Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-14 / 138. szám
As ápolónők vállalták Köszönősorok a naplóban 1 Minden héten két alkalommal tartanak csecsemőápolási tanfolyamot a váci kórház szülészeti osztályán. Az újszülött részlegben dolgozó ápolónők vállalták, hogy azokra az alapvető tudnivalókra megtanítják a kismamákat, amelyekre hazatérésük után és a gyermek- orvos, vagy védőnő megérkezéséig szükségük lehet. Tavaly több mint kilencszá- zan, s az idén is már több százan vettek részt a kurzusokon. Számos köszönősor bizonyítja a kezdeményezés sikerét a tanfolyam naplójában. Program a vakációra Ebeswaldeba utaznak a Siketek Kisegítő Iskolájának növendékei A Siketek Váci Kisegítő Iskolájának többszörösen fogyatékos, kis növendékei a nyarat szinte kivétel nélkül családjukkal töltik. Azok, akiknek nincsenek hozzátartozóik, a vakáció idejére is az intézetben maradnak, de ugyanúgy elutaznak nyaralni, mint társaik. A 12 évnél idősebb növendékek június 27, és július 5 között Ebeswaldebain, NDK-beli testvér intézetükben vakációznak, majd onnan, a német intézet növendékeivel együtt utaznak haza, hogy Szegeden töltsenek el bizonyos időt. Az intézet nevelői egyébként részletes programot dolgoztak ki, melyben jó és rossz időre egyaránt található kellemes elfoglaltság a gyermekeknek. Irány a Forte-pálya! Ki szeret labdázni? Holnap, szerdán déliellőtt a kisdobosok részére kézilabda- edzést és labdajátékokat tartanak. A rendezvényre a Forte- j pályán kerül sor, fél 10 és 12 \óra között. Az úttorőház vezetősége vár- jja a városbeli harmadik és | negyedik osztályos pajtáso- ’ fcat. XXI. ÉVFOLYAM, 138. SZÄM 1977. JÜNIUS 14., KEDD Göd, Bummenti Tsz Július tizediké körül kezdik az aratást Egyre közelebb Péter-Pál napja, aimély hagyományosan az aratás kezdetét jelzi hazánkban. Régen ilyen időtájt a gazdák máir gyakran álldogáltak földjeik mellett, figyelni, sárgul-e a gabona, érik-e a kalász, és találgatták, vajon milyen termés várható? A naptárt és az eget figyelve készültek az egész évi serénykedés befejező, legfontosabb részére, az aratásra. Élesítették a kaszákat, tervezték, hogy hol kezdik, és amikor végre megérett, meg- sárgult a búzakalász, kora hajnaltól késő estig végezték a legfáradságosabb mezőgazdasági munkát, amíg az utolsó szem is a zsákokba került, Csak szervezés dolga — Péter-Pálnak, mióta kombájnok aratnak, nincs nagy jelentősége — mondja Katona Miklós, a Dunamenti Tsz főagronómusa. — A déli megyékben június végére valóban aratásra érett a búza, de nálunk és a környékünkön csak július elejére várható a beérés. A gödi területeken július 10. körül kezdjük a munkát. Nincs tavaszi, őszi_ árpánk, rozsunk, csak búzát termesztünk 503 hektáron, továbbá 128 hektár repcénk van, amely körülbelül ugyanabban az időben érik be. Ez kissé nehezíti a helyzetünket, mert előfordulhat, hogy egy-egy repcetábláról át kell irányítanunk a gépeket az érett búzába, de ez is csak szervezés dolga. Tíz éve, amióta a kombájnok kiszolgálása megoldott, az aratás nem kiemelkedően nehéz feladat, nem nagyobb gond, mint a tavaszi vetés. A gépesítés az összes növénytermesztési ágazat között itt a legnagyobb fokú. Emberi kéz érintése nélkül — A kombájnok helyettesítik az qmbert az aratás műveletében, de mit lehet még gépesíteni a munkában? — A Dunamenti Tsz-ben emberi kéz érintése nélkül ér a búza a szárról a magtárba. Két érdekes cikk a Dunakanyar Tájékoztatóban Tizenharmadik évfolyamába lépett a Dunakanyar Tájékoztató, a Dunakanyar Intéző Bizottság tartalmas, az eseményeket élénk érdeklődéssel kísérő s a múlt történetének gazdag tárházából sok érdekességet napvilágra hozó folyóirata. Az ügyesség próbája Legalább meg lehessen közelíteni... örülhet a szerencséjének az FM 04—75 forgalmi rendszámú gépkocsi vezetője, aki kellő ügyességről tett tanúbizonyságot, amikor a váci AFIT melletti autóbolt várakozóhelyét ép futóművel hagyhatta el. A felvételen ugyan nem látszik elég jól, de aki járt itt, tapasztalhatta, hogy mennyire korán tették ki a parkolást hirdető táblát. Az a gépkocsi, amelyik ide akar bejutni — a közeli várakozóhelyen már egy tűt sem lehet leejteni —, vagy az autósbolt gyalogjárdáján hajthat be, ami szűk és biztosan nem is a behajtás célját szolgálja, vagy nem kímélve gumiabroncsait, futóművét, átugrat a kiemelt útszegélyen és az azután következő gödrön. Bizonyára nincs elegendő pénz a parkolóhely aszfaltozására. A változtatást nem is lehet sürgetni, de azt, hogy a várakozóhelyet egyáltalán meg lehessen közelíteni, joggal elvárhatják az erre közlekedők, mivel a megoldás nagyon egyszerű. Irta és fényképezte: Grósz Sándor POSTALÁDÁNKBÓL Miért nálunk a legdrágább ? Június ötödikén a váci piac közönsége nem kis felháborodással nézegette a cseresznyébe tűzött 50 forintos ártáblát A Figyelő e heti száma közölte az aznapi árakat: június első vasárnapján Kecskeméten 22, Debrecenben 25. Budapesten 28 és Balassagyarmaton 32 forint volt a cseresznye kilója. A televízió egyik riportja is figyelmeztetett: itt-ott jelentkeznek a gyümölcs- és zöldségszezon vámszedői. Figyeljünk rájuk Vácott is, mert azt hiszem ilyen elsőséget szívesen nélkülözünk. Torma Miklós technikus V ác-Deákvár A legutóbbi számokban találkoztunk a váci Mészáros Gyula két érdekes cikkével. A Hol van Báthori püspök kincse? című írás plasztikus képet fest kora művelt férfiáról, tudósáról, költőjéről, szónokáról és politikusáról. Színesen leírja, hogy a közeledő török hadak elől két kanonok, kocsira rakva, az éj leple alatt, Nógrád felé mentette Báthori kincseit, de a valószínűleg elásott mesébe illő ékszerek sokasága, a szakemberek szívós kutatómunkája ellenére, azóta sem került napvilágra. Mészáros Gyula másik, hosz- szabb írása Vác várost és kereskedelmét mutatja be, I. Géza korától a török korszak végéig, majd 1686-tól napjainkig. Körülbelül 30 helytörténeti szakkönyv, kiadvány anyagát tömörítette a város történetét aránylag ismerő, de minden helyi írást ^örömmel köszöntő olvasó részére is újat mondó formában. P. R. Hat kombájn arat és traktorok, billenőplatós teherautók, olyan vastag kerekűek is, amelyek még a felózott talajon sem akadnak el, viszik a szállitó-szárító berendezéshez, ahonnan a magtárba kerül. A tisztító, szállító és szárító szerkezetet irányító két dolgozó és az arató-betakarító gépek kezelői: ennyi ember kell nálunk az aratáshoz. — És ha az esetleges nyári esőben megdől a búza? — Ma már az sem baj. A gépek szinte alkalmazkodni tudnak a körülményekhez, a kombájnok vágószerkezete állítható, és ha a talaj jól le- símított, nem okoz nagy gondot a megdőlt búza sem. — Mi az, amiből mégis nehézség adódhat? — Az esetleges alkatrész- hiány. A gépek jó előkészítése, karbantartása sokat számít, de hiába minden felkészülés, ha egy fődarab törik el, ami esetleg éppen akkor pótolhatatlan. Még sokat kinn alszik — Mennyi ideig tart az aratás? — Körülbelül két-három hét alatt végzünk vele. — Milyen termésre számítanak? — Ez a tavasz nagyon kedvezett a búzának. Csapadék is volt, napsütés is, következésképp a tervezett 25 mázsa átlag helyett harmincötöt várunk. Most még a mag meg- szorulása lehet veszélyes: a kánikulában hirtelen érik a kalász és zölden összeaszaló- dik a szem, mert nincs vízutánpótlás. Volt már rá eset, hogy ezen a homokos talajon a búzaszem csak akkora lett, mint a köménymag. Mindent megtettünk, a növényvédelem is sikeres volt, de például tavaly ugyanígy elvégeztük az összes szükséges munkát, s az előzetes becslések alapján 40 mázsa termés lehetett volna holdanként, azután az időjárás közbeszólt, és 31,5 mázsás átlagot értünk el. Tartunk a kora nyári jégveréstől is. — Ez amolyan kötelező pesszimizmus? — Igen is, meg nem is — fejezi be Katona Miklós fő- agronómus. — Az aratásig négy-öt hetünk van hátra, s ahogy a régiek mondták, addig még nagyon sokat kinn alszik a búza. Hajós Anna Jól és szépet A kósdi Lenin Tsz könyvkötő és sokszorosító üzemét havonta körülbelül 100 ezer kötött könyv hagyja el. Az üzembeliek csaknem valamennyi könyvkiadó megrendelésére dolgoznak. Horchi Já- nosné a nyers nyomtatványokat géppel fűzi össze. Nagy gondot fordítanak a könyvek külső megjelenésére. Sinkó János — MAXIMA — típusú gépen — méretre vágja a védő borítólapokat. Szívesen segítenek embertársaikon Elismerésül — arany, ezüst és bronz fokozat Sok szó esik mostanában arról, hogy a Vöröskereszt tagjai szerte a világon milyen sok segítséget adnak embertársaiknak. Vácott és a járásban. is sokan állnak a szervezet rendelkezésére, ha a különböző betegségek gyógyításához, gyógyszerek készítéséhez például emberi vérre van szükség. A váci Forte dolgozói nem a legszerencsésebbek ebből a szempontból, hiszen a filmkészítés technológiája miatt, sokan állandóan sötétben dolgoznak, s az egészségügyi előírások miatt nem adhatnak vért. Mégis, mint a napokban megtartott véradó- ünnepségen megtudtuk, tavaly 60 litert adtak a Forte dolgozói, s 400 olyan donor található az üzemben, aki szívesen vállalja embertársaiért az á’dozídot. Közöttük akadnak olyanok i«, akik tizenötször, hússzor is adtak vért. Az ünnepségen dr. Mensch Henrik tartott tájékoztatót a vér gyógyító szerepéről, s a Forte-gyáriak eredményeiről. A kiváló véradó jelvény arany és ezüst fokozatát ket- ten-ketten érdemelték ki. Heten, akik tízszer adtak térítés nélkül vént, bronz fokozatot kaptak, kilencven véradónak könyvjutalmat adtak át. M. Zs. Kitüntetés és dicséret A Magyar Vöröskereszt országos vezetősége a szervezetben végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként, dr. Gecseg Gyulának, a váci rendelőintézet főorvosának a Vö_ röskeresztes munkáért kitüntetés ezüst, Beszeda Ferencné városi vezető védőnőnek a kitüntetés bronz fokozatát adományozta. A Pest megyei Tanács egészségügyi osztályának főorvosa, dr. Csömör Pál váci körzeti orvost dicséretben részesítette. SOK A VASARLOJA Könyvesbolt a HAGY-ban A váci Híradástechnikai Anyagok Gyárának bejárata mellett szerényen húzódik meg a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat kicsi könyvesül múlt héten hiányoztam az iskolából. Temetésen voltam. Kit temettek? Hivatalosan István szegkovácsot. Igen, meg_ halt István, a város utolsó szegkovácsa. A temetés első osztályú volt, rengeteg ember jött a végső tiszteletadásra. Ragyogó, verőfényes őszi nap volt. A sírnál lobogtak a gyászlobogók, megható beszéd hangzott el, harsányvörösen égtek a szegfűk. A frissen• ásott sírhoz ünnepélyes komorsággal hozta a koporsót négy szépszál unokája. A fordulóban állt másik négy, köztük hatalmas, fekete hajú, kreol arcú dédunokája: ha elfáradnának a koporsóvivők, ők váltsák fel az elfárad- takat. Szükség is volt rájuk, azok átadták a terhet. Ez volt aztán a díszkíséret, ilyet még nem láttak a városban! A szertartás rendben lezajlott, a pap is elment, a vörös szegfűkoszorúkkal borított sírnál zokogott a család, fel-felsírtak a hegedűk, messzire vitte a szél jajongó szavukat. Tf'n nem sírtam. Előttem, ! J mint egy filmszalag, egy régi történet ólt. Nagyapám boltja. A szerénység azonban csak az elhelyezésre mondható, mert a forgalma igen nagy: évente több ezer könyv talál gazdára, 350 ezer forint értékben. Törőcsik Ernöné, a bolt eladója, szeretettel foglalkozik a könyvekkel és a vásárlókkal. Már kívülről tudja, ki milyen könyvet keres, és ha megérkezik a várt mű, mindig időben szól. A vásárlás sem okoz gondot, mert részletre is elviheti a köteteket, aki a gyárban dolgozik. Legtöbben a szépirodalmat, a gyermekiknek szóló könyveket vásárolják, de a gyár műszaki alkalmazottai is ott veszik meg a szakmához szükséges kiadványokat. Rejtélyes cégtábla A Köztársaság út 6. számú épületben megszűnt a fodrászüzlét. A helyiség új rendeltetést kapott, amit a bejárati ajtó fölötti cégtábla igazol: DUNAKANYAR VEGYESIPARI KTSZ K ARB AN T ART AS Központ: Vak Bottyán tér 6. A tájékoztatás részletes, csak azt nem tudjuk, hogy mit (vagy kit) tartanak karban az üzletben? \ 1 Este volt, korán sötétedő, téli este. Kint nagy pelyhekben hullt a hó. Hideg téli idő volt, de mi nem fáztunk. E csodálatos mesevilágban melegedtünk. Az volt, az a kicsi műhely, bizony, a csodálatos mesevilág. Soha nem láttam szebbet, és most már tudom, hogy nem is látok. Mint a mesebeli, jóságos apóka, derékig meztelenül, fél testét eltakaró gödörben állt a szegkovács. Fekete, kormos arcából két csodálatosan nagy szeme világított. Amint ütemesen verte a csengő üllőt, patakokban folyt hátáról a veríték. Erős kezében engedelmesen táncolt a súlyos kalapács. A műhely kicsi volt, a falak évtizedes koromtól lettek bársonyosan éjfeketék. A pádon a satu, mint a hétfejű sárkány, kitátotta a száját, de mi nem féltünk tőle, szorgalmasan rángattuk a fújtató nyelét. A kicsi kohóban erőre kapott a tűz, a tűzben izzott a vas., A vasat hosszú *yelű fogójával megfogta a szegkovács, maga elé tette a zengő, muzsikáló üllőre, nagyot ütött rá. Akkor lett még igazán szép a világ! Millió égő tüzcsillag szállt ránk. Soha nem láttam ennél szebb csodát. Kint fehér, idebent tűzcsil- laggai díszített fekete volt a világ. És hajlongott, hajlongott benne, mint jóságos manó, az utolsó szegkovács. Később aludni mentünk, de még álmomban is halottam az üllőn csengő kalapács dalát. Tficsi ember volt a kovács, sokat dolgozott, sok szelet kenyeret levágott, meghalt, eltemették, de nekem a legnagyobb volt és az marad. Ö volt az én drága, jóságos szívű, mesélő ajkú nagyapám. Oláli Veronika ☆ \ A budapesti XV. kerületi tanács közművelődési intézményeinek cigányklubja, ROMSOM címmel, havonta tájékoztatót jelentet meg a klub programjáról, melyben rendszeresen publikálja a klubtagok verseit, rövidebb lélegzetű írásait. Ennek egyik legutóbbi számában jelent meg a Csörö- gön élő. Vácott dolgozó Gu- lyásné Oláh Veronika írása.
