Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-29 / 151. szám

19TJ. JCNITJS 29., SZERDA Strem V V/UIÍÍW Heti jogi tanácsok • Közérdekű bejelentések, javaslatok és panaszok vizsgá­lata. Mint ismeretes, ez év már­cius 30-án megjelent a közér­dekű bejelentésekről, javasla­tokról és panaszokról szóló, 1977. évi I. törvény, és annak végrehajtását tartalmazó 11/ 1977. (III. 30.) minisztertanácsi rendelet. Ezeknek a jogszabá­lyoknak jelentőségét már a korábbiakban az illetékesek, és lapunk is értékelte. Az állam­polgároknak a közügyek inté­zésében való részvételének egyik formája ez. Ugyanis nemcsak azt biztosítja ré­szünkre, hogy egyéni sérel­meikkel megfelelő fórumokhoz fordulhatnak, ahol azután ér­demben kivizsgálják, és intéz­kednek a panaszra, hanem közérdekű bejelentésükkel, ja­vaslatukkal személy szerint és közvetlenül kapcsolódnak az állaim gazdasági szervező és egyben ellenőrző funkciójához. Ez a joguk az alkotmányból fakad, tehát magas szintű, en­nélfogva nem lehet nem oda­figyelni ezekre. Fontos, hogy a gazdasági szerv, egyéb intézmények meg tudják különböztetni, hogy mi a közérdekű bejelentés, illetve javaslat, és mit kell panasz­ként kezelni. Ezért határozza meg a jogszabály világosan és egyértelműen a fogalmakat. Ezek szerint a közérdekű beje­lentés olyan körülményre, hi­bára vagy hiányosságra hívja fel a figyelmet, amelynek or­voslása, illetőleg megszünteté­se a közösség vagy az egész társadalom érdekét szolgálja. Olyan magatartásra vagy tényre is felhívhatja a figyel­met, amely jogszabályba ütkö­zik, vagy ellentétes a szocia­lista erkölccsel, a szocialista gazdálkodás elveivel, illetőleg más módon sérti vagy veszé­lyezteti a társadalom érdekét. A közérdekű bejelentés javas­latot is tartalmazhat, és társa­dalmilag is hasznos cél eléré­sére irányuló kezdeményezést is. Panasz az olyan kérelem, amely egyéni jogsérelem vagy érdeksérelem megszüntetésére irányul, és elintézése nem tar­tozik más, jogilag szabályozott — így különösen bírósági, ál­lamigazgatási, munkaügyi (szö­vetkezeti) döntőbizottsági eljá­rásira. Ha tehát ez utóbbi eset­ben például valaki a besorolá­sát kifogásolja, akkor azt nem a most ismertetett jogszabályi rendelkezés szerint kell ke­zelni és elintézni, hanem az arra vonatkozó rendelkezések szerint kell munkaügyi vitá­nak tekinteni, és ügyében a döntőbizottság jár eL Lénye­ges tehát a jogszabályi rendel­kezésben az, hogy a bejelen­téseik és a panaszok fogalmát meghatározta, és ezzel a meg­határozással azt el is válasz­totta. • Ki a felelős a bejelenté­sek, panaszok elintézéséért. A közérdekű bejelentést és javaslatot szóban vagy írásban lehet megtenni. Ha a közérde­kű bejelentés személyre vo­natkozik, a közvetlen felettes jár el. A jogszabály azt mond­ja, hogy a közérdekű beje­lentést, illetőleg a javaslatot az elintézésre hivatott szerv köteles az ügy megvizsgálása és a tényállás megállapítása alapján elintézni. Az elinté­zésre hivatott szerveket a jog­szabály tételesen felsorolja. Ha nem az itt megjelölthöz futott be a bejelentés, illetve a panasz, a bejelentő, illetve a panasztevő beadványát nem lehet félretenni, mert az ügy elintézésére nem illetékes szerv az eljárásra illetékes szervhez 8 napon belül köteles azt továbbítani. Ha már most megérkezett az illetékes szerv­hez a beadvány, az elintézésért annak a vezetője felelős. Ter­mészetesen ez nem jelenti, hogy személy szerint a vezető köteles azt kivizsgálni, hiszen éppen ezért rögzíti a jogsza­bály, hogy ki kell jelölni a közérdekű bejelentések, ja­vaslatok és panaszok elintézé­séért felelős személyt. Termé­szetesen a szerv vezetője jogo­sult saját hatáskörben is ki­vizsgálni, illetve eljárni az ügyben, tehát ez a kijelölés nem csökkentheti a vezető fe­lelősségét. Ha olyan természetű a pa­nasz, amely valamelyik szerv tevékenysége (mulasztása) el­len irányul, a panaszt az érintett szerv vezetője vizs­gálja meg, és intézi el. Ha a szerv vezetője ellen irányul a panasz, azt annak közvetlen felettese köteles elintézni. Ha a panasztevő az intézkedést nem tartja kielégítőnek, ké­relmére a panaszt — felül­vizsgálat keretében — a felet­tes szerv intézi el. És, hogy ne lehessen a végtelenségig pa­naszkodni, a jogszabály ki­mondja, hogy a felettes szerv intézkedése ellen további pa­nasznak nincs helye. Jó meg­jegyezni, hogy a törvény al­kalmazásában a közvetlen fe­lettest a Munka Törvényköny­ve alapján kell meghatároz­ni, A közvetlen felettes nem azonos a felettes szervvel. • Ki számít összeférhetet­lennek a bejelentés, Illetve a panasz elbírálását illetően. Gondosan ügyelni kell ar­ra, hogy a közérdekű bejelen­tés, javaslat, vagy panasz ér­demi elintézésében nem ve­het részf az, akitől az ügy elfogulatlan elintézése nem várható. A jogszabály nem mondja meg, hogy kit kell adott esetben összeférhetet­lennek tekinteni, ennek elbí­rálását a vezetőre bízza. Ter­mészetesen az ügyintéző, aki az ügyben elfogult, köteles ezt -közvetlen felettesének hala­déktalanul bejelenteni. A be­jelentés elmulasztásáért, vagy késedelmes teljesítéséért fe­gyelmi és anyagi felelősséggel tartozik az illető. • Mit kell tenni, ha a beje­lentés alaposnak bizonyul. A jogszabály szerint a pa­naszt a legrövidebb idő alatt, de legkésőbb 30 napon belül kell elintézni. Indokolt eset­ben ezt a határidőt egy íz­ben legfeljebb további 30 nap­pal meghosszabbíthatja az el­Tíz nap rendeletéiből A forgalmi adóról és az árkiegészítésről szóló 38/1973. (XII. 19.) PM. számú, vala­mint az ezt módosító és kiegé­szítő rendeletek egységes szer­kezetben jelent meg a Taná­csok Közlönye 27. számában. A Tanácsok Közlönye 28. száma tartalmazza az alábbi fontos rendelkezéseket: — A ruházati ipari fizikai dolgozók béremelését az 5/1977. (VI. 5.) Kip. M. rendelet, — a fajpari termékek ár­képzését a 20/1977. (VI. 7.) MÉM—ÁH. rendelkezés, — a takarékszövetkezetekről a 8/1977. (VI. 5.) PM. rendele­tet. A tanácsok testnevelési és sportfeladatokat ellátó szak- igazgatási szerveinek az Ed­zett ifjúságért mozgalommal kapcsolatos feladatairól ki­adott OTSH-közleményt ugyanitt ismerhetik meg az érdekeltek, valamint a Taná­csok Közlönye 28. száma köz­li a Legfelsőbb Bíróság Gaz­dasági Kollégiumának két ha­tározatát. Az egyik kimondja, hogy a tartós jogviszony mó­dosítására irányuló kereset­ben nem elegendő a szerző­déskötést követően beállott általános körülményre utalni (például árszínvonal-válto­zásra), hanem annak a szer­ződésre gyakorolt hatását is konkrétizálni kell. A másik kimondja, hogy az egyéb fel­tételek megléte esetén gazda­sági bírság kiszabásának van helye akkor is, ha nem álla­pítható meg pontosan a mi­nőségrontással a felhaszná­lónak okozott kár összege. Ez utóbbi két határozatra a gaz­dasági szervezetek figyelmét hívjuk fel. járó szerv vezetője, de erről a panasztevőt éppen úgy ér­tesíteni kell, mint abban az esetben, ha a panaszt kivizs­gálásra az arra illetékes szerv­nek küldték meg. Ha a közérdekű bejelentés alaposnak bizonyult, gondos­kodni kell a közérdeknek megfelelő állapot helyreállí­tásáról, vagy az egyébként szükséges intézkedések meg­tételéről, a feltárt hibák okai­nak megszüntetéséről, az oko­zott sérelem orvoslásáról, to­vábbá indokolt esetben a fe­lelősségre vonás kezdeménye­zéséről. Ha a közérdekű be­jelentésben, vagy akár külön közölt javaslat is alaposnak bizonyul, akkor annak meg­valósításáról is gondoskodni kell. Ha a megvalósításai nép- gazdasági vagy helyi fejlesz­tési lehetőségek, vagy más alapos okok miatt egyelőre nem valósítható meg, erről is kell a javaslattevőt tájékoz­tatni. Mivel a közérdekű bejelen­tőt, javaslattevőt, illetve a panaszbenyújtót a törvény vé­di, nagyon oda kell figyelni, hogy semmiféle hátrány emiatt őt ne érje. Természe­tes viszont az is, hogy csak a jóhiszemű bejelentőt, illetve panaszost védi a jogszabály, és a bejelentők védelmét nem élvezi a rosszhiszemű rágal­mazó. Minthogy ez a téma bő­vebb kifejezést érdemel, egy közeli alkalommal ezzel a kérdéssel részletesen foglalko­zunk majd. Dr. M. J. LAKÓTELKEK, ÜDÜLŐTELKEK (2.) A tartós használatba adásról Folytassuk a dialógust a tartós használatú lakótel­kek, üdülőparcellák szabá­lyozásáról. Cikksorozatiunk el­ső részéből kiderült, hogy ösz- szehasonlíthatatlanul több elő­nyük van az évtizedekre tar­tós használatba kerülő tel­keknek — amelyek egyéb­ként örökölhetők is —, mint a terheket viselő magánpar­celláknak. Az elosztás helyes gyakorla­ta pedig érvényt szerezhet az igazságosságnak: a kisebb jö­vedelműek is jutányosán hoz­zájuthatnak olyan telekhez, amelyre lakást, üdülőt épít­hetnek. A rendelkezések te­hát elsőbbséget adnak a szo­cialista, közösségi tulajdon­nak, sok esetben a spekulá­ció forrásává vált magántu­lajdonnal szemben. — Lesz-e elegendő telek? — A minisztertanácsi hatá­rozat kimondja, hogy gondos­kodni kell megfelelő számú állami telek kialakításáról, il­letőleg a szükséges területek megszerzéséről kisajátítás, vagy vásárlás útján az állam javára. Előírás, hogy a tar­tós használatba adható álla­mi telkek kialakításához szük­séges külterületi földek álla­mi tulajdonjogát a belterület­hez csatolás előtt kell megsze­rezni. — Kik végzik a tartós hasz­nálatba adással kapcsolatos munkálatokat? — A tartós használatba ad­ható állami telkek kijelölése és a használatba adás feltéte­leinek meghatározása a taná­csok végrehajtó bizottságai­nak, a tanácsok illetékes szak- igazgatási szerveinek a fel­adata. — Van-e rangsorolás? — Előnyben kell részesíte­ni azokat a szövetkezeti, tár­sas, csoportos építkezőket, akik lakásépítésre kérik a telket, vagy telkeket. Kikerülhetetlenül szóba ke­rül még, hogy a telekkínálat, vagy -kereslet rendkívül dif­ferenciált. Vannak az ország­ban páratlan természeti adott­ságú térségek, mint a Bala- ton-part, a Velencei-tó kör­nyéke, ahol túl sok az esz­kimó és egyre kevesebb a fó­ka. Éppen ezért, különösen a Balatonnál, tervszerűtlen és kis hatásfokú volt a hatva­nas években és még jó né­hány évig a gazdálkodás a területekkel. Az üdülőforgalom hihetetlen gyorsasággal nőtt, az építkezések nem követték a rendezési tervek előírásait, külterületi földeken is sza­porodtak az üdülők. A taná­csok egyszerűen nem tudtak gátat vetni a mezőgazdasági rendeltetésű zártkertek par­cellázásának. Amennyiben ez tovább folytatódna, az üdülők száma jóval meghaladná a Ba­laton befogadóképességét, tönkremennének a tó termé­szeti, környezeti, üdülési érté­kei. (Folytatjuk) A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG DÖNTÉSÉ Mikor kötelező? Az asszony hűtlensége miatt a férj — mint a bíróság előtt elismerte — bánatában erősen italozott és ilyenkor megtör­tént, hogy feleségét bántal­mazta. Végül is az asszony el­költözött és válókeresetet adott be. Az ügy törvényessé­gi óvás folytán a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a következőket mondta ki: — A Legfelsőbb Bíróság szá­mos határozatában rámutatott arra, s ezúttal is hangsúlyoz­za, hogy a házasságban a tett- legességet, mint erkölcsileg és jogilag egyaránt elítélendő cselekményt, a másik házas­Hasznos és előírás Július 1-től: biztonsági öv! Amikor döntés született ha­zánkban a biztonsági öv kö­telező bevezetéséről,"’ä ma­gyar szakembereknek nem kellett úttörő szerepre vállal­kozniuk. A nemzetközi ta­pasztalatok alapján már egy­értelmű volt, hogy az öv va­lóban biztonságosabbá teszi a közlekedést. Az első, ezzel kapcsolatos hírek a világ túl­só feléről, Ausztráliából ér­keztek még az évtized ele­jén. Nemzetközi tapasztalatok 1970-ben ugyanis Victoria állam bán kötelezővé tették a heveder használatát, majd két év múlva az intézkedés érvényét az ötödik kontinens egész területére kiterjesztet­ték. Hamarosan elkészültek az első statisztikák is. Ezek szerint 1972-ben a halálos ál­dozatok száma a gépkocsik el­ső ülésein 18,5 százalékkal csökkent az előző évhez ké­pest, holott a gépkocsipark növekedése alapján a tragikus végű balesetek növekedésé­vel kellett volna számolni. Az ausztrál tapasztalatokat több nyugat-európai ország eredményei is alátámasztják. Franciaországban 1973 óta kötelező a biztonsági öv, s a forgalom 10 százalékos nö­vekedése ellenére a halálos balesetek száma 21 százalék­kal csökkent. Az Egyesült Ál­lamokban végzett felmérések megállapították, hogy frontá­lis ütközés esetén az öv két­harmadával csökkenti a sú­lyos és végzetes balesetek szá­mát, különösen a fej. nyak és mellkas 'sérüléseit. Svájcban pedig jelenleg már arról fo­lyik a vita, hogy a gépkocsik hátsó ülésén helyet foglalók­nak is elrendeljék-e a hevede­rek használatát, mivel új bal­eseti forrássá vált, hogy a hát­só utasok kritikus pillana­tokban rázuhannak az elöl­ülőkre. Svédországban (nálunk Is így lesz) lehetőség van arra, hogy orvosi véleménv alap- ián -felmentést adjanak a biz­tonsági öv viselése alól. a fel­tételek azonban rendkívül szi­gorúak. Csúzlieffektus A biztonsági öv kísérlete­zése során, az egyik legko­molyabb problémát az úgyne­vezett csúzlieffektus elkerülé­se, pontosabban, minimálisra csökkentése Okozta. Frontális ütközésnél ugyanis a bekötött utast, a karambolnál fellépő erő megszűnése után, a nem megfelelő heveder mint egy ha­talmas csúzli, visszalőné- visszataszítaná az ülés hát­támlájához. Az ilyen ütés igen veszélyes lehet, mert a fej hátracsuMásakor — mint Mi- halek Miklós, a KÖTUKI osz­tályvezetője tanulmányában megállapítja — az ötödik csi­golyánál gerinctörés követ­kezhet be. Ezért létfontossá­gú, hogy az öv a heveder ki- nyúlásával az ütődéskor ke­letkezett energiát gyakorlati­lag elnyelje. A forgalomba került textil- övek anyaga az ütközési ener­gia. jelentős részét valóban felemészti. Egy-egy ilyen használat után azonban a he­veder energiaelnyelő képes­ségét elveszti, éppen ezért, még ha szemmel látható ká­rosodás nem is érte a bizton­sági övét, ki kell cserélni. Az üzletekben pillanatnyi­lag minden, 1965 után gyár­tott kocsihoz beszerezhető az autótípusonként változó mé­retű és anyagú speciális biz­tonsági öv,'a 601-es Traban­tot kivéve. A jelenleg elterjedt és ná­lunk is bevezetésre kerülő három ponton rögzített, egy kézzel bekapcsolható övékén kívül, hazánkban és külföldön is kísérleteznek az automata- övék kialakításával. Autós mózeskosár Az új KRESZ szerint a hat évnél kisebb gyerekeknek a gépkocsik hátsó ülésén kell tartózkodniuk. A hátúira ülte­téssel a gyerekek baleseti esé­lye 75 százalékkal csökkent, vagyis ez az intézkedés az autós gyermekvédelem leg­fontosabb törvényévé vált Ugyanakkor Deák János, a KÖTUKI munkatársa szerint könnyelműség volna lemon­dani a későbbiekben a továb­bi balesetveszély csökkenté­séről, bizonyos védelmi eszkö­zök igénybe vételéről. A je­lenleg hazánkban elterjedt gyermekülések azonban, bár néha félrevezetőén biztonsá­gi ülésnek reklámozzák őket, védelmet egyáltalán nem nyújtanak. Az egyetlen ki­vétel az angol típusú, nem éppen olcsó Jeenny gyermek­ülés (1300 Ft), amely az In- terag boltjaiban és néhány áruházban kapható. A legkisebbek, a csecsemők védelmére több országban már árusítják az autós mózesko­sarat, amely belül energiael­nyelő anyaggal bélelt és he­vederrel rögzítik a karosszé­riához. A 8—12 éveseknek pe­dig speciális biztonsági öv ké­szült. A gyermekbalesetek továb­bi csökkentéséhez tehát szük­séges lenne a megfelelő biz­tonsági felszerelések beszer­zése és elfogadható áron for­galmazása. A jövő: uz uir bog ? Bár a biztonsági öv jelen­leg külföldön is egyeduralko­dó védelmi szerkezet, a kuta­tók kísérleteket folytatnak még „észrevétlenebb” bizton­sági rendszerek kidolgozására. A legnagyobb feltűnést eddig az air bag, vagyis az a felfú­vódó légzsák keltette, amely- lyel az idén kísérletképpen 500 ezer amerikai gépkocsit szereltek fel. Színi Géza, a KÖTUKI igaz­gatója röviden így ismertet­te működését: a légzsák bi­zonyos járműlassuláskor 0,04 másodperc alatt felfúvódik és kitölti az utas-, valamint a szerelvényfal közötti teret, majd fél perc alatt leereszt, miközben az utasok mozgási energiáját elnyeli. Az air bag hátránya a jelenlegi konst­rukció szerint az, hogy a ci­garettázó, pipázó és szemüve­ges utasoknak járulékos sé­rüléseket okozhat. Ezenkívül meglehetősen drága és zajos. A belső védelmi rendszer kialakításán túl a balesetek számának csökkentését ered­ményezheti majd a külső biz­tonsági szerkezetek alkalma­zása is. (Energiaelnvelő gép- kocsiorr, gyalogosfelfogó szer­kezet.) Addig is, kapcsoljuk be a külföldön már jól bevált he­vedert. mert ha a szakembe­rek lói számoltak, az eddig évi 200 halálos balesetet szen­vedett autósból legalább het­venet menmentett volna az életnek a biztonsági ön B. E. társ semmilyen magatartása (ebben az esetben az asszony házastársi hűségsértése) sem indokolja. Az asszony házasságsértő magatartása és a férj tett- legességc egyaránt okot adott a házasság felbon­tására. Ezért a perben felmerült sa­ját költségeit mindegyik maga viseli. Egy segédmunkást állandó italozása miatt az ügyészség indítványára a járásbíróság munkaterápiás intézetbe utal­ta be kötelező gyógykezelésre. Döntését azzal indokolta, hogy az illető rendszeresen, nagy mértékben fogyaszt szeszes italt. Orvosszakértői vélemény szerint is idült alkoholista. A segédmunkás különváltan élő felesége is megerősítette az italozások tényét és kijelentet­te: házasságuk is emiatt sza­kadt meg. Férje saját fenntar­tásáról sem tud gondoskodni. A végzés ellen a segédmun­kás a megyei bírósághoz fel­lebbezett. Arra hivatkozott: rendszeresen dolgozik és sze­szes italt csak olyan mérték­ben fogyaszt, mint általában a nehéz fizikai munkát végző emberek. A megyei bíróság a járásbíróság végzését helytálló indokai alapján jogerőre emel­te. A döntés ellen a legfőbb ügyész törvénysértés és meg­alapozatlanság miatt törvé­nyességi óvással élt. — Az óvás alapos — mond­ta ki a Legfelsőbb Bíróság. Munlcaterápiás intézetben tör­ténő gyógykezelésre csak az az alkoholista kötelezhető, aki rendszeres és túlzott alkohol- fogyasztásából eredő magatar­tásával családját, kiskorú gyerme­kének fejlődését, környe­zetének biztonságát veszé­lyezteti, vagy a közrendet, illetve al- kalmaztatási helyén a munkát ismételten zavarja. Ebben az esetben a bíróság nem állapí­totta meg, hogy a segédmun­kás a társadalomra veszélyes, ilyen magatartást tanúsított volna, de ezt a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem is lehet megállapítani. Az ille­tő különváltan él, gyermekek eltartásáról gondoskodnia nem kell. Az alkoholistát csak ak­kor lehet intézeti gyógykeze­lésre kötelezni, ha a gondozó- intézetben, illetve az alkohol­elvonó osztályon történő gyógykezeléstől eredmény mái nem várható. Az igazságügyi orvosszakértő ezzel a kérdés­sel nem foglalkozott, csupán azért tartotta indokoltnak a munkaterápiás intézetbe való elhelyezést, mert a segédmun­kás idült alkoholista. Ilyen szakvélemény azon­ban intézeti gyógykeze­lésre ' kötelezéshez nem elegendő. Az erről intézkedő törvény- erejű rendelet azokra az alko­holistákra vonatkozik, akik még egyáltalán nem, vagy két évnél régebben részesültek al­koholelvonó kezelésben, vagy pedig, akiknek a gyógykezelé­se két évnél nem régebben fe­jeződött be, Illetve az illető magatartása folytán szakadt félbe. Mindkét rendelkezés egyidejűén nem alkalmazható. Ezért az alsófokú végzéseket hatályon kívül kellett helyez­ni és a járásbíróságot új eljá­rásra utasítani. t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom