Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-28 / 150. szám

xMíafi 1977. JUNIUS 28., KEDD Az SZKP és a szovjet állam A N ovo je Vremja című moszkvai politikai hetilap ter­jedelmes cikkben foglalkozik az SZKP és a szovjet állam viszonyának, a párt politikai vezető szerepének kérdéseivel. Az új szovjet alkotmány tervezetének 6. cikkelye a szovjet társadalom vezető és irányító erejének, a politikai rendszer magjának nevezi az SZKP-t. Ezzel összefüggésben a Novoje. Vremja megállapít­ja: A kommunista párt vezető szerepének, prioritásának elis­merése a társadalom politikai szervezetében — a szocializ­mus jellemző sajátossága. A Szovjetunióban a pártnak ez az elsőbbségi helyzete ...nem a kommunisták ambí­cióiból, vagy hatalmi törekvé­seiből ered. Az ország törté­nelmi fejlődése során keletke­zett, annak a vezető pozíció­nak a természetes tükrözése­ként, melyet a léniái párt a forradalmi szocialista átalaku­lásokban töltött be. Ezt a sze­repet feltételezik a szovjet társadalom szociális, gazdasági és politikai fejlődésének tör­vényszerűségei is a szocializ­mus és kommunizmus felé ve­sető úton. Végül összefügg ez a vezető szerep magának az SZKP-nek a jellegével is, mint a munkásosztály és az egész szovjet nép eszmei és politikai élcsapata és vezére. A sarkalatos érdekek és cé­lok egysége, a munkásosztály és más dolgozó osztályok és rétegek szövetsége törvény­szerűen vezetett el oda, hogy a társadalom haladó erői vagy kizárólag a kommunista párt­ban tömörültek (a Szovjet­unióban. Magyarországon, Ku­bában, Mongóliában, Jugoszlá­viában és más országokban), vagy több demokratikus párt­ban, melyek a kommunista párttal párhuzamosan, azzal együttműködve tevékenyked­nek a szocialista átalakítások végrehajtásában (mint például Bulgáriában, az NDK-ban, Vietnamban, Csehszlovákiában és Lengyelországban), ilyen­formán a szocialista egypárt- rendszerről semmiképpen sem mondható, hogy kényszerűen jött létre ott, ahol létrejött. A sokat emlgetett pluraliz­mus — folytatja fejtegetését a Novoje Vremja —, mellyel annyit dicsekednek a demok­rácia burzsoá formáinak hívei, nem több, mint a kapitaliz­musban létező sokféle osztály­érdek tükröződése a politiká­ban és semmiképpen sem jó­tétemény, melyet mestersége­sen ki kellene terjeszteni a szocialista országokra. A szovjet hetilap megálla­pítja, hogy a kommunistaelle­nes propaganda törvényszerű­sége ismerhető fel azokban a támadásokban, melyek a Szov­jetunió új alkotmánytervezetét érik a tőkésvilágban a párt vezető szerepének további erő­sítése miatt. Minél fontosabb és féltettebb a reális szocializ­mus számára fejlődésének ez vagy az az oldala, társadalmi és gazdasági, politikai fejlő­désének ez vagy az az intéz­ménye, annál vadabbul tá­madják ezeket a reakciós bur­ásod bírálók. Azzal összefüggésben, hogy R nyugati bírálók gyakran pártállamnak próbálják fel­tüntetni a Szovjetuniót, a No­voje Vremja hangoztatja: Ne­héz olyan együgyű embereket találni a szocialista országok­ban, akik ne értenék meg azt az elemi marxista igazságot, mely szerint az állam minden esetben osztályfogalom, olyan mechanizmus, mely az uralko­dó osztályok érdekeit szolgál­ja: a kapitalizmus viszonyai között a burzsoázia érdekeit, a szocializmus viszonyai között a dolgozók érdekeit. Mindemellett a nemzetközi politikai gyakorlat elemzése azt bizonyítja, hogy az ural­kodó pártok prioritása az ál­lam és a társadalom életét érintő legfontosabb problé­mák megoldásában olyan je­lenség, mely nemcsak a szo­cialista rendszerre jellemző. A politikai élet általános tör­vényszerűsége korunkban az, hogy a hatalmon levő pártok döntő befolyást gyakorolnak a kormányalakításra, az állami kulcspozíciók betöltésére, a bel és külpolitika meghatáro­zására. A szocializmusban ez a vezető pozíció új ' minőséget kap. A párt és az állam itt nem a lakosság kisebbségét képviseli, mint a tőkés társa­dalomban, hanem a dolgozó osztályokat, vagyis az állam­polgárok abszolút többségét. A párt- és állami vezetés vi­szonyát jellemezve a mai szovjet politikai rendszerben, a Novoje Vremja rámutat: A párt vezet, az állam igazgat. Ez a lakonikus formula kife­jezi a párt- és állami szervek tevékenységének specifikumát a Szovjetunióban, megmutatja, milyen vonal mentén folyik a funkciók elkülönülése közöt­tük. A párt befolyása nem döntéseinek kötelező jellegére épül, melyek az állami törvé­nyektől eltérően nem norma­tív jellegűek valamennyi ál­lampolgár számára, hanem ez a befolyás a párt magas poli­tikai és erkölcsi tekintélyére épül, melynek következtében az állami és társadalmi szer­vezetek és dolgozó kollektívák, valamennyi szovjet ember tel­jes bizalommal hallgatja a párt szavát. Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága fő­titkárának megválasztása a Legfelsőbb Tanács Elnökségé­nek elnökévé a szovjet nép kommunista párt iránti bizal­mának újabb bizonyítéka — írja a hetilap, hangoztatva, hogy bizonyíthatatlanok és hazugok a párt diktatúrájáról, a szovjet politikai vezetés elit jellegéről szóló állítások, minthogy a politikai rendszer működését a Szovjetunióban a legszélesebb néptömegek biz­tosítják. így például a legteljesebb hatalommal felruházott szov­jet állami szervekben, a taná­csokban a kérdéseket minden szinten a nép valódi képvise­lői döntik el — több mint 2,2 millió tanácstag, akiknek két­harmada munkás és paraszt. Mintegy 30 millió dolgozó vesz részt a tanácsok mellett mű­ködő társadalmi szervek mun­kájában. Szovief—amerikai Konzultáció az Indiai-óceánról Moszkvában bejelentették, hogy egy korábbi megállapo­dás értelmében a Szovjetunió és az Egyesült Államok június 22 és 27 között Moszkvában konzultációkat folytatott az Indiai-óceánt érintő néhány kérdésről. A szovjet küldött­séget Lev Mengyelevics külön­leges megbízatású nagykövet, az amerikai küldöttséget pedig Paul Warnke, az amerik^j fegyverzetellenőrzési és lesze­relési hivatal igazgatója ve­zette. A két fél véleményt cse­rélt azokról az esetleges lépé­sekről, amelyek bozzajárulná- nak az Indiai-óceán térségé­ben található fegyverzetek korlátozásához. A két küldött­ség moszkvai találkozói előse­gítették, hogy kölcsönösen job­ban megismerjék egymás né­zeteit az adott kérdésben. A Szovjetunió és az Egyesült Államok megállapodott a tár­gyalások folytatásában. BELGRÁD Szerkesztő bizottság alakult Hétfőn a jugoszláv főváros­ban plenáris, zárt ülésen foly­tatták munkájukat a belgrádi találkozót előkészítő küldött­ségek. Jelenleg — az előter­jesztett három javaslat alap­ján — az őszi találkozó napi­rendjét vitatják. A küldöttségek az eddigi zárt üléseken kívül úgynevezett nem formális eszmecserét is folytatnak a napirendhez kapcsolandó néhány általáno­sabb jellegű kérdésről. Ennek keretében sor került egy — valamennyi ország képviselő­jét magába foglaló — külön szerkesztő bizottság létrehozá­sára, amelynek az a feladata, hogy segítséget nyújtson az őszi találkozó napirendjének megszövegezéséhez. Ennek az elgondolásnak a realizálása azt jelentené, hogy a délelőttönként rendszeresen sorra kerülő ple­náris ülések mellett a délutá­ni órákban a már említett szerkesztő bizottság tart nem formális megbeszélést. A szerkesztő bizottság hét­PORTUGALIA A Munkástestvériség első országos találkozója Lisszabonban vasárnap meg­tartották a Munkástestvériség első országos találkozóját. A szervezetet fél évvel ezelőtt hozták létre Portugáliában, a szocialista irányzatú politikai körök érdekközösségei. A ta­nácskozás záróülésén mondott beszédében Lopes Cardoso szocialista párti képviselő, a Fraternidade Operaria vezető­je kijelentette, hogy Portugá­liában sem 1977-ben, sem a későbbiekben nem valósul meg sem a stabilitás, sem a Barátságtábor Schwedtben Az NDK-beli Schwedtben a hét végén megkezdődött a Ba­rátság kőolajvezeték különböző állomásain dolgozó fiatalok két hétig tartó találkozója. A csehszlovák, lengyel, magyar, NDK-beli és szovjet fiatalok táborozásán a magyar olajoso­kat a százhalombattai kőolaj­finomító 9 KISZ-tagja képvi­seli. A program középpontjá­ban a szakmai és politikai ta­pasztalatcsere áll. Az első tá­bor színhelye 1975-ben Bala- tonakarattya volt, tavaly Cseh­szlovákiában ütötték fel, jövő­re pedig Lengyelországban rendezik meg a barátságtábort. demokrácia, amíg megkérdője­lezik a dolgozók alapvető vív­mányait. A tömegek mindin­kább felismerik, hogy a balol­dalnak közös akciókkal kell válaszolnia a jobboldali körök támadásaira. főn délután már meg is tar­totta első ülését. A tanácskozáson eddig elért eredmények és a konstruktív légkör alapján a Szava kong­resszusi palotában általá­nos az a vélemény, hogy az előkészítő időszak munká­ját a tervezett időpontig, tehát július végéig sikeresen lehet befejezni. Willy Brandt Varsóban Willy Brandt, a nyugatné­met SPD elnöke tegnap Ed­ward Gierek meglhívására Var­sóba érkezett. E látogatásnak különleges jelentőséget az ad, hogy Smith kancellár szep­temberben a tervek szerint Lengyelországba látogat. Brandt utoljára 1970-ben járt, még kancellárként, Len­gyelországiban. SALT Különös nyilatkozatok A vasárnapi moszkvai Prav­da nemzetközi szemléjében foglalkozik a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásá­ról folyó szovjet—amerikai tárgyalásokkal, valamint az ez­zel kapcsolatos és az utóbbi napokban elhangzott amerikai állásfoglalásokkal. A lap többek között hangsú­lyozza, hogy a hadászati táma­dófegyverzetek korlátozásáról szóló új szovjet—amerikai megállapodás megkötése rég­óta sürgető feladat Erre meg is van a reális alap: nevezetesen a felek egyenlőségének és az egyenlő biztonságnak az elvére támaszkodó vlagyivosztoki megállapodás. A tárgyalásokon azonban, sajnos, nem tapasztal­ható haladás, bár azok már így is mértéktelenül elhúzódtak. Az okot abban kell keresni, hogy az új washingtoni kormányzat hajthatatlan és nem akar le­mondani az egyoldalú előny- szerzésről. Ebben a tekintet­ben aggodalomra ad okot az, hogy a Szovjetunióval folyta­tott tárgyalásokon követendő amerikai álláspont kidolgozá­sában az enyhülés olyan nyílt ellenfele is bekapcsolódott mint Henry Jackson szenátor. Az utóbbi napokban az ame­rikai fővárosban különös nyi­latkozatok hangzottak el: Washington, úgymond, nem siet az új megállapodással, bár az 1972-ben kötött ideigle­nes egyezmény hatálya három hónap múlva lejár. Mindenek­előtt — mondják Washington­ban — a minőség a fontos, nem pedig a megállapodás sür­gőssége. Lassan járj, tovább érsz... de hová? Nemde a fegyverkezési hajsza új szaka­szába? A katonai arzenálok növelésére valló nyugtalanító tények — írja befejezésül a Pravda cikkírója — semmiféle mesterséges lassítást, huzavo­nát nem engednek meg a jelen kor alapvető feladatának meg­oldásában. EDWARD GIEREKNEK, a LEMP KB első titkárának ve­zetésével hamarosan párt- és kormányküldöttség utazik ba­ráti látogatásra Csiefhszllová- kiába, a Csehszlovák Kommu­nista* Párt Központi Bizottsá­ga, az elnök és a kormány meghívására — jelentették be Varsóban. CSAK RÖVIDEN... tikus Centrum Unióját alkot­ják — közölték Madridban. A LONDONI GRUNWICK ÜZEM körül hétfőn enyhült az egy hétig tartó ostromálla­pot, de az országos üggyé duz­zadt munkaügyi és szakszer­vesztette az Alexandria és Kairó közötti autópályán Mahmud Abdel Aziz, az Al Ahram egyiptomi napilap megbízott vezérigazgatója. JÜLIUS ELEJÉN EGK-kül- döttség látogat Kínába, hogy tanulmányozza az első hosszú távú kétoldalú kereskedelmi megállapodás megkötésének lehetőségeit, A közelmúltban A7 AMPRTKAT knrmánv ^cíul/ uiuuimugyi es szaiuszer- leneiosegen, A KOzeimuilDan hétfőn előfeltételek nélküli vezet! vita megoldása tapodtat Brüsszelben járt a Kínai Bank tárgyalásokra szólította fel a se™^,r, acU; ., , , . KÉT nagy erejű pokolgép robbant vasárnap hajnalban közel-keleti országokat és fi­gyelmeztette Izraelt: nem zár hatja ki eleve Ciszjordániát a tárgyalások témaköréből. EGYETLEN pártban olvad­nak össze ma mindazok a pár­tok, amelyek Adolfo Suárez spanyol kormányfő Demokra­a Diario 16 című madridi füg­getlen baloldali napilap szer­kesztőségének épülete előtt. Csak anyagi károk keletkez­tek. GÉPKOCSI-SZERENCSÉT­LENSÉG következtében életét képviselőinek egy csoportja és ez arról tanúskodik, hogy a Kínai Népköztársaság még szorosabbra fűzi kapcsolatait a Közös Piaccal. SZERDÁN ÉS CSÜTÖRTÖ­KÖN Londonban tartják meg az EGK kilenc tagállamának idei második csúcstalálkozó­ját. A dzsibuti problémakör VASÄRNAP es­te Dzsibuti Köz­társaság néven függetlenné vált Franciaország utolsó afrikai gyarmata, az afar és issza terület. Száztizenöt évi francia uralom után a Vörös-ten­ger parti észak­kelet afrikai or­szág fővárosában, Dzsibutiban ün­nepélyes keretek között kikiáltot­ták a függetlensé­get és éjszaka fel­vonták az új köz­társaság lobogó­ját (zöld-kék és egy fehér rom­buszban levő vö­rös csillag). Az állam elnöke a 61 éves Has- tői vezérelve a Szovjetunió san Gouled Aptidan, aki él- elismeri a Dzsibuti Köztársa- harcosa volt az ország füg- ságot, mint szuverén és füg­getlenségéért folytatott küz- getlen államot s kész diplo- delemnek. Az ország straté- máciai kapcsolatot létesíteni giailag fontos területen fék- vele — hangsúlyozza a táv­szik a Vörös-tenger kijáratá- irat. Leonyid Brezsnyev kife- nál és ez a tény kulcsszerepet jezte azt a reményét, hogy a ad neki. Szovjetunió és a Dzsibuti ■SFMKTSJE sa «Ä jetunló Legfelsőbb Tanácsa Afukai Egységszervezet Elnökségének elnöke távirat- Miniszteri Tanácsának Gabon ban üdvözölte Dzsibuti köz- fővárosában,^ Libreville-ben társasági elnökét és az ország “lesen felvettek az népét a függetlenség kikiáltá- AESZ tagjai közé a fugget- sa alkalmából. Az államok vált Dzsibuti Koztársa­egyenjogúságára, barátságára ®^ííot, amely a szervezet 49. és békés együttműködésére tagállama lett. irányuló politikát követve, s GISCARD D’ESTAING a népek önrendelkezésre, francia köztársasági elnök né­nemzeti függetlenségre és sza- hány órával azelőtt, hogy badságra való jogának elvei- Dzsibutiban levonták az árbo­cokról a francia lobogót és ezzel megszűnt a francia gyarmati jelenlét Afrikában, üzenetet intézett az afrikai országokhoz és ebben szolida­ritási paktum megkötését ja­vasolta Nyugat-Európa és a tőle délre fekvő földrész kö­zött. A francia elnök javas­lata — joggal — kétkedést váltott ki a francia baloldal soraiban. A l’Humanité arra emlékeztet, hogy az Elysée- palota szolidaritása minded­dig a földrész legagresszívebb rendszereinek használt: Pá­rizs fegyvereket szállított Dél-Afrikának, légihidat ho­zott létre Zaire megsegítésé­re, viszont Algéria, a Francia- országhoz legközelebb levő afrikai ország tanúsíthatja, mennyire hanyagul kezeli Párizs az igazi kooperációt. Az új független államot Kelet-Afrikában — Afrika szarván — a szárazföldön Etiópia és Szomália fogja közre. Területe 23 ezer négy­zetkilométer, lakosainak szá­ma jelenlegi adatok szerint 211 ezer. A lakosság mintegy fele az afar etnikai csoport­hoz, egyharmada issza és szo- máli törzsekhez tartozik, a fennmaradó húsz százalék európaiakból és arabokból te­vődik össze. Az ENSZ-köz- gyűlés először ’67 szeptem­berében szólította fel Francia- országot, hogy adja meg a függetlenséget gyarmatának. Az újabb ENSZ-határozat 1975 decemberében született meg. A két határozat közti csaknem tíz év törzsi viszá­lyokkal és a francia terror fo­kozódásával telt el. Ám az utóbbi ENSZ-határozat nyo­mán, 1975 utolsó napján a francia kormány határozatot fogadott el, melyben hozzájá­rult, hogy a függetlenség kér­déséről népszavazást tartsa­nak. A lakosság túlnyomó többsége — nem úgy, mint kilenc évvel előtte — a füg­getlenség mellett döntött. VAN AZ AFRIKAI PROB­LÉMÁNAK egy gócpontja, ahol a helyzet a világpolitika egésze szempontjából a leg­robbanékonyabb. Ennek a te­rületnek a hadászati fontossá­ga a körzeli jövő szempontjából talán nagyobb, mint Rhode­siáé, vagy Dél-Afrikáé. Ez a terület Afrika úgynevezett szarva, a földrész keleti ré­szén, abban a térségiben, ahol a Vörös-tenger és az Indiai­óceán találkozik. A térség kulcsországa Etiópia, amely Arab-Afrika és Fekete-Afrika közötti összekötő láncszemet jelentő Szudánnal, valamint Kenyával határos. Ugyanak­kor Etiópia északi részén, Eritrea tartományban egy szeparatista mozgalom fegy­verrel harcol a haladó köz­ponti kormány ellen. Ameny- nyiben Eritreát szilárdan az etiópiai központi kormány el­lenőrzi, akkor a Vörös-tenger nyugati partján 800 kilomé­teres tengerpart áll ellenőrzé­se alatt. A szeparatisták sike­rével azonban Etiópia egyet­len kiútja a tengerhez Dzsi­buti — hangsúlyozta nemrég a Központi Sajtószolgálat kommentátora. — A franciák és rajtuk keresztül az ameri­kaiak óriási erőfeszítéseket tesznek, hogy Dzsibutit nyu­gati érdekterületként meg­tartsák. Ugyanis Dzsibuti az egyetlen elérhető tengeri ki­kötője Etiópiának, az Addisz Abeba—Dzsibuti vasútvonal pedig Etiópia egyetlen kapcso­lata a tengerrel. Az imperialista erőfeszíté­sek közös célt szolgálnak: el­vágni Etiópiát a tengertől. Emögött pedig az a törekvés húzódik meg, hogy Kelet-Af- rikának ezt a hatalmas kulcs­országát, amely a császárság megdöntése után számos gyöt- relmes fordulatot követően mind egyértelműbben a nem kapitalista út irányában tá­jékozódik, gazdaságilag, poli­tikailag és katonailag meg­fojtsák. Végső soron tehát az etiópiai haladó kormányzat megdöntésére irányuló kísér­letről van szó. Éppen ezért életbevágóan fontos lehet Etiópia keleti szomszédjának, Szomáliának az álláspontja. SZOMÁLIA előbb szakított ez imperializmussal — mint Etiópia — és ma is a szocia­lista orientációjú afrikai or­szágok közé számít. Ugyanak­kor azonban Szomáliát és Etiópiát súlyos nézetkülönbsé­gek osztják meg. Az Etiópia szempontjából létfontosságú Dzsibuti területén élő két törzs közül az afarok az etiópiai törzsekkel rokonok, az isszák pedig a szomáliaiak- hoz kötődnek. Emellett Szo­mália mindeddig az eritreai szeparatista mozgalommal is rokonszenvezett. A helyzet kulcsa Afrikának e döntő fontosságú területén tehát az Etiópia és Szomália közötti kapcsolat. Ha e két, az utóbbi időben haladó utat választó ország vezetői felül tudnak emelkedni nézeteltéré­seiken. akkor az imperializ­mus erői kiszorulnak Afrika szarváról. Ez pedig meghatá­rozná Eritrea és Dzributi sor­sát is. A. B. T. I i t k

Next

/
Oldalképek
Tartalom