feléből is hazaindultak már a fiatalok. Sok-sok él­ménnyel, emlékkel gazdagab­ban. Az érdi tábor negyven­két lakója például riporter­ként járta az ország legna­gyobb községét, múltról, jelen­ről s a legközelebbi holnap­ról faggatták a nagyközség ve­zetőit, az üzemek és gazdasá­gok szakembereit. Ügy is fo­galmazhatnánk: az élettel is­merkedtek, a felnőttek világá­val, amely holnap, holnapután már az 6 világuk lesz. Közben olvasták, könyveket elemez­tek, fürödtek és kirándultak, vetélkedtek és báboztak, egy­szóval remek tíz napot töltöt­tek együtt. A szentendrei járás irodal­mat kedvelő általános iskolá­sai Visegrádon találkoztak egy­mással. A dabasi járás fiatal­jai részére Horányban ren­deztek az idén először olvasó­tábort. Gödöllőn a szakmun­kástanulók, Szentendre-Izbé- gen a képzőművészetek iránt érdeklődők, Szigetmonostoron pedig a munkázmozgalmi- helytörténeti kutatással foglal­kozó fiatalok töltöttek együtt tíz-tíz napot Nyelvi laboratórium Gödön két tábort is szer­veztek az idei nyáron. Az egyikben általános iskolás diá­kok, a másikban pedig a váci járás szlovák nemzetiségi fia­taljai gyakorolták anyanyelvű­ket Amíg tavaly Dunabogdány- ban, az idén Leányfalun ren­dezték meg a német nemzeti­ségi fiatalok nyelvművelő tá­borát, a tavalyihoz hasonló sikerrel. Nyolc község — Du- nabogdány, Iklad, Taksony, Csobánka, Solymár, Pilisszent- iván, Budaörs és Pilisvörösvár — fiataljai töltöttek itt tíz napot. Hogy mi mindent csi­náltak ez idő alatt? Megismer­kedtek Leányfalu nevezetessé­geivel. Móricz Zsigmond házá­ban a nagy író leánya kalau­zolta őket. Jártak Budapesten, Visegrádon, Szentendrén és Vácott. Találkoztak Heckel Ingeborg és Koch Valéria íróval. Volt tábortűz és szava­lóverseny, filmvetítés és vita­fórum. Megmászták a Vörös­kő csúcsát és fürödtek a Du­nában. Nem csoda, ha fájó szívvel mondtak búcsút egy­másnak a jövő évi viszontlátás reményében. Diákok, szakmunkástanulók Augusztus szintén sok fia­tal számára ígér még szép na­pokat. Zebegényben két tábort is rendeznek váci, fóti és du­nakeszi diákok, szakmunkás- tanulók részére. Szobon a kö­zépiskolások találkoznak. Gö­döllő város és járás százötven úttörője Balatonlellén táboro­zik majd tíz napig. Sziget- szentmártonban nemzetiségi és képzőművészeti tábor nyí­lik. S ami újdonság: Veres­egyházon megyei cigányfiata­lok olvasótábora kezdi meg működését a hónap közepén. P. P. TJj ábécéskönyv készül Elkészült az ábécéskönyv kézirata. A még szükséges tech­nikai munkák után néhány hé­ten belül nyomdába kerül, ősz­szel kezdik a nyomását. Megjelenése 1978 májusá­ra várható, és 1978 szeptemberétől — az új pedagógiai dokumentumok­kal összhangban — már belő­le tanulnak a kisdiákok. A könyv írói gyakorló pedagógu­sok. Az új könyv tartalmában és formájában is más lesz és az alkotók szándéka szerint meg­felel a korszerű igényeknek. A lényege az, hogy állandó ak­tív közeműködéssel, munkál­tatással sajátítsák el a kisdiá­kok az olvasás és az írás tudo­mányát. A könyvek lapjaira rajzol­hatnak is a kicsinyek: a tanító néni majd jónéven is veszi, ha az arra a célra szánt ábrákat kiszínezik, a szavakat aláhúzzák, bekeretezik. Az új ábécéskönyv tulaj­donképpen két kötetből és az ezekhez tartozó munkafüzetből és feladatlapokból áll. Az első­sök az első félévben az „Olvas­ni tanulok” című színes borító­jú könyvet, valamint az „írni tanulok” című munkafüzetet használják, a második félév­ben az „Olvasókönyv” és a fel­adatlapok segítik majd őket, az olvasás és az írás elsajátí­tásában. Az új könyv terjedelmében nem haladja meg a ma még érvényben lévőt. A mai a magyar ábécésköny­vek történetében rekordidőt élt meg. 1963 óta van érvényben és az idei elsősök forgatják majd lapjait utoljára. Ismeretlen az új könyvben az elválasztott, az úgynevezett szó_ tagolt szöveg és a nagybetűket sem helyettesítik kis piros be­tűk. Egyidejűleg tanulják meg a gyerekek ugyanis a kis- és a nagybetűket, és a maitól elté­rő sorrendben ismerkednek azokkal. TV-FIGYELŐ A gödin kívül még két nemzetiségi nyelvművelő tá­bort rendeztek eddig. A pi- lisszentkereszti szlovák tábor már négyesztendős hagyomány. Legfőbb célja: az olvasás és a nyelvtanulás. Mindkettő felté­telei adottak: ezer szlovák nyelvű kötet és nyelvi labo­ratórium várta itt a fiatalo­kat. A többi: a budapesti és a leányfalui kirándulás, a bábo­zás, a népdalok és néptáncok gyűjtése, az író—olvasó talál­kozó és a szavalóverseny már csak ráadása volt az együtt töltött napoknak. Francesco Ortiz egyedülálló élfnényt nyújtott Radames szerepében, s a színészi játék­ban is ő oldotta meg legszeb­ben a figurát. Az olasz Aida, Lorenza Canepa Verra bizo­nyította, hogy jól képzett Ver- di-énekesnő, bár a magyar né­ző számára kissé szokatlan volt a szerepfelfogása. Az Am- nerist éneklő Gisela Schröter, határozott, acélkemény ki­rálylányt formált, s hogy he­lyenként líraiságát hiányoltuk, azt is tökéletesen feledtetni tudta gyönyörű hangjával. Ni­kola Szmocsevszki Amonasro alakítása állt legközelebb a magyar színpadokon élő figu­rához, valószínűleg az ő hang­ja és játéka marad meg leg­tovább emlékeinkben. Az elő­adás magyar énekesei a ki­sebb szerepekben sem nyújtot­tak másodrendű alakítást. Sin. ká György, Gregor József, Ka- rikó Teréz és Réti Csaba em­lékezetesen tiszte’etreméltóan megállta a helyét. Mikó And­rás rendező negyedszer állítot­ta szabadtéri színpadra Ver­di operáját, s ha nem is múl­ta felül e korábbi bemutatók sikerét, a teljesítmény önmagá­ban is értékelendő. Pál Ta­más karnagy irányításával ki­tűnően dolgozott a zenekar, nagy kár: a helyenként hibás hangszóró berendezés gyakran eltorzította a nagyszerű hang­zást. Kriszt György Aratás. Érett búzakalászok bólogattak vasárnap este a képernyőn. Ingásukat, lengé­süket jókedvvel figyelhették a Hét műsorának nézői, hiszen a maguk szótlanságában is be­szédesen tudatták: megtermett az ország kenyere. Persze nemcsak a jelképes látvány nyugtatta meg a kép­ernyők előtt ülőket, hanem az a nyilatkozat is, amelyet dr. Romany Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter adott Koválik Károly riporternek. Szerencsénk volt az idővel — hallhattuk —, mert csak a ga­bonaérés utolsó szakaszában vált kedvezőtlenebbé; a ko­rábbi évekhez képest jobb volt az alkatrészellátás; és joggal bízhatunk abban is, hogy biz­tonságos szállítással biztonsá­gos tárolóhelyre kerülnek a szépen fejlett szemek. Az aratás megnyugtató hírei mellett más örvendeznivalókat is tartalmazott a miniszteri in­terjú: 1977-ben nem ismétlő­dött meg a tavalyi zöldség­krízis: az idén sokkal jobb a fölhozatal, sokkal alacsonyab­bak az árak. Ugyanígy re­ményt keltő a vágósertések hizlalása — ebből egymillió tonnát kell előállítani —, és a tejtermelés adatai is megnyug­tatóak — tehenészeteink és a háztáji gazdaságok minden bizonnyal megtermelik a terve­zett kétmilliárd litert. 1877 — így mondta dr. Ro­many Pál — nem volt szűk esztendő! Megállapítását öröm­mel nyugtáztuk, s szavainak igazát magunk is napról nap­ra tapasztaltuk, tapasztaljuk. Metronóm. Szombaton este utolsót kattantott a tv köny- nyűzenei sorozatának ide-oda billegő masinája, ez a ritmus­ra járó metronóm. Kedvünk telt-e azokban az adásokban, amelyeket rendre ez a kotyo­gás vezetett be? Fanyalogva mondhatjuk csak ki az igent, hiszent a vártnál jóval gyön­gébben szórakoztunk, és a vártnál sokkalta kevesebb dal­lamfoszlány ragadt meg a fü­lünkben. Kár lenne tagadni: ez a Metronóm nem varázsolta vissza a hajdani táncdalfeszti­válok izgalmas — igaz, olykor mesterségesen túlhevített — légkörét. Ügy van valahogy, ahogyan egyik laptársunk cikkírója találóan megfogal­mazta: eredeti tehetségek hí­ján a szívósan igyekvő közép­szer uralta a mezőnyt: Meló­diák helyett jobbára akuszti­kai csinálmányok hangzottak el. Iparosmunkák, de azok is csak úgy, hevenyészve. Így aztán hiába töltött meg két széksort is az igen tisztelt nemzetközi zsűri, hiába alapí­tottak ilyen és olyan pót-, il­letőleg mellékdíjakat — jósze­rivel egyetlen igazi slágert sem volt képes útjára indítani ez a jobb sorsra érdemes Metro­nóm. (ízlés dolga, de még az elsődíjas Illés-együttes és az ugyancsak pályatársai elé he­lyezett Katona Klári száma sem tűnt olyannak, ami a most futó zöngemények bármelyikét kiszorítaná.) Gyengécskén kattogott tehát a televízió ritmusgépezete — legalább olyan gyöngén, mint ahogyan félreszámolt a szom­bat esti döntő pontösszesítő komputere. Hányszor is? Vagy háromszor kellett szavaztatnia szegény Antal Imrének. Ha szabad valamit ajánlani: ezt az egész Metronómot — dalostól, komputerestől — sör­ösen felejtsük el! Energia. ügy látszik, nem­csak a most húszéves Tv-Hir- adó nyitó képsora újult meg, de maga a műsor is bátrabb vállalkozásokba fog. Olyan so­rozatokat is látni már benne, mint amilyen energiahelyze­tünket vette számba a múlt hét négy napján. Röviden és okosan tájékoztatták a nézőt a híradó munkatársai, tudatva, hogy mennyire fontosak szá­munkra ismét a hagyományos energiahordozók. Elsősorban szénvagyonunk felhasználásá­tól várhatunk sokat. Bőven kell persze a földgázból is, amely — mint péntek este láthattuk — a vecsési teleme­chanikus központon át érkezik meg a fővárosba. Mindig ép­pen annyi, amennyit Budapest igényel. Akácz László i v

Next

/
Oldalképek
Tartalom