Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-02 / 180. szám

2 1977. AUGUSZTUS 2., KEDD A Pravda a helsinki értekezlet évfordulójáról A két évvel ezelőtt, augusz­tus 1-ón Helsinkiben befeje­ződött európai biztonsági és együttműködési értekezlet év­fordulójáról emlékezett meg a moszkvai Pravda hétfői ve­zércikke. Az SZKP KB lapja megállapítja: „Fennállásának hat évtizede alatt a szovjet ál­lam külpolitikájának fő célja a béke és a biztonság orszá­gunk és a földkerekség szá­mára történő biztosítása volt és marad. A lenini békepoli­tika megválósí tásakor sikerült eltávolodni a nukleáris hábo­rú veszélyétől, a béke meg­bízhatóbbá vált. Az enyhülési folyamat, a különböző társa­dalmi rendszerű államok bé­kés egymás mellett élését sza­bályozó elvek, az átfogó egyenjogú együttműködés tar­tósan a nemzetközi élet ré­szévé vált. Ehhez nem kis mértékben járult hozzá a két évvel ezelőtt befejeződött eu­rópai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet sikere. Egészében javult a helyzet a kontinensen az elmúlt két év alatt. Bizonyos haladás tör­tént az európai államok közöt­ti politikai, gazdasági, kultu­rális és egyéb kapcsolatok fej­lődésében. Jó példával jár elöl a zá­ródokumentum ajánlásainak következetes megvalósításá­ban a Szovjetunió. Meggyőző bizonyítéka ennek aa állam­közi kapcsolatok Helsinkiben elfogadott tíz alapelvének az új szovjet alkotmány terveze­tébe történt felvétele-” Ellentmondásos hírek Etiópiából Továbbra is áttekinthetetlen az Etiópia délnyugati terüle­tein kialakult helyzet. Az Ad- disz Abeba-i rádió azt jelen­tette, hogy a Szomáliái hadse­reg egységei páncélosokkal, repülőgépekkel és tüzérségi fegyverekkel támadják az or­szág északnyugati térségeit. A Szomáliái támadás a jelentés szerint súlyos veszteségeket okozott a polgári lakosság, mjndenekelőtt az idősek, a nők és a gyermekek között. Az etiópiaiak legutóbb azt közölték, hogy az elmúlt na­pokban Harrar és Bale tarto­mányokban megölték a regu­láris Szomáliái hadsereg több mint 500 katonáját. Szomália viszont tagadja, hogy reguláris egységei részt vennének az etiópiai harcokban és tovább­ra is nyugat-szomáliai felsza- badítási frontról beszél. Vonce megkezdte közel-keleti körútját I A palesztinok és Genf Szádot és Carter a részvétel lehetőségeiről Szadat egyiptomi elnök sze­rint egy jövendő genfi béke- konferencia előtt meg kell te­remteni a palesztin—j ordán államszövetség alapjait. Mi­után Izrael ellenzi a Palesztin Felezabadítási Szervezet rész­vételét a békekonferencián, „lehet más lehetőségeket ta­lálni a palesztin képviselet­re” — mondotta Szadat, egy amerikai követségnek adott interjújában. Ehhez kapcsolódik Carter a Time magazin vasárnapi szá­mában megjelent interjúja, amelyben az amerikai elnök úgy nyilatkozott, hogy hajlan­dó lenne a palesztin vezetők­kel való közvetlen tárgyaláso­kat fontolóra venni, ha azok elismernék Izraelnek az álla­mi léthez való jogát. Hozzá­fűzte azt is, hogy másfelöl szeretné, ha Begin izraeli kor­mányfő hozzájárulna-, .paiesiT, tin vezetők részvevőiéhez a genfi konferencián. Vance, az amerikai külügy­miniszter egyébként nétfő este megérkezett közel-kele:i kőr­útjának első állomására. Egyip­tomba. Elindulása előtt re­ményét fejezte ki arra, hogy 13 napos körútja során sike­rül majd lefektetnie a genfi konferencia összehívásának alapjait „Egyiptom kész békeszerző­dést kötni Izraellel és így megszüntetni a hadiállapotot a két ország között, ha Tel Aviv kivonja csapatait a megszállt arab területekről” — közölték „A Líbia ellen másfél héttel ezelőtt végrehajtott agresszió­ban az egyiptomi fél oldalán részt vett az Egyesült Államok iái’.’ .iiótíój^őTpipo-. libán Dzsallud, líbiai mi- niszterelnök. Dzsallud elmondotta, hogy az agressziót közvetlenül meg­előző időszakban Líbia fölött négy amerikai, pilóta nélküli felderítő repülőgépet lőttek le. hétfőn kairói kormánytisztvi­selők. A csapatkivonás sza­kaszosan. történhetne, de vi­szonylag rövid időn belül, pél­dául hat hónapon belül be kell fejeződnie. A békeszerződés alapján demilitarizált zónát hozhatnak létre a határövezet­ben. , Dzsallud közlése szerint a harcok kirobbanása után az Egyesült Államok úgy döntött, hogy fegyvereket szállít Egyiptomnak, „mivel-Egyiptom ereje nem volt elegendő a Lí­bia qUeni agresszióhoz”. „Nincs szándékunkban ag­ressziót elkövetni senki ellen, sem közvetve, sem közvetlenül nem lazítunk senki ellen, mert hitünk szerint a forradalom belülről fog jönni” — han­goztatta Dzsallud. Dzsallud: Az USA segített Egyiptomnak a Líbia elleni támadásban Nyugtalanító „nyugtató" Brown amerikai hadügymi­niszternek a napokban tett tá­vol-keleti villámlátogatását Washingtonban „nyugtatónak” szánták Szöul és Tokió szá­mára. Csakhogy az, ami a dél­koreai és a japán vezetők idegességét csillapította, jog­gal keltett nyugtalanságot máshol Ázsiában. Az amerikai hadügyminiszter feladata az volt, hogy részletesen meg­tárgyalja a jelenleg Dél-Ko- reában állomásozó, nukleáris fegyverekkel is felszerelt, 30 ezer főnyi amerikai száraz­földi katonaság kivonásának menetrendjét, egyben meg­nyugtassa az érdekelteket, az Egyesült Államok úgy távozik a szárazföldről, hogy marad. Való igaz: ha végrehajtják a csapatkivonást, először a második világháború óta nem lesznek amerikai szárazföldi alakulatok az ázsiai kontinen­sen. A távozást Carter még elnökjelöltként Ígérte meg és az ígéret nagy nyugtalanságot váltott ki Szöulban. A dél-ko­reai rezsim ugyanis stabilitása egyik legfontosabb pillérének éppen az 1950—53-as háború után Dél-Koreában maradt, légierővel és haditengerészet­tel együtt 42 ezer főnyi ameri­kai katonaságot tekinti. Bár az 1953-as panmindzsoni fegy­verszüneti egyezmény előírta, hogv Koreából ki kell vonni a külföldi csapatokat, az ame­rikai erők maradtak és jelen­létük a legnagyobb feszült­ségforrás a térségben. Az ázsiai erőviszonyok vál­tozásával együtt azonban módosult az Egyesült Álla­mok katonapolitikája is. A vietnami vereség után hir­dették meg az úgynevezett „szigetstratégiát”, amelynek értelmében fokozatosan visz- szavonják az amerikai erőket az ázsiai kontinenst övező szigetekre, a megmaradt szá­razföldi szövetségeseket pedig hadfelszerelésekkel és katonai segéllyel látják el. A legjel­legzetesebb példa éppen Dél- Korea. A tervek szerint a szárazföldi csapatok kivonását rendkívül lassan, négy-öt év alatt hajtanák végre, cserébe Szöul 2 milliárd dolláros kato­nai segélyt és hitelt kapna. Az indok természetesen a régi: „változatlanul fenyeget az északi kommunista veszély” és „az Egyesült Államok nem engedheti meg a távol-keleti stratégiai egyensúly felborulá­sát”. Nyilván ezt bizonyítan­dó, nyilatkozta az amerikai hadügyminiszter Tokióban: „Az Egyesült Államok szilárd elhatározása, hogy változatla­nul tevékeny szerepet kíván játszani Ázsiában.” Az amerikai csapatkivonási ígéret azonban -— mind több jel mutatja — mást is céloz. A washingtoni stratégák már régóta ösztökélik Japánt, hogy vállaljon nagyobb szerepet és ezzel együtt nagyobb terheket Ázsiában. Törekvésük sikeres­nek tűnik. Brown tokiói láto­gatásával egy időben tették közzé az új japán katonai fehér könyvet, amely kilátás­ba helyezi a szigetország had­seregének nagyarányú meny- nyiségi és minőségi fejleszté­sét, éppen az amerikai fegy­veres erők Dél-Koreából tör­ténő kivonására hivatkozva. Mi több, az amerikai hadügy­miniszter megragadta az al­kalmat és újra felmelegítette az amerikai—japán—dél-ko-. reai hármas szövetség tervét. Egy ilyen paktum, ha formá­lisan nem is hívták életre, nem egyszerűen fenntartaná, hanem fokozná a feszültséget a Távol-Keleten, a Koreai-fél­szigeten. Érthető tehát, hogy Brown távol-keleti körútját Phen- janban úgy értékelték, mint kísérletet Korea megosztottsá­gának állandósítására. A Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaság érdeklődéssel fogadta az amerikai csapatkivonási ígéretet, de már kezdettől fog­va hangoztatta fenntartásait annak részleges jellege (a lé­gierő és a haditengerészet marad) és időbeni elhúzása miatt. Ami pedig az „északi veszélyre” való washingtoni és szöuli hivatkozást illeti, Phenjanban joggal emlékez­tetnek rá, hogy a KNDK már nagyon sok javaslatot tett Dél-Koreának a bizalmatlan­ság leküzdésére, olyan párbe­szédre, amely nem véglegesíti az ország kettéosztottságát, el­lenkezőleg, közelebb visz a békés, külföldi beavatkozástól mentes egyesítéshez. Jelenleg azonban gyakorlatilag szüne­tel a párbeszéd Észak és Dél között a szöuli rezsim elutasí­tó magatartása miatt. Ez a szöuli magatartás érzékelhe­tően amerikai támogatást él­vez. A Carter-kormány, amely az emberi jogok valamifajta védelmezőjének tekinti ma­gát, megfeledkezik szépen hangzó elveiről, amikor stra­tégiai érdekeiről van szó. A Washingtonban. az emberi jogok megsértése miatt oly gvakorta bfrá't szöuli rezsim kap kétmilliárd dolláros „nyugtatót”. Zalai István A sajtófesztivál központi színpadán szovjet katonaművészek is műsort adtak. *' Szocialista horizont (5.) Mi az a Pressefest? ■JA címben megfogalmazott kérdést vendéglátóimnak, testvérlapunk, a Suhl-i Freies Wort munkatársainak tet­tem fel, miközben autónk az erfurti repülőtérről Suliiba tartott. — Majd magad is meglá­tod — valaszOitáK ti huzato­sán — s többet inem árulták el, mondván, hogy az élmé­nyeket megiepettsneií szán­jak. Az igazság az, hogy volt aémi fogalmam a Pressefest, a sajtofesztivál mioenlétéről, hiszen a minőén evoen meg­rendezett úmiepről visszatérő kollégáim sokat meséltek. Ezek az entepzelestit — amint ké­sőbb kiuerült — túl általáno­sak voltak. Pressefest-törté- neteket nem lehet csak úgy eimeseini, legieijeob érzékel­tetni az ünnep Hangulatát... Pirul a pecsenye Minden évijén' * egy* nyári hétvége Suhlbau a lesztivalé. A gazdag program elválaszt­hatatlan a szaoad tértől, a jó időtől. Mind tartaimáoan, mind formájaoan igazi ün­nep ... NDK-beli testvérmegyénk székneiye, Suhl már pentek délután az ünnepi készülődés képét mutatta. Mint megtud­tam, ezek már csak az utolsó simítások voltak, a felkészülés nagyja már hónapokkal ez­előtt megkezdődött. A háza­kon mindenütt zászlók, színes transzparensek. A legforgal­masabb utcákon alkalmi el­árusító bódék sorát csinosít­ják. Kapható itt minden, mint egy jó vásárban, emlék­tárgyaktól a porcelánig, a táskáktól a játékokig. Megér­kezett a Luna-park, szerelik a dodzsem sátrának színes égőit, már próbakört I fut a körhinta, a robogó, s csattog­nak a légpuskák a céllövöldé­ben. A vendéglátóipar sátrai­ban, melyekkel" lépten-nyo- mon találkozunk, teljes az üzem, magasra száll a fasze­nes rostsütő füstje, pirul az Illatos türingiai kolbász és a hús. A csaposok fáradhatat­lanul töltik a korsók végelát­hatatlan sorát, mindenütt friss, a nagy meleg ellenére is kellemesen hideg sörrel. A főtéren már elkészült a hatalmas szabadtéri színpad. Színes feliratok hirdetik: o Freies Wort 25 éve — az olvasókkal az olvasókért! Alatta, hogy huszonharmad- szor rendezik meg az ünnepet. Egy másik jubileum jelzése: Suhl, a megyeszékhely 450 éves. A transzparensek fölött nagy vörös csillag, benne a hatvanas szám a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom közelgő évfordulójára utal. Az idei sajtóünnep e jubileu­mok jegyében zajlik. Fél évezred forgataga Szombaton reggel már ha­talmas tömeg kavarog a sát­rak, bódék körül, kiránduló családok lepik el a városi park pázsitját. Mindenütt ze­ne, zene, vidámság. Különö­sen nagy a forgalom a szoli­daritási bazár körül. ® Szinte kapkodják a tombolajegyeket. Az árusok a Freies Wort munkatársai, a lap aktivistái. A nyeremények beváltását nagy derültség kíséri. A sze­rencsés ezer féle aprócikk közül választhat, gyerekjáték­tól a harapófogóig. A játék célja azonban komoly. A be­folyt pénzt a szabadságukért küzdő népek szolidaritási alapjára utalják át A közönség rengeteg pro­dukció között választhat. Mindenki megtalálhatja a kedvére valót: az egyik szín­padon rézfúvós hangverseny — sramlizenét játszanak —, a másikon disco-programnak tapsolnak. Játékos és komoly sportvetélkedők ígérnek egész napos szórakozást Dél felé a nyüzsgő sokada- lom a főútvonalak köré ren- , (jeződijk fanfárok, dobok hangja je)$i„ aa . ünnepi felvo­nulás kezdetét. A karnevál jelmezes fevonulói a város csaknem fél évezredes törté­nelmét elevenítik meg. Elvo­nulnak a nézők gyűrűjében korhű középkori ruhákban és szerszámokkal a thüringiai pásztorok, favágók, bányá­szok, lovakon, fegyveresek kí­séretében a fényes ruhájú fő­urak, dámák. Vadászhadukat kopók csaholása kíséri. Meg­elevenedik az ötszáz éves zöldség- és kézművespiac, be­mutatják itt a városi polgár­ság színes viseletéit. Nagy taps kíséri a kocsin érkező fegyverkovácsot Suhl város jelképét, akit munka közben láthat a közönség. A színes kavalkád további részében a forradalmi hagyo­mányok elevenednek meg, a nagy német parasztháború felkelőitől az 1918-as munkás­forradalmak résztvevőin át az antifasiszta harc szimbólu­maiig. A felszabadulásra szov­jet katonák egy csoportjának menete emlékeztet. A további élőképek az ország és Suhl fejlődésének legfontosabb ál­lomásait mutatják be, majd a város és környékének iparát, mezőgazdaságát, kulturális és sportéletét reprezentáló fel­vonulók következtek, a majd két órán át tartó fölvonulás végén. Ezután megtelnek az utak, hömpölyög a közönség. Énekel a közönség Estére a főtéri szabadtéri színpad körül gyülekezik a nézősereg. Az ülőhelyekre meghívók szólnak: itt foglal­nak helyet a megye és a város vezetői, a testvérmegyékből érkezett díszvendégek, az üzemekben kiemelkedően dol­gozó szocialista brigádok, va­lamint a Freies Wort régi levelezői. (Ez utóbbiakat egyébként a lap családtagjaik­kal együtt ebéden látta ven­dégül, s ajándékokkal kedves­kedett nekik.) A fesztivál hi­vatalos megnyitója, Helmuth Linke főszerkesztő üdvözlő szavai után az NDK-ban ál­lomásozó szovjet alakulatok egvik művészegyüttese ad műsort. A katonakórus, a tán­cosok és szólisták nagy sikert, aratnak: a forró hangulatot jellemzi, hogy a műsor végén a közönség együtt énekli a Kalinkát az előadókkal. Légből kapott virágok A vasárnapi program fény­pontja a megyei gálaest, be­vezetőül a tér felett három­szor elhúzó repülőgép egy tonna virágot szar szét a kö­zönségre. Ezután kezdődik a színvonalas műsor melyben fellépnek a lipcsei rádió tánc- zenekara, a pozsonyi televízió balettkara, számos vendég­énekes, köztük az NDK-ban is népszerű Kovács Kati —, valamint humoristák, akroba­ták — valamennyien neves hazai és külföldi művészem A legnagyobb sikere kétség­telenül az NDK két legismer­tebb táncdalénekesének, Mo­nika Hauff és Klaus-Dieter Henkler által előadott Freies W ort-indulónak van, melyet a közönség együtt dalol — számtalan újrázással — az előadókkal. A program második része meglepetést tartogat: vidám vetélkedőt vív egymással a suhliak szovjet testvérmegyé­jéből, Kalugából érkezett mun­kások válogatottja egy helyi üzem brigádjával. A feladatok megoldását: a szoljanka és a türingiai krumpligombóc meg- főzését, az alkalmi kórus fel­lépését és a fafűrészelő ver­senyt nagy derültség és taps kíséri. A szoros küzdelemben a vendéglátók győznek ugyan egy ponttal, de a vetélkedő minden résztvevője kap aján­dékba egy hatalmas sonne- bergi játékmackót. A gálaest a Nagy Október jubileumát éltető léggömbök fölbocsátásá­val és színpompás tűzijáték­kal zárul. A fesztivál vidám zsivaja csak éjfél után csen­desül eL Vendégek a vendéglátók Másnap megtudjuk, a két nap alatt mintegy 120 ezer ember fordult meg a város­ban, ez pedig rekordnak szá­mít. A gyors statisztikák az elfogyasztott sült kolbászok, hússzeletek százezreiről, több ezer hektó sörről szólnak, rendbontásra nem került sor, csupán néhányan fürödtek meg a városi szökőkútban. A munkába indulókat az utcákon már tisztaság fogad­ta, a városgazdálkodási válla­lat munkásai hajnalig takarí­tottak. Az ünnep utáni nap őket, valamint az ellátásban részt vevőket: pincéreket, csa­posokat, rendezőket — több mint 800 embert — a városi sportpalotában vacsorán látta vendégül a szerkesztőség, ahol, mivel előző nap nem volt rá módjuk — végignéz-, h ették a gálaműsor legsikere­sebb számait.... A mozaikból remélem össze­áll a kép, s az olvasó is elkép­zeli ezek után: mi az a Pres­sefest. Mészáros János

Next

/
Oldalképek
Tartalom