Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-02 / 180. szám

1977. AUGUSZTUS 2., KEDD 3 Egy üzem - egy iskola Számíthatnak a támogatásra Hogy több legyen (22.) Budapest konyhakertje: Vecsés — Járásunkban úgyszólván több az iskola meg óvoda, mint az üzem — halljuk Ke* szí Józseftől, a nagykátai já­rási hivatal elnökétől, akitől aziránt érdeklődünk, hogyan szélesedett ki a gyermekintéz­ményeket támogató Egy üzem — egy iskola mozgalom. — Nem dicsekedhetünk azzal — folytatja —, mintha vala­mennyi iskolánk, óvodánk ál­landó patronálását vállalta volna egy-egy ipari vagy mezőgazdasági üzem. Termé­szetes azonban, hogy akár újak építéséről, akár megle­vők bővítéséről legyen szó, mindig számítani lehet a tá­mogatásukra. Ezalatt nem szabad csak készpénzt érte­ni,- gyakran építőanyaggal, be­rendezési tárgyakkal és a fu­varozással társadalmi munká­ban igyekeznek hozzájárulni az építkezéshez. A brigádok, egytől egyig — A magam részéről na­gyon jelentősnek tartom, hogy a járásban működő üzemei építőbrigádjai és a Nagykátai Építőipari Szövetkezet min­denkor soron kívül vállalják es készítik el gyermekintéz­ményekkel kapcsolatos épí- tést-bővítést, mégpedig a le­hetőség határán belül olcsón. A nagykátai járás legna- gyob ipari üzeme a Kohászati Gyárépítő Vállalat tápióezelei gyáregysége. Itt dr. Balogh József né párttitkárnál érdek­lődünk. — A vállalat ugyan nem vállalt eddig patronálást isko­la felett — mondja —, szocia­lista brigádjaink viszont egy­től egyig támogatói a gyer­mekintézményeknek. Mit tesznek ezek a brigá­dok? Látogatják az iskolákat, óvodákat nemcsak Tápiósze- lén, de a környező községek­ben is. Megérdeklódi'k, nincs-e szükség valamire, de ha ész­reveszik, kéretlenül is elvég­zik a javítást. Köztudomású, hogy vidéken a legtöbb isko­lában nincs tornaterem. Több­nyire az osztályban, jó Idő­ben az udvaron tartanak testnevelési órát, szertornáról azonban szó sem lehet. Le­gyen legalább néhány torna­szer, sőt ahol tágas az udvar, sportolási lehetőség Is. Ezt valósították meg a gyár szo­cialista brigádjai többek kö­zött a tápiószelei, a tápió- szentmártoni, az újsziluási is­kolában tavaly. Az óvodákra is van gond­juk. Tápiószelén és Tápió- györgyén tavaly KRESZ-par- kot építettek. Jövőre a far- mosi óvoda kicsinyei kapnak tőlük ugyanilyen ajándékot. Kölcsönös érdek Nagykátán két általános Is­kola is van. Az egyiket, a Il-es számút a Telefongyár helybeli gyáregysége pártfo­golja. Erről beszél nekünk Ear sang István párttitkár: — 1972-ben kötöttünk szo­cialista szerződést az iskolá­val, tehát jóval az 1975-ben megindult „Egy üzem — egy iskola” mozgalom kezdete előtt. A szerződés értelmében az iskola pedagógusai a gyár­ba kihelyezett osztályban ok­tatják a nyolcadikat el nem végzett dolgozókat. A tanulók részére pedig a gyár munka­idő-kedvezményt nyújt, hogy iskola után a vasúti meg az autóbusz-menetrendhez iga­zodva idejében mehessenek haza, hiszen a legtöbb közü­lük nem Nagykátán lakik. Közös kirándulásokat is szervez a gyár KlSZ-szerve- zete, s vezetőségének egyik tagja, jelenleg Hajas Borbála, állandó összeköttetést tart az iskola úttörőcsapatával. A gyár is gondol az úttö­rőkre, tavaly csapatzászlót ajándékozott nekik. S állan­dóan ellátja nyersanyaggal az iskola politechnikai műhelyét. A megmunkálások során visz- szamaradó és üzemi célra már fel nem használható, de azért pénzt érő vas-, réz- és alumíniumdarabkákat kapnak a politechnikások és abból többnyire szép dísztárgyakat, díszítőelemeket készítenek műhelyükben. Törődik a gyár a Il-es szá­mú iskola országos hírű mo­dellezőszakkörével is, dolgozói közül hárman is részt vesznek a szakkör munkásságában. Pártfogolják az I-es számú iskolát is. A párttitkár bemutat Tóth Istvánnénak, a meó Május X. brigádja helyettes vezetőjé­nek. A fiatal asszony azután elmondja, hogy három éve ke­rítéssel vették körül az iskola­udvart. A hozzávalót termé­szetesen a nyári munkában már hulladéknak számító vasdara­bokból készítették munkaidő után. Az idén újrafestették a kerítést. Tavaly fából, vasból tornaszereket készítettek a tornaterembe, amit egy osz­tályteremből alakítottak át, hogv a gyerekek testnevelő óráját többé ne a padok közt tartsák. Fejhallgató a tv-hez A Május X. brigád az egres- kátai tanyai iskolát is patro­nálja. Ott persze kevés a nö­vendék, összevont a tanítás. Tv-készülék azonban nem hiányzik a tanteremből, ter­mészetesen az Iskolatévé adá­sát is felhasználják az okta­tásban. Ez azonban zavarta a tanítás menetét. Mondjuk a negyedik osztályosoknak su­gárzott a tv, azalatt viszont nem foglalkozhattak saját tananyagukkal a többiek. A brigád megoldotta, hogy a hangszóró néma maradjon, az oktató hangot fejhallgatón át csak azok hallják, akiknek szól. — Szocialista brigádjaink együttvéve évente 5—6 ezer forint értékű játékot ajándé­koznak az óvodásoknak is, a Telefongyár pedig tavaly két­millió forintot adott a nagy­községi tanácsnak a gyer­mekintézmények fejlesztésére — említi még a búcsúzáskor a párttitkár. Szokoly Endre Tiszthelyettes-avatás Ünnepi külsőségek között avatták fel vasárnap Sopron­ban, a Május 1. téren a ma­gyar néphadsereg új tiszthe­lyetteseit. Az avatóünnepségen megjelent Kovács Pál vezérőr­nagy, miniszterhelyettes. Ott voltak Győr-Sopron megye és Sopron város párt-, állami és társadalmi szerveinek vezetői, a néphadsereg parancsnoki ka­rának tagja, a társ fegyveres testületek képviselői. Minden valamirevaló vidéki házhoz tartozik egy kis vete- ményeskert. Budapesten ez el­képzelhetetlen. És mégis — bár a pesti házakhoz külön- külön nincsen — a fővárosnak van több óriási konyhakertje, az egyik: Vecsés. A vecsési Ferihegy Tsz mo­nokulturális gazdaság. Zöldsé­gen kívül szinte alig termeszt mást. (És ezt a zöldséget Bu­dapest kapja.) A téesz évek óta magasan az országos átlag feletti eredményeket ért el, ezért is jelölte a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisz­térium zöldségtermelő modell- gazdaságnak. — Most már nemcsak a hírnév kötelez bennünket, az ország szeme is rajtunk van — mondja Dobrovitz Jó­zsef, a tsz elnöke. Az idén zöldségtermelésünket, 1975-höz képest, 75 százalékkal szeret­nénk növelni. — Nem túl magas ez a mér­ce, hiszen a népgazdasági terv „csak" 24—25 százalékot kíván országosan? — Első hallásra lehet, hogy magasnak tűnik. Mi azonban alaposan végiggondoltuk lehe­tőségeinket: a munkafegyelem növelését, a szigorúbb techno­lógiát, a növényr.emesítést, és természetesen a tagság mun­kakedvét, lelkesedését..., szóval mindent, ami a terve­zésnél szóba jöhetett. Plusz 75 százalék — Mit jelent ez a gyakor­latban? — A három kertészetünk­ben több mint ezer munkana­pot nyertünk azzal, hogy nö­vényvédőink lelkiismeretesen, körültekintően, a technológiai előírásokat nagyon szigorúan betartva dolgoztak — említi példaként Bogyó István főme­zőgazdász. — Tavaly ugyan­annyi gyomirtószert szórtunk ki, mint az idén, és akkor mégis gazos maradt a te­rület majdnem kétharmada. Nem győzött kapálni a gaz­daság apraja-nagyja. Az új növényvédŐst, Nagy Imrét alapos embernek Ismer­ték a tóeszben. Nem is csa­lódtak benne. Amikor azt lát­ta, hogy a kiszórt vegyszert el­hordja a szél, nem röstellt hajnali háromkor kimenni a határba, mert kiderült, hogy akkor még szélcsend van. íéfszázezren Apaj pusztán Befejeződött a kiskunsági pásztor és lovasnapok eseménysorozata Zsúfolt utakon hömpölygő tömeg igyekezett megközelíte­ni vasárnap a dömsöd—apaj- pusztai lovaspályát a X. kis­kunsági pásztor- és lovasnapok befejező napján. A több mint 50 ezres létszámú közönség fej-fej melletti küzdelmet ví­vott a bejutásért. Csikósok magasiskolája A lovaspálya és a puszta műsorai kárpótolták a néző­ket a bevonulás viszontagsá­gáért. Már a díjugrató egyéni bajnokság jelmezfelvonulása is lenyűgözte a közönséget. Csi­kós, gulyás, juhász, kanász, tollas, árvalányhajas kalapok­ban, lobogós ingvállú, délceg legények sarkallták ugrásra, zabolázták ügetésre a kecsesen lépkedő paripákat. Bravúros ugrások, néhány látványos bu­kás, magas szintű küzdelem következett, amelyben néhány magyar versenyző előkelő he­lyen végzett. A délelőtti gála­bemutató bravúrjai közül ki­emelkedett a magasiskola. A bonyolult lépéskombinációkat hibátlanul mutatták be Béres Ferenc és Fekete Gábor, a Ökörsütés, ínycsiklandó illatok Nagy Ivín felvétele. Kiskunsági Állami Gazdaság versenyzői. A lovaikat földre fektetve, majd fölszökkenve, karikás ostorukat pattogtatva száguldtak körbe a terepen. A szünetekben a néphadsereg fúvószenekara pattogó marsot, keringőt, sramlizenét játszott. Lakodalmas játék Püspökhatvanból A nézőtéren kívül rekedtek számára színvonalas szórako­zást nyújtott a felpántlikázott, félkör alakú színpad látvá­nyossága. A püspökhatvani nemzetiségi együttes Lami Ist­ván koreográfus szlovák lako­dalmas játékát mutatta be. A vidám vőfélyversek, a meny­asszony kikérésének melanko­likus hangulatváltásai után a pergő menyasszonytáncot, a mulatságos maskarásokat, a hajnalig tartó dínomdánom minden egyes motívumát fi­gyelemmel kísérhettük. A menyasszony és a nyoszolyó- lányok piros-fehér színekben tarkálló főkötője — fátyla, rokolyája, a kalapban, fekete mellényben és nadrágban tán­coló vőlegény, a vőfélyek, a fehérkötős ételt-italt kínálga- tó szakácsok az emelvényre varázsolták a püspökhatvani szlovák lakodalom sajátos han­gulatát. A délutáni programban a fogathajtók országos bajnok­ságának befejező számában az akadályversenyben a hajtők bravúrjai következtek. Az ezt követő bemutató ritka látvá­nyossága a hatos ökörfogat volt. Hajtója, Balogh István elmondta, hogy az öt éve ál­tala gondozott magyar szürke szarvasmarhák kuriózumnak számítanak: alig ezer él mór csak belőlük Hortobágyon és Bugacon. Gulyásfőzőverseny, nyereményló Megállíthatatlanul forgott a körhinta, csattogtak a lövések a céllövöldében. Bográcsban főtt az illatos birkagulyás, a halászlé. A szabadban, hangu­latos nyárfák lombjai alatt, hatalmas hasábfák Izzó para­zsa fölött ropogósra sült az ökörpecsenye. Kezdődött az amatőr szakácsok blrkagu- lyás- és halászléfőző versenye. Teljesítményüket zsűri bírálta el, de a közönség élvezte. De a tombolasorsolás szerencsései voltak a legelégedettebbek. Az első díj valóban értékes: a há­roméves félvér kanca csikó, a híres Noustrap egyeneságú le­származottja. De nem kevésbé örült a valódi racka juh új­donsült gazdája, és a kéthetes ráckevei üdülés várományosa. A hangulat tetőfokára hágott, mindenütt jóízűen falatozó öb­lös korsókat, karcsú borospo­harakat ürítő embereket lát­tunk. A Magyar Néphadsereg Művészegyüttese, a Kiskunsági Állami Gazdaság zenekara húzta a talpalóvalót. — Jövőre is eljövünk — hallottuk mindenünnen a fo­gadkozást. Az apajpusztai lo­vasnapok nézői jól szórakoz­tak, élményekben gazdagon térhettek haza ... P. Z. Nemcsak a szigorúbb tech­nológia, a munkafegyelem nö­veli a terméseredményeket, hanem a fokozott gépesítés is. Az óriási táblákon a vetéstől a betakarításig emberi kéz nem nyúl a növényekhez. Gépek vetnek, vegyszereznek, gépek lazítják a földet, és gép gyűjti be a terményt. A gazdaság­nak a 29 traktor mellett van négy gyökérbetakarító és két káposztakombájnja is. Az idén további gépek vá­sárlását terveztük, mert a fo­kozott gépesítéssel is a 75 szá­zalékos termelésnövekedést igyekszünk segíteni — mond­ja a főmezőgazdász, miközben gépkocsink végigfut a gazda­ság földjein. Amerre a szem ellát, zöld­ség, zöldség és káposzta. (No, igen, hiszen a káposzta is zöld­ség.) Itt-ott azért van egy kis aratás után felszántott föld­nyelv, vagy egy kisebb kuko­ricatábla. Száz hektáron pe­dig burgonyát vetettek az idén. Olvan az egész gazdaság, mint egy óriási konyhakert. És a konyhakertben bizony so­kat kell locsolni... Az a hír járja, hogy a le­gendás vfzfakasztó Szent László kései utóda Vecsésen fúrja a kutakat. Szőlősi József ugyanis olyan gyorsan és olyan olcsón nyer vizet a téesznek, hogy sokak már cso­dát sejtenek munkája mögött. — Az új öntözőtelepet az­tán éppen a nyár eleji nagy szárazság idején nem tudtuk üzembe helyezni, mert az Elektromos Művek Üllőről nem küldte ki szerelőjét, aki néhány órás munkával beköt­hette volna a berendezést. Ez a „kis mulasztás” bizony ve­szélyeztette a gazdaság zöld­ségtervének teljesítését. Mert a paradicsomnak, paprikának vagy a káposztának nem lehet aszály idején víz helyett ha­táridő-módosító levelet adni. Még szerencse, hogy a ve- csésiek híres káposztája tűri a szárazságot. 500 mázsa hektáronként Mert azt ugye senki sem vitatja, hogy híres ez a ká­poszta. Alig akad az ország­ban olyan piac, ahol ne árul­nának belőle. A vásárlókban gyakran felmerül a kérdés: va­jon valóban vecsési az a „ve­csési káposzta”? És ha igen, ugyan mekkora területen ter­meszthetik ebben a község­ben ezt a kedvelt növényt? — A vásárló azt gondolná, hogy itt még az árokszélen sem csalán, hanem káposzta nő. — Pedig összterületünk alig egynyolcada, mindössze 300 hektár a káposztáé — mond­ja Szatmári Tibor üzemgaz­dász. — Hogyan lehetséges, hogy ilyen kicsi terület adja az or­szág káposztatermésének egy- harmadát? Az üzemgazdász erre elké­pesztő számadatokkal vála­szol: — Amíg az átlagtermés or­szágosan 200 mázsa volt hek­táronként, addig gazdaságunk 450 mázsát, sőt néhány „ré­szesvállaló” 500—600 mázsát is begyűjtött egy-egy hektárról. Hogy minek köszönhető ez az óriási eremény? Annak, hogy a gazdaságban nemcsak termesztik a káposztát, de kí­sérleteznek is. A kertészet egy- egy parcellája olyan, mintegy kutatóintézet kertje. Néhol ru- háskosárnyi káposztafejek ku­porognak a földön. Másutt ki. sebbek, de szárazságtűrők, át­lagos méretűek, sötétzöldek, világosak. Egyiket magról ve­tették, másikat palántázták. És minden kis parcella végén apró táblácska, rajta, akárcsak a kutatóintézetekben, a nö­vény személyi adatai, „káder­lapja”. A káposzta titka — Itt megtalálható a világ valamennyi kitűnő fajtájú ká­posztája. De dicsekvés nélkül mondhatom — büszkélkedik a főmezőgazdász —, hogy a miénk veri valamennyit. Az idei több mint egyhónapos szárazság meg se kottyant a Vecsési fajtának, míg a többit alaposan öntözni kellett. — És mi a titka a vecsési káposztának? — Ezt a titkot asszonyaink őrzik, akik a legnagyobb tudo­mányos ismereteket is felül­múló gyakorlattal válogatják ki a vetőmagnak szánt ká- posztaegyedeket. Ugyanis minden a magválasztáson mú­lik. De hogy mi a válogatás titka, még nekünk sem igen árulják el — üti el tréfával a kérdést az elnök. Talán nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a káposztater­mesztés ősi hagyomány Ve­csésen, hiszen már egy két­száz évvel ezelőtti okiratban is azt kötötte ki a betelepíttető tulajdonos: Mindenkinek adassék „180 qadrát ölbül va­ló,, káposztaföld, ha Vecsésre költözik. Alig akadt olyan por­ta, ahol nem savanyítottak hordókban káposztát. És ta­lán ma sincs ilyen háztáji gazdaság. — A háztájiban termesztett zöldséggel is számolunk. A ta­goknak ugyan gazdaságosabb, ha saját maguk viszik piacra a zöldségféléket és savanyú ká­posztát, de az értékesítési biz­tonságot azért a szövetkezet adja — mondja az elnök, és mindezt számokkal is alátá­masztja: — Tavaly csak a háztájiban termett zöldségből 65 vagont a gazdaság értéke­sített. Az idei évre hétmillió forint bevételt terveztünk a háztáji gazdaságokból, és ez ideig már több mint ötmillió be is jött belőle. Az idén ház­táji agronómusunk is van már — mondja magyarázóan az üzemgazdász. — Ez a szép eredmény az ő munkáját dicséri. Olyan; mint a házi A monokultúra, a zöldség- termesztés jellemző a gazda­ság ipari tevékenységére is. Tavaly a téesz összbevételé­nek majd negyedét a zöldség- feldolgozás adta. Az idén is több mint 50 ezer mázsa ubor­kát, paprikát, paradicsomot, és persze káposztát dolgoznak fel. — Vajon mekkora hordók kellenek ilyen óriási mennyi­ségnek? — Hót, „kicsit” nagyobbak, mint a háztájiban. Egyszerre 250 vagon káposztát tudunk savanyítani. A savanyítóüzemben még szezon előtt csönd volt, ami­kor odalátogattunk. A lakószo­bányi medencék üresen tá­tongtak a hatalmas, kibővített csarnokban. Sok fejtörést és álmatlan éjszakát okozott, amíg rájöt­tünk, hogyan lesz a nagyüze­mi savanyított káposzta éppen olyan (ha nem még jobb!), mint a házi. — Nagyon eltérő módon ké­szül? — Ha ugyanúgy készülne, mint otthon a kis hordókban, bizony az egész savanyítóüzem terméskövekkel volna tele — nevet az üzemgazdász. — Itt pedig egyetlen káposztakő sincs. A savanyításunknak valóban vannak titkai, de ezek szakmai titkok. Az tény, hogy kellemes ízé­ről, illatáról mindenki köny- nyen felismerheti, vajon ve- csési-e a vecsésinek hirdetett káposzta. És ennek a „szakmai titoknak” köszönhető, hogy határainkon túl is egyre töb­ben megismerkednek a ked­venc zöldségfélénkkel. A Ferihegy téesz szépen gondozott, bőséges termést ígérő földjén, nem messze a savanyítóüzemtől, földmérőbo­tok, jelzőkarók állnak. — A repülőtér hamarosan kisajátít több mint 600 hektár­nyi területet. Sajnos, éppen a legjobb zöldségtermő földünk­ből. Ám a felajánlott összeget olyan beruházásba fektetjük, ami szorosan összefügg a téesz profiljával, a zöldséggel — tervezgeti az elnök. — Hogyan tudja a, gazdaság a kisebb területen i\ vállalni a kiemelkedően magas tervek teljesítését? — A főváros, ás most már az egész ország számít ránk. Tehát amit vállalunk, teljesít­jük. És ehhez biztos alap a tagság lelkesedése, szorgalma, felkészültsége. Wanatka Gabriella

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom