Pest Megyi Hírlap, 1977. április (21. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-10 / 84. szám
"xMlifW 1977. ÁPRILIS 10., VASARNAP | Láthatólag abba a lelkiállapotba kerfilt a méltóságos úr, mikor szívesen kívánkoznak ki valakiből bizalmas ügyek. Ha még bíztattam is, nem csoda, hogy hamarosan birtokomba jutott tőle az alábbi történet. Szerepem és igyekvésem benne mindössze az, hogy hűen adjam itt közre. kedves, fiatal baTersánszky J. Jenő: Furcsa vetélytárs — Tudja, rátom — kezd- 'te —, bár nehéz elképzelni, de a mai elefánt- bika formámmal mégis merem állítani, hogy húszéves koromban olyan karcsú voltam, mint egy kisasszony, sőt olyan szép arcú és szemérmes is. Akkoriban egy kultúrmérnök kisegítője voltam másod- magammal. Faluztunk, határt mértünk. Az idő november végére járt, külső munkánkat befejeztük. Néhány napot még egy Csökönye nevű színtiszta magyar nagyközségben töltöttünk el a hivatalos anyag feldolgozásával. Az elöljáróságtól kaptunk egy helyiséget a községházán, és azt rendezték be egyúttal szerény szállásunknak is. Persze a községbe vonulásunk idején a derék csökö- nyeiek éppen a disznótorok kedves mulatozásainak gyűr- kőztek neki. Egyik este meghívott bennünket egy ilyen nagyszabású háziünnepségre a község legtehetősebb gazdája. Irtózatos lakomát kellett vé- gigzabálnunk és végignyakal- nunk. A községbeli első ragyásbanda húzta a köszöntőkhöz a tust és aztán a recepicét a további vigadalomhoz. A társaságban több szemrevaló falusi hölgy ült. A bútorokat sarokba taszigálták és akinek kedve tartotta, és ép keze-lá- ba volt, nekivetkezett a haca- cárénak. Én, mint fiatal erő, persze alaposan munkába álltam. Megforgattam még a vén háziasszonyt is nagy buzgósá- gomban. Eközben tűnt szemembe, hogy az egyik fiatal menyecske, mind között a legszebb, nem vesz részt a táncban. A férfiak közül egyik sem kéri fel őt. A tánc alatt kimegy és gibicel a vén totyakos bácsik preferáncánál. Mi ez? Az egyik csökönyel gazda ezt a felvilágosítást adta erre nekem: — Fogadalma van a szép Évikének. Semmi szép szót nem hallgat meg férfitől, és nem táncol soha többé. Amerikas lett két éve az ura, odavárta őt is, de valami halálos szerencsétlenség érte. A szép Évi gyászt fogadott emiatt az egész életére. Nézni sem tud egyik új kérőjére sem. Mert hogy akad neki? Haj-haj, több az elégnél. Tudomásul vettem a dolgot. De ami miatt tovább is érdekelt, az volt, hogy a szép Évike pillantását többször határozott és kitüntető nyájassággal éreztem magamon. Egyszer elmosolyodott, mikor összepillantottunk. Erre fölkeltem és hozzámentem, hogy táncra kérjem. Szó nélkül beleegyezett. után vettem A forduló észre, hogy a társaság feszült érdeklődése általános, szegezödik rám. Ezúttal a községbeli segédjegyző magyarázta meg nekem, hogy a társaság figyelmének más oka is van, mint az, hogy irigyelnek az ftvike kegyeiért. — Nézzed, kedves barátom — adta fölvilágosításait a segédjegyző —, nálunk, Csökönjén az a divat, hogy férfiember szemet nem vethet egy idevalósi hölgyre, amíg a ve- télytársát le nem ütötte. Évikének kérője a falu legveszedelmesebb verekedője: Som Bálint Hát nem tudom, hogy az Évikével való csárdás nem kerül-e a bőrödbe. — Én is ott leszek! — hencegtem. .1 délután márcso- Másnap magoltunk a hi----------■--------*- vatalban. Eg y béres kopog ránk és engem keres. De csakis négy- szemközt óhajtja velem közölni küldetését. Hát félrevonulok vele és akkor így kezdi: — Tisztelted az ifjú urat Évike ténsasszony és nagyon szívesen látná ma estére nálunk egy kis friss disznótorosra. — Köszönöm! Elmegyek! — bólintok és némi borravalóval útjára bocsátom a küldöncét. De az áll és a kalapját forgatja zavartan, végre ezt böki ki: — Ne tessen ... izé ... haragudni rám az ifjú úr... De éri nem ja vallom, hogy hozzánk tessen jönni. Som Bálint, merthogy őt meg sem hívatta Évike hozzánk, alkalmasint meglesi az ifjú urat elmenet, és akkor jaj magának!... Kicsikét megrezgett az inam. De épp azt lepleztem mérges rendreutasítással: — Tartsa meg, fiam, a tanácsait, Isten áldja! A disznótoron semmi nevezetes nem esett. Évikével néhány ártatlan suttogást, egy-két kézszorítást, epekedő pillantást leszámítva, i«m jutottam többre a hódításban. Ellenben izgatott vita kerekedett közöttünk távozásomkor. Évike úgy hitte, hogy vetély- ársam okvetlen utamat keresztezi hazamenet. Hát a botrány kikerülése vétett, büszkeségem félretevéséXTgy áprilisi napon Szarvas határában, a kákái részen azt látja az egyik gazda, hogy a vásárhelyi útról az ő tanyájának tart egy disznó. De erősen kocog ám! Mivel katonai szolgálatát hegyvidéken töltötte, felismerte, hogy a kocogó állat vaddisznó. A gazdában hirtelen felrémlett: honnan került a vad az Alföldre? De sokat nem töprenghetett, mert az már nagyon közel járt hozzá, és beugrott a tanya előtti árokba. Ekkor már a kutyák is észrevették és nekirontottak a nagyagyam vadnak. Erre az megfordult és a szarvasi liget irányába szaladt. A gazda fogta a biciklijét és gyorsan kari- kázott a rendőrségre. De ott nem akartak annak hinni. Vaddisznó erre? Közben az egyikben fellobbant a va- dószszenvedély, merthogy tagja a vadásztársaságnak, felnyergelt egy lovat, megnézi, hátha csakugyan vaddisznó és máris a ligetben van. Amikor a ligeti csősztől érdeklődött, nem látott-e erre vaddisznót, az nagyon meglepődött. Ezen a tájon? Ugyan kérem! Éppen az elébb szidta a kanászokat, hogy miért nem vigyáznak jobban a jószágokra, mert ott feküdt a bokorban egy disznó. Amikor észrevette, bottal csapott rá a bokorra, hogy elriassza. Fel is ugrott az rögtön és arra szaladt Békés- szentandrás irányába. — Vigyázni kell ám itt kérem, — magyarázta a csősz — mert a jószág kárt okoz. Biztosan a Körös holt ágának a túloldaláról úszott át a ligetbe. Ott van legelő. M it fehetett a rendőr? Visz- szalovagolt az őrsre. Nemsokára ezután a Szarvastól öt kilométernyire fekvő Békésszentandrás sporttelepén dolgozó kordélyosok közül az egyik felismerte a vaddisznót, amikor az n k^nyangó Holt- Körös ott húzódó ágából prüszkölve mászott ki. A kordélyosok, melyiknek mi volt a kezében, lapáttal, ásóval, csáCserei Vál: Vaddisznó az Alföldön kánnyal rohantak, hogy bekerítsék, de a vad visszafordult, bele a vízbe és úszott tovább. Kis idő múlva a falu főutcáján lévő gyógyszertárból egy asszony jött ki, és a vad úgy/ szaladt el mellette, hogy majdnem fellökte. A környéken lévők sikoltozni kezdtek, mert valaki megjegyezte, hogy az nem rendes disznó. Ekkor a vad már a hentesüzlet előtt várakozókat ugrasztottá szét, aztán befordult az egyik utcába és a duzzasztó felé tartott. Most már a falu több vadásza üldözőbe vette. De a vad belevetette magát a Körösibe. A hullámok tovasodorták, aztán a túlsó, a Mezőtúr felőli parton eltűnt a szemük elől. A faluban azután sem volt nyugalom. Aki találkozott a vadászokkal, arról kérdezősködött, hogy honnan jöhetett a vaddisznó. De erre nem tudott egy vadász sem felelni. Elterjedt ugyan a hír, hogy elszökött a békéscsabai állatkertből (akkor még volt, ha kicsi is), de ez vaklármának bizonyult. Voltak, akik azt állították, hogy az erdélyi hegyekből tévedt erre. De erről sem akkor, sem azóta hiteltérdemlő bizonyítékot nem tudott senki felmutatni, mivel a vaddisznóknak lakásbejelentőjük sincs. r|',ehát nyugtalanság volt a faluban. Voltak, akik féltek kimenni a határba. Az egyik vadász ezért aztán kitalálta hogy riadóztatták a mezőtúri katonákat és azok végeztek^, a _ vaddisznóval,. Mindenki megnyugodott. A vad különben, miután a békésszentandrási duzzasztó környékén eltűnt a Körös túlsó oldalán, az ártéren haladt tovább. Majd Öcsöd és Kun- szentmárton közt, a bábockai — akkor még fiatal — erdő- telepítéseken meghúzódott. Mivel éhes lehetett, dúrni kezdte a csemetéket és az elvetett magot. Amikor az erdész napok múlva felfedezte a dúrást, nagyon gyanúsnak találta. De elhessegette a gondolatot, a fészkes fenébe is juthatott eszébe: Alföldön vaddisznó! Gyanújára aztán ae öcsödi vadőr felelt. Ellenőrző körútja alkalmával egy bokor alatt a kutyája talált rá a vadra. A vadőr rögtön értesítette a vadászokat, de azok nemigen hittek annak és csak tessék- lássék keresték a vadat. Le is mondtak róla. mert nem találták. A vadőr aztán elhatározta, nem sajnálja rá az idejét, bármeddig is kell lesnie a vaddisznót, egyedül lövi le. Meg is leste többször, de mindig lő- távolon kívül volt. Egy napon aztán meg tudta közelíteni a vad helyét, mert kedvező szél fújt. És amikor a kutyájával kiugrasztotta búvóhelyéről, rálőtt. A vad nekifutott, de néhány méter után összerogyott. Remek találat volt, mert azután fel sem tudott állni. A lövés a lapocka alatt érte. Aztán még egyet beleeresztett, hogy az végleg kiszenvedjen. A lövésekre odaszaladt egy ^ férfi, aki a friss telepítésű erdő mellett kapálgatott. Amikor meglátta, hogy a vadőr a vaddisznót puf fan tóttá le, örült, mert napok óta kapálga. tás közben mindig leste, nem bukkan-e elő az valahonnan. Mindjárt neki is fogtak a vadőrrel és kizsigerelték, majd lovas kocsival bevitték a faluba. Öcsödre. Meg is mérték. Belső részek nélkül 125 kilót nyomott. Aztán lefényképezték a vadőrrel együtt, és a fényképet kitették a tanácsháza hirdetőtáblájára. A napokig tartó vadászatot torral fejezték be, melyen ■•rését-vettek azok a vadászok isVákík nérh hitték h vadőrnek. Azt sajnálták nagyon, hogy amikor a vadőr és a kapás em. bér szétszedték a vadat, a szép, nagy agyarait eltörték. Tavaszra tárt ablak Szántó Imre linómetszete Belülről kulcsra zárta szobájának ajtaját és hozzáült a levélhez. Margitnak írt, és nem szerette volna, ha most valaki belép. Egyedül akart maradni az érzéseivel, gondolataival. Belemerült az írásba. Margitnak... Aki nála tíz évvel idősebb és akit ő személyesen nem is ismer. Mégis azzal a különös belső bizsergéssel írta a levelet, amellyel ebben a korban — tizenhat éves volt — csak a Nagy Választotthoz szólnak. Unokabátyja menyasszonyának írta, részben Attila bátyja helyett is, akitől a frontról már hónapok óta nem jött levél. A haláláról sem kaptak egyértelmű hírt, a felsőbb katonai hatóságtól jött szűkszavú értesítés szerint eltűnt. Eltűnt. Ugyan hol? De azért a családban mindenki vakon bízott benne, hogy visszajön még. Kivéve őt, a gimnazistát. S épp ezért iparkodott szinte görcsös akarással meggyőzni leveleiben Margitot, hogy Attila él. Él és rövidesen jelentkezik. Bezárkózva írta a levelet, de vagy egy fél óra múlva ki kellett nyitnia az ajtót: öccse jött haza az iskolából, s ezt a szobát együtt lakták. A teleírt papírlapot bosszúsan csúsztatta a füzetek alá, mintha szerelmes levél volna. De az öccse is levelet hozott. Padszomszédjától és legjobb barátjától, ö átfutotta a gondosan borítékba zárt füzetlapot és hirtelen felfokozódott benne, de valahogy egészen más irányba tolódott el, az a belső feszültség, amelyet írás közben érzett. Ügy tűnt neki, a megkezdett levelet most jó ideig nem tudja folytatni. Vonaton járt be a városba iskolába, öccsével együtt. Most már vagy két hete otthon kuksolt. összeszedett valahol egy goromba influenzát, gyenge volt, mint a légy. Az osztálytól azért nem akart elmaradni. öccse mindennap cédulát hozott padszomszédjától a feladott leckéről, ő gondosan átvette —, de így, hogy csak otthon tanulgatott, mégis rengeteg szabad ideje maradt és már ezen a héten a második levelet írta Margitnak. Nem tudta, hogy alakult így nála a dolog. Mivel szeretett pszichológiai könyveket bújni, hát tisztában volt vele, hogy ez lelki torzulás, komplexus — így is nevezte magában — nagy csatákat a Don-kanyar- nál és utána a fejetlen visszavonulást még megúszta. Valamikor tavaly márciusban kapták tőle az utolsó tábori lapot. Békeidőben három év szigorított börtön, háború idején fő- belövés — olvasta valami törvénykönyvből dr. Rózsa hadbíró-százados a vonatkozó passzust, mikor Béla anyja elment érdeklődni, milyen sors vár unokaöccsére. A nővére Bállá László: Az a lány mégsem volt képes tenni ellene semmit. Pedig újabban gyakran volt szerelmes. Most már hónapok óta egy bejáró polgárista kislányba, akivel naponta együtt tette meg azt a negyvenperces utat a vonaton. De ő félénken elkerült minden bemutatkozási lehetőséget, holott a lány bátyjával elég jó barátságban volt. A kislány olyan furcsán is nézett rá. Ezért is hatott rá barátjának a cédulája. Azon pedig az aznapi lecke felsorolása, az iskolai események ecsetelése után ez állt: Béla, Béla, mégiscsak nagy kutya vagy te. Hiába: hamu alatt lakik a parázs. Hogy egy milyen szép kislány érdeklődött ma utánad nálam és Lajcsinál. És igen szomorú lett, mikor elmondtuk, hogy beteg vagy és még egy pár napig nem jössz iskolába. Látod? Pedig olyan vagy, mintha kettőig se tudnál számolni. Holnap megint írok. Ernő. Attila büntetőszázaddal ment ki a frontra. Nem volt szabad megírnia, hogy mi a feladatuk, de a csalód valószínűnek tartotta, hogy aknát szednek. A helyett ment. Annak egyszerűen nem volt lelki ereje egyetlen lépést sem tenni a hadbíróság elé álló fia ügyében. — Békeidőben három év szigorított börtön, háború idején főbelövés. Béla anyja ennél a szónál összeesett, elájult A százados előszobájában ázolgálatot teljesítő tisztes locsolta fel. Rózsa doktor bosszús volt, érdesen krákogott: — Ugyan kérem! Itt nincs háború. Ha a fronton történt volna. Szóval a hátországban három év szigorított börtön járt ilyen súlyos függelemsértésért. Csak. Attila meg is kapta. A szegedi Csillagban ült magánzárkában, azután — jó viselete jutalmául — másokkal együtt zacskót ragasztott. Egy évig. Később bevágták egy büntető- századba és kiküldték a frontra. Azt az őrmestert, akit Attila egy kezébe kerülő deszkadarabbal fejbe vágott, Bála se- hogysem tudta maga elé képzelni, bárhogy erőlködött. Amit unokabátyja a börtönből kicsempészett egyetlen levelében elmondott róla, az olyan szörnyű volt, hogy Béla egyszerűen nem tudott az őrmesternek arcot adni. De azt sem értette, hogy csendes, nyugodt, egyenest birkatürelmű bátyja, hogy vetkőzött ki ennyire magából. Attila az érettségi után vagy egy évig nem tudott elhelyezkedni. Azután apja egy hivatalában rovancsoló, agyon ete- tett-itatott. körüludvarolt miniszteri biztos protekciójával bejuttatta a MÁV-hoz úgynevezett karpaszományos kalauznak, hogy majd egy év múlva vasúti tiszt lesz belőle. Az is lett egy dél-magyarországi városban — csakhogy majdnem kétévi kalauzkodás után. Ebben a városban ismerkedett meg Margittal, és mielőtt katonai szolgálatra be kellett volna vonulnia, el is jegyezte. Az egyedül maradt menyasz- szony azután levelezni kezdett Attila szüleivel, húgaival, s amikor Béla egy nyáron a nagynénjééknél volt. elolvasta ezeket a leveleket és maga is írt leendő unoka-sógornőjének. Az meg válaszolt hosz- szan, szépen, okosan: nyilván neki is tetszett Béla levele, kölcsönösen rokonszenvesek lettek esvmásnak. írd meg, hogy milyen vagy! — maid, amikor ez megtörtént: Érdekes fiú lehetsz, ha sötétbarna hajad van és kék szemed, ez igen ritka. Béla tízszer is elolvasta ezeket a sorokat: róla még nem nyilatkozott nő. Azután fényképet cseréltek, és, a fiú olyan becsben tartotta a fehérbőrű, szálegyenes termetű szőke szépség arcmását, mintha az ő menyr-^zonya volna. Váltig gondolkodott, hogy ki lehet az, aki őutána érdeklődött. Egyszerűen nem voltak lányismerősei. Mindegy: valaki. És mur arca volt, olyan kisvói, arra vett rá, hogy a kertjükön át szökjem haza. Mondom, hurcolkodtunk már a községből és nekem nagyösz- szegű hivatalos pénz volt a belső zsebemben. Biztonságosabbnak hittem, ha magamnál hordom, mintsem a hivatal rozoga íróasztalának fiókjában hagyjam. Hát amikor átugrottam a kertnek kerítésén, a nagy boríték, a hivatalos pénzzel, kiesett a zsebemből. Nem vettem észre hazafelé való vad iramodásom közben, csak pont a ház előtt. A rémület megdermesztett. —i------ ■■ - i, tépelődtem: Jó ideig mit tegyek?...------------------- Van-e remény rá , hogyha visszafordulok, a sötét éjszakában megleljem valahol a borítékot a pénzzel? Tegyem-e ki tetejébe az életemet Som Bálint bosszújának? Tegyem-e ki Évikét a botránynak, adott szavamat megszegve? Viszont sikkasztásért elveszítsem az állásomat, becsületemet anélkül, hogy megkísérelném megkeresni az elvesztett pénzt? Hirtelen közeledő alak rezzente« fel töprengésemből. Som Bálint volt, a vetélytár- sam. Mindenre elszántan markoltam meg eléggé megbízható fegyveremet, egy drótszövéses biikacsököt. Ámde legnagyobb meglepetésemre Som Bálint rámszólt: — Ne mozdulj, te pemahaj- der, mert akkor baj lesz. Ha egyszer szöksz előlem, nem piszkolom be veled a kezemet. Csak ezért jöttem utánad. Ne! Elém lökte a borítékot a hivatalos pénzzel. — De hát igazán ... Maga!... — dadogtam. Som Bálint azonban megvetően legyintett és így szólt: — Tán meglopnálak, rongyos?... Elhord innét az ördög, tudom ... Nincs több szavunk egymással...------------- visszásabb, megSo ha alázóbb lelki-1---------—állapotban nem le iedzettem, mint ahogy ottmaradtam jótehetetlen, bámulva. (1939.)
