Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-21 / 170. szám

MAP inrari 1977. JULIUS 21., CSÜTÖRTÖK Az egyik forrás Dömsöd Bor Pál festményei a Műcsarnokban - Szőllősi Endre emlékkiállítása Dömsöd költői óráját Petőfi teremtette, századunkban fel­fedezte ezt a tájat a festészet is. Ez a felderítés Edvi Illés Aladár, Szobotka Imre, Patay László, Bazsonyi Aramy és Vecsési Sándor jóvoltából fo­lyamatos. Bor Pál is járt Dömsödön. Ott élt 1943 és 1947 között, I később is vissza-visszatért, melyről rajzbeszámolót is ké­szített 1954-ben. Mindezt azért említem, mert a Műcsarnokban augusztus 7-ig látható gyűjte­ményes kiállítás csak ezzel az életrajzi adattal érthető meg igazán. Párizs előtt és Párizs után Dömsöd jelentette Bor Pál számára a csöndet, az el­mélyülést. A fákban és a Duna hullámaiban Ö a tengert és a Szajna-partot is érezte, Dömsöd e horgonyzó években Párizst, Bretagne-t is helyette­sítette, elosztotta benne és fel­erősítette a motívumokat. Ez a gyűjteményes kiállítás nem teljes, az utóbbi huszonöt év jelentős müveit tartalmazza. Képeket, grafikákat, üvegab­lak-terveket. Ha értékeit összegezzük, ak­kor azt elsősorban a színke­zelésben ta'áljuk meg. Nyil­vánvaló, hogy az egykori Seu­rat-, Signac-, Matisse-tanítvány megtanulta a tónusok helyes alkalmazását. Amikor a rajz, a konkrét anatómia: háttérbe ke­rül, akkor születnek legjobb művei. Nem a vonal hiányzik ilyenkor, finoman építi a han­gulatot, csak a dolgok testisé­ge, melynek átköltéséhez ki­sebb az érzéke. Ebből adód.k, hogy a reális és elvonatkozta­tott eszközök arányainak egy­máshoz ötvöződése sem min­dig tökéletes. Az a szerencse, hogy a művészt jó alkotásai hitelesítik, és a Bor-életmű rendelkezik ilyenekkel. Nagyon meghittek tengeri látomásai, kikötői, hazatérő gulyája. Itt nem keresi, itt megtalálja esz­közeit. Tisztán és maradéktala­nul. Sok lehetőség rejlik üveg­ablakaiban, érdemes lenne a kivitelezéssel is foglalkozni, helye van e munkáknak kör­nyezetünkben. Művészete a vi­lág költői finomságait veszi számba kedves alapossággal, le­heletszerű megoldások finom­ságával; körhintát, nyitott ab­lakot, madarat, táncot, döm- södi dombot, mártélyi csóna­kot, zsonglőrt, párizsi tetőket. Bár Bor Pál elmúlt nyolcvan esztendős, ma is életvidám, mozgékony szellemiség, aki tervekkel telített. Minden bi­zonnyal szívesen vállalkozna arra, hogy dömsödi sorozatát bemutassák e Pest megyei nagyközségben, s ez egyúttal nyitánya lehetne annak a so­rozatnak, mely Dömsöd festőit ismertetné meg az apaji lovas­napokra érkező közönséggel. Szőllősi Endre szobrászmű­vész emlékkiállítása a Fényes Adolf-teremben tekinthető meg július végéig. Rokonszen­ves magatartással, szerényen, szelíden közelíti meg modell­jeinek hangulatát művészi alázattal és yisszafogottsággal. Ö háttérbe szorul, hadd kerül­jenek előtérbe figurái, melyek kort és világot hordoznak. El­sősorban a Horthy-korszak utolsó évtizedét és a szabad­ság születésének nagy törté­nelmi hajnalát, melynek Szől­lősi is egyik kovácsolója volt a Szocialista Képzőművészek Csoportjának tagjaként. Na­gyon érdekesek azok a művei, amelyek különböző állatokat társítanak egymáshoz, vagy embert és békát. A formák groteszk elkülönülése, fanyar csikorsága jelzi, hogy e gazdag változatok találkozása — egy bivaly és majom esetében pél­dául — már eleve ironikus. Szőllősi Endre: Kitártkarú Mégis kedves, hamvas, szinte emberi az ál'atok békés együtt- léte. Amit tudott; megcsinálta, amire vállalkozott; megoldot­ta. Becsületes művész volt, aki úgy távozott el, hogy vala­mit hátrahagyott, az élet ko­moly, kedves és megható, szob­rokká, rajzokká nemesített ál­lomásait. Losonci Miklós HETI FILMJEGYZET Holttest a Temzéből Tatarozzák az iskolákat Osztálytermek, óvodák épülnek “ Sí*““1 Tanterem kéne, új iskola, óvoda, napközi otthon, a meg­lévőket a nyári szünidőben ta­tarozni kell. Szorító gondok ezek, amelyekről mindennapi munkája során tud a tanács­elnök, az iskolaigazgató, az óvoda vezetője, üzemek, ter­melőszövetkezetek igazgatói, el­nökei. Nyár van, kánikula. Az iskolák bezárták kapuikat, az óvodák részlegesen üzemel­nek. Látszólag csend van az oktatási intézményekben — gondolhatja bárki és közben nagyot téved. Szorgos kezek fa­lakat raknak, parkettáznak, vízvezetéket szerelnek, festik az osztálytermeket. A bezárt kapuk mögött emberek nyü­zsögnek, az elkövetkező tan­évre csinosítják, tatarozzák a meglevő épületeket, újakat emelnek. Intézmények, vállala­tok, önkéntes társadalmi akti­visták fáradoznak azon, hogy szeptemberben kimázolt, fris­sen festett falak, új tantermek adjanak otthont a gyerekeknek a tanuláshoz. Segítenek o Isz-ek Az egy üzem — egy iskola mozgalom keretében vállalatok, termelőszövetkezetek segítenek tatarozni. A Bentavölgye Ter­melőszövetkezet például Ér­den a 4. számú parkvárosi ál­talános iskolát patronálja. Je­lenleg is tíz-tizenkét ember dolgozik az iskolában, tataroz­nak, festenek, ;.z új tanévre készítik elő a tantermeket. A Rozmaring Tsz a nagyková­csi általános iskola segítésére 30 ezer forintot fordít. Szemerkél az eső, amikor gépkocsival befordulunk Pilis- vörösváron a Vásár téri iskola bejáratához. Urbanics Ferenc, a költségvetési üzem brigád­vezetője az újonnan épült eme­letről szól le: — Rögtön jövök — s ami­kor földet ér, máris sorolja az adatokat. A tanács költségve­tési üzeme négytantermes bő­vítést végez. Négy kőműves a megfelelő létszámú segédmun­kásgárdával a tantermeket be­tonozza. De dolgoznak itt csem- pézők, burkolok, mozaiklano- kat raknak. Futószalag szállítja folyamatosan kezük alá a föld­szintről a kész betont. A költségvetési üzem irodá­jában megtudjuk, hogy 2,8 millió forintos beruházással négy új tanterem épül. A kivi­telezők vállalták, augusztus 31-re kész a bővítés, de augusz­tus 20-án szeretnék átadni. A jelenlegi állapot a bizonyíték: vállalásukat teljesíteni tud­ják. , Augusztus 20-ra elkészül Solymáron a PEVDI szom­szédságában Kovács Károly főmérnök és Karászi Zoltán főépítész kalauzol bennünket Augusztus 20-ra elkészül az új solymári ővoda Négy tanteremmel bővül a pilisvörösvárl iskola Halmágyl Péter felvételei az építkezésen. A százszemé- lyes óvoda új épülete körül serény munka folyik. Az óv°da tervezője és kivitelezője a vál­lalat. A nyolcmillió forintos beruházás augusztus 20-ra kész lesz, ígérik a PEVDI ve­zetői. Csak a tervezés több mint 300 ezer forintba került házilag. Ezzel időt is nyertek, hiszen hosszadalmas tervtár­gyalások, egyeztetések helyett azonnal munkához láttak. Az építkezést márciusban kezdték, senki nem hitte, hogy a rövid, augusztusi határidőre kész lesz. Alvállalkozók, önkéntes társa­dalmi munkások serénykednek hónapok óta az óvoda körül. Félig kész, vakolatlan, csövek­től, vezetékektől barázdált épületelemek, szobák, termek ' árulkodnak az összefogásról, a serény munkáról. Nemcsak a ’ hét végéken, de mindennap ; jönnek folyamatosan a segí- \ tők, a PEVDI dolgozói. Kezük nyomán magasodnak az eme- | letek, készül a homlokzat, sze­melik a vezetékeket. Hat asz- szony — á cipősaroküzem j dolgozói — csöveket, vasalkat- ; részeket cipelnek, amikor meg- j szólítjuk őket. ! — Délután két órakor járt ; le a műszak az üzemben, este ! hatig az építkezésen dolgo­zunk — mondják. — A Ho Si Minh és a Martos Flóra szo­cialista brigád tagjai vagyunk. Szabados Zoltánná és Valo- vies Istvánná brigádvezetők : irányításával védőkesztyűkkel felszerelve cipelik a nehéz vas­alkatrészeket, csöveket. Az óvoda modem, minden igényt kielégítő beruházás. Lesz itt húsz négyzetméter nagyságú pancsolómedence, tágas tornaterem, amit oktatá­si célokra is használhatnak. A feljáró hidat is ötletesen ter­vezték. Borítása könnyűfém, a tartóoszlopok vasból készültek, az OVI szót lehet összeolvasni belőlük. A hídon könnyű a járás, bizonyára a kicsiknek is tetszeni fog. Kisiparosoktól a KISZ-esekig A társadalmi összefogás, üzemek, iskolák, szövetkezetek, oktatási intézmények együtt­működését a budai járásban nemcsak a fenti példák bizo­nyítják. Még ebben az évben Pátyon nyolctantermes iskola építéséhez fognak hozzá, Nagy­kovácsiban óvodát bővítenék, Biatorbágyon kisiparosok is segítik az óvodai építkezést, Budaörsön bölcsőde épül. Az iskolák nyári tatarozási mun káiba is sok helyen besegíte nek. Késő délután van, amikor Budakeszire érkezünk. A száz­ötvenszemélyes óvoda építésén már nincs sok látnivaló, de a tanácsnál annál többet moda- nak. A budakeszi és budajenői kisiparosok 600 négyzetméter válaszfalat és 2500 négyzetmé. tér vakolási munkát végeztek el terven felül annak érdeké­ben, hogy augusztusban ezt az intézményt is átadják. Németh István, a KIOSZ helybeli tit­kára, Dóka Sándor kisiparos szervezte az önkéntes munkát. A Kertészeti Egyetem tangaz­daságának szocialista brigád­jai a betonaljzat elkészítésé­ben segítettek. A távfűtőcsa- toma építésén az 1. számú la­kásszövetkezet tagjai dolgoz­tak társadalmi munkában. A MIGÉRT kommunistái, KISZ- fiataljai 500 munkaórát teljesí­tettek az építkezésen. Az óvo­dához vezető járdákat is tár­sadalmi munkában, a Hat órát Budakesziért mozgalom kere­tében végezték el a helybeli lakosok. A 9,6 millió forinttal épülő óvoda augusztusi átadá­sa nagy esemény lesz a Buda pest szomszédságában lévő községnek. ★ Zárva vannak az iskolaka­puk. A gyerekek pihennek, üdülnek, nyaralnak. Semmi gondjuk. Közben serény kezek mindenütt a járásban azon fá­radoznak, hogy szeptemberben, az új tanév küszöbén tiszta tantermekben kezdődjék a ta­nítás, legyen több osztályte­rem, óvodai hely. Becsületes munkájuk dicséretet érdemel. K. Gy. M. Jelenet a Holttest a Temzéből című NSZK filmből A címből is kiderül: angol témájú bűnügyi filmről van szó. Rövid időn belül a máso­dik olyan alkotás ez, amely a szigetország fővárosában ját­szódik, s így vagy úgy fősze­replő bene a híres angol rend­őrség, melyet röviden csak a székhelyük vagy központjuk nevén emlegetnek Scotland Yardnak. A Yard ezúttal egy NSZK- beli filmben áll az események középpontjában. Harald Phi­lipp rendező (a forgatókönyv egyik írója is) azt találta ki, amit előtte már sokan kitalál­tak. Eltüntet egy holttestet (a csinos táncosnő és rendőrségi informátor Myrna állítólagos holttestét), amelyről később ki­derül, hogy nincs is, aztán ki­találja, hogy az egész bonyo­lult — és sok halálos áldozatot követelő — bűnügy értelmi szerzői magának a Yardnak a fontos, gyanún felül álló mun­katársai. Nem nagy ötletek ezek, tucatnyi bűnügyi film és regény alkalmazta már őket, vagy valamelyik variánsukat. Philipp éppen ezért nem is tű­nik eredetinek. Talán nem is aspirál erre a jelzőre, hanem megelégszik azzal, hogy nö­velje a világ évente ezerszám gyarapodó filmkrimi termését. 'Az ilyen .szériafilmek nézé­se közben van idő elgondol­kodni, milyen egyszerű tulaj­donképpen a bűnügyi filmek sémája. Meg arról is, hogy még az untig ismert, előregyártott elemekből összeszerelt krimik­ből is lehet izgalmas, szórakoz­tató filmet készíteni, ha a ren­dező elég tehetséges. Néhány hete mutatták be a mozi*- A Scotland Yard vendége cí­mű bűnügyi filmet. Ha na­gyon szigorúak vagyunk, an- Kor ebben a filmben sem so. eredeti ötletet nyomozhatun ki. De a rendezőnek és a for gatókönyvíróknak volt ann. eszük (vagy tehetségük, am nem feltétlenül ugyanaz hogy abból a filmből egy iga zán jól szórakoztató, lendült tes, nevettető és izgalmas al­kotást kerekítsenek ki. Min múlik az ilyesmi? Né­ha egy-egy beállítás fényké­pezésén. Néha azon, ahogy egy szereplő mozog, jár, eszik, ol­vas, beszél, gondolkodik. Né­ha az operatőr bravúros felvé­telein. Néha a vágáson, vagy a képsor megszerkesztésén. Né­ha egy-egy figura jó, szelle­mes szövegén. Néha néhány képi gegen. Szóval apróságo­kon, amelyek egy adott pilla­natban jó helyre kerülnek. Nos, a Holttest a Temzéből éppen abban szűkölködik, hogy apró dolgok jó helyre raká­sával alkossa meg azt az ér- dekfeszitő. mulattató, figyel­met lekötő légkört a nézőtéren, ami a nemrég bemutatott má­sik kriminek olyan jól sike­rült. Így aztán hiába fedezünk fel némi tétova utalást a Yard belső botrányairól (különösen a pornó-bizniszben való rész­vételről) kiszivárgott hírekre, a filmet mégis enyhén unat­kozva nézzük végig. Háborúm, szerelmem A közelmúltban meglehető­sen éles vita folyt a lengyel ülmszakemberek között arról, szükség van-e még napjaink­ban is az olyan filmekre, ame­lyek a második világháborúról szólnak, a lengyel ellenállási mozgalommal, vagy az 1945 utáni, rendkívül súlyos belpo­litikai szituációval foglalkoz­nak. A vita egyik pólusán azok a vélemények álltak, melyek szerint ezekről az időkről még igen sok, eddig el nem mon­dott gondolata van és lehet a filmművészeknek, s különben is, a felnövő új generációknak meg kell ismerniük a múltat, a lengyel történelem tragikus esztendeit. A másik póluson azok a nézetek sorakoztak, melyek szerint egyszer már le kell zárni az örökös visszaem­lékezések, problémázgatások témakörét, mert a jelen sok­kal izgalmasabb kérdéseket vet fel, s ezekre válaszolni ma társadalmilag fontosabb fel­adat. mint a múlton való töp­rengés. Mint oly sok esetben, a he­lyes nézőpont alighanem most is valahol a két álláspont kö­zött található. Kategorikusan elvetni ugyanis sem az egyik, sem a másik témakört nem le­het: sem az egyiknek, sem a másiknak a kizárólagossága nem vezethet célra. Tény. hogy volt időszak, amikor a háborús tematika túltengett a lengyel fimművészetben, és már az önismétléstől sem tu­dott mentes maradni több film és több rendező. De az is tény, hogy a máról szóló fil­mek rendezőit nem ritkán a periférikus jelenségek izgat­ták, nem pedig a valóban nagy társadalmi kérdések, amelyek­ben a lengyel jelen nem szű­kölködik. Janusz Nasfeter új filmje, melynek forgatókönyvét is ma­ga írta felesége, Teresa társa­ságában, mintha az első állás­pont hívei számára készült érv lenne. A film hőse egy tizen­éves fiú, aki belecsöppen az 1939 szeptemberében kitörő há­ború eseményeibe, s anélkül, hogy felkészülhetett volna rá, egyszerre kell átélnie és meg­tanulnia a háborút és a sze­relmet. Nemhogy felnőtt, még gyerek vagy kamasz sem volt igazán, és máris annyi meg­próbáltatást ró rá az élet, amit egy erős férfi is csak nehezen viselhetne el. És Marek, a film ifjú hőse, végigcsinálja ezt a szörnyű iskolát. Ha a nézőnek elég tűrhető a memóriája, a Háborúm, sze­relmem nézése közben bizo­nyára beugrik majd néhány korábbi filmélményének emlé­ke: az Irán gyermekkora, a Ballada a katonáról, vagy ép­pen a legközelebbi (és az egyik legnagyobb) előzmény, Wajda Hamu és gyémántja. A sort folytathatnánk, hiszen nem ke­vés film foglalkozik a háború és a fiatalok, vagy éppen a gyermekek kérdéseivel. (Jósze­rivel még a Valahol Európá­ban is felemlíthető lenne.) Mi több, Nasfeter hősét éppúgy Mareknak hívják, mint Wajda filmjének hősét. Így tekintve, ez a film egy kissé mintha elő­története lenne a Hamu és gyémántnak, bár ennek a Ma­reknak az útja végül is nem Wajda Marekjének valóságos és jelképes szemétdombjára vezet. Mint ilyen, különösen érdekes, de a nagy előd szín­vonalát nem éri el. Takács István

Next

/
Oldalképek
Tartalom