Pest Megyi Hírlap, 1977. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-06 / 80. szám

1977. ÁPRILIS 6., SZERDA Óvodaavatás Gödön A Duna menti nagyközség­ben, Gödön óvodát avattak hét. főn, a felszabadulás évforduló­ján. A Béke utcai egykori vil­laépület átalakítása és kibőví­tése tavaly novemberben kez­dődött meg, s mintegy 2 millió forintba került. A gödi tanács kasszájában ennek az összeg­nek csak töredéke állt rendel­kezésre az építkezés kezdetén, de a helyi üzemek és szövet­kezetek pénzzel és társadalmi munkával fedezték a több mint másfél millió forintnyi különbözetet. Az ünnepélyes átadáson Lő- rincz József, a kivitelező költ­ségvetési üzem vezetője kalau­zolta a vendégeket, akik meg­tekintették az újjászületett épületet, melyet hamarosan 60 kisgyerek vesz birtokba. Az óvoda átadása után a művelődési házban a felszaba­dulási ünnepségen Szigeti Sán- dorné, a nagyközségi pártbi­zottság titkára mondott beszé­det, majd emlékplakettet nyúj­tott át az óvoda építésében részt vett gazdasági egységek dolgozóinak. A tej- és húsprogram sikeréért Vizsgálják a takarmányt az istállók levegőjét Jó étvággyal, kellő mennyi­ségben fogyasztják a fejőste­henek a takarmányt és egy­szerre csak a megszokottnál mégis kevesebb tejet adnak. Ha a benn álló tehenek egyébként egészségesek, a ta­karmány kerül gyanúba. Ilyenkor az állatorvos több te­héntől vért vesz és Gödöllőre, a Pest megyei Állategészség­ügyi Állomás laboratóriumába küldi vizsgálatra. Ott azután megállapítják, elegendő-e a vér kalcium-, foszfor- és ka- rotintartalma. Mert, ha a kel­leténél kevesebb, ez okozza a tejhozam csökkenését. Ezután a takarmányt vetik laborató­riumi vizsgálat alá. Ez már hosszasabb, gyakran két hétig is eltartó munka. Végül azon­ban kiderül, megkapja-e táp­lálékában a tehén szervezete a szükséges mennyiségben a három alapanyagot, és ha nem, akkor a takarmányke­verék összetételének módosí­tására tesz javaslatot az Állat­egészségügyi Állomás. Két hónap mérlege — Ezeket a vizsgálatokat január elseje óta folytatjuk, de nemcsak a tejtermelés fo­kozásának érdekében — hall­juk dr. Tóth Péter megyei állatorvostól, az Állategész­ségügyi Állomás igazgatójától. — Ugyanilyen vizsgálatokat végzünk akkor is, ha szaporo­dási rendellenességeket ta­pasztalunk. Egyénként az év első két hónapjában már 113 vér- és takarmányvizsgálatot végzett laboratóriumunk. A megyei állattenyésztési fel­ügyelőséggel és a gazdaságok szakembereivel ‘együttműköd­ve megteszünk minden tőlünk telhetőt a szarvasmarha­program sikeréért. A nagyüzemi gazdaságok te­hénállománya nagy tej hozamú fajták importálásával szám szerint is szépen növekedett az utóbbi években. A behoza­talukra fordított tetemes költ­séggel az állam jelentős mér­tékben támogatja a szarvas­marhatartó gazdaságokat. Jog­gal elvárható, hogy a legna­gyobb gondossággal óvják a drága pénzen vásárolt- állatál­lományt és annak szaporula­tát. Ezzel kapcsolatban hall­juk a megyei főállatorvostól: Az új telepek megfelelők — Megszerveztük idén a tőgy­gyulladás elleni hatásosabb védekezést. Ennek érdekében minden állattartó gazdaság ré­szére kido'goztuk az állat­egészségügyi technológiát Megvizsgáljuk az istállók hi­giénés állapotát is, tanácsot 1 adunk a fejőgép helyes hasz­nálatára. Megjegyzendő, hogy az elle­tek és a borjúnevelők higié­nés állapota az új tehenészeti telepeken általában kifogás­talan, a borjak is egészségesen fejlődnek. Ä régebbi borjúne­velő istállók közül azonban nem egy túlzsúfolt volt, a tisztasági követelményeknek sem felelt meg. Találtak a vizsgálatok során olyan gaz­daságot, ahol — mert az almot ritkán váltják — a borjak térdig álltak a nedves szal­mában. Nem csoda azután, ha gyakori volt az elhullás. A húsprogram előmozdítá­sával is behatóan foglalkoznak az állatorvosok. Rendszeresen ellenőrzik a hizlalásra fogott jószág takarmányát, legelőjét is. Nem nő-e azon mérgező gyomnövény. A laboratórium folyamatosan vizsgálja az ita­tásra szolgáló kutak vizének minőségét. Az egészségre ártal­mas anyagot tartalmazó kútvíz használatát az Állategészség­ügyi Állomás megtiltja, vagy ha az is elegendő, elrendeli vegyszeres tisztítását. — Ez természetesen nem­csak a szarvasmarhák itatá­sára használt kutakra vonat­kozik, s mi sem csak a marha­istállók, hanem a sertések fé­rőhelyeinek egészségügyi kö­rülményeit is állandóan vizs­gáljuk — jegyzi meg a megyei főállatorvos. Időről időre öt-hat féle mű­szerrel vonul fel az állator­vos, hogy megállapítsa, nem túl nagy-e a páratartalom, a huzat, a levegő porszennye­zettsége. Egyszersmind taná­csot is ad a kedvezőbb klíma megteremtésére. Segítség a háztájinak Természetesen nemcsak a nagygazdaságok, hanem a kis­termelők állataival is törőd­nek. A háztáji jószágok egész­ségügyi ellátása mellett taná­csot adnak a fajtakiválasztás­ra, a takarmányozásra, az istállók és ólak szakszerű használatára. Pest megyében összesen 203 állatorvos ügyel az egyre nö­vekvő állatállomány egészsé­gére. — Az év kezdetétől — mondja dr. Tóth Péter, megyei főállatorvos — valamennyi megyei és járási főállatorvost függetlenítettük, hogy a megnövekedett feladatok meg­oldásának szentelhessék ide­jüket. Szorgalmazzuk az üze­mi állatorvosok számának nö­velését. Az idén tizenkettővel többen, összesen hetvenkilen­cen teljesítenek szolgálatot. Szakoly Endre Hogy több legyen (4.) A fogyasztók érdekékéi! a gondozói, tennivalókról Ügy lehet feleslegesen fel­tenni a kérdést: jut-e elegen­dő kerti termény: borsó, retek, sárgarépa, petrezselyem, hagy­ma, paprika, paradicsom, bur­gonya s egyéb más zöldség a piacra. Feszülnek az opálos fé­nyű fóliák a nagyüzemi gazda­ságokban, kiskertekben, földbe került a vetemények magja, palántáznak és szedik már a primőrt, a fodros levelű salá­tát, gyenge újhagytnát, piros retket. A zöldségtermesztés mezőgazdaságunk teljesítőké­pességének próbaköve, fej­lesztését kormányprogram, ál­lami támogatás ösztönzi. Az utóbbi tervidőszakban két íz­ben hozott határozatot a Mi­nisztertanács zöldségellátásunk javítására, s a közelmúltban újabb kormányintézkedések születtek, melyek részint a ter­melés korszerűsítését, részint a gazdaságosság javítását szol­gálják. A, felvásárlási árak a tavalyihoz kénest átlagosan ti­zenöt százalékkal emelkednek, leszerződött terményért a sza­vatolt árnál kevesebbet nem fizethet a felvásárló, mégha a vártnál bőségesebb lenne is a kínálat. A zöldségvetőmag-ter- mesztés célgépeinek beszerzé­séhez hetvenszázalékos, a fó­liasátrak építéséhez negyven- százalékos, a zöldség- és bur­gonyatermelést szolgáló öntö- zötelepek felszereléséhez, ki­építéséhez, a legalább kétszáz tonna befogadóképességű rak­tárak építéséhez hetvenszáza­lékos támogatást nyújt az ál­lam. Átszervezték a felvásárló vállalatokat, s remélhetően ru­galmasabb kereskedelmi háló­zat gondoskodik majd a köz­ponti árualapok beszerzéséről, a kiegyensúlyozott ellátásról. Valamennyi gond persze nem szűnt meg egycsapásra, amint ez kitűnt azon a be­szélgetésen is, amelynek a Bu­dapest Környéki Mezőgazdasá­gi Szövetkezetek Szövetsége adott otthont. A termelőket ez alkalommal Bogdanov Péter, a csepeli Duna Tsz kertészeti ágazat vezetője és Lévai Fe­renc, a túrái Galgamenti Rá­kóczi Termelőszövetkezet el­nöke képviselte, a kereskedel­met Nagy Zoltán, a Pest me­gyei ZÖLDÉRT Vállalat áru­forgalmi főosztályvezetője, a vitaminprogramot előmozdító politikai munkásokat pedig Nagy Domokos, a ráckevei já­rási pártbizottság munkatársa. A házigazda: dr. Bállá István, a tsz-szövetség munkatársa volt, részt vett az eszmecserén dr. Bödecs László, a megyei tanács szakfelügyelője. Gépesítés, termésátlagok, munkaerő Amiben a jelenlevők meg­egyeztek: a gépesíthető zöld- segnövények, így a zöldborsó, a zöldbab, a paradicsom, gyö­kérzöldségek termesztése kü­lönösebb gondot nem okoz azokban a gazdaságokban, ahol az egyéb feltételek is kedvezőek. A zöldségnövények gépesített termesztésének elő­nye, persze egyelőre nem a pia­con, a piaci árakban mutat­kozik, hanem a konzervipar ellátásában. A kézimunkaigé­nyes zöldségkultúra fejlesztési lehetőségeit viszont sok egyéb tényező, elsőként a munkaerő- helyzet befolyásolja. Mint Lévai Ferenc szavai­ból kitűnt, az olyan hagyomá­nyosan zöldségtermesztő tájon, mint a Galga vidéke, még kellő számú — az említett tsz-ben mintegy háromszáz — vállal­kozó akad erre a kemény munkára, javarészt asszonyok. A turail közös gazdaság tavaly 798 hektáron termelt zöldsé­get, az idén 840 hektáron bok- rosodik a zöldborsó, érik pi­rosra a paradicsom, terem az uborka. Az elmúlt esztendő­ben ezerkétszáz vagon zöldsé­get küldtek a gyárba, a piacra, az idei terv ezerötszázötven vagon termény betakarítását tűzi célul. — Igen magas termésátlago­kat terveztünk — teszi hozzá —, paradicsomból például hektáronként háromszázhatvan mázsát, uborkából száznyolc­van, gyökérzöldségből 150—160 mázsát. Így, ilyen magas termelési színvonalon lehetséges, hogy nyereséggel zárul az esztendő a zöldségtermesztési ágazatban. Mindehhez hozzájárul az a tíz- százalékos fejlesztési támoga­tás, amelyet ez évtől kaphat­nak a gazdaságok. — Más a helyzet nálunk, a Duna Tsz-ben — említi Bog­danov Péter —, jóllehet, ma­gas árbevételt, kilencvenezer forintot könyvelhetünk el hek­táronként, mégis éppen csak hogy megálltunk a lábunkon. Emelkedik az anyagár, az energiaköltség, apad a mun­kaerő. A csepeliek l— országos hírű zöldségtermesztő szövetkezet — mégis hatalmas vállalko­zásba fogtak, távlati terveik szerint a jelenlegi háromszáz hektárról kilencszázra bővítik a zöldségtermő területet. — S alighanem gondok gar­madának nézünk elébe — vé­lekedik a főágazatvezető. — A beruházásoknak előteremtjük a pénzt, állami támogatást is kapunk, de a munkára vállal­kozóknak híjával vagyunk. A betakarításkor tízszer annyi munkaerőre lenne szükségünk, mint évközben. Számítunk is az ipari munkások s főként a diákok segítségére. Csakhogy nem elegendő segélykérő szó­zat, gondoskodnunk kellene az ellátásról, elszállásolásról. Az előző még hagyján, de négy­ötszáz személynek szállást te­remtenünk — miként némely állami gazdasági KlSZ-tábor- ban igen helyesen teszik —, költséges beruházás lenne, ma­ga az építkezés vinne el har­minc-negyvenmillió forintot, pedig hát a zöldségprogramunk valóra váltása legalább 150 millió forintba kerül, csak az öntözőberendezés 80—90 mil­lióba. Más: nagyon sok szak­munkást Képezünk’ és a fiatal kertészek rendszerint elhagy­nak bennünket. Miért? Mert otthont szeretnének teremteni maguknak, s mi ehhez nem nyújthatunk olyan támogatást, mint az állami vállalatok, hiá­ba nyújt a tsz lakásépítési köl­csönt, ha az OTP azt levonja a hitelből, annyival kevesebbet ad. Nem általában Szóba került számos téma a beszélgetés során, sorakoztak a zöldségtermesztés jövendőjé­nek kérdései. Amiről a legtöbb szó esett: mi lesz a megtermelt áru sorsa? Korunk leghívebb krónikása, a Központi Statisztikai Hivatal összesítése szerint hazánkban az egy főre jutó zöldségfo­gyasztás 83 kilogramm volt a legutóbbi ötéves terv kezde­tén, 1975-ben már 90 kilo­gramm, s ebből 75 kiló a friss zöldség, a többi pedig konzerv. Ezzel az európai mezőnyben nem is állunk rossz helyen. A szépséghiba csupán az, hogy a tervezett fogyasztás fejenként 100 kiló zöldség volt, ennyit irányoz elő az ötödik ötéves terv. Tavaly az előirányzott 125 ezer hektár helyett csupán 108 ezer hektáron termett zöldség, igaz — főként a másodvetés­nek köszönhető ez —, két szá­zalékkal több a tervezettnél. A zökkenő: a húslevesbe a tél derekán időnként holland sár­garépát főztünk s lengyel bur­gonyából sütöttük a rosejbnit. Merthogy a zöldség gyűjtőnév s hiába van elegendő káposzta, hagyma helyett nem veszi meg a háziasszony. Mondja is Nagy Zoltán, hogy gyökérzöldségből és kései ká­posztából a várható piaci ke­resletnél nagyobb mennyiségre kívánnak szerződést kötni a gazdaságok. A központi döntés értelmében kötelező — helye­sen — minden megtermelt áru átvétele, de a termelői előre­látásra igencsak szükség van: nem általában kell zöldséget termeszteni, hanem a kereslet­hez igazodva. — Közöltük a termelőkkel, hogy káposztából, gyökérzöld­ségből csak korlátozott meny- nyiségben- kötünk szerződést. A felvásárlási szabadárak _ pedig alacsonyabbak lesznek a szerződéses felvásárlási árak­nál, miként ezt lapunk hasáb­jain is közöltük abban az in­terjúban, amely Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterhelyettessel ké­szült. Nem érdemes tehát fi­gyelmen kívül hagyni a felvá­sárló javallatát. Egyébként a szerződéskötések kedvező prog­nózissal szolgálnak. Szerződéssel — Az előirányzottnál na­gyobb mennyiségű zöldségre kötöttünk szerződést, noha a tárgyalások még nem zárultak le, 8 ezer 400 vagon áru felvá­sárlásában állapodtunk mega termelőszövetkezetekkel, to­vábbi 930 vagon árut a fo­gyasztási szövetkezetek közre­működésével veszünk meg. Máris látnivaló, hogy me­gyénkben és országszerte fel­lendülőben van a termelési kedv, főként a kedvező állami intézkedések hatására. Akad azonban jó néhány zöldségnö­vény — uborka, paradicsom, paprika, dinnye —, melynek termesztési területe egyre zsu­gorodik, mivel művelése kézi­munkaigényes. Tavaly a vállalat a leszerző­dött árunak mintegy 82 száza­lékát vásárolta fel, amit jó eredménynek tartanak, hiszen az aszály nagy terméskiesést okozott. A vállalat bizonyos rátartással igyekszik megkötni a szerződéseket, hogy a köz­ponti árualapba végül is meg­felelő mennyiségű termény ke­rüljön. Szót ejtvén a szerző­déses fegyelemről, felvetődött a kérdés: hány esetben köve­teltek kötbért a szerződéssze­gőktől? Talán, mert a jogelőd MÉK Vállalat a mezőgazdasá­gi és a fogyasztási szövetkeze­tek közös vállalkozása volt, egyetlen egy esetben sem. Mondja a főosztályvezető 's a jövőben is inkább arra hajla­nak, hogy együttműködésük a termelőkkel a kölcsönös bizal­mon alapuljon, hiszen a peres­kedésből csak a jogászoknak jutna több munka, de a lakos­ságnak több zöldség nem. A megújult vállalat könnyebben igazodik majd a piaci helyzet­hez — ígérik —, mert a SZÖ- VÉRT-egyesülés, amelyhez va­lamennyi megyei Zöldért tar­tozik, országos áttekintéssel méri majd fel az igényeket, összevetvén a termelők tervei­vel, termésbecsléseivel. Ügy tervezik: egységesítik számos termény felvásárlói és fogyasz­tói árát s így megszűnnek majd a szélsőséges' és indokolatlan árkülönbségek, amelyek eddig a különböző tájékokon mutat­koztak. S kiegyenlítődik a pia­ci kínálat, nem fordulhat elő, hogy az ország egy s más vi­dékén eladatlan készletek mennek veszendőbe, míg má­sutt gyatra a kínálat, csillago­kig szöknek az árak. S felte­hetően jut majd elegendő friss kerti portéka az olyan üdülő­helyekre is, mint a Duna­kanyar, ahol kivált a hét vé­gén, nagy a vendégj árás. Felkészülten Bennünket, fogyasztókat te­hát bizakodással tölt el a zöld­ségtermesztők idei nekirugasz­kodása. Most csupán arra len­ne szükség, hogy ez a remény- teljes helyzet állandósuljon, aminek azonban feltétele a ter­melő biztonságérzete. Vissza­kanyarodván az imént feltett kérdéshez: mi lesz a megter­melt áru sorsa? Ez aggasztja leginkább a gazdaságok szak­embereit, s nem kevésbé a ke­reskedelemben tevékenykedő­ket. Dr. Bödecs László meg­jegyzése: — A kereskedelem az át­szervezés által nem lett gaz­dagabb, nincs több raktárai tárolótere. A szállításban, cso­magolásban sem mutattak fel fejlődést. Vajon árudömping esetén akad-e olyan csatorna, amely levezeti a kínálatot, pontosab­ban arra a piacra csordítja-e, ahol kereslet mutatkozik. Bog­danov Péter mondja, hogy a zöldség nagyobbrészt egy idő­ben érik, s nagy mennyiségre azon hirtelenjében nemigen akad vásárló. A gazdaság az ország legnagyobb karfiolter­mesztő termelőszövetkezete. Tavaly kutyaszorítóba került, akárcsak a dabasi, alsónémedi tsz-ek, hiszen az ipar nem volt felkészülve arra, hogy október elején egyszerre átvegyen több száz vagon karfiolt. Mire a gyárból a piacra kerül az áru, harmadosztályúvá minősül, hiába volt kifogástalan, ami­kor szedték. Avagy a fejes­saláta! Mire a kereskedő érte jön, megfonnyad, s képzelhet­ni, milyen minőségben kerül a háziasszony kosarába. Raktárak kellenek, hűtőhá­zak, melyekben frissen marad az áru. Az idén például felte­hetően nem dúskálunk a para­dicsomban-, tíe akadhat olyan időszak, augusztus végén, ami­kor nagy mennyiségű áru azért megy tönkre, mert az ipar nincs felkészülve fogadására. Nagy Zoltán véleménye: a kül­kereskedőknek már most tájé­kozódni kellene, s jóllehet, a honi lakosság ellátása az el­sődleges, amikor szükséges, fel kell nyitni az exportcsatornák zsilipjeit, jó pénzért levezetni az árufelesleget, mígnem szá­mos olyan korszerű raktár épül, mint amit a Pest megyei vállalat Dunaharasztin, Mono­ton s a fővárosban építtet. Előremutató kezdeményezések A kérdés megoldása, bízzunk benne, a közeli jövendő tenni­valói közé tartozik. Biztató je­lek akadnak. A gazdaságok, a felvásárlók és az ipar összefo­gása, az anyagi és szellemi erők koncentrációja máris kö­vetésre méltó példákkal szol­gálnak. A túrái tsz-elnök el­mondta, , hogy növényvédelmi társulásra léptek több Heves megyei termelőszövetkezettel, két helikoptert és két repülő­gépet vetettek be a kártevők ellen. íme, az egyik magyará­zat a kimagasló hozamokra. (Példamutató ama vállalkozás is, amelyet a túrái tsz három más gazdasággal alakított, a FÖSZÓVKER nevű vállalat huszonkét boltban — a főváros munkáskerületeiben — kínálja ' a friss zöldséget, közvetítők nélkül, kisebb árréssel értéke­sítvén, tehát olcsóbban.) S ami többször szóba került az eszmecsere során: a zöld­ségellátásban érdekeltek sokat várnak attól az együttműkö­déstől, társulástól, amelynek alapjait néhány hete vetették meg. A megyei pártbizottság és tanács kezdeményezésére alakult együttműködés huszon- né?v résztvevőt — termelőszö­vetkezetet, állami gazdaságot, felvásárló és feldolgozó válla­latot — fog össze. Munkatervé­ben szerepel a zöldségtermő tájak határvonalainak kijelö­lése — miként erről dr. Bállá István, a tsz-szövetség közre­működéséről szólván a beszél­getésen is említést tett —, hogy minden kerti növény ott teremjen, ahol a termelés adottságai a legjobb eredmény­nyel kecsegtetnek. Hogy egy- egy vidék, termőkörzet gazda­ságai — ráckevei példákat so­rakoztatva erről számolt be Nagy Domokos is — egyeztes­sék fejlesztési terveiket, ne bo­nyolódjanak költséges és szük­ségtelen beruházásokba, ha­nem túllátva saját mezsgyéi­ken, sőt a járási és megyeha­táron is, a piaci kívánalmak­hoz igazítsák terveiket. Az együttműködés feladatául tűz­te a termelés, műszaki fejlesz­tés, a tárolás és feldolgozás összehangolását, az iparszerű fegyelemmel működő termelési rendszerek meghonosításának támogatását, ott, ahol erre le­hetőség kínálkozik, a mező- gazdasági eszközellátás meg­szervezését, az értékesítés biz­tonságát, megterem' ését. S mindez végső soron a piacra járó háziasszonv, a fogyasztó, mindannyiunk érdeke A. Z.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom