Pest Megyi Hírlap, 1977. április (21. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-06 / 80. szám
map 1977. ÁPRILIS 6., SZERDA Tárlat Felsőpakonyban és Vecsésen Gammel József és Fegyó Béla kiállítása Felsőpakonyban, a TESZÖV tanácstermében, ahol először rendeztek tárlatot, Fegyó Béla festőművész alkotásait mutatják be. Friss élmények A Fáklya klubból érkeztek a képek, s rövidesen Érdre kerülnek, ahol a művelődési központban állítják ki a ráckevei gyáli, és zebegényi tematikájú alkotásokat. Mint ahogy már lapunkban jeleztük, Fegyó Béla olyan iskolázott festő, aki friss élményekkel rendelkezik és sebezhetet- len minőséget akar elérni. Ezúttal a közönség érdekelte. elsősorban a krónikást, azok az emberek, akik — vállalat vezetőtől a gépmunkásig — megtekintették az első pako- nyi tárlatot. Nagy figyelemmel és érdeklődéssel, s azzal az elhatározással, hogy a továbbiakban rendszeressé kívánják tenni a képzőművészeti kiállítások gyakorlatát. Emlékszobára vár Vecsésen április 12-ig tekinthető meg Gammel József festőművész emlékkiállítása. 1839-ben született, egész élete Vecséshez kötötte. Nagyapja honvéd tábornok volt 1848- ban, édesanyja Pulszky lány, ahonnan művészi érzékét örökölte. Gammel József a festészeten kívül semmi másra nem összpontosított. A háborúban elvesztette bal karját, majdnem teljesen megsüke- tült, alig látott, de festett változatlan odaadással. Vecsés képi krónikása volt egész életében. Őrzött gyermekséggel örökítette meg a körhintát, a búcsúzó nap izzó korongját, a vecsési kerteket és különös mélységgel a temetőt. Megnyugvással és mértékkel. Pazar nagylelkűséggel gyűjtötte festménnyé favágók, boglyák, fák, görbült tetők témáját. Mátraszentimrénél sem a magas hegyvonulat pompája érdekli, hanem egy semmitmondó útkanyar kedvessége, és szentendrei házai is megfosztottak minden külső csillogástól. Nem öltözteti képeit. Lelkes, áthevült szükségbe burkolja éneklő munkását, virágcsendéletét, kamaszfiúját, bogos tájait, homlokának árkos ráncait. Közben felépült életműve. Negyven alkotása a Nemzeti Galéria letétében, több mint száz kép a Ceglédi Kossuth Múzeumban várja, hogy meglelhesse közönségét. Megleli minden bizonnyal különösen akkor, ha Vecsés is hajlandó tenni festő fiáért. Tenni úgy, a Ferenczy Hanna tulajdonában levő mintegy hatvan kép Gammel-emlékszobává alakul Vecsésen. Hozzá lehetne társítani Szabados Jenő festményeit, Visnyovszky Lajos szobrait, Brindzik László érmeit, Bányász Béla képeit, s Fegyó Béla: Ráckevei házak. akkor az emlékszoba múzeummá növekedhet a főváros közvetlen határában. A Balaton.galériában Balatonfüreden megkezdődött a tárlatszezon Fülöp Lajos és Heitler László kiállításával, akik a Balatoni Galériában mutatkoztak be nagy számú közönségüknek. Fülöp Lajos értékeit már érdi kiállítása óta ismerjük. Bravúros és érzékeny. Színekbe ágyazott őszi hangulatok, Akarattya lágy öble, levélhullás, alsóőrsi tavasz tárulkozik fel kifogástalan akvarellein, olyan ember áhítata, aki megrendül a balatoni táj, csopaki szőlődombok időtlen szépségétől, s festőként adja át felismeréseit. Heitler László a bakonyi parasztbarokk homlokzatok fáradhatatlan képi krónikása. Festészete néprajzi összegezés egyben, a formakincs feltáráGammel József: Libatisztitó asszony-. sa. Ebben rejlik olajtemperáinak bartóki szolgálata, hogy megmenti a feledéstől öreg porták, pincék, hombárok, piacterek, kapuk korjelző emblémáit. Losonci Miklós Elhunyt Radnai György operaénekes Az Operaház igazgatósága fájdalommal tudatja, hogy hétfőn hosszan tartó betegség után, életének 57. évében elhunyt Radnai György Kossuth-díjas kiváló művész, a Magyar Állami Operaház magánénekese. Temetéséről később történik intézkedés. A Magyar Állami Operaház igazgatósága 1920. augusztus 7-én született Szurdokpüspökiben. 1947-ben kezdte el az énektanulást László Gézánál, akinek ajánlatára felvették a Nemzeti Zenedébe. Már ekkor — 1947-ben — a genfi zenei versenyen második díjat nyert. Zenei tanulmányait 1948-ban fejezte be, s még ugyanabban az évben szerződtette az Operaház ösztöndíjas magánénekesnek, majd 1949 augusztus 1-től a dalszínház kinevezett magánénekese lett. Első szerepe Tonio volt a Bajazzókban. Ezt az operairodalom számtalan baritonfőszerepe követte. Operaházi pályafutásának csaknem harminc esztendeje alatt a baritonrepertoár szinte valamennyi főszerepét elénekelte. Felejthetetlen alakításai között tartják számon Hans Sachs, Falstaff, Rigoletto, Amonasro, Jágó, Scarpia, Scharples, Tiborc, Czillei, Háry János, Porgy és Don Pasquale megformálását. Színpadi alakításait meggyőző színészi szerepformálás tette hitelessé. A rádióban és koncerteken gyakran énekelte a dalműirodalom remekeit is. Számos hanglemeze jelent meg és többször nagy sikerrel vendégszerepeit külföldön. Nagyszerű művész és ember volt, őszinte közszeretetnek örvendett, a hazai és a külföldi közönség körében, akik nemcsak az operaénekes Radnai Györgyöt hallgatták szívesen, hanem a népdal és a művészi igényű sanzon, valamint a népszerű operettek kiváló előadóját is. Művészi munkássága elismeréseként 1965-ben érdemes művészi, 1972-ben a Magyar Népköztársaság kiváló művésze címmel, 1975-ben pedig Kossuth-díjjal tüntették ki. Halála pótolhatatlan vesztesége a magyar zenei éleinek. Két korszak A Musica Humana hangversenye A késői barokktól a bécsi klasszikáig — akár ezt a címet is adhatták volna a váci Musi- ca Humana kamarazenekar április 3-án Szentendrén adott koncertjének. A zeneirodalom négy óriásának életművéből kaptunk cseppnyi ízelítőt úgy, hogy két nagy korszakon ívelt át a műsor. Vivaldi G- dúr concertójában hatalmas szenvedélyek összecsapását éljük át, Bach D-moll zongora- versenye, mint egy stafétabot kerül át a bécsi klasszikus zenébe. S a műsor következő száma, a Haydn D-dúr zongoraverseny töretlenül vitte tovább a műsor ívét, hogy Mozart D-dúr divertimentójában már-már a klasszikus zene csúcsára érkezzünk. A koncerten közreműködő Szegedi Anikó nagy dinamizmussal és átéléssel játszotta a Haydn-zongoraver- senyt, amelynek harmadik tételében ismerősként csendültek magyar népi dallamok is. Nagyon hasznos volt, hogy Erdélyi Sándor hangverseny- mester, a kevésbé zeneértők számára közvetlen hangnemű bevezetőket mondott a műsorszámok elé. Vasárnaptól nyitva a falumúzeum Tiszaháti táj Szentendrén Eleven történelmet varázsoltak ide: hasadozott, fényes, vörösbarna kérgű vén mandulafák között három legény muzsikál, mokány fiúk, hímzett mentében, kordbársony nadrágban, százesztendős dalokat fújnak vidoran: Ángyom aszDöiitő. Szombaton este hat óra után kezdődött és késő éjszaka ért véget a Ki mit tud? döntője. Szerkesztői aránytévesztés? Váratlanul becsúszott pluszpercek, -negyedórák? Mindenesetre, nem volna szabad ennyire igénybe venni a nézők figyelmét, s a versenyzőket sem illik három-, négy-, ötórás várakoztatás után a legnagyobb közönség előtt felléptetni. No, de ne panaszkodjunk, amúgy jó mulatság volt ez a döntő, ami pedig a Pest megyei versenyzők szereplését illeti, egyenesen kitűnő. Népzenét nem lehet jobban, sokszínűbben játszani — hallhattuk a szentendrei Vujicsics együttesről, amely művész- csoport első lett a maga kategóriájában. Az elérhető ötven pontból 49-et kapott. Ugyancsak az első helyen végzett a monori Pleszkán Frigyes, akinek dzsessz-zongo- rázásáról úgy vélekedett a zsűri, hogy ritmikailag feszes, jól improvizál, s különben is már nemcsak jövője, de — mint Pernye András mondta — jelene is van az ő karrierjének. Gonda János tanítványa 47 ponttal győzött. Igaz, a BÖK — vagyis a Budakeszi önképző Kör — tagja, Torday Ferenc „csak” második lett (38 pontot gyűjtött TV-FIGYELŐ össze), de neki nemcsak Illyés rendkívül nehéz Bartók-ver- sével kellett megbirkóznia, de azzal a népszerűséggel is, amely a győztes Oláh Istvánt mind szavalóként, mind em bérként övezi. S hogy az időben már-már végtelennek tűnő verseny abszolút nyerteséről is szót ejt' sünk: a Fejér megyei sinatele- pi iskolások fakanalas bábegyüttese valóban rendkívülit produkált. Ugyanolyan elszorult torokkal figyelhette mindenki ezt a népmeséi kedves- ségű, tisztaságú „trufát”, mint Pernye András, aki már- már elcsukló hangon mondta, hogy van ahol véget érnek a szavak, amire már nincs jelző, amire csak azt felelhetjük: igen, ez a művészet. Nem csoda, hogy a legtöbbet, a maximális 50 pontot kapták... A nagykátai küldött. A Hét vasárnap esti adásában nyilatkozatokat hallhattunk a szocialista brigádok közelgő országos tanácskozásának néhány küldöttétől. Megszólaltatták többek között Szekeres Ferencet, u-magykátai tsz-bri- gádvezetőt is. Megszívlelendő dolgokat mondott. Noha brigádja géplakatosokból áll, ők Zenei napok Dunavarsdnyban Színes zenei eseménysorozat színhelye volt április 3-án és 4-én a dunavarsányi Petőfi művelődési ház, ahol ifjúsági kórusok és zenekarok találkozóját rendezte meg a zeneiskola helyi tagozata és a művelődési ház vezetősége, hazánk felszabadulásának tiszteletére és Kodály Zoltán emlékére. Ünnepélyes megnyitóbeszédet mondott vasárnap délelőtt Jónás Zoltán, az MSZMP ráckevei járási bizottságának el- .ső titkára. Jelen volt Péter Miklós, a Kulturális Minisztérium főosztályvezetője, Raffai Béla, a ráckevei járási hivatal elnöke. A találkozó vendége volt Tarjányi Béláné ország- gyűlési képviselő, a dunaha- raszti általános iskola tanára. Ezt követően Vgrin Gábor Liszt-díjas karnagy tartott előadást az énekkari munkáról. Részletesen foglalkozott Kodály Zoltán pedagógiai elveivel, hangsúlyozta a zeneszerző személyiségének fontos szerepét. Mint mondta: a jó zenei szakemberek képzésén kívül a kórusok fontos feladata, hogy minél több embernek teremtsenek jó lehetőséget a közös énekléshez. Délután a ráckevei és a budai járás növendékei adtak hangversenyt. Az esti találkozón az Országos Filharmóniai Ifjú Zenebarátok központi énekkara, a szentendrei Móricz Zsigmond Gimnázium, a Kossuth Lajos Katonai Főiskola vegyeskara és a Taksonyi Férfikórus lépett fel Ugrin Gábor, Szentey Marianne, Kovács Lajos és Kreisz Ferenc karvezetésével. Hétfőn délelőtt 10 órakor tartották Dunavarsányban a hazánk felszabadulásának tiszteletére rendezett községi ünnepséget. Az általános iskola irodalmi színpada rövid irodalmi összeállítást mutatott be. A műsorban fellépett az iskola énekkara, a Petőfi művelődési ház népdalegyüttese, citeraze- nekara és népi tánccsoportja is. A zenei eseménysorozat befejezéseként a záróhangverseny következett, amelyben Vivaldi, Bateson, Hassler, Brahms, Bárdos, Mozart, Farkas és Haydn ének- és zenekari művek hangzottak el. A programban közreműködött a Budapesti XVI. kerületi állami zeneiskola tanárainak zenekara, a dunavarsányi iskola tanári kara és a százhalombattai Liszt vegyeskar, Strausz Kálmán karvezetésével. P. Z. nemcsak a szerszámokat forgatják. Ha kell, kukoricát törnek, ha kell, szüretelnek, s mindezt nem nyolc, de tíz, ha kell, tizenkét órában. Úgy vélik: ott segítik a gazdaságot, ahol a leginkább szükséges. Mindemellett még a brigádjelszó gyakorlására is tudnak időt szakítani: „Olvass sokat — többet tudsz!” A Rosenberg-fiú. A Hét búcsúzó főszerKesztője, Polgár Dénes, az USA-ban járt, ahol felkereste az 1953-ban hamis vádak alapján kivégzett Ro- senberg-házaspár egyik fiát, Mike-oí, aki jelenleg közgazdaságtant tanít. Miután hazánkban is rendkívüli érdeklődés mellett vetítette le a tv a mártír szülőkről készített francia filmsorozatot, így a nézők indokolt izgalommal hallották: hol tart most a Rosenberg-ügy perújrafelvétele. Nem jogi értelemben vett rehabilitációról van szó — hallhattuk (ilyesmi nincs is az Egyesült Államokban), hanem politikai igazságszolgáltatásról. Arról, hogy a legszélesebb közvéleménnyel is megértessék: hazugságon alapult a per, miként hazugságon alapult e perrel önmagát igazoló politika. 1974 áprilisától folyik ez a mind nagyobb visszhangot keltő mozgalom, amelynek igen nagy lökést adott a két Rosenberg-utódnak A ti fiaitok vagyunk című, 1975-ben megjelent könyve. Az a kötet, amely — ha lefordítanák — minden bizonnyal nálunk is sok-sok olvasóra találna. A tanít) ány. csalódás volt Nagy Lajos A tanítvány című írásának tv-változata. Málnay Levente, a forgatókönyvírórendező nem tett egyebet, minthogy az irodalmi szöveget párbeszédekre szabdalta, s elmondatta a láthatóan nem sok ambícióval játszó színészekkel. Márpedig e mű nem úri szalonokban, vidéki kaszinókban elmondott dialógok és trialógok együttese, hanem két gondolkodásmód, mind élesebben ütköző szemlélet bemutatása. A tanítvány története elsősorban a fejekben játszódik, s erről a lelki színpadról e tv-játékban egyáltalán nem készültek felvételek ... Akácz László szony kutyát lopott, nékem abból dudát csináltatott, süsse meg kend ángyom asszony, most is morog, ahogy fújom ... Balkézről, fonott cserépkerítés mögött meszelt falú ház, magos zsúpkalappal, azt mondják, 40 mázsa szalmát hordtak föl a tetejibe. A felső Tiszaháti, szegényparaszt portát az 1800-as évek végén építette valamely igyekvő földműves Kispaládon, onnan költöztették ide a szentendrei dombhátra, a Szabadtéri Néprajzi Múzeumba. A mocsaras lápvidékről — ahol orsó alakban épült a falu az ártérről emelkedő magaslatra — ide, ahol körül sápadt virágfürtű cseresznyéktől borzas dombok, kék hegyek tekintenek alá. Mint a majálison Mintha csak majális lenne, kiránduláshoz öltözött, bakancsos, dzsekis sokadalom vonja körbe a bőgőt brummogtató, hegedűt ríkató, kosfejsípú dudát sikongató széleskedvű legényeket, a Muzsikás együttest. Visszhangzik a vastaps, nem egyszer, nem kétszer, egy ünneplős férfi lép a térségbe: a múzeum főigazgatója, dr. Kurcz Albert. Az idén először nyitotta ünnepélyesen kapuit a szezonkezdetkor a skanzen — magyarán falumúzeum — most a múlt vasárnaptól október végéig naponta 9-től délután 5-ig várják a látogatókat. A tiszaháti tájról származó porták lakóépületeit tekinthette meg eddig a közönség, ezentúl a gazdasági épületek, csűrök, kamrák, ólak, istállók, méhesek is korhűen idézik az erdők övezte szatmári vidék világát. — Még az idén megnyitjuk az uszkai kisnemesi kúriát, s ezzel beteljesülnek elgondolásaink: bemutatjuk a vidék társadalmi rétegződését, életét. Ide kívánkozik: a tervek szerint 10 hazai tájegységet mutatnak majd be a Duna- parti város határából kihasított 80 holdon, a meglevőn túl az északi, az északkeleti tájak, a felföldi mezővárosok, a Kö- zép-Tisza-vidék, az alföldi mezővárosok, a Dél-Dunántúl, a Balaton-felvidék, Nyugat- Dunántúl, és a Kis-Alföld jellegzetes települései. Nemzedékek élete A látogatók szétszélednek a múzeumfaluba. A megfigyelések szerint aki átlép a holt falu házainak küszöbén, visz- szafogja a hangját, mintha szentélyben nézelődne. Hogyan is ne, amikor a sárral tapasztott paticsfalak között — a gerendavázak közé sövényt fontak, azt tapasztották be kívülről, belülről — nemzedékek élete pergett, a füstös gerendamennyezetre vetette első tekintetét az újszülött, s az utolsót, kinek a világból végképp elege volt. A nyílt tűzhelyen cseréplábasokban paszuly főtt, az asztalnál napszámos görnyedt, a bölcső ritkán ringott üresen, ha belebotlott valaki. A hátsó szobában az öregek laktak, a kispa- ládi házban odatették a szövőszéket, ahol a hír szerint egy nyáron egy szatmári asszony mutatja majd be az érdeklődőknek, mire szolgált a csüllő, a motolla, a nyüst, hogyan készült a vászon télidőben, amikor a parányi ablakon nem sokkal ebéd után beóvakodott a szürkület, s kormos petró- lámpát gyújtottak a háziak. A második, Botpaládról való házban a kenyérsütés eszközeit, teknőt, szakajtót rakosgatnak a tűzhely köré, a kemence szemközt a bejárattal, a két szoba közötti előtérben ásít a belépőre. A szomszéd kisnemesi portán az udvarra került a sütőház, a csűr, az istálló, az ólak, juhhodály szomszédságába. A negyedik épület, a Milotáról való kisparaszti ház, melyben hajdan kandalló fűtötte a szobát, télen, ennek tűzénél főztek nyáron. Valami élet kellene ide! Jártam már falumúzeumban, ahol viaszbábukat ültettek a lócára, állítottak az istálló jászlához, a csűr alá vont szekér mellé. Nem efféle rideg panoptikumot gondolnék ide, de talán az udvarokra néhány baromfit, az ólba valami életet, mintha a háziak a határban lennének krumplit kapálni, szőlőt kötözni. A máris kertecskékbe hagymát, babot ültettek a mú- zeológusok, ők aprították a gyújtóst is, a fásszelepbe valót, hogy valami elevenséget csempésszenek ebbe a tudományosan hiteles történetbe. Síp, dob, hegedű Az idei első közönség hamar felhagy a szántó-vető ember készségeinek, ekéknek, boronáknak, villáknak, gerebeneknek, cséphadaróknak, hordóknak, hombároknak szemlélésével. Muzsika zendül, táncos lábak dobbannak ismét. Akiket egy ország televízión láthatott, azok lépnek most a színre, a nemesborzavári templomtorony lábánál: a po- mázi Vujicsics együttes. A táncosok ugyancsak e község nemzeti együttesének tagjai. Síp, dob, hegedű zeng, dong, jajong, forog a kóló lánca. Dél- Európa dalai tombolnak itt, csukott szemmel vélhetné az ember: hadra készült szerb, albán vitézek csata előtti dári- dója ez, fergeteges mulatság élet szerelmeseinek, halálr szántaknak És legényes jön menyasszonytánc és békés ges dalok ... És nyit a skanzen. A.”’
