Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-03 / 155. szám

*Sem d/?* Tg Kaimon 1977. JÜLIUS 3., VASÁRNAP Béke és Szocializmus Borisz Ponomarjov cikke A Béke és Szocializmus jú­liusi száma cikket közöl Bo rísz Ponomarjov túl, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagjától, a Központi Bizott­ság titkárától. A béke és szocializmus ügyé­nek sikere, valamennyi és minden egyes kommunista párt előrehaladása — hangsúlyozza a cikkíró — elválaszthatatla­nul összefügg a kommunisták összeforrottságával, együtt­működésük színvonalával, a nemzetközi feladatok megoldá­sában. A kommunista mozgalom történetének rendkívül felelős­ségteljes korszakát éli. Fejlő­désének jelenlegi szakaszára elsősorban azon szerep minő­ségi változása jellemző, ame­lyet a kommunisták ma az em­beriség sorsának meghatározá­sában játszanak. Napjainkban a nemzetközi politikának nincs olyan életbevágóan fon­tos kérdése, amelyet meg le­hetne oldani a kommunista mozgalom álláspontjának fi­gyelembe vétele nélkül. A je­lenlegi feltételek között a nem­zetközi erőviszonyoknak a bé­ke és a szocializmus javára történő eltolódásában rendkí­vül fontos összetevő a kommu­nista és munkáspártok politi­kai együttműködésének szín­vonala. A nemzetközi problémák egész sora járul hozzá a kapi­talizmus válságának kiéleződé­séhez. A válság eszmei-politi­kai következményei közé tar­tozik, hogy a kapitalizmus, mint társadalmi rendszer, le­járatja magát a legszélesebb néptömegek előtt Ez a jelen­ség arra készteti a vezető im­perialista köröket, hogy a nem szocialista világban megkülön­böztetett figyelmet fordítsanak a néptömegek propaganda- és pszichológiai eszközökkel való kommunistaellenes és szovjet­ellenes szellemben történő megdolgozására. Különös hang­súlyt helyeznek arra, hogy megpróbálják diszkreditálni a szocializmus magasztos esz­méit és bizalmatlanságot szít­sanak azon országok iránt, ahol ezek az elvek már a gyakorlat­ban is megvalósultak. A példa nélküli méreteket öltött szovjetellenes és kommu. I nistaellenes kampány jelsza­vai a józan ész megcsúfolását jelentik. A kapitalizmus az el­múlt 60 év során minden ere­jéből tellőt megtett annak ér­dekében, hogy megsemmisítse a szocializmust, ma pedig úgy léo fel, mint megjavításának híve. A mostani szocialistaellenes kampányok lényege: az enyhü­lés folytatásának feltételeként arra kényszeríteni a szocialista országókat, hogy politikai rendszerükben alapvető vál­toztatásokat hajtsanak végre. A szocialista országokból el- •mazott árulókat és az egész disszidens problematikát nyíl­tan arra használják ki, hogy lelassítsák az enyhülés útján teendő további lépéseket, hogy aláaknázzák azt az utat, amely a békés egymás mellett élés alapján a nemzetközi kapcso­latok átrendezéséhez vezet. Ilyen körülmények között a Szovjetunió Kommunista Pártja különleges jelentőséget tulajdonít annak, hogy erő­södjön a szocialista világrend- szer, a nemzetközi kommunis- mozgalom és az egyes pár­ok ellen indított imperialista teológia-politikai kampányok­ul szembeni ellenállás. Az 5ZKP éppen ezért tartja ion­osnak, hogy az imperializmus lleni ideológiai offenzívában, nak népellenes, parazita lé­nyegének leleplezésében, a zocialista rend előnyeinek fel- árasában még szorosabban lehangolja munkáját a töb- >1 testvérpárt munkájával. A Szovjetunió Kommunista ’ártja — írja cikkének befeje- ő részében Borisz Ponomar- ov — a jövőben is változatlanul rt fog harcolni, hogy a íarxizmus—leninizmus a pro- stár internacionalizmus elvi lapján tovább szilárduljon a emzetközi kommunista moz- alom üsszeforrottsága. Befejezte moszkvai megbeszéléseit az Olasz Kommunista Párt küldöttsége Mihail Szuszlov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Borisz Ponomarjov, a PB póttagja, a Központi Bizott­ság titkára, és Vagyim Zagla- gyin, az SZKP KB póttagja, az SZKP nemzetközi kapcsolatok osztálya vezetőjének első he­lyettese Moszkvában fogadta az Olasz Kommunista Párt küldöttségét: Giancarlo Pajet- tát, Paolo Bufalinit és Ema- nuele Macalusot, az OKP ve­zetőségének tagjait. A találkozó során az SZKP és az OKP képviselői átte­kintették a kölcsönös érdeklő­désre számot tartó kérdések széles körét, a pártközi kap­csolatok és a szovjet—olasz kapcsolatok helyzetét. A nemzetközi kérdések tag­lalásakor mindkét fél hangsú­lyozta, hogy az SZKP és az OKP elsőrendű fontosságot tu­lajdonít az enyhülés megszi­lárdításának és továbbfejlesz­tésének, a fegyverkezési hajsza megfékezésének, a leszerelés­nek, a békés egymás mellett élés ügyének. A megbeszélés során a felek ismertették elképzeléseiket azokról a kérdésekről, am«, lyek az európai kommunista és munkáspártok berlini értekez­letét követően a kommunista | mozgalom továbbfejlődését 1 érintik, valamint azokról a kérdésekről is, amelyek jelen­leg a munkásmozgalomban vi­ta tárgyát képezik. Kifejezésre juttatták véleményüket, hogy minden párt hozzájárulása az internacionalizmus közös ügyéhez, szoros öszefüggésben van saját, önálló törekvései­vel, politikájának kidolgozásá­val. A felek célszerűnek tart­ják az álláspontok összevetését, a pártok közötti tapasztalat- és véleménycserét. Mindkét párt szükségesnek tartja új, konkrét kezdeménye­zések felvetését a demokrati­kus, nemzeti-felszabadító erők számára. A felek kívánatosnak tart­ják az SZKP és az OKP, vala­mint a két párt tudományos kutatóintézetei, közötti kap­csolatok fejlesztését, az SZKP és az OKP vezető képviselői időszakonkénti találkozóinak megrendezését. A felek hangot adtak meg­győződésüknek, hogy a Szov­jetunió és Olaszország kölcsö­nösen előnyös együttműködé­se, a szovjet és az olasz nép barátsága megfelel a két or­szág, és az egyetemes béke ér­dekeinek. A találkozót nyílt, baráti légkör jellemezte. Tényleges előrelépés ( Valamennyi párt jóváhagyta a kormányprogramra vonatko­zó pártközi megegyezést. Az OKP vezetőségi határo­zata kellően értékeli a meg­egyezés politikai jelentőségét. Egyik résztvevő javaslatait sem fogadták el maradéktala­nul, így az OKP-nak is van­nak fenntartásai az elfogadott programpontokkal szemben, de tagadhatartiLan az olaszorszá­gi megegyezés komolysága és széles összefogásra irányuló igyekezete, ami záloga lehet egy új, pozitív folyamatnak. A kereszténydemokrata ve­zetőség ülésén ezzel szemben meglehetősen, heves vita aJa- kult ki a megállapodásról. Fanfani szenátusi elnök a jobbszámy vezéralakja és a vezetőség más jobboldali tag­jai támadták, mivel túl mész- szíré ment a kommunistákkal való megegyzés útján. Fanfa­ni szerint a KDP-nek a kom­munisták nélküli kormány- többségre kell törekednie, vagy pedig új választásokat kell rendezni. Csatlakozott ehhez a nézethez a vezetőség több más tagja is. A többség azonban Moro pártelnök és Zaccagnini főtitkár álláspont­jára helyezkedett, akik azzal érveltek: a megállapodás érintetlenül hagyta a politikai kereteket. A jobboldal éles támadásai egyébként igazolják azt — hangoztatja szombaton a l’Uni- tá, az OKP lapja —, hogy a programtárgyalások és a nehe­zen született megegyezés nem engedmény volt a demokrati­kus erők részéről, hanem el­lenkezőleg, a baloldal sikere tényleges előrelépés, amely most dühös reakciót vált ki minden olyan kor- vagy ér­dekcsoport részéről, amelyek érdekeit veszélyeztetné egy de­mokratikus átalakulás Olaszor­szágban. Válasz az üdvözletekre leonyid Brezsnyev levele a Pravdában Leonyid Brezsnyev a Prav­da szombati számában nyilvá­nosságra hozott levelében kö­szönte meg a Legfelsőbb Ta­nács Elnökségének elnökévé választása alkalmából címére érkezett üdvözleteket. A Legfelsőbb Tanács Elnök­ségének elnökévé történt meg­választásom alkalmából szá­mos üdvözlő levél és távirat érkezett hozzám az ország kü­lönböző részeiből és külföldről — írja Brezsnyev. — Sajnos, nincs lehetőségem külön-külön válaszolni valamennyire, ezért a Pravda és az Izvesztyija fel- használásával fejezem ki hálá­mat mindenkinek, aki kinyil­vánította jókívánságait. Megörvendeztettek a szovjet emberek, kommunisták és pár- tonkívüliek őszinte és megindí­tó levelei. Köszönöm Önöknek, drága honfitársaim, a jó érzé­seket, a párt iránt kifejezett bizalmukat, nagy ügyünkhöz való hűségüket. Mindez fellel- kesít, újabb energiát és mun­kavágyat ad, hogy a szovjet nép boldogsága és jóléte, a kommunizmus győzelme ne­vében dolgozzam tovább. Külön hálámat szeretném ki­fejezni a szocialista államok­ban élő barátaink, a kommu­nista és nemzeti felszabadító mozgalom személyiségei me­leg és elvtársi üdvözleteiért. Mély hálával ! tartozom a külföldi országok állami és társadalmi személyiségeinek, szervezeteinek és állampolgá­rainak, akik szintén elküldték üdvözleteiket. Nagyra értéke­lem azt, hogy tevékenységemet kapcsolatba hozzák a nemzet­közi légkör javulásával, a fegy­verkezési hajsza ellen, a tartós és igazságos békéért vívott harccal. Számomra, mint a lenini párt tagja, egy szocialista ál* lám polgára számára nincs ma­gasabb rendű kötelesség, mint a szovjet népnek, az Októberi Forradalom halhatatlan esz­méinek, a béke és a társadal­mi haladás ügyének szolgálata. Továbbra is minden tudá­somat, tapasztalatomat és erő­met e célok szolgálatába állí­tom. Afrika-csúcs Libreville-ben A középnyugat-afrikai Ga­bon fővárosában, Libreville- ben pénteken befejeződött az Afrikai Egységszervezet mi­niszteri tanácsának 29. ülés­szaka, amelynek feladata a szombaton kezdődött állam- és kormányfői csúcsértekezlet elő­készítése vojt. A 10 napos tanácskozás po­zitív eredményeként könyvel­hető el az, hogy a tagállamok egységes állásfoglalást dolgoz­tak ki a zsoldosok Afrikában történő toborzása és bevetése ellen; elítélték Rhodesia Mo- zambik elleni támadásait és a csúcsértekezletre több aján­lást fogalmaztak meg a konti­nens déli részén küzdő felsza­badító mozgalmak támogatá­sáról. Libreville-ben tegnap dél­után megkezdődött az Afrikai Egységszervezet tagállamainak 14. csúcsértekezlete. Mintegy 20 tagállam képviselteti magát a legmagasabb szinten. Jelen van a tancskozáson Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára. Meglepetést keltett, hogy az ugandai rádió korábbi beje­lentésével ellentétben megér­kezett a csúcsértekezletre Idi Amin, ugandai elnök is. CSAK RÖVIDEN... BERLINBŐL a Szovjetunió fővárosába érkezett Jorge Montez chilei kommunista szenátor, a Chilei Kommu­nista Párt KB Politikai Bi­zottságának póttagja, aki a nemzetközi szolidaritás ered­ményeképpen, mindenekelőtt a világ kommunista és mun­káspártjainak nyomására sza­badulhatott ki a fasiszta jun­ta börtönéből. A PAKISZTÁNI kormány és az ellenzék képviselői között egész éjszaka folyt tárgyalások szombaton hajnalban kompro­misszumos megoldással vég­ződtek, amit még a Pakisztáni Nemzeti Szövetség nevű ellen­zéki púrtv ehetőségnek jóvá kell hagynia. MÁRA tűzték ki a bizalmi­szavazást a török parlament­ben Ecevit kisebbségi kor­mányának programjáról. A Costa Rica-i testvérpárt küldöttségének látogatása A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására június 20 és július 2 között látogatást tett hazánkban Humberto Vargas, a Costa Rica-i Népi Élcsapat Párt főtitkárhelyettese és Eduardo Mora Valverde, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára. A küldöttséget fogadta Biszku Béla, a Politikai Bizottság tag­ja, a Központi Bizottság titká­ra. A Costa Rica-i testvérpárt képviselőivel megbeszélést folytatott dr. Berecz János, a KB külügyi osztályának veze­tője, Ballai László és dr. Nagy Gábor osztályvezető-helyette­sek. Itt-tartózkodása során a küldöttség látogatást tett az MSZMP Zala és Borsod me­gyei bizottságán, a Hazafias Népfront titkárságán és a Bőr­ipari Dolgozók Szakszerveze­tében. A szívélyes, elvtársi légkörben lezajlott megbeszé­léseken a két párt képviselői kölcsönösen tájékoztatták egy­mást országaik helyzetéről, pártjaik tevékenységéről. A teljes egyetértés szellemében véleménycserét folytattak a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, valamint a nemzetközi helyzet néhány időszerű kérdéséről. A két párt képviselői hang­súlyozták az enyhülési folya­mat további erősítésének és katonai térre történő kiter­jesztésének fontosságát. Ki­emelték a Szovjetunió konst­ruktív kezdeményezéseit, ja­vaslatait, amelyeke*; a nemzet­közi helyzet, a béke megszi­lárdítása érdekében tesz. A két párt nagy fontosságot tu­lajdonít a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom egysége erősítésének. A megbeszélések során meg­elégedéssel állapították meg, hogy jól fejlődnek a magyar és a Costa Rica-i kommunisták kapcsolatai a proletár interna­cionalizmus elvei alapján és ezek jól szolgálják a két or­szág népeinek érdekeit, a nemzetközi kommunista moz­galom közös ügyét. Megvizs­gálták azokat a szükséges lé­péseket, amelyek lehetővé te­szik a pártközi együttműködés fejlesztését. Támogatják a két országnak a békés egymás mellett élés szellemében fej­lődő kapcolatait. amelyek a két nép javát szolgálják. A hét kérdései Időtényező a diplomáciában Carter és a cirkáló rakéták - Ördögi kör - Tel Aviv-i USA-manőver A héten Moszkvában szovjet—amerikai tárgyalások folytak az indiai-óceán kérdéscsoportjáról, szerdán Geníben ismét ta­lálkozott a SALT két küldöttsége, Carter elnök egy sajtókonfe­rencián kifejezte kívánságát, hogy még az idén találkozzék Leonyid Brezsnyevvel — mindez jogosan sugallja a kérdést: hol is tartanak a szovjet—amerikai kapcsolatok? A Közös Piac kilenc országának állam- és kormányfői Lon­donban találkoztak, s bár ilyenkor számos hivatalos közlés, nyilatkozat szokott elhangzani, mint mindig, most is az lehet az igazi kérdés: miről hallgattak a „kilencek”? A hét harmadik kérdése is összefügg a közös piaci vezetők tanácskozásával, hiszen ott állást foglaltak a Közel-Kelet dolgá­ban is. Az új izraeli kormányfő rövidesen Washingtonba láto­gat, útjának előestéjén milyen is a közel-keleti helyzet? HOGYAN ALAKULNAK A SZOVJET—AMERIKAI KAPCSOLATOK? Még három hónap és lejár az első SALT-megállapodás érvénye — ezt kell mindenek­előtt számba venni a szovjet —amerikai viszony elemzé­sénél. Az időtényező hatása nem jelentéktelen, ezért is várják világszerte a politikai megfigyelők a diplomáciai te­vékenység felgyorsulását. A diplomáciához nemcsak a külügyminiszterek találkozói, a nagykövetek beszélgetései tartoznak hozzá, hanem szó­vivői közlések és hírügynök­ségi válaszok is: így aztán érthető figyelmet keltett a TASZSZ egy néhány soros híre, amely arra emlékezte­tett. hogy csupán előzetes jel­legű megbeszélések voltak ed­dig Leonyid Brezsnyev és Carter elnök lehetséges talál­kozójával kapcsolatban. Ezt megelőzően a Fehér Ház szó­vivője tett hivatalos bejelen­tést egy szovjet—amerikai csúcstalálkozó lehetőségéről. Carter elnök viszont szokásos sajtóértekezletén visszatért a kérdésre. Azt mondta, hogy folyamatos tanácskozásokra lenne szükség Leonyid Brezs­nyevvel, a szovjet vezetőkkel. Az amerikai elnök a szemé­lyes kapcsolatok kialakításá­nak jelentőségét is hangoztat­ta. A maga részérőd üdvözöl­né, ha még ebben az évben mód nyílna a Leonyid Brezs­nyevvel való találkozására. Ennek céljaként azt jelölte meg, hogy megvizsgálnák: miként lehetne gyorsabb dön­tésekre jutni a vitás kérdé­sekben. Carter ugyanakkor óvatosan hozzátette: korai még a Brezsnyevvel való ta­lálkozó helyéről. időpontjá­ról beszélni... Az amerikai elnök derűlá­tóan nyilatkozott a különbö­ző szovjet—amerikai tárgya­lások egész soráról, így szerin­te jó légkörben haladnak a SALT technikai jellegű meg­beszélései, továbbá az atom- kísérletek teljes megtiltásá­ról, a fegyvereladások korlá­tozásáról és az Indiai-óceán térségében levő fegyverek korlátozásáról folyó eszme­cserék. Mindehhez hozzá kell fűzni azt a megjegyzést, hogy Wa~ shingtonban tett hangulati megítélések önmagukban még nem elengendők a tárgyalások előmozdításához Az is figyel­met érdemel, hogy amíg Car­ter elnök látványosan és elő­re megtagadta hozzájárulását a B—1-es típusú új hadásza­ti bombázó sorozatgyártásá­nak megindításához, addig mind nagyobb erőfeszítéseket tesznek Amerikában a cirká­ló rakéták (vagy a szárnyas rakéták) kifejlesztésére és tömeges gyártására. S tudni­való, hogy a SALT-on ez az egyik döntő kérdés: bevon­ják-e a korlátozandó hadá­szati fegyverek sorába a cir­káló rakétát, vagy sem? MIRŐL HALLGATNAK A „KILENCEK” A KÖZÖS PIACI CSÜCSTALÁLKO- ____________ZÓN?____________ A K özös Piac kilenc orszá­gának állam- és kormányfői most már kialakult rend sze­rint ismételten találkoznak, hogy a legfelsőbb szinten — de, és ez francia találmány, kötetlen formában — vitat­hassák meg az időszerű po­litikai és gazdasági kérdése­ket. Az ilyen összejövetel színhelye mindig annak az or­szágnak a fővárosa, amely tagállam egy fél évig a közös­ség tanácskozásain az elnököt adja. A londoni csúcstalál­kozóval búcsúzott Nagy-B H~ tannia az elnökségtől, ez 1977. második felében Belgiumnak jár. Azért is kellett még az utolsó napokban a brit fő­városba össze trombitáin: a kilenceket. mert ez az ese­mény is hivatott lett volna a Közös Piac iránt nem túl­ságosén lelkesedő brit köz­véleményt az eurónai közös­ség iavára hangolni. (Leg­utóbb is azt bizonyította egy közvélemény-kutatás, hogy minden harmadik brit leg­szívesebben hátat fordítana a Közös Piacnak.) A kilenc ország mindegyt- kében ijesztően magas a mun­kanélküliség arányszáma, szo­morúan nagy az utcára ke­rültek serege. Az ülés előtt Callaghan brit kormányfő azt hangoztatta, hogy szeret­né, ha a vendégei a gazda­sági lieyzetre összpontosíta­nák figyelmüket, éppen a munkanélküliség problémái miatt. Nos, többre nem tel­lett a kilencektől, mint hogy egy nyilatkozatban felhívják a többi fejlett nyugati orszá­got, hogy mindegyikük te­gyen meg mindent a gazda­ság élénkítésére, ezenkívül pedig a kilenc országban az eddiginél hatékonyabb küz­delmet helyeztek kilátásba a munkanélküliség ellen. Roy Jenkins, a brüsszeli bizottság elnöke maga is elismerte, hogy meglehetősen kevés dön­tést hozott a londoni csúcs- találkozó. Megmutatkozott, hogy amo­lyan ördögi kör alakult ki a tőkéegazdaságban, elmélet­ben ki-ki a nyílt és liberális kereskedelempolitika hívének tartja magát, szavakban ki­ki a protekcionizmus ellen­sége, tehát a védővámokkal, állami szubvencióval, beho­zatali korlátozásokkal való védekezést mindannyian hely­telennek és tilalmasnak mond­ják; ellenben, amikor egy- egy kormány nagyarányú munkanélküliséggel találja sziemben magát, akkor kény­telen az importot korlátozni. Ha viszont mindenki többé- kevésbá lehúzza a rolót, ak­kor az exportlehetőségek a többiek számára kevesbed- nek és ott is munkanélküli­séget eredményeznek... Lon­donban most például szó volt a protekcionizmus elkerülé­séről, de Franciaország, amely éppen a múlt héten közölte, hogy korlátozni fogja a textil­behozatalt, nyilván nem me­hetett bele egy határozott ál­lásfoglalás elfogadásába. A nyugati világ kilátásai továbbra sem rózsásak, a vál­Ságból kivezető utat a kilen- cek még mindig csak keresik, de meg nem találták. AZ ÜJ IZRAELI KORMÁNY­FŐ WASHINGTONI ÜTJA ELŐTT MILYEN A KÖZEL- KELETI HELYZET? Az új amerikai elnök, aki még fél éve sincs hivatalá­ban, már a második izraeli kormányfőt fogadhatja a Fe­hér Házban, Rabin után, Be­gin következik. Most úgy tű­nik, mintha bizalmi válság lenne az USA és a közel-ke­leti fő szövetségese és véden­ce között, de a napokban ép­pen a moszkvai Pravda idé­zett egyes megfigyelőket, akik szerint csak manőver lenne Washington néhány, Izraelt nyugtalanító nyilatkozata, az amerikai kormányzat meg­akarja nyugtatni az arab ál­lamokat, amelyek az Izrael- nak leszállított amerikai fegy­verek miatt nyugtalankod­nak ... Tény, hogy mostanában már szinte divat Nyugaton a pa­lesztin haza létrehozásának szükségességéről beszélni. Carter után ezt tették a lon­doni kilencek is. Természe­tesen, azonban ma még arról sincs szó, milyen is lenne, hol Is lenne az önálló palesztin állam, s egyáltalán önálló lenne-e? Callaghan brit kor­mányfő szerint a palesztin államnak a megoldás folya­matában kell konkretizálódnia. Az arab világban többen figyelmeztetnek az új izrae­li kormány háborús terveire, így különös figyelmet érde­mel Hafez Asszad szíriai el­nök egy nyilatkozata, amely­ben egy ötödik közel-keleti háború veszélyéről tett emlí­tést. A szíriai diplomácia nap­jainkban különösen aktív: Musztafa Tiasz tábornok, had­ügyminiszter Moszkvában tár­gyal, Khaddam külügymi­niszter pedig Nyugat-Európá­ban. a hét végén Párizsban fordult meg. Pálfy József i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom