Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-19 / 168. szám

MONOMIDÉB LEKÉSS XIX. ÉVFOLYAM, 168. SZÁM 1977. JÚLIUS 19., KEDD Az oktató-nevelő munka további javításáért Egyre több a szakkör a szabad idő hasznos eltöltésére Bár a gyermekek és a pe­dagógusok a nyári vakáció, illetve szabadság kellemes napjait töltik, érdemes visz- szapillantanuink a múlt tan­év eredményeire, eseményeire. Sokat fejlődött iskoláinkban a tanórai nevelő-oktató mun­ka. Különös gondot fordíta­nak a pedagógusok arra, hogy a tananyagot a tanulók már az órán megtanulják. Sok se­gítséget nyújtanak nekik a korszerű audio-vizuális eszkö­zök, a magnetofonok, a dia­vetítők, a lemezjátszók, írás­vetítők. A házi feladat meny- nyisége fokozatosan csökken­het, növekedhet a szabad idő, amit a gyerekek az ér­deklődésüknek megfelelően iskolai szakkörökben is eltölt­hetnek. Az előző tanévben, több mint másfél száz szak­körben, csaknem három és fél ezer tanuló tevékenykedett. Szinte minden iskolában volt honvédelmi és sportszakkör, de működött például model­lező, honismereti, báb-, bé­lyeggyűjtő, természetjáró szakkör is. A gyerekek nagy élvezettel és rendszeresen vettek részt a szakköri mun­kákban. Együtt a szülőkkel A múlt tanévben vezettük be az új osztályfőnöki tanter­vét. A legjelentősebb téma a családi életre nevelés volt. Kiindulási alapként, minden iskolában szülői értekezleten ismertették a szülőkkel az új tantervét. A szülők túlnyomó többsége igen pozitívan fo­gadta a tájékoztatót. Általá­nos a tapasztalat, hogy a szü­lők szívesen átengedik a fel- világosító munkát az iskolá­nak. Az új tanterv egyes té­máihoz igénybe vették az is­kolák a körzeti örvösök és a védőnők segítségét is: az or­vosok és védőnők lelkesen és szívesen segítettek a pedagó­gusoknak. Iskoláink igénylik és egyre fokozottabban veszik igénybe a szülők támogatását, töre­kednek a legteljesebb együtt­működésre. Tény azonban, hogy a gyermekek világnézeti, családi neveltetésének tartal­ma és módszere még nincs valamennyi családi körben összhangban az iskola elkép­zeléseivel és gyakorlatával. Az iskola és a család, egymás munkájának támogatása az iskola számára igen fontos, különösen most, amikor isko­larendszerünk nevelési és ok­tatási módszerekben keresi a legkorszerűbbet. Egyre in­kább oldódik a hagyományo­san zárt családok szerepe a nevelésben. A két nevelési bázis, az iskola és a család közötti kapcsolat erősítésében egyre jobban kiveszi részét a minden iskolában működő szülői munkaközösség is. A járás sajátossága, hogy a tanulók csaknem teljes egé­szében fizikai dolgozók gyer­mekei. A velük való törődés, felkészítésük az eietre meg­határozó tényező az iskola és a pedagógusok tevékenységé­ben. Szamukra napközi ottno- nokat és tanulószobákat nyi­tottak a járás tizenöt isko- lájáoan. Napközis ellátásban azonban csak 1445 tanuló ré­szesült. Célunk, hogy a megfelelő tárgyi feltételek biztosításá­val, jelentősen növeljük a napközi otthonos ellátásban részesülő gyerekek számát. A napközi jelentősége nem­csak a gyerekek szabad idejé­nek eltöltésében mutatkozik, hanem abban is, hogy a múlt tanévben egyetlen napközi otthonos gyermek sem bukott meg. A nyári napközi otthon — a szülők igényei alapján — tíz iskolában működik, 260 gyerekkel. Előkészítő tanfolyamok Az iskolai sportélet az Ed­zett ifjúságért mozgalom ré­vén színesebbé, tartalmasabbá vált, a korábbi években heti három órára növelt testneve­lési órák száma pedig a ta­nulók edzetté válását segítet­te elő. Gondunk, hogy még mindig kevés a testnevelő ta­nár a járásban. Ugyancsak sokat segít a tanulók egész­séges testi nevelésében az is­kolai udvarok sportcélokra való hasznosítása. A bitume­nes sportpályák építése is megkezdődött a járásban. Nagyon fontos feladat nap­jainkban, hogy minden tanuló végezze el tanköteles korban az általános iskola nyolc osz­tályát, ezért az óvodába fel nem vett első osztályba lépő kisdiákok előkészítő tanfolya­mokon vesznek részt, melye­ket a jövő tanévtől kezdve már 192 órában tartunk meg. Minden első osztályba lépő tehát egyenlő indulási alap­pal rendelkezik majd, ami ké­sőbbi tanulmányait megköny- nyíti. A múlt tanévben az összes tanköteles korú gyermek fel­vételt nyert az első osztályok­ba. A nyolc év alatt azonban még jelentős a lemorzsolódás, a felmentés. A legutóbbi tan­évben 74 tanulót mentettek fel az iskolák igazgatói,- keve­sebbet, mint az előző évek­ben. További célunk, hogy csak a legindokoltabb esetben kerüljön sor a tanulók fel­mentésére. Évismétlésre bukott ta­nuló most-171 volt, alig más­fél százaléka az iskolába já­róknak. Sokat segít a korábbi években bevezetett pótló fog­lalkozás is: a tanév végén bu­kásra álló tanulók korrepetá­láson vesznek részt. Ez a tan­év végi tanári segítség igen sikeres volt legutóbb is. A pótló foglalkozásra utalt 955 tanuló közül csak 197 kapott elégtelen osztályzatot, de augusztusban pótvizsgát te­hetnek. Az általános iskola eredmé­nyes elvégzésének egyik alap­ja a tanulók rendszeres isko­lába járása. Sajnos, a jú­niusban véget ért tanévben is sok volt a hiányzó: a csak­nem 11 ezer tanuló összesen 87 ezer órát mulasztott, iga­zolatlanul pedig csaknem 9 ezret. Nem kevés még az olyan szülő, aki elhanyagol­ja gyermeke iskolába járását, pedig a sok hiányzás csök­kenti az eredményes munkát, a tanulmányi eredményt. Pályaválasztás Hasonlóan az előző tanév­hez, az idén is több minit ezer nyolcadikos végzett. Az 1072 tanulóból 90 nem tanult to­vább. Az iskolák már a tan­év elejétől, módszeresen és rendszeresen segítenek a pá­lyaválasztás előtt álló lányok­nak, fiúknak. Gyakori az üzemlátogatás, a vállalatok képviselőinek meghívása az osztályfőnöki órákra és a szü­lői értekezletekre. Minden is­kolában van pályaválasztási felelős is. A sokirányú segít­ségadás befolyásolja tehát a pályaválasztást. A tanulók jelentős aránya szakmunkásképző intézetekbe, szakközépiskolákba igyekszik Csökkent a gimnáziumban to­vább tanulók száma. Gond vi­szont, hogy a nyolc általános iskola elvégzése után még mindig sokan nem tanulnak tovább. A nyári pihenő után a pedagógusokra nehéz feladat vár. Tanfolyamokon ismer­kednek majd meg az 1978/79-es tanévben beveze­tésre kerülő új tanterv anya­gával. Az elmúlt tanévi siker azonban hozzásegít ahhoz, hogy nevelő-oktató munkánk színvonala tovább emelked­jék, hatékonysága tovább nö­vekedjék, jól képzett, az újabb feladatokra képes ta­nulók kerüljenek ki az általá­nos iskolából. Pesti Imre, a járási hivatal tanulmányi felügyelője ! LAKÁSOK - NAGYCSALÁDOSOKNAK Határidő előtt készültek el BEKÖLTÖZÉS: AUGUSZTUSBAN A kétlakásos, új épület, a műszaki átadás után. A Pest megyei Tanács több községünket is támogatta a nagycsaládosok lakáshelyze­tének javításában. Sülysáp szintén részesült az úgyneve­zett célcsoportos támogatás­ból: mintegy 700 ezer forintot kapott. t Három nagy létszámú és kedvezőtlen körülmények kö­zött élő család helyzetének megjavítása látszott szükséges­nek, az előzetes felmérés sze­rint. A tízen' fölüli, a tíz és nyolctagú családok egyike 28 négyzetméteren, a másik kettő alig valamivel nagyobb terü­leten élt, minden komfort nél­kül. Két család eddig együtt lakott, egy régi típusú ház két felében. A megoldás kézen­fekvő volt: a megyei támoga­tást a helyi tanács saját erő­vel pótolja, s kétlakásos új há­zat építtet, míg a régi, ideig­lenes lakást, fölújítva, egy csa­ládnak utalja majd ki. Megvolt a pénz, társadalmi munkában a terv is elkészült, de kivitelezőt csak a szomszéd járásban találtak: a Nagykátai Járási Építőipari Szövetkezet szerződésben vállalta az 1977. szeptemlÜbr 30-i átadási határ­időt. A határidő aaönibam változott, méghozzá mindenki megelégedésére: csaknem há­rom hónappal előbb kapta meg a tanács a lakást. A július 4-i átvétel után beszélgettünk Belovai Károly­ival, a nagyközségi tanács épí­tésügyi előadójával: — A szövetkezet példamuta­tó Aiunkaszervezéssel és -fe­gyelemmel dolgozott. Csonka István építésvezető brigádja Kókai Ferenc felvétele rekordidő alatt készítette el a két, 75 négyzetméteres, kom­fortos lakást. A tervezés és a kivitelezés fokozottan töreke­dett a praktikusságra, a jó helykihasználásra, így értük el, hogy nagy létszámú csalá­dok számára is kényelmes ott­honokat tudtunk építeni, mint­egy 860 ezer forintból. Hegedűs István, a nagyközsé­gi tanács vb-titkára ezt mond­ta: — Községünk vezetői a nagy családok helyzetének javí­tását előre átgondolt, folyama­tos munkának tartják, s an­nak megfelelően végzik fel­adataikat. A három család ren­des, jó lakásba való juttatása csak egy lépés volt terveink megvalósításában. Az új épület várja a követ­kező hónapban beköltöző első lakókat. Lukács István A nap kulturális programja MOZIK Gyömrő: Magamra válla­lom. Maglód: Régi idők rock zenéje. Mettde: A kincses szi­get. Monor: A Scotland Yard vendége. Pilis: Vannak még csodák! Üllő: Egészséges há­zas élet. Vecsés: Péntek, a .bennszülött. MŰVELŐDÉSI HÁZAK Mendén, 18 órától: a népi tánccsoport és a vegyes ösz- szetételű zenekar próbája. Aranygyűrű a kollégáktól Elbúcsúzott a tanács vb-titkára Nem szakadt el a közösségtől csak vásároltam a könyveket, most sorjában veszem elő és egymás után olvásom őket. Van egy kis nyaralónk oda sokat kimegyünk. A kertet is én ápolom, szóval, nem unat­kozom. A volt vb-titkár nem sza­kadt el a közösségtől: 1963 óta folyamatosan tanácstag, s tagja maradt a Hazafias Népfront helyi bizottságának is. Most, amint mondta, több ideje jut a közéleti felada­tokra. K. Gy. Barátságos labdarúgó-mérkőzés Gyömrő—Dabas 3:3 (2:2) Nem akart szűnni a taps, amikor a rendkívüli tanács­ülésen dr. Erdős Ervin ta­nácselnök átnyújtotta Jano- vics Józsefnének a Vecsésért emlékplakettet. Megelőzően a tanácsi dolgozók bensőséges ünnepség keretében búcsúz­tak el a nyugdíjba vonuló tit­kárasszonytól. A KEZDET Janovics Józsefné mosolya megfakul, amikor a kezdet­ről beszélgetünk. — Vecsés 1944. december 28-án szabadult fel. A lakos­ság túlnyomó többsége elme­nekült, a község egyes ré­szeit kitelepítették, ezért na­gyon kevesen voltunk, akik helyben éltük át a harcokat. A dátumot sohasem felejtem el: 1944. január elsején tör­tént, hogy a község első de­mokratikus vezetői felkeres­tek. Menjek a közséqházára dolgozni, mondták, és én men­tem. Magyar és szovjet nyel­vű igazolást és karszalagot kaptunk, hogy szabadon jár- hassunk-kelhessünk a község egész területén, ugyanis a szomszédos Pesten még javá­ban dúltak a harcok. — Elszomorító látványt nyújtott Vecsés. rom rom há­tán, állatok tetemei, szétszórt bútordarabok, eltemetetlen íolttestek... — Irodatisztként kezdtem, le hat hónapig, mivel nem /olt miből fizetni, egy fillért ;em kaptam. Darabka üres papírnak és ceruzavégnek is irültünk akkoriban. — Kilenc év múlva, 1954- ben előadó, majd rá két évre csoportvezető lettem. A vég­rehajtó bizottság titkárának 1966. november 20-án válasz­tottak meg. MINDIG JÓKEDVŰEN Komolysága felenged. Egyik régi munkatársa azt mondta róla, ha le kellene írnia is­mertetőjelét, azt írná, mo­solygós. Megemlítjük neki. — Ha a jókedvem is el­hagyott volna, mint az utóbbi években az egészségem, nem bírtam volna ki ennyi éven át. Amikor azt kérdezzük tőle, melyik időszak volt a legne­hezebb, megrázza a fejét: — Nem tudom. Talán a kezdet? A begyűjtés? A ter­melőszövetkezet-szervezés ? Nem tudom. Egy bizonyos, egyik nap se volt könnyű. AZ ELSŐ NAPOK — Hogyan teltek el első nyugdíjas napjai? — Semmi, de semmi érde­Janovics Józsefné a tiszteletére rendezett, kis ünnepsé­gen vette át munkatársaitól a búcsúajándékot, az arany­gyűrűt. Gyömrő, 200 néző. Vezette: FehérM. A hazai ifik 4:2-re legyőz­ték a dabasi fiatalokat. A felnőttek mérkőzésén Dabas az első negyedórában 2:0-ás vezetésre tett szert, majd fö­lénybe kerültek a gyömrőiek, s a 25. percben Szemők ra­gyogó indítását Oldal Á. biz­tosan értékesítette. A félidő befejezése előtt a gyömrőiek, öngól révén egyenlítettek. Szünet után folytatódott a nagy iram, s a kiegyenlített küzdelem. A 72. percben bün­tetőhöz jutott Gyömrő, de Oldal a jobb kapufára lőtte a labdát. Egy perc múlva Greznár szép gólt lőtt. Ám nem sokáig örülhettek a ve­zetésnek-a hazaiak, mert Da­bas hamarosan egyenlített. A jó iramú, kemény küzde­lem eredményeként, a pont­osztozkodás igazságosnak mondható. I A visszavágóra július 24- I én, vasárnap délután öt óra­kor kerül sor, Dabason. RÁKÓCZI KUPA A fennállásának 65. évfor­dulóját ünneplő Gyömrői Sportegyesület és a járási lab­darúgó-szövetség az idén is megrendezi a Rákóczi Kupa mérkőzéssorozatot. Az első fordulóra szerdán kerül sor. Az egyik csoportban Péteri otthonában fogadja Maglód csapatát, míg a másikban Mo- nor—üllő találkozó lesz. Pé­teriben és Monoron is a mér­kőzés 17 órakor kezdődik. G. kését nem tudok mondani ró­luk. A lányomék mellett la­kunk. Két unokám van, ve­lük foglalkoztam. Segítettem és játszottam az unokákkal. Igen sokat kézimunkáztam és olvastam. Amíg dolgoztam, Végtelen sínpár a távolban A vonalgondozó Még árnyékot nyújtó fa sincs a közelben. Üllő és Ve­csés között, a nyílt pályán bé- szélgetünk Palugyai Sándor MÁV-vonaLgondozóval. — Különösen most fontos az ellenőrzés, hiszen 45—46 fok­ra emelkedett a vas hőmér­séklete és a végtelen sínszá­lak ilyen nagy hőségben köny- nyen kivetődnek, felpúposod­nak, s elváltozásuk, bizony, súlyos vasúti szerencsétlen­séghez vezethet — halljuk a magyarázatot. A sínek hőmérsékletét Mo­noron és Vecsésen mérik, a levágott és kifúrt síndarab­ba helyezik a hőmérőt és a pályát érő azonos hőmérsék­letnek teszik ki. Naponta két­szer is végigjárja a részére kijelölt szakaszt a több mint 15 éve a vasutat becsülettel szolgáló vonalgomdozó, aki A vasút kiváló dolgozója címet is kiérdemelte. Persze, nemcsak a nagy hő­ség veszélyezteti a sínek ál­lapotát, mínusz 10 fokban a hegesztésnél szakadnak a sín­szálak, tehát akkor is foko­zott a felelősség, a figyelem. Üllő vasútállomásán 17 ki­térőváltó lelkiismeretes gon­dozása is Palugyai Sánsjor gondja: ha egy-két talpfa alatt nagyon kilazul a kő, és táncol, kileng a vonat, veszi a súlyos csákányt, aláver. — Az utasok egy része meg felelőtlenül dobja ki az abla­kon az ételmaradékot, rotha­dó gyümölcsöt és néha még a személyi okmányait is. Azt, persze, azonnal átadjuk a for­galmi irodának. Pénteken, kora délután, amikor átro­bognak a fekete vonatok, va­lósággal életveszélyt jelent a sínek megközelítése, mert az ablakon át sorozatban repül­nek ki az üres üvegek. Elő­fordult olyan eset is üllő és Vecsés között, hogy a Pest fe­lé, üresen haladó személyvo­nat egyik kocstjából néhány fellopózott, éretlen suhanc az ülések mozgatható részeit do­bálta ki. Mondatainak utolsó részét már hátára kapja a szél, s néhány perc múlva sárga mel­lényének repdeső szárnyait elnyeli a távolság. Jó érzés tudnunk, hogy a legtökéletesebb berendezéseken kívül, fegyelmezett emberek is vigyázzák a közlekedés biz­tonságát. K. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom