Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-27 / 175. szám
1977. JÜEIUS 27.. SZERDA Védnökök a PEMÜ-ből A Pest Megyei Műanyagipari Vállalat zsámbéki gyáregy- ségében dolgozó Béke brigád tagjai vállalták a községi óvoda és bölcsőde védnökségét. A brigád most a községi bölcsőde tatarozásán segít. Nagy Iván felvétele Hogyan lesz jó tejelő Boscoop-bemutató a borjú nevelésről A Boscoop tej termelési rendszer, valamint a Biogal gyógyszergyár a Pest megyei Állat- tenyésztési Felügyelőséggel és az ácsai Vörös Október Termelőszövetkezettel együtt a közelmúltban tartott a tsz szakosított tehenészeti telepén egy olyan tanácskozást és bemutatót, ahol a borjak korai elválasztásának lehetőségeivel foglalkoztak a meghívott előadók, hozzászólók, érdeklődők. Dóra Béla, a termelő- szövetkezet elnöke, aki egyben a Boscoop igazgatótanácsának elnöke is, bevezető szavaiban elmondta, hogy fontos feladatnak tekintik a hozamok emelkedésével párhuzamosan a takarmányozási költségek jelentős csökkentését. Ez a törekvés jelentkezik az új borjúnevelési technológiában is, mely szerint megfeIllembrigád — átképzésen Az illembrigád némán vonult be a hálószobába. A terem halk moraja egyszeriben megszakadt. A fekvők lejjebb csúsztak az ágyban, s igyekeztek észrevétlenné válni, a csoszogok megmerevedtek. A brigád határozott mozdulatokkal körülvette a „kis Kon. rád” ágyát. A két, strandpa- pucsos alak szétterpesztett lábbal állva maradt, a „kis Kon- rád” fölé magasodva. A másik oldalon a „vezér” és az „oktató” leereszkedett az ágy szélére, s megkezdődött az illemtanéra. — Miért nem köszöntél délután kis Konrád? „Kis Konrád” nem tudja biztosan, de talán azért, mert még reggel odabólintott egy „jó reggelt kívánokot”. A brigád szerint ez is csak az előző esti oktatás eredménye. „Ügy látszik nem beszéltünk elég világosan.” — mondja a vezér, majd a strandpapucsosoktól néhány pofon csattan „kis Konrád” fején. A négy nagyfiú az illemkódex ismertetésében ismétlésekbe kénytelen bocsátkozni: — Ha felszáll a vonatra egy öreg néni és egy terhes asz- saony, kinek adod át a helyet? Ha a néninek, akkor pofon. Ha a kismamának, akkor is. A kérdésre válaszolni, tehát lehetetlen. Kis Konrád tegnap rájött erre, s csöndben marad. Ezért is pofon jár. A rítus eredete A táborba e szertartás a kö- épiskolai kollégiumokból szi_ árgott át. A kóterokban fika- atásnak hívják. A rítus szep- mber első napjaiban kezdő- k, a tanévvel együtt. A takadó utáni idomítások, valamile csicskás alázat megterem- ét szolgálják, s ezekben álmán a maturálok, a negyed- evesek járnak élen. De most itt a táborban az eddigi fikák verik a leendő fikákat. S ez a Ferenc-tanya itt Szentmár. tonkáta határában igazán ideális terület, ráadásul a tábor összetétele is kedvező, a fele 14 éves, a másik fele 15, felavatottak és felavatandók. S éjszaka itt sincs nagyobb ellenőrzés, mint a kóterokban. Nappal viszont használatos a pléhpofa. Ilyenkor jól látnia kőtábor falain a mindenféle plakátokat is. „KARMINA BU- RANA — mi az?”, „FORUM — gyertek!”, „Fakultatív foglalkozás — a téma: a BIBLIA”. Furcsa plakátok egy építőtáborban ? Eléggé. Csakhogy ez kulturális építőtábor. (K.É.T.). Délelőtt szőlőkötözéssel, dél- ' után tanulással és játékkal. A tábort 18 egyetemista irányítja, bölcsészek és TTK-sok, akik fél éven keresztül készülnek erre a néhány hétre. Kiáltás az éjszakában „Emberek, itt a Vénusz!” A kiáltás egy tiszta éjszakán, két óra körül hangzott el Kovács_ nak, a tábori csillagásznak a szájából, s egy év alatt egyszerre vált szállóigévé és pedagógiai kulcsmondattá. A kurjantás után mint egy szentélyhez úgy meneteltek fel a tetőre a táborlakók, hogy belepillantsanak a bolygóra irányított távcsőbe. S Kovács állítólag akkor is egy szenvedélyes (materialista) prédikátorként magyarázott. Azt mondják a diákok, hogy ez a rendhagyó éjjeli ébresztő sem volt igazán furcsa egy olyan táborban, ahol szőlőbuj- tatás után a számítógép de- misztifikálásáról, vagy a művészetek kapcsolatáról beszéltek. Mégis, az idén egy mondat éjjel kettőkor nem hangozhatott el, mert a tanítás nem volt annyira zabolátlan, mint tavaly. Az öt éve működő K.É.T. tapasztalatai alapján a korábbi táborok szellemi túlterheltségét csökkenteni kellett és szabályozni a spontán kitöréseket. Ugyanakkor a tábor kiáltványa szerint annak az éjszakának az élményt adó lényegéből minél többet át kell menteni továbbra is valamennyi programba. Max Weber és a Kisherceg Különben bukás következik, mint most, a társadalomtudományi szekció ülésein. — Untuk a szöveget. Túl bonyolult volt, amit magyaráztak. (ti.: a társadalom és a közösségek kapcsolatát Max Weber felfogása és annak kritikája alapján). Robi kétszer is elaludt az órán. A Sípoló macskakő című film utáni vita viszont jól sikerült -— mondják a monori fiúk, volt nyolcadikosok. A ceglédi lányok, a Kossuth gimnázium volt elsősei talán a legaktívabb társaság volt. De a „társtud.” szekció foglalkozásairól ők is csak hümmög- nek. Viszont: — A művészeti foglalkozások nagyon jól sikerültek. Zenét és képeket próbáltunk elemezni egyszerre. Népdalokat tanultunk. Itt ismertük meg a Micimackót és a Kisherceget. Kiderült, hogy biológiából Védett tesz az óriáscédrus A baranyai Helesfa kastélyparkjában nagy értékű egzotikus fa áll: egy idős gyantás cédrus. Méretei alapján a szakemberek az ország legnagyobb cédrusfájának tartják. Magassága 21 méter, törzsének kerülete megközelíti a három métert, lombkoronája szabályos kupolafprmát képez. Az évszázados fa most van ereje teljében, úgyhogy — várhatóan — nagymértékben tovább terebélyesedik. A megyei tanács végrehajtó bizottsága védetté nyilvánítja a he- lesfai kastélyparkot, benne a hatalmas cédrusfát. alapvető dolgokat nem tudtunk, például az állatok és növények közötti különbséget. Beszélgettünk Weöres Csiribiri versének Bródy és Kaláka-féle feldolgozásáról... Dobálják az emlékeket a ceglédiek. K.É.T.-ségek És a fikaavatás? Vagyis az illemtanórák. Az apró kegyetlenségek. Ez a gyerekek érték- rendszerének egy mélyebb rétegét jelzi? Inkább egy gonoszkodó diákszokást, ami — mint kiderült — meglehetősen általános nem egy kollégiumban és persze nem is csak Pest megyében. Olyan hamis játék, diákéle ez, amit még meg lehet változtatni, de ha beépül a személyiségbe terrorisztikus tulajdonságokat alakíthat ki. De ezt az ostoba szokást új játékokkal, élményekkel kell nevetségessé tenni — persze nemcsak egy ilyen táborban, hanem és főleg magukban a kollégiumokban. Talán a K.É.T. felrázott néhány gyereket, s nem ártana, ha egy-két kollégiumi nevelővel is ezt tenné. Többen azt mondták, ha a fikaavatást megírom megszüntethetik a tábort. Nem hiszek benne. Pontosan úgy járnánk, mint a megcsalt férj, aki dühében kidobta a díványt... Babus Endre lelő tejpótló tápszer alkalmazásával elérhető, hogy a felnevelés során a borjak itatásos időszaka lerövidül. A módszer emésztésélettanilag is kedvező, mivel a korábban felvett száraztakarmány a bendő gyorsabb kialakulását is elősegíti, ugyanakkor jelentős mennyiségű — jórészt tőkésimportból származó — tejport takarít meg. Korányi Mihály osztályvezető előadásában kiemelte, hogy a hagyományos nevelési módszerek mindegyike a gyors súlygyarapodást szolgálta, így a tejitatás időszakában energiában is, fehérjében is túlzott mennyiséget kaptak az állatok, holott — mint mondta — „a kövér borjú nem azonos az egészséges borjúval...” Az itatási időt az új technológia szerint 49 napban határozták meg, a jószágnak maximálisan 6 liter tejet adnak. Ezt egészítik ki a BBS— M—15. elnevezésű tej pótló szer és víz arányos keverékével. A tejpótló fantázianeve a gyártó cégek kezdőbetűiből adódik: Biogal. Boscoop és Salvána, az utóbbi egy ismert nyugatnémet cég, mély adalékanyagokkal szintén részt vesz a táp előállításában. A bemutató során, melyet a karámok és kifutók között, a telepen tartott a rendezőség, a fehér köpenyes résztvevők. érdeklődők körében elhangzott a vélemény: ilyen látogatott tapasztalatcsere a megyében még nem volt. Amit a jelenlevők létszáma is bizo- nvított; nemcsak a megyéből, de az ország minden tájáról érkeztek szakemberek: termelőszövetkezetekből, állattenyésztési felügyelőségektől, tsz-szövetségektől. Béky László ágazatvezető a korai leválasztás technológiájának szorosan vett szakmai ismertetése után elmondta, hogy a módszer azért is előnyös a gazdaságok részére, mivel az ily módon felnevelt borjú, tehénkorban képes lesz nagyobb mennyiségű tömegtakarmányt felvenni, ami nemcsak élettanilag, de gazdaságosságát tekintve is hasznos. Ugyanakkor feleslegessé válik a jelenleg forgalomban levő import tejpótlók behozatala, ami szintén anyagi megtakarítást jelent. Végül rámutatott, hogy a BBS —M—15 hatékonysága jóval nagyobb, mint azt a kezdeti kísérleti eredmények mutatták, így a jelenlegi termékkészlet elegendő ahhoz, hogy a tervezettnél több borjút nevelhessenek fel ily módon, vagyis az érdeklődő gazdaságoknak módjukban áll bekapcsolódni az új nevelési rendszerbe. Miközben ajánlja a technológiai licencet KGST- szinten értékesíteni, rámutat, hogy annak bevezetéséhez a szokásostól eltérő műszaki feltételek nem szűk-' ségesek. Az eddigi üzemi tapasztalatokról Merkey Pál, az al- sónémedi szakszövetkezet telepvezetője szólt, hangsúlyozva, hogy az elavult borjúne- velési szemléleten kell elsősorban változtatni. Be. I. T ermékbemutafó Ráckevén Holnap délelőtt, 11 órakor, a ráckevei járási hivatal nagytermében a Salgótarjáni öblösüveggyár termékbemutató kiállítást rendez. A kiállítást Varga Gyula vállalatigazgató nyitja meg. A különleges üvegeket július 31-ig minden délelőtt 10-től délután 4-ig lehet megtekinteni. Alka trész és vízóra Szigetmonostoron, a Fővárosi Vízművek vízmérőalkat- rész-gyártó üzemében sikeres félévet zártak. A 30 munkás hat hónap alatt kétszázötvenezer különböző alkatrészt gyártott, ezenkívül 15 ezer 979 vízmérőt szereltek. Szünet: szeptembertől A választást a szülőkre bízzák Két iskolába jártak eddig a lórévi gyerekek. Igaz, hogy mindegyikbe csak egy-egy tanulócsoport, az első osztályosok meg a többiek a negyedik osztályig együtt. A felső tagozatosokat Ráckevén oktatják. Mind a két alsó tagozatos iskolában nagyon kicsi volt a tanulók létszáma. Hol hiányzott az elsős, hol a negyedikes, összesen is legfeljebb négyen-öten ültek a padokban. Anyanyelvűkéin tanulhatnak Minek hát ilyen kevés gyereknek két iskola? Szükséges, mert alkotmányunk a nemzetiségeknek biztosítja, hogy gyermekeik anyanyelvükön tanulhatnak. Lórév lakosságának túlnyomó része délszláv nemzetiségű. A község egész lakossága mindössze 379 ember, közülük 237 anyanyelve szerb, a magyar viszont csupán 134 lakosé. Aztán van még öt német nemzetiségű család is, gyermekeik, ha iskoláskorúak lennének, igazán olyan kevesen volnának, hogy részükre mégsem lehet külön iskolát tartani, külön tanítót alkalmazni. Tulajdonképpen négy-öt tanulóért sem lehet. Viszont szerb anyanyelvű iskola nincsen a közelben, azt tehát nem lehet bezárni, mert akkor anyanyelvükön hol tanulhatnának a kisgyerekek? Felmerült tehát az a gondolat, hogy a magyar iskolát, ahol múlt tanévben mindösz- sze hárman tanultak, meg kell i napokban egy ismerö- söm meghívott — feltétlenül látogassam meg. Van valami érdekes dolga a számomra, szép új lakást kapott, és különben is, szégyen, hogy annyi évi ismeretség után még sohasem jártam nála. Megnevezte az utcát, a ház- és az ajtószámot. Időt szakítottam a látogatásra és elindultam. Az utca képe az utóbbi egy-két év alatt nagyot változott. A páros oldalon egy sor új többszintes ház sorakozott. A számtáblákat néztem: 8. sz., 10. sz. A tizenkettesnek egy számmal tovább kell lennie. Ez a megadott cím. Néhány lépéssel tovább mentem és ... földbe gyökerezett a lábam. Üres tér előtt álltam, néhány munkás éppen az utolsó törmelék eltakarításával foglalkozott. — Hol a 12. sz. ház? — tettem fel az egyik munkásnak az elég ügyefogyott kérdést. A kérdezett előbb megütközve nézett rám, mintha éppen az égből pottyantam volna le, majd porlepte arcán felvillant vakítóan fehér fogsora. Nagy- ujjával a háta mögé bökött. — Ott van ni — mutatott rá széles mosollyal a hatalmas billenőkocsira, melynek rakodóterén nagy rakás különféle épülettörmelék tornyosult. — Egy búcsúpillantást vethet rá. Dúlva-fúlva viharzottam haza. Méltatlankodtam. Hát persze, lóvá tett a vén kópé. Ilyen volt világéletében. Még az iskolában is az volt a legnagyobb élvezete, ha valakit ugrathatott. Ilyen sületlen tréfa! Egy egész órám ráment. (ídeidegződéó Pedig tudja, milyen elfoglalt ember vagyok. Másnap a dolog tisztázódott. Az ismerősöm sértődve telefonált, hogy miért nem jöttem el. Amikor elmondtam, mi történt, harsányan felnevetett. Ú, dehogyis akart megtréfálni. Ugyanabban az utcában lakik most is, csupán egy számmal arrébb — a tízesben. Beidegződés — mondta bocsánatké- rően. — Egy jó ideig még a 12. számot fogom írni a borítékokra is a feladó címeként, míg megszokom az újat. Megbocsátottam, megértettem. Sokat járom a város utcáit. És valami nosztalgiával vegyes érzéssel tapasztalom — itt is, ott is eltűnt néhány régi földszintes ház, amely oly sajátos jelleget kölcsönzött e kedves városnak. A múltkoriban is megtörtént velem hasonló eset. A város régi, patinás, széles ko- ronájú platánokkal szegélyezett utcáján sétáltam. Váratlanul, mintha parancsszóra tettem volna, megálltam. Nyugtalanság fogott el, mint amikor az ember hirtelen ráébred arra, hogy valamit elhagyott, valamije hiányzik. Néhány pillanatig tétován töprengtem, mielőtt rájöttem, hogy az emlékezés parancsszava késztetett megállásra. Valahol itt, ahol most ez az építkezés folyik, l akott az egyik osztálytársam. Micsoda asztaliteniszszüntetni. Végtére a gyerekek bejárhatnak iskolába Ráckevéra is, ahogy a felső tagozatosok. Igen ám, csakhogy az autóbusz menetrendje nem alkalmazkodik pontosan az órarendhez. Éppen ezért felveszik őket a napközibe Ráckevén, így ebédet is kapnak. De a délszláv iskolát is látogathatják, legalább megtanulnak még egy nyelvet. A magukét sem felejtik el, mert abban az iskolában is van magyaróra. Válasszanak tehát a két lehetőség közül tetszésük szerint a lórévi szülők. ' A Átmeneti állapot Az iskolák gazdája a községi tanács, tanácsülés elé került hát a kérdés. Nem volt heves vita. Mindössze Vásárhelyi Lajos tanácstag vetette fel, mi lesz, ha a későbbi években megnövekszik az iskolás korú magyar gyermekek száma? És mi lesz a magyar iskola felszerelésével? Varga Sándor, a magyar tanító, szintén tanácstag, válaszolt először a feltett kérdésre. Elmondotta, megállapították a következő három-négy esztendőben nem lesz megfelelő létszámú magyar iskolás. Különben nem véglegesen szűnik meg, csak szünetel a magyar iskola. Mihelyt lesz 8—10 magyar általános iskolai tanuló, újból megnyílik. Radasin Bogolyub tanácselnök pedig közölte, hogy az iskola bútorzata, felszerelése a mostani magyar iskolában marad, így hát ha lesz elég tanuló, minden nehézség nélkül újból megnyithatják. Ki is mondta ezek után a tanács, hogy az új tanévben, tehát ez év szeptemberétől nem nyílik meg a lórévi magyar iskola ajtaja. Ugyanezen a tanácsülésen szóba került az óvoda is. Mert akármilyen kicsi község Lórév, óvodája azért van. Csakhogy csupán délelőtt tartózkodhatnak benne az odajáró gyerekek. Évek óta nem fordult elő, hogy tíznél többen lettek volna. Az óvoda ugyan délszláv anyanyelvű, de néhány magyar gyerek is jár oda, és ezért egyik nap ezen, másik nap azon a, nyelven foglalkoznak a gyerekikel a szülők egyöntetű megelégedésére. Viszont azt szeretnék, ha napközis lenne ez a kétnyelvű óvoda. Segít a Dunatáj A tanácselnök is így vélekedik, de kifejtette, kellene még egy óvónő, meg az étkeztetés bevezetéséhez kellő anyagi fedezet. S ekkor felállt a meghívottként jelenlevő Bqtos József, a helybeli Dunatáj Tsz elnöke. Kijelentette, hogy a gazdasági szervek máshol is támogatják a gyermekintézményeket. Megbeszéli a tsz vezetőségével és reméli, nem lesz akadálya, annak, hogy a tsz hozzájáruljon a napközis óvoda fenntartásához. A tsz-tagok nagy része szintén délszláv, magyarok is vannak azonban köztük és az elnök is az. Nemcsak egyetértésben dolgoznak, hanem kölcsönösen is megbecsülik egymást és biztosan támogatják, hogy a lórévi gyerekek óvodája napközis legyen. Sz. E. csaták dúltak udvarukon a nagy diófa árnyékában! Hol a ház, hol a diófa? Szinte fájdalmasan próbáltam feleleveníteni emlékezetemben a ház, az udvar részleteit. Nem ment. Így vagyok vele, amikor a város egyik-másik újjáalakult utcáján, terén haladok végig. Mi volt itt, hogy nézett ki ez az utca, tér azelőtt? Hiába erőltetem magam, a kép nem áll össze. A fakuló emlékezet csak elmosódott körvonalakat varázsol lelki szemein elé. Innen a nosztalgia, a szomorúság. Mert a lebontott házsorokkal együtt visszavonhatatlanul eltűnik életünkből valami. ami az ifjúság egy része volt. De ez a szomorkás hangulat csak pillanatokig tart. A szanált házak cirádás homlokzata mögött legtöbbször cifra nyomorúság húzódott meg, sötét, szűk, nyirkos, vályogból épült, túlzsúfolt lakások. Az idő kimondta felettük az ítéletet, s az ember csak mélységes megelégedést érezhet, ha látja az új házak elé kanyarodó, új bútorral megrakott tehergépkocsikat. Ismét egy lakásavatás! A legszebb ünnepek egyike. És a leggyakoribb manapság. Ki bánja, hogy a földszintes kisváros rohamosan fejlődő, korszerű nagyvárossá válik! Ez a dolgok rendje. Lusztig Károly
