Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-11 / 188. szám

'xMHab 1977. AUGUSZTUS 11., CSÜTÖRTÖK A Novoje Uremja cikke: AzNSZK-ban sokat várnak Brezsnyev látogatásától A Novoje Vfém ja című szovjet hetilap bonni tudósító­ja megemlékezik a szovjet— nyugatnémet szerződés aláírá­sának hetedik évfordulójáról. „A szerződés — hangzik a cikk — a háború utáni rende­zés rendkívüli jelentős és bo­nyolult problémáit oldotta meg. Megteremtette az ala­pokat a Szovjetunió és az NSZK közötti új kapcsolatok számára, amelyek alakulásá­tól jelentős mértékben függ az egész ' európai kontinens politikai légköre.” A tudósító rámutat, hogy az elmúlt években sok minden történt ennek érdekében. Lé­nyeges tényezővé váltak a kü­lönböző szintű politikai kon­zultációk, de főleg a két or­szág vezetői közötti csúcsta­lálkozók. „Sokat várnak az NSZK­ban — folytatja a tudósító — a küszöbön álló csúcstalálko­zótól, Leonyid Brezsnyev láto­gatásától. A közelgő csúcs­megbeszélések különböző poli­tikai körökben, a lakosság leg­különbözőbb rétegeiben — és ez a mai Német Szövetségi Köztársaságra szintén jellem­ző —pozitív visszhangra talál­nak.” n. Erzsébet megkezdte észak-írországi látogatását Véres események Belfastban Véres erőszakba II. Erzsébet angol királynő észak-írországi látogatásának első napja. Miközben az ural- Icodónő és családja a Belfast­tól nem messze levő Hills­borough-i kastélyban kerti ünnepségen vett részt, a tar­tomány fővárosában többezer főnyi tiltakozó menet indult el a városközpont felé. A brit korona észak-írországi uralma ellen tiltakozó transzparense­ken II. Erzsébetet a „halál ki­rálynőjének” nevezték. Miközben a,tiltakozó menet az előre kijelölt útvonalon ha­ladt, Belfast központjában bomba robbant. Mivel a fel­vonulás részvevői még nem értek el odáig, a robbanás kö­vetkeztében „mindössze” hét torkollott J járókelő sérült meg könnyeb- ~' ben a betört kirakatüvegek és ablakok szilánkjaitól. Amikor azonban a csaknem 4000 felvonuló a városközpont felé közeledett, a katonákból és rendőrökből álló biztonsá­gi erők úttorlaszokat emel­tek és útját állták a menet­nek. A tüntetők köveket és üvegeket hajigáltak a katonák felé, akik gumilövedékekkel válaszoltak. A lövedékektől többen megsebesültek. A biz­tonsági erők páncélosokat is bevetettek, és ezek több ol­dalról körülzárták a tömeget. A katonák ezekután gumibo­tokkal támadtak a tömegre, és a tüntetés részvevői közül töb­beket letartóztattak. A TASZSZ a kín helyzetről Alekszej Petrov, a TASZSZ politikai .szemleírója írja: Csaknem egy.;^v je^t el Aíoo Ce-tung halála óta, de a Kínai Népköztársaságban továbbra is feszült a helyzet A „négyek bandájának” szétzúzása elle­nére az országban folytatódik az éles hatalmi harc. Júliusban tartották meg a Kínai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának plénumát A plenum bejelentette, hogy „alkalmas időpontban” össze­hívják a párt XI. kongresz- szusát. A plénumról kiadott hivatalos közleményből ítél­ve, o Kínai Népköztársaság új vezetősége a pártot és az or­szágot a korábbi Mao Ce-tung-i pozíciókból próbálja megerő­síteni, a bel- és külpolitikában a maói elvek iránti hűséget hangoztatja. A létrehozott ingatag egyen­súly azonban egyáltalán nem vezetett a kínai nép életének bármiféle javulásához és a megígért „általános rend” ki­alakításához. Jóllehet, a kí­nai vezetők a tavalyi év kez­detétől számos országos érte­kezletet tartottak mezőgazda- sági és ipari kérdésekről, többször tettek ígéretet a nép­jólét emelésére, az ígéreteket és nyilatkozatokat nem követ­ték semmiféle gyakorlati in­tézkedések. A gazdaságfejlesztési felada­tok megvitatását nem tűzték a XI. kongresszus napirendjére sem. Ez nem meglepő, hiszen a gazdaságnak és a társada­lom életének militarizálását célzó irányvonal egyáltalán nem örvend népszerűségnek. A Kínai Népköztársaság veze­tősége viszont éppen ezt az irányvonalat a hadiinar eről­tetett modernizálását és a nadrágszíj szorosabbra húzá­sát erőlteti a népre, valósítja meg a gyakorlatban. A tények arról tanúskodnak, hogy a Kínai Népköztársaság új vezetősége, jóllehet a ko­rábbi hibás maoista irányelvek egynémelyikét módosította, az országot továbbra is a szo­cializmustól eltérő irányban vezeti, mind szorosabban mű­ködik együtt azz imperializ­mus reakciós és militarista erőivel a kínai nép és a szo­cializmus alapvető érdekei el­lenére. ★ A Tanjug jugoszláv hírügy­nökség jelentése szerint Pe- kingben szerdán olyan hírek terjedtek el, hogy összeült a Kínai Kommunista Párt XI. kongresszusa. Az értésülést hivatalosan nem erősítették meg. Az AESZ felszólítása Etiópiához és Szomáliához Az Afrikai Egységszervezet felszólította Etiópiát és Szo­máliát arra, hogy szüntessék be az Ogaden terület hovatar­tozásának kérdésében kirob­bant fegyveres harcot. Az Ad- disz Abeba-1 rádió jelentése szerint az AESZ közvetítő bi­zottsága libreville-i ülésén szorgalmazta, hogy a két or­szág, a viszály rendezése ér­dekében tartsa tiszteletben az egységszervezet elveit, ame­lyek kimondják; az AESZ tagállamainak területi integ­ritása és szuverenitása sért­hetetlen, ennélfogva véget keli vetni az etiópiai—Szomá­liái ellenségeskedéseknek. Asszad állásfoglalása Asszad szíriai államfő ked­den ismét állást foglalt amel­lett, hogy a felújítandó genfi közel-keieti konferencián egy­séges arab küldöttség vegyen ■részt. Kifejtette: ha azonban nem sikerül egységes delegá­ciót alakítani, akkor Szíriá­nak, Egyiptomnak, Jordániá­nak és a PFSZ-nek önálló küldöttségekkel kell majd magát képviseltetnie. Vance amerikai külügymi­niszter szerdán Begin izraeli miniszterelnökkel tárgyalt. A kormányfő a találkozó után kijelentette, hogy Vance egy szóval sem gyakorolt nyomást Izraelre annak érdekében, hogy fogadja el a PFSZ rész­vételét a közel-keleti rende­zésben. Vance szerda délutáni saj­tóértekezletén kijelentette: si­került bizonyos előrehaladást elérni és van remény arra, hogy a szeptemberben New Yorkban sorra kerülő külügy­miniszteri megbeszélések to­vább szűkítik a nézetek kö­zötti szakadékot. A genfi ér­tekezleten való palesztin rész­vétellel kapcsolatos izraeli ál­láspontot érintve idézte Sa­muel Katz szóvivőt, aki leszö­gezte: „Ha az arabok ragasz­kodnak ahhoz, hogy a PFSZ képviselője is jelen legyen Genfben, nem lesz genfi ér­tekezlet.” Samuel Katz a saj­tóértekezleten leszögezte, hogy Izrael még a New York-i köz­vetett tárgyalásokon sem fo­gadja el a PFSZ-t partner­ként ★ ——-1' A UPI hírügynökség jelen, tése szerint szerdán folytatód­tak a harcok Dél-Libanonban. Az izraeliek támogatta jobb­oldali libanoni erők és a bal- oldali-palesztinai egységek kö­zötti összecsapásokban tüzér­séget, harckocsikat és akna­vetőket vetettek be. Heikal fíffyelmeztet Heikal, az AI Ahram című kairói napilap volt főszer­kesztője, Nasszer egyiptomi elnök egykori bizalmasa azt indítványozta, hogy az arabok tegyenek le hiú ábrándjaikról és javítsák kapcsolataikat a Szovjetunióval. A neves pub­licista szerint felül kell vizs­gálni azt a hiú ábrándot, hogy az araboknak az Egye­sült Államokkal való együtt­működése valaha is arra kész­tetheti Washingtont, hogy nyomást gyakoroljon Izraelre. Heikal bírálta azokat az arab államokat, amelyek Moszkvá­tól fegyvereket kémek ugyan, de egyidejűleg megpróbálják kirekeszteni a Szovjetuniót a közel-keleti béketárgyalások­ból. A SZOVJETUNIÓ legma­gasabb kitüntetését, a Lenin- rendet adományozták 60. szü­letésnapja alkalmából Vasil Bilaknak, Csehszlovákia Kommunista " Pártja Köz­ponti Bizottsága elnöksége tagjának, a KB titkárának. Kubai-amerikai kapcsolatok A tarthatatlan embargó FIDEL CASTRO, a Kubai Kommunista Párt vezetője, a kubai államtanács és minisz­tertanács elnöke f cgadta Frank Church-ot, az Egyesült Államok demokrata párti sze­nátorát, aki a hét elején érke­zett Havannába. A hír ma már nem okoz meglepetést, bár változatlanul figyelmet kelt. Meglepetésre azért nincs ok, mert tekintélyes amerikai politikusok kubai látogatásai- az elmúlt időszakban már szinte „gyakorivá” váltak, emlékeztethetünk például a demokrata párt egykori el­nökjelöltjének, McGovern sze-, nátornak útjára, amely világ­szerte nagy figyelmet keltett. A figyelem ezúttal is indokolt, hiszen joggal mondhatjuk, hogy a kubai—amerikai kap­csolatok az ellenségeskedés másfél évtizede után végre 1977-tel kimozdultak a holt­pontról. Olyannyira, hogy két hónappal ezelőtt már hivata­los megállapodás született: a két ország lehetőséget nyújt egymás diplomatái számára, hogy a másik fővárosban képviseljék kormányukat. Igen komoly előrelépés ez ahhoz képest, hogy néhány éve még az is elképzelhetet­len lett volna, hogy amerikai állampolgárok engedélyt kap­janak kubai útra, és az ame­rikai kormány egy jottányit sem volt hajlandó engedni a Kuba-ellenes, maga fabrikálta és az amerikai kontinens többi országára rákényszerített poli­tikai és gazdasági embargóból. Az új szelek két-három esz­tendeje Latin-Amerika jó né­hány országából kezdtek fújni Washington felé, s ma már annyira nyögetik az „ősameri- kai fákat”, hogy a kormányzat sem térhet ki előlük. A SZOCIALISTA KUBA megszületése után kimondott és végrehajtott, a szigetország elszigetelésére és tönkretételé­re hivatott gazdasági bojkott — a szocialista országok áldo­zatkész támogatása miatt r-: fténí'tudta elérni célját, s a hetvenes években- rohamosan terjedt kontinensszerte a né­zet, hogy fenntartása értel­metlen, haszontalan dolog. 1975-ben történt az első áttö­rés, amikor az Amerikai Álla­mok Szervezete, amelyből 1962-ben Washington kizárat­ta Kubát, megszüntette a tag­államok kötelezettségét, mi­szerint nem tarthatnak fenn semmiféle kapcsolatot a föld­rész első szocialista országá­val. Ezután persze a Fehér Ház­nak kellett lépnie, ha nem akart oktalanul lemaradni az anakronisztikussá lett blokád miatt. Az adott belpolitikai helyzetben azonban ez nem éppen könnyű dolog. Hiszen túl sokáig és túl széles kör­ben szították a Kuba-ellenes hangulatot, s nem csekély be­folyással rendelkeznek a 400 ezer kubai emigráns mögött álló, engesztelhetetlenséget hangoztató reakciós erők. Pe­dig a józanabb gazdasági és politikai körök felismerték a kubai—amerikai kapcsolatok normalizálásában rejlő lehe­tőségeket, s kapcsolatkeresé­sükkel is szorgalmazták — és a jövőben nyilván méginkább szorgalmazzák — a döntő vál­toztatást. Ez pedig nem lehet más, mint az embargópolitika végleges feladása, az új nem­zetközi viszonyok követelmé­nyeinek megfelelően. A CARTER-KORMÄNY IS látja ezt, hiszen fokozatosan araszolgat ebbe az irányba. Persze még sok feltételt szab. Például azt, hogy Kuba szün­tesse meg néhány baráti fej­lődő országnak (Angola) nyúj­tott támogatását. Az effajta feltételekbe azonban a kubai kormány nyilván nem megy bele. Ahogy Fidel Castro nemrég hangsúlyozta: „Fur­csa, hogy az amerikaiak a szigetország elleni gazdasági embargó feloldását a kubai csapatok Angolából való ki­vonásához köti, amikor Kubá­ban, a guantanamói támasz­ponton a kubaiak akarata el­lenére több ezer amerikai ka­tonát' állofnásoztatnak. A kap­csolatok normalizálása csak elvi alapon történhet." A. K. Az udvarban harapós kutya Víz, napfény, levegő: Az én Grúziám zánkhan, kinek tiszteli a mű­vészetét. Ebben a felsorolás­ban szerepel Bálint Ildikó szentendrei grafikus neve is. Büszke vagyok. Közben elké­szült a mű, egy női fej. El és mosolyog a rézlemezből ki­emelkedve. A művészből most feltör a diadalmas nevetés, ami eddig pajkosan bújkált az arcán. Sikerült. Magasra tart­ja legfrissebb alkotását, s boldogan kiáltja: 'megvan, ne­kem még tetszik is! Nekünk is tetszett. Koba Gurul! 1956-ban vé­gezte el a képzőművészeti fő­iskolát Tbilisziben. Fémmel 1981-ben kezdett dolgozni, az­óta fokról fokra bontakozott kimagasló tehetsége, sajátos művészi egyénisége. Az ő fo­galmazása szerint művészete a grúz népből, a grúz nép nagy leikéből táplálkozik, csak ab­ban él. Bizonyításul bemu­tatta azokat a domborításokat, amelyekkel most foglalkozik, amelyeket újabb európai ki­állításra szánt. Kilenc törté­nelmi legendát ábrázol, rájuk építve a mai grúz minden­napokat. A történelmi • ihle­tésű figurák élettel telítve lépnek ki a grúz legendák­ból: a grúz földért Aga Matha- kánnal harcoló aragvi vité­zek; az első ember, aki ismer­te a tűz titkát; Armaz pogány isten, bal kezében kard, jobb kezét védelmezőén nyújtja a két kis riadt mellékalak fö­lé, mindhármukat a nap su­garai oltalmazzák. És így to­vább. Koba Guruli művészi elhi­vatottságának talán leghí­vebb kifejezője Az én Grúzi­ám című. Sudár, indaszerűen tekeredő. kissé egzotikus nő­alak. víz. levegő, napfény, szőlőfürtök, halak: Az a min­dent magába ölelő melegség, amivel mi is találkoztunk, oedig három nap csak arra volt elé? hogy eev oillao+ást versünk Tbiliszire. De ezzel a pillantással, gazdagabbak let­tünk egy életre. Bálint Ibolya (Következik: Tájak, embe­rek, szokások.) dédelget mostanában, mire ké­szül. Szeretné bemutatni Az ember tragédiáját: Az örök­becsű Madách-művet Nodar Guresidze lordította grúz nyelvre, ő állította össze a magyar költők antológiáját is, hazája nyelvére átültetve. Csak az arcát néztem, míg dolgozott. Szája sarkában ne­vetés bújkált, homlokáról to- vaszálltak a felhők, félrehaj­tott fejjel, önfeledten alko­tott, mint egy játékos gyer­mek. Igen, a gyermekek tud­nak így elmerülni, ha napocs­kát rajzolnak, vagy anyukát örökítik meg a fehér papíron. Különbség csak annyi, hogy nem papír, hanem rézlemez feküdt a munkaasztalon, s Koba Guruli dolgozott vele, Grúzia képzőművészeinek egyik legnagyobbja, leghíre­sebbje. Nálunk sem ismeret­len a neve, 1971-ben kiállí­táson gyönyörködhettünk mű­veiben. Kilenc legenda rézdomborításon Azt állítja, hogy őt Magyar- ország indította az európai si­ker útjára. Sorolja, ki min­denkivel ismerkedett meg ha­tóképpen: mivel bosszanthat­ják kellőképpen egymást? Mellesleg egy kutya is van, látni nem lehet, csak dühös ugatását hallani. Tulajdon­képpen a lakók azok, akik ha­rapnak. A fergeteges, ragyogó elő­adás után fogadott bennün­ket Giga Lordkipanidze, a színház igazgató-rendezője. Sokféléről beszélgettünk, érintve a grúz színházi élet, színművészet egyes kérdése­it, aztán majdhogynem hazai pályán éreztük magunkat. Szó- bahoztuk ugyanis a három év­vel ezelőtti nagyszerű vállal­kozást. a Bánk bán grúz be­mutatását, Otar Megvinetuhu- ceszi címszereolésével. Nagy siker volt. A Szovjetunióban rendezett magyar dráma hó­napjában első díjat nyertek az előadással. Azóta is olvas­gatják a magyar darabokat. Elárulta Lordkipanidze, mit ben és bordóban. A színpadi 1 technika teljesen új, a legmo- : demebb valamennyi eszköze. ■ Ez is irigylésreméltó, azzal ■ együtt, hogy kilencmillió ru­belt emésztett föl a rekonst­rukció. Viszont csak négy évig : tartott. Így is lehet!... Érde­mes megjegyezni, hogy a né- < zőtér bútorzatát hazánkban i készítették, az ARTEX szál- ■ lította, a megrendelők maxi- 1 mális megelégedésére. A szi- 1 várvány minden színében csil- < lógó ólomkristály csilláro- i kát Ergemblidze belsőépítész ! tervei szerint — és személyes felügyelete alatt — egy oszt- ' rák gyárban csinálták. Egy mondat még, de nem 1 mellékes: Iraklij Beridze em- 1 lítette, hogy nagyon jó ba- : rátságban van Szigeti József- 3 fel, sok nemzetközi zenei ver- ] seny zsűrijében voltak már J együtt. Bizakodva beszélt ar- ' ról a távlati tervről, amely ' szerint cseh, illetve magyar operatársulatokkal állapodnak majd meg, cserefellépésre. Szeretettel várjuk a grúz éne­keseket Magyarországon. A Madzsanisivili Színház­ban érdekes darabot néztünk. Irta Baucsidze, rendezte To- radze. A címe — nem egészen pontos, de témáját illetően hű fordításban: — Az udvarban harapós kutya. A színpadkép igazi grúz udvar, tdrnácos, lépcsős épületbelsővel, a sze­replők vérbő, temperamentu­mos — grúz jellemeket for­málnak. Ezekben a figurák­ban azonban — ha kicsit lel­kűnkbe nézünk — magunk­ra is ráismerünk. A ház lakói különböző foglalkozásokat űz­nek, egyben viszont meg­egyeznek: a szomszédokat le­sik, ki, miből és hogyan él, ki, kivel, mit és mikor, ieg­A legendás hírű grúz ven­dégbarátságból xpár érkezé­sünk alkalmával ízelítőt kap­tunk: éjfél után szállt le a re­pülőgép velünk Tbiliszi repü­lőterén. A vacsoráról termé­szetesen lemondtunk rég, ké­ső volt nagyon, támolyogtunk a fáradságtól, hiszen nem va­gyunk hozzászokva — néhány- naponként! — egy-kétezer ki­lométeres repülőúthoz. S mi történt? Szállodai szo­bánkban terülj asztalkám fo­gadott bennünket, jó falatok­kal, friss, piros paradicsom­mal, hűtött limonádéval. Jc háziasszony gondoskodott min­denkiről: Alisza Kojava, i Grúz Újságírók Szövetségé­nek munkatársa, aki melef szeretettel és fáradságot nenr ismerve szervezte progra­munkat, kísért minket a to­vábbi három napon át, haj­naltól estig. A — számomra — legizgal­masabb tbiliszi élmények egyikét a színházakban szerez­tem. Előadást csak a Mard- zsanisvili Színházban láttam de nem mindennapi szeren­csének tartom, hogy megnéz­hettem a 125 éves tbiliszi ope­raház épületét kívül-belül, a felújítás utolsó stádiumában. Iraklij Berüdze igazgató, a házigazda büszkeségével ve­zetett körbe bennünket az új­jászületett operaházban. Ami olyan, mint egy mesebeli pa­lota. Hangulatában őrzi a régi grúz építőművészet sajátos­ságait, a népi ornamentika dí­szítőelemeit fehérben, arany­ban, zöldben, sárgában, kék­Kaukázuson innen és túl Egy pillantás Tbiliszire A grúz Bánk bán és Koba Guruli

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom