Pest Megyi Hírlap, 1977. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-10 / 84. szám

6 Chilian 1977. ÁPRILIS 10., VASARNAP A népművészet ifjú mestere Ismét meghirdették a pályázatot Az idén is versenyre hív­ták a Népművészet ifjú mes­tere cím elnyerésére vállalko­zó fiatalokat. A KISZ KB, a Kulturális Minisztériummal, a Népművelési Intézettel és a Népi Iparművészeti Tanács­csal karöltve hirdette meg az alkotó kedvű fiatalok sereg­szemléjét. Ezúttal is tizenöt Népművészet ifjú mestere cím talál majd gazdára. Az idén is külön bírálják el a műkedvelő, illetve a hivatá­sos versenyzők előadásait, al­kotásait. Indulhatnak hang­szeres népzenében, népdal- előadással, néptáncbemutató­val, népmesemondással. Be­mutatkozhatnak a hímzők, a népi szőttesek mesterei, a fa­faragók, a fazekasmesterség hagyományainak ifjú őrzői. A zsűri pályamunkákat vár a népi kerámiaművészet repre­zentánsaitól, pályázni lehet szövött technikájú szőnyegek­kel, kékfestéssel, tojásfestés­sel, kovácsoltvas-munkákkal, vagy gyékény- és vesszőfo­nással. A népi iparművészeti tár­gyakat és dolgozatokat június 1 és 5 között kell beküldeni a KISZ Központi Művészegyüt­tes székházába. TV-FIGYELŐ Csdk Illők... Nem ígért egy­séges témakört Vitray Tamás a legutóbb, pénteken este köz­vetített Csak ülök és mesélek... című műsorának, a néző mégis bőven talált benne olyasmit, ami könnyen odasorolható egy címke mögé. Még mindig nem tudunk igazán családi ünnepe­ket ülni, születőket, házasuló- kat köszönteni, elhunytakat búcsúztatni — ez derült ki a bizarr látványú, ám annál ko­molyabb mondandójú képso­rokból. Születők ünneplése? Kínos­keserves rigmusokkal kísért, kendőlobogtató gyermekjáték — inkább kisdobosoknak, mint újszülötteknek való. összeházasulók köszöntése? Mirtuszos, szmokingos divatbe­mutató, amit nem ok nélkül vicceltek meg abban a kétvő- legényes nászünnepben április elsején. Elhunytak búcsúztatása? Ott sincs minden rendjén, hiszen — mint azt a Pest megyei Nyomdaipari Vállalat nevén meg nem nevezett igazgató- helyettesétől, e szertartás ön­kéntes szakértőjétől megtud­tuk — nemcsak kevés szó esik, hanem kevés is történik azért, hogy a szerényebben dekorált, bensőséges temetések váljanak népszerűvé. Furcsa mindezt egy efféle szórakoztató műsorról elmon­dani, ám — s tulajdonképpen Tanuló felnőttek Mind népszerűbb Pest me­gyében is a felnőttoktatás. Hogy mi az oka ennek? El­sősorban az, hogy a megyei munkahelyen dolgozók tizen­hét százalékának, azaz huszon- nyolcezer embernek nincs meg az általános iskolai végzettsé­ge. A fejlődés egyre jelentősebb. * Amíg 1971-ben még csak két­ezren vettek részt az alapfokú felnőttoktatásban, jelenleg már négyezer-nyolcszázan tanul­nak. A beiratkozottak hetven százaléka fizikai dolgozó. Az ' összes résztvevőnek több mint negyede pedig húsz éven aluli fiatal. Jelenleg a megyében 94 helyen folyik alapfokú felnőtt- oktatás. A műszaki értelmiség bevonásával sok helyen rend­szeres korrepetálási lehetősé­get nyújtanak a tanulóknak. A vállalatok az új kollektív szer­ződésekben, esetenként a ren­deletekben előírt kedvezmé­nyeken felül az oktatási költ­ségek teljes vállalásával, tan­szerek vásárlásával, jutalmak­kal ösztönzik a műveltség gya­rapítását. Az előbbrelépés nemcsak az alapfokú oktatásban jelentke­zik. Jelenleg már 45 iskolában folyik középiskolai felnőttokta­tás, amelyben több, mint hét­ezren vesznek részt. Az általá­nos iskolai felnőttoktatáshoz hasonlóan itt is emelkedett a fiatalok aránya és o fizikai dolgozók száma meghaladja az ötven százalékot. És az, oktatásbaij részt vevők száma ezzel korántsem teljes. Ugyanis az említetteken kívül még csaknem hétezren tanul­nak a főváros alsó-, illetve kö­zépfokú iskoláiban a megyé­ben élő dolgozók közül. A többet tudás igényét bizo­nyítja az is, hogy a megyében jelenleg már 317' munkahelyen 11 ezer 500-an vesznek részt a szakmunkásképzésben, illetve a különböző továbbképzéseken. ezért tetszik annyira Vitray sorozata — a legbizarrabb helyzetben, a legkülöncebb fi­gurában is rendre talál ő olyasmit, ami megfogja, meg­gondolkodtatja, egy igen vagy eppen egy nem kimondására készteti a nézőt. Ügy vélemé­nyez,^ hogy véleményt kelt. KoiÁCS Judit. Az Ólombetűs vallomások — sajnos igen nagy szünetekkel jelentkező — sorozatának legújabb adása Kovács Juditot, a Magyar Nemzet főmunkatársát mutat­ta be. Stílusosan; inkább a ri­portalanyokat, mint magát a riportert fotózva. Aki rendsze­resen olvassa Kovács Judit cikkeit, előre tudhatta, miféle ügyek és emberek kerülnek a kéoernyőre. Csecsemővédelem, egészségápolás, a családi kö­zösségek megannyi öröme- gondja, na és az asszonysorsok konfliktusai, amelyeket külö­nös szenvedéllyel szeret föltár­ni a nőmozgalomban oly kitü­nően iskolázott, egykori mun­katársaihoz máig elszakítha­tatlan ul kötődő riporter. Portréja nemcsak a pálya­társaknak szolgált példával, miképpen lehet és kell körbe­járni, szolgálni — fölvállalni — egy témakört, hanem min­denkinek: igen, valahogy így — ennyi tapintattal, ám ennyi eréllyel — szóljunk bele má­sok életébe. Kovács Judit ed­digi életműve (melyet éppen a hetekben ismertek el Rózsa Ferenc-díjjal) jól mutatja; hányszor, de hányszor szüksé­ges az efféle beleszólás. A cédrus. Az Operaház színpadáról került át Hidas Frigyes és Seregi László ba­lettje a képernyőre. Aligha­nem a magyar televíziózás tör­ténetében A cédrus filmre rög­zítése a legnagyobb balettpro­dukció. A hatalmas vállalko­zást bizonyára kellő szakmai elismerés koronázza, ám még e műfajhoz kevéssé értő nézők is azt mondhatták: valami nagyon szépet láttam! Ritka, hogy közönség nélkül ilyen átélt játékra legyenek képesek a táncosok, s az még ritkább, hogy ennyire a tv-re illeszkedjen egy színpadi mű. Horváth Ádám rendező és Sik Igor operatőr jóvoltából most ennek is, annak is örvendhet­tünk, s a több mint egyórás balettfilm utolsó képe után joggal gondolhattuk: sok-sok tv-adó tűzi majd műsorára ezt a remekbe készült Cédrust. Miképp a táncjáték ihletője, Csontváry, a tánc is bejárja majd a maga diadalútját. Akácz László A családi életre nevelés az aszódi és nagykőrösi gimnáziumban A jövőhöz igazított tapasztalat Az idei tanévben lett kötelező a családi életre nevelés az általános iskolák felső tagozatában és a középfokú tanintézetekben. Az osztályfőnöki órák keretében — a tanulók életkori sajátosságainak megfelelően — négy, illetve hat órában oktatják az új tantárgyat. A program alapvetően négy témakört foglal magába: a család és társadalom viszonyát, a család funkcióit és ezen belül a gyermeknevelést, a nemek közötti kapcsolatrendszer tartalmát és formáját, illetve a pszichoszexuális fejlő­dés keretében a szexualitás biológiai, életrendbeli, men­tálhigiénés kérdéseit. Szocialista eszmény Csak viszonylagosan tekint­hetjük újnak az iskolákban a családi életre nevelést, mert kísérletképpen már 1974-ben bevezették 60 .általános és 30 középiskola 1200 osztályában. Igaz, Dél-Pest megyében csak ebben a tanévben kezdték meg a tantervi rendszerű oktatását. S mint minden újnak, ennek is vannak lelkes támogatói és természetesen megkérdőjelezői is. A családi életre nevelés ok­tatásának tapasztalatai még elég ellentmondásosak, s nem sikerült egészen megszüntetni! ennek a témának a titokzatos­ságát. Pedig ezeken az órákon Is a közösségi emberré nevelés a cél, a kollektív ember, kollek­tív kapcsolatairól esik szó. Az­zal a kitétellel, hogy a családi életre nevelésben nagyobb hangsúlyt kap a legkisebb kö­zösség belső funkcionálása, és ezzel természetes összefüggés­ben a nemek közötti kapcsolat szexuális tartalma. Ez a neve­lés automatikusan hat a már meglevő családokra, tehát azokra, amelyekben a tanulók élnek, miközben azt kívánja szolgálni, hogy a felnövekvő nemzedék kapcsolatai tudato­sabban alakuljanak, s az álta­luk alapított család jobban megfeleljen a korszerű, szocia­lista eszménynek. Vélemények A család szocialista jegyei azonban csak most alakulnak. Az utóbbi évtizedekben sok tekintetben megváltozott a családi élet jellege. Módosult a családtagok közötti kapcso­latok formája, sőt tartalma is. Sokan már-már a családesz­mény felbomlásáról beszéltek, s az elbizonytalanodás tapasz­talható volt a szülők és a pe­dagógusok körében is. Mindez kedvezőtlenül befolyásolta az ifjúság szemléletét — Nincs válságban a család, csak elavult — mondta az aszó­di gimnázium egyik harma­dikos fiú tanulója. S ezzel, ta­lán öntudatlanul, de reális közérzetet fogalmazott meg. Bár az órát vezető pedagógus igyekezett nyugodtabb vizek­re terelni a beszélgetést, ismét szembe találta magát egy kis­lány érvelésével: meglehetősen sok a felbomlott házasság és családok. Ezt követően tanári kijelentő módban elhangzott: csak a kizsákmányoló társadal­makban létezik a család vál­sága. Bizonnyal növelte volna a magyarázattal kapcsolatos gondokat egy nagykőrösi ne­gyedikes gimnazista fiú véle­ménye: A klasszikus értelem­ben vett család a nők munká- baállása miatt került válságba. Elgondolkodtató az aszódi pedagógus érvelése, s a szavai­ból megfogalmazódó eszmény, hogy milyen is legyen az ideá­lis család. — A család ereje a közösségi lénye­gében van... összetartója a feltétel nélküli szeretet, a szü­lők iránti tisztelet, az egymás kölcsönös segítése ... korszerű­ségének záloga a családi mun­kamegosztás ... és a harmónia kulcsa a kölcsönös bizalom. Nem recepteket A családi életre nevelés egyik alapvető ellentmondását fedez­hetjük fel itt. A szülő és a pe­dagógus csak a saját tapaszta­latát adhatja át, ám a gyere­kek ezt a tapasztalatot öt—^íz év múlva fogják hasznosítani, már megváltozott körülmé­nyek között. A gyerekeknek tehát a jövőhöz igazított ta­pasztalatokra volna szükségük. Mi lehet a megoldás? Egy korábbi beszélgetésből kívánkozik ide a válasz. Gál Erzsébet, az Országos Pedagó­giai Intézet tudományos kuta­tója így fogalmazott: — A fia­Eszményképe: az alkotó ember MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK Fél esztendővel ezelőtt arra a kérdésre, hogy miért nem vonzó a népművelői pálya, többen így fogalmaztak: ...a népművelő fizetése, s még in­kább a kereseti lehetősége ke­vesebb, mint egy pedagógusé. Lakás a legtöbb esetben nem várja, s még építési kölcsönt sem kap. A munkakörülmé­nyei körülhatárolatlanok, ugyanakkor egy művelődési ház vezetője szakmai, gazdasá­gi, adminisztrációs, szervezési és esztétikai vonatkozásban egyaránt felelősségre vonha­tó... Nem hivatal Urbán László, az érdi műve­lődési központ igazgatója cá­fol. — Esztendővel ezelőtt talán még én is így fogalmaztam volna. Kétezerötszáz forint fi­zetés, egy év alatt három albér­let, meghatározatlan feladat­kör ... Aztán egy nap felhívott telefonon a nagyközség taná­csának elnöke és közölte: áp­rilis elsején költözhetem. Elő­ször azt hittem, áprilisi tréfa c3. egész. Utóbb elnézést kér­tem tőle ezért a gondolatért. Szóval egy esztendő óta önál­ló főbérleti lakásban lakom. A fizetésem jelenleg már három- ezerhatszáz forint. A közmű­velődési törvény pedig segített tisztázni intézményünk fel­adatkörét. Panaszra tehát sem­mi okom. Hogy naponta nem nyolc órát dolgozom? Foglal­tak a szombatok és a vasárna­pok? Ez nem hivatal. Amikor ezt a pályát választottam, szá­moltam vele... A választás persze nem volt ilyen egyszerű. Annál is in­kább nem, mert középiskolai évei alatt az orvosi hivatásra készült. Szeretem az embere­ket — ez volt legfőbb érve. Aztán mégis tanári szakra iratkozott: magyar—latin ta­nári diplomát szerzett Debre­cenben. A tanári hivatás is az emberekhez kötődik — ma­gyarázza a változást. Aztán még hozzáteszi, erősítendő az indokot: az irodalom mindig is nagyon közel állt hozzám. Ezt mi sem bizonyítja jobban: már egyetemi évei alatt mun­kásklubot, irodalmi színpadot vezetett a debreceni Nagy Sán­dor telepen. S hogy jól végezte dolgát: vezetése alatt a klub elnyerte a kiváló címet. • A munkások kérték Tulajdonképpen ez döntötte el további életét: a diploma megszerzése után a népműve­lői hivatást választotta. A mun­kás ifjúsági klub vezetésével cserélte fel a katedrát. — Jó gyakorlóév volt. Közel kerültem a munkásemberek­hez, megismertem gondjaikat, igényeiket. Ezért is mertem megpályázni a meghirdetett érdi állást. Tudtam, hogy itt is elsősorban munkásokkal lesz dolgom. Azért az első körülte­kintés után megijedtem. Arra nem gondoltam, hogy ekkora település is létezik, mindösz­sze nagyközségi ranggal. Szent­endre lakossága például há­romszor kitelne az itt élő em­berekből. A település nagysá­gáról már nem is beszélek. Gyalogszerrel bejárni egyik vé­gétől a másikig egy gyakorlott turistának is becsületére válik. Ezt nem panaszként mondom, hiszen magam választottam ezt a munkahelyet. Inkább csak indokaként annak: miért kel­lett több, mint fél esztendő csak az ismerkedéshez, a lehe­tőségek felméréséhez. Csak ez­után kerülhetett sor az első brigádvetélkedők megrendezé­sére. Ennek nyomán került a ter­vek közé a szocialista brigádok klubjának megalakítása. Az ötletet nem Urbán László talál, ta ki. A munkások mondták: jó lenne gyakrabban összejön­ni egymással és más üzemek brigádjaival, találkozni írók­kal, színészekkel, beszélgetni a nagyközség vezetőivel lakóhe­lyük holnapjáról, esetleg együtt menni színházba, moziba. Szükségét érezzük a társas együttlétnek, mondották, mert hiányolják a jóízű beszélgeté­sek, viták hangulatát. Az üzemben, munka közben arra sincs lehetőség, hogy jobban megismerjék egymást, gondjai­kat és örömeiket vagy akár­csak véleményt mondjanak egy filmről, egy tv-játékról, mind­arról, ami foglalkoztatja őket. A klub megteremtené a lehe­tőséget a rendszeres összejöve­telekre, egymás jobb megisme­résére. A klubot sürgető vélemé­nyek jogosságát igazolta, hogy a nagyközség üzemeiben, gaz­daságaiban több mint hatvan szocialista brigád dolgozott, ami szerényen számolva is mintegy ezer munkásembert jelentett, Igaz, ez a hatvan brigád harmincnál is több kis- és középüzem között oszlik meg — nagyüzemmel nem rendel­kezik az ország legnagyobb, ma már negyvenháromezer la­kosú nagyközsége. — A klub életképességére le­hetett következtetni abból az egyre növekvő aktivitásból is, ami a szocialista brigádok ré­szére rendezett vetélkedőket jellemezte. Az első, három hó­napig tartó vetélkedőre még csak négy vállalat tizenegy szocialista brigádja jelentke­zett. Közülük tíz mindvégig kitartott, s rendszeresen láto­gatta a feltételként kiírt politi­kai, irodalmi és népzenei elő­adásokat, kiállításokat. Csupán az érdekesség kedvéért emlí­tem, hogy a verseny első négy helyezését a Mezőgép érdi gyá­rának szocialista brigádjai sze. .rezték meg. A második, 1975. őszén rendezett vetélkedőre már hat vállalat tizennyolc brigádja nevezett, s közülük ti­zenhét mindvégig versenyben maradt. Nemcsak névlegesen Ilyen előzmények után ke­rült sor több mint egy eszten­deje a szocialista brigádok klubjának megalakítására. Aki beiratkozott, nemcsak névle­gesen tette, hogy ezzel is pon­tokat szerezzen brigádjának, hanem a maga hasznára és szó­rakoztatására rendszeres részt­vevői is a mind sokszínűbb programoknak. Éppen egy ilyen brigádklubprogram talán egy életre emlékezetes marad az igazgató számára. — Százhetvenhatan mentünk el a Thália Színházba, hogy megnézzük László-Bencsik Sándor: Történelem alulnézet­ben című darabját. Ez tavaly májusban volt. Akkor ismertem meg azt a kislányt, akivel szep­temberben házasságot kötöt­tem. Az eltelt év bizonyít: a klub bevált. Fórummá vált, ahol a tagság fehér asztal mellett ta­lálkozhat országgyűlési képvi­selőjével, a nagyközség párt- és tanácsi vezetőivel, az üzemek, gazdaságok igazgatóival, el­nökeivel. Az ilyen jellegű be­szélgetések közelebb hozzák egymáshoz az embereket, job­ban megismerik a közösség holnapjának terveit, s megér­tik gondjait. A klub ezzel a közélet iskolájává is válik, — A közművelődés esz­ményképe nem általában a művelt ember, hanem a mű­veltségét a köz és önmaga ja­vára felhasználó, alkotó ember — fogalmazza meg búcsúzóul hivatásának tiszteletreméltó ars poeticáját a fiatal igazgató. Prukner Pál tatoknak nem szabad kész re­cepteket adni. Gondolkodtató összefüggéseket, megfelelő ér­tékrendet kell adni az életre. Hogy mi a fontos, vagy kevés­bé fontos, hogyan lehet a mun­kahelyen is helytállni és köz ben harmonikus családi életet teremteni, hogyan lehet a csa­lád nyitott és mégis intim kö­zösség? A végső választ ezek­re a kérdésekre a fiataloknak kell majd megadniuk, saját élethelyzetükhöz alkalmazkod­va. A családi életre nevelés célja éppen az, hogy segítse az olyan személyiségek formáló­dását; akik társadalmi hivatá­sukban és a másik nemmel ki­alakított kapcsolatukban há­zastársi, szülőd szerepkörükben szabadon, felelősséggel tudnak dönteni. Érzelmi érettség A családi életre nevelés ne­gyedik nagy témaköre a nemi felvilágosítás, a szexuális élet­tel kapcsolatos egészségügyi tudnivalók. Ez adja a már em­lített titokzatosságot, amely prüdentériát, álszemérmessé­get és tilalomfák erdejét is je­lenti. S amikor hangsúlyozni kell a családi életre nevelés komplexitását, nem szabad háttérbe szorítani, kényes té­maként kezelni a szexuális fel­világosítást. Erre figyelmeztet az az évi húszezer abortusz is (14—18 évesekre vonatkozó or­szágos adat), melyről az egész­ségügyi szervek tudomást sze­reznek. Éppen a védettség meg­teremtése, a döntés előtti szük­séges gondolkodás kifejleszté­se érdekében helyes, hogy a program szerint már az általá­nos iskolák 7—8. osztályában beszélni kell a születésszabá­lyozásról. Természetesen azt is hangsúlyozva, hogy hatékony, hormonális fogamzásgátlókhoz csak 18 éves koruktól juthat­nak a fiatalok. Érdekes és vonzóan megfon­tolt válaszokat kaptam a nagy­kőrösi gimfiázísíákíSl arra a kérdésre, hogy mi a vélemé­nyük a 16—17 éves korban ki­alakított szexuális kapcsola­tokról. Többségük nem helye­selte, mert időszerűtlennek tartja, s nem a biológiai, ha­nem az érzelmi érettség szem­pontjából. Ugyanakkor nem érzik feltétlenül elítélendőnek sem, ha valaki megfelelő igé­nyességgel választja ki partne­rét, s ha a kapcsolat érzelmi­leg is megalapozott. A vála­szokban leggyakrabban a fele­lősség szó hangzott el, mint felelősség a partner iránt és felelősség a társadalom iránt. Az egyik negyedikes fiú úgy is felbontotta a kérdést, hogy dölgozik-e, vagy tanul még az érintett fiatal, mint mondta, a középiskolások sterilebb kö­zegben élnek, így kevesebb élettapasztalatuk kétségessé te­szi a megalapozott és harmo­nikus kapcsolat kialakítását. Közös felelősség A családi életre nevelés kö­rüli legtöbb vita oka az a kérdés, hogy az egyes életko­rokhoz mely témakörök kap­csolhatók leghatékonyabban. A vitát aligha lehetne ma még eldönteni, hiszen további rész­letes pszichológiai és szocioló­giai kutatásokra van szükség. Ezért hasznos, hogy az isko­láknak módjuk van rugalma­san összeállítani a fő kérdés- csoportokon belüli tematikát, hogy figyelembe vehetik az adott osztály érzelmi fejlettsé­gi szintjét, érdeklődését és a helyileg jelentkező konkrét problémákat. A családi életre nevelés hatékonyságát mérni csak hosszabb idő perspektívá­jában lehet. S az eredménye­ket sem várhatjuk egyik nap­ról a másikra, hiszen az osz­tályfőnöknek is el kell mélyí­teni ennek a témakörnek a sa­játos pedagógiáját, ki kell pró­bálniuk a központilag ajánlott módszereket és mérlegelni kell saját tapasztalataikat. S ami nagyon fontos: az iskolában folyó családi életre neveiét nem veszi le a szülők válláról a terhet és a felelősséget, sől fokozottabb együttműködést, intenzívebb kavesolat kialaki» tását kíváni'i a gyerekekkel és az iskolával. Kriszt György 4 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom