Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-21 / 170. szám

1977. JULIUS 21., CSÜTÖRTÖK A forint sokféle súlya Kérem, ne legyintsen az ol­vasó, puszta újságírói fogást gyanítva a fogalmazásban, a forintnak igenis, többféle a súlya. Mert hiszen ugyanazt a száz forintot másnak érez­zük, amikor megkeressük, s amikor kiadjuk, tényleges vagy vélt eltéréseket fede­zünk föl abban, ahogyan ezt a száz forintot jövedelemként előteremtettük, azután az is növelheti, vagy mérsékelheti a forintok súlyát, hol, mire fizetjük ki, s így tovább. A szakemberek ezért beszélnek, mint egységes, összetartozó rendszerről a bér-, jövede­lem- és árpolitikáról. Aki többet kap Cegléden a szocialista ipar­ban foglalkoztatott munkások átlagos havi keresete tíz fo­rint híján 2500 forint, s már maga ez a tény sok mindent elmond a város iparáról. A többi között azt, jelentős ará­nyú a szerényebb átlagbérű iparok jelenléte, így a tex­til-, a ruházati, a cipőiparé. Mivel itt az átlag órakerese­tek — alapórabér plusz tel­jesítményszázalék, plusz mi­nőségi többlet stb. — jó­val alacsonyabbak, mint a gépek és berendezések gyár­tásában például, vagy a mű­szeriparban, a havi átlagbér is elmarad attól. Fontos szerepe van tehát a munkából származó jövedel­mek alakulásában annak, egy-egy településen milyen az ipar ágazati összetétele. Ugyanakkor vannak, akik a szó szoros értelmében kihasz­nálják a lehetőségeket. A Má­jus 1. Ruhagyár ceglédi gyár­egységében dolgoznak tekin­télyes számban olyanok — szabászok, összeállítók —, akik a gyárbeli munkásátlag­bérnél ötven, ötvenöt száza­lékkal többet keresnek. A miértre adható nagyon bonyo­lult magyarázat — az alap- órabér-besorolások mikéntjé­nek taglalásával, a begyakor­lottság bérben tükröződő ka­mataival, a munkakör ún. bonyolultsági fokával —, de végtelenül egyszerű is. Ez utóbbi a kifejezőbb. Így hang­zik: ebben az üzemben oko­san hasznosítják a minőség és a teljesítmény összekapcsolt ösztönzését. Itt igaz, hogy aki többet kap, az többet tesz le a közösség asztalára. Van lehetőség Régi vita, már-már kitép- hetetlennek látszó gyökerek­kel, vajon növelhető-e és ho­gyan a teljesítménybérben el­számolt dolgozók aránya? A vita parazsát a párt XI. kong­resszusa határozata lobbantot- ta fel, amikor kimondta, a munkából származó jövedel­mek emelkedésének azon for­máit kell előnyben részesíte­ni, amelyek növelik a társa­dalmilag hasznos és kívána­tos teljesítményt, amelyek az átlag feletti munkát átlagos­nál nagyobb javadalmazás­sal ismerik el. A parázs fellobbantásáról azért beszélünk, mert a het­venes évek első felében nagy csend övezte a tejesítménykö- vetelmények — azaz nem­csak a normák! — korszerű­sítését, s a megye iparában a teljesítmény alapján elszá­molt dolgozók aránya az ösz- szes foglalkoztatotton belül csökkent. A megyei átlagnál kisebb mértékben ugyan, de Cegléden is ez volt a helyzet. S annak ellenére, hogy lelki­ismeretüket kevesebb mulasz­tás terhelte, mint másokét, a kongresszusi útmutatás kel­lő visszhangra talált. Ezt bi­zonyítja a Közúti Gépellátó Vállalat ceglédi gyára gyakor­lata is. Itt a városi átlagnál nagyobb a teljesítménybér­ben dolgozó munkások ará­nya, mégis, részletesen t öl­térképezték, miként növel­hető táboruk. Igaz, nem ug­rást akartak végrehajtani, ha­nem folyamatos változást, ap­ró lépéseket téve, de azokat megalapozottan. Az átgon­doltságnak tudható be, a gyárban a teljesítmény sze­rint elszámolt munkások cso­portja gyarapszik, kisegítő területen levők kerültek át ún. produktív munkahelyek­re, s eközben arra is futotta •s erőből, hogy nekilássanak a normák karbantartásának, korszerűsítésének, s vele pár­huzamosan tekintélyes nor­maóra-megtakarítást érje­nek el, illetve tervezhessenek erre az esztendőre. Összekovácsolt láncszemek Ha csupán a jövedelempo­litika helyi jó megvalósítá­sát tapasztalhatnék a Május 1. Ruhagyár, illetve a Közúti Gépellátó Vállalat helyi üze­mében, akkor is elismeréssel kellene szólni róla, mert, saj­nos, nem ez az általános, a jellemző. Ezeknél a termelő­egységeknél azonban nem áll­nak meg ott, hogy kézben tar­tanak egy-egy erős láncsze­met; láncot kovácsolnak. Az­az, a teljesítmény és a ter­mékek minősége javítását ösz- szekötik — a Közúti Gépellá­tó Vállalatnál — a második műszak népesebbé tételével, a nagy termelékenységű be­rendezések — mindkét he­lyen — kihasználásának fo­kozásával. Ez sem a végpont. Mivel a városban is — bár szerény mértékben — apad az ipari foglalkoztatottak létszáma, egyre sürgetőbb gond az élő­munka hatékonyabb kama­toztatása. A kérdés, nagyon leegyszerűsítve, így fogal­mazható meg: hol van jobb, társadalmilag hasznosabb he­lyen egy munkás, gép, be­rendezés mellett-e, avagy az anyagmozgatók között? Ezért azután a következetesebb, a teljesítményeket világosabban elismerő bérpolitika láncsze­mét összekötik az anyagmoz­gatás gépesítésének láncsze­mével, amibe — a Közúti Gép­ellátó Vállalat gyáránál pél­dául — a vagonkirakás kor­szerűsítése éppúgy beletarto­zik, mint az anyagok, félkész­termékek továbbítása üze­men belül. Szó sincs róla, hogy az említett közösségek­ben kivétel nélkül minden­ki tapsol az erőfeszítéseknek, s a már végrehajtott intéz­kedéseknek. Akadt, aki — ön­kritikaként is fölfoghatjuk — a teljesítménykövetelmények elől inkább távozott, kikérte a munkakönyvét, mert meg­szokta az órabért. Volt olyan vélemény is — s bólintunk hozzá —, hogy a fizikai fog­lalkoztatottakhoz hasonlóan, az adminisztratív állomány­nál is érdemes lenne napi­rendre tűzni a teljesítmény­követelmények alkalmazását, bár ne hallgassuk el, nehéz a dolog, mivel országosan alig van tapasztalat, irányt muta­tó módszer a normázás e szűznek számító részterepén. Állóvíz helyett Azért részleteztük ennyire a ceglédi tapasztalatokat, hogy bizonyítsuk: korántsem lehetetlenség a folyamatos haladás, s hogy ezek a teen­dők soha nem befejezettek. A kollektíva túlnyomó több­sége az említett üzemekben helyesléssel fogadta a kezde­ményezéseket, majd maga is alkotó részese lett javasla­tokkal, észrevételekkel. (Ami­be a jogos kifogások is bele­tartoznak, ahogy orvoslásuk éppúgy.) A szigorúbb köve­telmények egyáltalán nem rontották a hangulatot, de rávilágítottak, a jobb telje­sítményhez, minőséghez fo­lyamatosabb anyag-, alkat­részellátás kell, szervezettebb karbantartás, s így tovább. Van tehát kritikai töltése is e munkálkodásnak, s egyik gyárban sem másította meg ez a szándékokat. Követke­zetesen haladnak maguk meg­jelölte céljaik felé, s az itt-ott felbukkanó demagóg meg­jegyzéseket — mert akadnak azért ilyenek — nemcsak a kommunisták, hanem a szo­cialista brigádok tagjai is egy­re inkább a helyükre teszik. Szemben azokkal az üzemek­kel, amelyeknél — ez a hi­vatkozási alap — a közhan­gulat romlásától tartanak, ha „megpiszkálják” a teljesítmé­nyek ügyét. A tétlenség iga­zolása nemcsak helyileg okoz károkat — mert visszafogja a tényleges képességeke:, nem nyit teret az átlagosnál na­gyobb tudásnak, tapasztalat­nak —■, hanem súlyos nép- gazdasági veszteségekkel is jár. Azzal a veszteséggel, hogy miközben sok helyen való­ban hiányzik a munkaerő, ott, ahol van, felét, kétharmadát nyújtja annak, mint ami ki­telne tőle. Mészáros Ottó Cselekvő teltrckészséggel A népfront szerepe Vecsés fejlődésében A KÖZELMÚLTBAN adott számot az MSZMP helyi vég­rehajtó bizottsága előtt egy­éves tevékenységéről a Haza­fias Népfront vecsési bizottsá­ga. A bizottság — jelenlegi összetételben — alig több, mint egy esztendeje alakult. A bátor fiatalítás — csaknem kilencven százalékban új ta­gok kerültek a bizottságba — helyesnek bizonyult. Kedvező volt az a változás is, hogy a tagok huszonöt százaléka fizi­kai dogozó, a harminc száza­léka pedig nő. A hatékonyabb munka ér­dekében — nem sokkal a megalakulás után — három albizottságot — nő-, közmű­velődési, gazdaságpolitikai — szerveztünk. Mindhárom ön­álló munkaterv alapján kez­dett dolgozni. A nőbizottság több gazda­sági egységnél mérte fel a nők helyzetét. A vizsgálódás ta­pasztalatairól tájékoztatták a szakvezetőket. Részt vettek a különböző szakmai tanfolya­mok szervezésében, rendsze­res látogatói és szervezői az öregek napközi otthonának. Munkájuk egyik fő érdeme, hogy sor kerül a nyári nap­közi otthon megszervezésére, amelynek több száz fiatal résztvevője lesz. A közművelődési albizott­ság munkájának középpontjá­ba a munkásművelődés segí­tése került. Ennek egyik ered­ménye, hogy a dolgozók isko­lájának az idén már negy­venkilenc hallgatója van. Je­lentős részt vállaltak a Vecsé­si ősz kulturális programsoro­zat megszervezésében is. E fő feladatok melleit állandóan figyelemmel kísérik a nagy­község kulturális életét, a la­kosság igényeit és keresik azok kielégítésének lehetősé­geit. A gazdaságpolitikai albi­zottság munkája két fő fel­adatkör köré csoportosult. Az egyik a nagyközség üzemeihez kapcsolódik. Az albizottság tagjai helyben mozgósítanak a tervek maradéktalan teljesíté­sére, az újítómozgalom továb­bi szélesítésére, a termelés fejlesztésére, az üzemi demok­rácia növelésére, a munkahe­lyi légkör javítására. A szo­cialista brigádoknak előadá­sokat, vetélkedőket szervez­Tudna Ön jobban dolgozni? A minisztériumi főosztályvezető Elhiszem, hogy ön nem fogja a nevemet kiírni, de nekem még arra is ügyelnem kell, hogy szavaimból a munkakörömre se lehessen következtetni. Gondolom, ér­ti... Tehát: tudnék jobban dol­gozni. A népgazdaság helyze­tét ismerem. Többet kell ter­melnünk, hogy javuljon a belső ellátás, növekedjék az export, csökkenjen az import. Ám ugyanakkor viszonylag ke­vesebb beruházási lehetőség­hez jutunk. Elképzelések és lalak Nos, abban az ágazatban, amelyet én irányítok, kiszá­mítottuk, hogy a várakozás­nak akkor felelhetünk meg, ha az előirányzott többlet 30 százalékát a tartalékokból ássuk elő. Ez lehetséges. Én itt ennél az íróasztalnál, va­lamint munkatársaim a többi asztaloknál tudják is, hogyan kell mozgósítani a tartaléko­kat. Ám abban a pillanatban, amikor elképzeléseinket a valóságba akarjuk átültetni, lebonthatatlannak tűnő falak­ba ütközünk. Nekünk itt csak a minisz­terünkre meg a helyetteseire kell figyelnünk. A tartaléko­kat azonban odalent, az igaz­gatóknak, a főmérnököknek kell mozgósítaniuk. Ez rend­szerint népszerűtlen intézke­dések láncolatával jár. Az igazgatókat megyéjükben, vá­rosukban mindenki biztatja, hogy tárják fel a tartalékokat. De amint az első valóban ke­mény intézkedést hozzák, ab­ban a pillanatban magukra maradnak. Nincs hová tá­masszák a hátukat, ezért in­kább nem csinálnak semmit. Felségterületek Ez az egyik baj. A másik, amit mi úgy szoktunk fogal­mazni, hogy ez az ország 18 köztársaságból és egy ki­rályságból áll. Felségterületét mindegyik féltékenyen őrzi. Ugyanezt teszik az ágazatok is. Elmondok egy példát. Egyik nagy gyárunkban bőví­teni kellene a termelést, de ez az adott falak között már nem lehetséges. Működik tő­lük 800 méterre szép üzemi csarnokban egy gyár, amely­nek berendezései elavultak, munkaerőt nem kap. A leg­egyszerűbb lenne ott felszá­molni a termelést, és a csar­nokban valósítani meg a mi gyárunk bővítését. Ez egysze­rűen elképzelhetetlen, mert az a gyár, másik ágazathoz tartozik. Mi történik tehát? Az igazgató elmegy egy másik megye másik városába, azaz egy külön „köztársaságba”. Ott örömmel fogadják. Adnak neki ingyen területet. Felépít majd egy új üzemet, de az adott városban már nincs szabad munkaerő, tehát a dolgozókat nyilván a többi üzemekből csábítja majd el. Többet mint eddig Mi intézkedünk, az igazga­tók végrehajtanak, de termel­ni csak a munkások tudnak. Többet is, mint eddig. Ám csak akkor, ha pontosan ér­tik, hogy ezt miért kell csi­nálniuk, és ha ennek ők hasz­nát is látják. Senkit nem aka­rok megsérteni, de sajnos, elég ritka eset, amikor az ipari vezetők a munkáshoz fordulnak, annak egyetértését igyekeznek megszerezni. Ám, ha ezt teszik, akkor megint íitka, hogy a többletmunkát meg is tudják fizetni. Mert ez rendeletekbe ütközik, bérfe­szültséget szül, stb. stb. Elnézést kérek, most már magam is érzem, hogy vissza­éltem a névtelenség előnyé­vel. Olyan képet festettem itt, mintha én lennék a jószándé­kú nagy bölcs, akin semmi nem múlik. Ez azért nem egészen így van. Talán úgy mondhatnám pontosabban: most ott tartunk, amit eddig vázoltam. Ám a gyakorlatban, a munkánkban mindig újabb szakasz következik. Tudomá­sul vesszük az akadályokat, s megkeressük azokat a mód­szereket, amelyek segítségével a tartalékok mégis mozgósít­hatók. Ez sok töprengést, ve­szekedést, újrakezdést kíván. Ha néha fogcsikorgatva is, de csinálom és azt a bizonyos feszített tervet a mi ipar­águnk mégis teljesíteni fogja. Földeáki Béla (Folytatjuk.) nek, így segítve a brigádmoz­galom hármas követelményé­nek teljesítését. A másik nagy terület: a község fejlesztési feladatok végrehajtásának se­gítése. E cél érdekében a nép­front szervezi a társadalmi munkát, amelynek értéke az elmúlt évben megközelítette már a hárommillió forintot. Támogatják a kertoarátok kö­rét, a Virágos utcák, virágos terek mozgalmat. Nagy fele­lősséggel készítették elő a ta­valyi tanácstagi beszámolókat és az ez évi időszaki tanács­tagi választásokat. Sikerrel vették ki részüket a békehó­nap szervezéséből is. E TEVÉKENYSÉG eredmé­nyeképpen jelentősen javult a nagyközség Hazafias Népfront Bizottságának tömegkapcsola­ta, munkája tervszerűbb és céltudatosabb lett. Szélesedett azoknak köre, akik bekap­csolódtak a nagyközség poli­tikai életébe. Minek köszönhetők az elért eredmények? Elsősorban an­nak a segítségnek, amelyet a nagyközségi pártbizottság nyújtott, különösen a bizottság megalakulásának időszakában. A pártbizottság titkára sok­szor személyes részvételével, állásfoglalásával járult hozzá ahhoz, hogy az újjáválasztott bizottság igen rövid idő alatt megismerkedhetett a felada­tokkal és így szinte azonnal bekapcsolódhatott a település politikai életébe. Az a nyílt, őszinte légkör, amely az el­nökség és a pártbizottság kö­zött kialakult, teremtette meg a jó munka alapját. Eredményes és hatékony segítséget kaptunk a Hazafias Népfront Pest megyei Bizott­ságától is. Útmutatásaik, el­igazításaik, tapasztalataik át­adása volt sikereink másik záloga. A közvetlen és szemé­lyes kapcsolatok átsegítettek benn ükét azokon » nehézsége­ken, amelyet a járási szervek megszűnése okozott. S végül, de nem utolsósor­ban: a helyi szervek és gaz­dasági egységek vezetői is messzemenően támogatták munkánkat. A legtöbb segít­séget a nagyközségi tanács vezetőitől és az általános is­kolák igazgatóitól kapta bi­zottságunk. AZ ELÉRT EREDMÉNYEK biztatók, de nem adhatnak okot az elégedettségre. Nem lenne teljes a bizottság egy­éves munkájáról megrajzolt kép, ha nem szólnánk gond­jainkról is. Előfordul még ma is, hogy a szó és tett még nem mindig találkozik. Például a feladatok vállalásakor olykor még nagyobb a lendület, mint amikor a hétköznapi tettekre kerül a sor. Vagy: többen félreértül szerepüket a bizott­ságban. Azzal, hogy elmond­ják észrevételeiket, úgy ér­zik, megtették kötelességüket. Nekünk azonban — a távlati sikerek érdekében — nemcsak észrevételezőkre van szüksé­günk, hanem olyan bizottsági tagokra, akik tesznek is annak érdekében, hogy mielőbb megoldódjanak gondjaink és Vecsés az eddiginél is na­gyobb ütemben fejlődhessen. E cél érdekében — egyetér­tésben a tanács vezetőivel — fórumokat szerveztünk, ame­lyeken egy-egy körzet lakói elmondhatták gondjaikat, problémáikat, javaslataikat és észrevételeiket. Például a te­lepülés ötödik ötéves tervé­nek megvitatása során sok hasznos, megvalósítható ész­revétel és javaslat hangzott el. Akárcsak azon a fórumon, amelyet az OTP-lakótelep óvodájának építése kapcsán szerveztünk. A fórumok si­kere adta az ötletet, amely­nek megvalósítása közeli ter­veink között szerepel: a foga­dónap bevezetését, amelyen a Hazafias Népfront elnökségé­nek tagjai hallgatják majd meg a lakosság észrevételeit. FÖ TÖREKVÉSE volt és marad a bizottságnak: a szer­vezeti élet fokozása, a tömeg­kapcsolatok erősítése, fejlesz­tése. Amint a nagyközségi pártbizottság titkára összege­zésében megfogalmazta: ... Hazafias Népfront vecsési bi­zottsága együtt él a lakosság­gal. Ezt az együttélést kíván­juk a jövőben még tovább erősíteni a közös cél: Vecsés gyorsabb fejlődése, lakói élet- körülményeinek gazdagítása érdekében. Ez bizottságunk legfőbb programja az elkövet­kező évekre. Agócs István, a Hazafias Népfront vecsési bizottságának elnöke Monorról érkezik a víz VÁ' ■: x. í* v V i % r * ;• X * ■ Űj vízvezeték csatornáját ássa gépével Tóth Pál gépke­zelő Gombán a Rózsa Ferenc utcában. A tervek szerint Mo­norról vezetik ide a jó minőségű ivóvizet. Geleta Pál felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom