Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-18 / 194. szám
2 1977. AUGUSZTUS 18., CSÜTÖRTÖK jÍ Dél-afrikai Köztársaság nukleáris kísérletre készül A TASZSZ a pretoriai atomfegyver veszélyeiről Brezsnyev-Cunhal találkozó Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára szerdán találkozott Alvaro Cunhallal, a Portugál Kommunista Párt főtitkárával, aki szabadságát tölti a Szovjetunióban. Cunhal beszámolt a portugál kommunistáknak a dolgozók gazdasági és társadalmi érdekei, demokratikus jogai, a portugál forradalom vívmányai. a demokratikus rendszer, a békeszerető külpolitika és az enyhülési folyamat elmélyítése érdekében folytatott harcáról. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió sikerei a gazdasági építésben, a szocialista demokrácia következetes fejlesztése, az SZKP-nak a békéért, az enyhülésért és a leszerelésért folytatott harca felbecsülhetetlen hozzájárulás a haladó erőknek a dolgozók érdekeiért vívott küzdelméhez. Brezsnyev az SZKP Központi Bizottsága, valamennyi szovjet kommunista nevében mély szolidaritását fejezte ki a portugál kommunisták küzdelme iránt, amelyet a dolgozók létfontosságú érdekeinek megvédéséért, az április 25-1 forradalommal megkezdett úton való továbbhaladásért folytatnak. GENFBEN szerdán ismét találkozott a hadászati támadófegyverek korlátozásával foglalkozó tárgyalásokon részt vevő szovjet és az amerikai küldöttség vezetője. Az olasz kormány szerdán hivatalosan kérte a római katonai kórházból hétfőn megszökött Herbert Kappler náci háborús sát::a' nyugatnémet natoságbktóL A bonni kormány szóvivője sajtóértekezletén kifejezte reményét, hogy a Kappler-ügy „nem befolyásolja károsan az olasz—nyugatnémet kapcsolatokat”. Rómában ugyanakkor nem csinálnak titkot abból, hogy Kappler szökését a demokratikus állam elleni provokációnak tekintik. Cossiga belügyminiszter szerdán ismét leszögezte, hogy az olasz népnek nemzetközi jogi és erkölcsi szempontból egyaránt jogában áll követelni, hogy a náci tömeggyilkos maradéktalanul töltse ki életfogytiglani börtönbüntetését. A lüneburgi ügyészség egyébként szerdán bejelentette, hogy az egykori SS-ezredes Alsó-Szászországban tartózkodik. A bejelentés közvetve megerősítette azt az értesülést, amely szerint a tömeggyilkos feleségének soltaui lakásán rejtőzködik. Az olasz főváros egykori Gestapo-főnökének szökése miatt országszerte fplytatód- nak a tiltakozó megmozdulások. Egyidejűleg mind több jel mutat arra, hogy Kappler menekülését az olasz és a Nairobiból érkezett hírek szerint Etiópia Ogaden tartományában folytatódnak az elkeseredett harcok a kormánycsapatok és a Nyugat- Szomáliai Felszabadítási Front erői között. Mint az ENA etióp hírügynökség jelentette, az etióp fegyveres erők megállították a Szomáliái csapatok támadását. A hírügynökség szerint az etióp légierő repülőgépei Aiscia körzetében az ellenség csapatösszevonásait és harci eszközeit bombázták. Különösen súlyos harcok bontakoztak ki a Diredawa várostól 48 kilométerre fekvő Arává vasúti csomópont térségében. A mogadishui rádió ezzel A francia sajtóban megjelenő értesülések szerint a Dél-Afrikai Köztársaságban befejezéséhez közeledik az első kísérleti nukleáris robbantás előkészítése. A Kalahári- sivatagban létesített telep gyakorlatilag készen áll föld alatti kísérletek végrehajtására. A TASZSZ szovjet távirati iroda nyilatkozatában hangsúlyozta: a nukleáris fegy vet a pretoriai fajgyűlölő rezsim kezében a legközvetlenebbül fenyegetné az afrikai államok biztonságát, nagymértékben fokozná a labilitást és a feIzrael egymás után hozza az 1967-es háborúban elfoglalt arab területek annektá- lására irányuló intézkedéseket. Az új települések létesítésével megbízott tárcaközi bizottság szerdai döntése alapján hamarosan újabb húrom települést építenek fel Cisz- jordániában. A tervek szerint a három települést három politikai szervezet között „osztják el”: az egyik legszélsőségesebb cionista csoport, a Gus nyugatnémet újfasiszták együtt készítették elő. Az NDK-ban az antifasiszta ellenállási bizottság nyilatkozatban ’ hangsúlyozta: a bonni hatóságok meggyaláz- zák a fasizmus több millió áldozatának emlékét, ha megtagadják Kappler kiadatását. Csak röviden... MENGELE, az auschwitzi haláltábor egykori orvosa a i hatóságok védelmét élvezve Paraguay-ban él —, jelentette be szerdán Simon Wiesenthal, a bécsi zsidó dokumentációs központ vezetője. Elmondta, hogy a náci tömeggyilkos Eichmann elrablása után települt át Paraguay-ba, ahol azóta a gazdag magánzó életét éli és rendszerint a rendőrség elől elzárt katonai övezetekben tartózkodik. NYUGAT-BERLINBEN fokozzák provokatív tevékenységüket az újfasiszták. A neofasiszta Nemzeti Demokrata Párt (NDP) elnöksége nemrégiben titokban itt tartotta meg ülését. A revansisták egy másik gyűlését a nyugat-berlini rendőrség feloszlatta. Az elmúlt napokban a város több körzetében revansista jelszavak és fasiszta horogkeresztek jelentek meg a házak falán. egyidejűleg hírül adta, hogy a Nyugat-Szomáliai Felszabadítási Front katonái Ogaden tartománynak nagy részét még mindig ellenőrzésük alatt tartják. Etiópiában nem okoztak különösebb izgalmat azok a hírek, amelyek szerint Mohammed Sziad Barre Szomáliái államfő általános mozgósításra szólított fel „az ország elleni etiópiai invázió veszélyére” hivatkozva. Egy kormánytisztviselő ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy Etiópia senkit sem fenyeget megszállással és nincs szándékában más állam területét megsérteni, csak a sajátját védi. szültséget Afrika déli részében és az egész emberiségre nézve növelné a nukleáris háború veszélyét. A TASZSZ-nyilatkozat leszögezi: „Konkrét intézkedéseket kell foganatosítani annak érdekében, hogy a NATO- országok vonják meg a segítséget a dél-afrikai fajgyűlölő rezsimtől. Valamennyi állam legsürgősebb és együttes erőfeszítéseire van szükség, hogy megakadályozzák az atomfegyver előállítását a Dél-Afrikai Köztársaságban.’’ A'v».#* Emunim (Hívők Tömbje) Heb- rontól délre, egy másik ortodox vallási part, a Poalei Ágúdat Jiszr'óéi, a Judea-hegység lábánál, míg a baloldali irányzatú Hasómer Hacair az 1967 előtti izraeli—jordá- niai határ mentén, az izraeli Petah Tigva közelében építi fel települését. * A Palesztinái Felszabadítási Szervezet szerdán élesen elítélte az izraeli kormány döntését. Mahmud Labadi, a PFSZ bejrúti szóvivője rámutatott, hogy az izraeli települések az arabok ellen irányuló újabb izraeli agresszió kiindulópontjául szolgálnak. Az Egyesült Államok Tel Aviv-i nagykövete utasítást kapott: közölje az izraeli vezetőkkel, htigy Washington helyteleníti új izraeli települések létesítésének engedélyezését a megszállt arab területeken. A szíriai kormány kedden élesen bírálta azt az izraeli döntést, amelynek értelmében módosították a megszállt Cisz- jordánia és a Gaza-övezet arab lakosságának jogi státuszát — a két említett területre kiterjesztve az izraeli oktatási és egészségügyi törvények érvényét. „A szíriai kormány e bűnös intézkedést úgy tekinti, mint újabb lépést az izraeli megszállás megszilárdítása felé, amely előkészíteni hivatott a Jordán nyugati partjának és a Gaza-övezetnek Izraelhez való végleges csatolását” — jelentette ki a damaszkuszi kormány szóvivője. FELTŰNŐ most már mindenképpen az a hallgatás, amely a rhodesiai rendezési kísérletek pillanatnyi állását övezi az angol és az amerikai fővárosban. Hiszen Vance, amerikai külügyminiszter londoni tanácskozásait megelőzően a két ország illetékesei — szóvivők, diplomaták, s maguk a külügyminiszterek—, nem fukarkodtak az optimista nyilatkozatokkal. Szinte már az az illúzió körvonalazódott a nyugati propagandában, hogy küszöbön áll egy valódi „csodaterv” elfogadása, amely végre reális és főleg minden érdekelt számára többé-kevésbé elfogadható receptet ad a rendezés igencsak „nyúlós tésztájának meg- sütéséhez”. Aztán Vahce tárgyalt brit és dél-afrikai kollégájával, Owennal és Bothá- val, majd Muzorewa püspökkel, a fajüldöző rhodesiai rezsimmel egyezkedni hajlandó afrikaiak egyik vezetőjével, sőt, Carter amerikai elnök is megvitatta a témát, Nyereré- vel, az ügyben a szomszédság okán érintett egyik úgynevezett „frontállam”, Tanzánia elnökével — s mégsem történt semmi. Vance hazatért, a beharangozott angol —amerikai új terv pedig sehol. Ügy tetszik, hogy nemcsak késik, hanem valahol el is kallódott útközben. (Vance- nak nem volt sok szerencséje a legutóbbi közvetítő útjá- val: a közel-keleti kudarc után a rhodesiai kísérletért sem várhat babérkoszorút a homlokára.) , Ügy tetszik, feltűnő — mondjuk, s ezzel eláruljuk, hogy Etiópiai—Szomáliái konfliktus Súlyos harcok Ogadenhen Izrael újabb településeket alapít Cisz jordániában Tiltakozás az annexiós lépések ellen Téma: az új szovjet alkotmány Össznépi véleménycsere A Szovjetunióban több mint két hónapja tartó össznépi vita során — amely a legteljesebb nyilvánosság előtt, a rádió és a televízió közreműködésével, a napilapok hasábjain folyik —, nemegyszer elhangzott a kérdés: mi tette szükségessé az új alkotmány kidolgozását. A kérdésre egy kis történelmi visszapillantással válaszolhatunk. Történelmi előzmények Az első szovjet alkotmányt 1918. július 10-én, a szovjetek V. összoroszországi kongresz- szusa fogadta el. Az első alaptörvény szövege az eszerekkel és a „baloldali kommunistákkal” vívott elkeseredett vitában született. Az akkori körülmények között a maihoz hasonló széles körű össznépi vitáról szó sem lehetett A demokratizmust, az össznépi vitát a bolsevikok, különösen pedig Lenin felvilágosultsága helyettesítette. Az első alkotmány törvényesítette a proletárdiktatúrát a tanácsok hatalmának formájában, megalapozta a föderációs berendezkedést, meghirdette a nemzetek és a fajok egyenjogúságát és minden állampolgár kötelességévé tette a műnkét, biztosította a választás és a választhatóság jogát, kizárva annak gyakorlásából a megbukott cári rend képviselőit, a kizsákmányolókat, a papokat és a régi hatalom más tagjait. A második szovjet alkotmányt, amely egyben a Szovjetunió első alkotmánya volt, 1924. január 31-én fogadták el. Ez a dokumentum a Szovjetunió központi államhatalmi szerveinek jogkörébe utalta a külpolitikát, a hadüzenet és a békekötés jogát, a Szovjetunióba való felvételt, a fegyveres erők ügyeit, valamint a népgazdasági tervezést. Ugyanakkor minden köztársaság megőrizte saját alkotmányát és jogút az unióból való kilépésre. Az 1924-es alkotmány megfelelt a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet gazdasági és politikai viszonyainak, de a tulajdonviszonyok változásával, a kizsákmányoló osztályok felszámolásával újabb -alaptörvény kidolgozása vált szükségessé. Ezt 3 mai napig érvényben levő alkotmányt a szovjetek III. rendkívüli össz-szövetségi kongresszusa fogadta el 1936. december 5-én. Ez a nap biztosat nem tudunk. Már mint azért, mert nagy a hallgatás. De lehet-e meggyőzőbb bizonyíték, ilyen esetben a hallgatásnál. Aligha kétséges, hogy ha sikerült volna elfogadtatni azt a sokat emlegetett, de soha nem részletezett angolszász tervet, akkor már tele lett volna vele a világsajtó. Most legfeljebb ilyen sommás következtetésekkel van tele, mint a mienk: az elképzelés nem vált be, 'Washingtonban és Londonban megint gazda nélkül csinálták a számítást. Elsősorban azért, mert szeretnék nem meglátni a „darab főszereplőjét”, aki pedig állandóan ott van a színpad kellős közepén. Tehát megpróbálják kihagyni a rendezésből a Zimbabwei Hazafias Frontot amely pedig az Afrikai Egységszervezet júliusi döntése szerint is egyedül jogos képviselője Rhodesia több millió afrikai lakójának, s az egyetlen, amelynek tömegbázisa van a zimbabwei feketék között. A KÖZVETÍTŐK miért teszik ezt? A válasz nyilvánvaló: a front ugyanis olyan politikát folytat amely kategorikusan elveti az ország esetleges neokolonial ista fejlődését a függetlenség elnyerése után. Tehát ha az afrikai többségi uralom az ő elképzeléseik szerint születik meg, negyven éven át piros betűs' ünnep volt a Szovjetunióban — az alkotmány napja. A szocialista demokrácia kibontakozása Napjainkban sok tényező indokolta az új alaptörvény kidolgozását. Ezek közül az egyik legfontosabb a szocialista demokrácia további elmélyítésének és kiszélesítésének szükségessége. A harmincas évek második felében, a szocialista társadalmi és tulajdonviszonyok általánossá válása mellett sem voltak meg a megfelelő kül- és belpolitikai feltételek a szocialista demokrácia teljes kibontakozásához, míg napjainkban a Szovjetunió politikai és gazdasági életének, valamint nemzetközi helyzetének számos sajátossága kedvezően befolyásolja és szükségszerűvé teszi az alkotmányos demokratizmus tökéletesítését, a társadalmi, politikai polgár- és szabadságjogok hangsúlyosabb megfogalmazását. Az új alkotmány szövege, s a legfontosabb módosítások ismertek. Ezért azok helyett vessünk egy pillantást arra, milyen érdekesebb észrevételek és módosító indítványok fogalmazódtak meg az alkot- mányozó bizottsághoz, a lapok szerkesztőségeihez érkezett levelekben és a gyűléseken elhangzott nyilvános vitákban. A szovjet emberek érdeklődésére és gondolkodásmódjára vall N. Bogatirjovnak, a voronyezsi gépgyár szerelőjének levele, aki egyebek között ezeket írta: „A munkához való jog Október nagyszerű vívmánya. A szovjetek országában a dolgozó embert megbecsülés és tisztelet övezi. De mi legyen azokkal, akik nem akarnak dolgozni, és nem becsületes úton akarnak érvényesülni?” Bogatirjov véleménye szerint az új alkotmánynak rögzítenie kell a szovjet emberek döptő^ többségének elítélő álláspontját a munkakerülőkkel szemben. Javaslatok, észrevételek „Ma is őrzöm az Izvesztyijának azt a számát, amely 1918-ban az első szovjet alkotmányt tette közzé. Összehasonlítottam a mostani alkotmánytervezetet az előzővel — amely 1936 óta jelenleg is érvényben van —, és a legelsővel, vagyis az 1918-ban megaz a nyugati világ gazdasági és politikai befolyásának gyors visszaszorítását eredményezné, amitől igencsak tartanak az angolszász fővárosokban. Ezért aztán inkább a Smith- rendszer „főszereplésével” próbálják végrehajtani a szín- változást, azzal érvelve, hogy a 250 ezer fehér rhodesiai érdekeit is meg kell védeni. Pedig a hazafias front őket nem fenyegeti. Csak a fajüldözést, meg a fehér kisebbség hatalmát. Mint a haladó afrikai felszabadítási mozgalmak általában, a zimbabwei hazafiak is azt vallják, hogy egy független, demokratikus Rhodesiában, tehát a jövendő Zimbabwében lesz helyük, egyenlő joguk és a számarányuknak megfelelő képviseletük is a fehéreknek. Csak a kiváltságok szűnnek meg, a feketék elnyomatásával egyetemben. Az effajta megoldás azonban nem nagyon tetszik Londonnak és Washingtonnak. Hiszen ehhez az út egy valóban demokratikus és szabad választásokon keresztül vezetne, amely — ha Nyugatról és Rhodesián belülről nem befolyásolnák —, kétségkívül, a hazafiakat segítené hatalomra. így aztán kecsegtetőbb számukra az olyan afrikai vezetőkkel próbálkozni, akik hajlandók együttműködni Smith rendszerével. Egy jelenttel.” Az idézet P. Básztrikinnek, a Moszkvai 1. számú Golyóscsapágygyár dolgozójának, a Nagy Honvédő Háború veteránjának leveléből származik. A vitában sokan szólnak hozzá az ifjúságot érintő kérdésekhez. N. Szimonov, a közgazdaságtudományok kandidátusa: a Pravdának írott levelében ezt írta: „Nem értek egyet azzal, hogy 18 éves korra szállítsák le a választhatóság korhatárát." Ellenvetését azzal indokolja, hogy a középiskolából éppen csak kikerüli, fiataloknak sem szakmai is- méretük, sem élettapasztalatuk nem lehet elegendő. „Vajon valóban eredményesen láthatja-e el valaki tanácstagi vagy képviselői megbízatását, különösen, ha a legfelsőbb államhatalmi szervek küldötte?” — kérdezi. Mint már említettük, az új alkotmánytervezet egyik legfőbb vonása a szocialista demokratizmus és a jogrend további erősítése, tökéletesítése. Hogy ez a kérdés mennyire foglalkoztatja az embereket, az kitetszik A. Golovkov minszki jogászprofesszor észrevételéből. A tervezet meghatározott esetekre szavatolja az állampolgárok bírósági jogvédelmét (például életük, egészségük, vagyonuk és személyes jogaik elleni támadások esetében), de nem mondja ki, hogy az állampolgárok alkotmányos jogait a bíróság szavatolja. A professzor ilyen értelmű kiegészítést javasol a jövendő alkotmányhoz. A. Pavil moszkvai ügyvéd egyetértőleg idézi levelében az alkotmánytervezetnek azt a tételét, hogy bírói ítélet nélkül senki sem büntethető, de ennek előzményeként az „ártatlanság vélelme” néven ismert fontos jogi elv alkotmányba iktatását is javasolja. Talán ez a néhány példa is elegendő annak alátámasztására, hogy a Szovjetunió új alkotmányáról folyó országos vita valóban össznépi és érdemi. Jogászok és egyszerű munkások szólnak hozzá a legfontosabb kérdésekhez, ha úgy tetszik, bírálják a dokumentum egyik vagy másik megfogalmazását és konkrét javaslatokat tesznek. Aligha kétséges, hogy a javaslatok egy része tükröződik majd a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulóján életbe lépő új alkotmányban. K. A. ilyen — fehérekből és megalkuvó afrikai vezetőkből álló — kormányzat aztán angol ellenőrzéssel „jól” — és lassan (?) — előkészíthetné a választásokat, amelyek eredménye már nem lenne any- nyira nyilvánvaló, mint a fentebb vázolt esetben. Ilyenformán aztán évekre megmaradhatna a közvetítés, s egy szimpatizáns „fekete kormánynyal” még tovább a befolyás, ami a nyersanyagokban gazdag országban — mondani sem kell — komoly anyagi haszon is. A TERV szép — no, persze, angolszász szemszögből —, csak az a baja, hogy aligha lehet kivitelezni. Mert a makacskodó Smithet — illetve inkább az ót otthon szorongató, még nálánál is reak- ciósabb, erőszakosabb fehéreket, — rá lehet talán beszélni az engedékenységre, de a hazafias frontot aligha. Hiszen ők tisztázták, mit is akarnak. Szabad, független Zimbabwét, ahol a nép dönt kiket kíván vezetőinek. (A zimbabweiek pedig nyilván azokra szavaznak, akik közülük származnak, közöttük élnek, értük harcolnak:) Ennél kevesebbel pedig a hazafias front de az afrikaiak milliói sem érik be. S addig fognak harcolni, amíg ezt az alapvető célt el nem érik. Ezért nincs sok esélye egyetlen olyan rendezési elképzelésnek sem, amely kívülről próbál megoldást ráerőszakolni a rhodesiai problémára. A. K. Rhodesiái rendezés Rközvetítők hallgatnak Olaszország kérte azNSZK-tól Kuppler kiadatását Felháborodás a náci háborús bűnös szökése minti
