Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-27 / 201. szám

2 1977. AUGUSZTUS 27., SZOMBAT %Mütm A PFSZ elítéli az amerikai és cionista kísérleteket Maratoni ülést tartott csü­törtök éjjel Damaszkuszban a Palesztina! Felszabadítási Szervezet központi tanácsa. Aráját, a PFSZ VB elnöke az ülés befejezése után elmon­dotta, hogy megvitatták a kö­zel-keleti probléma minden vonatkozását. A központi ta­nács péntek délben folytatta munkáját. Az újabb ülésen négypontos politikai nyilatko­zatot fogadtak el: 1. A PFSZ elítéli mindazokat az amerikai és cionista kísérleteket, amelyek a Palesztinái mozgalom likvidálására irányulnak, és fi­gyelmen kívül hagyják a Palesz­tinái népnek a rabati és a kairói csúcstalálkozókon, valamint az ENSZ határozataiban lefektetett jogait. 2. A PFSZ Központi Tanácsa megerősítette a Palesztin Nemzeti Tanács márciusi kairói ülésén ki­adott 15 pontos politikai nyilatko­zatot. A központi tanács felszólít­ja az összes arab nemzeteket, hogy szánjanak szembe a palesztinai mozgalom likvidálására irányuló amerikai imperialista összeesküvé­sekkel. Megerősítette: ragaszkodik az ENSZ közgyűlésének 3236. ha­tározatához, amely hangsúlyozza, hogy a palesztinai probléma a kö­zel-keleti probléma központi kér­dése, és megerősítette a paleszti­nai nép elidegeníthetetlen jogát az önrendelkezéshez, a nemzeti függetlenséghez és szuverenitás­hoz. 3. A központi tanács megvitatta a megszállt Palesztinában uralko­dó helyzetet, és figyelmeztette a gyáva és habozó elemeket, hogy ne működjenek együtt a cionista és az amerikai imperialista össze­esküvőkkel. Méltatta a megszál­lók ellen harcoló palesztinai nép hősiességét. 4. A dél-libanoni helyzettel fog­lalkozva, a központi tanács meg­erősíti, hogy a PFSZ elfogadja a rendezésre vonatkozó legutóbbi megállapodást. Megbízható források szerint a központi tanács tagjai egyet­értettek abban, hogy „nincs mód arra, hogy ellenszolgál­tatás kézzelfogható jele nélkül bármiféle engedményeket te­gyenek”. A vitában több szónok azzal vádolta az Egyesült Államo­kat, hogy Izraellel összeszűrve a levet, diktálni igyekszik a közel-keleti konfliktus rende­zését. A felszólalók erélyesen elítélték az Egyesült Államo­kat és Izraelt, amiért szembe­helyezkedik az ENSZ közgyű­lésének határozataival. Konferencia Lusakdäan Angol—amerikai rendezési terv Rhodesiáról A Rhodesiával szomszédos országok vezető politikusainak a többsége már a zambiai fő­városban tartózkodik, ahol Kaunda, zambiai elnök elnök­letével az afrikai kontinens dé­li részének problémáiról fog­nak tanácskozni. A találkozón Kaundán kívül Nyerere tanzániai és Machet mozambiki államfő, Masire, Botswana alelnöke, Dos San­tos angolai miniszterelnök-he­lyettes, valamint Mugabe és Nkomo, a Zimbabwei Haza­fias Front vezetői vesznek részt. Jelen lesz Owen, brit külügyminiszter és Young, az Egyesült Államok állandó ENSZ-képviselője is, akiknek érkezését az esti órákra vár­ják. Owen és Young ismertet­ni fogja az afrikai politiku­sokkal a rhodesiai konfliktus megoldására kidolgozott leg­újabb angol—amerikai tervet. Nem hiyatalos információk sze­rint a terv egyebek között Smith rhodesiai miniszterelnök távozását és a rhodesiai fehér hadsereg feloszlatását is elő­irányozza. Smith értesülvén a tervről, úgy nyilatkozott, hogy az elfogadhatatlan, és hogy „értelmes ember ilyesmit nem javasolhat”. Magyar est volt pénteken Kádár János interjúja a szovjet televízióban Kádár Jánosnak, az MSZMP | televízió első programja. KB első titkárának a Nagy J Az MSZMP KB első titká- Októberi Szocialista Forrada- rának nyilatkozata a szovjet lom 60. évfordulója alkalmá- I televízió másfél órás magyar ból adott nyilatkozatát közvetí- estjének megnyitójaként hang­tette pénteken este a szovjet 1 zott el. Eromiko és Vance Bécsben a SALT-rél log tárgyalni Vance amerikai külügymi­niszter azt tervezi, hogy szep­tember 7—9-én Bécsben Gro- miko szovjet külügyminiszter­rel a hadászati fegyverzetek korlátozásának kérdéséről tár­gyal, jelentette be pénteken a washingtoni külügyminiszté­rium. Trattner külügyi szóvi­vő hozzáfűzte, „nem kizárt, hogy a két külügyminiszter áttekinti a közel-keleti helyze­tet is”. A TASZSZ a Kínai KP kongresszusáról A TASZSZ szovjet hírügy­nökség kommentárjában meg­jegyzéseket fűz a Kínai Kom­munista Párt nemrég lezajlott kongresszusához. Egyebek kö­zött megállapítja: A beszámolóból ítélve a kongresszus tükrözte a Mao Ce-tungot követő vezetőségben folytatott harcot, amelynek során eltávolították a kulturá­lis forradalom leghírhedtebb személyiségeit. A kongresszus a „négyek bandájának” szét­zúzására összpontosította fi­gyelmét. Ugyanakkor közis­mert tény, hogy a „négyek” közvetlenül Mao Ce-tung ve­zetésével tevékenykedtek. A kongresszus az ország mi- litarizálásának folytatására buzdítja a népet. Feladatként írják elő, hogy „fel kell készül­ni a harcra”, előre kell lépni a háborúra való felkészülés­ben. Mindezt mindenekelőtt a Kínát fenyegető nem létező, kiagyalt, szovjet „veszéllyel” indokolják. A, „szuperhatalmak” ellen folytatott harc ürügyén Hua Kuo-feng olyan „egységfront” létrehozását sürgette, amely elsősorban a Szovjetunió el­len irányulna. A KKP XI. kongresszusán elfogadott új szervezeti szabályzat a párt külpolitikájának vonatkozásá­ban „hosszú történelmi, idő­szakra” feladatul tűzi ki a harcot a Szovjetunió ellen és a bomlasztó tevékenységet a nemzetközi .^munkásmozgal­mon belül. Hua Kuo-feng beszámoló­ja és a kongresszus egyéb aftyagai rágalmazzák a Szov­jetunió társadalmi rendszerét, bel- és külpolitikáját. A kong­resszus a szovjetellenes kam­pány légkörében zajlott le. Teljes mértékben eltorzítot­ták a szovjet—kínai kapcso­latoknak az utóbbi években végbement alakulását. A Kí­nai Kommunista Párt előtt, a kínai nép előtt eltitkolják azokat a kezdeményezéseket, amelyeket a Szovjetunió tett e kapcsolatok normalizálása érdekében — állapítja meg a TASZSZ. Deklaráció az apartheid­ellenes világkonferencián Az apartheidellenes világ- konferencia pénteken Lúgos­ban deklarációt fogadott el. A dokumentum hangoztat­ja, hogy a dél-afrikai rezsim a kolonializmus és a faj üldö­zés fő támasza. A konferencia teljes támo­gatásáról biztosította a dél- afrikai népet a faji megkü­lönböztetés ellen vívott har­cában és elismerte elidege­níthetetlen jogát arra, hogy bármilyen észközt felhasznál­jon szabadságának kivívása érdekében. A konferencia felhívással fordult az összes kormányok­hoz, állami és társadalmi szer­vezetekhez: szélesítsék ki az apartheidrezsim további el­szigetelésére irányuló kam­pányt azzal a céllal, hogy el­érjék teljes felszámolását és biztosítsák a dél-afrikai nép­nek, mint egységes egésznek, az önrendelkezéshez való jo­gát. Követelte továbbá az ösz­szes politikai foglyok azon­nali és feltétel nélküli szaba­don bocsátását, a dél-afrikai csapatoknak Namibia terü­letéről történő kivonását, az ENSZ Biztonsági Tanácsa Rhodesiával kapcsolatos ha­tározatainak végrehajtását. A világkonferencia felhívta az összes államokat, hogy ne nyújtsanak támogatást a Dél- Afrikai Köztársaságnak, ne adjanak el fegyvert Pretoriá­nak. Javasolta, hogy alakít­sanak megfigyelő bizottsá­got, amely ellenőrizné a fegy­verszállításra vonatkozó em­bargó betartását, és felszólí­totta az ENSZ Biztonsági Ta­nácsát: az ENSZ Alapokmány 7. cikkelyének megfelelően hozzon sürgős intézkedéseket. Az apartheidellenes világ- konferencia jóváhagyta azt a javaslatot, hogy 1978-at nyil­vánítsák az apartheidellenes harc nemzetközi évévé. Hírmagyarázónk írja KORUNK egyik legbántóbb anakronizmusa mind jobban foglalkoztatja a világ közvé­leményét. A faji megkülön­böztetés legaprólékosabban és legembertelenebbül Dél-Afri- kában kidolgozott fajtája, amelyet közismert szóval apartheidnek neveznek, már régen nem csupán a Dél-af­rikai Köztársaság és Rhodesia illetve a Dél-afrikai Köztár­saság által törvénytelenül megszállt Namibia belső prob­lémája, hanem kivételesen je­lentős nemzetközi poiirikai gond is. Hiszen a haladó erők egyre intenzívebben harcol­nak mindenfelé a világon az apartheid ellen.' az afrikai kon­tinensen független, fekete ve­zetésű államok' külpolitiká­jának középpontjában ugyan­csak az apartheid felszámo­lásának követelése áll, a rho­desiai és dél-afrikai felszaba­dítási mozgalmak ereje és te­kintélye is folyvást növek­szik, s mindezek következ­tében a vezető tőkésországok is kénytelenek behatóbban foglalkozni a „fekete konti­nens sötét sarkának” jövő­jével. Az apartheid tehát a világpolitika sarkalatos kér­dése lett, s mint ilyen, . ál­landóan a figyelem központ­jában áll. A dél-afrikai faji megkü­lönböztetés elleni tiltakozás az elmúlt hónapokban két ko­moly nemzetközi konferen­cián is hangot kapott. A ta­vasz végén Lisszabonban ren­deztek a Béke-világtanács égisze alatt értekezletet. Ezek­ben a napokban pedig a ni­gériai fővárosban. Lagosban folyik az apartheidellenes vi­lágkonferencia, amelyen nem­zetközi politikai és társadal­mi szervezetek képviselői mel­lett ott vannak természete­sen Rhodesia, Dél-Afrika és Namibia afrikai lakosságát képviselő felszabadítási moz­galmak küldöttei is. Az idei év eseményei is azt mutatják, hogy Afrika déli részén felgyorsultak a változások. A rhodesiai ki­sebbségi kormány fehér urai minden huzavona, időhúzás ellenére kénytelenek beletörőd­ni: vagy engednek a hatalmas belső és külső nyomásnak, vagy hamarosan elsöpri őket az afrikaiak felszabadítási mozgalma. A kiutat keres­gélik Smithélc, s már csak az angolszász hatalmak támoga­tásában bíznak. Washington és London közvetítésével ép­pen azon fáradoznak, hogy legalább még egy ideig fenn­tarthassák a fehérek1 uralmá­nak egy részét, s ha már mu­száj, a hatalmat a középutas, Nyugat-barát afrikai politi­kusoknak játsszák át. De még a számukra igencsak kedve­ző angol—amerikai javasla­tokat is igyekeznek átalakíta­ni, az utolsó pillanatig la­vírozva az ígéretek és álvál­toztatások segítségével zavaro- sított hullámokon. A MÁSIK APARTHEID­ORSZÁG, a Dél-afrikai Köz­társaság helyzete ennél sokkal bonyolultabb. Azzá teszi már önmagában a nagysága is, de főleg az a tény. hogy a kon­tinens legerősebb és legfej­lettebb ipari hatalmáról van szó. A fehérek létszáma is itt a legtekintélyesebb, s rész­ben ebből következően a kor­mány katonai ereje is a leg­nagyobb a kontinensen. Mind­ez lehetővé teszi a Vorster- kormányzat számára. hogy sokkal keményebb vonalat kövessen — az erősebb sán­cok mögé rejtőzve. Pretoria mindeddig csak csekélyke en­gedményekre kényszerült a 18 milliós afrikai lakosság jo­gainak elismerésében. Az ..el­különített fejlődés” (az apartheid alapeszméje) itt a legtökéletesebb gyakorlattá alakult. A feketéknek kijelölt kényszerlakhelyekre, az úgy­nevezett bantusztánokra tö­megével kényszerítik a színes- bőrűeket, akiknek ott a leg­elemibb létfeltételei sincsenek meg. A fehéreknek fenntartott országrészekben — a köztársa­ság területének majd 90 szá­zaléka ilyen —, a feketék csak megtűrt, jogfosztott idege­nek, akiknek a munkán kívül semmit sem szabad. Az em­bertelen törvények, a gazda­sági megkülönböztetések (bé­rek, stb.), a tilalomtáblák sű­rűjében mind erőteljesebben forrong az őslakosság, az elé­gedetlenség ki-kicsapó hul­lámai újra és újra elöntik a nagyvárosok néger gettóit. A rezsim ma még változatla­nul a terrorral, a rendőri erő­szakkal válaszol. Soweto’ is­métlődő tragédiái azonban nem a rendszer erejét mutat­ják. Ellenkezőleg, a hatalom sáncain belüli ideges nyugta­lanságra vetnek fényt. AZ ERJEDÉST jelzi az Is, hogy a fanatikus fajvédők el­lenében egyre gyakrabban lépnek fel a fehérek józanabb körei, amelyek belátták, hogy a kisebbségi elnyomó rend­szer makacs fenntartása mind­inkább megkérdőjelezi a 4 milliónál több fehér dél-afri­kai jövőjét is. ök még ki­sebbségben vannak, de sza­vuk már messzire hangzik. Mint ahogy a feketék belső ellenállásának visszhangja is. A belső nacionalista mozgal­mak erősödése, a gazdasági problémák növekedése, a fe­hér lakosság nyugtalankodása, s a külső feltételek előnytelen átformálódása egyre zordab­bá teszi a fajüldözés utolsó, legerősebb végvárának pers­pektíváját. A konok ..védők’* persze még ellenállnak, de alighanem már maguk is kez­dik belátni: nem lehet már messze az idő. amikor végze­tes rés támad az apartheid fa­lában. amelven át a függet­lenség. a szabadság eszrné- je és gyakorlata megállítha- ta+Vmul árasztja el Afrika déli részét. TA. K.) A magyar-bolgár kapcsolatok Hazánk és Bulgária kapcso­latai kiegyensúlyozottak és di­namikusan fejlődnek. Az alap­vető ideológiai, politikai kér­désekben, a szocialista építő­munka, a nemzetközi helyzet és a nemzetközi kommunista mozgalom minden fontos elvi és politikai vonatkozásában azonos nézeteket vallunk. Kap­csolataink töretlenül fejlődnek a marxizmus—leninizmus el­vei alapján, a proletár inter­nacionalizmus szellemében. Politikai kapcsolataink az 1969-ben megújított barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés alap­ján fejlődnek. A két ország párt- és állami vezetői között rendszeresek a találkozók. 1969-<ben Kádár János vezeté­sével járt magyar párt- és kormányküldöttség Bulgáriá­ban. 1973 decemberében pedig Todor Zsivkovval az élén bol­gár párt- és kormányküldött­ség látogatott hazánkba. Todor Zsivkov 1975 júliusában sze­mélyesen nyitotta meg Buda­pesten'a bolgár nemzeti kiál­lítást. Magyar miniszterelnök — Fock Jenő személyeben — három évvel ezelőtt járt leg­utóbb hivatalos, baráti látoga­táson Bulgáriában, Sztanko Todorov bolgár kormányfő pe­dig 1976 áprilisában látogatott hazánkba. Állandóan erősödő pártkap­csolataink keretében az utóbbi időben is több kölcsönösen hasznos tanulmányútra került sor a pártmunka különböző te­rületein. A minisztériumok és főhatóságok, a társadalmi és tömegszervezetek rendszeres és széles körű kapcsolatokat tartanak fenn egymással. A testvérmegyei és testvérvárosi kapcsolatok hozzájárulnak né­peink sokrétű érintkezéséhez. Jelenleg 3—3 város, 10—10 me­gye és néhány termelő kollek­tíva között van ilyen gyümöl­csöző együttműködés. Gazdasági kapcsolataink a két ország népgazdasági ter­veinek és a KGST komplex programjának megfelelően fej­lődnek. A bolgár párt- és kor­mányküldöttség 1973 decem­beri látogatása óta a két or­szág közötti áruforgalom meg­kétszereződött, javult a fize­tési mérleg egyensúlya, több szakosítási és kooperációs szerződést kötöttünk. Az 1976 —80 közötti tervek egyezteté­se és az erre épülő hosszú le­járatú kereskedelmi megállapo­dás megfelelő keretet biztosít az együttműködés további bő­vítéséhez. A magyar—bolgár gazdasá­gi és műszaki-tudományos együttműködési bizottság te­vékenyen szervezi gazdasági kapcsolatainkat. A bizottság legutóbbi, idén júniusban Bu­dapesten tartott ülésén intéz­kedéseket hozott egyebek kö­zött a tervezési együttműkö­dés fejlesztésére. A mostani ötéves tervidő­szakra szóló hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodás 735 millió rubel értékű forgalmat irányoz elő. A mindkét or­szág számára előnyös együtt­működés egyik fő jellemzője, hogy az árucserében részt ve­vő termékek 40 százaiéira koo­perációval, illetve szakosítás alapján készül. Az ilyen jelle­gű bolgár áruk többsége mo­toros és elektromos targonca és futómacska; ezeknek, mint eddig is, továbbra is nagy sze­repük lesz nálunk az üzemen belüli szállítás-rakodás gépesí­tésében. Együttműködésünk je­lentős területe a számítástech­nika: ebben az ágazatban a mostani ötéves terv időszakára 25,5 millió rubel értékű bolgár és 20 millió rubel értékű ma­gyar szállítást egyeztettünk, s szó van ennek.további növelé­séről is. A legutóbbi időben számos további szakosítási szerződést kötöttünk; ezek ugyancsak a gépipar különbö­ző területeit, egyebek között az orvostechnikai műszerek, a szerszámgépek, a hidraulikai és pneumatikái elemek gyár­tását érintik. A mezőgazdasá­gi gépek gyártásának szakosí­tására korábban kötött szer­ződést 1980-ig meghosszabbí­tottuk. A könnyűiparban _ is van néhány kisebb jelentőségű gyártásszakosítási szerződé­sünk. A mezőgázdasági együtt­működésünk fontos területe a vetőmagcsere, s az idén meg­kezdték Bulgáriában a bajai kukoricatermesztési rendszer bevezetését. Több mint tíz éve működik két vegyes magyar—bolgár vállalkozás. Az Intransmas az üzemen belüli szállítás-gépesí­tés tervezésére és kidolgozásá­ra specializálódott, az Agro-. más — amely szovjet, lengyel és NDK közreműködéssel az utóbbi időben ötoldalúvá bő­vült — mezőgazdasági gépek tervezésével és gyártásával foglalkozik. Az 1980 utáni időszak gaz­dasági együttműködésének elő. készítését a két ország kü­lönböző szintű illetékes szer­vei már ugyancsak megkezd­ték. Az eddigi kedvező ered­mények jó alapot biztosítanak a gazdasági kapcsolatok to­vábbi bővítéséhez. Népeink harátságát. egymás megismerését is szolgálja a kölcsönös idegenforgalom. Ta­valy 140 ezer magyar állam­polgár kereste fel Bulgáriát, ahonnan 401 ezren jártak ha­zánkban. Kulturális kapcsolataink — a magyar—bolgár kulturális vegyesbizottság irányításával — tervszerűen, sokoldalúan fejlődnek, s mind szélesebb körre terjednek ki. A kulturá­lis értékek és eredmények köl­csönös ismertetésében fontos szerepet tölt be Budapesten a Bolgár Kultúra, Szófiában pe­dig a Magyar Intézet. Har­kányban tavaly avattuk fel az első bolgár hadsereg emlékmú­zeumát. Sumenben egyébként már régebben létesült. Kos- suth-múzeum. Tavaly ősszel Magyarországon megrendezték a bolgár zene napjait, ennek viszonzásaként az idén szep­temberben Bulgáriában sor kerül a magyar zene napjaira, az Állami Operaház vendég- szereplésével. Bulgária magyar vonatkozású kulturális esemé­nyei sorában az idén széles körben emlékeznek meg Ady Endréről. Jövőre Magyaror­szágon is megünneplik a bol­gár nép 1878. évi felszabadu­lását a török rabság alól. Széles körű kapcsolatok bon­takoztak ki a két ország felső, oktatási intézményei között. Jelenleg Bulgáriában 16 ma­gyar, hazánkban pedig 122 bol­gár ösztöndíjas tanul. CSAK RÖVIDEN... GROMIKO, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügy­minisztere fogadta George McGovern szenátort, az Egye­sült Államok demokrata párt­jának neves személyiségét. GIEREK, a LEMP KB első titkára pénteken fogadta Wolf­gang Mischnicket, a nyugat­német FDP parlamenti frak­ciójának vezetőjét, A megbe­szélések középpontjában a két ország közti kapcsolatok nor­malizálási folyamatának elmé­lyítése és a gazdasági kap­csolatok kérdése állt. MOHAMMAD Reza Pahlavi iráni sah és felesége pénte­ken Gustáv Husák cselszlo­vák köztársasági elnök meghi. vására ötnapos hivatalos láto­gatásra Prágába érkezett. CEAUSESCU román állam­fő pénteken a Bukarest mel­letti Snagovban fogadta a hi­vatalos látogatáson Romániá­ban tartózkodó Begin izraeli miniszterelnököt. ROSSZIDESZ, Ciprus állan­dó ENSZ-képviselője megbe­szélést folytatott Leprette francia nagykövettel, a BT so­ros elnökével, arra kérve őt, hogy hívja össze a Biztonsági Tanácsot a ciprusi erősen le­romlott helyzet megvitatására. A HIVATALOS látogatáson Madridban tartózkodó Mintoff máltai miniszterelnök Suarez spanyol miniszterelnökkel tar­tott megbeszélése után csütör­tökön a Spanyol Kommunis­ta Párt székházában felkeres­te Carrillot, az SKP főtitkárát. SOWETOBAN. Johannesburg legnagyobb elővárosában, a rendőrség tüzet, nyitott beké- > sen tüntető fiatalok meneté­re. A sortűz következtében egy afrikai fiatal életét vesztette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom