Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-20 / 169. szám

1977. JÚLIUS 20.. SZERDA A könyv nem dísztárgy A egyik KÖZELMÚLTBAN az vidéki bútoráruház­ban adtak jó tanácsokat a mo­dem lakások berendezéséhez. Lehettek vagy ötvenen az ér­deklődők, elsősorban fiatal házasok vagy házasulni szán­dékozók, akik jövendő ottho­nuk kialakításához reméltek segítséget a szakembertől. Hogy mi köze van egy ilyen lakberendezési tanács­adásnak a könyvhöz, az ol­vasáshoz? Sajnos, sok. Illet­ve kevés. Miért? Íme néhány jó tanács: ha warn már zöld és sárga színű könyvünk, jól mu­tat mellettük a piros színű. Vagy: polconként elég, ha hat- nyolc könyvet helyezünk el, a többi helyet töltsük ki ke­rámiatárgyakkal, s más apró díszekkel. És így tovább. Vagyis: ennek a lakberende­zőnek a könyv csupán szo­badísz és semmi más. Sajnos, nem ő az egyetlen, aki ezt az elvet vallja. Elég gyakran megfordulok falu­sai házakban, nem régimódi, nádfedeles kunyhókban, ha­nem nemrég épült, modem, manzárdtetős épületcsodák­ban, amelyekben a rádió, a televízió, a magnetofon és a legkülönbözőbb elektromos háztartási gép mellett egyre több könyv is található. Ez feltétlenül dicsérendő dolog. Még akkor is, ha ezeknek a könyveknek nagy részét ez ideig nem olvasta tulajdono­suk. i A NAPOKBAN az együk termelőszövetkezet szakem­berének a lakásán jártam. Modem ház, modernül beren­dezett szobák, a bútorok ta­lán éppen abból az áruház­ból kerültek ide, ahol azt a bizonyos lakberendezési szak- tanácsadást hallgattam végig. Kék, sárga, piros és zöld könyvek sorakoztak egymás mellett a polcokon, kitűnő színhatást keltve. Akaratla­nul is megjegyeztem: — Látom, szereti a könyve­ket .. — Ugye, jól mutatnak? — kérdezett vissza büszkén há­zigazdám. Aztán bizalmasan megsúgta: — A feleségem-, nek kifinomult ízlése van. Kernekül össze tudja válogat­ni a legszebb könyveket. Aki eljön hozzánk, megcsodálj" ezt a könyvfálat. Én ugyan nem kedvelem túlságosan, de nem bánom, ha az asszony összevásárolja őket, mert ez a fal feldobja az egész szo­bát. .. A könyvvásárlásról készí­tett statisztika az ilyen pél­dákról nem beszél. Pedig nem ez az ismerősöm az egyet­len, aki a könyvet elsősor­ban szobadíszként vásárolj^ és nem azért, hogy elolvassa ezt vagy azt a könyvet. Én mégsem törnék pálcát az ilyen könyvvásárlák felett. Bízom abban, hogy előbb vagy utóbb, életének nehéz vagy éppen üres óráiban majd a kezébe is veszi valamelyi aranyozott díszítésű könyvét, s ha egyszer beleolvas, rájön arra is, hogy a könyv nem szobadísznek készül. Termé­szetesen, ezt a fordulatot csak a véletlenre bízni nem lehet és nem is szabad, JÓ PROPAGANDA. Ez az, ami szükséges ahhoz, hogy a könyv — legyen az regény, versgyűjtemény, útleírás, vagy éppen szakkönyv — betölt­hesse eredeti hivatását: ta­nítsa és szórakoztassa azt, aki elolvassa. De vajon hogy is állunk mi a könyvek propa­gálásával? Az igazság az, hogy nincs sok d icsekednivalónk. Még a hivatásos propaganda sem áll feladata magaslatán. A hatónkban megjelent köny­vek többségéről elsősorban csak a folyóiratokban és a szaksajtóban jelenik meg kri­tika. A folyóiratok és a szak­sajtó viszont meglehetősen szűk kört ölél fel. És job­bára azokat, akik a könyve­ket azért veszik meg. hogy ol­vassák. Az átlagolvasó ezeket az újságokat nem vásárolja. Maradnak a napilapok, ame­lyek azonban helyszűke miatt leginkább csak recenziókra vállalkoznak. Hogy azt is mely művekről írják, a legtöbb eset­ben teljesen esetleges. A kérdés, azt hiszem, jo­gos: hogyan vásárol ma köny­vet egy átlagolvasó? Az egyik módja: ismerőseitől véle­ményt hall erről vagy arról a műről, s megveszi. A másik: a napilapok 6zűk szavú re­cenzióira bízza magát, s an­nak alapján dönt. A harma­dik: bemegy a könyvesbolt­ba, s a már általa ismert és jónak tartott szerzőtől kér könyvet. A negyedik: rábíz­za magát a könyvüzlet eladó­jára, s csak témájában jelöli meg, hogy milyen könyvet szeretne. Az ötödik: találom­ra belelapoz a polcokra tett könyvekbe és amelyikben a legérdekesebb részekre buk­kan, azt vásárolja meg. És so­rolhatnánk még hosszan a könyvvásárlás ma még eléggé gyakori — de mindenképpen esetleges — módját. MI LEHET A MEGOLDÁS? A dolog kétoldalú. Az egyik: rendszeresebbé, átfogóbbá tenni a napilapok könyvkri­tikáit és recenzióit. Ez a köny- nyebb feladat. A másik: a nem hivatásos propaganda fokozása. Mire gondolok? A népművelőktől a pedagógu­sokon át mindazokig, akik szeretik és olvassák a jó köny­veket, adják tovább barátaik­nak, ismerőseiknek, munka­társaiknak és tanítványaik­nak: milyen könyveket «Ol­vastak, mit, miért érdemes megvenniük, vagy éppen ki­kölcsönözni a könyvtárból. Nemcsak a jó bornak kell cégér, a jó könyvnek is, kü­lönösen napjaink magyar és külföldi irodalmának. Mert Mikszáthot. Móriczot, Jókait és a külföldi klasszikusok egy részét többé-kevésbé ismerik már az emberek. A mai vers-, próza- és drámairodalom azonban még mindig nem ta­lálta meg érdeme szerinti helyét az átlagolvasók köré­ben. Pedig elsősorban ez az' irodalom az, vagy legalábbis kellene, hogy az legyen, amely segít eligazodni napjaink sok­színű és bonyolult világában, segít megismerni a dolgok ösz- szefüggéseit csakúgy, mint ön­magunkat. AZ EGYIK OLVASÓTÁ­BOR fiatal résztvevői a na­pokban arról adtak számot egymásnak, mit jelent nekik a könyv. íme néhány válasz: A könyv jó barát, amely szó­rakoztatva tanít. A jó könyv maradandó élmény. A szép könyv segít maradandóvá tenni az olvasás élményét. Mindebből világosan követ­kezik: a szép könyv sem le­het soha dísztárgy; értékét nem külalakja, hanem tar­talma adja, amelyhez csalt úgy juthat hozzá az ember, ha el is olvassa a szép köny­veket. Prukner Pál Iskolából az üzembe Pest megyében az idén két­ezer szakmunkástanuló fejez­te be a tanévet, közülük mintegy kétszázan kitűnő, je­les, illetve jó eredménnyel. A kétszáz ifjúmunkásnak jutal­makat, emlékplaketteket adtak át azon az ünnepségen, ame­lyet Cegléden a művelődési központban tartottak. Czinege Imre, a 203. számú Ipari Szak­munkásképző Intézet igazgató­ja köszöntötte az avatóünnep­ségen az ifjúmunkásokat, aki­ket ezzel a vállalatok gond­jaira bízott. Olyan hagyományt ápolnak ezzel az ünnepélyes aktussal, amelyet a vasasszakszervezet már évék óta gyakorol. Szeret­nék, ha a kezdő szakmunká­sokkal való törődésnek ez a formája kiterjedtebbé válna, ezért tervezik, hogy a jövőben a helyi szakmunkásképző isko­lák is tartanak hasonló avató­ünnepséget, amelyre meghív­ják majd a fiatalok leendő munkáltatóit, az iskolával kapcsolatban, álló vállalatok képviselőit. Segítenek a vállalatok és a termelőszövetkezetek Iskolák nyári karbantartása a szentendrei járásban A nyári szünidőben a diákok távollétét kihasználva az isko­lákban karbantartási, felújítá­si munkálatok folynak. A szent­endrei járás üzemei és terme­lőszövetkezetei segítséget nyúj­tanak abban, hogy szeptember 1-től tiszta, rendes, kulturált környezetben kezdődhessen a tanítás. Budakalászon a Martinovics úti általános iskola négy tan­teremmel bővül. Az építkezés mellett a hagyományos kar­bantartási munkák is folynak, amelyeket a budakalászi köz­ségi tanács költségvetési üzeme irányít. A bővítés csak október , elejére fejeződik be, de szep­tembertől a tanítás .az iskola régi termeiben zavartalanul elkezdődik. Az új, nyolctanter­mes általános iskola építéséhez a községi tanács a Budakalászi Lenfonótól vár segítséget., A dunabogdányi általános is­kolának szocialista szerződése van a dunabogdányi Úttörő Tsz-szel. A tagság meszeli ki és takarítja az iskolát. Leányfalun az iskola felújí­tási munkáiban a község lakos­sága nyolcezer forint értékű társadalmi munkával segített. Az óvoda, a napközi otthon padlócseréjét a BÉSZKU végzi el. Tahitótfalu általános iskolá­jának hagyományos nyári ja­vításait, a meszelést, a vízve­zeték felújítását a Kék-Duna Szakszövetkezet kivitelezi. A szövetkezet az elmúlt évben is nagyon sokat segített a két új tanterem felépítésében. Kom­munista szombatokon, mintegy 350 ezer forint értékű munkát végeztek a szövetkezet dolgo­zói. Szentendrén a Bajcsy-Zsi­linszky úti általános iskola már évekkel ezelőtt szerződést kö­tött a Szentendrei Ipari Szövet­kezettel. A szövetkezet 3 évvel ezelőtt létrehozott Lakitelek- Tőserdőn egy negyven szemé­lyes tábort, amelyben idén a Rákóczi úti iskola diákjai is üdülhetnek tíznapos turnusok­ban. A szövetkezet minden év­ben se^ít a karbantajrtási mun­kálatoknál. A Lenin úti álta­lános iskola tatarozását a Du­nakanyar- Tsz vállalta. A szö­vetkezet dolgozói állítják fel az i iskola udvarán azt a faházat., amely a jövő tanévben a men­zának és a napközi otthonnak ad helyet. A Rákóczi úti álta­lános iskola felújítása már be­fejeződött. A belső festést, a vízhálózat felújitását, korsze­rűsítését a Pest megyei Fém­ipari és Kéziszerstómgyártó Vállalat szolgáltató gyáregysé­ge kivitelezte. A nyílászárókat pedig a BÉ^ZKÜ cserélte ki. A járás iskoláinak jelentős része még mindig kisiparosokkal dol­goztat. Égetően szükség volna a gyárak, szövetkezetek inten­zívebb segítségére és még több társadalmi munkára. P. Z. Tárlatok Nagymaroson és Vácott A Képzőművészeti Főiskola növendékeinek bemutatkozása A Képzőművészeti Főiskola hallgatóinak nyári tárlata jú­lius 25-ig tekinthető meg a nagymarosi művelődési ház­ban. A váci nyári tárlat augusztus 14-ig várja látogatóit, hétfő ki­vételével, naponta 10-től 18 óráig a Vak Bottyán Múzeum Fő téri kiállítótermében. Mesterek távoznak, jelöltek jönnek, s mi nézők figyel­jük: vajon a porondra lépő nemzedék rendelkezik-e meg­felelő emberi komolysággal, művészi elszántsággal, szak­mai tudással, hogy átvegye, gyarapítsa képi kultúránk ha­talmas örökségét? E kérdés Nagymaroson lepi meg azt, aki a művelődési háziba lép, ahol július 25-ig láthatja a Képzőművészeti Főiskola hall­gatóinak közös kiállítását Érdemben annyit válaszol­hatunk, hogy általánosan ma­gas a szakmai tudás. Színér­zék, pallérozott vonalvezetés, kompozíciós rend jellemzi a műveket, nem lógnak ki a biztató átlagból hibás szem­léletet tükröző rossz megol­dások. Annak is örülhetünk, hogy nem érzékelünk direkt hatásokat, ‘ mesterek és ta­nítványok teendője most éle­sebben válik el egymástól, minit Barcsay, Bemáth, Szönyi idejében. Igaz, most hiány­zik a hozzájuk hasonló nagy személyiségek varázsa, de így van jól. Gerzson, Kokas, Pa- tay, Sváby tárgyilagosan ne­velik saját szárnyalásuk alap­ján növendékeiket, talpra ál­lítják a festői eszményeiket, hogy ne rokkanjon tétova hely ben járásra a repülés. Jó az átlag. Szépek Homyák László, Andó Mária, Kain Miklós Ady-illusztrációi, s a születő arcok testesülő hori­zontjából is kiemelkedik Ttry Péter, Pirk László, Vágó Mag­da, Bukály Józsefi A tárlat ezerlelkűen sziporkázik, más­más felismeréseket hordoz, taint maga az élet. Jelzi, hogy a Magyar Képzőművészeti Fő­iskola nagyon helyesen növe­li a követelményeket, hiszen ezzel alapozza képzőművé­szetünk holnapjának európai magaslatokra törő értékeit. Ennek a sokat ígérő jövőnek ma még motozó, de nem erőt­len nyitányát figyelhettük a nagymarosi kiállításon, mely tavaly hasonló teret biztosí­tott az Iparművészeti Főis­kola növendékeinek. Akkor is megnvugodva távozott a lá­togató, hiszen a munkák ar­ról tanúskodtak, tanúskodnak, hogy művészeti főiskolánk nemcsak címükben, hanem teljesítményükben a holnap kontinentális egyetemei. ★ Vácott, a nyári tárlat nem egy a 6ok bemutató közül, most valóban esemény. Ese­mény azzal is, hogy művek­ben gyűjti össze közös tár­laton Zebegény, Vác, Sződii- get, Göd, Gyomrö, Veresegy­ház, Gödöllő, Főt, Dunajce- szi alkotóit a műfajok szé­les panorámájában. Grafiku­saink, festőink, szobrászaink figyelik egymás térnyerését, s igyekeznek azonnal felzár­kózni ehhez a szinthez. Pál Mihály és Gyurcsek Ferenc megint újított szobra­ival. Ök nagyon komolyan ve­szik azt a követelményt, hogy mindig újat kötelező kitalál­ni, s a választott szobrászi eszmét hiánytalanul lehet csak megvalósítani. Ha nem sike­rül, az a műterem tartalék­ja marad, nem küldhető kiál­lításra. Dantéját joggal küld­te Gyurcsek, mert e bronz­tömb méltóságában nemcsak a reneszánsznyitó mestert Feltárul a földvár * * Árpád-kori falmaradványok a szentélyből Negyedik éve tart a Borsod megyei Abaújvár határában levő földvár ásatása. A föld­vár — okleveles adatok sze­rint — az államalapítás után szervezett isnánsági székhely, más feltevések szerint az Aba-nemzetség törzsstóllása volt. Az eddigi feltárások során tisztázták a földvár mintegy tíz méter magas sáncának építésszerkezetét, amelyet hosszanti és keresztirányban elhelyezett gerendákból állí­tottak össze, közeit pedig agyaggal töltöttek ki. Megta­lálták a sánc tetején az erő­sítésre emelt kőfal maradvá­nyait is. \ sánc által határolt vár­belsőben megközelítőleg 600 sírt tártak fel. Mintegy két méter mélységben rábukkan­tak egy félköríves falmarad­ványra is, amely feltehetően az Árpád-kori templomszék­hely alapfalával azonos. Nagy B, István: Riport köszönthetjük, hanem újra megérzünk valamit a szerelem titokzatosan egyszerű szertar­tásából. Ezt a szintet közelíti Miró Eszter és Blaskó János. A festői anyag változatos, csak időnként prohlématikus. Dániel Kornél, Uhrig Zsig- mond őrzi való? értékeit, Cs. Nagy András mint mindig, most is mély emberi élményt gyorsít megfontolt képi esz­közökkel művészetté, Orvos András is egyre magabizto­sabban teremti meg világának növényeket elemző szenvedé­lyét, mely több virágnál, az ember belső tája. Markó Er­zsébet és Hídvégi Valéria is a mag.a útját járja. Hidvégi egyre nagyobb formakultú­rával, bár mostani képén csökkent az egyéniség ham- vassága, új eszközeinek még nem egészen a birtokosa, in­kább csodálója. Monos József ezúttal is tüzes koloritú fest­ményekkel szerepel, Nagy B. István a tőle megszokott Zsámbék egyik igényes válto­zatával. Másik képe nem igazi festői Riport, túlságosain, irodalmi a fogalmazása. A sokrétűség a kiállítás eré­nye, mely a boán is megnyil­vánul, hogy Lőrmcz Vitus tűzzománccal, Remsey Gábor rézkarccal, Szuppán írén len- íonaias textíliával, Szuts Mik­lós linókkal járult hozzá az összképhez, egymáshoz köze­li minőségű jó művekkel. Takács Anarás Miklós újra előrelépett; technikában, esz­mében, műveik megállítják a nézőt és elmélyülésre serken­tik. Bakos Ildikó érmei szin­tén. Máskülönben, a Sződli- geten alkotó szobrásznő önál­ló kiállítása most zárult a bu­dapesti Dürer-teremben, ahol a Stúdió tagjaként mutatko­zott be etruszk érzékenysé­gű portrékkal, szellemes tér­elválasztó tervekkel és rend­kívül ötletgazdag érmekkel. Losonci Miklós Keleti szőnyegek kiállítása Az iszlám textilmüvesség aga Az esztergomi Keresztény Múzeumban megnyüt a mú­zeum régi, keleti szőnyegeiből készült időszaki kiállítás. A szőnyeg tárban 37 régi, keleti perzsát őriznek. Legtöbbjük Ipolyi Arnold püspök ajándé­kaként került a múzeum tu­lajdonába. A vörös minden árnyalatában A kiállított darabok között igen értékesek a kisázsiai (vagy anatóliai) és a kauká­zusi szőnyegek. A kisázsiai szőnyegek, között a legtöbb, s egyben kivételes jelentőségű darabok az imaszőnyegek. A szőnyegkészités az iszlám tex­tilmüvesség fontos ága. Rö­viden szólva: imaszőnyeggel minden muszlim, azaz iszlám­hívő rendelkezik. A mecse­tekben szőnyegek helyettesí­tik a berendezési tárgyakat, hiszen képek és szobrok — az élőlény-ábrázolási tilalom miatt — nincsenek. Az ima­szőnyegeken gyakori a bolt­ívről lecsüngő lámpa, s a sző­nyegek tükrében oszlopok, építészeti elemek láthatók. A vallási rendeltetésen túl a szőnyeg a nomád népek­nél a mindennapok leghasz­nálatosabb tárgya volt. Ru- hásláda. aitó, szőnyeg, ágy stb. A kiállított tárgyak kö­zött láthatunk két sátorfüg- gönvszámyat. Ezek a szövött szőnyegek geometrikus di- szelíikél, nem teljesen szim­metrikus rajzukkal népmű­vészeti termékek. Színeik me­legségét fokozza a gyapjú ter- mészefes színének gyakori elő­fordulása. A kaukázusi sző­nyegek szép darabja a 29-es sirváo-szőnyeg is. A mérta.nias bordűr stilizált élői “nyekk"1 teleszőtt túlerőt keretez. A kaukázusi meleg szenek. a mindenütt Jelenlevő vörös mellett a zöld árnyalatait i? megfigyelhetjük. Megtévesztő elnevezés Megtévesztő nevet kapott az ún. erdélyi szőnyeg. Valójá­ban Usák városában és kör­nyékén készültek ezek. s az erdélyi nevet az^rt viselik, mert legtöbbet Erdélyben ta­láltak belőle. Mindkét erdé­lyi szőnyegen szokatlan for­májú kettős imafülkét látha­tunk. A keretben, s a fülke­ben egyaránt arabeszkes, hor- gas-kampós medaillonok so­rakoznak. Szokatlan ez a for­ma, mert az imafülke egyéb­ként nem tölti ki a teljes tü- körszéleseéget, továbbá a kis­ázsiai imaszőnyegek fülkéje rendszerint díszítettem. Valamennyi kiállított sző­nyeg anyaga gyapjú, s kivá­ló növényi és állati eredetű anyagokkal festett. A vöröst egy apró élősdiből, az arany­sárga színeket sáfrányból ké­szítették. A kéket az indiai indigóból nyerték, s ismerték a zölddió, a gránátalma, a szarka’áb és más növények színező ereiét is. A Keresz­tény Múzeum valamennyi sző- nveffe még a vegyi festékek alkalmazását megelőzően ké­szült. Néhány történelmi érdekesség Látható a kiállításon a bu­dapesti Szent István bazilika Szent Jobb Szőnyege, amely ott volt a Nagytétényi Kas­télymúzeum örmény szőnyeg­kiállításán is. Ezen a XV. szá­zadi szőnyegen mutatták be évente az ereklyét. Ez a da­rab a legszebb, legrégibb és legnagyobb méretű (248x535 cm) hatónkban található ör­mény szőnyeg Ugyancsak érdekesség Rá­kóczi Erzsébet szőnyege A nagy fejedelem nőtestvérének címerét és kezdőbetűit, vala­mint készítési évét is rejtő szőnyeg a kistapolcsányi kas­télyból került elő. A francia szőnyeg Párizsban készült, keleti technikával, s ezért került a keleti szőnyegek kö­zé. A kiállítást megérteni se­gítő magyarázó feliratok és fotók között keleti fegyver­fal at, szőnyegbazárt. szövő­műhelyt, szövőszékeket lát­hatunk. A kiállítás katalógu­sát Katona László tervezte. Bemutatja valamennyi kiál­lított szőnyeget, a csomózás! technikákat és szőnyegoma- mentikákat. Bánpataki Vilma

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom