Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-26 / 149. szám
1977. JtJNItTS 26., VASÁRNAP %MrfatP ALKATRÉSZ LADÁHOZ Versenyben - egy hónappal előbb A veszprémi Bakony Művek a magyar—szovjet és a magyar—lengyel államközi megállapodások értelmében egyre nagyobb szerepet tölt be a KGST-integrációban. Az autó- alkatrészek gyártásának minősége és mennyisége nemcsak a vállalat eredményének, hanem a KGST- együttműködés eredményességének is egyik részese. A gyár 167 szocialista brigádja mindennek tudatában állította össze vállalásait, amely- ivei a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából a Lada gépkocsigyártásban meghirdetett munkaversenyhez csatlakozott. A felajánlásaik között elsőként szerepel, hogy november 30-ig eleget tesznek az id.i gépkocsialkatrész-szállítási kötelezettségüknek. Vállalásuk időarányos részét, az előzetes összesítések szerint, az első félévben teljesítették. Az ésszerű anyag- és energiagazdálkodás megvalósítása szintén legfőbb céljaik között van. Az év végéig vállalt nyolcmillió forintos megtakarítást máris elérték. Építőanyagból: a tavalyinál többet Az építőanyag-ipari vállalatok és szövetkezetek — az ÉVM gyorsjelentése szerint — júniusig mintegy 350 millió forint értékű áruval többet szállítottak az építőknek, mint a múlt év azonos időszakában. Különösen dinamikusan, 13,4 százalékkal bővítették termelésüket az építőanyag-ipari szövetkezetek, s a népgazdasági tervnek megfelelően, 4,7 százalékkal az ÉVM-vállala- tok. A Tégla- és Cserépipari Tröszt gyárainak dolgozói a jubileumi versenyben a nagy berendezések kapacitásának jobb kihasználásával növelték a termelést. Bocsákék a Silvanusból Szálló a vár mögött A visegrádi vár mögött 1971-ben, festői helyen épült a Silvanus Szálló. Egyszerű touringhotelnek szánták, de hamarosan nagyon kedvelt szálloda lett. Jobbára egész éven át telt ház volt, s a népszerűség velejárójaként igen gyorsan elhasználódott, elkopott. Hogy mégis országos hírnévre tett szert, s tavalyi munkája alapján a Pannónia Szálloda- és Vendéglátó Vállalat kiváló üzletigazgatósága lett — az országban mindösz- sze két szálloda kapta meg ezt az elismerést —, azt elsősorban annak köszönhette, hogy 1975 végén ötödik igazgatójául az akkor 27 esztendős Bocsák Lászlót nevezték ki. A teraszon nincs záróra — Jó fél évig tanakodtunk a feleségemmel,, merjük-e vállalni a megbízatást — mondotta Bocsák László —, tudtuk, hogy a szálloda nagyon leromlott, s ha eredményt akarunk elérni, rengeteget kell dolgoznunk. Azután rájöttünk, hogy éppen ilyen helyen bizonyíthatjuk képességeinket, szakértelmünket. Vállaltuk. Feleségem, Ági a szálloda üzletágvezetője, az étteremé pedig egy zalaegerszegi f^talember, Orbán Jenő. Mindhárman hasonló elképzelésekkel láttunk munkához: a szó szoros értelmében gazdái kívántunk lenni a Silvánus- nak. Az itt dolgozók közül néhány embernek nem tetszett, hogy fegyelmet és pontos munkát követelünk, többen el is mentek. Néhány rendbontót magam küldtem el. Tavaly tizenegy fegyelmit kellett adni, de az idén már csak egyre volt szükség. Körülbelül egy éve megszilárdult a gárda, ami egyik titka eredményeinknek. — Ezen a csodás, ám a világtól mégis csak elzárt helyen hogyan élnek? — kérdem a fiatalasszonytól. — Rengeteget dolgozunk, szinte semmi szabad időnk. Minden hét vége munkával telt el, amióta itt vagyunk. Zsóka, három és fél éves kislányunk Visegrádra jár óvodába. Ö az öszekötő kapocs a szálló és a nagyközség között. Azelőtt a faluban nem volt tanácsos azzal dicsekedni, hogy a Silvánusban dolgozunk. A szálló régi vezetői elszigetelődtek a falutól, de egyebek miatt is kedvezőtlenül ítéltek meg bennünket. Ma már nem hagynak ki minket semmiféle községi eseményből. Legutóbb, május 7-én az épülő KRESZ-park- ban végeztünk társadalmi munkát. (A szálloda 27 KISZ- ese közül 15 vett részt a munkában. méghozzá úgy, hogy háromóránként váltották egymást, hisz nem maradhat személyzet nélkül a Silvánus.) A Pilisi Parkerdő- gazdasággal is sikerült jó kapcsolatot teremtenünk. Az elmúlt másfél év alatt megszédült a szálló: a falakat kívül-belül élőnövények díszítik, a sosem használt teraszt ízlésesen berendezték — olyannyira kedvesen, hogy a vendégeknek jóval záróra után sincs kedvük távozni, s erre nem is szólítják fel őket. (A szobákat is fölfrissítették, többségüket tapétáztatták, kicserélték a radiátorokat, több ülőgarniúrát újrakárpítoztat- tak. A ráfordítandó pénzt ki- gazdálkodták. ötévi veszteséges üzemelés után a Bocsák házaspár irányítása alatt a szálló az elmúlt évet több mint 1 millió forintos nyereséggel zárta. Szigor a vendégért — Nagyon sokat tanultam a főnöktől — mondja Orbán Jenő, az étterem vezetője. — Nemcsak azt, hogy milyen a jó vezető, aki állandóan a placcon van, s nemcsak utólag ellenőrzi beosztottjait, hanem segít, részt vesz munkájukban, megelőzi a hibát, s elsődlegesen a vendégek érdekeit képviseli. Azt is megtanultam tőle, hogy egyetlen vezető tekintélyét sem csorbítja a munka. Sőt! Kezdetben, amikor fegyelmezetlenségek miatt szigorúbbnak kellett lennünk, és emiatt nagy volt a fluktuáció, előfordult, hogy kevés volt a konyhai személyzet, Bocsák úr beállt a konyhára adagolni, a felesége pedig kihordta az ételt. A szálloda főnöke, Bocsák Lászlóhé vezet körbe az épületben. Megmutatja a Dunára tekintő és az erdőre nyíló szobákat. Közben találkoztunk Kufnágel Gyuláné szobaasszonnyal, akivel beszédbe elegyedtünk. — Már a szálló építése óta itt dolgozom. Január 1 óta ugyan nyugdíjas vagyok, de visszajöttem április 1-én. A főnökeimnek mindenre kiterjed a figyelműit, a bajokat igyekeznek megelőzni, nemcsak orvosolni. A korábbi igazgatók nagyon elhanyagolták a szállót, azt mondták, nincs a tatarozásra keret. Hát most van. Szigorúak, fegyelmet követelnek, de igazságosak a beosztottaik között elkerülhetetlenül keletkező viták eldöntésében. Erdei ebédek A szálló két törzsvendége Sattler Jenöné és Veres Edit. Anya és leánya hetedik, illetve tizedik alkalommal vendége a szállónak: — Igazán vendégnek csupán az első, s azóta elhunyt igazgató, Dékány István idején érezhettük és most, mióta Bocsákék vezetik a Silvanust érezhetjük magunkat. Figyelmesek velünk, és mindent elkövetnek, hogy kellemesen pihenjünk. A télen is fönt voltunk karácsony és szilveszter között. Akkor például a vendégeket a házhoz kötötte az időjárás, de hogy senki se unatkozzon, minden napra programot készítettek. Az egyik felszolgáló bemutatta kedvenc művészlemezeit, visegrádi általános iskolások Áprily Lajos verseiből adtak elő, vetítettképes előadásokat, pingpongversenyt tartottak. A rendezvények után a szálló vendégei együtt maradtak, vitatkoztak a hallottakról. Nyáron kevésbé igényeljük a közös programokat, hiszen egy-egy jó sétára, kirándulásra mindenki akkor mehet, amikor éppen kedve van hozzá. De még ilyenkor is szerveznek közös kirándulást, szalonnasütést, az apátkúti István-kunyhónál. Ezt a Pilisi Parkerdőgazdaságtól bérli a szálloda, és egyszerre legalább százan csodás erdei környezetben étkezhetünk. A Bocsák házaspár törzs- gárdatag a Silvanusban, mert a Visegrádon töltött másfél évükkel a legrégibb vezetői a szállónak. Czibor Valéria Jobban kamatozik, mint a retek Szentendrei betonnyűvők Kezdjük néhány általánossággal: Japánban gyorsan elkészül egy fürdőszoba, a beton, ha nem is kardpenge módjára, de hajlik, és létezik egy Oszkár névre hallgató dán fantom. Mindezekről bárki maga is meggyőződhet, ha rászán fél napot, és ellátogat Szentendrére, az Építéstudományi Intézet ottani kísérleti telepére, ahol az épületek, mint megannyi elvarázsolt kastély, az ilyen és ezekhez hasonló meglepetések százait tartogatják számára. A messziről jött fürdőszobával, a nyögdécselő hídelemekkel és a dán fantommal egyébként találkozunk még. Ha az eső ravaszkodik A szentendrei városszéli telken úgy tizenöt évvel ezelőtt meglehetősen megszokott kép fogadta volna a látogatót. Tizennégy családi ház állott itt, veteményeskertekkel, kukoricatáblákkal. Lakóik ma a Bacsó rakparti háromemeletes lakásokban élnek, s a hajdani tengeritáblák és zöldségparcellák helyén pedig tudományos kutatómunka folyik. 196?; ben épültek fel itt az ÉTI első üzemei, meg az utak, iparvágányok, az idén pedig a kutatóbázis építésének második szakasza közelít a befejezéshez. Másfél év alatt 200 millió forint értékű épülettel, gépekkel és műszerekkel „ültették be” a konyhakertek helyét. Szó se róla: ez jobban kamatozik, mint a retek. A telep azóta már javában dolgozik. Munkájának kisebbik hányadát a 15—20 évre szóló távlati kutatások teszik ki. Egyebek között arra keresnek választ, melyek lesznek az ezredforduló leggazdaságosabb városépítési módszerei, milyen új technológiákat érdemes addigra meghonosítani az építőiparban. Idejük legnagyobb részét az úgynevezett napi teendők, a rutinvizsgálatok töltik ki. Az ő feladatuk a tíz hazai házgyár folyamatos rekonstrukciójának előkészítése, berendezéseik automatizálása és az új házgyári termékcsaládok világrasegítése. Kutatják annak okait, hogyan lehetne olyan ablakokat készíteni, amelyeken a 45 fokos szögben hulló, óránként 120 kilométeres sebességgel száguldó eső nem csurog be, s azt, hogyan lehetne újabb kisgépek munkábaállításával tovább gyorsítani a lakásépítkezéseket. Kifejezetten és csakis azért hozattak egy fürdőszobát Japánból, hogy közelebbről is tanulmányozhassák a kint bevált szerelési módszereket. Japánban ugyanis a földön öszeszerelt fürdőszobaelemeket készítenek, és kádastul, mosdóstul, tükröstül emelik be azokat az épületbe. Az ÉTI vizsgálatai nyomán 4 évvel ezelőtt hazánkban is elkészült Cseresznye- és meggyszüret Érden, a Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató Intézet Elvira-majori telepén megérett a meggy és a cseresznye. A gazdaság a kísérleti ültetvényen 4 ezer meggy, és 2 ezer cseresznyefajtát gondoz, A legkiválóbb adottságúikat választják majd ki közülük a tov’bMcrmcsz'ésre. Király Krisztina felvétele Harminc és hat tonna között Dózsán Péter felvétele az első, ilyen fürdőszobával felszerelt lakás, Eger egyik lakótelepén. Hídelem az izzasztóban A legtöbb embert és gépet természetesen azok a vizsgálatok kötik le, amelyek célja a már nagy sorozatban gyártott vasbeton és acélszerkezetek időszaki próbája. Minden szériából szúrópróbaszerűen kiválasztanak egy-egy példányt, amit azután módszeresen kezdenek gyötörni. Az izzasztóban egyelőre egy 110 tonnás — tizenkétszer hat méteres —, fél méter vastag betonpálca nyög. A két szélén alátámasztott lapra, amit eredetileg valamelyik hidunkhoz készítettek, a közepén sűrített levegővel működtetett gép támaszkodik. A program szinte másodpercenként változik. A gép tuskói előbb 30 tonnás nyomással nehezedik a tálcára. A lap hajlik, aztán enged a prés. A nyomás most 6 tonnára csökken, azután ismét 30, majd megint 6 tonna következik. A kínzás másfél hónapig tart, ezalatt több mint 3 milliószór zajlik le a furcsa hintajáték. Hozzáértők véleménye szerint a másfél hónapos, éjjel-nappal tartó gyötrés 15 évi intenzív igénybevételnek felel meg. A próba körülményei szélsőségesek, mert aligha találunk Magyarországon, de talán világszerte se olyan hidat, amelyen másodpercenként átrobogna egy 30 tonnás tehergépkocsi. De fő a biztonság! A szentendrei telepet járva lépten-nyomon az új és a régi vizsgálatok emlékeibe botlik — szó szerint — az ember. Kísérőnk: Szabó Gábor főosztály- vezető éppen amiatt panaszkodik, hogy a temérdek derék- batört vasbeton gerendát, az izzé-porrá morzsolt betonlapokat hovatovább nincs hol tárolniuk. Ennélfogva azután, miközben kezdenek belenőni a nadrágba, és kezdik kitölteni a hajdani 14 ház és kert helyét, lassan kiszorítja őket a telepről saját munkájuk mellékterméke. Pedig a helyre meglehetősen nagy szükségük van, annál is inkább, mivel új kísérleti részleg építése van napirenden. Az ÉTI ugyanis az egyik gazdája azoknak a vizsgálatoknak, amelyeket a tudományos szóhasználat mikroklíma-kialakítás néven ismer. Miről is van tulajdonképpen szó? Köztudott dolog, hogy az üzem, az iroda hőmérséklete, páratartalma és a helyiségek légmozgása mennyire befolyásolja az ott dolgozók munkaképességét, fizikai és szellemi erőnlétét. A műtőkben például állandó és meghatározott páratartalomra van szükség a vér idő előtti alva- dásának megakadályozásához, s akkor még nem is beszéltünk az olyan, speciális munkahelyekről, mint amilyenek az öntödei irányítóközpontok, ahol a 60 fokos hőségben egy- egy szakembernek másodpercenként kell gombok nyomo- gatásával és karok mozgatásával válaszolni a kapcsolótáblákon felvillanó lámpák utasításaira. Tapaszok, tesztlapok Hazánkban eddig gyermekcipőben járt a munkahelyi- közérzet-kutatás. Sem szakemberek, sem olyan klímaia- boratóriumok nem álltak az intézetek rendelkezésére, ahol például képesek lettek volna 18 fokos hőmérsékletet állandóan tartósítani, meghatározott páratartalom mellett. Svédországban és Dániában, ahol már évtizedes múltja van a mikroklíma-kutatásnak, az értékes információk ezreit őrzik az elektromos számítógépek mág- I nesszalagjai, * Nos, a két nyugat-európai ország után a kontinensen harmadikként Szentendrén létesül mikroklímakutató-bázis. A laboratórium sok tekintetben korszerűbb lesz az effajta vizsgálatokban élenjáró dánokénál is, hiszen ők nem embereken kísérleteztek, hanem egy Oszkár névre hallgató műanyag bábun. A fantom „bőrének” minden tenyérnyi felületére egy-egy hőérzékelő tapaszt erősítettek, majd Oszkár bekerült a klímakamrába, ahol huzatban és kánikulában, dermesztő hidegben és fülledt trópusi hőségben vizsgálták. Szentendrén javában tart már az új laboratórium építése. Műszereinek egy része már megérkezett, sőt a kutatásokat végző munkacsoport is összeállt. Tagjai: orvosok, mérnökök és egészségügyi asszisz- ^ tensek. Az első önként jelentkező páciens, a tervek szerint, a jövő év tavaszán léphet be Szentendrén ebbe a most éDÜ- lő. furcsa szobába. A kísérletek során előre meghatározott program szerint változtatják maid a klímakamra hőmérsékletét, páratartalmát és a huzatot. Eközben a páciensnek percről percre számot kell adnia arról, mit érez. de műszerek útján is figyelik őt. Fel- ie^vzik bőrének hőmérsékletét, vérnyomását, a verejtékkiválasztódást, miközben ő maga tesztlapokat tölt ki. A több órás vizsgálatok során az intézet dolgozói arra keresik a választ, melyek a legideálisabb munkahelyi klímakörülmények. A vizsgálatok első eredményei 1978 nyarára várhatók. Berkó Pál KÜLFÖLDRŐL IS ÉRDEKLŐDNEK Új módszer A csepegtető öntözés módszerét és a hozzávaló berendezéseket dolgozták ki és készítették él hazai anyagokból az elmúlt évben a kazincbarcikai Borsodi Vegyi Kombinátban. Az öntözőberendezés „lelke” egy pvc-csőhöz csatlakozó műanyag spirál cső, amelynek hosszúsága változtatható. A szőlőre és gyümölcsösre kiválóan alkalmas csepegtető öntöző berendezésekből — amely kevés vizet használ fel és jó hatásfokkal dolgozik — eddig mintegy tíz tonnányit készítettek a kazincbarcikai gyárban. Az összesen mintegy száz kilométer hosszúságú vezetékrendszert a hazai kertészetekben és szőlőkben használták fel. A borsodi gyár új öntözési módszere iránt most több külfödi cég is érdeklődik. i I
