Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-02 / 180. szám
2 1977. AUGUSZTUS 2., KEDD A Pravda a helsinki értekezlet évfordulójáról A két évvel ezelőtt, augusztus 1-ón Helsinkiben befejeződött európai biztonsági és együttműködési értekezlet évfordulójáról emlékezett meg a moszkvai Pravda hétfői vezércikke. Az SZKP KB lapja megállapítja: „Fennállásának hat évtizede alatt a szovjet állam külpolitikájának fő célja a béke és a biztonság országunk és a földkerekség számára történő biztosítása volt és marad. A lenini békepolitika megválósí tásakor sikerült eltávolodni a nukleáris háború veszélyétől, a béke megbízhatóbbá vált. Az enyhülési folyamat, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élését szabályozó elvek, az átfogó egyenjogú együttműködés tartósan a nemzetközi élet részévé vált. Ehhez nem kis mértékben járult hozzá a két évvel ezelőtt befejeződött európai biztonsági és együttműködési értekezlet sikere. Egészében javult a helyzet a kontinensen az elmúlt két év alatt. Bizonyos haladás történt az európai államok közötti politikai, gazdasági, kulturális és egyéb kapcsolatok fejlődésében. Jó példával jár elöl a záródokumentum ajánlásainak következetes megvalósításában a Szovjetunió. Meggyőző bizonyítéka ennek aa államközi kapcsolatok Helsinkiben elfogadott tíz alapelvének az új szovjet alkotmány tervezetébe történt felvétele-” Ellentmondásos hírek Etiópiából Továbbra is áttekinthetetlen az Etiópia délnyugati területein kialakult helyzet. Az Ad- disz Abeba-i rádió azt jelentette, hogy a Szomáliái hadsereg egységei páncélosokkal, repülőgépekkel és tüzérségi fegyverekkel támadják az ország északnyugati térségeit. A Szomáliái támadás a jelentés szerint súlyos veszteségeket okozott a polgári lakosság, mjndenekelőtt az idősek, a nők és a gyermekek között. Az etiópiaiak legutóbb azt közölték, hogy az elmúlt napokban Harrar és Bale tartományokban megölték a reguláris Szomáliái hadsereg több mint 500 katonáját. Szomália viszont tagadja, hogy reguláris egységei részt vennének az etiópiai harcokban és továbbra is nyugat-szomáliai felsza- badítási frontról beszél. Vonce megkezdte közel-keleti körútját I A palesztinok és Genf Szádot és Carter a részvétel lehetőségeiről Szadat egyiptomi elnök szerint egy jövendő genfi béke- konferencia előtt meg kell teremteni a palesztin—j ordán államszövetség alapjait. Miután Izrael ellenzi a Palesztin Felezabadítási Szervezet részvételét a békekonferencián, „lehet más lehetőségeket találni a palesztin képviseletre” — mondotta Szadat, egy amerikai követségnek adott interjújában. Ehhez kapcsolódik Carter a Time magazin vasárnapi számában megjelent interjúja, amelyben az amerikai elnök úgy nyilatkozott, hogy hajlandó lenne a palesztin vezetőkkel való közvetlen tárgyalásokat fontolóra venni, ha azok elismernék Izraelnek az állami léthez való jogát. Hozzáfűzte azt is, hogy másfelöl szeretné, ha Begin izraeli kormányfő hozzájárulna-, .paiesiT, tin vezetők részvevőiéhez a genfi konferencián. Vance, az amerikai külügyminiszter egyébként nétfő este megérkezett közel-kele:i kőrútjának első állomására. Egyiptomba. Elindulása előtt reményét fejezte ki arra, hogy 13 napos körútja során sikerül majd lefektetnie a genfi konferencia összehívásának alapjait „Egyiptom kész békeszerződést kötni Izraellel és így megszüntetni a hadiállapotot a két ország között, ha Tel Aviv kivonja csapatait a megszállt arab területekről” — közölték „A Líbia ellen másfél héttel ezelőtt végrehajtott agresszióban az egyiptomi fél oldalán részt vett az Egyesült Államok iái’.’ .iiótíój^őTpipo-. libán Dzsallud, líbiai mi- niszterelnök. Dzsallud elmondotta, hogy az agressziót közvetlenül megelőző időszakban Líbia fölött négy amerikai, pilóta nélküli felderítő repülőgépet lőttek le. hétfőn kairói kormánytisztviselők. A csapatkivonás szakaszosan. történhetne, de viszonylag rövid időn belül, például hat hónapon belül be kell fejeződnie. A békeszerződés alapján demilitarizált zónát hozhatnak létre a határövezetben. , Dzsallud közlése szerint a harcok kirobbanása után az Egyesült Államok úgy döntött, hogy fegyvereket szállít Egyiptomnak, „mivel-Egyiptom ereje nem volt elegendő a Líbia qUeni agresszióhoz”. „Nincs szándékunkban agressziót elkövetni senki ellen, sem közvetve, sem közvetlenül nem lazítunk senki ellen, mert hitünk szerint a forradalom belülről fog jönni” — hangoztatta Dzsallud. Dzsallud: Az USA segített Egyiptomnak a Líbia elleni támadásban Nyugtalanító „nyugtató" Brown amerikai hadügyminiszternek a napokban tett távol-keleti villámlátogatását Washingtonban „nyugtatónak” szánták Szöul és Tokió számára. Csakhogy az, ami a délkoreai és a japán vezetők idegességét csillapította, joggal keltett nyugtalanságot máshol Ázsiában. Az amerikai hadügyminiszter feladata az volt, hogy részletesen megtárgyalja a jelenleg Dél-Ko- reában állomásozó, nukleáris fegyverekkel is felszerelt, 30 ezer főnyi amerikai szárazföldi katonaság kivonásának menetrendjét, egyben megnyugtassa az érdekelteket, az Egyesült Államok úgy távozik a szárazföldről, hogy marad. Való igaz: ha végrehajtják a csapatkivonást, először a második világháború óta nem lesznek amerikai szárazföldi alakulatok az ázsiai kontinensen. A távozást Carter még elnökjelöltként Ígérte meg és az ígéret nagy nyugtalanságot váltott ki Szöulban. A dél-koreai rezsim ugyanis stabilitása egyik legfontosabb pillérének éppen az 1950—53-as háború után Dél-Koreában maradt, légierővel és haditengerészettel együtt 42 ezer főnyi amerikai katonaságot tekinti. Bár az 1953-as panmindzsoni fegyverszüneti egyezmény előírta, hogv Koreából ki kell vonni a külföldi csapatokat, az amerikai erők maradtak és jelenlétük a legnagyobb feszültségforrás a térségben. Az ázsiai erőviszonyok változásával együtt azonban módosult az Egyesült Államok katonapolitikája is. A vietnami vereség után hirdették meg az úgynevezett „szigetstratégiát”, amelynek értelmében fokozatosan visz- szavonják az amerikai erőket az ázsiai kontinenst övező szigetekre, a megmaradt szárazföldi szövetségeseket pedig hadfelszerelésekkel és katonai segéllyel látják el. A legjellegzetesebb példa éppen Dél- Korea. A tervek szerint a szárazföldi csapatok kivonását rendkívül lassan, négy-öt év alatt hajtanák végre, cserébe Szöul 2 milliárd dolláros katonai segélyt és hitelt kapna. Az indok természetesen a régi: „változatlanul fenyeget az északi kommunista veszély” és „az Egyesült Államok nem engedheti meg a távol-keleti stratégiai egyensúly felborulását”. Nyilván ezt bizonyítandó, nyilatkozta az amerikai hadügyminiszter Tokióban: „Az Egyesült Államok szilárd elhatározása, hogy változatlanul tevékeny szerepet kíván játszani Ázsiában.” Az amerikai csapatkivonási ígéret azonban -— mind több jel mutatja — mást is céloz. A washingtoni stratégák már régóta ösztökélik Japánt, hogy vállaljon nagyobb szerepet és ezzel együtt nagyobb terheket Ázsiában. Törekvésük sikeresnek tűnik. Brown tokiói látogatásával egy időben tették közzé az új japán katonai fehér könyvet, amely kilátásba helyezi a szigetország hadseregének nagyarányú meny- nyiségi és minőségi fejlesztését, éppen az amerikai fegyveres erők Dél-Koreából történő kivonására hivatkozva. Mi több, az amerikai hadügyminiszter megragadta az alkalmat és újra felmelegítette az amerikai—japán—dél-ko-. reai hármas szövetség tervét. Egy ilyen paktum, ha formálisan nem is hívták életre, nem egyszerűen fenntartaná, hanem fokozná a feszültséget a Távol-Keleten, a Koreai-félszigeten. Érthető tehát, hogy Brown távol-keleti körútját Phen- janban úgy értékelték, mint kísérletet Korea megosztottságának állandósítására. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság érdeklődéssel fogadta az amerikai csapatkivonási ígéretet, de már kezdettől fogva hangoztatta fenntartásait annak részleges jellege (a légierő és a haditengerészet marad) és időbeni elhúzása miatt. Ami pedig az „északi veszélyre” való washingtoni és szöuli hivatkozást illeti, Phenjanban joggal emlékeztetnek rá, hogy a KNDK már nagyon sok javaslatot tett Dél-Koreának a bizalmatlanság leküzdésére, olyan párbeszédre, amely nem véglegesíti az ország kettéosztottságát, ellenkezőleg, közelebb visz a békés, külföldi beavatkozástól mentes egyesítéshez. Jelenleg azonban gyakorlatilag szünetel a párbeszéd Észak és Dél között a szöuli rezsim elutasító magatartása miatt. Ez a szöuli magatartás érzékelhetően amerikai támogatást élvez. A Carter-kormány, amely az emberi jogok valamifajta védelmezőjének tekinti magát, megfeledkezik szépen hangzó elveiről, amikor stratégiai érdekeiről van szó. A Washingtonban. az emberi jogok megsértése miatt oly gvakorta bfrá't szöuli rezsim kap kétmilliárd dolláros „nyugtatót”. Zalai István A sajtófesztivál központi színpadán szovjet katonaművészek is műsort adtak. *' Szocialista horizont (5.) Mi az a Pressefest? ■JA címben megfogalmazott kérdést vendéglátóimnak, testvérlapunk, a Suhl-i Freies Wort munkatársainak tettem fel, miközben autónk az erfurti repülőtérről Suliiba tartott. — Majd magad is meglátod — valaszOitáK ti huzatosán — s többet inem árulták el, mondván, hogy az élményeket megiepettsneií szánjak. Az igazság az, hogy volt aémi fogalmam a Pressefest, a sajtofesztivál mioenlétéről, hiszen a minőén evoen megrendezett úmiepről visszatérő kollégáim sokat meséltek. Ezek az entepzelestit — amint később kiuerült — túl általánosak voltak. Pressefest-törté- neteket nem lehet csak úgy eimeseini, legieijeob érzékeltetni az ünnep Hangulatát... Pirul a pecsenye Minden évijén' * egy* nyári hétvége Suhlbau a lesztivalé. A gazdag program elválaszthatatlan a szaoad tértől, a jó időtől. Mind tartaimáoan, mind formájaoan igazi ünnep ... NDK-beli testvérmegyénk székneiye, Suhl már pentek délután az ünnepi készülődés képét mutatta. Mint megtudtam, ezek már csak az utolsó simítások voltak, a felkészülés nagyja már hónapokkal ezelőtt megkezdődött. A házakon mindenütt zászlók, színes transzparensek. A legforgalmasabb utcákon alkalmi elárusító bódék sorát csinosítják. Kapható itt minden, mint egy jó vásárban, emléktárgyaktól a porcelánig, a táskáktól a játékokig. Megérkezett a Luna-park, szerelik a dodzsem sátrának színes égőit, már próbakört I fut a körhinta, a robogó, s csattognak a légpuskák a céllövöldében. A vendéglátóipar sátraiban, melyekkel" lépten-nyo- mon találkozunk, teljes az üzem, magasra száll a faszenes rostsütő füstje, pirul az Illatos türingiai kolbász és a hús. A csaposok fáradhatatlanul töltik a korsók végeláthatatlan sorát, mindenütt friss, a nagy meleg ellenére is kellemesen hideg sörrel. A főtéren már elkészült a hatalmas szabadtéri színpad. Színes feliratok hirdetik: o Freies Wort 25 éve — az olvasókkal az olvasókért! Alatta, hogy huszonharmad- szor rendezik meg az ünnepet. Egy másik jubileum jelzése: Suhl, a megyeszékhely 450 éves. A transzparensek fölött nagy vörös csillag, benne a hatvanas szám a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő évfordulójára utal. Az idei sajtóünnep e jubileumok jegyében zajlik. Fél évezred forgataga Szombaton reggel már hatalmas tömeg kavarog a sátrak, bódék körül, kiránduló családok lepik el a városi park pázsitját. Mindenütt zene, zene, vidámság. Különösen nagy a forgalom a szolidaritási bazár körül. ® Szinte kapkodják a tombolajegyeket. Az árusok a Freies Wort munkatársai, a lap aktivistái. A nyeremények beváltását nagy derültség kíséri. A szerencsés ezer féle aprócikk közül választhat, gyerekjátéktól a harapófogóig. A játék célja azonban komoly. A befolyt pénzt a szabadságukért küzdő népek szolidaritási alapjára utalják át A közönség rengeteg produkció között választhat. Mindenki megtalálhatja a kedvére valót: az egyik színpadon rézfúvós hangverseny — sramlizenét játszanak —, a másikon disco-programnak tapsolnak. Játékos és komoly sportvetélkedők ígérnek egész napos szórakozást Dél felé a nyüzsgő sokada- lom a főútvonalak köré ren- , (jeződijk fanfárok, dobok hangja je)$i„ aa . ünnepi felvonulás kezdetét. A karnevál jelmezes fevonulói a város csaknem fél évezredes történelmét elevenítik meg. Elvonulnak a nézők gyűrűjében korhű középkori ruhákban és szerszámokkal a thüringiai pásztorok, favágók, bányászok, lovakon, fegyveresek kíséretében a fényes ruhájú főurak, dámák. Vadászhadukat kopók csaholása kíséri. Megelevenedik az ötszáz éves zöldség- és kézművespiac, bemutatják itt a városi polgárság színes viseletéit. Nagy taps kíséri a kocsin érkező fegyverkovácsot Suhl város jelképét, akit munka közben láthat a közönség. A színes kavalkád további részében a forradalmi hagyományok elevenednek meg, a nagy német parasztháború felkelőitől az 1918-as munkásforradalmak résztvevőin át az antifasiszta harc szimbólumaiig. A felszabadulásra szovjet katonák egy csoportjának menete emlékeztet. A további élőképek az ország és Suhl fejlődésének legfontosabb állomásait mutatják be, majd a város és környékének iparát, mezőgazdaságát, kulturális és sportéletét reprezentáló felvonulók következtek, a majd két órán át tartó fölvonulás végén. Ezután megtelnek az utak, hömpölyög a közönség. Énekel a közönség Estére a főtéri szabadtéri színpad körül gyülekezik a nézősereg. Az ülőhelyekre meghívók szólnak: itt foglalnak helyet a megye és a város vezetői, a testvérmegyékből érkezett díszvendégek, az üzemekben kiemelkedően dolgozó szocialista brigádok, valamint a Freies Wort régi levelezői. (Ez utóbbiakat egyébként a lap családtagjaikkal együtt ebéden látta vendégül, s ajándékokkal kedveskedett nekik.) A fesztivál hivatalos megnyitója, Helmuth Linke főszerkesztő üdvözlő szavai után az NDK-ban állomásozó szovjet alakulatok egvik művészegyüttese ad műsort. A katonakórus, a táncosok és szólisták nagy sikert, aratnak: a forró hangulatot jellemzi, hogy a műsor végén a közönség együtt énekli a Kalinkát az előadókkal. Légből kapott virágok A vasárnapi program fénypontja a megyei gálaest, bevezetőül a tér felett háromszor elhúzó repülőgép egy tonna virágot szar szét a közönségre. Ezután kezdődik a színvonalas műsor melyben fellépnek a lipcsei rádió tánc- zenekara, a pozsonyi televízió balettkara, számos vendégénekes, köztük az NDK-ban is népszerű Kovács Kati —, valamint humoristák, akrobaták — valamennyien neves hazai és külföldi művészem A legnagyobb sikere kétségtelenül az NDK két legismertebb táncdalénekesének, Monika Hauff és Klaus-Dieter Henkler által előadott Freies W ort-indulónak van, melyet a közönség együtt dalol — számtalan újrázással — az előadókkal. A program második része meglepetést tartogat: vidám vetélkedőt vív egymással a suhliak szovjet testvérmegyéjéből, Kalugából érkezett munkások válogatottja egy helyi üzem brigádjával. A feladatok megoldását: a szoljanka és a türingiai krumpligombóc meg- főzését, az alkalmi kórus fellépését és a fafűrészelő versenyt nagy derültség és taps kíséri. A szoros küzdelemben a vendéglátók győznek ugyan egy ponttal, de a vetélkedő minden résztvevője kap ajándékba egy hatalmas sonne- bergi játékmackót. A gálaest a Nagy Október jubileumát éltető léggömbök fölbocsátásával és színpompás tűzijátékkal zárul. A fesztivál vidám zsivaja csak éjfél után csendesül eL Vendégek a vendéglátók Másnap megtudjuk, a két nap alatt mintegy 120 ezer ember fordult meg a városban, ez pedig rekordnak számít. A gyors statisztikák az elfogyasztott sült kolbászok, hússzeletek százezreiről, több ezer hektó sörről szólnak, rendbontásra nem került sor, csupán néhányan fürödtek meg a városi szökőkútban. A munkába indulókat az utcákon már tisztaság fogadta, a városgazdálkodási vállalat munkásai hajnalig takarítottak. Az ünnep utáni nap őket, valamint az ellátásban részt vevőket: pincéreket, csaposokat, rendezőket — több mint 800 embert — a városi sportpalotában vacsorán látta vendégül a szerkesztőség, ahol, mivel előző nap nem volt rá módjuk — végignéz-, h ették a gálaműsor legsikeresebb számait.... A mozaikból remélem összeáll a kép, s az olvasó is elképzeli ezek után: mi az a Pressefest. Mészáros János
