Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-28 / 150. szám

1977. JÜNIUS 28., KEDD xtfMav A komplex brigádok szélesítenék a versenyt A SZOT elnöksége számos közérdekű kérdést vitatott meg A SZOT elnöksége hétfői ülésén egész sor közérdekű kér­déssel foglalkozott. Egyebek között megtárgyal­ta, hogyan értékesíthetik a szo­cialista brigádvezetők áprilisi V. országos tanácskozásán el­hangzott javaslatokat. Az el­nökség a brigádmozgaloim olyan új formáinak elterje­dését is hasznosnak látná, mint a műszaki és fizikai dol­gozókat egyaránt magában foglaló komplex brigádok alakulása. Az elnökség a SZOT és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa elnökségének együtt­működéséről is tárgyalt, ki­emelve, hogy az együttműkö­désben alá- és fölérendeltség nélkül a kölcsönös érdekeken alapuló kapcsolatok érvénye­sülnek. Á továbbiakban arról tár­gyalt az elnökség, hogy a ki­emelt nagyberuházások kivi­telezését hogyan segítik az érintett szakszervezetek, és egy­ben áttekintette a beruházások helyzetét. Az elnökség véle­ménye szerint fokozottan ér­vényt kellene szerezni az Ál­lami Tervbizottság határozatá­nak, amelynek lényege, hogy az éves népgazdasági tervezés­kor csak a valóban jól előké­szített nagyberuházások kezdé­sét irányozzák elő. Az elnökség helyeslőén állapította meg, hogy a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfordu­lója tiszteletére indított mun­kaversenybe a beruházásokon dolgozó valamennyi vállalat, valamennyi szocialista brigád­ja bekapcsolódott. További napirendi pontként az 1978. évi üdültetés kérdé­seit, az 1976—77. évi ifjúsági parlamentek tapasztalatait, majd a munkásszállásokon la­kó dolgozók önkormányzati szervének működését vitatták meg. Tájékoztató jelentést hall­gattak meg a jóléti és kultu­rális alapok múlt évi felhasz­nálásának szakszervezeti ta­pasztalatairól ; megvitatták a nyugdíjas szakszervezeti tagok szervezeti életéről szóló jelen­tést; elfogadta a SZOT és az elnökség idei második félévi munkatervét s ugyancsak elfo­gadta a szakszervezetek jövő évi költségvetésének irányel­veit. Pest megye közművelődése az Országos Közművelődési Tanács napirendjén Az Országos Közművelődési Tanács — Orbán László el­nökletével — hétfőn ülést tartott a Parlamentben. A ta­nács Pozsgai Imre kulturális és Sághy Vilmos belkereske­delmi miniszter előterjesztésé ben megvitatta a szórakoztató tevékenység helyzetét és fej­lesztésének főbb feladatait. Az Országos Közművelődési Tanács Mondok Pál megyei tanácselnök előterjesztése alapján megvitatta a Pest megyében folyó közművelődé­si munkáról szóló jelentést is. A tanács tagjai az előter­jesztésben foglaltak és tapasz­talataik alapján elmondták: a gyorsan fejlődő megyében a gazdasági, társadalmi és poli­tikai változásokkal párhuza­mosan — sok kedvezőtlen té­nyező ellenére — tervszerűen halad a közművelődési párt- határozat megvalósítása és számottevően javultak a kul­turális munlca feltételei. Hangsúlyozták, hogy a továb­biakban különösen nagy fi­gyelmet kell fordítani; a Bu­dapest környékéről bejáró munkások, az agglomerációs övezetben élők kulturálódási 1 lehetőségeinek javítására. ) Ez is környezetvédelem Tovább bővíti lakossági szolgáltatásait a Pest megyei Tőzegkitermelő Vállalat Pest megye az ország legdi­namikusabban fejlődő megyéi közé tartozik. Évről évre újabb üzemek, lakótelepek épülnek, s szinte alig van olyan telepü­lés, ahol ne volna vízvezeték. Sajnos, a csatornahálózat bő­vítése nem követi a vízvezeték építését. Egyelőre a KÖJÁL és az építésügyi hatóság előírá­sainak megfelelően szennyvíz- tároló medencéket építenek nemcsak az ipartelepek, ha­nem az egyre csinosabb és kul­turáltabb magánházak udva­rain is. Hogyan távolítsák el a fel­gyülemlett szennyvizet? Az Építésügyi és Városfejleszté­si Minisztérium 13/1975. számú rendelete értelmében a Pest megyei Tőzegkitermelő Vál­lalat feladata a hulladéktáro­lók gépi tisztítása. Hogyan, milyen eredménnyel dolgoz­nak? Erről beszélgettünk Ara­tó Jenővel, a vállalat igazga­tójával. Még az idén: új gépek — Az elmúlt öt év meghá­romszorozta vállalatunk tevé­kenységét — mondta. — 1972- ben 9 millió forint értékű volt a munka, tavaly már megha­ladta a 27 milliót. Ennek meg­felelően nőtt a gépparkunk is. Az idén újabb 12 kocsit szer­zünk be, így a szükséges se­lejtezések után is mintegy 40 géppel állhatunk megbízóink rendelkezésére. Fő célunk, hogy kiszélesítsük lakossági szolgáltatásainkat, s a vállalt határidőre befejezzünk min­den munkát, mégpedig— vál­lalatunk profiljából adódóan — jóval olcsóbban, mint más tanácsi vállalatok, vagy tsz- melléküzemek. Sajnos, sok a feketefuvar is. Belső ellen­őreink a ráckevei járásban sok olyan családiház-tulajdo- nossal beszélgettek, akinek fogalma sincs arról, hogy ki, illetve kik tisztították ki tel­kén az emésztőgödröt, csak azt tudja, hogy a hivatalos ár há­rom-négyszeresét fizette a gépkocsivezetőnek. A megol­dás: tovább kell növelni telje­sítményünket. A tanácsok út­ján .tájékoztatjuk a lakossá­got; hol, hogyan rendelhetik meg szolgáltatásainkat Fejlesztés, járásonként — Az utóbbi években kor­szerűsítették, átszervezték , o vállalatot. Miért és hogyan? — Több járásban hoztunk létre új telepeket. A fóti üzem közvetlenül teljesíti a váci já­rásból érkező megrendelése­ket, az isaszegi telep három kocsival dolgozik a gödöllői járásban, a szentendrei tele­pen 3, az érdin 4 kocsi áll rendelkezésre. A legtöbb gon­dot az ócsai és a ceglédi telep fejlesztése okozza. Most szer­vezünk egy új kirendeltséget a ráckevei járásban, s terveink között szerepel a monori és nagykátai járás telepeinek lét­rehozása. A ceglédi kirendelt­ség ugyanis képtelen kielégí­teni a ceglédi, monori és nagy­kátai járásban, valamint Nagy­kőrös városban az igényeket. — Korunk megoldásra váró feladatai közé tartozik a hul­ladékok megsemmisítése, önök hogy állnak ezzel? — Sajnos, egyre nagyobb feladatot jelent a megsemmi­sítés. Végleges megoldást a körzeti szennyvízderítők meg­építése jelent. Addig meg kell elégednünk a tanácsok és más érdekelt szervek nyúj­totta szükségmegoldásokkal. Elképzeléseinket minden eset­ben egyeztetjük, s alávetjük magunkat a környezetvédelem előírásainak. Tavaly több mint 500 ezer köbméter folyékony hulladékot szállítottunk el, en­nek körülbelül egy százaléka származott családi házakból. Az idén legalább a kétszere­sére kívánjuk növelni a ma­gánmegbízás alapján a mun­ka arányát, néhány éven belül pedig megközelítően százezer köbméter hulladékot terve­zünk elszállítani a lakosság megrendelésére. Szervezett munka — Lesz ehhez megfelelő gé­pi kapacitásuk és elég embe­rük? — Tény, hogy ez a munka nem tartozik a legnépsze­rűbbek közé, bár elég jó fize­tést kapnak dolgozóink. Kör­nyezetvédelmi és egészségügyi szempontból is nagyon fontos, hogy megteremtsük az egyik legszükségesebb szolgáltatás feltételeit. Csupán egy kocsi üzemeltetése már ma sem gazdaságos, a jövőben pedig még gazdaságtalanabbá válik. Ha koncentrálni tudjuk a me­gyében már meglevő kapaci­tást, biztos vagyok" abban, hogy meg tudjuk oldani a ránk váró feladatokat. Ehhez azonban másoknak is fel kell ismerniük a lakosság ér­dekeit T. A. L. Napon, árnyékban, vízen, szárazon Hárommillió vendég, sok-sok ha kíséretében Kissé teátrális a mozdulat, ahogy kísérőm körbemutat az emberek, gépkocsik ellepte tá­jon, s mellemnek szegezi a kérdést: jelene olyan, amilyen, de kétségtelenül van a Duna­kanyarnak, de lesz-e jövője? A kérdést persze nem úgy ér­ti, vajon népszerű marad-e a természet gyönyörű, s szeszé­lyes játékának e képződmé­nye, melyet a folyam széles szalagja, s hegyek lánca alkot, hanem a jövő kifejezés mögött a mind nagyobb tömegben ér­kező látogatók kiszolgálása, elhelyezése áll. A kérdést te­hát az aggodalom diktálja. A tapasztalatból táplálkozó ag­godalom, kísérőm ugyanis nagyközségi tanácselnök. Ta­nácselnök, de — a Duna­kanyarban. Kiugróliely? Évente, megbízhatónak lát­szó becslések szerint három­millió ember keresi fel azt a Duna-szakaszt, amely Eszter­gomtól Budapest határáig ter­jed, s amelynek jobb és bal partja egyaránt Dunakanyar, bár egyesek szerint korántsem ugyanaz a Dunakanyar. Ez máris ellentmondás, vagy leg­alábbis annak látszik, hiszen hogyan különbözhet egy folyó két partja? A másik ellent­mondás: bizonyos szaktekin­télyek kiugróhelynek tartják a Duna e darabja összekapcsolta tájat, ahová reggel elindul a pihenni vágyó, s ahonnét este megtér otthonába. Más szakte­kintélyek viszont azt vallják, hogy azért kiugróhely, mert nem fejlődhetett megfelelően, a vendég nem lelhet szállás­helyre, azaz nem tud letele­pedni éjszakára, a néhány ezer szerencsés, aki szálláshoz jut, hónapokkal élőbb lefoglalja. Alig évtizede, hogy az első húzásvonal rákerült a térkép­re, azaz a Pilisi Parkerdőgaz­daság megépítette az ún. pa­noráma utat, mely a visegrádi Fellegvárhoz vezet. Azóta az erdőgazdaság — hozzáteszem: kemény bizonykodások és küzdelmek árán — igazolta, koncepciója életképes, kiala­kítható a jóléti erdőgazdálko­dás korszerű formája, amiben a fatermelésnek éppúgy helye van, mint az üdülésnek, a pi­henésnek. Ezek egyeztetése, a táj egységét féltve óvó fejlesz­tés tiszteletre méltó eredmé­nyeket hozott a Pilisi Park­erdőgazdaság területén, s a tervek» sem alábbvalóak a megteremtett alapoknál. Rejtett központ Kukkantsunk bele közelebbi és távolabbi programokba. Ki­alakulóban van a Nagy villám körzetében, a valamikori s ma újjászülető turistaház környé­kén az a centrum, mely a napjainkban a Fellegvárig fel­érkező, s ott megtorpanó, ösz- szezsúfolódó tömeget okosan csoportokra választja. A kor­szerűsített, bővített turistaház, ha készen lesz, naponta 2500— 3000 embert tud majd ellátni. Akinek úgy jön kedve, libegő­vei is följuthat a Nagyvillám­ra. mert megépül az is, alsó végállomása ott lesz a üdülő- területen. Ez az üdülőterület autóskempinget, s ún. mongol sátrakból álló telepet foglal magába. Az autóskempingben saját sátorral, lakókocsival tá­borozhatnak az érkezők, a mongol sátrakban pedig ké­nyelmes, műanyag szövet ke­rítette lakóhely kínálja majd magát. Rögtön leírjuk, mielőtt a természetvédelem barátai fel­szisszennének: mindezt úgy teremtik még, hogy egyetlen fa sem esik áldozatul a „civili­zációnak". Pontosan ez a nagyszerű a tervben: a Nagy­villámnál olyan rejtett köz­pontja alakul ki az üdülésnek, pihenésnek, amilyet másutt még nem látni. Fák takarta, ölelte, kis tisztásokon szétszór­tan álló épületcsoportok, tábo­rozási helyek lesznek ezek, az­az nem tűnnek már messziről az érkező szemébe sivársá­gukkal, mesterségesen^ telepí­tett, megtartott csenevész nö­vényzetükkel. Egy fecske Bármennyire elismerést ér- demlőek is az erdőgazdaság tettei és tervei, le kell írnunk: egy fecske nem csinál nyarat, azaz a Pilisi Parkerdőgazdaság nem tudja milliók üdülőhelyé­vé tenni a Dunakanyart. Nem tudja, s nem is az ő feladata. Mert ahhoz, hogy százezrek jól érezzék magukat a csúcsszezon rövid heteiben, s milliók az év minden hónapjában, közleke­dés éppúgy kell, mint üzlet- hálózat, közmű s közút. A szállás lehetőségeiről nem be­Őrjárat a vízen A Budapest—Sződliget—Leányfalu ipszilonban Alattomos hét vége volt. A szombat, ha nem is kánikulá­val, de 27 fokos meleggel ki­csalta a vizek mellé az embe­reket. A Római-parton már a reggeli órákban több száz csónakot tettek vízre, s jó né- hányan nekivágtak a nagy por­tyának, a Szentendrei-sziget megkerülésének is. Az elsüllyedt uszály De a vasárnap vigasztala­nul zuhogó eső bezárta a sátrakba a túrázókat és visz- szatartotta azokat is, akik va­sárnap reggel akartak vízre- szállni. S amikor a ponyvák és házfalak mögött már beletö­rődtek abba, hogy nem foly­tatható, illetve nem kezdhető meg a túra — akkor abbama­radt az eső, előkerült a nap, s kissé bágyadtan, de kárörven- dően vigyorgott alá. A krónikással terhelt rend­őrmotoros egy kört tett a 10 033 sz. uszály maradványai körül. A megroppant hajótest­ből az Árpád-híd pillérei alatt csak a kormányállás és a ra­kodódaru emelkedik ki. Az ár­boc a vízre feküdt, de a rúdról a csehszlovák zászló még a süllyedés napján a kajakosok zsákmánya lett. Lent, a mély­ben több száz tonna öntött vas a rakomány. A süllyedés a hajnali órák­ban történt, még jó néhány héttel ezelőtt. A hat uszályt vontató hajó kapitánya akkor hajózott először ezen a szaka­szón. Aznap reggel elég gyatrák voltak a látási viszonyok, s a híd jobb oldalán a parancs­nok olyan rosszul manővere­zett, hogy a szélső uszály a pillérnek ütközött. A hatalmas erejű csapódás széttépte»a kö­teleket, kiszakította a vastuskó- kat, és feltépte az uszály ol­dalfalát. A hajótest alig ne­gyedóra alatt a Duna fene­kére ért. A terv szerint 2,30 méteres vízállásnál megkez­dik a kiemelést. A jelenlegi vízszint 2 méter 80 centi. A Fruska Gora potyautasai A kört bezárva felbőg a mo­tor, s a csónak 40 kilométeres sebességgel északra tart. A folyami rendészet háromszög alakú lobogóját cibálja a szél. A 2000 köbcentiméteres Volvo fehérre tépi a vizet, s a hajó mögött csak a távolban vasa-, lódik ki a folyó. Az ellenőrzési zóna a Budapest—Sződliget— Leányfalu végpontú elnyúlt ipszilon. A rendőrmotoros beéri az ugyancsak hegymenetben ha­ladó Fruska Gora jugoszláv vontatót. Az utolsó uszályok timonyába, a hatalmas kormánylapátba két túra­kajakos kapaszkodik. A ré­gi vízi ördögöknek a ho- rányi túra ezúttal rosszul kez­dődik — helyszíni bírsággal. A Hajózási Szabályzat szerint ugyanis 30 méternél jobban nem szabad megközelíteni a csónakoknak a nagy hajókat. A hátizsákokból előkerül száz­száz forint, a büntetés. A szentendrei szakaszon nyü­zsögnek a csónakok a Nagy- Dunához képest, nagy a forgalom, bár nem éri el az igazi forró nyári napokét. A folyó itt kilométereken át ősi, érintetlen képét mutatja: mindkét oldalon hatalmas, sö­tétzöld lombsövény szegélyezi. Csordultig terhelt csónak A forgalommal együtt most mpgnő a járőrök dolga. Rövid időn belül a Papszigetnél több horgász, engedély híján, meg­válni kényszerül botjától, s felszerelésüket csak a szent­endrei tanácstól kapják majd vissza a bírság megfizetése után. A szokásos esti hazatérés he­lyett a szeszélyes időjárás miatt már kora délután töme­gesen visszaindulnak kielboo- tok. kenuk és kajakok. Az egyik háromszemélyes csónak­ban hatan ülnek, köztük két kisfiú. A túlterhelt hajótest alig néhány centiméterre emel­kedik ki a vízből, ráadásul úszni csak a két evezős tud. A gyerekeket a rendőrcsónak viszi a partra, de nem ingyen. Ahogy visszafordul a moto­ros a Rómainál, alig néhány száz méterre öt kajakból álló, éneklő, vidám csapat csordo­gál ki a Szentendrei-ágból. Li­basorban jönnek, fogják a ka­jakok végét. Ez a játék is til­tott, akár az uszályos potya- utazás, de ők megússzák fi­gyelmeztetéssel. Duna-trambulin A Gellért-rakparti őrsre a Hajógyári-sziget mellett tár vissza a rendőrmotoros. Az illegális Duna-trambulin: a hajógyári híd alatt jövünk át, ott, ahol a mainál forróbb na­pokon 12—13 éves fiúk ugrál­nak talpasokat 15 méter ma­gasból. Most, a kora nyári al­konyaiban azonban csak egyetlen ember, az öreg gáz- lámpa-gyúitogató mutatkozik a parton. Néhány perc múl­va pedig kötélhurok kerül a rendőrség rakparti pontonjá­nak vastuskójára. Babus Endre szélve, s olyan, természetes igényt nem is említve, hogy mindenütt megfelelő strand várja a vízbe vágyókat. Készült már egy regionális fejlesztési terv a Dunakanyar holnapjára 196a-ben, s tény, gyors léptekkel haladta meg az élet mindazt, ami a terv­ben szerepelt. Ne mondjuk, hogy a terv alábecsülte a vár­ható változásokat. Fogalmaz­zunk inkább úgy: a társadalmi fejlődés — a szabad idő növe­kedése, a gépkocsi tömeges el­terjedése, a jövedelmek kötet­lenül fölhasználható részének gyarapodása stb. — húzta át a számításokat. Az a távlati fejlesztési koncepció, amely kialakult a közelmúltban, s amely 1990-ig körvonalazza a terület holnapját, már me­részebben szemléli a horizon­tot. Azt feltételezi például, hogy a nyolcvanas évek máso­dik felében egyetlen hét végén 350 ezer embert kell fogadnia, ellátnia annak a szervezetnek, amely behálózza a Dunaka­nyart, a jobb és bal partot egyaránt. Ez a szervezet olyan elemekből épül fel, mint Visegrád csatornázása, a Szo- kolya és a Királyrét közötti víznyomóvezeték lefektetése, szárnyas- és légpárnás ha­jók sűrű forgalma a Dunán, a királyrétre vezető kötélpálya, s persze, az az ezer hektár fe­lületű tó, mely a Gabcsikovo— Nagymaros vízműrendszer építésekor alakul ki, tároló­ként. E néhány alkotóelem felsorolása is érzékelteti, sok mindenhez pénz kell, s renge­teg pénz. Lépésre lépés Nem tartozom az álmodozók közé, s így azután bármilyen színesen ecsetelik is előttem a távolabbi jövőt, inkább azon rágódom, miként oldíhatók fel lépésről lépésre a Dunakanyar mai görcsei, mi módon juthat lélegzethez az érintett taná­csok többsége. Tudom ugyan­is, hogy az eredetileg számí­tottnál kevesebb pénz fordít­ható ebben a középtávú terv­időszakban a fejlesztési célok­ra, s bár a 2,6 milliárd forint hatalmas summa, de csak mint összeg. Ha a megoldan­dó feladatokhoz viszonyítjuk, így ahhoz, hogy a rendkívüli erőfeszítések ellenére is csak ötvenszázalékos a vezetékes vízellátás, rögtön kisebbre zsugorodik. Túl nagy szünetek választ­ják el egyik lépést a másik­tól, némelyik helyi tanácsnak hosszú éveken át gyűjtenie kell a pénzt ahhoz, hogy vala­mi lényegeset megtehessen. Hamis irányba vinne az az okoskodás, nosza, csoportosít­sák másként a forintokat, hi­szen ebben az ötéves tervidő­szakban a kiadások negyedét így is a helyi tanácsok vise­lik. Sem helyben, sem a me­gyének nincs több nélkülöz­hető forintja, sőt, közelebb jár az igazsághoz, ha így fogalma­zunk: a meglevő fejlesztési pénzt is úgy kellett más, leg­alább ilyen fontos céloktól el­vonni. Kézenfekvő: a Dunaka­nyar jó része a megyében van, de használata az egész ország járandósága. (A Dunakanyart fölkeresők hetven százaléka fővárosi lakos.) Ennek a tény­nek sok mindenben illenék tükröződnie, de ma még vak a tükör, alig látni homályos vonalakat benne. Pedig a fel­adatok sürgetőek. mert már most 160—170 ezer ember úti- célja hétvégeken a Dunaka­nyar, ennyien keresnek pihe­nést, felüdülést — és élelmet, italt, sportolási, szórakozási lehetőséget, elviselhető utazási körülményeket kívánva — na- oon. árnyékban, vízen és szá­razon. Mert. hogy a cikk ele­ién feltett kérdésre, lesz-e jö­vője a Dunakanyarnak, meg­feleljek, csakis igent írhatok le. Lesz. Ám azt, miiven jö­vendő lesz ez, a távlati fei- ’esztési koncepció valóraváltá- sához fölvonultatott erők' dön­tik majd el. Mészáros Ottó 1 i 1 r m

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom