Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-27 / 175. szám

1977. JÜEIUS 27.. SZERDA Védnökök a PEMÜ-ből A Pest Megyei Műanyagipari Vállalat zsámbéki gyáregy- ségében dolgozó Béke brigád tagjai vállalták a községi óvoda és bölcsőde védnökségét. A brigád most a községi bölcsőde tatarozásán segít. Nagy Iván felvétele Hogyan lesz jó tejelő Boscoop-bemutató a borjú nevelésről A Boscoop tej termelési rend­szer, valamint a Biogal gyógy­szergyár a Pest megyei Állat- tenyésztési Felügyelőséggel és az ácsai Vörös Október Ter­melőszövetkezettel együtt a közelmúltban tartott a tsz sza­kosított tehenészeti telepén egy olyan tanácskozást és be­mutatót, ahol a borjak korai elválasztásának lehetőségei­vel foglalkoztak a meghívott előadók, hozzászólók, érdek­lődők. Dóra Béla, a termelő- szövetkezet elnöke, aki egyben a Boscoop igazgatótanácsá­nak elnöke is, bevezető sza­vaiban elmondta, hogy fontos feladatnak tekintik a hoza­mok emelkedésével párhuza­mosan a takarmányozási költsé­gek jelentős csökkenté­sét. Ez a törekvés jelentkezik az új borjúnevelési technológi­ában is, mely szerint megfe­Illembrigád — átképzésen Az illembrigád némán vonult be a hálószobába. A terem halk moraja egyszeriben megsza­kadt. A fekvők lejjebb csúsz­tak az ágyban, s igyekeztek észrevétlenné válni, a csoszo­gok megmerevedtek. A brigád határozott mozdu­latokkal körülvette a „kis Kon. rád” ágyát. A két, strandpa- pucsos alak szétterpesztett láb­bal állva maradt, a „kis Kon- rád” fölé magasodva. A másik oldalon a „vezér” és az „okta­tó” leereszkedett az ágy szélé­re, s megkezdődött az illem­tanéra. — Miért nem köszöntél dél­után kis Konrád? „Kis Konrád” nem tudja biz­tosan, de talán azért, mert még reggel odabólintott egy „jó reg­gelt kívánokot”. A brigád sze­rint ez is csak az előző esti oktatás eredménye. „Ügy lát­szik nem beszéltünk elég vilá­gosan.” — mondja a vezér, majd a strandpapucsosoktól néhány pofon csattan „kis Kon­rád” fején. A négy nagyfiú az illemkó­dex ismertetésében ismétlések­be kénytelen bocsátkozni: — Ha felszáll a vonatra egy öreg néni és egy terhes asz- saony, kinek adod át a helyet? Ha a néninek, akkor pofon. Ha a kismamának, akkor is. A kérdésre válaszolni, tehát lehe­tetlen. Kis Konrád tegnap rá­jött erre, s csöndben marad. Ezért is pofon jár. A rítus eredete A táborba e szertartás a kö- épiskolai kollégiumokból szi_ árgott át. A kóterokban fika- atásnak hívják. A rítus szep- mber első napjaiban kezdő- k, a tanévvel együtt. A taka­dó utáni idomítások, valami­le csicskás alázat megterem- ét szolgálják, s ezekben ál­mán a maturálok, a negyed- evesek járnak élen. De most itt a táborban az eddigi fikák ve­rik a leendő fikákat. S ez a Ferenc-tanya itt Szentmár. tonkáta határában igazán ideális terület, ráadásul a tá­bor összetétele is kedvező, a fele 14 éves, a másik fele 15, felavatottak és felavatandók. S éjszaka itt sincs nagyobb ellenőrzés, mint a kóterokban. Nappal viszont használatos a pléhpofa. Ilyenkor jól látnia kőtábor falain a mindenféle plakátokat is. „KARMINA BU- RANA — mi az?”, „FORUM — gyertek!”, „Fakultatív fog­lalkozás — a téma: a BIBLIA”. Furcsa plakátok egy építőtá­borban ? Eléggé. Csakhogy ez kulturális építőtábor. (K.É.T.). Délelőtt szőlőkötözéssel, dél- ' után tanulással és játékkal. A tábort 18 egyetemista irányítja, bölcsészek és TTK-sok, akik fél éven keresztül készülnek erre a néhány hétre. Kiáltás az éjszakában „Emberek, itt a Vénusz!” A kiáltás egy tiszta éjszakán, két óra körül hangzott el Kovács_ nak, a tábori csillagásznak a szájából, s egy év alatt egy­szerre vált szállóigévé és pe­dagógiai kulcsmondattá. A kurjantás után mint egy szen­télyhez úgy meneteltek fel a te­tőre a táborlakók, hogy bele­pillantsanak a bolygóra irányí­tott távcsőbe. S Kovács állító­lag akkor is egy szenvedélyes (materialista) prédikátorként magyarázott. Azt mondják a diákok, hogy ez a rendhagyó éjjeli ébresztő sem volt igazán furcsa egy olyan táborban, ahol szőlőbuj- tatás után a számítógép de- misztifikálásáról, vagy a mű­vészetek kapcsolatáról beszél­tek. Mégis, az idén egy mondat éjjel kettőkor nem hangozha­tott el, mert a tanítás nem volt annyira zabolátlan, mint ta­valy. Az öt éve működő K.É.T. tapasztalatai alapján a korábbi táborok szellemi túl­terheltségét csökkenteni kellett és szabályozni a spontán kitö­réseket. Ugyanakkor a tábor kiáltványa szerint annak az éjszakának az élményt adó lé­nyegéből minél többet át kell menteni továbbra is vala­mennyi programba. Max Weber és a Kisherceg Különben bukás következik, mint most, a társadalomtudo­mányi szekció ülésein. — Untuk a szöveget. Túl bo­nyolult volt, amit magyaráz­tak. (ti.: a társadalom és a kö­zösségek kapcsolatát Max We­ber felfogása és annak kritiká­ja alapján). Robi kétszer is el­aludt az órán. A Sípoló macs­kakő című film utáni vita vi­szont jól sikerült -— mondják a monori fiúk, volt nyolcadiko­sok. A ceglédi lányok, a Kossuth gimnázium volt elsősei talán a legaktívabb társaság volt. De a „társtud.” szekció foglalko­zásairól ők is csak hümmög- nek. Viszont: — A művészeti foglalkozá­sok nagyon jól sikerültek. Ze­nét és képeket próbáltunk ele­mezni egyszerre. Népdalokat tanultunk. Itt ismertük meg a Micimackót és a Kisherceget. Kiderült, hogy biológiából Védett tesz az óriáscédrus A baranyai Helesfa kastély­parkjában nagy értékű egzo­tikus fa áll: egy idős gyantás cédrus. Méretei alapján a szakemberek az ország legna­gyobb cédrusfájának tartják. Magassága 21 méter, törzsé­nek kerülete megközelíti a három métert, lombkoronája szabályos kupolafprmát képez. Az évszázados fa most van ereje teljében, úgyhogy — várhatóan — nagymértékben tovább terebélyesedik. A me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága védetté nyilvánítja a he- lesfai kastélyparkot, benne a hatalmas cédrusfát. alapvető dolgokat nem tud­tunk, például az állatok és növények közötti különbséget. Beszélgettünk Weöres Csiribiri versének Bródy és Kaláka-féle feldolgozásáról... Dobálják az emlékeket a ceglédiek. K.É.T.-ségek És a fikaavatás? Vagyis az illemtanórák. Az apró kegyet­lenségek. Ez a gyerekek érték- rendszerének egy mélyebb ré­tegét jelzi? Inkább egy gonoszkodó diák­szokást, ami — mint kiderült — meglehetősen általános nem egy kollégiumban és persze nem is csak Pest megyében. Olyan hamis játék, diákéle ez, amit még meg lehet változtat­ni, de ha beépül a személyi­ségbe terrorisztikus tulajdon­ságokat alakíthat ki. De ezt az ostoba szokást új játékokkal, élményekkel kell nevetségessé tenni — persze nemcsak egy ilyen táborban, hanem és főleg magukban a kollégiumokban. Talán a K.É.T. felrázott né­hány gyereket, s nem ártana, ha egy-két kollégiumi nevelő­vel is ezt tenné. Többen azt mondták, ha a fikaavatást megírom megszün­tethetik a tábort. Nem hiszek benne. Pontosan úgy járnánk, mint a megcsalt férj, aki dü­hében kidobta a díványt... Babus Endre lelő tejpótló tápszer alkalma­zásával elérhető, hogy a fel­nevelés során a borjak itatá­sos időszaka lerövidül. A mód­szer emésztésélettanilag is kedvező, mivel a korábban fel­vett száraztakarmány a bendő gyorsabb kialakulását is elő­segíti, ugyanakkor jelentős mennyiségű — jórészt tőkés­importból származó — tejport takarít meg. Korányi Mihály osztályve­zető előadásában kiemelte, hogy a hagyományos nevelési módszerek mindegyike a gyors súlygyarapodást szolgálta, így a tejitatás időszakában ener­giában is, fehérjében is túl­zott mennyiséget kaptak az állatok, holott — mint mond­ta — „a kövér borjú nem azo­nos az egészséges borjúval...” Az itatási időt az új techno­lógia szerint 49 napban ha­tározták meg, a jószágnak maximálisan 6 liter tejet ad­nak. Ezt egészítik ki a BBS— M—15. elnevezésű tej pótló szer és víz arányos keveré­kével. A tejpótló fantázianeve a gyártó cégek kezdőbetűiből adódik: Biogal. Boscoop és Salvána, az utóbbi egy ismert nyugatnémet cég, mély ada­lékanyagokkal szintén részt vesz a táp előállításában. A bemutató során, melyet a karámok és kifutók között, a telepen tartott a rendező­ség, a fehér köpenyes részt­vevők. érdeklődők körében elhangzott a vélemény: ilyen látogatott tapasztalatcsere a megyében még nem volt. Amit a jelenlevők létszáma is bizo- nvított; nemcsak a megyéből, de az ország minden tájá­ról érkeztek szakembe­rek: termelőszövetkezetekből, ál­lattenyésztési felügyelőségek­től, tsz-szövetségektől. Béky László ágazatvezető a korai leválasztás technoló­giájának szorosan vett szak­mai ismertetése után elmond­ta, hogy a módszer azért is előnyös a gazdaságok részé­re, mivel az ily módon felne­velt borjú, tehénkorban ké­pes lesz nagyobb mennyisé­gű tömegtakarmányt felven­ni, ami nemcsak élettanilag, de gazdaságosságát tekintve is hasznos. Ugyanakkor feles­legessé válik a jelenleg for­galomban levő import tejpót­lók behozatala, ami szintén anyagi megtakarítást jelent. Végül rámutatott, hogy a BBS —M—15 hatékonysága jóval nagyobb, mint azt a kezdeti kísérleti eredmények mutat­ták, így a jelenlegi termék­készlet elegendő ahhoz, hogy a tervezettnél több borjút nevelhessenek fel ily módon, vagyis az érdeklődő gazda­ságoknak módjukban áll be­kapcsolódni az új nevelési rendszerbe. Miközben ajánlja a technológiai licencet KGST- szinten értékesíteni, rámutat, hogy annak bevezetéséhez a szokásostól eltérő mű­szaki feltételek nem szűk-' ségesek. Az eddigi üzemi tapaszta­latokról Merkey Pál, az al- sónémedi szakszövetkezet te­lepvezetője szólt, hangsúlyoz­va, hogy az elavult borjúne- velési szemléleten kell első­sorban változtatni. Be. I. T ermékbemutafó Ráckevén Holnap délelőtt, 11 órakor, a ráckevei járási hivatal nagy­termében a Salgótarjáni öb­lösüveggyár termékbemutató kiállítást rendez. A kiállítást Varga Gyula vállalatigazga­tó nyitja meg. A különleges üvegeket július 31-ig minden délelőtt 10-től délután 4-ig lehet megtekinteni. Alka trész és vízóra Szigetmonostoron, a Főváro­si Vízművek vízmérőalkat- rész-gyártó üzemében sikeres félévet zártak. A 30 munkás hat hónap alatt kétszázötven­ezer különböző alkatrészt gyártott, ezenkívül 15 ezer 979 vízmérőt szereltek. Szünet: szeptembertől A választást a szülőkre bízzák Két iskolába jártak eddig a lórévi gyerekek. Igaz, hogy mindegyikbe csak egy-egy ta­nulócsoport, az első osztályo­sok meg a többiek a negyedik osztályig együtt. A felső tago­zatosokat Ráckevén oktatják. Mind a két alsó tagozatos is­kolában nagyon kicsi volt a tanulók létszáma. Hol hiány­zott az elsős, hol a negyedi­kes, összesen is legfeljebb négyen-öten ültek a padok­ban. Anyanyelvűkéin tanulhatnak Minek hát ilyen kevés gye­reknek két iskola? Szükséges, mert alkotmányunk a nemze­tiségeknek biztosítja, hogy gyermekeik anyanyelvükön tanulhatnak. Lórév lakosságá­nak túlnyomó része délszláv nemzetiségű. A község egész lakossága mindössze 379 em­ber, közülük 237 anyanyelve szerb, a magyar viszont csu­pán 134 lakosé. Aztán van még öt német nemzetiségű család is, gyermekeik, ha is­koláskorúak lennének, igazán olyan kevesen volnának, hogy részükre mégsem lehet külön iskolát tartani, külön tanítót alkalmazni. Tulajdonképpen négy-öt tanulóért sem lehet. Viszont szerb anyanyelvű is­kola nincsen a közelben, azt tehát nem lehet bezárni, mert akkor anyanyelvükön hol ta­nulhatnának a kisgyerekek? Felmerült tehát az a gondo­lat, hogy a magyar iskolát, ahol múlt tanévben mindösz- sze hárman tanultak, meg kell i napokban egy ismerö- söm meghívott — feltét­lenül látogassam meg. Van valami érdekes dolga a számomra, szép új lakást ka­pott, és különben is, szégyen, hogy annyi évi ismeretség után még sohasem jártam ná­la. Megnevezte az utcát, a ház- és az ajtószámot. Időt szakítottam a látoga­tásra és elindultam. Az utca képe az utóbbi egy-két év alatt nagyot változott. A páros oldalon egy sor új többszin­tes ház sorakozott. A szám­táblákat néztem: 8. sz., 10. sz. A tizenkettesnek egy számmal tovább kell lennie. Ez a meg­adott cím. Néhány lépéssel tovább mentem és ... földbe gyökerezett a lábam. Üres tér előtt álltam, néhány munkás éppen az utolsó törmelék el­takarításával foglalkozott. — Hol a 12. sz. ház? — tet­tem fel az egyik munkásnak az elég ügyefogyott kérdést. A kérdezett előbb megütközve nézett rám, mintha éppen az égből pottyantam volna le, majd porlepte arcán felvillant vakítóan fehér fogsora. Nagy- ujjával a háta mögé bökött. — Ott van ni — mutatott rá széles mosollyal a hatalmas billenőkocsira, melynek rako­dóterén nagy rakás különféle épülettörmelék tornyosult. — Egy búcsúpillantást vethet rá. Dúlva-fúlva viharzottam haza. Méltatlankodtam. Hát persze, lóvá tett a vén kópé. Ilyen volt világéletében. Még az iskolában is az volt a leg­nagyobb élvezete, ha valakit ugrathatott. Ilyen sületlen tré­fa! Egy egész órám ráment. (ídeidegződéó Pedig tudja, milyen elfoglalt ember vagyok. Másnap a dolog tisztázódott. Az ismerősöm sértődve telefo­nált, hogy miért nem jöttem el. Amikor elmondtam, mi történt, harsányan felnevetett. Ú, dehogyis akart megtréfálni. Ugyanabban az utcában lakik most is, csupán egy számmal arrébb — a tízesben. Beideg­ződés — mondta bocsánatké- rően. — Egy jó ideig még a 12. számot fogom írni a boríté­kokra is a feladó címeként, míg megszokom az újat. Megbocsátottam, megértet­tem. Sokat járom a város utcáit. És valami nosztalgiával ve­gyes érzéssel tapasztalom — itt is, ott is eltűnt néhány ré­gi földszintes ház, amely oly sajátos jelleget kölcsönzött e kedves városnak. A múltkoriban is megtör­tént velem hasonló eset. A város régi, patinás, széles ko- ronájú platánokkal szegélye­zett utcáján sétáltam. Váratla­nul, mintha parancsszóra tet­tem volna, megálltam. Nyug­talanság fogott el, mint ami­kor az ember hirtelen ráébred arra, hogy valamit elhagyott, valamije hiányzik. Néhány pillanatig tétován töprengtem, mielőtt rájöttem, hogy az em­lékezés parancsszava készte­tett megállásra. Valahol itt, ahol most ez az építkezés fo­lyik, l akott az egyik osztály­társam. Micsoda asztalitenisz­szüntetni. Végtére a gyerekek bejárhatnak iskolába Rácke­véra is, ahogy a felső tagoza­tosok. Igen ám, csakhogy az autóbusz menetrendje nem al­kalmazkodik pontosan az óra­rendhez. Éppen ezért felveszik őket a napközibe Ráckevén, így ebédet is kapnak. De a délszláv iskolát is látogathat­ják, legalább megtanulnak még egy nyelvet. A magukét sem felejtik el, mert abban az iskolában is van magyaróra. Válasszanak tehát a két lehe­tőség közül tetszésük szerint a lórévi szülők. ' A Átmeneti állapot Az iskolák gazdája a köz­ségi tanács, tanácsülés elé ke­rült hát a kérdés. Nem volt heves vita. Mindössze Vásár­helyi Lajos tanácstag vetette fel, mi lesz, ha a későbbi években megnövekszik az is­kolás korú magyar gyerme­kek száma? És mi lesz a ma­gyar iskola felszerelésével? Varga Sándor, a magyar ta­nító, szintén tanácstag, vála­szolt először a feltett kérdés­re. Elmondotta, megállapítot­ták a következő három-négy esztendőben nem lesz megfe­lelő létszámú magyar iskolás. Különben nem véglegesen szűnik meg, csak szünetel a magyar iskola. Mihelyt lesz 8—10 magyar általános iskolai tanuló, újból megnyílik. Radasin Bogolyub tanácsel­nök pedig közölte, hogy az is­kola bútorzata, felszerelése a mostani magyar iskolában marad, így hát ha lesz elég tanuló, minden nehézség nél­kül újból megnyithatják. Ki is mondta ezek után a ta­nács, hogy az új tanévben, te­hát ez év szeptemberétől nem nyílik meg a lórévi ma­gyar iskola ajtaja. Ugyanezen a tanácsülésen szóba került az óvoda is. Mert akármilyen kicsi község Ló­rév, óvodája azért van. Csak­hogy csupán délelőtt tartóz­kodhatnak benne az odajáró gyerekek. Évek óta nem for­dult elő, hogy tíznél többen lettek volna. Az óvoda ugyan délszláv anyanyelvű, de né­hány magyar gyerek is jár oda, és ezért egyik nap ezen, másik nap azon a, nyelven foglalkoznak a gyerekikel a szülők egyöntetű megelégedé­sére. Viszont azt szeretnék, ha napközis lenne ez a kétnyelvű óvoda. Segít a Dunatáj A tanácselnök is így véleke­dik, de kifejtette, kellene még egy óvónő, meg az étkeztetés bevezetéséhez kellő anyagi fedezet. S ekkor felállt a meg­hívottként jelenlevő Bqtos Jó­zsef, a helybeli Dunatáj Tsz elnöke. Kijelentette, hogy a gazdasági szervek máshol is támogatják a gyermekintéz­ményeket. Megbeszéli a tsz vezetőségével és reméli, nem lesz akadálya, annak, hogy a tsz hozzájáruljon a napközis óvoda fenntartásához. A tsz-tagok nagy része szin­tén délszláv, magyarok is vannak azonban köztük és az elnök is az. Nemcsak egyet­értésben dolgoznak, hanem kölcsönösen is megbecsülik egymást és biztosan támogat­ják, hogy a lórévi gyerekek óvodája napközis legyen. Sz. E. csaták dúltak udvarukon a nagy diófa árnyékában! Hol a ház, hol a diófa? Szinte fáj­dalmasan próbáltam feleleve­níteni emlékezetemben a ház, az udvar részleteit. Nem ment. Így vagyok vele, amikor a város egyik-másik újjáalakult utcáján, terén haladok végig. Mi volt itt, hogy nézett ki ez az utca, tér azelőtt? Hiába erőltetem magam, a kép nem áll össze. A fakuló emlékezet csak elmosódott körvonalakat varázsol lelki szemein elé. In­nen a nosztalgia, a szomorú­ság. Mert a lebontott házso­rokkal együtt visszavonhatat­lanul eltűnik életünkből vala­mi. ami az ifjúság egy része volt. De ez a szomorkás hangulat csak pillanatokig tart. A sza­nált házak cirádás homlokza­ta mögött legtöbbször cifra nyomorúság húzódott meg, sö­tét, szűk, nyirkos, vályogból épült, túlzsúfolt lakások. Az idő kimondta felettük az íté­letet, s az ember csak mélysé­ges megelégedést érezhet, ha látja az új házak elé kanya­rodó, új bútorral megrakott tehergépkocsikat. Ismét egy lakásavatás! A legszebb ünne­pek egyike. És a leggyakoribb manapság. Ki bánja, hogy a földszintes kisváros rohamo­san fejlődő, korszerű nagyvá­rossá válik! Ez a dolgok rendje. Lusztig Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom