Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-03 / 155. szám

>rsr jtfEcrrr iw 1977. JULIUS 3., VASÄRNAP TV-FIGYELŐ fS ä \ II/A. Hátracsú­szott vénlegény-írizurával állt elénk Gábor Miklós — de rit­ka vendég lett újabban a kép­ernyőn ! —, hogy pl játssza Komlós Aladár 1935-ben meg­jelent iskolaregényének té- vésátett tanárfiguráját. Kese­rű, nehezen fegyelmezhető ar­cának rácsai mögött módjával háborgó tanférfiúként jött, s ment — éppen úgy, mint ahogy a regényből >átszabott forgatókönyv arra alkalmat adott. És ugyanígy a többiek is! Benkő Gyula simítsuk el stí­lusú igazgatóhelyettese, vagy Zách János, a tanfelügyelet és a tanügyi kivizsgálat joviá­lis embere. Nem különben a VII/A leányai sem, akiknek alakját szintén átszabták, a bevált dramaturgiai sémák szerint ismerős típusokba so­rolták. (És akiket — tegyük hozzá, a méltányosság kedvé­ért — felnőtt és diplomás színésznők próbáltak kama- szosra visszafiatalítani; kevés sikerrel.) Komlós Aladárnak ezt a re­gényét annak idején finom lélekrajzáért és igényes kör­nyezetfestéséért dicsérte a kritika. (Többek között Bálint György is valóságos kis re- mekmű-nek nevezte.) A Ruszt József rendezte tv-játékból vi­szont éppen ez a két legfőbb erény hiányzott. A hangsúly magára a történetre tevődött át. és nem arra, ami e tanár— diák konfliktus elmérgesedé­se során az arcok mögött le­játszódik. Ezért aztán egy afféle — a tv-ből már oly jól ismert — uram-bátyám-kisasszony tör­ténet emlékét tudjuk csak el­raktározni a Néró-história megtekintése után. Vagyis a jól szabott zsakettek, az ápolt szakállak, a libegő matróz­gallérok tünékeny képét — a regényben oly tisztán és szé­pen megírt tanári csalódás és tamtványi megcsalatás ese­ménysora helyett. KOI áCS Margit. Szentendre egyik legtöbbet látogatott kincsesháza a Kovács Mar- git-múzeum, amelyet — elég­gé nem dicsérhető módon — akkor nyitottak meg, amikor névadója, benépesítője még javában, ereje, művészi fan­táziája teljében dolgozott. Azóta — sajnos —, Kovács Margit már nincs köztünk, s így egy afféle emlékműsor­ra nemesedett az a riport­film, amelyet pénteken este Varázsló címmel róla levetí­tettek. Kovács Margit valóban va" rázsló volt: gyönge asszonyi kezével is tudott gyúrni egy senki máséhoz nem hasonlít­ható világot. Megmintázta meséinek jókora birodalmát, hiszen — mint tőle is hall­hattuk — ő mindig a mesék jóságos öregnénéit, holtig hű szerelmeseit, örökösen virág­zó csodafáit szerette mintáz­ni. A jól végződő, a szép me­séket. .. Ha valakiről igaznak tűnik, hogy műveiben holta után is tovább él, akkor ez Kovács Margitra százszor is igaz. Az ő létét évek, évtizedek múlva is hirdetik majd a jóságos öregnénék, a holtig hű szerel­mesek — mindazok a figu­rák, amelyeknek annyi sze­retettel adtak alakot a mű­vész immár örökre megpihent ujjai. Főváros környéki szűkebb országrészünk lakóiként kü­lön is örvendjünk, hogy mind­az a sok kincs, amelyet most már Kovács Margit hagyaité- kának kell nevezni, jó­részt itt látható a Duna-parti művészvárosban, Szentendrén. Abban a mindinkább zarán~ dokhellyé váló szobros ház­ban. . ■ Akácz László Július a Szovjet Kultúra Házában Gazdag nyári program várja a Szovjet Kultúra és Tudo­mány házának júliusi látoga­tóit. Filmek, előadások enged­nek bepillantást a szovjet köz­társaságok életébe, az ott élő, dolgozó emberek napjaiba. Megemlékeznek július 28-án a szovjet hadiflotta napjáról. Az SZKP gazdasági straté­giája a fejlődés mai szakaszá­ban címmel tartanak előadást július 12-én a kisteremben. A Szovjet Szocialista Köztársasá­gok Szövetségének új alkot­mánytervezetéről július 19-én és 26-án délután beszélgetésre invitálják az érdeklődőket. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója al­kalmából július 21-én Lett­ország, a Litván SZSZK és az Észt SZSZK bemutatására vállalkoznak színes dokumen­tumfilmek vetítésével. U j ságír ó-diploma A MUOSZ Rózsa Ferenc termiében diplomakiasztással fejeződött be az újságíró­iskola tanéve, az MSZMP KB ágitációs és propagandaosz­tálya, a Tájékoztatási Hivatal, valamint a szerkesztőségek képviselőinek jelenlétében. A 130 végzős hallgató közül ha­tan szereztek vörös diplomát. A pályakezdő fiatalokat Rom­ját Irén, a MUOSZ alelnöke köszöntötte. — Könyvtárak a nagyká- tai járásban. A közelmúlt­ban több termelőszövetkezet létesített saját fiókkönyvtá­rat. Tápióbicskén, Tápió&ze- csőn, Szentmártonkátán, és Tápióstzőlősön a termelő- szövetkezetek dolgozói már a gazdaságok területén ve­hetik igénybe a könyvtárak szolgáltatásait. Tanácskozik a TIT VII. küldöttértekezlete Mint azt az első oldalorí hírül adjuk, tegnap meg­kezdődött Budapesten a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat VII. küldöttgyűlése. A kétnapos tanácskozás első napján vitatták meg az elnökség beszámolóját, s ehhez szólt hozzá Pozsgay Imre kulturális miniszter és Kornidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottsága tudo­mányos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője. A beszámolót és e két felszólalást az alábbiakban ismertetjük. Az elnökség beszámolója A TIT elnökségének írásbeli beszámolója bevezetőül szám­ba veszi a szabályokat A VI. küldöttgyűlés óta a TIT figyelemre méltó eredménye­ket ért el: növekedett akti­vitása, szervezeti ereje, tár­sadalmi, mozgalmi jellege és ezek révén a közművelődés­ben betöltött szerepe. Emel­kedett tevékenységének poli­tikai, világnézeti és szakmai színvonala; erősödött tema­tikai, tartalmi kötődése a szocialista építés gyakorlatá­hoz; gazdagodtak formái és módszerei. Tovább szélesedett hatóköre is, különösen a mun­kások, a parasztok és az if­júság körében. Üj nyilvántar­tási rendszert vezettek be, amely a társulat tevékeny­ségének pontosabb mérésére, alaposabb elemzésére is lehe­tőséget ad. 1972—1976. között a társu­lat előadói által tartott ösz- szes foglalkozások száma az 1967—1971-es évek mintegy 780 ezer rendezvényével szem­ben több mint 1 millióra emel­kedett. Növekedett a részt­vevők száma is. Meghonoso­dott a kiscsoportos oktatási forma. Gyarapodott a társulat tag­létszáma is: 1971-ben több mint 17 ezret számlált, nap­jainkban 27 600 tagja van a TIT-nek. A VI. küldöttgyűlés hatá­rozata szellemében a társulat arra törekedett, hogy a tu­dományos ismeretterjesztés SZÍNHÁZI estek Templomjáték és Teátrum Szentendrén Elmentem én a színházba félpénzzel..., mármint szent­endrei félpénzzel, ami a Temp­lom téri játékokra és a Teát­rum előadásaira veretett. A mani csekély, a hárombuznyá- kos pedig túl nagy pénz egy magamfajta garaboncás deák­nak. Kezdetnek a szép leány- asszonyokat szemléltem végig, aztán jó bort haraptam elébb veresből, aztán szőkéből, s megint veresből. A korcsmá­ban akadt ser, meg szelíd-ital (hogy ki nevezte el csúful co- ca-cólának, azt csak a tudós magiszterek sejthetik). Hírlett, hogy mímesek, színészek jön­nek a templomfal tövébe, de, ha már ittam, ennem is kel­lett, és a vason pirított scse- vapcsicsa erősen ingerelt. Középkori ka tálkád Ahogy ismét a korcsmához fordulok, érkeznek a színészek, két lovaktól vont szekérben s hallom előadatik A borivó asszony. című játék, amelyben a kortyoíás menyecske az ő urától alaposan megleckéztet- tetik. Körben a nézősereg és röztük a sok fehérnép, úgy ki-. kacagja a póruljárt borivó asz-' szonyt, hogy közben magára egyik sem gondol. A játéknak alighogy vége, arrébb, a hússü- önél két színitanodás máris iomborítja a Miskolczy Zsig- nond uram által szerzett köz- átékból Orientalis és Occiden- alis szerepét. Ezen világjárt ibsitosok nem általlanak ak­korákat hazudni, hogy a néző­reg sikong a nevetéstől. Kis- tva kocsin érkezik Aes- pius doktor is, aki körbe ógyítja a Templom téri vá- t betegeit. Átellenben a . lom túlsó oldalán nagy- eletű Szatmáry Paksis Sá­liéi közjátékát mutatják, A udós és a katona vitatkozásá­Mindezen játékok tetőzése- ént bemutattatik Bachusnak, borok istenének és Jupiter­ek, az istenek istenének ka- agtató históriája legalább Írn­om fordulatban. Az árnyékos Idalra kísérve Jupiter kocsi- ít, megannyi szép mívű ken- 0, terítő, ing kínálja magát ladásra. Festmények, rajzok, íból készült konyhai tár- yak, amulettek és kerámiák i vásárolhatók maniért, fél- énzért, meg leginkább három- uznyákosért. Meg kell süvegelni ezt a két­órányi változatos, könnyed vá­sári látványosságot. A Szín­ház- és Filmművészeti Főisko­la másodéves növendékei ki­tettek magukért: nagyszerűen komédiáztak, énekeltek és tán­coltak. A forgatag lendületé­ben is megállni késztettek a képzőművészeti főiskolások helyszínen készülő grafikái. A Vujicsics együttes hol itt, hol ott bukkant fel vidám, népi ih­letésű muzsikával összekötve az eseményeket. A Templom téri játékok szervezője, alkotója és részben kitalálója is Kerényi Imre ren­dező. Érdekes az ötlet születése is: ha a korábbi Teátrum-elő­adás próbáinak szünetében egy kis gondolkodásra, magányra volt igényük a színészeknek, vagy a rendezőknek, akkor felsétáltak a templomdombra. Az itteni elmélkedések, a temp­lom melegisárga faila, a lép­csők és a körbejárható tér lát­ványa adta a gondolatot: itt színházat lehet játszani. Fur­csa korhűséget teremtettek a Szentendre és környékén élő nemzetiségek viseletéből ösz- szeválogatott jelmezekkel. A Teátrum bemutatójához új­donságként kapcsolódik az idén a Templom téri játék, a folytatását őszinte szívvel, csak biztatni lehet. A populáris színház A Szentendrei Teátrum idei műsorán Shakespeare csillo­góan szellemes és vérbő alko­tása, a Tévedések vígjátéka szerepel. Különös gyöngysze­me ez a drámairodalomnak, hi­szen a meglehetősen egyszerű történetet Shakespeare előtt és utána is legalább fél tucat ne­ves szerző megírta. A darab -klasszikus komédiái helyzete: hasonlóságuk miatt összekeve­rik a szereplőket, mindenki a másiknak szóló információkat kapja, s ebből pofonok, szerel­mi bánatok és ártatlanul el­szenvedett büntetések kere­kednek. S a kérdés is: mi él­teti századok óta ezt a Shakes- peare-drámá t ? Mindenekelőtt a kitűnően megformált figurák, hogy a té­vedések áldozatai magukban hordják korábbi sorsukat, és ki így, ki úgy, de rászolgált a félreértésekből származó bün­tetésre. És tegyük hozzá: Shakespeare rádupláz az alap­szituációra, mert két ikerpárt kever össze mesterien. Ennek a produkciónak is Ke­rényi Imre a rendezője, s amit létrehozott, annak napjaink színjátszás-történetére is lehet kisugárzó jelentősége. Telibe találta a populáris színjátszás stílusát. Ez az egyre inkább tért hódító játékmód sok-sok vitatható hajtást is hozott már, mert a popularitást gyakran összekeverik trágárkodó, álné- pieskedő és bukfenc közben fe­nékbe rúgós játékkal. Szemem­re vethetik — akik látták —, hogy ugyanazt dicsérem Keré­nyi rendezésében, 'amit más esetben kifogásolok, hiszen az említett elemekből ebben az előadásban is láthatunk. Csak­hogy mértékkel. Nem öncé­lúan. A játéktér, a környezet, a precízen kimért ritmus, a fel­fokozott hangulat hozza, so­dorja magával a máshol fa­nyalogva fogadott elemeket. A Szentendre Fő terén be­mutatott előadás sok mindent módosít az eredeti és a szín­házainkban eddig látott dara­bon. Először is egyvégtében, egy felvonásban látjuk a cse­lekményt és ez természetesen rövidítésekkel is együtt jár. De szemernyit sem károsítja az eredeti alkotás lényegét. Elté­rően ítélhetők meg azonban az apróbb kiszólások, például az őr Dusánnak szólítása. Ráadá­sul a jelmezek sem Shakes­peare korához, sem a dráma reális idejéhez és helyéhez nem korhűek, hanem sztcrb- dalmát népviseletet jeleznek. Ezzel ismét a rendezés egyik lényeges eleméhez jutottunk, vagy inkább visszakanyarod­tunk a populáris színjátszás­hoz. Való igaz, nehezen lehet­ne elviselni bármilyen hagyo­mányos színházban a dráma összevonását, az új szereplők beállítását és elnevezését, il­letve a korhűség átértékelését. A Teátrumban viszont nem okoz stílustörést, nem hat ide­genként. Sőt, egyenes folytatá­sa a Templom téri játéknak. Ezt szinte didaktikusán ki is mondatja a rendező a Domio ikerpár egyikével: eddig tart a történet, amit Shakespeare megírt. A következő pillanat­ban már szerb-dalmát néptán­cot és dalokat látunk, hallunk az egész szereplőgárdától. Az Antipholus és a Domio ikerpár aratta a legnagyobb si­kert. Mind a négyen — Kalo- csay Miklós, Tímár Béla, Gyabronka József és a főisko­lai hallgató Józsa Imre — ki­tűnően komédiáztak, s a pár­huzamos szerepeket éppen csak annyira egyéniesítették, hogy pillanatokra a közönség is megtévedt. Kedves, érzéki alakítást nyújtott Schütz Ila és Sunyovszky Szilvia. Ugyan­csak dicséretes Márton András szerepfelfogása. Nagy kár, hogy Horváth Sándor, a ke­reskedő figurájában nem tudja méltóan kamatoztatni tehet­ségét. Mindent egybevetve jó szín­házat láthat, kellemesen szó­rakozhat a július 24-ig Szent­endrére látogató közönség, mind a Teátrum, mind a Templom téri előadásokon. A nagyszerű produkció sikerében egyaránt osztozhat Götz Béla díszlettervező, Piros Sándor jelmeztervező és Szirmai Béla koreográfus is. Kriszt György állandóan továbbfejlesztve lé­pést tartson a változó és nö­vekvő társadalmi igényekkel. Munkájával igyekezett előse­gíteni a szocializmus iránti elkötelezettséget, érvényesíte­ni a párt X. és XI. kongresz- szusának dokumentumaiban és a Központi Bizottság hatá­rozataiban megfogalmazott követelményeket. A VI. küldöttközgyűlés óta eltelt időszakban a folyama­tos és céltudatos tevékeny­ség eredményeképpen foko­zatosan növekedett a társulat tevékenysége a fizikai dolgo­zók és az ifjúság körében. Ta­valy az előadások 54 száza­lékát, az egyéb rendezvények 44 százalékát, a közismereti tanfolyamok felét, az idegen­nyelvi tanfolyamok 11 száza­lékát és az összes tevékeny­ség 40 százalékát fizikai dol­gozók körében tartották. Erőfeszítéseket tettek az ala­csony iskolai végzettségű dol­gozó rétegek tanulási igényei­nek felkeltésére, tudásbeli hiányosságainak pótlására. A Mindenki iskolája rádió—tv- sorozathoz kapcsolódóan or­szágszerte előadássorozatokat szerveztek. A fizikai dolgozóknak tar­tott előadások és egyéb ren­dezvények 25,2 százalékát az ipari munkások, 20 százalé­kát a mezőgazdasági dolgo­zók és 5,3 százalékát az egyéb ágazatok munkásai látogat­ták. A társulat fontos fel­adata, hogy a jövőben job­ban bevonja az ismeretter­jesztésbe a falvak, a kisköz­ségek, a tanyás települések dolgozóit. A beszámoló megállapítot­ta, hogy az iparban, s külö­nösen a mezőgazdaságban — az elért eredmények ellené­re — az ismeretterjesztő te­vékenység még korántsem épül a kívánt mértékben a munkahelyi közösségekre, a szocialista brigádokra. Szá­mos ipari és még több mező- gazdasági üzemben az isme­retterjesztő munka esetleges, véletlenszerű. Javítani kell a munkásszállásokon is az is­meretterjesztő tevékenységet. Az elmúlt években kiemelt feladatként foglalkoztáit az ifjúság körében folyó isme­retterjesztéssel, s az mind mi­nőségileg, mind mennyiségi­leg jól fejlődött. Ehhez hatha­tós segítséget kaptak a KISZ- től és az Állami Ifiúsági Bi­zottságtól. Különösen jól be­váltak a fiataloknak szerve­zett konzultációs előadások, a vitafórumok, a kötetlen esz­mecserére lehetőséget adó klubösszejövetelek és -vetél­kedők. A sikerekben része volt annak is, hogy mind több a fiatal előadó. A társulat is­meretterjesztő óráinak 40 szá­zaléka az ifjúságra — 15—29 éves korcsoportra jutott. Az írásos beszámoló meg­állapította, hogy o közműve­lődési párthatározat szelle­mében számottevően javult a társintézményekkel, társszer­vezetekkel való együttműkö­dés. Gyümölcsöző a kapcso­lat a közművelődés, a közok­tatás országos irányításában részt vevő minisztériumok­kal, főhatóságokkal. A szer­vezetek a legtöbb segítséget a tanácsoktól kapták és kiváló az együttműködés a művelő­dési házakkal, a könyvtárak­kal, az iskolákkal, a Vörös- kereszttel, a moziüzemi vál­lalatokkal is. A beszámolási időszakban országos szinten együttmű­ködési megállapodást kötöt­tek a SZOT-tal, a KISZ-szel, az MTESZ-szel, az Országos Testnevelési és Sporthivatal­lal, az Országos Béketanács- csal, az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsával, a Kis­iparosok Országos Szerveze­tével. A közeljövőben írják alá a szerződést a Magyar Tudományos Akadémiával. Sielleini alkotóműhelyként tevékenykednek Pozsgay Imre felszólalása Az elnökség beszámolója fe­letti vitában szólalt fel Pozs­gay Imre kulturális miniszter. Egyebek között hangsúlyozta, hogy a TIT nem egyszerűen valamiféle ismeretszolgáltató gépezet, hanem szellemi alko­tó műhely. Ebből és az MSZMP XI. kongresszusán elfogadott programból következően fon­tos feladata, hogy ismeretter­jesztő funkciójának teljesítése mellett szembesítse az embe­rek mindennapos tapasztala­tait a természettudományi, mű­szaki és társadalomtudományi ismeretekkel. Nemcsak elvont gondolatok továbbítását jelenti az isme­retterjesztés, hanem a tudo­mány eszközeivel választ kell adni az életben jelentkező bo­nyolult, sokaltat izgató kérdé­sekre. A tudományos ismeret- terjesztés sajátos eszközeivel hathatós segítséget adhat ah­hoz, hogy a tapasztalatokból tudás váljon. Különösen fontos szerepe van e nagy munkában az értel­miség aktív közreműködésé­nek. A közművelődési program megvalósítása érdekében szük­ség van az ismeretek szüntelen, gyarapítására. A miniszter befejezésül hangsúlyozta, hogy a miniszté­rium minden segítséget megad a TIT-nek. \ tudománypolitika társadalmi bázisa Kornidesz Mihály felszólalása Kornidesz Mihály, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának veze­tője egyebek között arról szólt, hogy a tudománypolitikai cé­lok megvalósításának, a tudo­mányos technika kibontakozta­tásénak egyik feltétele, hogy tovább szélesedjék a párt tu­dománypolitikájának társa­dalmi bázisa. Ennek érdeké­ben a tudományos egyesüle­tek és társaságok, a TIT, az MTESZ, és más társadalmi szervezetek munkáját jobban össze kell hangolni, s fokozni kell szerepüket tudománypoli­tikai feladataik megoldásá­ban. A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat előző küldött- gyűlésén megfogalmazta azo­kat a célokat, amelyek lehető­vé tették, hogy a közművelő­dési határozat szellemében dolgozzanak. E célok megvaló­sítása mér számos eredményt hozott. Kiegyensúlyozottabbá vált a társadalom- és termé­szettudományos, valamint a közismereti előadások és ren­dezvények aránya. Javult az előadások szakmai színvona­la és világnézeti, politikai ha­tása. A TIT egyre szervesebben illeszkedik a közművelődés rendszerébe. A közművelődés egységes állami irányításának erősítése érdekében a TIT a Kulturális Minisztérium köz­vetlen felügyelete alá került. Ez a változás továbbra sem érinti a nagy hagyományok­kal rendelkező társulat társa­dalmi-mozgalmi jellegét, belső életének önállóságát és nem módosítja feladatait. A TIT feladatai igen szoro­san kapcsolódnak a pártszer­vezetek politikai, világnézeti nevelő munkájához. Egyre ál­talánosabbá válik az a gyakor­lat, hogy a pártszervezetek terveik kialakításakor számí­tásba veszik a TIT munkáját is, igénylik a mindennapi mun­kában az együttműködést. Végezetül Kornidesz Mihály hangsúlyozta, hogy az orszá­gos elnökség által beterjesz­tett határozati javaslat, a kö­vetkező esztendők program­ja jól szolgálja a művelődés- politikai célok elérését, a tár­sadalom műveltségi szintjének emelését.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom