Pest Megyi Hírlap, 1977. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-10 / 84. szám

19T7. Április io., vasarnap %j(m (W Szép tavaszi álmok Cegléden, Szobon és Szigetszentmártonban Mennyi közihely! Kopottak, sűrűn citáltak. Újjáéled a természet. Virárpompába öltöznek a fáik. A föjd friss szagát hozza a szél. Pattannak a rügyek. Zöldell a ha­tár. Napsugár táncol a pocsolyák víztükrében. Megjöttek a fecskék. Téli álmából ébred a falu. Zsenge fű sarjad. Kopott közhelyek, de igazak. Tavasszal minden könnyebbnek látszik, elérhetőbbnek. A tavaszi álmok mindig szépek. Az első út Feldőlt utak kerítik, s sza­nálásra ítélt házacskák nézege­tik sóhajtozó irigységgel a Ká­rolyi Mihály lakótelepet Ceglé­den■ A város e friss, egyre tet­szetősebb darabja dacos szem­beszegülés azzal az évszáza­dos véleménnyel, hogy föld­szintes város éz. csak mező­város, talajra kuksoló Cegléd. A magasba nyújtózó emeletek a vágyakat is magasabbra sar­kallják? Nem tág otthon ez, de mégis tág, mert egyetlen szobából, a szülők házának ötször négy mé­teréből költöztek ide másfél esztendeje Lóránd lmréék. Ott a család egy-egy tagjára öt négyzetméter jutott, itt vala­mivel több, mint tizenhárom. Szülők, két gyerek. Lóránd Imre a Volán 1. sz. Vállalat gépkocsivezetője, felesége az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat bolti eladója. A srácok közül Irénke szeptemberben kezdi az első osztályt, ifjú Im­re még óvodás. Ami a lakásban van, nem ér százezreket, de se­regnyi apró ötlettel a bútorok­ból, tárgyakból otthont terem­tettek. Szép-e nekik a mostani tavasz? Mert jól megvannak négyen, nemcsak a tavasz, de a nyár, a tél is szép. Nyolc éve házasok, s lám, kiderül, ta­vasszal mondták egymásnak az igent, tavasszal érkezett meg Irénke; mit ígér az idei tavasz? Az első közös utat. A nagy vállalkozást. Még nem voltak külföldön. Igaz, kellene ezer­mindenre a pénz. Mégis, nem sajnálták, befizettek egy társas- utat. Persze, nem a nagy mesz- szeségbe. Ide a szomszédba, Csehszlovákiába. A két gyerek addig visszakerül a nagymamá­hoz. öt nap. Mi az az öt nap? Milyen sok lehet öt nap! A fér­fi mögött kilométerek százez­rei, s asszonya bár kevesebbet, de nem keveset tett meg a pult mögött, s onnét a raktárba ki és be. Mégis, a határon túlra vezető néhány száz kilométer más. Először lesznek ketten együtt, mindenki mástól külön, csak egymással törődve. Az asszony picit aggodalmas. Nincsenek valami szép ruháik, s ki tudja, kik lesznek a cso­portban? Ö a szülői házon, s az itteni falakon kívül még nem aludt más szobában, ez is apró bizonytalanság. Azután a szálloda, a csomagok, időben ott lenni az autóbusznál, s lát­ni, befogadni mindent, ami a szemük elé kerül. Nem veríté- keztető, hanem kellemes izga­lom. Játszani lehet vele, fél­álomban rágondolni; Lóránd Imre édesanyja negyven esz­tendős múlt, amikor először járt Budapesten. Addigra belakják Dúlt itt is a tájék, pedig messze esik Lórándék környé­kétől. Szob, Giribi-dülő, már álló otthonok, s félig fölkapasz­kodott falak. Néhány esztende­je parcellázott itt a- nagy köz­ségi tanács,. s ;azóta nincs szü. net, az égyik befejezi, a másik folytatja, a harmadik most kezdi. Házak, csupasz fallal s már vakolva, ásító ablak-, aj­tónyílások, vastag függönyök, jelzésként leszúrt karók, s drá­ga kerítések, ki hol tart, kinek mire futja. Sóderhalmok, tég­larakások. Ügy áll Spisák Ká­roly a még felöltözetlen ház mellett, mint aki fényes palo­tát mutat. Két nagy szoba, öt­ször ötösök, a konyha, kamra tág, az a fürdőszoba is. Szép ház ez — mondja a férfi, mint akinek védenie kell szülöttét. Hajába pókhálók ezüstjét ke­verte az alig meghaladott négy évtized. Felesége a szörpüzem­ben betanított munkás, ő vas­utas, vonatvezető, aki — figyel­meztet — nem keverendő ösz- sze a mozdonyvezetővel. Bó­lintok, tudom, e pillanattól udvarias feszélyezettsége föl­enged, kemény arcán ellágyul­nak a vonások. Beszél: Ilyen hosszú út ez, most jutunk a vé­gére, pedig tizenöt esztendeje kezdtük a tervezgetést. Ügy ke­rültünk össze a feleségemmel, hogy semmink nem volt, de higgye el, ahogy mondom, ;emmink. S gondolhatja, a fe­nségem Vácra vonatozott, há- ■om műszakba járt, mert akkor itt még nem volt semmi mun­kaalkalom, én ugyancsak a vo- latőn, ritkán találkoztunk, volt, hogy tíz nap nem láttuk egy­mást. Felesége, vékony, alakja lá­nyosságát három gyermek után is megőrző asszony, nevet­ve hesseget kifelé a szelj árta házból egy cicát, lám, már akad birtokba vevő. Tizenöt ;v, három gyerek, közben per­sze a munka, három műszak, •fonattal tetézve, azután a könnyebbség, a szörpüzem, de újra a nagy teher, az építés. Nehéz volt? Mosolyog az asz- szony, nem a tegnapon medi­tál, letette a nagy batyut, a mostani tarisznya már köhy- -nyebb. Az anvas. ami més kell. már megvan, legkésőbb jú­liusban költözni akarnak. Csupa nagy betűvel kellene írni ezt a költözést, mert hi­szen másfél évtizede ez a szó kezdett és zárt le minden gon­dolatot, határozott meg csele­kedeteket és terveket, szabott utat forintoknak. Nehéz volt? A megismé­telt kérdésre megintcsak mo­solyog az asszony, megbocsá- tóan és megértőén, mert ezt a nehezet csak érezni és horda­ni lehet, elmondani nem. Ta­lán ha beszélni kezdene róla, semmivé törpülne a súly, egy kézzel fölemelhetővé zsugo­rodna, holott vállak kellettek hozzá, erős inak, s még erő­sebb idegek. Mind a három gyerek jó tanuló — mondja Spisákné, messze távolodva, s mégis szorosan kötődve a kér­déshez, nehéz volt-e. Mert ha nehéz volt is, lám, bírták, győzték, s úgy, hogy közben a három ifjú nem hordja nyo­mát sorsán e küszködésnek. Nem a meggyűlölt szegénység jutalma lesz fölöttük a ház, hanem egy emberpár összetar­tozásának, hol összeszorított fogának, de még inkább mo­solyt sem feledő arcának, si- mogatást osztó kezének meg­fogható bizonyítéka. Szép tavasz ez. Mint hegyre ka­paszkodónak az utolsó néhány szikla, s a bizonyossággá váló sejtés: odafent messzire látni. S ha a kék égre majd megint ködök tapadnak, ha a talpunk alatti friss fű sárgán haldoklik majd itt a Giribi-dülőben? Si­mogat az asszony szeme, úgy tapogatja körül a házat, nem látja a vaksin tátongó ablak­nyílásokat, a vakolatlan fala­kat, s végül megállapodik pil­lantása az emberén, akkor mondja ki: addigra belakjuk már a házat, itthon leszünk. Vidám számtan Pici tüskéje azért van a vi- ímságuknak; azon derülnek, ogy ők ketten annyi esztendő- 3k, mint én egyedül. Faragó 'erenc ugyanis huszonhárom, 'runner Mária meg huszonegy, 'éleznék velük, ám ők aligha, ihogy cserélni sem cserélné­lek, mivel két hét múlva, áp- ilis 23-án kimondják — ha kimondom!, ingerkedik Fe. enc — az igent. S azért hu- szonharmadikán, mert Ferenc akkor tölti be a huszonharma­dikat! Marika kacag. 5 kezd­te a játékot a számokkal, ko­rom tudakolva, s káderezve tovább, mióta vagyok há^as. hogyan bírom. A szigetszent- mártoni házat szétveti a vi­dámság, idősebb Brunnerék megadóan tűrik, csak a mama sóhajt egyet, lányára gondolva, mikor jön meg ennek az esze? Ügy kerültünk ide, hogy Fa­ragó Ferenc, a Csepel Autó­gyár köszörűse invitált, jobb, ha együtt beszélünk hárman, s nem ketten, a gyárban, hanem itt, Marikáéknál, ahol esküvő után laknak majd. Egy ideig — szögezi le a menyasszony, aki anyagkönyvelő, s szintén autógyári, Ferenccel a KISZ- munka boronálta össze őket, úgy látszik, nagyon erősen, akkorra is, amikorra kinőnek majd az ifjúsági szervezet so­raiból. Itt fölös, tudálékos fontosko­dás lenne kérdezősködni, vajon szép-e a tavasz, de azt nem árt firtatni, a rájuk váró tava­szokkal miként néznek szembe? Ferenc letöltötte a katonaide­jét, erre már nincs gond, szak' mája jó, keresete ugyancsak, dárabbérben dolgozik, ha hajt, több lesz a pénze. Marika sok mindent kap a szülői háztól, s ami a legnagyobb hozomány, a megözvegyült nagynénitől telket, erre építenek majd. Ez a majd csendet ültet közénk, Ferenc talán nem is akarja mondani, Marika meg szemér­mes szünetet tart, elrág egyet az asztalra tett süteményből, s csak azután rebegi el: ugyan­is rögtön szeretnénk gyereket. Terveikkel tapétázzák ki a nekik szánt tágas szobát, ahol már minden a helyén van, el­gondolásaik szeszélyesen csa- pongva borzolják holnap és holnapután üstökét. Tervük, vágyuk annyi, hogy jegyezni sem lehet, no meg nem is ér­demes, hiszen a következő pil­lanatban rálicitálnak az előbb mondottakra, meg a másikra. Marika megint a számokkal bűvészkedik, összeadja, kivon, ja, szorozza, osztja a forinto­kat, kettőjük keresetét, mire kell, hogy fussa, s mennyi lesz félretéve, mert már — ezt ti­tokként mondják, eddig csak ketten tudták — egy esztende­je gyűjtenek, van húszezer forintjuk! Mi minden kívána­tos dologra válthatnák át ezt a summát, s lám, a csáberőnél nagyobb a józanság: kell az építkezésre. Legyen tágas az a ház — mondja Ferenc. — Jól van, de akkor te is takarí­tasz — így a jövendő asszony. Marika tanulni is szeretne, csakhogy akkor miként jön a bába, vagy éppen úgy kellene, hogy a tanulás ideje összees­sék a gyermekgondozási se­géllyel?! Fiatalok még, s ezért szeretik a kérdőjeleket, ezzel írják tele gondolatviláguk pa­latábláját, s ha letörlik, új kérdőjelek kerülnek oda, mert mikor, ha nem most, éppen csak huszonévesen vallassa, forgassa a világot az ember? Később már úgyis megtanulja, hogy a kérdőjeleket kizárólag válaszokkal lehet letörölni, s hogy a szép tavaszi álmok oly­kor álmok maradnak. Igenám, de valóban álmaiba engedett bepillantást három emberpár? Vagy inkább az ál­mokról a váci Duna-parton kellene tudakolózni, a sétányt ellepő diákok között, akik né­melyike párjával jár, a töb­biek irigy pillantásaitól kísér­ve? Nagykőrösön a konzerv­gyárban, a borsóvonal gépeit javító munkások között? Köny- nyen lehet, olyan álmok sora­koznának elénk, mint a leírtak. Hiszen álmodni és tenni — ma valahogy közelebb áll egy­máshoz, mint két-három évti­zede, vagy emberöltővel ez­előtt. M. O. Hogy több legyen (6.) Szervezettebb termeléssel A nagy és kisüzemi zöld­ség­termelés 1977. évi fellendülésé­hez a jövedelmezőséget érintő ár — adó — és támogatási sza­bályozók módosításával a kor­mány kedvező érdekeltségi fel­tételeket teremtett. A kor­mányhatározat célja a zöldség- termelés dinamikus fejlesztése, ezen keresztül a lakosság ellá­tási színvonalának javítása, a tartósítóipar nyersanyag-szük­ségletének kielégítése és az exportkötelezettségek teljesí­tésére szolgáló árualapok biz­tosítása. A jövedelmezőséget növelő Intézkedések széles körű ismer­tetése a termelők körében ked­vező visszhangra talált. Ennek eredményeként a zöldségter­melés nagyarányú növekedése várható. A lehetőségek tehát adottak, de nem mindegy, ho­gyan élünk velük. Joggal el­várható, hogy a kormányhatá­rozat gyakorlati megvalósítása alapján a termelés mennyiségi növelése mellett a piac — ipar, kereskedelem — igényeinek végső soron a népgazdasági ér­dekeknek megfelelően javuljon a termékösszetétel is. Az 1977. évre leszerződött zöldségfélék mennyiségéből már következtetni lehet a kor­mányhatározat kedvező hatá­sára. Ez a termelési kedv nö­vekedésében mutatkozik meg. A rendelkezésre álló adatok alapján a forgalmazó és feldol­gozó vállalatok által 1977. évre leszerződött mennyiségek ösz- szességükben mintegy 7 száza­lékkal haladják meg az elő­irányzatot. Összetételében azonban továbbra is gondot okoznak olyan kritikus növé­nyek termelése, mint a zöld­paprika, paradicsompaprika, zöldbab, uborka, amelynek ter­mesztési és betakarítási mun­kái főleg kézi munkaerőt igé­nyelnek. Ugyanakkor a jól gé­pesíthető, nagy termelékeny­séggel termelhető sárgarépából, petrezselyemből és káposztafé­lékből jelentős túlteljesítés várható. A globális mennyiségisz™­____ lélet he lyett tehát a konkrét árura vonatkozó mennyiségi szemlé­letnek kell érvényesülnie. Csak piaci igények pontos megfo­galmazásával és a termelőkhöz időben történő eljuttatásával — jó értelemben vett termelte­téssel — biztosítható a felhasz­nálók nyersanyagbázisának megalapozása, illetve fokozható a termelők értékesítési bizton­sága. Ahhoz, hogy ezt a biz­tonságot elérhessük, szervezet­tebb együttműködésre, tartal­masabb kapcsolatokra van szükség. A zöldségtermelő és felhasz­náló vállalatok között ma meg­lévő kapcsolatot az együttmű­ködési készség javításával, szo­rosabbá tételével tovább kell fejleszteni. Lehetőséget kell te­remteni és el kell érni, hogy a piaci igények váljanak a ter­melés irányítóijává, tehát a fel­használók, köztük a feldolgozó vállalatok töltsék be integráto­ri szerepüket. Ennek felismeré­se minden vállalat számára egyre sürgetőbb, de egyben alapvető népgazdasági érdek is. Az egyenjogú partneri kap­csolatok alapján ma és a jövő­ben még inkább a szerződéses rendszer fogja képezni, ezzel megteremthető a zöldségterme­lés előirányzott mennyisége és szerkezeti összetétele. Az együttműködési szerződé­sek megkötését a forgalmazó, feldolgozó vállalatoknak kell kezdeményezni. Ezt indokolja, hogy itt összpontosulnak azok az információk, amelyek a bél­és külpiaci igényeket közvetí­tik. A forgalmazó, feldolgozó vál­lalatoknak alapvető feladatuk­nak kell tekinteniük az infor­mációk szervezését. Ez azon­ban nem szűkülhet le az infor­mációadásra, hanem minden­kor biztosítani kell a vissza- áramoltatást is. Fontos infor­mációk szerezhetők a zöldség- termelés alakulásáról, a ter­mésátlagok megítéléséről, amely árualaphiány esetén a pótlásra vagy az átcsoportosí­tásra, túltermelés esetén pedig a felesleg időben történő gaz­daságos elhelyezésére nyújt le­hetőséget. A szervezett nyersanyag-biz­tosítás legfontosabb bázisai je­lenleg a bázisgazdaságok és termelési rendszerek. Velük a felvásárló és a feldolgozó vál­lalatok már túlnyomórészt táv­lati jellegű, több éves termelte­tési szerződéseket kötnek. A feldolgozóipar nyersanyag­mennyiségének már mintegy 60 százaléka származik ezektől a gazdaságoktól. Ezzel az ered­ménnyel azonban még koránt­sem lehetünk elégedettek. részaránya ettől lénye­ges mértékben elmarad. El kell érni, hogy a kereskedelem szá­mára szükséges árualapokat á forgalmazók több éves termel­tetési szerződés útján — a fel­dolgozóiparhoz hasonlóan te­remtsék elő, jól együttmű­ködve a nagyüzemi gazdasá­gokkal. További feladatot ad a bá­zisgazdaságok körének szélesí­tése, a zöldségtermelő üzemek szakosodásának, iparszerű ter­melésének elősegítése. A felhasználók és bázisgaz­daságok között kötött több éves együttműködési szerződés mindkét fél számára előnyös. A 1 bázisgazdaságnál példasze­rűen megteremti a komplex termesztési technológia felté­teleit, lehetővé válik a terme­lés gépesítése, a gazdaságos üzemméret kialakítása, a fej­lesztések hosszú távon történő biztonságos megalapozása, a felhasználókkal történő egyez­tetés útján az átlagosnál job­ban növekszik a termelési biz­tonság. A felhasználóknál az előnyt az igény szerinti termékössze­tétel, folyamatos, ütemezett mennyiségű nyersanyagellátás, a szállító partnerek számának csökkenése, a szállítások gaz­daságossága, az ezzel együtt­járó minőségjavulás jelentheti. Megbízható, korrekt partneri kapcsolat ezen kölcsönös elő­nyök és kötelezettségvállalások alapján alakítható ki. A forgalmazók A mezőgazdasági üzemeknek tehát termelni, a felhasználók­nak pedig termeltetni kell. Mit termeljen, mennyit, mikor, ho­gyan a termelő üzem? Erre a választ a felhasználóknak kell megadni. A felhasználók a mezőgaz­_________________ dasági üz em döntését elősegíthetik: Térítésmentes szaktanács- adással. Ez megnyilvánul­hat az új módszerek ismerteté­sében, szakmai bemutatók, elő­adások szervezésében, az új fajtákról, termelési eljárások­ról tartott tájékoztatásban, ter­melésszervezési kérdések meg­vitatásában, például a terület kiválasztásában. Szervezett vetőmagbeszer­zéssel. Különös tekintet­tel a különböző tenyészidőkre, a betakarítás folyamatosságá­ra, a felhasználói, és termőké­pességgel kapcsolatos kívánal­makra. A termőképesség jelen­tőségé nyilvánvaló, miután a termőterület nem nőhet ará­nyosan a feldolgozó ipar s a kereskedelem dinamikusan nö­vekvő igényével. A termőké­pesség fokozása mind a terme­lők, mind pedig a felhasználók elsőrendű feladata. A termelés gépesítésének támogatásával. Ez több formában valósulhat meg, de mindenképpen szükséges a gé­pesítéssel kapcsolatos elképze­lések előzetes egyeztetése. Az új gépeknél elsősorban a pro­totípus vásárlása és termelők részére kísérleti üzemelésre történő átadása a célszerű for­ma. Közös értékelés alapján le­het aztán dönteni a további be­ruházások tekintetében. a "Vízre bocsátották szerelők vettek birtokba. a MAHART Dunaharaszti Hajójavító tizemében az új, 1600 tonnás bárkát, amelyet most már a festők, a hajóácsok és a Geleta Pál felvétele Növényvédő és gyomir­tó szerek beszerzésével, a természeti károk miatt kieső termőterület újbóli betelepíté­séhez szükséges palántatarta­lék szervezésével, a betakarí­táshoz, anyagmozgatáshoz szükséges göngyöleg térítés- mentes biztosításával, a felvá­sárolt zöldségfélék ellenértéké­nek folyamatos kifizetésével, valamint számos olyan szerve­zési, módszerbeli intézkedéssel, amely a termelési és értékesí­tési biztonságot megteremtheti. Természetesen ahhoz, hogy a felsorolt szervezési intézkedé­sek megfelelő eredményhez ve­zessenek, rendszeres együttmű­ködés szükséges a vetőmagter­meltető, gépellátó vállalatok­kal, kutatóintézetekkel és nö­vényvédő állomásokkal, i A kistermelés se™ J\an>ra­________________ golhato el a domináns nagyüzemek — bá­zisgazdaságok, termelési rend­szerek — fejlesztése mellett. A lakosság ellátásában jelentős szerepe van ugyanis a kister­melésnek. Miután a felhaszná­lók valamennyi kisgazdasággal nem tarthatnak közvetlen kap­csolatot, szükséges, hogy a ter­melésszervezés és fejlesztés te­rületén az integrátori tevé­kenységet a mezőgazdasági nagyüzemek és az ÁFÉSZ-ek vegyék át. Integrátori tevé­kenységükkel főleg a munka- igényes növények' termeltetésé­vel jelentős mértékben növel­hetik a feldolgozó és forgalma­zz) vállalatok nyersanyagbázi­sát. A zöldségtermelés fejleszté­sére hozott intézkedések az ed­digi tapasztalatok alapján szükségesek voltak. Életbelépé­sük óta eltelt rövid időszak már igazolta a döntés helyes­ségét. A helyes döntések azon­ban nem elegendőek, tenni is kell az előirányzott mennyisé­gű és szerkezeti összetételű zöldség megtermeléséért, for­galomba hozataláért, feldolgo­zásáért. Egyre inkább népgaz­dasági követelménnyé válik a teljes vertikum, tehát a terme­lő, a feldolgozó és a forgalma­zó vállalat szervezett, célratö­rő, egyéni érdeket háttérbe szorító egyenjogú partneri kapcsolatokon alapuló együtt­működése. KOVÁCS SÁNDOR mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterhelyettes t á

Next

/
Oldalképek
Tartalom