Pest Megyi Hírlap, 1977. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-13 / 111. szám

Tervszerűbb együttműködéssel A Minisztertanács és a SZOT vezetőinek tárgyalása Lázár Györgynek, a Minisz­tertanács elnökének és Gás­pár Sándornak, a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa fő­titkárának vezetésével május 12-én a SZOT székházában megbeszélést tartottak a kor-- mány és a SZOT vezetői. Át­tekintették a legutóbbi tanács­kozáson létrejött megállapo­dásokat, és egyetértőén meg­állapították, hogy a vállalt kötelezettségeknek eleget tet­tek. A közös feladatok megol­dásában tervszerűbbé vált a kormányzati és a szakszerve­zeti szervek együttműködése. Napirendre tűzték és meg­vitatták az 1977. évi népgaz­dasági terv végrehajtásának eddigi tapasztalatait, vala­mint a további teendőket. Egybehangzó véleményük, hogy az eltelt négy hónap eredményei biztatóak, de az éves tervben kitűzött felada­tok teljesítéséhez céltudatos munkával tovább kell javítani a gazdálkodás hatékonyságát. Különösen fontosnak tartják, hogy a termékek minőségének és exportképességének javítá­sára, a szervezettség növelé­sére, a munkaidő és a gépi Vissza berendezések teljesebb ki­használására elhatározott in­tézkedések következetes vég­rehajtásában még szorosabb együttműködés valósuljon meg a gazdasági vezetők és a szakszervezetek között. A kormány és a SZOT ve­zetői nagyra értékelik a dol­gozók munkakezdeményezé­seit, fontosnak tartják, hogy a gazd aságirányító szervek és a szakszervezetek minden szük­séges feltételt biztosítsanak ahhoz, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. év­fordulójára kibontakozott or­szágos munkaverseny sike­resen járuljon hozzá a nép- gazdasági terv teljesítéséhez. A szakszervezetek javaslatát figyelembe véve megvitatták az ez évi tervben előirányzott bérpolitikai intézkedések elő­készítését, és ezek körére, be­vezetésük időpontjára kiala­kították közös álláspontjukat. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Éli AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XXI. ÉVFOLYAM, in. szAm Ara 80 fillér 1977. MÁJUS 13., PÉNTEK Budapestre érkezett Sztane Dolanc Megkezdődtek a tárgyalások Az. MSZMP Központi Bi­zottságánál! meghívására csü­törtökön hazánkba érkezett Sztane Dolanc, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Köz­ponti Bizottsága Elnöksége Végrehajtó Bizottságának tit­kára. Kíséretében van Dusán Alimpics, a JKSZ KB Elnök­ségének tagja, a Vajdasági Ibárruri a jövő héten tér haza Dolores Ibárruri, a Spanyol Kommunista Párt elnöke, csü­törtökön reggel Moszkvában a spanyol nagykövetségtől meg­kapta útlevelét — jelenti az EFE spanyol hírügynökség Moszkvából. Ezzel lehetővé vált, hogy a 38 éve száműze­tésben élő Dolóres Ibárruri visszatérjen hazájába. Spanyol kommunista forrá­sokra hivatkozva jelentette a francia hírügynökség, hogy Do­lores Ibárruri csak a jövő hé­ten tér vissza az országba, így nem vesz részt a párt által va­sárnap Oviedóban tartandó vá­lasztási nagygyűlésen. La Pa- sionaria az asztúrdai tarto­mányban, szülőhelyén indul a párt jelöltjeként a júniusi választásokon. (Ibárruri nyilatkozatát a oldalon közöljük.) 2. Hazaérkezett Varsóból a magyar békeküldöttség Csütörtökön este hazaérke­zett Varsóból az a magyar békemozgalmi küldöttség, amely dr. Trautmann Rezső­nek, az Elnöki Tanács he­lyettes elnökének, az Országoc Béketanács tagjának vezeté­sével részt vett a békeépítök 'Világközgyűlésén. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren dr. Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, Borbély Gábor, az Elnöki Ta­nács tagja és dr. Sütő Gyula, az Országos Béketanács titká­ra fogadta. Jelen volt dr. Ste­fan Jedrychowski, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete. (Dr. Trautmann Rezső nyi­latkozatát a varsói tanácsko­zásról a 2. oldalon közöljük.) Kommunisták Szövetsége Tar- Központi Bizottság titkára és tonnányi Bizottságának eÍrói­ké, Boro Milosevics, a JKSZ KB Elnöksége külügyi osztá­lyának osztályvezető-helyette­se és Andrej Zseljeznik, Szta­ne Dolanc kabinetfőnöke. A küldöttséget a Keleti pá­lyaudvaron Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára, Gyenes András, a dr. Berecz János, a Központi Bizottság külügyi osztásának vezetője fogadta. Ott volt dr. Viiomir Gasparovics, a Ju­goszláv Szocialista Szövetsé­gi Köztársaság budapesti nagy­követe. Az MSZMP KB székhazá­ban megkezdődtek Biszku Bé­la és Sztane Dolanc megbe­szélései. A Magyarok Világszövetsége tekintéllyel képviseli hazánkat Tegnap ülést tartott az or- lalt Házi Vencel küiügyminisz­szággyűlés külügyi bizottsága,! ter-helyettes is — a képvise­A Nagy Miklós elnökletével megtartott tanácskozáson — amelyen részt vett és felszó­Kis üzemek - jó eredmények Verőcemaroson Új műhely száz asszonynak A Finomkerámiaipari Mű­vek verőcemarosi telepén nem fodros szoknyájú, köny- nyelmű pásztorlánykák figu­rái készülnek, hanem acélnál keményebb őrlőgolyók, puri­tánul fehér laboratóriumi mérőeszközök, ‘vékony szarvacskájukat nyújtogató kondenzátorok és furcsa for­májú textilipari szálvezetők. Százhetven ember dolgozik itt az égetőkemencék izzasztó árnyékában és a munkaaszta­lokkal zsúfolt termekben. Harminc év alatt háromszo­rosára nőtt a gyáregység, csak a falak maradtak ugyanazok, a duzzadó létszámhoz egyre szűkebbek. A telep szélén azonban már meztelen oldalú téglaépület bizonygatja: az idő nem múlik el nyomtala­nul. Száz asszony kap itt új műhelyt augusztustól, ők ké­szítik évente mintegy ötven­millió forint értékben a kon­denzátorokat. Üj mosdók, öl­tözők, étkező teszi majd kul­turáltabbá a telep összes dolgozójának életét. Az apró alkatrészek tizenegy művelet­tel lesznek porból és fémből késztermékké. Eddig a befe­jező munkára — mérés, bé­lyegzés, csomagolás — a köz- pontbap, a kőbányai gyárban került sor. Rövidesen ide, Ve­rőcemarosra kerülnek ezek. a munkafolyamatok is. Az új épület elkészültével levegőhöz jutnak a porcelán­gyártók is. S tán nemsokára elérhető álom az ifjúsági mű­hely, ahonnan a lassan kiöre­gedő szakmunkásgárda után­pótlását remélik. Már a tava­lyi elképzelések megvalósítása sem volt könnyű. Húsz em­berrel voltak kevesebben a tervezettnél. A több mint 20 százalékos termelékenységnö­vekedéshez néhány újítás se­gítette a közösséget. Apró öt­let eredménye az is, hogy si­került csökkenteni az egyik legveszélyesebb és legegész­ségtelenebb munkának, a mo­sásnak az árxalmasságát is. A várva várt ezüstégető kemence teszi lehetővé majd, hogy a kondenzátor fegyver­zetét a szakaszos égetés he­lyett folyamatosan égessék bele a kerámiafejekbe. Ezzel az eddigi tíz óra átfutási idő két órára csökkent. Négyszázezer helyett, harmincötmilHó Csaknem hat évvel ezelőtt alakult Verőcemaroson a Fő­városi Művészi Kézműves Vál­lalat üzeme. A 15 munkás 1972-ben 400 ezer forint ter­melési értéket hozott létre. Ta­valy már az 57 munkás, fő­ként asszony és leány több mint 9 millió forintot. A kis üzemnek tulajdonképpen négy­féle a munkája: a toliszerelés, Megkezdték a belső kulcsnyflású Árvái Ferencné speciális gépe mellett. csavargyártást. Képünkön: Nagy Iván felvétele a pezsgősüveg leszorító kosa­rak gyártása, a szám- és a csi­szolókövek készítése. A napok­ban a pomázi Írószer Szövet­kezet számára leálltak az évi 3—5 millió toll összeszerelésé­vel. A rostironok helyett a bel­ső kulcsnyílású csavarok gyár­tását kezdik meg. A különbö­ző méretű csavarokat import­pótlónak szánják, hazai ipari vállalatoknak. Most a második félévben 4 millió forint érté­kűt adnak a népgazdaságnak. A központi tmk-üzemben ké­szült félautomata célgépek fo­lyamatosan érkeznek Verőce­marosra. A terv szerint szep­tember végére együtt lesz a kilenc esztergagép, a két me- netvágó és a három befúrógép. Az üzem félszáz fős kollek­tívája a profilváltással, a jobb munkaszervezéssel és fe­gyelemmel, tulajdonképpen létszámnövekedés nélkül éri el 1979-re a 35 millió forint értékű évi tervteljesítést. A munkaszervezést dicséri az is, hogy míg 1972-ben az egy fő­re jutó termelési érték 40 ezer forint volt, addig az idén már 220—250 ezer forint lök a Magyarok Világszövetsé­gének tevékenységéről tájéko­zódtak. Szabó Zoltán, a szövetség fő­titkára egyebek között han­goztatta: a világszövetség — amely társadalmi jellegű szervként tevékenykedik — el­nökségébe hívta politikai, tár­sadalmi, tudományos, művé­szeti, egyházi életünk jeleseit, s tekintéllyel képviseli mind a Magyar Népköztársaságot, mind magát a szövetséget. Szerteágazó tevékenységi kö­rének egyik legfontosabb terü­lete: segítséget nyújtani a tő­késországokban élő hazánk­fiainak a magyar nyelv meg­tartásában, oktatásában, a kul­túránk iránti érdeklődés ki­elégítésében. Tények bizonyít­ják, hogy a tőkésországokbaai élő magyarok keresik a kap­csolatot az anyaországgal, a magyar kultúra ápolásában gyakran támaszkodnak hazai segítségre. A tőkésországokban élő ma­gyarok nagy többsége hazánk iránt lojális, vagy politikailag „semleges”. Számuk a szocia­lista Világrendszer, a Magyar Népköztársaság nemzetközi te­kintélyének növekedése, belső fejlődése, valamint a békés egymás mellett élés s az eny­hülés kibontakozásának hatá­sára jelentősen megnövelcedett. Egyesületeik jó része megem­lékezik nemzeti ünnepeinkről, klubhelyiségeikben magyar filmeket vetítenek, műsoros esteket rendeznek. A szövetséget minden évben sok ezren keresik meg levél­ben vagy személyesen, kérnek tanácsot, segítséget. Természe­tesen a hazalátogatókra a sze­mélyes tapasztalatok, politikai, gazdasági, kulturális eredmé­nyeink gyakorolják a legmé­lyebb hatást. Az előterjesztést követő vi­tában kifejtette véleményét Novics János, R éger Antal (Pest m. 25. vlc.), Lukács Já­nos, Csillik András, Nánási László, Sebesi Lászióné, Kelen Béla, Németh Pál, Darvast István, Barcs Sándor és dr. Bognár József országgyűlési képviselő. t M l tagadás, furcsán hangzó biztatás a vissza, vissza. Mert az, hogy előre, érthető, természetes. Mégis, nap­jainkban semmivel sincs kisebb jelentősége, fontos­sága a visszának, mint az előrének. A kettő összetar­tozik, már ami a termék- szerkezet korszerűsítését illeti. S igaz ugyan, hogy nem valami látványosan gyors az új áruk térhódítá­sa, de azok sorsa is csiga- lassúsággal rendeződik, amelyek fölött elmúlt az idő, avulttá lettek. A párt Központi Bizottsága 1977. április 13-i ülése ezért húz­ta alá a fejlesztés és a visszafogás együttes gya­korlásának szükségességét. Azt tehát, hogy az új ter­mékek ne a régiek mellé sorakozzanak fel, hanem — az esetek túlnyomó többségében legalábbis — azok helyére kerüljenek. Ennek a követelménynek a figyelembevételével kezd­ték meg azt a rekonstruk­ciós jellegű beruházást, amely napjainkban is tart az Egyesült Izzó váci gyá­rában. A fejlesztés nyomán nemcsak az üzem neve változott meg — a tv-kép­cső- és alkatrészgyárról fényforrásgyárra —, nem­csak épületeinek elhelye­zése, külső képe, hanem a termelés és a termékkibo­csátás egésze. A váci ipar­telep — képcsőgyár korá­ban — összesen tizenhá­rom termékcsalád gazdája volt, s bár ezeket megle­hetősen nagy mennyiség­ben készítette, valójában a gazdaságos tömegtermelést nem érte el. A nagyválla­lat, ebből a felismerésből kiindulva, s nem kevésbé biztatva a külkereskedelmi értékesítés tág lehetőségei­től, valamennyi gyárának tevékenységi körét felül­vizsgálta. így került sor a váci gyárban a különböző termékcsaládok előállításá­nak fokozatos csökkentésé­re — bizonyos termékek kibocsátását teljesen meg­szüntették, másokat az Iz­zó föbbi gyára vett át — s ezzel párhuzamosan az új gépek, technológiák, s ve­lük a termékek meghono­sítására. V égül is három marad a tizenháromból, azaz három termékcsalád nagy tömegű, gazdaságos sorozatú előállítása vár a váci gyárra, szorosan kap­csolódva a nagyvállalat di­namikus exportfeljesztésé- hez. Ez utóbbiról némi ké­pet ad, ha leírjuk, hogy a sokfajta fényforrás hetven, hetvenöt százalékát kül­földön adja el az Egyesült Izzó. S még valamit a le­hetőségek érzékeltetésére: tavaly, a váci gyárban fo­lyó átrendeződésnek is kö­szönhetően, a fénycsőgyár­tás húsz százalékkal volt több, mint 1975-ben, s az ilyen és hasonló áruknak a devizaszerző képessége jobb a gépipari átlagnál. A vázlatos ismertetés ugyan sokféle részletet el­hagyott, mégis elegendő ahhoz, hogy leírjuk: vala­hogy így kell, kellene min­denütt alakítani a fejlesz­tés és visszafogás arányát, viszonyát. Persze, ne feled­kezzünk el arról, mindez nem puszta elhatározások függvénye, azaz koránt­sem egyszerűsíthetők úgy a teendők, hogy ahol jó a ve­zetés, ott jól mennek a dolgok, ahol rossz, ott rosz- szul. Ahhoz ugyanis, hogy a váci gyár a korábbinál gazdaságosabban készítse termékeit, hosszú távon is biztonságosan rendezked- hessék be néhány áru nagy tömegű előállítására, sok pénzre volt és van szükség. Az üzem tetemes summát kapott a nagyvállalat úgy­nevezett konvertibilis ex­portnövelő beruházási hi­teléből, s további nagy ösz- szeg, több mint 600 millió forint befektetésére kerül sor az ötödik ötéves terv­ben. A hatásos lépésekhez, a termékszerkezet átalakí­tásának gyorsításához te­hát pénz i s kell — amiről olykor mintha elfeledkez­nének a feladatok végre­hajtását szorgalmazó testü­letek —, de az is szócskát nem lehet eléggé hangsú­lyossá tenni, azaz sok más szintén szükségeltetik a haladáshoz. F eltételrendszere van mindenfajta gazdasá­gi cselekvésnek, s kü­lönösen akkor elengedhe­tetlen ez a feltételrendszer, ha új irányokat, új teen­dőket határozunk meg. A váci gyárban nemcsak di­cséretet érdemlő feladatok zajlottak le a termékváltás jegyében, hanem kritikát joggal kiváltók úgyszin­tén. Mind a nagyvállalat, mind a helyi vezetés szá­mára tanulságul szolgált a szervezés átfogó rendszeré­nek féloldalassága, a tech­nikai, technológiai ténye­zők előtérbe kerülése, s az emberi jellemzők háttérbe szorulása. Ugyancsak a ta­pasztalatokat gyarapította, hogy a termékszerkezet holnapja némely esetben elszakadt a feltételek ki­alakításától, azaz a jelen­től, s a helyi gazdasági, politikai vezetés küszködé­se egyesek szemében indo­kolatlan lassúságnak tűnt. Azért rajzoltuk fel a vi­lágosabb és a sötétebb ha­tásvonalakat, hogy hűen érzékeltessük: a termék- váltás egyetlen munkahely számára sem sétamenet. Ezt viszont a legtöbb he­lyen úgy értelmezik, jobb óvakodni akkor tőle, mert bajokkal járhat, s kinek hiányzik ez? Erről a maga­tartásról sokat mond az az egyetlen tény, hogy a leg­utóbbi években a gépipar­ban a gyártott termékek mindössze egy-két százalé­kát szüntették meg eszten­dőnként, ugyanakkor az újonnan termelésbe kerülő áruk aránya ennek a több­szöröse. A termékskála megnyúlása, ahogy azt a szakemberek fogalmazzák, nyomatékos figyelmeztetés: a fejlesztésnek és a vissza­fogásnak együtt kell jár­nia. Csakis a kettő egyide­jű alkalmazásának ered­ményei lehetnek tartósak, hosszú távra szólóak. Ma még szemléleti okokból is, ösztönzési torzulások kö­vetkezményeként is, csak a fejlesztés, azaz csak az egyik teendőcsoport kap figyelmet. A szemlélet vál­tozását lehet sürgetni, de elősegíteni az ösztönzés tö­kéletesítésével, azaz a gaz­daságtalan termelés vissza­fogásának pénzügyi elis­merésével kell. Mészáros Ottó _____________J

Next

/
Oldalképek
Tartalom