Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-26 / 149. szám
4 Kfumim ___________________ 1977. JÜNTtJS 26.. VASÁRNAP Kö zművelődés az agráregyetemen Új szövetségesek Sajnos, csak az utóbbi évek felismerése, ami egyébként kézenfekvő: a fiatal mezőgazdászok a korszerű agrárkultúra terjesztése mellett jelentős szerepet tölthetnek be a köz- művelődésben is, ha megfelelően sikerül beilleszkedniük a falu közösségébe. A helyi népművelővel és a pedagógusokkal összefogva, irányítói, ki- bontakoztatói lehetnek a parasztság öntevékeny és népinemzeti hagyományőrző mozgalmának. Ma ez még inkább csak cél, jogos össztársadalmi igény, mint megvalósult helyzet. Pedig a fiatal mezőgazdászok nagyon is eleven kapcsolatba kerülnek a parasztsággal, és a közös munka lehetőséget teremt a kulturális és művelődési igények fejlesztéséhez. Erre is készülni kell Ennek a lehetőségnek a kiaknázásához az is szükséges, hogy az agrárértelmiség széles körű műveltséggel, fejlett ízléssel és korszerű közművelődési szemlélettel rendelkezzen. S legalább ennyire fontos, hogy a fiatal mezőgazdászok aktívan vállalják ezt a közéleti és közművelődési szerepet. Mi sem természetesebb: erre a feladatra éppen úgy készülni kell, mint például a növénytermesztés egy speciális ágára. S ehhez a felkészüléshez az ideális keretet az iskola, pontosabban az egyetem teremtheti meg. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem, közművelődési irányelveiben, az egyik célként azt határozza meg, hogy a fiatal mezőgazdászok készüljenek fel művelődési feladatok ellátására is. E cél megvalósításához már hosszabb ideje hozzákezdtek, a közelmúltban azonban magasabb szintre emelték az egyetemen folyó közművelődési munka összehangoltságát. „Törekedni kell a nem szakmai jellegű ismeretek rendszeres gyarapitására is, bővíteni kell a kulturális érdeklődési köröket, ki kell alakítanunk a szakmai és általános műveltség egységét, illetve helyes arányát” — szögezi le az egyetemi tanács által elfogadott határozat. S az általános követelményrendszerbe építi a végzős agrármérnökök felkészítését a speciális művelődési feladatok ellátására. Mindebben úttörő szerepet vállalt a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, hiszen szervezett keretek között megkezdték két féléves fakultatív oktatásban a közművelődési speciális kollégiumi képzést. Sőt a téli időszakban népművelési gyakorlaton vett részt a hallgatók egy része Pest, Szolnok, Nógrád és Fejér megye községeiben. Megindították a TIT-előadóképző tanfolyamot, és a tudományos diákköri dolgozatok számottevő része az agrárértelmiség közművelődési feladataival foglalkozott. S hogy mik is konkrétan ezek a feladatok? A választ az egyetemi élet hétköznapjai adják meg. Kitűnően működnek az amatőr művészeti csoportok: egyetemi és amatőr fesztiválok egész során szerzett jó helyezést a népitáncegyüttes és az énekkar, a kamara- és népi zenekar, valamint a diákszínpad. Ezek a sikerek fontos állomásai az együttesek életének, de működésük eredményességét az a több száz sikeres fellépés jelzi, amelyre Gödöllőn, illetve a gödöllői járásban, Budapesten és az ország más településein, sőt külföldön került sor. S ha a végzős hallgatók munkába állnak, minden bizonynyal bekapcsolódnak a helyi amatőr együttesek tevékenységébe, esetleg új csoportokat hoznak létre. így térül meg a társadalom számára az egyetemi évek alatt befektetett munka. Szórakozás — és módszerek Az amatőrmozgalommal teljesen azonos értékű az egyetemi diákklubokban folyó munka, s hasonlóan hasznosítható tapasztalatokat ad a községi klubmozgalom további fellendítéséhez. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen 1971 óta működő klub nemcsak szórakozást nyújt a hallgatóknak, hanem módszereket is ad a jó közösségi élet megteremtéséhez. S ez sokszorosan kamatoztatható lesz későbbi munkahelyük kollektívájában. Az eddig elmondottak közelről sem adnak átfogó képet az egyetemen folyó köz- művelődési tevékenységről, hiszen nem is említettük a megközelítően ezer dolgozó művelődése érdekében hozott intézkedéseket, a szakszervezet és a szocialista brigádmozgalom oktatási és kulturális nevelő tevékenységét. Nem azért, mintha lebecsülnénk ennek fontosságát, de ezek a feladatok nagyon hasonlóak más intézmények közművelődési munkájához. Abban mindenképpen, hogy egy meghatározott kisebb közösséget érintenek. Viszont a hallgatók körében végzett közművelődési tevékenység — éppen a friss diplomások elhelyezkedése révén — kisugároz egész megyénkre. Kettős haszonnal Már-már feltételes módban írtam: kisugározhat..., mert végül is a közművelődésnek csupán egy részeleméről számoltunk be. Arról, hogy a fiatal agrármérnökök egy jelentős része tudatosan és szívesen vállalja a közművelődési feladatokat. Ez csupán a szubjektív oldal, s annak csak egyik síkja, hiszen az sem mindegy: miként fogadják majd a termelőegységek gazdasági vezetői ezt a fajta tett- rekészséget; miként fogadják majd a népművelők, a mezőgazdászok — s reméljük, így lesz: — nyüzsgését. Az objektív feltételek: a művelődési intézmények és azok felszereltsége a különböző településeken meglehetősen eltérő színvonalú, az általános helyzettel nem lehetünk elégedettek. De már több példa igazolja: ha egy községben pezsgő művelődési élet feszíti a körülmények korlátáit, akkor ott gyorsabban javulnak az objektív feltételek is. így hát kettős haszonnal realizálódhat a mezőgazdasági szakdiplomások bekapcsolódása a közművelődési munkába. Kriszt György Az Ipari Szerelvény- és Gépgyár kapuját először 1951 augusztusában lépte át frissen végzett szakmunkásként. Attól a naptól kezdve Bicskéről indul Budaörsre a reggeli vonattal. Az első tanuló 1957-ben jelentkezett nála, és azóta egyfolytában neveli, oktatja a leendő szakmunkásokat. A tmk-műhely egyik csoportve- zetőjelcént napi munkája mellett ez is fontos teendői közé tartozik. Vajon könnyű vagy nehéz feladatot jelentenek számára a harmadéves géplakatos ipari tanulók? Megfontoltan válaszolt: — Számomra mindenképpen szép feladatot. Szeretek velük foglalkozni, jó érzés látni, hogy lesz majd, aki egvszer fc önk is átveszi a stafétabotot. Mindig arra törekedtem, hogy elsősorban embir lleg tormái iám a gyerekek^, s így inegköny- nyítsem be illeszkedésüket a brigád kollektívájába Becsüljék meg munkatársaikét, le- rvenek (»szinték, ha valamit rájuk bíznrk, ne azt keressék, hogyan sumákolhatnák el a dolgot, ha lem keressek a megoldást. A leendő szakmunkásokkal a brigád Ugiai nemcsak munkaidőben foglalkoztak. Többször előtörd út már. hogy a késő délutáni rákban is törték a fejüket egy-egy tanuló matematikapéldáján, s a házi feladatot közösen oldották meg. Nagy segítséget nyújtott ebben a brigád egyik tagja. Németh Ferenc, aki megszerezte a szakközépiskolai érettségit, s lankadatlan szorgalommal oldotta meg a számtanpéldákat, és mindent készségesen elmagyarázott. S a bonyolult egyenletek egyszeriben könnyűvé váltak. Persze hogy amikor végeztek, ebben a közösségben maradtak a fiatalok .., „...amihez kedvet érez” — Volt-e már olyan tanítványa, akivel úgy érezte, nem boldogul? — Ilyenre nem emlékszem. Bármilyen probléma, kérdés adódik, ha kell. háromszor is elmagyarázom egymás után, csak szóljon, érti-e. A legkorszerűbb programvezérlésű gépeket már együtt javítjuk a gyerekekkel, itt azonban nemcsak géplakatosnak kell lenni: az elektromossághoz is érteniük kell, mert ellenkező esetben moccanni sem tudnak. Türelemmel, okos szóval szerencsére mindegyikükkel megértetem magam. S amikor megérkezik az üzembe egy új gén, azonnal közösen áttanulmányozzuk a génkönyvet, a műszaki leírásokat. De az, hogy valakiből ió géplakatos lesz-e. már sokkal korábban elválik... — Mire gondol? — A helyes pályaválasztásra. Csak oivnn szakmát választhat egy fiatal, amihez kedvet érez. Amikor a fiam elvégezte az általános iskolát, nem tudta eldönteni, hogy autó-motorszerelő, géplakatos vaev. esztergályos legyen. Nem beíolvásoltam. csak annyit mondtam neki: egy hónapra Ma: eredményhirdetés Veresegyházon Piacszínház, Szombaton egész nap és — még ma is — szünet nélkül peregnek a rendezvények a veresegyházi VI. ifjúsági találkozón. Reggel 6 órakor a nagyközség piacán Százhalombatta, Szentendre, Szada, Hévíz- györk és Esztergom színjátszói mutatták be műsorukat. Este 7 órától pedig utcaszínházat játszottak az együttesek a Fő úton, a kisvendéglőnél és az Árpád úti telepen. A színjátszók programja éjszakai előadással fejeződött be, amelyen bemutatkozott a helyi művelődési központ Forrás színpada is. Tegnap délelőtt az ifjúsági házban tartották foglalkozásukat a képzőművészek és a fotósok. Ezzel egyidőben a művelődési központ könyvtárában rendezték a versmondók vetélkedőjének elődöntőjét Ben- csik Ildikó, Honti Zsuzsanna, Ip sits Györgyi, Tóth István és Dobor Rózsa jutottak tovább. A 15 ifjúsági klub vetélkedője azonban már tegnap befejeződött A versengésből a váci Univerzum került ki győztesen, második lett az aszódi klub és harmadik helyen végzett a gyömrői ifjúsági klub. A létszámában is tekintélyes zsűri percről percre nyomon kísérte az eseményeket. Jó néhány produkciót többször is végignéztek, így nem csupán egyetlen fellépés alapján kell majd ítéletet mondani a résztvevőik teljesítményéről. A zsűri négy szekciójának vezetői így foglalták össze véleményüket az eddigiekről: A színjátszó csoportok és versmondók előadásait Pál István, a szolnoki Szigligeti Szánház rendezője értékelte. — Második alkalommal működöm közre a veresegyházi találkozó zsűrijében. Még három színpad bemutatkozása hátra van, de abban biztos vagyok, hogy a tavalyihoz képest minőségi és mennyiségi vonatkozásban is javult a Pest megyei amatőr színjátszás helyzete. Nekem különösen tetszett a hévizgyörkiek, a szadaiak előadása, de legjobbnak a szentendrei együttest tartom. Váli Dezső festőművész véleménye : — A veresegyházi találkoeljössz az üzembe dolgozni, aztán majd eldöntőd magad, mihez kezdesz. Géplakatos lett. Szeptembertől már harmadéves. Lehet, hogy nemsokára együtt indulunk reggelente Bicskéről Budaörsre ... — Mit tart az oktató legfontosabb tulajdonságának? — A következetesseget. A lehetőséget figyelembe véve mindenben segíteni kell a srácokat. De ha valamit ma nem lehet keresztülvinni, azt holnap sem lehet... — ön tanult-e valamit a fiataloktól? — Feltétlenül. Amióta megszereztem a szakmunkásbizonyítványt, csak a munkámmal törődtem, nemigen tanultam. Nemrég átlapoztam a tankönyveiket, mert felkészületlenül az ember nem állhat eléjük .., „...érdemes ” — Mi az, ami jelenleg leginkább bosszantja? — Az egyik: ha valaki házóra 45 amatőr képzőművész küldött be alkotásokat. Szigorú zsűrizés után 14 festő és grafikus képeit fogadtuk el; őket hívtuk meg Veresegyházra. A fotósokat nem éppen a legkitűnőbb hangulatban találtam, ennek oka a mellőzöttség érzése, ami nem is Veresegyházon nyilvánul meg, hanem mindennapi munkájukkal szemben. — Mindössze 8 fotós van a találkozón, pedig tudjuk, hogy sok fotószakkör működik megyénkben — kezdte Kovács Iván. — De a szakkörök munkáját senki sem fogja össze, nincs megyei szakfelügyelő, sem instruktor. A fotóklubok kiállításait festők, szobrászok, keramikusok zsűrizik, ezért sok a hibás döntés. Jó példa erre a Dunakanyar fotóklub kiállítása, amelynek anyagát a Népművelési Intézet egyszer már zsűrizte, és országos ván- dorkiállí fásra alkalmasnak találta. A megyei zsűri azonban a képek 70 százalékát nem engedte kiállítani. Fotóklubjaink munkájában főkép. , pen a foglalkozások színvonalát kell javítani. Nagyon fontos volna a vezetők esztétikai továbbképzése, de megyei irányítás nélkül ez is szinte megoldhatatlan. Az ifjúsági klubok tevékenységét és vetélkedőjét Hidi Péter, a Kulturális Minisztérium munkatársa által vezetett zsűri bírálta el. — Fontosnak érzem, hogy a fiatalok kimondták: jó együtt lenni. Ez így közhelynek hat, de nem is olyan egyszerű átélni és tudatosan meg- ' fogalmazni. Legnagyobb élményt az éjszakai társadalmi munka adta, ismét igazolva, hogy a közös cél érdekében vállalt együttes tevékenység a legnagyobb közösségformáló. | erő. A fiatalok — jelképesen, szólva — kitolták a művelődési központ falait a köz- i ség határáig; a legkülönbözőbb helyen bukkantak fel ! egy-egy szál gitár köré csoportosulva a fiatalok. A kluboknak éppen az a feladatuk, hogy az egyénre szabott programokkal alakítsák, erősítsék a megtartó, emberibb közösségeket. A mozgalomnak jelenleg egyik legnagyobb gondja, hogy megoldatlan a klubvezetők képzése, ez időnként kitűnt a mostani találkozón is. Persze, vannak Pest megyében kitűnően működő klubok. Ide sorolhatjuk a vácit, a ceglédit, a tápiószent- mártonit és a gyömrőit. Ma este hirdetik ki valamennyi művészeti ágban, hogy kik nyerték a különböző intézmények által felajánlott, összesen 25 díjat. Az eredményekről keddi lapunkban beszámolunk. Kriszt György TV-FIGYELŐ Munkásszállások. Kétszer is foglalkozott a tv a vadonatúj, építészeti remeknek tervezett és elkészített szolnoki munkásszálló különös sorsával. Mindkétszer Vajek Jutka nézett utána: miért nem akarnak beköltözni azok a kényelmes szobákba, akikről e közös otthont elnevezték. Előbb ugyan olyasmi''"derült ki, hogy kényelmesebb, de főképp gazdaságosabb a naponkénti hazajárás a környéken lakóknak, ám a péntek esti híradóból azt is megtudtuk, hogy egyéb oka is van a hú- zódozásnak. Nevezetesen az, hogy a szóban forgó munkás- szálló csak hét közben működik eredeti rendeltetése szerom évig tanul azért, hogy géplakatos legyen, és amikor megkapja a szakmunkás-bizonyítványt, elmegy teherautósofőrnek. Felelőtlenségnek tartom az ilyen magatartást a társadalom és az egyén számára egyaránt. Valamit tenni kéne annak érdekében, hogy ilyen eset ne fordulhasson elő A másik: a múltkoriban például jelentkezett nálunk egy géplakatos, az első munkakönyvé már betelt. A bemutatkozás után rögvest azt kérdezte: mennyi lesz az órabére? Amikor azt válaszoltam neki, hogy előbb megnézzük, mit tud, és majd néhány nap múlva visszatérünk erre a kérdésre, megsértődött és tovább- állt. Nem kár érte, a fiatalok sokkal értékesebbek számunkra. Érdemes velük foglalkozni... S furcsa helyzet: Pataki Mihály szigora közismert az üzemben mindenütt, tanulói mégis szeretik, kedvelik. Fü- leki Ferenc néhány nap múlva túl lesz már a szakmunkás- vizsgán. Rövidesen végzett géplakatos. Érdemes meghallgatni véleményét: — Misi bácsi mindig igazságos és őszinte. Bármit kérdez tőle az ember, nyugodtan és türelmesen válaszol. És ráadásul jó szakember is. Itt olyan a légkör, hogy mindig csak a munkával kell törődnie az embernek... Talán felesleges mondani: Füleld Ferencnek is az Ipari Szerelvény- és Gépgyár lesz az első munkahelye. A fiatalember széles mosolygással újságolta : — Szerintem az utolsó is! Szeretnék innen nyugdíjba menni. És ennél már az oktatója sem kívánhat többet. Falus Gábor rint — a hét végén viszortt alakot vált, előrelép: szálloda lesz belőle. S hogy az lehessen, nyilatkozatot kértek minden egyes lakójától, hogy csak kizárólag munkanapjaikon tartanak igényt fekhelyeikre meg mindarra, ami azokkal együttjár... Szép kis história! S mini ■haliani,' -egyáltalán nem egyedülálló : más városaink más munkásszállói is ugyanígy hotelekké avanzsálnak a szombatokon, vasárnapokon. Hogy mire hivatkoznak azok, akik e hétről hétre megismétlődő szerepcserét kitalálták, illetve engedélyezik? Természetesen a szálloda- hiányra, s — mint nyilatkozatnyelven mondanj szokás — az ugrásszerűen megnőtt idegenforgalomra. Az így beszedhető pluszforintokra már sokkal kevésbé, arra meg egyáltalán nem, hogy azért mégis csak inkorrekt — vastagabban fogalmazva: tisztességtelen — dolog kitéssé- kelni azokat, akik számára azt a munkásszállót fölépítették. Hotel vagy folytonosan lakható otthon? — ez itt az egyáltalán nem költői kérdés, amelyre most már nemcsak a közvetlenül érdekeltek, de a tv-nézők is választ várnak. Pontosabban: a dolog fontosságához méltó intézkedést! Álarcban. Most, hogy mar az ötödik részén is túljutott az Álarcban című NDK-soro- zat, bátran el lehet mondani róla: nem rossz időtöltés a hétről hétre egymást követő hetvenöt perceinek figyelése. Jól pereg a cselekmény; gyorsan változnak a színterek — nemcsak országból országba, de földrészről földrészre is eljutunk, míg a rokonszenves Detjen akcióit nézzük —; és ami a legfőbb: ez az egész történet úgy ahogy van, elhihető. Megvan mind a történelmi, mind a politikai alapja. Ha nem is pontosan így, de ilyenféleképp szerveződhettek újjá valahol Dél-Ame- rikában a második világháborút túlélt birodalmiak csapatai; s ha nem is pontosan így, de ilyenféleképp indult meg az NSZK-ba történő visszaszivárgásuk,.. Egyszóval: elég oka van az előfizetőnek, hogy odaüljön a doboza elé csütörtök esténként. Az efféle műsorínséges, nyárközépi időkben meg egyenesen hálásak vagyunk e sorozat időzítéséért — minden hétre jut legalább egy biztosan kipipálható program. Akácz László I V 1 Szerencsések mestere ; Budaörs, Ipari Szerelvény- ős Gépgyár. A tmk-műhely harminctagú szocialista brigádjának tagjai — géplakatosok — csaknem teljes egészében ipari tanulóként ismerkedtek meg az üzemmel és jelenlegi környezetükkel. A fiatal — átlagéletkorukat tekintve harmincon aluli — kollektíva tagjai ugyanis harmadévesként kerültek ide gyakorlatra. Ma prár egyöntetűen állítják: szerencséjük volt. Miért? Azért, mert olyan oktatóhoz kerültek, mint amilyen Pataki Mihály, aki mellesleg a brigád vezetője is. Véleményük pedig egyértelműen kapcsolódott ahhoz a kijelentéshez, amelyet Takács Gyulától, a vállalat szakoktatási felelősétől hallottunk : — Aki Pataki Mihály keze alatt tanulja meg a szakmát, abból biztos, hogy jó géplakatos lesz. Egyre több a programvezérlésű berendezésünk, így a jól képzett géplakatosokra a karbantartóknál égető szükségünk van. S ami számunkra a legfontosabb: a fiatalok java része a szakmiunkás- bizonyítvány átvétele után is az üzemben marad. S úgy hiszem, ez mindenekelőtt Pataki Misi érdeme... „...emberileg formáljam” Mackós járás, szigor, de tiszta tekintet, erős kézfogás. f És a bemutatkozás után azon- i nyomban kiderül' Pataki Mi- íhály még csak 42 esztendős.
