Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-28 / 150. szám

»Ml» Mr.r.rrr 1977. JUNIUS 28., KEDD Dalmát hagyományok, vidám fiatalok Szentendrén Az elmúlt hét végén folytatódott a Szent- endrei nyár programsorozata. Szombaton ké­ső délután a Duna Étterem melletti parkban több száz éves népszokást elevenítettek fel a Dalmatin Brat — a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár Dalmát Baráti Köre — tagjai: az Iván-napi tűzugrást és Dodola- járást. Másnap kora délelőtt ezen a helyszí­nen ifjúsági napot rendeztek. E két esemény­ről számolunk be olvasóinknak. Dodola járás és tűzugrás. A magasba csapó lángok felett bátran 'ugrottal* át a szentendrei Dalmát Baráti Kör tagjai. Egymillió néző Az április 7-1 bemutató óta több mint egymillió néző te­kintette meg a Pannónia Film­stúdió Ludas Matyi című egész estét betöltő rajzfilmjét, ame­lyet Dargay Attila rende­zett. Vasárnap délelőtt az Alkotás Moziban köszöntötték ajándékkal, a Pannónia Film­stúdió és a Moziüzemi Vál­lalat képviselői a film egy- milliomodik nézőjét. Magyar győzelem a nemzetközi társastáncversenyen Szombaton és vasárnap nemzetközi társastáncversenyt rendeztek Orosházán a műve­lődési központban. Vasárnap, a késő esti órákban befejeződött vetélkedőn csehszlovák és NDK táncművészeik is részt vettek. A zsűri döntése alapján a párok versenyét a magyar baj­nok, a budapesti Jánosi László —Gruber Márta kettős nyerte a Sonderklasse kategóriában a kari-man:-stadti Frank Wiegaud—Barbara Stanbe és a harmadik helyezett lipcsei Manfred Dudeck—Monika Du- deck pár előtt. A szerzett pontok alapján csapatversenyben is eredményt hirdettek, misaarint a pállmát a karl-marx-stadti Orchidea táncklub vitte el, második az orosházi, harmadik a lipcsei Rot-Weiss, negyedik a cseh­szlovák Z.K.L. táncklkib csa­pata lett. Ifjúsági nap, háromezer résztvevővel Bozsán Péter felvételei Veresegyházi gondolatok BEFEJEZŐDÖTT A VI. TALÁLKOZÓ mm AZ HM III. IZAfflO AUTÖMVfTÖ . VAUMAT CEGllDI üzeme krumpliorrú, pöttyös szmokin- gos, csíkos nadrágos bohóc, Rajnai László hatalmas topán­kat ban esernyővel indult a kispaládi csűrbe, ahol az eső elől menekült népes gyerekse­reg várta. Majd együtt indul­tak a színpadra, amelyet a ne- mesborzovai harangláb és a mándi templom között ácsol­tak össze. S a bohóc tréfáin remekül szórakoztak a kicsik. Ettől kezdve már forgószínpad- szerűen zajlott a program. A Fiatal Népművészek Stúdió­jának öt tagja — Landgraf Katalin szövő textiles, Szittner Andrea és Iván Judit szövő, Kamarás Katalin fazekas és Jakus Erzsébet kosárfonó — mesterségük kezdetleges fogá­saival ismertették meg a gye­rekeket. A délelőtt utolsó mű­sorszámaként pedig Kemény Henrik bábművész, a Vitéz László kalandjai című mese­játékot mutatta be. Kora délután már az időjárás is kegyeibe fogadta az ifjúsági nap résztvevőit: kisütött a nap. Szép sikert aratott Boros La­jos, pol-beat énekes, csakúgy, mint a népművészet ifjú mestere, Kiss Tamás, aki his- tóriás énekeket szólaltatott meg. A Téka együttes megze­nésített gyermekversei ugyan­csak nagy tapsra serkentették a nézőket. Az esztergomi és a szentendrei irodalmi színpad tagjai vásári komédiával lép­tek pódiumra: a vendéglátók Illyés Gyula feldolgozása nyo­mán a Komédia a kereszt­hez csalt három széptevöről című darabot mutatták be, a vendégek pedig Tabarin mes­ter furfangjait elevenítették fel. A Kormorán együttes Jó­zsef Attila, Weöres Sándor és Szécsi Margit költeményeit zenésítette meg. Sok érdeklő­dőt vonzott Kertész Lilla Cit- rusfa című balladaműsora. Az Állami Bábszínház társulata A katona története című vá­CSUPÁN TÉNYMEGÁLLA­PÍTÁS: tucatszám érkeznek szerkesztőségünkhöz a több napos kulturális találkozókra szóló meghívók. A fesztiválok éveit éljük. Ma már minden kulturális részterület, minden város, s jó néhány nagyköz­ség megrendezi a maga feszti­válját. A záróünnepségek után megállapítjük: a találko­zó nagyon érdekes és hasznos volt, majd jó munkát kívá­nunk a résztvevők hétköznap­jaihoz. Tulajdonképpen most is ezt kellene tenni, hogy be­fejeződött Veresegyházm a VI. ifjúsági találkozó. Az el­nevezés nem fedi pontosan a rendezvénysorozat profilját, de fiatal színjátszók, vers­mondók, képzőművészek és fotósok három és fél napos együttlétét, közös munkáját jelenti. Nem vitatható: a fiatalok nagyszerűen érezték magukat. Abban is bízhatunk: tanultak egymástól, s a veresegyházi rendezők remélik, hogy a nagyközség lakóit is kelleme­sen szórakoztatták az utcákon, a piacon, az üzemekben és a művelődési központban tartott rendezvények. Ez utóbbi fel­sorolásban lehet a találkozó igazi értéke: az amatőr együt­tesek nem várták a közönség érkezését, hanem síppal, dob­bal, gitárral, mandolinnal és kikiáltókkal körbejárták az előadás színhelyét környező utcákat, s mindig verbuváló­dott 80—100 főnyi nézősereg. Az előadások többségének szép sikere volt. A KÖZÖNSÉG VÉLEMÉ­NYE nagyjából találkozott a zsűri értékelésével. A színját­szók bemutatói közül a szent­endrei, a százhalombattai és a hévízgyörki csoport nyerte az első három helyet. Az ifjúsági klubok versengésében a váci Univerzum, az aszódi Harang­öntők és a gyömrői Bogdán Flóris klub szerzett dobogós helyezést. Az amatőr képző­művészek közül Magyar Já­nos, Barnóth Zoltán és Ihász Ferenc jutalomképpen két he­tet tölthet a zebegényi sza­badiskolában. A fotókiállítá­son Szöllősi István és Kele­men Tibor képei érték el a legjobb minősítést. A szavaió- versemyen nem adták ki az első díjat, második lett Ben- csik Ildikó, és a két harma­dik: Honti Zsuzsa, illetve Dócs István. A díjaik: két vándorserleg mellett 500 és 2000 forint közötti vásárlási utalványok, a záró gálaműso­ron találtak gazdára. RÉGI IGAZSÁG: egy ren­dezvénysorozat rangját a bel­ső tartalmi értéke adja meg. De. Egy megyei színtű, 14 vá­ros és község részvételével rendezett kulturális találkozó figyelmet érdemel a járások és a megye vezetői részéről is. A mostaninál mindenképpen nagyobb figyelmet. A meghí­vó tanúsága szerint a megyei tanács művelődésügyi osztálya is a magáénak vallotta a ta­lálkozót, de még a közműve­lődési csoportvezető sem jött el. Ugyanezt kell elmondani a megyei művelődési központ­ról, ahonnan még a saját szín- játszóik iránt sem nyilvánult meg érdeklődés. Hozzátehet­jük: a KISZ megyei bizottsá­ga részéről is nagyobb érdek­lődésre számítottak — jogo­san — a fiatalok és a község vezetői. A járási KlSZ-bizott- ság felajánlott díját sem küldte el. Azt viszont örömmel vettük tudomásul, hogy a Kulturális Minisztérium■ két munkatársa is részt vett a rendezvényso­rozaton. S a veresegyházi párt- és állami vezetést, illet­ve — s egyáltalán nem utolsó­sorban — a művelődési ház valamennyi dolgozóját, a kö­szönet mellett, elismerés il­leti meg a kitűnő szervezésért, a zökkenőmentes lebonyolítá­sért és a vendégek körülte­kintő ellátásáért. Kriszt György Gyermekszínjátszó-rendezők tanfolyama A zalaszentgróti járási mű­velődési központ a követke­ző hetekben, több mint egy hónapon át az amatőr színját­szás módszertani fejlesztésé­nek iskolája lesz. Nem a szín­játszók, hanem a rendezők ül­nek padba, s lépnek színpad­ra, hogy tanuljanak egymás­tól, ismereteiket gyarapítva emeljék az amatőrszín játszás művészi színvonalát. Hétfőn 70 gyermekszínját­szó rendező részvételével kez­dődött országos tanfolyam, mely július 7-ig tart. Ezt kö­veti a július 17-ig tartó fel­nőtt rendezők továbbképző tanfolyama, amelyre 120-an je­lentkeztek az ország legkülön-: bözőbb vidékeiről. Július 18.—augusztus 4. kö­zött nemzetközi tanfolyam színhelye lesz a zalaszentgróti járási művelődési központ. Az Amatőr Színjátszók Nemzet­közi Szövetsége ott rendezi az idei továbbképző tanfolya­mát. Erre a szövetség közlése szerint Európa valamennyi országból azonkívül Uru- guayból, Bolíviából és Indiá­ból is érkeznek rendező-hall­gatók. Az Amatőr Színjátszók Nemzetközi Szövetsége elő­ször rendez szocialista or­szágban ilyen tanfolyamot. Bírók és ügyek. Egy hónap ugyan csak harminc, legföl­jebb harmincegy napból áll, ám a hazánkban jelenleg működő 1400 bírónak har­mincnyolc ügyben kell ítéle­tet hirdetnie havonta. Tehát vannak olyan napjaik, ami­kor kétszer. Aki csak nagyjából ismeri az ítélkezés ügymenetét, az is jól tudja, hogy peres ügyek­ben dönteni csak aktakötegek átolvasása, érdekeltek és ke­vésbé érdekeltek többszöri meghallgatása, törvények, ren­deletek tanulmányozása, egy­szóval, igen hosszadalmas előkészületek után lehet. Nem kell tehát nagy képzelőerő ah­hoz, hogy megértsük: túlsók munkája van a bíróságoknak, túlterheltek a bírák. Mint a Hét vasárnap esti adásából megtudhattuk: a kö­zeljövőben valamelyest csök­kenni fog az ítélnivaló. Még­pedig úgy, hogy a bíróságok hatásköréből más hatóságok — elsősorban a tanácsok — ha­táskörébe kerülnek a kisebb ügyek. A szomszéd lány bikiniben mászkál férjemuram előtt? Nem a bíróság dolga lesz el­dönteni: fennforgott-e a sze­méremsértés vétke? És ugyan­így nem a pulpitusok mögött döntik el, hogy mit érdemel az a bűnös, aki képes volt ennek, annak, amannak el­TV-FIGYELŐ mondani munkatársát, illető­leg le- vagy felmenő roko­nait.' Ugyanígy más fórumok elé kerül majd a közüzemi dí­jakkal kapcsolatos panasz, a lakbérreklamáció, a birtok­háborítás, a vámszabályok ki­sebb fokú megszegése és még egy sor olyan ügy, amely a jelenleg évente összegyűlő, mintegy 1 250 000 tárgyalniva- ló jókora részét kiteszi. Dr. Murányi László riport­ját nézve biztosan sokan gon­doltak arra, hogy nem lesz-e ez az átcsoportosítás egy ki­csit liberális? Dr. Markója Imre, az Igazságügyi Minisz­térium államtitkára mindenkit megnyugtatott, hogy az új pol­gári törvénykönyv paragrafu­sainak megfogalmazásakor a lehető legnagyobb körültekin­téssel járnak el. Csak azokat az ügyeket engedik át más fórumoknak, amelyek nem nagy horderejűek, amelyek méltányos elintézéséhez való­ban nincs szükség bírósági tárgyalásra. A Hétnek ez a belpolitikai képsora a téma közérdekű vol­tához méltóan alapos, körül­tekintő, közérthető és meg­nyugtató híradás volt. Szombat este. A nemrég be­fejeződött veszprémi tv-ta- lálkozó egyik tanácskozásán nem kevés bírálő szó hang­zott el a televízió szombat es­ti műsorairól. Hogy miért, azt egyetlen előfizetőnek sem kell külön részleteznünk. Pedig a Szabadság téri il­letékesek igazán mindent el­követnek, hogy a nézők ko­mor arcára némi mosolyt va­rázsoljanak. A legutóbb már a legprofibb humortermelő nagyüzemeiket, a Kamara Va­rietét, illetőleg a Vidám Szín­padot bocsátották a képernyő­re. Kevés sikerrel! Mert amin netalán elkuncogja magát . ez intézmények valamelyikébe be­tévedt vendég, az élét veszti, megfonnyad, mire az ország­ban szerteszórja a közvetítő­technika. Műsorkonzerv lesz belőle. Hát még, ha eredeti mivoltában sem volt valami sziporkázóan szellemes az a magán-, illetőleg társas szám! A most, szombaton látott Lehetünk őszinték? című ösz- szeállítás is igen-igen névte­lennek tetszett. Ismerős poé­nek, ismerős gesztusok — hogy bizonyos grimaszok gör­cseiről ne is szóljunk. S mind­ez valahonnan nagyon mesz- sziről; túl, messze túl meg-, annyi kamerán és kábelen. Szombat esti műsorok, tény­leg mi lesz veletek? Akácz László i 1 ou&saii t'eier ieiveteiei sári bábjátékot adta elő Sztra­vinszkij zenéjére. Az est to­vábbi részében színpadra lé­pett a Mákvirág-, a Ki mit tud győztes Vujicsics együt­tes, valamint a pomázi dél­szláv nemzetiségű táncegyüt­tes. S ennek megfelelően az ifjúsági nap táncházzal zárult. Falus Gábor Bohóc, esernyővel, a kispaládi csűr előtt. Az eső sem riasztotta el az ifjúsági találkozó résztvevőit: Kajnai Lászlót vidám gyereksereg kísérte a színpadra. Vigasztalanul kezdődött a vasárnap a szentendrei sza­badtéri néprajzi múzeumban: kora reggeltől szakadt az eső. Ügy tűnt, hogy az ifjúsági nap rendezvényeit is elmossa. Ért­hető volt Benkovics György­nek, a KISZ városi bizottsága titkárának szomorúsága, aki — a háromezer résztvevő kö­zött — szinte percenként a sö­tét felhőket nézte, s váltig hangoztatta: biztosan kide­rül ... — Azért választottuk az if­júsági nap helyszínéül a sza­badtéri néprajzi múzeumot — jegyezte meg magyarázatkép­pen, egy sátor alá bújva —•, mert szeretnénk, ha fiatal­jaink alaposabban megis­mernék. Tapasztalatunk sze­rint ugyanis eddig nem túl so­kan látogatták. A programot igyekeztünk úgy összeállítani, hogy az idelátogató családok mindegyike megtalálja a ked­vére valót. A délelőtt a gye­rekeké, a délután pedig a fel­nőtteké lesz. S a városi KISZ-titkár kí­vánsága rövid időn belül tel­jesült: ha a nap nem is bújt elő a felhők mögül, azért alábbhagyott az eső. S ilyen is ritkán adódik ezen a hely­színen: az első fellépő, a A Duna Étterem előtti autó­parkoló szombaton kora dél­után már zsúfolásig megtelt. A szomszédos parkban sok száz érdeklődő várakozott. S mi­közben a folyópart felől fújdo- gáló szellő kellemesen hűsít a kánikulában, a hír gyorsan körbejár: már öltöztetik Do- dolát, az esőcsináló varázslót. A közeli, dús lombú fa alá bújva, embermagasságú fűtől védve utcai ruhájára nylon­huzatot raknak az alkalmi se­gítők, majd minderre fűzfa- gallyakat aggatnak. S alig te­lik el néhány perc, Killár Fe­renc 63 éves szentendrei kő­műves — Dodola életrekeltője — máris elindul esőért fo­hászkodni. Ám alig tesz né­hány lépést, egy vödör vízzel rögvest nyakonöntik, s utána még ki tudja, hánnyal, alig győzi kapkodni a levegőt. Á tamburazenekar pedig hangu­latos nótába kezd: Ö, Dodola, Dodola Stabitebe, trebale, Jedma kanta vodice, Ijusz boga, roszice. Így kérték évszázadokon át az esőcsináló varázslót, Dodo- lát a szentendrei dalmátok: le­gyen már vége a hosszan tar­tó szárazságnak! Régi hagyományt elevenítet­tek hát fel a tavaly megala­kult Dalmát Baráti Kör tag­jai: 1938 óta tavaly volt elő­ször ismét dodolajárás Szent­endrén. Honnan ered a le­genda? A legidősebbek egyike, a 70 éves Pityur József szerint az 1600-as évek vége óta élnek dalmátok a szentendrei Sza­már-hegyen. Messze földön hí­res gyümölcstermesztőként is­merték őket, ám a szőlőben, cseresznyésben gyakran nagy Icárt tett a nyári szárazság. Ilyenkor aztán a földműve­lők Dodolát hívták segítségül: körbejárta a gazdák portáit, s lelocsolták egy-egy bögre víz­zel. Mire a legutolsó helyre is bekopogtatott — s ezt a dal­mátok mai utódai egyértel­műen állítják — megnyíltak az ég csatornái, nyári zápor áztatta a földeket. S Iván napján mindig ki­vonultak a mezőre, ahol sző­lővenyigéből tüzet gyújtottak: a férfiak addig ugráltak a lángok fölött, míg a parázs ki nem aludt. Ha végigbírták, úgy vélték,' jó lesz a termés. S a szentendrei Szamár-hegy mostani lakói semmivel sem maradtak el elődeik mögött. Meggyújtották a szőlővenyigét — szalmát is raktak alá, hogy jobban égjen, s a magasba csapó lángok fölött mosolyog­va vették az akadályt. Az ug­rók között idős és fiatal egy­aránt akadt: Drobilits Iván, Elsik Sándor, Tüskés László, ifj. Killár Ferenc, Killár An­tal és a többiek mind gyorsan kivívták a nézelődők — hely­beliek, nyaralók, és hétvégi turisták — elismerését. S nem sokkal ezután Drobilits Éva, a Dalmát Baráti Kör vezetője bejelentette: akinek kedve van, nyugodtan álljon be az ugrók sorába. Tizennégy önként vál­lalkozó nyomban akadt is, ám — talán szerencséjükre? — mi­re nekikészülődtek az ugrás­hoz, elaludt a tűz is ... A dalmátok váltig hangoz­tatják: Dodola mindig meg­hozta az esőt, s a tűzugrók pe­dig a jó termést. Egy tény: az esőcsináló varázsló szombaton sikert aratott, mert zuhogott az eső. Nem csoda hát, ha az esti bálban — amelyet az ifjúsági klubban rendeztek — alig győzte fogadni a gratuláció­kat Killár Ferenc, a szentend­rei kőművesmester.

Next

/
Oldalképek
Tartalom