Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-03 / 155. szám
1977. JO LIUS 3., VASÁRNAP 'xMékm démia felállításáról, s egy esztendővel később már avatásra sorakoztak fel az első végzős hallgatók. A szocialista tisztképzés e szép és nemes, három évtizedes jubileumáról emlékeztek meg tegnap Szentendrén a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán. Az eseményen megjelent a Honvédelmi Minisztérium képviseletében Kárai István vezérőrnagy, s eljött a Duna-parti városba néphadseregünk több magas rangú tisztje is, csakúgy, mint az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport képviselői. Az ünnepségen ott voltak Szentendre város és járás párt- és állami vezetői: Matók Lajos, a járási pártbizottság első titkára, Rozgonyi Ernőné dr., a járási hivatal elnöke, és Marosvölgyi Lajos, a városi tanács elnöke. A felsorakozott hallgatók és sorkatonák előtt két vörös zászló jelképezte a múltat és a jeieot: a kezdetet a Honvéd Kossuth Akadémia lobogója, napjainkat pedig az a vándorzászló, amelyet a főiskola fiataljainak adományozott tavaly a KISZ Központi Bizottsága, mozgalmi munkájuk elismeréseként. A Himnusz elhangzása után Matuszka István ezredes, a főiskolaparancsnok politikai helyettese lépett a mikrofon elé, s felolvasta azt a két levelet, amelyben Pacsek József vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, illetve Földest Jenő határőr vezérőrszöntötte a jubileum alkalmából a főiskolát. Ezt követően Kazal Barna vezérőrnagy, a főiskola parancsnoka emlékezett meg ünnepi beszédében a hőskorról: utalt egyebek közt a harminc évvel ezelőtti időszakra, amikor a népi demokratikus forradalom elért eredményeinek, a fejlődés további feltételeinek megteremtése érdekében került előtérbe a hadsereg demokratikus átalakításának szükségessége, a szocializmus eszméi iránt elkötelezett tisztikar létrehozása. A Honvéd Kossuth Akadémián minden nehézség ellenére 1947 szeptemberében megkezdhették tanulmányaikat az első hallgatók. S az intézmény - mai jogutóda a szentendrei tanintézet, amelyet 1967-ben — tehát éjppen tíz esztendeje — nyilvánítottak főiskolává. A vezérőrnagy elégedetten állapíthatta meg: napjainkban a Kossuth Lajos Katonai Főiskola a tisztképzésben folytatja névadójának szellemét, továbbá azt az örökséget, amelyet elődeik hosszú, küzdelmes úton alakítottak ki. Az ünnepi visszaemlékezés után Matók Lajos, átnyújtott Kazai Barnának egy díszes serleget, ezzel is utalva a főiskola, valamint a város és a járás közötti eredményes, jó kapcsolatra. Az ünnepség befejezesékent a vendégek megtekintették a szocialista tisztképzés harminc évét bemutató kiállítást. F. G. Útra kél a Rozmaringból Dísznövénj’dugványnak épül a hűtőház Az idén átadják a Rozmaring Kertészeti Termelőszövetkezetben az új növényháztelep kiszolgálásra épített korszerű hűtőházat és csomagolóanyag-raktárt. Az építkezéshez 1976-ban kezdtek hozzá a szövetkezet saját építőrészlegének munkásai. Az új építmény alapterülete meghaladja az 1300 négyzetmétert. A hűtőházban mintegy 5 millió dugványt tárolnak majd — harmincféle virág- és szobanövény szaporítóanyagát —, mégpedig vasrácson gördülő konténerekben. A tervek szerint az épület hajójában szállítószalagról kerül majd az áru a Hungarocamion és a külföldi szállítmányozó vállalatok tehergépkocsijaiba. Jubileumi tervteljesítés - több műbőr a piacnak Szép termelési sikerek születtek az év első felében a Graboplast pamutszövő- és műbőrgyárban. A siker tulajdonképpen teljes volt: exportra, a hazai piacra is több árut gyártottak a tervezettnél. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére tett munkaver- seny-vállalás során I millió négyzetméteres éves túlteljesítést vállaltak. Ennek a fél évre eső részét nemcsak, hogy teljesítették, hanem túl is szárnyalták. A fél év alatt ugyanis 18 millió 750 ezer négyzetmétert tett ki az export. Nyitott szemmel a világban Egy molnárlegény elindul... — Egy idősebb, tapasztalt kommunistáról akar írni? — kérdez vissza Batlai Gáspár, a ráckevei nagyközségi pártbizottság titkára. — Nem kell messzire mennie, éppen az imént beszéltem az Aranykalász Termelőszövetkezetben egy nyugdíjassal, Thernesz Gézával... Az ő élete olyan, akár egy regény. Az országot járta És valóban, akár a mesében ... Egy ifjú molnárlegény elindul világot látni, megismerni az emberek gondját, baját, s közben elegendő erőt merít magába ahhoz, hogy később kiáll jón társai mellett, bátorítsa, támogassa őket. Most, amikor munkájáról kérdezem a ma már nyugdíjas molnárt, menten felsorol legalább egy tucat malmot, ahol életében megfordult. — Tudja, az én famíliám molnárdinasztia, legalábbis, ameddig a családot visszamenőleg ismereih — mondja. — A Szolnok megyei Törökszent- miklóson született, apám főmolnár volt, s én is ezt a szakmát választottam. Mindig azt mondta: egy igazi mesterembernek meg kell ismerkednie más vidékekkel is. Ez idő tájt rendszeresen volt munkám, rohamosan teltek az évek, s bár az emberek egymást ölték a frontokon a háborúban, kenyérre, lisztre szükségük volt. Thernesz Géza gyerekként, majd fiatalemberként az országot járva ismerte meg a nincstelenek, a napszámosok, a kisemmizettek életét. Így érlelődött öntudata, gazdagodtak tapasztalatai. Nem csoda hát, hogy 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején, amikor felvillant egy jobb élet, egy új világ reménye, a rendet védelmezők közé állt. — Rövid, de szép időszak volt — emlékezik. — Nálunk, Törökszentmiklóson is toboroztak katonákat a fiatal tanácskormány védelmére. Mi hittünk az új társadalomban, s a barátaimmal jelentkeztünk vöröskatonának. Akkor már előnyomultak az intervenciós csapatok a Tiszántúl felől. Bennünket először Szolnokra vittek, majd Zalaegerszegre kerültem. Kevés fegyverünk volt, minden harmadik emberre jutott egy puska, amit lövés után tovább adtunk, hogy az ellenség azt higgye, nagyobb csapattal áll szemben .., ' A Tanácsköztársaság eltiprá- sa után az üldöztetés következett. A hajdani vöröskatona a lákött településeket elkerülve, gyalogszerrel tért vissza szülőfalujába. Itt fogták el végül, s egy nyíregyházi fogolytáborba vitték. Szerencse, szerencsétlenség? Tífuszjárvány ütött ki a táborban, s a kirendelt orvosban, maga is fiatal lévén, volt annyi becsület és erő, hogy a parancsnokság előtt kijelentse: vagy széjjel eresztik az egészséges embereket, vagy előbb-utóbb mindenki meghal. Munka nélkül Nehezen, de ismét elhelyezkedett Thernesz Géza a szakmájában. Budapesten végzett egy malomipari továbbképző tanfolyamot, s 1928-ban Diósgyőrött főmolnár lett. Itt 1931- ig, majd később 1935-ig újra Törökszentmiklóson kereste a kenyérrevalót. A malom tulajdonosa azonban múltja miatt hamarosan az utcára tette, s ezután megízlelte a munkanélküliek keserű kenyerét is. — Kilenc hónapig tengtem- lengtem — mondja ismét. — Ha szükség volt rá, napszámosnak szegődtem, alkalmi munkával kerestem némi pénzt. A sok huzavona után végül az Est lapok kiadóhivatalánál kaptam munkát, újságkihordó és pénzbeszedő lettem. A felszabadulás után — akkor a szegődi alföldi malom főmolnára — felfigyelnek az új rend építői a szókimondó, tevékeny kommunistára. . Megbízzák a szakszervezet szervezésével, majd a megalakuláskor a Malomipari Munkások Szakszervezetének titkári teendőivel. Szakma és közélet Ráckevére az 50-es évek elején költözik, saját kérésére, családi életének változása miatt Itt az Árpád-malotn igazgatója lesz. Hamarosan bekapcsolódik a közéletbe, először a községi pártszervezet titkára, majd amikor sokasodik a kommunisták száma, csúcsvezetőségi titkárrá választják. Tanácstag és a Hazafias Népfront községi elnökségének tagja. — Nincs az én életemben rendkívüli — szólal meg ismét. — Ezt az utat nagyon sok ember végigjárta. Nagyon szerettem a szakmámat, mert érzem, hogy részese vagyok annak a munkának, amelynek eredményeként minden ember asztalára juthat, s ma már jut is, friss, jó ízű kenyér. De mondja csak, elmehet az ember csukott szemmel, véleményét magába fojtva a világ dolgai mellett? Nyitott szemmel járni a világban, cselekedni kell a haladásért, a fejlődésért. Thernesz Géza 76 éves nyugdíjas nyugodt és kiegyensúlyozott ember. Amikor kilépek a termelő- szövetkezet irodaépületének kapuján, Ballai Gáspár még hozzáteszi : Géza bácsi száz órában bejár a tsz-be dolgozni, de érdemes lenne egyszer kiszámolni, hogy mennyi az az idő, amit valójában itt tölt el. Virág Ferenc Van rá példa • Kezdetben sietség • Teher a többlet • Kamat, kérdőjellel Egy évtizedre visszatekintve, azaz meglehetősen hosszú időszakot figyelembe véve is azt állapíthatjuk meg, hogy az országban ipari beruházásokra kiadott minden száz forintból nyolcat, kilencet Pest megyében költöttek el. A részesedés átlagot meghaladó mértéke ösz- szegszerűen úgy fejezhető ki, hogy míg a hatvanas évek közepén ipari beruházásokra a megyében hárommilliárd, addig a hetvenes évek közepén tízmilliárd forintot fordítottak. Indokolt figyelem A nagy summa, s nem kevésbé a fejlesztési célok elérésének fontossága az iparszerkezet átalakításában, joggal indokolta — és indokolja — azt a megkülönböztetett figyelmet, amit a beruházási tevékenység élvez. Az MSZMP Pest megyei Bizottságának a megyei küldöttértekezlet elé terjesztett jelentése — 1975. márciusában — leszögezte: továbbra is nagy erőfeszítéseket kell tenni az ipari beruházások tervszerinti megvalósítására, az eredetileg számított költségek betartására. Van már példa arra, hogy jelentősebb fejlesztéseket a programnak megfelelően helyeznek üzembe. Így történt ez a Nagykőrösi Konzervgyár évente 140 vagon paradicsom- sűrítményt kibocsátó ún. besűrítő állomásánál, ahol a határidőből is, a költségekből is lecsíptek, a Monori Állami Gazdaság csévharaszti takarmánykeverő üzeménél, ahol óránként öt tonna takarmányt állítanak elő. Nemcsak kisebb, tíz. és százmillió forint közötti fejlesztések igazolják a pontos munka lehetőségét, hanem olyanok is, amelyek meghaladják az egymilliárd forintot, mint a Dunamenti Hőerőmű Vállalat 215 megawattos blokkjainak második csoportja, ahol az időelőny költségmegtakarítással párosult. Az első lépéstől Százhalombattán az erőmű bővítésének tervezettnél korábbi átadását a gyorsítási program tette lehetővé, s ez a program egyben kritikája volt a korábban történteknek. Nemcsak az előkészítés szakaszában tapasztalt túlzott sietség okozott gondot a kivitelezésben, hanem a közreműködő kül- és belföldi cégek nagy létszámú csapatának ellentmondásos tevékenysége is. Ami megintcsak arra figyelmeztet, az előkészítéskor nem sikerült megfelelően összehangolni a különböző vállalkozók és alvállalkozóik munkáját. A gyorsítási program levonta a szükséges következtetéseket, annak tanúságát adta, hogy a beruházások program szerinti befejezésének legfőbb feltétele a szervezettség. Ugyanerre a tapasztalatra juthatunk a két másik, korábban említett fejlesztés jellemzőinek elemzésekor. A nagykőrösi besűrítő állomás sorsa, bátran mondhatjuk, már akkor eldőlt, amikor még el sem kezdték kialakítását. Az úgynevezett papírszakasz, azaz a tervezés, engedélyeztetés, előzetes egyeztetés időszaka kínált lehetőséget a beruházó számára mindenfajta zavaró Próbaüzem, A Nagykőrösi Konzervgyár nagykőrösi gyáregységében új konzerv- töltő gépsort állítottak üzembe. Eddig zöldséget és gyümölcsöt szárítottak, aminek jelentős része exportra került. A gépsor egyelőre próbaüzemsze- rűen dolgozik, de máris naponta három vagon készárut gyárt. A sterilizáló kádból gombnyomásra emelik ki a forró üvegeket. Nagy Iván felvétele mozzanat kiszűrésére. Voltak, akadályok, ám mennyivel egyszerűbb ezeket akkor elhárítani, amikor még csak a papitok ütköznek, s nem a kivitelező szakemberek a helyszínen! Igaz, a konzervgyárnak nagy tapasz- talatú — s meglehet, éppen ezért kis létszámú — gárdája van az ilyesfajta feladatok lebonyolításához. Saját kézben tartottak mindent, ha kellett, akkor órák alatt előteremtették a szükséges gyorssegélyt — emberben, anyagban —, s érvényesítették azt az elvet, hogy ki amiért felel, azt meg kell tennie. Hosszú kapaszkodó, Természetes és jogos igény, hogy a befektetett forint mielőbb kamatozni kezdjen, azaz a beruházás, ha elkészült mielőbb kibocsássa a tervezett áru mennyiséget. Sajnos, a megyei ipari beruházások esetében — igaz, országosan sem más a helyzet — túl hosszú a kapaszkodó, s ezért a csúcsra késve érnek. Ez történt a Beton- és Vasbetonipari Művek szentendrei gyáránál, ahol a létrehozott termelési képesség tényleges kihasználtsága a nagy átmérőjű víznyomócsöveknél jó időn át csak remény maradt, s utalhatunk olyan esetre is — a Cement- és Mészművek beremendi gyára építésénél —, amikor a beruházási programban mellőzték a teljes termelés időigényének meghatározását. Nagyon leegyszerűsítve: amennyit késik a teljes termelés megkezdése, annyit kell a veszteségszámlára felírni. Nem egy bűvös dátum megtartása a fontos, hanem annak elkerülése, hogy a többlet ne váljék teherré, azaz a kiépített berendezések ne pusztán költségként legyenek jelen, hanem termelési forrásként. Amire csak egyetlen példát: nem túl nagy, de mégis, valamekkora Késedelemmel adták át rendeltetésének azt a terméktávvezetéket, amely a Dunai Kőolajipari Vállalattól kiindulva Ceglédig, s onnét tovább Szajo- lon, Füzesabonyon át, Lenin- városig húzódik. Egy napi késés — a termékek más úton történő továbbítása miatt — százezer forint többletkiadást emésztett fel. Hangsúlyozzuk: a példa a szerényebb károk egyikét mutatja azaz, a késedelmes átadás, a teljes termelés elérésének túl hosszú szakasza milliókkal rövidíti meg a népgazdasági bevételeket. S akkor még nem szóltunk olyasfajta veszteségekről, mint az eredetileg tervezettnél nagyobb létszám lekötése, ami megintcsak szinte általános tapasztalat. Számonkérve a hasznot Sok vita volt és van azon, miféle mércék alapján lehet megközelítő pontossággal megítélni egy-egy beruházás gazdaságosságát, azaz a megtérülés idejét. A ma alkalmazott ún. D-mutató sem tökéletes, de végre viszonyítási alap, ami lehetővé teszi a haszon számonkérését. Korábban ugyanis, bármennyire meglepő, a beruházás átadásával befejeződött az elszámoltatás, ma viszont a pénzügyileg is rendezett üzembe helyezést követi a haszon mérése. v Kissé szokatlan ez még a beruházók számára, volt, s van is ellenkezés, de a társadalmi érdekeken átlépni nem lehet. A befektetett forintnak meg kell térülnie, s minél előbb történik meg ez, annál előnyösebb a társadalomnak — annál korábban képződnek újabb fejlesztési alapjai —, még akkor is, ha a termelő szigorúnak érzi a feltételeket. Ez utóbbihoz csak annyit: a fejlesztési ráfordítások megtérülése hazánk esetében két és fél, háromszorosa a fejlett országok átlagának! Márciusban a Minisztertanács — az Országos Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium közös vizsgálata, s az Állami Tervbizottság ülése nyomán — ismételten áttekintette a beruházási tevékenység főbb tapasztalatait, s újólag aláhúzta a megfelelő előkészítés fontosságát. A megyében megvalósuló ipari fejlesztéseknél szerzett ismeretek szintén arra figyelmeztetnek, hogy az előkészítés lényegében eldönti a beruházás sorsát. Az ötödik ötéves tervben a megye ipara további milliárdokat fordít bővítésre, korszerűsítésre, előtérbe kerülnek a rekonstrukciós jellegű fejlesztések, s ezek még inkább szervezettséget, pontosságot követelnek, hiszen a napi termelés fönntartása mellett valósulnak meg. Az, hogy már van példa, s nem is egy a program szerinti beruházásra, bizonyítja: lehet tervszerűen dolgozni. Akkor, ha tervszerűen fölkészülnek rá. Mészáros Ottó A Minisztertanács tárgyalta A közlekedés- és postaügyi ágazatot segítő komplex módszerek Vasútról közútra — Ellenőrizhető autójavítás Hét éve üzem- és munkaszervezési tevékenységéről adott számot a közlekedés- és postaügyi ágazat a kormány elé terjesztett jelentésben, amelyből kitűnik, hogy sikerült kialakítani azokat a komplex módszereket, amelyek a leghatékonyabban segítik a vállalati és népgazdasági tervek teljesítését. 1971 és 1976 között a közlekedési ágak közötti munka- megosztás kedvezően változott: a tervezettnél jobban növekedett a közúti közlekedés, a víziközlekedés és a csővezetékes szállítás részaránya. Ez a szerkezeti változás is jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy ebben az időszakban az országban 37 százalékkal — a tervezettnél nagyobb ütemben — bővítették az áruszállítási teljesítményt. A MÁV 12 százalékkal növelte a teheráru- irányvonatok számát, és múlt évben már ily módon bonyolította le az áruszállítás felét. A jelentés részletesen beszámol a postai szolgáltatások fejlesztéséről, egyebek között a rádió- és televízióvétel lehetőségeinek bővítéséről, a telefontávhívás kiterjesztéséről, a levélszekrényes kézbesítési program megvalósításáról, s ugyancsak áttekintést nyújt a közlekedéshez és a postai szolgáltatásokhoz kapcsolódó egyéb iparágakban megvalósított munka- és üzemszervezés eredményeiről, gondjairól is. A munkaerő-gazdálkodást javító szervezési intézkedések az ágazaton belül sok dolgozót irányították át más munkaterületre. A következő évekre megha- , tározott legfontosabb szervezési követelmények és célok szerint 1980-ig folytatják a gazdaságtalan és kisforgalmú vasútvonal forgalmának átterelését a közutakra. Korszerűsítik 10-féle — mész, cement, bútor stb. — nagy tömegű árufajta közúti szállítását, újabb öt nagyvárosban vezetik be a számítógépes autóbusz-irányítást, teljes körűen gépesítik az autóbusz-menetjegy kiadását és egyszerűsítik a bevételelszámolást, hogy ebből a munkakörből 1500—1700 dolgozót irányíthassanak át más munkaterüle. tekre. A postai levelek feldolgozásának automatizálásává 40 százalékkal növelik a termelékenységet. Minden területen gondoskodni kell az anyag, mozgatás és a rakodás gyor: fejlesztéséről, a várakozási idt csökkentéséről, a járművel kihasználásának javításáról. / munkaszervezés korszerűsíté sével kell javítani még a sze mély- és teherszállítás menet rend szerinti közlekedését, a: autójavító-iparban pedii olyan átadási rendszert kel kialakítani, amely szerint a la kosok jól ellenőrizhetik az el. végzett szolgáltatás mennyisé gét és minőségét. i A szocialista tisztképzés harminc éve UnneDséa a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán nagy, belügyminiszter-helyettes és Kovács György, az MSZMP belügyminisztériumi bizottságának első titkára köAz évszámok történelmet i Idéznek: 1947. június 17-én I miniszteri rendelet jelent i meg a Honvéd Kossuth Aka- |