Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-23 / 172. szám
Hír 1977. JÚLIUS 23., SZOMBAT Mídan Jövedelmezőbb, mert termelékenyebb Egy-egy vállalat sokféle módon növelheti bevételét, hasznát. Emeli például termékei árát, máris nagyobb a jövedelem. Drágább, nagyobb nyereségtartalmú cikkeket bocsát ki, ismét sokasodnak a forintok a pénztárban. A korábbinál korszerűbb árut állít elő, s ezért többet kér. Mérsékli a fajlagos ráfordításokat, de változatlanul hagyja az árat. Tagadhatatlan, gazdasági életünkben ma föllelhetjük valamennyi eljárást, egy valami azonban bizonyos: hosszú távon ott alapozzák meg a jövedelmezőséget, ahol megkülönböztetett gondot {ordítanak a termelékenység növelésére. Topogóiból futás Éveken át alig jutott egyről kettőre a Közép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat. A fiatal vállalati szervezet megszilárdulása késett, ismétlődött a kapkodás, szinte reménytelennek tűnt a munkaerő-vándorlás csökkentése, s ezek tudatában nem meglepő, a nyereség az árbevétel fél százalékát sem érte el. Új vezetés került a vállalat élére,- s ott kezdte a munkát, ahol kezdenie kellett: a szervezettség, s vele a termelékenység javításával. Nem vétették el a sorrendet, nem hitték — miint hiszik sokan—, hogy először a jövedelmezőséget kell javítani, s azután a termelékenységet. Tavaly a vállalat tevékenysége legfőbb jellemzőivel minden korábbi várakozást túlhaladott. Egyetlen esztendőben sikerült tizenhat százalékkal növelniük a termelési értéket, mégpedig úgy, hogy a létszám három százalékkal kisebb volt, mint 1975-ben. Topogásuk futássá változott, a nyereség 14 millió forintra gyarapodott, míg két évvel korábban csupán egymilliót tett ki. Szilárd alap A vállalat irányítói korántsem gondolják úgy, hogy ma maga a tökély az, amit elértek, amit és ahogyan csináltak. Jól tudják, s nem is hallgatják el, a vállalat különböző egységei között szembetű- nőek az eltérések mind szervezettségben, mind termelékenységben, eszközkihasználásban, azaz nagyok a belső tartalékok. Azt azonban meggyőződéssel állítják, szilárd alapokat hoztak létre, ezekre támaszkodva folyamatos lehet a fejlődés. Miféle kőtömbök szilárdítják ezt az alapot? Érvényesítik például azt az elvet, hogy a vállalat jellegéből ugyan természetszerűen következik a munkahelyek szétszórtsága, de ez nem azonosítható a szervezettség alacsony színvonalával. Intézkedési tervet készítettek a nagy termelékenységű munkagépek kihasználtságának fokozására, legkevesebb hat-tíz százalékkal. Fokozott és következetes figyelmet fordítanak a készletgazdálkodásra éppúgy, mint a munkakörülmények javítására. Átfogó, a vállalati tevékenység minden főbb résztereoét felölelő vizsgálódás, intézkedéssorozat következménye a változás, az, hogy munkájuk jövedelmezőbb, mert termelékenyebb. Erőfeszítéseik azért sikeresek, mert nem egy vagy néhány elemét ragadták ki a munkának — mint történik ez a cégek többségénél —, hanem annak egészét helyezték górcső alá. Lényeges útmutatással szolgált a párt XI, kongresszusának határozata, amikor kimondotta, a nemzeti jövedelem növelését túlnyomó részben hosszú távon is a munka termelékenységéből k>ell fedezni. Nem új követelményről van persze szó, de olyan feladatról, amely most elsődlegessé, fogalmazhatunk úgy is, döntővé vált, mert egyetlen lehetséges forrása a termelés bővítésének az iparban. A megye ipara hosszú évek óta az országos átlagot meghaladó mértékben javította a termelékenységet, az egy foglalkoztatottra jutó termelés a negyedik ötéves tervben 37,5 százalékkal növekedett, jóval gyorsabban, mint a harmadik ötéves terv időszakában. Tavaly szintén a termelékenység fokozódása fedezte csaknem teljes egészében a termelés bővülését, felületes megítélésre tehát nem kell gondokkal számolnunk. Gondok mégis vannak, s nem könnyűek. Töprengésre, megoldás keresésére leginkább az ad okot, hogy éppen a hosszú távú megalapozottság hiányzik a vállalatok tekintélyes részének termelékenységjavító elképzeléseiből. Egy vagy két esztendőre még úgy-ahogy összeállnak a tervek, de azután mi lesz, erre csak találgatásokból áll a felelet. Holott a műszaki korszerűsítés programja „világos”, s azért az idézőjel, mert e világosság nem több a kívánalmak megfogalmazásánál. Elválik egymástól a technikai és a technológiai, vagy másként a gyártás- és gyártmányfejlesztés, valamint a termelékenység növelése, s a közöt- .tü.k levő rés — olykor szakadék — azt mutatja, a válla- ájti tervezés nem célnak, hanem következménynek tartja a termelékenység javulását. Nem homályos háttér Volt ilyen felfogás és gyakorlat a Váci Kötöttárugyárban is, s hatásaként az eredmények — lifteztek. Hol föl, hol le, s a kiegyensúlyozottság hiánya kihatott arra a jó munkaköri légkörre, melyet példaként emlegettek a városban. A jövedelmezőség nagy eltérései mögött a termelékenység hullámhegyeit és völgyeit találhattuk, amik meg a szervezés egyenetlenségeit takarták. A gyár megújult vezetésének innét kellett kezdenie a munkát, de ehhez szükségeltetett a fölismerés, mi a legfontosabb, tehát mi legyen az első lépés. A szervezési intézkedések a szabászatot, a kötődét vették célba, mert itt mutatkoztak a legnagyobb feszültségek, valamint a pásztói gyáregységet, amelynek új szerepkör jutott a vállalaton belüli munkamegosztásban. A bonyolult, emberek megszokott tevékenysége helyébe újakat állító feladatok végrehajtásába a gyárvezetés — amibe természetesen a társadalmi szervezetek is beletartoznak — jó érzékkel vonta be a 74 szocialista brigádot. Nem hagyták homályosan az intézkedések hátterét, elmondták, mi miért és hogyan történik, kinek mi a kötelessége a cselekvéssorban. Igen, kötelességekről beszéltek, nem azzal kezdték, mi lesz a jövedelmekkel, ha végére jutnak a feladatoknak. Az eredményben persze a bérszínvonal emelkedése is benne volt — a nem csekély, 11 százalékos növekedés igazolta a kollektíva előtt az új törekvések helyességét —. de megelőzte az, hogy a termelési érték tizenöt százalékkal bővült 1975-höz mérten, a termelékenység javulása pedig húsz százalékot tett ki! Szándékosan választottunk két olyan vállalatot, amelynél nehéz időszak után következett a felemelkedés, így bizonyítva: a tartalékok egyik csoportját ugyan kimeríthetik a termelői közösségek — mert például a kötöttárugyáriak megtették ezt, de azután megálltak, s így következett a holtpont —, de van másik, harmadik csoport, mivel a tartalékok újratermelődnek! Mindig van tartalék Ez utóbbi kifejezést nagyon hangsúlyossá kell tennünk, mert a termelékenység javításának döntő eleme. A tartalékok újratermelődésével ma még a vállalatoknak csupán kisebb hányada számol, a nagyobb hányad úgy véli, kifogyott, kifogy tartalékaiból, s akkor nincs tovább, segítséget csak tetemes mértékű beruházás, új üzemrészek létesítése adhat. Tapasztalatok igazolják: a termelékenység növelésének legfőbb forrása a szervezés, először a meglevő termelési alapok maximális kihasználása s azután a bővítés, a korszerűsítés. A sorrend ésszerűségét az ötödik ötéves tervről szóló törvény is rögzíti. Betartása és betartatása azonban következetlen, s e következetlenség az oka, hogy a középtávú programból eltelt másfél esztendőben a termelékenység emelkedése lassúbb a vártnál a legtöbb iparterületen. Mészáros Ottó Budakalász határában, a Barátság Parkban Emléket állítanak Ligeti Károlynak Terepszemlén az omszki művészek A magyar internacionalista szobrát mintázza F. D. Buga- jenko szovjet művész. A szobor még csak terv, ugyanúgy, mint a felállítás helyeként Pest megyében kijelölt Omszki Barátsági Park. Szovjet testvérmegyénkkel kialakult kapcsolatunk tovább gazdagodik: a 11-es számú műút mellett, Budakalász határában 52 hektárnyi területen a két nép, a két testvérmegye barátságát, testvériségét szimbolizáló parkot építenek. Tiszta vizű tó köré varázsolják, lesz benne az orosz tájat, növényvilágot idéző arborétum; meseország gyerekeknek, virágcsarnok, orosz étterem és még számos, a szórakozást, kikapcsolódást szolgáló létesítmény, pihenőhely. A Barátság Park teljes felépítését négy-öt évre tervezik. Az alkotók: testvérmegyénkből A park főterén állítják fel Ligeti Károly magyar internacionalista szobrát, aki Nyu- gat-Szibériában a szovjethatalom megteremtéséért, a forradalom győzelméért áldozta életét: ellenfoiradalimár kol- csakista banditák ölték meg 1919 júniusban, 29 éves korában, 150 társával együtt. Omszkban, testvérmegyénk székhelyén monumentális szobormű állít örök emléket Ligeti Károlynak és társainak, á hősi halált halt internacionalistáknak. Az eredeti tervek szerint az omszki szobor mását helyezték volna el a barátsági parkban; most azonban új emlékmű készül, Fjodor Dmitrijevies Bugajenko szobrász és Viktor Alekszandrovics Gyeszjatov építész, omszki művészek alkotása. A két alkotóművész a napokban érkezett testvérmegyénkből hozzánk. Mindkét művész közéleti ember is: Bugajenko az omszki képzőművészek pártszervezetének a titkára, Gyeszjatov pedig a Szovjet Képzőművészek omszki területi szövetségének az elnöke. Már jártak a helyszínen, a Budakalász határában kijelölt területen, megismerkedtek a létesítendő park terveivel. Vers a talapzaton — A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére — mondja Bugajenko —, társammal Omszkban Ligeti Károly szobrát terveztük elkészíteni. A munka során vált ismertté, hogy a magyar elvtársak barátsági parkot létesítenek Pest megyében. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy szobrunk, Ligeti Károly emlékműve az omszki barátsági parkba kerül. Mit ábrázol a szobor? A magyar internacionalistát megtestesítő alak azt a pillanatot örökíti meg, amikor az ellenforradalmárok kivég- zik a hőst, az életet feláldozó, utolsó, a halálba forduló pilla- natot.Az emberalak mögött levő négy méter magas konzolfalra Ligeti Károly versének néhány mondata kerül. A hős, kivégzése előtt internacionalistatársainak egy verset írt fel a börtön falára. Hevenyészett fordításban néhány sor a versből: Előre, vöröskatonák! Tudna Ön jobban dolgozni? A tsz-elnök — Komolyan kérdezed? — Igen és becsszavamat adom, hogy a nevedet nem írom ki. — Először is, ha egy teész- elnöktoi Kérdezik, hogy tudna-e jobban dolgozni, mindig azt értik alatta, nogy tudna-e a gazdaság töobet termelni, .^„oouszor az ilyen kérdés mögött majdnem mindig az a biz- ..oas nuzouik meg, nogy mozgósítsuk az úgynevezett tartatot. Tehát amihez nem kell, vagy alig kell pénzt adni. Mi, mezőgazdák, nagyon függünk a víztől és náromíeie vizet különböztetünk meg. A károsat, a hasznosat és a holt vizet. Káros víz például a belvíz, ami áll a talajon. Hasznos a talajvíz, amitől te a mi ^.aunket olyan szép feketének .utód. De amikor már perzsel a nap és az a föld barna, a calajoan még akkor is van víz. Jsak ez olyan erősen kötődik, hogy a növények nem tudják felvenni. Ezért hívják holt víznek. Persze, vannak szakmai ravaszságok, amelyek segítségével meg ehhez a vízhez is aozzá lehet férni. Szerveznek Eddig az elmélet. Én spe- ..aiis helyzetben vagyok, mert ezt a gazdaságot négy évvel ezelőtt még szanálni Kellett — akkor választottak meg engem —, most pedig a járás legjobbjai közé tartozunk. Jondolod persze, most dicse- :edni fogok. Nem. Itt jók a ildek, szorgalmasak az emberek, csupán a régi vezetők vol- ;ak tehetetlenek, ügyetlenek. Kevés műtrágyát használtak, nem takarították be a takar-, mányt, nem vettek gépet, eltűrték a hanyagságot. Hiszed, vagy nem, négy év alatt mindössze annyit kellett elérni, hogy a régi szakkifejezés szerint „a jó gazda gondosságával” műveljék meg földjein- et. Visszatérve a hasonlathoz, annyit tettünk, hogy elvezettük a káros vizeket, vagyis más kifejezéssel: mozgósítottuk a tar- .alékokat. Most már korántsem ilyen egyszerű a dolguk. Mert sok műtrágyát használunk, termelési rendszerben vagyunk, jó gépeink vannak, a szénát tisztességgel lekaszáljuk és feletetjük. Tudom — ne is mondd; üzem- és munkaszervezés. Csakugyan vannak rejtett tartalékok. Akad még, aki beiszik, a gépeink néha egymástól nem tudnak dolgozni, satöbbi, satöbbi. De hidd el az ég szerelmére, hogy tökéletes munkafegyelem, tökéletes üzemszervezés egyszerűen nincs. A sokat emlegetett tartok egy része a hasonlatomban szereplő holt vízhez tartozik. Nem vagy csak nagyon iszonyú munkával mozgósítható. A szemle Most pedig menjünk végig a gazdaságon. A búzánk tavaly 45 mázsá termett. Én nyúzom az agro- nómusokat, de igazuk van: éppen elég szép teljesítmény lesz, ha ezt a szintet stabilizálni tudjuk. Azaz, ha a következő években 42—48 mázsa ótt lesznek a hozamaink. Itt tehát sok keresnivalónk nincs. Kukorica. Tavaly hektáronként 50 mázsát termett. Ne vedd cinizmusnak, de azt mondom, hogy ennek is örülünk. Ez ugyanis kevés, csak az aszállyal tudom indokolni. Szerintem a mi szintünk a 60 mázsa. S ha a tizennemtu- domhány százalék többletet el fogjuk érni. akkor majd azt írod, hogy mozgósítottuk a tartalékokat. Sertés. Egy telepünk van, azt százszázalékosan kihasználjuk. Esetleg hizlalhatunk nagyobb súlyra, de kérdés, hogy az Állatforgalminak az kell-e. Tehát ezen a területen is a holt víz közelében járunk. Tej. A hasonlatnál maradva, ebben az ágazatban van még egy kis „hasznos víz”, amit felhasználhatunk. Tehenenkénti átlagunk jelenleg 2600 liter. Kicsit nagyobb gond a takarmányok betakarítására és feletetésére, kicsit gondosabb szelekció és 2-1-3 év alatt meghaladhatjuk a 3 ezer litert. Kertészkedök Utoljára hagytam a kertészetet. Nálunk hagyománya, kultúrája van — csak éppen munkaerőnk nincs hozzá. A problémát most megkerültük. Ügy döntöttünk, hogy beleszabadítjuk a tagságot a háztájiba. Kertészkedjenek, akár mind az egy hold földjükön. Adtunk magot, palántát, vegyszert, ahol alkalmazni lehet gépet, átvesszük a termést. A módszer hatott, a tagság az idén háromszáz — jól figyelj, háromszáz! — holdon kertészkedik. Dolgoztatja a nagymamát meg a diákgyerekeket, szabadságra hazahívja az üzemi munkás rokonát, elrakja, ápolja, felszedi. Egyszóval, ha ezt akartad kérdezni, én felelősségem tudatában kijelentem, hogy mi- nálunk az idén meglesz az országosan tervezett plusz nyolc százalék termelésnövekedés, sőt ha valami be nem csap, még a tíz is. De szeretném, ha megértenéd, hogy ezzel azt a bizonyos hasznos vizet nagyjából kimerítettük. Könnyen hozzáférhető tartalékunk több nincs. Persze, tudjuk mi növelni a termelést. Vannak még újabb búza- és kukoricafajták, még többet tudó gépek, többet adó tehenek, a takarmányt igényesebben előkészítő berendezések. Ezek azonban mind, mind rengeteg pénzbe kerülnek. Ha tovább akarunk menni, akkor „magasabb osztályba kell lépni”, ami sokba kerül. Földeáki Béla (Folytatjuk) Előre! / Csodálatos idők várnak még rátok / Engem megölnek, de a telkemet nem!’’ Szép, tiszta megérzés, a jövőbelátás szimbóluma van ezekben a börtönfalra írt sorokban. Utódainknak is készül — A művésznek látnia kell, hová kerül alkotása — folytatja Gyeszjatov építész —, hogy a méreteken, a kompozíción esetleg változtathasson is. Ezért tanulmányoztuk a helyszínt, a környezetet, az elhelyezés, az emlékműre való rálátás lehetőségeit. Meggyőződtünk — a papírra vetett tervek is bizonyítják — csodálatosan szép park lesz ez. — Ez a park a jövő parkja — veszi át a szót ismét Bugajenko. — A gyerekeknek készülő rész is azt sugallja számunkra, hogy amit most építünk, az majd a gyerekeinké, az elkövetkező generációé lesz igazán. A mi világunk így lesz majd gyerekeink tulajdona. Van nálunk egy közmondás: „Amit vetsz, azt fogod learatni!” Ennek a vetésnek szépnek kell lennie. Ez az omszki barátsági park szép lesz, csodálatos. Örülünk, hogy a mi alkotásunk is helyet kap ebben a barátság parkban. , ★ A szovjet alkotóművészek itt-tartózkodásuk során a megye művészeti életével is ismerkedtek, a művészeti nevelés kérdéseit is tanulmá-. ny ózták. Jártak a Csepel Autógyárban, ahol a munkás- művelődés különböző formáiba nyertek bepillantást, voltak a gödöllői Agrártudományi Egyetemen, felkeresték Gal- gamácsán Vankóné Dudás Juli népművészt, a szentendrei járásban pedig a nemzetiségi hagyományok ápolásáról kaptak tájékoztatást. A vendégeket a megyei pártbizottság székházában fogadta Cservenka Ferencné, az MSZMP KB tagja, a Pest megyei pártbizottság első titkára és Arató András, a pártbizottság titkára. A két szovjet művész ma, szombaton reggel utazott el hazánkból. K. Gy. M. A KNEB vizsgálata A kutatások hasznosítása Több mint nyolcvanezren dolgoznak a kutatóhelyeken évente mintegy 30 ezer kutatási-fejlesztési feladat megoldásán munkálkodva. Hogyan hasznosulnak a fejlődés alapjául szolgáló új tudományos eredmények? — ezt vizsgálta a közelmúltban a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság több mint száz vállalatnál, mezőgazdasági nagyüzemben és 40 ágazati kutatóintézetben. Az adatok szerint a gépipar területén az 1972—74. közötti kutatási eredmények 87 százalékát hasznosították. Más területen az alkalmazás mértéke 70 százalék körül alakult. E számok azonban a valóságosnál kedvezőbb helyzetet mutatnak. A népi ellenőrök helyszíni vizsgálatai fedték fel a kutatási eredmények gyümölcsözteté- sének egyik fő gátját. Nevezetesen azt, hogy a kutatási-fejlesztési célok elhatározásakor a vállalatoknál nem veszik számításba a bevezetés lehetőségeit. Ugyanígy legtöbb helyen elmarad a már hasznosított kutatások „hozamának” mérése is. Holott így lenne kimutatható a tudomány vállalati, illetve népgazdasági előnye.
