Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-14 / 138. szám
Több lesz a színes függöny A győri Gardéni Csipkefüggönygyár termékeivel lépést tart a lakáskultúra és lakástextildivat változásaival. Mivel a vásárlók igénylik a mintás padlószőnyeghez, tapétához illő színes függönyt, ezért a gyár megkezdi a pasztell árnyalatú függönyök gyártását. Az idén összesen 3,5 millió négyzetméter szintetikus függöny gördül le a gépsorokról, ennek egyharmada színes áru lesz. A különböző színhatású, mintázatlan függönyökön kívül a választékot mintás termékkel is bővítik. Kerékpárral a tanyákon Szereti munkáját Az üzemi kéményeket kéthavonként Kocséron találkoztam a Pest megyei Kéményseprő Vállalat nagykőrösi kirendeltségének egyik dolgozójával, Kecskés Károllyal, aki a tanácsháza előtti parkban, teljes szakmai felszereléssel üldögélt az egyik pádon. — Egy kis ebédszünetet tartok — mondotta. — Én vagyok Kőcser és Nyársapát kéményseprője. Kocséron a körösi határtó) a kécskei határig, Nyársapáton a ceglédi határig járok. Autóbuszon utazom a Megnézték az arborétumot Szarvason jártak a kertbarátok Jól sikerült kiránduláson vettek részt a napokban Szarvason a kertbarátok és a nyugdíjasok klubjának tagjai. A kirándulókat a szarvasi művelődési központban Daida Mihály igazgató és az ottani kertbarátszervezet fogadta. A központ nagytermében 40 perces, szép, színes filmet vetítettek a vendégeknek, mely bemutatta a várost, híresebb épületeit, művelődési, ipari, kereskedelmi és gazdasági nevezetességeit. A gazdag program során a körösiek megtekintették a bé- késszentandrási duzzasztó- és öntözőművet, mely a Körösök vizét öt méterre felemeli, s így teszi lehetővé a környék termelőszövetkezeteiben, állami gazdaságaiban a rizsföldek, a lucernások, a mező- gazdasági és kertészeti területek öntözését. Az egyik erdő közepén meglátogatták Ruzicska György 80 éves, ottani híres festőművész műtermét és lakását, melyet a város építtetett neki. Felkeresték a szarvasi Hal- gazdasági Kutató Intézetet, ahol a halak nemesítésével foglalkoznak, s kísérleteket folytatnak az angolna hazai meghonosítására. Megnézték a szarvasi híres arborétumot, ellátogattak az ottani kertbarátok hobbikertjeibe, s voltak a kis horgásztanyán is. A kirándulást Csilcai Pál, a kertbarátklub elnöke vezette, s a résztvevők egy kellemesen, hasznosan eltöltött nap emlékével jöttek haza. K. L. községekbe. A tanyákat kerékpáron járom. — Mióta végzi ezt a munkát? — Két esztendeje. Átképzős vagyok. Hamar megtanultam és megszerettem ezt a szakmát, főleg azért, mert mindenfelé szívesen fogadnak az emberek. Sokszor megigazítom a tűzhelyeket is, és elbészel- getek velük. Minden nap tapasztalom, hogy a kocsériak, a nyársapátiak igen szorgalmasak. Már meg-megelőzik a termelésben a körösieket is. Például Kocséron kétszáznegyvenen termesztenek dohányt. — A házi kéményeket há- romhavonként egyszer, az üzemi kéményeket két hónaponként söpröm. Nyáron, a községekben, reggel 6 órától délután 4 óráig 90—100 kéménynyel is végzek, de télen, a tanyavilágban, jó, ha 3—4 tanyába eljutok. Amikor nem lehet kerékpározni, többnyire gyalog járok, de sokszor megszánnak, s különösen ha mesz- sze van a másik tanya, elvisznek kocsin. — Mennyi a havi keresete? — Csaknem háromezer forint — mondotta, majd kezébe vette a karikás drótseprűt, s elindult a munkát folytatni. Kopa László Anyakönyvi hírek Született: Fehér József és Zöllei Mária: Gábor; Vörös István és Nyíri Emilia: Péter; Macska Péter és Kovács Lídia: Mónika; Regdon Sándor és Csákó Katalin: Szilvia; Papp László és Antal Aranka: Aranka; dr. Feldmajer Péter és dr. Battka Erzsébet: Lea; Verbó János és Várkonyi Mária: Helga; Bojtos Ferenc és Rusvai Magdolna: György; Nagy SPORT csalódás Foton Főt—Nagykőrösi Kinizsi 2:1. Kinizsi: Kocza — Orbán, Juhász, Szőke, Labancz, Ka- szap, Kovács Z. I., Horváth, Szalai, Németh (Kovács Z. XI. 60 p.) Leskó. A körösi támadásokban nem volt kellő átütőerő, ezzel szemben a hazaiak mindinkább láb. rakaptak és több ízben is csak a szerencse mentette meg a körösi kaput a góltól. A 35. percben Labancz a tizenhatoson belül mezénél fogva lerántotta a kitörő fóti csatárt, a megítélt büntetőt értékesítették. 1:0. Fordulás után az első pillanatokban szabadrúgásnál a legurított labdánál a teljes körösi védelem állva maradt és máris 2:0 lett az eredmény. Ezután többet támadott a körösi csapat, de a támadások bátortalanok és tervszerűtlenek voltak. A 85. percben a fóti kapus kiütötte a labdát és Szőke távolról, a védők felett átívelve szépített. 2:1. A kőrös: csapat fóti játéka nagy csalódást keltett. A védelem még jól küzdött, de a középpályások, de főleg a támadósor nagyon gyengén játszott. A 44 éves Pekter egymaga könnyedén verte vissza a tervszerű) len körösi próbálkozásokat. Ilyen sorsdöntő mérkőzésen sokkal nagyobb akarással kellett volna küzdeni, játszani a Kinizsinek. Most már csak akkor maradhat a megyei osztályban a körösi csapat, ha Sülysáp felkerül vagy valamelyik ceglédi csapat nem esik ki az NB III-ból. Fóti serdülők—Nk. Kinizsi serd. 2:2 (1:0). Kinizsi: Halász — Gyarmati, Angyal, Zsoldos (Godány), Szabó P., R. Soós, Török (Farkas) Faragó, Kalocsa, Abonyi, Tóth Gy. A serdülők nyerésre álló mérkőzésen engedték ki az egyik pontot a kezükből. A fótiak l:0-ás vezetésénél Török a 11-est kapu fölé lőtte. Góllövő: Abonyi, Kalocsa. Fóti iji—Nk, Kinizsi ifi 1:1 (1:1). Kinizsi: Tóth I. — Inges, Dénes, Józsa, Kovács L., Dajka, Szabó B., Várkonyi L., Hajdú (Kovács I), Zöldi, Torma. A körösi ifik Foton igen gyengén*Játszottak, sok helyzetet kihagytak. Góílövö: Józsa. Nk. Kinizsi II—Karatetétien 3:0 (1:0). Kinizsi II: Szőke — Tóth II., Kurgyis, Horváth J., Pozsár, Szécsény, Kovács Gy. (Tóth S.) Karsai, Podmaniczki, Gábor (Hegedűs), Mohácsi. Jó játékkal biztosan nyertek a hazaiak. Góllövő: Podmaniczki, Hegedűs, Szécsény. P. S. KEDDI MŰSOR A XXII. nyári úttörő-olimpia területi döntői, 8.30-tól és 15 órától: Atlétika: Cegléden. Kézilabda: Kinizsi-sporttelepen. Kosárlabda: Gimnáziumi pályán fiú-, labdajátékteremben leány. Labdarúgás: Kinizsi-sporttelepen. Röplabda: Abonyban. Tollaslabda: Kossuth-iskolában. Torna: Toldi sportcsarnokban. Üszás: a városi strandfürdőn. Mit látunk ma a moziban ? Nyugtalan gombocska. Mesefilm sorozat. Előadás kezdete: 4 órakor. Mágnás Miska. Magyar film. Kísérőműsor: Duna partján. Előadás kezdete: 6 és 8 órakor. KISKÖRZETI MOZI AZ ARBOZI ISKOLÁBAN Visszatérés Óz földjére. Amerikai fim. Előadás kezdete: 7 órakor. Köszönetnyilvánítás. Köszönete- met fejezem ki mindazoknak a kedves rokonoknak és ismerősöknek, jó szomszédoknak, jó barátoknak és volt munkatársaknak, akik szeretett férjem, Tóth Ferenc temetésén megjelentek, sírjára koszorút, virágot helyeztek, fájdalmamon enyhíteni igyekeztek. Külön köszönetemet fejezem ki Tóth János tiszteletes úrnak és az énekkarnak, özv. Tóth Ferenc- né. Köszönetét mondunk mindazon rokonoknak, ismerősöknek, jó szomszédoknak, a Csecsemőotthon dolgozóinak, a Mészáros János Mgtsz vezetőségének, akik szeretett férjem, édesapánk. nagyapám id. Barta Ambrus temetésén megjelentek, sírjára koszorút, virágot helyeztek. A gyászoló család. Hájas András és Bojtos Zsuzsámra: Réka; Bagi István és Laci Erzsébet: István; Horváth Kálmán és Szöllősi Éva: Rita; Schlegel Antal és Molnár Margit: Edina; Rubos János és Szakállas Mária: János; Körtvélyesi Sándor és Mikes Ilona: Péter; Hörömpő Lajos és Gyurkó Sára: Csaba; Végh Béla és Nagy Eszter: Erika; Horváth György és Móni eh Erzsébet: Györgyi nevű gyermeke. Névadót tartott: Bay Imre és Gallai Anna: Éva; Dajka Gyula és Juhász Ágnes: Ildikó; Kovács Dénes és Barta Mária: Klára; Tamavölgyi Sándor és Bán Éva: Ádám és Zénó; Szász Sándor és Muszka Adrienn: Krisztina; Csaté József és Hegedűs Rozália: Csaba nevű gyermekének. Házasságot kötött: Szűcs Albert és Halasi Mária; Nagy Károly és Kenyeres Ilona; Polgár László és Fehér Mária; Száraz János és Eszenyi Sára; Mátrai Tamás és Mihály Katalin. Meghalt: Tóth Ferenc (Lázár Vilmos u. 29.); Utasi Zsig- mondné Czeczon Julianna tSzoros u. 1.); Koroknál Sándor (Alsójárás dűlő 55.); Szécsény Dénesné Czakó Rozália (Kossuth L. u. 23/b.)': Akócsi László (Lajosmizse. Mizsei u. 541.); Szamok Sándorná Kns- tár Eszter (Árhoz ti. 28 ); TCn- *ona István (Barátszilos dűlő 8.). NAGYKOROS! A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXI. ÉVFOLYAM, 138. SZÁM 1977. JÜNIUS 14., KEDD Akciók, mozgalmak Közösségi életre nevelnek Maguk alakítják életüket Az általános iskolák vezetői az évzáró ünnepségeken elsősorban adatokat összegezve értékelték az elmúlt tanévet. Szóltak az úttörők Együtt — egymásért mozgalmáról is, noha e kétéves akciónak csak az első' szakasza fejeződött be. Ám ezek a részeredmények is arról tanúskodnak, hogy a mozgalom meghirdetői elérték céljukat: az úttörőcsapatokban erősödött a közösségi élet, fokozódott a politikai-közéleti aktivitás, megnövekedett az érdeklődés az értékalkotó munka iránt, s a mindennapok legfontosabb feladatává vált a szocialista magatartás kialakítása. Valamennyi ngykőrösi úttörőcsapat igyekezett lehetőségeit feltárni és kihasználni a mozgalom sikere érdekében. Mit tettek az Arany János úttörő- csapat tagjai a korábbinál színvonalasabb közösségi élet megteremtéséért? — kérdeztük Gregor József csapatvezetőtől. — A közösségi életre nevelés alapvető kérdésé — mondotta —, hogy mennyire tudjuk bevonni az úttörőket életük alakításába. Egyszóval, a csapat akkor tud. közösségi embereket nevelni, ha vezetésében és életének szervezésében érvényesül a demokratizmus. Nem lehet az elintéznivalókat csak a rajvezetökre, vagy a csapattanácsra bízni. A tervezés és az irányítás akkor válik értelmessé, ha minél többen vesznek részt benne. Mi ezt úgy oldottuk meg, hogy szükség «Setén szakbizottságokat, a munka elvégzéséért felelős csoportokat alakítottunk. Ez nagyon jó, a közösségi élet fejlődését hatékonyan szolgáló kezdeményezésnek bizonyult. — Mi indokolta, hogy az úttörőcsapat kidolgozza jutalmazási és büntetési rendszerét? — A demokratizmus kiszélesítéséhez az is hozzátartozik, hogy a végzett munkát a közösség lehetőleg egységes szempontok szerint értékelje. Korábban kidolgoztuk a jogok és kötelességek rendszerét, s ezt követte jutalmazási szabályaink összeállítása. Láttuk, hogy a pajtások olyan mértékben élnek jogaikkal, amilyen lehetőséget kapnak. Ez minden tevékenységükre érvényes, a jutalmazásra és a büntetésre is. A közösségeknek erre nem sok lehetősége volt korábban, s ezen a helyzeten igyekeztünk változtatni. így születtek meg a csapat által alapított kitüntetések, amelyek közül a Kiváló úttörő kitüntetés a legnagyobb. Ezzel nagyon szép érem és oklevél jár. Az idén adtuk ki először. — Az Együtt — egymásért mozgalom egyik fontos követelménye az értéket teremtő munka. Hogyan feleltek meg ennek a csapat tagjai? — Igyekeztek minél több társadalmi segítséget nyújtani. A javasolt 7 óra helyett, mintegy 18 órát teljesítettek. Ennek eredményeként, 20 ezer forintot utaltunk át a tanácsnak városfejlesztési célokra. Az értéket teremtő munka fontos része volt az iskola és a parkok felett vállalt védnökség. A csapat valamennyi tagja nagyon sokat dolgozott ezzel a vállalással kapcsolatban, s kézzelfoghatóan lemérhették munkájuk eredményét, közösségük erejét. Ennek fokozása pedig az Együtt — egymásért mozgalom egyik célja — mondotta a csapatvezető. A mozgalom, mely jövőre is gerincét alkotja majd az úttörőmunikának, nem előzmények nélkül született. Bizonyára sokan emlékeznek még az őrizzük a lángot!, s a korábbi mozgalmak sikereire. Az úttörők véleménye szerint, szükség van ezekre az akciókra. Kapcsolatot teremtenek a csapatok, az ország valamennyi úttörője között, miközben a kisebb közösségeket is jobb eredmények elérésére serkentik. Vajon miként pótolják e mozgalmak hiányát az első úttörők? — Nem törekedtünk ezek helyettesítésére, hiszen nem ií hallottunk ilyen mozgalomról — mondja Páhán István, a, Petőíi-úttörőcsapat első vezetője. — A mi országos akciónk az úttörőmozgalom megszervezése volt. Nekem, személy szerint, először 1948- ban, a Petőíi-iskolában. Aztán 1949-ben városi titkár is lettem. Alikor, persze, mái minden iskolában megalakult az úttörőcsapat. Hogyan dolgoztunk akkoriban? Azt hiszem, többé-kevésbé ugyanúgy, mint a mai úttörők. Nem mondtuk, hogy ez most Együtt — egymásért mozgalom, ám mi is együtt és egymásért dolgoztunk. Igaz, most már kívülről szemlélem az úttörő- mozgalmat, azt mégis látom, hogy nagyszerű eredményeket érnek el. *— Mi jellemezte akkor az úttörőmunkát? — Nagyon sokat játszottunk. Futballoztunk, számcsatáztunk, kirándultunk és persze, zakatoltunk. Célunk az volt. hogy a szabad időt értelmesen és szervezetten töltsük el. Volt színjátszó egyesületünk, tánccsoportunk. Sok politikai foglalkozást tartottunk. Ma már kissé furcsának tűnhet, de még hozzászólásversenyt is rendeztünk... — Hogyan állította össze a csapat a programját? — Országos mozgalom nem volt. Én ugyan végeztem egy úttörővezető-tanfolyamot. melyen megkaptam a szükséges eligazítást, ám döntő tényező az úttörők kezdeményező készsége volt, a csaljatok önállóan, egymástól esaknem függetlenül állították össze munkatervüket. Legkedvesebb emlékem ezzel kapcsolatban, amikor vagy negyven úttörővel felutaztunk a budapesti VIT-re. Addig ügyeskedtünk, hogy még a nyitó menetbe is bekerültünk. Csodálatos élmény volt. s mi szerveztük magunknak. — A hőskorszak tapasztalataival mit javasol a mai úttörőknek? — Az ember akkor fejlődik, ha tevékenykedik. Nem elég egyszerűen jelen lenni, hanem részt is kell vermi a munkában. Az úttörőkön múlik, hogy mennyire érzik jól magukat a mozgalomban, hiszen ők alakítják olyanra, amilyen nekik megfelel. Ehhez persze, dolgozni kelL Farkas Péter ÁHványerdő A NEFAG telepén, Gál Miklós Ifjúsági szocialista brigádvezető irányításával, a kazán- ház pilléreinek zsaluzását végzi Zakan Imre és Lévai István. Varga Irén felvétele 1 Találkozó az Arany János Gimnáziumban Fél napig újra diákok voltunk! ságélménnyel tudnak szociális, ta társadalmunkban dolgozni a közösségért. Kedves, jó tanáraink! Becsei Ernőné, Danóczy József, Kiss Lajos, Molnár Ferenc, s a már említettek! Milyen boldogság járta át szívünket, hogy megölelhettük, megcsókolhattuk őket! A kelleténél kevesebb jelét kapják tőlünk annak, hogy szavaikkal, gesztusaikkal mindmáig milyen sokszor vannak je. len emlékezetünkben. Minden kitüntetés, amit kaptunk, minden elismerés, amiben az elmúlt húsz év alatt részesülhettünk, legalább részben őket illeti. Mert hiszen az ő érdé. műk is az, hogy az élet vizsgáin sikeresen megálltuk a helyünket. Ezekben a napokban gyermekeinknek sokat beszélünk róluk. Ű s ti, régi cimborák! Edes^ anyák és édesapák, akikkel egykor annyi csínytevés részesei voltunk. El ne felejtsétek azt, amiben most, szombaton éjjel, a tormási Bisztróban megállapodtunk: húsz év múlva — de, persze, előbb is —, újra találkozunk. Vigyázzatok magatokra: mindnyájan ott legyetek! Cseri Sándor lók körül, hanem csupán nyolcvan elfogódott, megszeppent diák. Amikor az egykor lapospil. lantásainkkal méregetett osztálykönyv kinyílott Danczkay Győző matematika tanárunk kezében, a főhivatalokban otthonosan mozgó vezető, a katedrához indulva, ugyanúgy re. megést érzett a lábában, mint ahogyan az újságíró hangja is elcsuklott, amikor Páhán Istvánnak, a televízióból is jól ismert, Apáczai Csere János-dí- jas fizikatanárunknak mindannyiunk nevében háláját fejezte ki azért, ftogy a fizikán kívül jellemszilárdságból és emberségből is emlékezetes példát adott számunkra. A/jicsoda felemelő érzés az — Bazsó Lajos tanárunk megható szavakkal adott neki kifejezést —, hogy a nagykő, rösi Arany János Gimnázium olyan érettségizett diákokat bocsátott szárnyukra húsz év. vei ezelőtt, akik ma tehetségükkel, szorgalmukkal gyarapítják hazánk szellemi életének és anyagi termelésének értékeit. Olyanokat, akik — a né. hány mondatos vallomásokból kikövetkeztethetően :— boldog. JJász év szállt el immár de- resedő fejünk felett az érettségi vizsga óta, s miként annak idején a búcsúbanketten megfogadtuk, június íl-én, szombaton ismét egymás mellett ültünk a nagykőrösi Arany János Gimnázium padjaiban. Szakmunkások és orvosok, mérnökök és tanárok, hivata. lók és termelőszövetkezetek dolgozói jöttek el az ország minden tájáról, hogy az emlé. keket idéző szavak szárnyain együtt szánjanak vissza a fel. hőtlenül boldog — vagy ma már annak látszó — ifjúságunk világába. A húsz évvel ezelőtt dédelgetett remények nem mindenkinek az életében válhattak valóra. Egyesek sokkal többet, mások talán kevesebbet szakíthattak a sikerek fájáról annál, mint amennyit egykori tanul, mányi eredményeinkből sejteni lehetett. Ezen a délutánon és éjszakán azonban a különböző műveltségi fokozatok és munkakörök által emelt, emberek közötti válaszfalaknak nyoma sem érződött: nem igaz. gató, nem bíró, nem mérnök, nem orvos, nem kazánlakatos ült ez alkalommal az iskolapadokban, illetve a fehér aszta-
