Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-02 / 180. szám

Százhúsz kilométeres dunai túra Vándorló úttörőtábor Szentendrétől Dömsödig A ráckevei Duna-part víz fölé hajló) fűzfái alatt nyara­lók csevegtek, miközben élvez­ték a déli napsütést. Egyszer- csak valamelyikük elcsodál­kozva a híd Irányába muta­tott. S valóban szép látvány tárult eléjük: katonás rendben egy motoroshajó mögött csó­nakok és kenuk közeledtek a part jelé, s bennük kék csí­kos egyentrikót és formás matrózsapkát viselő gyerekek eveztek. Az érdeklődők aligha sejtették, hogy a vállalkozó kedvű ifjak több mint száz kilométert hagytak maguk mögött a Dunán... Közeledik az egyik őrsi hajó a ráckevei part felé: az evezővel Ncttl O SZárQZOn ügyesen bánnak a kék csíkos trikót és matrózsapkát viselő vízi úttörők. Eredményes a hazai jégelhárító rendszer Eredményesen működik az első magyar jégelhárító rend- szer Baranya megyében, a mohácsi, a pécsi és a siklósi járás területén, ahol korábban az országos átlagnál gyakoribb jégverés tetemes károkat oko­zott a mezőgazdasági növé­nyekben. A körülbelül egy éve kiépített rendszer most mint­egy 150 ezer hektárnyi terüle­tet véd ettől a gyakori termé­szeti csapástól. A jégeső-elhárítás nélkülöz­hetetlen eszköze a radar, amely már 200—300 kilométerről ész. leli az esőzónák közeledését. Magyarországon jelenleg két radarállomás működik, a feri­hegyi és a pécsi, de előkészü­Napi 100-120 tekercs Naponta 100—120 tekercset vizsgálnak át mérőműszerek­kel a Telefongyár nagykáial gyáregységében. Képűnkön a két leiben van az országos hálózat kiépítése is. szigorú me«s: Kocsis Jánosné és Lengyel Erzsébet. Geleta Pál felvételei r / POMAZI SZABALYSERTOK // Ne mondják meg a férjemnek! n A gyerekek mondták el ké­sőbb a kérdezősködőknek: va­lamennyien — kilencvenen — az országos vízi úttörő őrsveze­tőképző túrán vesznek részt, két hete Szentendréről indul­tak útnak Lábai László Pest megyei úttörőelnök és Nyéki Károly ráckevei járási úttörő­elnök vezetésével, de velük tartott Virág Ferenc, a szent­endrei vízitelep vezetője, aki a pénztárosi teendőket látta el. A vízi úttörők, miután pil­lanatok alatt, gyakorlott moz­dulatokkal kikötötték csónak­jaikat, ebédelni indultak. A túra céljáról Lábai László így beszélt: — Mindeddig álló, száraz­földi táborban rendezték meg nyaranta a vízi úttörők őrs- vezetőképzőjét. Most először úgy alakult a helyzet, hogy hosszabb túrán tanulhatják meg a vörösnyakkendősök a gyakorlatban is a legfontosabb tudnivalókat. Eddigi tapaszta­lataim alapján nyugodtan elmondhatom: hasznos két he­tet töltöttünk együtt, s most már valamennyien otthonosan mozognak a Dunán. Az úttörők először Kisoroszi­ig eveztek Szentendrétől, majd a Nagy-Dunára .kanyarodva a következő állomásként Sződ- liget következett. Ezt köve­tően Dunakeszin kötöttek ki, aztán a pesterzsébeti Molnár- szigetet elhagyva, Szigetszent- rnártonba értek. Innen jutot­tak el íláckevére, ahonnan továbbeveztek utolsó állomá­suk, Dömsöd felé. Partot éré­sük után minden helyszínen azon nyomban hozzáláttak el­ső és legfontosabb teendőjük­höz, a sátorveréshez. A szárazföldön előre meg­határozott program szerint él­tek a gyerekek: már első ta­lálkozásuk alkalmával megala­kították a tábortanácsot és az őrsi közösségeket. Szentendrén például az úttörők következő évi feladatairól tartott ismer­tetőt a gyerekeknek Lábai László, de megtanulták a vízi közlekedés legfontosabb sza­bályait, s gyakorlati foglalko­zás keretében azt is, miként kell egy fuldoklót partra se­gíteni. Szentendrén egyébként a művészetek vándorútján akció keretében megismerked­tek a város híres műemlékei­vel is. De jól sikerült a Sződ- ligeten eltöltött két nap is, ahol a Ligeti Károly KISZ-is- kolán ifjúkommunistákkal ta­lálkoztak, s itt rendeztek szá­mukra az Edzett ifjúságért mozgalom keretében különbö­ző sportversenyeket. Rácke­vén a vízügyi szakaszmérnök­ségen a Dunakanyar alsó részé­nek fejlesztési terveivel ismer­kedtek meg az úttörők. A fog­lalkozások mindenütt pontos időbeosztás szerint zajlottak: reggel fél 7-kor már talpon voltak a gyerekek, este 9-kor pedig takaródéhoz készülőd­tek. I A Balaton után — folyó A ráckevei kikötésnél se­rénykedett Nagy Jolán is, aki a csopaki általános iskolából érkezett a táborba. Ö mondja: — A csopaki és a balaton­füredi általános iskola tanulói­ból három évvel ezelőtt ala­kult meg harminctagú víziút- törő-rajunk. Mi könnyű hely­zetben vagyunk, hiszen a kö­zelünkben van a Balaton, ahol rendszeresen gyakorolhatunk, a Dunával viszont társaimmal együtt most ismerkedtünk. Itt pedig összehasonlíthatatlanul nehezebb az evezős dolga, mint a legnagyobb tavunkon. Ren­geteget tanultunk ebben a tá­borban. A szentendrei Lenin úti ál­talános iskolából jött a vízi úttörők közé Kovács Árpád. Most fejezte be a hatodik osztályt. — Korábban már jártam egy jelentős vízi túrán a Szi­getközben, de az sokkal fá­rasztóbb volt, mert ott na­ponta negyven kilométert^ eveztünk, ezúttal pedig csak' húszat — *rriéSéli. — S nem­csak a vízen töltöttünk el kel­lemes órákat, hanem a szá­razföldön is. Számomra pél­dául örökké felejthetetlen ma­rad a vácrátóti kirándulás: a botanikuskert ritka növényeit én most láttam először! így öröm hajózni Tapasztalt, rutinos vízi tú­rázó Nyéki Károly, a ráckevei járás úttörőelnöke, aki 1964 óta nyaranta rendszeresen ve­zeti az evező fiatalokat. Ér­demes meghallgatni vélemé­nyét: — Az országos vízi úttörők őrsvezetőképző tábor résztve­vői végig fegyelmezetten vi­selkedtek, ilyen legénységgel öröm hajózni. A gyerekek gyorsan elsajátították a leg­fontosabb ismereteket, ebben viszont nagy segítséget nyúj­tottak számukra a hajópa­rancsnokok, akik húsz év kö­rüli fiatalok, de egykor ők is gyakorlott vízi úttörők voltak. S a Dunával ugyebár nem le­het egykönnyen szakítani... S aztán elégedetten újsá­golta: becsülettel helytálltak a túrán a szigetszentmártoni és a kiskunlacházi vízi úttörők i is. S még egy ráckevei já­rásbeli vonatkozású hír, ame­lyet feltétlenül meg kell em­lítenünk. Az Üttörőbarátság nevű motoroshajót — amely a kísérő szerepét töltötte be, ezen hozták az élelmet — a kiskunlacházi Petőfi Termelő- szövetkezet egyik szocialista brigádja gondozza év közben is. A túrán sem feledkeztek el vállalásukról: amikor Kis­Nagy Iván felvétele orosziban elromlott a motoros, Szecsei Imre, a gépműhely vezetője és Németh Imre bri­gádvezető azon nyomban a gyerekek után utazott, kicse­rélték a hibás alkatrészt. így késedelem nélkül indulhattak tovább a vörösnyakkendősök. Ráckevén gyorsan megebé­deltek a gyerekek, majd fel­szedték a horgonyt, s tovább­eveztek végcéljuk, Dömsöd fe­lé, maguk mögött hagyva a Kerekzátonyt és a szigetbecsei strandot Mire e sorok megje­lennek, elaludt már az utolsó tábortűz, megtörtént az ünne­pélyes zászlólevonás is. A ví­zi túrázók elbúcsúztak egymás­tól, s a Dunától. Persze, a százhúsz kilométe­res vízi út még nagyon hosz- szú ideig emlékezetes élmény marad valamennyiük számára. Falus Gábor Idestova fél esztendeje szá­moltunk be a ráckevei járási hivatal- műszaki osztályának a horgászparadicsomban, a Ráckevei-Duna mindkét part­ján a horgászállások felépít­ményeire vonatkozó vizsgála­táról. Sokan ugyanis házhely­nek tekintették a vízbe nyúló faalkotmányokat, telkük nincs a parton, de „hétvégi házra” tartanak igényt és azt a hor­gászállásra építették ugyan­csak fából. Némelyek néhány szál deszkából, mások készen vett íaházalkatrészekből, de környezetvédelmi szempont­ból meg nem engedhetően. A fakunyhók és házak leg­többje nélkülöz — a konyhán kívül — minden más mellék- helyiséget. Az a néhány stég­lakó, aki mégis emel ugyan­csak a víz színe fölé valami­fajta mellékhelyiséget, magát a Dunát tekinti és használja szennyvízelvezető csatorná­nak. A konyhai hulladékkal szintén a vizet szennyezi még az is, aki ezt a gyorsan rothadó anyagot esetleg nem közvetle­nül a folyóba, hanem a hor­gászállvány feljárata mellett szemétdombnak kinevezett helyre üríti. Amikor maga­sabb a víz, elmossa a szeme­tet, addig a levegőt szennyezi állandóan. A járási hivatal a vizsgálat alapján úgy intézkedett, hogy a községi tanácsok sor­ra rendeljék el a környezetet csúfító és veszélyeztető, száz­nál jóval több épület lebontá­sát. Annál is inkább, mert ezek feltehetően engedély nél­kül épültek. A községi taná­csok azután megkezdték és napokon belül befejezik a le­bontást elrendelő határozataik Egyre több a társadalmi tu­lajdon elleni vétség, lopás, panaszolja Pomázon, dr. Bódi Imre, a nagyközségi tanács csoportvezetője, aki maga se tudja, mivel magyarázhatók ezek — különösen az új jelen­ségek. Vannak persze szokvá­nyos ügyek, olyanok, amelyek azért annyira mégsem szokvá­nyosak, hogy a hatóságok vagy a közvélemény haljandó len­ne akár megszokni, akár eltűr­ni őket. kiadását. Az érintett „házak” tulajdonosai általában nem hyügósandk bele a határozat« ba, jóformán valamennyien megfellebbezték a járási hiva­talhoz, amely azonban felleb­bezésüket egymás után eluta­sítja. Ezzel viszont nem mind­egyik felépítmény sorsa dőlt el véglegesen. Kiderült ugyanis, hogy egy­két községben évekkel ezelőtt a tanács helyt adott vízi épület emelésére. Szigetújfa­lun, ahol tizenkét ilyen épít­mény áll a víz felett, például csak nyolc épült minden en­gedély nélkül, négy azonban annak idején a községi tanács engedélyével. Ez a négy ház- tulajdonos a jogerőre emelke­dett lebontást elrendelő hatá­rozattal szemben most, az engedélyre hivatkozva a bíró­sághoz fordult. Perük tárgya­lására még nem került sor. Máshol viszont az vált ki bonyodalmat, hogy szintén esztendőkkel ezelőtt a Közép- Duna-völgyi Vízügyi Igazga­tóság ráckevei szakaszmér­nöksége helyt adott az ilyen építmények emelésére hozzá beadott kérelemnek. Az ily módon, vagyis hatósági enge­déllyel épült víz feletti hor­gásztanyák tulajdonosaival szemben például Szigetszent- mártonban, ahol tizenketten vannak, egyelőre nem lépett fel a tanács. Megkereste azon­ban a vízügyi szakaszmérnök­séget s kérték a környezetvé­delmi törvény meghozatalánál régebben kiadott engedély visszavonását. A szakaszmér­nökség még nem válaszolt az egészen újkeletű tanácsi meg­keresésre. Sz. E. Az ismerős ügyek közé tarto­zik a tankötelezettség megsze­gése. Magyarán: a szülő nem engedi vagy nem küldi el isko­lába a gyereket. Ez főleg sok- gyermekes családokban fordul elő, a nagyobbakat azért tart­ják otthon, hogy vigyázzanak a kisebbekre. A hatóság nem lehet elnéző’ még akkor sem, ha a család nem egykönnyen fizeti ki a bírságot, de büntetni kell, mérlegelve a szabálysér­tő szociális helyzetét. Például a parlagföldek Ugyancsak ismerős és a gya­kori esetek közé tartozik a me- nelokmánnyal elkövetett sza­bálysértés, vagyis amikor a gépkocsi vezetője nem sza- bályszerGsri kiállított menetle­véllel közlekedik, vagy éppen­séggel nincs is menetlevele. Ilyenkor a kocsi majdnem min­dig feketén fuvarozott hol­mit rejt. Az ilyesmit igen szi­gorúan büntetik. A szabályta­lankodáson ért gépkocsivezető rendszerint nem egyedül jele­nik meg a tárgyaláson, a ha­tóság ugyanis meghívja a gép­kocsielőadót is. Ennek még na­gyobb az elrettentő hatása, mint a pénzbírságnak. Még mindig szokványos eset a gyümölcslopás. Ebben az az új, hogy egyre gyakoribb, szin­te már tömegesnék mondható. Zárt területekre, kertekbe törnek be, pár kiló gyümölcsért. Sokszor érik tetten a kertek dézsmálóit és ilyenkor a gyü­mölcs árának a tízszeresét is meg kell fizetniük. Ha már a mezőgazdaságnál tartunk: mos­tanában három termelőszövet­kezeti vezetőt is megbüntettek azért, mert bár kötelezték őket, erre, nem hasznosították a parlagon lévő földeket. Sok a bolti lopás Elképesztő méreteket kezde­nek ölteni Pomázon a bolti lo­pások, s ennek vannak új ele­mei is. Nem a községben lop­nak, a budapesti boltokat ré­szesítik előnyben, különösen a Gólya és a Corvin Áruházat, valamint a Mártírok útján lé­vő önkiszolgáló élelmiszerbol­tot. Most értek tetten egy cso­portot, együtt dolgoztak. A megszokott módszertől eltérően nem a saját táskájukba tíug-t dosták a lopott holmit, hanem kidobták a polcon túl falazó társuknak. Aztán mentek to­vább, osztályról osztályra, amíg le nem buktak. Nem vá­logatósak ezek a tolvajok, nincs az az áru, ami ne érdekelné őket. Ha lebuknak, megemle- getik a büntetést, már húsz fo­rintos lopásért is ezer forintos bírságot fizetnek. Pomázon törik a fejüket, mit lehetne tenni, hogy gátat fes­senek a lopások terjedésének. Hozzák az ügyeket nyilvános­ságra? A rendelet erre csak igen korlátozott mértékben ad lehetőséget, mert ez hosszú időre megbéiyegzi az elköve­tőt. , Súlyosabb esetben elren­delhető, hogy a munkahelyen, kisebb közösségben szót ejtse­nek az esetről. De a hatóságnak mérlegelni kell, mikor van en­nek nevelő, visszatartó hatása. Nem tudják És ha valaki most legyint egyet Pomázon és azt mondja: tudjuk, kik azok, akik lopnak, akkor elárulhatjuk, nincs iga­zuk, nem tudják. Legyen példa erre néhány eset. Három asz- szonyról van szó, akik olyan családok tagjai, amelyek átlag- jövedelme meghaladja az öt­ezer forintot és korántsem sok­gyerekesek. Az egyik közülük selyemkendőt lopott a Gólya Áruházban. A másik elment bevásárolni a Mártírok útjára és egy kisüveg likőrt tett a tás­kájába. A harmadik asszony is szeretheti a likőrt, mert fizetés nélkül próbálta hazavinni. Az egyik asszonynak a férje valószínűleg még ma sem tud­ja, hogy a felesége ennyire megkedvelte a likőrt, mert az asszony a szabálysértési tár­gyaláson a szó szoros értelmé­ben térden állva könyörgött: meg ne mondják a férjének, mert agyonüti. Az asszony a községben közmegbecsülésnek örvend, akár a második, vagy a harmadik, akiről azt mond­ják a pomázi tanácson: mind a tizennégyezer pomázi ha­nyattesne, ha megtudnák, hogy likőrlopáson érték. H. E. Lebontásra ítélt horgásztanyák Perek a tanácsi határozat miatt NYÁRI VÁSÁR augusztus X-tői 13-ig. DIVATOS FÉRFI, NŐI ÉS GYERMEK NYÁRI KÉSZRUHÁK, SZANDÁLOK, FÜRDŐRUHÁK, PULÓVEREK 30—40 7°-os árengedménnyel kaphatók a szigethalmi ruházati kisáruházában, ráckevei ruházati boltjában, TOVÁBBÁ a megye területén levő kijelölt ruházati boltjaiban. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom