Pest Megyi Hírlap, 1977. április (21. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-20 / 91. szám
Előre «1977. évi népgazdasági terv sikeres teljesítéséért! Az ingázók és a tanyai lakosság életkörülményei A Hazafias Népfront vizsgálatainak monori és nagykörösi tapasztalatai Befejeződött az a vizsgálat, melyet a Hazafias, Népfront Pest megyei bizottsága márciusban kezdett a megye ingázó dolgozóinak helyzetéről. A felmérés tapasztalatai szerint Pest megyében az aktív keresők 52 százaléka nem lakóhelyén vállalt munkát. A nagyközségből a fővárosba Egyebek között ezért is nagyon időszerű, hogy a Hazafias Népfront Pest megyei Elnöksége tegnapi ülésén napirendre tűzte a témát, annak a jelentésnek tükrében, amelyet a Hazafias Népfront Monor nagyközségi elnöksége készített. Monor az 1970-es évek elejéig kimondottan mezőgazda- sági jellegű település volt. Ebben az időszakban kezdődött meg az ipartelepítés. Több fővárosi üzem gyáregységet, telephelyet létesített a nagyközségben — Finommechanikai Vállalat, Filmtechnikai Vállalat, Könyvkötő Szövetkezet, és így tovább —, melyek jelenleg 5—150 embert foglalkoztatnak, többségükben nőket. A mezőgazdasági profil ellenére már a felszabadulás előtt is sokan az iparban dolgoztak, elsősorban a MÁV-nál, illetve Budapest üzemeiben vállaltak munkát. Az idők során munkásdinasztiák alakultak ki, amelyek jelenleg is a bejárók tömegének alkotják gerincét. Ez a réteg ragaszkodik a munkahelyéhez, igen sok közöttük a törzsgárdatag. Monor nagyközségre kevésbé jellemző a bevándorlás az ország távolabbi körzeteiből, mivel Budapesttől viszonylag nagyobb távolságra van. Ennek következtében az agglomerációs övezet községeire jellemző szociális feszültségek is kisebbek. Előnyök és hátrányok Az ingázók a felmérések, beszélgetések során — a bejárás előnyeként elsősorban a jobb kereseti lehetőségeket, a magasabb szakmai, műszaki színvonalat, a jobb szociális körülményeket emelték ki. Ez és a monori szakmunkásképző mostoha körülményei az okai annak, hogy a bejáró dolgozók gyermekei közül is sokan Budapesten abban az üzemben tanulnak szakmát, ahol a szülők dolgoznak. Ehhez járul (de nem ez az alapvető motiváció a bejáráshoz) a jobb kereskedelmi ellátás, a szükségletek magasabb szintű kielégítése. A bejárás legnagyobb hátrányaként szinte mindenki az utazási körülményeket jelölte meg. A vasúti kocsik többnyire piszkosak, hidegek, zsúfoltak. A vonatok, az autóbuszok Sok szó esik mostanában arról, hogyan lehetne több zöldséget és gyümölcsöt termelni. Az akadály nyilvánvalóan elsősorban abban keresendő, hogy áz említett növények kézimunkaigényesek a gépesítés, az öntözés még csak részben megoldott és meglehetősen költséges. Ráadásul még mindig elég nagy a kockázat, hogy milyen áron lehet majd a piacon értékesíteni a terményt. Dr. Sági Lajos, a Dunakeszi Konzervgyár igazgatója szerint ezek az akadályok — legalábbis részben — a felvásárlók és feldolgozók, illetve a termelők együttműködésével elháríthatok. A legnagyobb zöldségtermelők a termelőszövetkezetek. Hat-hét évvel ezelőtt a konzervgyár még 30—40 termelőszövetkezettel volt kapcsolatban, hiszen sok szövetkezet termelt zöldséget, de viszonylag kis területen.A gyár arra ösztökélte őket, hogy egy-egy zöldségfélét termesszenek nagyüzemi módon gépesítve, s így a partnerek száma is 10—15-re csökkent. De nemcsak ennyi a változás, hiszen korábbi munkájuk eredményeként sikerült a termelőkkel hosszú távú szerződéses kapcsolatot kialakítani. Ez egyszerűen fogalmazva azt jelenti, hogy a szövetkezet és a feldolgozó több évre előre tud. ja, hogy honnan és mennyi termésre számíthatnak. Néhány termelővel még ennél is előbbre tartanak. A fóti Béke Tszszel szocialista szerződést kötöttek, s ez alapján együtt határozzák meg az ültetvények nagyságát, a gyár a legkorszerűbb gépekkel segíti a gazdaságot, s időnként onnan kap kölcsönmunkásokat. A fóti Békét bázisgazdaságuknak nevezik, s arra törekednek, hogy másokkal is ilyen kapcsolat alakuljon ki. A jó együttműködés alapja a kölcsönös bizalom és a mindkét fél számára fontos biztonság. A gyár ezt úgy segíti elő, hogy újabban már nemcsak bizonyos termésmennyiségre kötnek átvételi szerződést, hanem a terület nagysága szerint. Ezzel arra kötelezi magát, hogy a kimagaslóan magas termést is biztos áron veszi át, a termelőnek nem kell félnie, hogy nyakán marad az áru. A bázis. gazdaságok kialakulását jelzi, HOGY TÖBB LEGYEN (8.) Szerződéses kapcsolatok — nagyobb biztonság hogy nemcsak a fóti termelő- szövetkezet, hanem a budapesti Sasad, a gödöllői Állami Gazdaság és néhány más termelő is dolgozik a konzervgyár fejlesztési alapja terhére Vásárolt gépekkel. A szerződéses kapcsolatokkal azt is szeretnék elérni, hogy ott és olyan területen termesszenek zöldséget és gyümölcsöt, ahol erre jók a lehetőségek. Sárgarépát nem a váci járás dimbes-dombos vidékein kell termeszteni, de bogyósokkal, vagy meggyel éppen itt lehet a legeredményesebben foglalkozni. A konzervgyárnak szüksége van a házikertekben megter. mesztett zöldségre és gyümölcsre is. Ezért azt tervezik, hogy mind több községben alakítanak ki mintakerteket. Ez azt jelenti, hogy az egymással határos zártkertekbe ugyanazt a zöldség- vagy gyümölcs- félét ültetik a termelők. A kézi munkát egyénileg végzik, de mód van a kisgépek használatára is. Erre a váci és a szobi ÁFÉSZ közreműködésével például a Nagymaros és Verőcemaros közötti Duna menti területen, esetleg a Galga völgyében is volna lehetőség. Ilyen módon sok parlagterületet lehetne ismét a termelésbe bevonni, s mivel minden bizonynyal nőnének a hozamok, a termelők, az ÁFÉSZ-ek és a konzervgyár is jól járna. Cs. A. gyakran nem tartják be a menetidőt és ebből több konfliktus adódott és adódik a munkahelyen. Az MSZMP nagyközségi végrehajtó bizottsága legutóbbi, 1974-es felmérése után meghatározta a feladatokat, melyek közül legfontosabb a helyi munkalehetőségek propagandájának fokozása, a kereskedelmi ellátás színvonalának emelése és intenzívebb kapcsolatteremtés azokkal az üzemekkel, amelyekbe a mono- riak bejárnak. A HNF nagyközségi bizottsága is ezekhez kapcsolódva állapítja meg a jövő tennivalóit. Határozott cél, hogy a legtöbb monori lakost foglalkoztató fővárosi — és vidéki — vállalattal együttműködve ösztönözzék a bejáró dolgozókat a lakóhelyi közéleti tevékenységre, ugyanakkor az üzemek támogassák az ingázó dolgozóknak otthont adó nagyközséget. , Hondák... Másik lényeges téma a tanyai lakosság körülményeinek vizsgálata, amit a HNF nagykőrösi bizottsága végzett. A tanyákkal mindenképpen számolni kell, a kint élő lakosságot segíteni a városokba, községekbe költözésben, de nem feledkezhetünk meg a tanyákon lakók gondjairól. Ezeket a gondokat velük együtt, az ő egyetértésükkel tudjuk csak megoldani. A Hazafias Népfront Nagykőrös városi bizottsága e célkitűzéseket figyelembe véve tevékenykedik a város nagy kiterjedésű tanyavilágában élő emberek munka- és életkörülményeinek javításában, különös tekintettel a tanyai lakosság egészségügyi ellátására, szociális helyzetére, a szolgáltatásra és a kereskedelemre, a közlekedésre, közoktatásra, a közművelődésre és a közéleti tevékenységre. Annál is inkább fontos ez, mivel gazdaságpolitikai célkitűzéseinkből adódóaan a háztáji szerepének növekedése a városba költözést lelassította. ...és feladatok Az állami gazdaságban régebben működő körzeti bizottság már bebizonyította e testületek szükségszerűségét. Kül- és belpolitikai tájékoztatók szervezésével, várospolitikai tervek ismertetésével, az MSZMP XI., valamint a HNF VI. kongresszusa anyagának feldolgozásával nagymértékben hozzájárult a tanyán élő emberek széles körű tájékoztatásához. Módszertani központtá vált a többi körzeti bizottság számára is. A HNF nagykőrösi bizottsága úgy értékeli, hogy az eddigi eredmények mellett tovább kell folytatni a munkát a tanyai lakosság életkörülményednek javításáért, a párt-, állami és társadalmi szervek segítségével. Jobban be kell vonni őket a közéletbe, a közművelődésbe, a TIT segítségével. Elsősorban a fiatalok között szükséges nagyobb felvilágosító tevékenységet kifejteni a városba költözés érdekében, elősegítve a feltételek megteremtését is. j , B. I. A hazai divat műhelyében Ahol öltözködési szokásainkat kezdeményezik Mi válik divatossá és mi nem? Divatosan járó, öltözködő országnak tartanak bennünket az idelátogatók, akik első benyomásaikat az utca képéből vagy a kirakatok üvegei mögül szerzik. S valóban így is van: a divatholmik kedvelői minden lényegeset meg tudnak szerezni nálunk, amire vágynak. Néha talán lassabban és nehezebben, de megszületik még az olyasmi is, mint az áhított Levi Strauss farmernadrág, amelyet — mint hírül adták a lapok — az idén már nálunk is gyártanak majd. Eredeti anyagból, eredeti márkatermékként. Ha már divat!... De hát mi is tulajdonképpen a divat? Nem jön, hanem hozzák A nyelvész egyszerűen megmagyarázza a szó jelentését, miszerint a divat „valakinek vagy valaminek az időhöz kötött közkedveltsége, felkapott volta”. Közelebbről még azt is hozzáteszi, hogy „különösen a viseletét, az öltözködés módját irányító és koronként változó szokások ösz- szessége, rendszere”. Igen, ez egyrészről. A divatszakember, a gazdasági ember szerint viszont az öltözködés nemzetközi divatja szorosan zárt üzleti tevékenység, s ha a nyelvésziekhez hasonlóan definícióra kívánjuk szorítani, akkor így fogalmaz: „A divat nemzetközileg kialakított gazdasági döntés.” Ezt a megfogalmazást egyébként Vas Sándor, a Magyar Divat Intézet igazgatója mondotta, aki nemrégiben — dr. Bakos Zsigmond könnyűipari miniszterhelyettes részvételével — erről beszélgetett vezető újságírókkal. Nem szokatlanok számára az ilyen jellegű találkozók (mint ezt megelőzően például a pártfőiskolá hallgatóival), amelyeken nem annyira az időszerű divatvonalakról vagy színekről esik szó, hanem inkább a divat lényegéről. Amely mindenképpen gazdasági, szociális kérdés, hiszen társadalmi igényt elégít ki, s bizonyos mértékig rávilágít az életszínvonalra is. Ehhez azonban érdemes megismerkednünk azzal, hogy miként is jön divatba valami? A szakember, Vas Sándor rögtön kiábrándít erre a kérdésre, amikor valós tárgyilagossággal közli: sehogyan sem. Mármint sehogyan sem jön divatba, hanem — divatba hozzák. A divatot irányító, tervező, szervező szakemberek. Nemzetközi divategyezmények Érdekes ennek a folyamata, amely általában másfél éves időtartam. Látogatásunkkor például a Divatintézet már az 1978-as tavaszi-nyári trend- kollekcióból (vagyis a jövő esztendei fő irányvonalat, fejlődési irányzatot érvényesítő modellekből) mutatott be gyártó és nagykereskedelmi szakembereknek. Ezalatt az egy-másfél év alatt születnek gazdasági jellegű döntések a divatban, A SZOVJET KULTÚRA ÉS TUDOMÁNY HÁZÁBAN Emlékiinnepségen találkoztak a gödöllői hét vendégei Az emeleti galériára félkör alakban vezető lépcsők körülölelik Lenin márványportréját. S a lépcsőkön több mint százan hallgatják Keres Emil színművész előadásában Majakovszkij megrázóan szép, Beszélgetés Lenin elvtárssal című költeményét. A Szovjet Kultúra és Tudomány Házában rendezett gödöllői hét második napján, tegnap Lenin születésének 107. évfordulójára emlékeztek közösen a barátság házának munkatársai és a gödöllői járás. valamint a város ipari üzemeiben dolgozó szocialista brigádok képviselői. Az eseményen részt vett Ivan Vasziljc- vics Szalimon, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének tanácsosa és a ház igazgatója, Szergejev Vladiszlav Georgijevics is. Keres Emil megnyitó szavalata után. Ivancsó Sándor, a gödöllői Petőfi Sándor általános iskola tanulója mondotta el ugyanezt a verset orosz nyelven is. Fehér Béla. az MSZMP gödöllői járási bizottságának első titkára idézte fel ezután Lenin emlékét, s beszélt arról, hogy az utódokra, a harcok gyümölcseinek élvezőire milyen feladatok várnak, hogy méltó örökösei legyenek a forradalmi eszméknek. A dombormű elé helyezett 107 szál piros szegfű bizonyította: nemcsak a holt anyag, hanem az élő tisztelet is őrzi emlékét. A rövid ünnepség után a vendégek megnézték a város és a járás gazdasági és kulturális alkotásait bemutató kiállításokat. Ezután Albert Hofmann fuvolaművésznek, a Moszkvai Akadémia Filharmonikus Zenekara szólistájának, Lívia Revjakinának, a Moszkvai Filharmonikusok szólóénekesének, valamint Torma Gabriella zongoraművésznőnek — Gödöllő szülöttének — játéka és éneke gyönyörködtette a hallgatókat, s ismertette meg őket az orosz és a magyar zene nagyjainak műveivel. mégpedig nemzetközi fórumokon, amelyekben hazánk is részt vesz vagy érdekelt. Többnyire e folyamat elején a divatszínek kialakítása áll, elsősorban a textíliákra és a bőrre. Félévenként ülésezik Párizsban a nemzetközi színbizottság, amelynek szocialista és tőkésországok egyaránt tagjai. Itt kialakítják a színek fő tendenciáját a következő időszakra, aztán többnyire külön is tárgyal és dönt a KGST- ben, valamint a Közös Piacban részt vevő országok színbizottsága, sőt végül többnyire egy-egy országon belül is állást foglalnak. A divatszínek kialakítása, megfelelő alapanyagok kiválasztása után mutatják be az úgynevezett trendkollekciókat az ipari — alapanyag és feldolgozó — szakembereknek, majd a kereskedelemnek, vagyis a megrendelőnek. Mindezek ugyanis meghatározói a divatcikkek elterjesztésének. S mi ebben a Magyar Divat Intézet feladatköre? Valójában a súgó szerepét tölti be, mondhatnánk tréfásan, ám a dolog lényegét érintve. Mert hiszen az az elsőrendű szerepe, hogy a nemzetközileg beszerzett információk alapján tanácsot adjon az iparnak és a kereskedelemnek: milyen ruhákat, szöveteket, cipőket, különféle tartozékokat érdemes „divatba hozni”. A divatkoordinálás tehát az alapvető tevékenysége az intézetnek. Részt vesznek a legkülönfélébb nemzetközi divatbizottságokban (mint például a színbizottságban), kapcsolatot tartanak fenn számos ország divatintézetével, megküldik egymásnak a már említett trendanyagaikat és állandóan figyelemmel kísérik külföldi kiküldetésekben is a nemzetközi divatjelzéseket. Az orvos, a szociológus is beleszól Az általánosan érvényesülő nemzetközi divaton belül azonban minden országnak megvan — hogy úgy mondjuk — a maga divatnyelve, a nemzetközi tendenciákat mindenki a saját nyelvére fordítja, a hazai körülményekhez adaptálja. Messzemenően figyelembe kelj venni ugyanis a hazai szokások mellett a lehetőségeket, így például, hogy a megvalósításhoz állnak-e megfelelő anyagok rendelkezésre. Ezért a divattervezés közben az intézet művészeti kollégiuma, Vámos Magda vezetésével állandó kapcsolatot tart fenn a textilgyárakkal, bőrgyárakkal és más alap- anyaggyártó vállalatokkal. Mire ugyanis a bemutatott új modellek a kereskedelem képviselői elé kerülnek, addigra már mindezekben — sőt a feldolgozó cégeket, vagyis a gyártást illetően is — megfelelő háttérnek kell lennie. Csakis így van realitása az egésznek. Mint a tájékozódás során kiderült: egészen széles körű hálózatot jelent a divatnak a hazai viszonyokra alkalmazása még az előzőeken túlmenően is. Nálunk ugyanis — igen helyesen — nemcsak az általánosan kialakult öltözködési szokásokat igyekeznek figyelembe venni, hanem egészség- ügyi követelményeket is, vagy éppen a közlekedési viszonyokat. Ezért a divattervezőkkel a többi között szociológus, orvos, pszichológus működik együtt az információk végleges adaptációjáig. A gyors váltások nyomában S mindezt a nagy munkát hogyan fogadja az ipar? Tud- nak-e a magyarok hazai készletekből divatosan öltözni? A válasz nem is olyan egyszerű erre a kérdésre, ha arra gondolunk, hogy az utóbbi években igen gyorsak a divat változásai. Sokkalta gyorsabbak, mint akár 30—40 évvel ezelőtt. Mint dr. Bakos Zsig- óiond elmondotta: a konfekcióruháknak mintegy 80 szá- i zaléka félévenként változik, vagy legalábbis részbeni változásokon megy keresztül (gombok elhelyezése, szabásvonal stb.), a textilméteráruk általában másfél év alatt, ugyanígy a cipő, a szőrme, a bőráru modelljei. Ezt a nagy- iitemű változást természetesen nem lehet teljesen számon kérni a termelőtől, ezenkívül az is lényeges (és sokszor hivatkozott) tényező, hogy mit rendel meg a kereskedelem. Mert végül is csak az kerülhet az üzletekbe. Az eladási lehetőség, vagyis a piac kényszeríti ugyanakkor a vállalatokat (termelőt, feldolgozót, eladót) a megfelelő együttműködésre. Néhány külföldi példa arra mutat, hogy hasznos lenne nálunk is olyan bizottságot létrehozni, amely — akár a fonaltól a készruháig — együttes, döntéseket hozhatna gyártásra, forgalmazásra. Most a Magyar _ Divat Intézet látja el az előkészítést, valamint a döntések koordinálását, de ez csak a tanácsadás szintjén mozoghat, s fogadása messze nem egyértelmű. Érthető nehézségekkel is számolnunk kell a divatirányzatok hazai követésében. Sütő Sándor, a Könnyűipari Minisztérium ruházatiipari főosztályának osztályvezető-helyettese mutatott rá a találkozón, hogy a . tízmilliós magyar piac abszolút értelemben szűk, relatíve pedig még inkább. Egyébként a lakosságnak legfeljebb tíz százalékát érintik közvetlenül a divat változásai. A gyártó cégektől nem várhatók el túl gyakran az újabb és újabb átállások. A nagyüzemi technológiát úgy kell alkalmazniuk, kihasználniuk, hogy a főbb követelményeknek megfelelve, a belföldi ellátás és igények biztosításával egy sorban ne csak kereskedelmi, hanem gazdasági feladataikat is magas színvonalon lássák el. Nagy mennyiségben és nagy választékban kell árut biztosítani a lakosságnak — s ez nem egyszerű dolog. ízlésesen, jólöltözötten Mégis miként sikerül ez? Alighanem valamennyi olvasónk saját tapasztalatból is felelni tud erre. És hasonlóan látják az ipar, a kereskedelem vezetői, akik most egyebek között arra törekszenek, hogy a 2—10 éves gyermekek öltöztetéséhez nyújtsanak az eddiginél jobb, divatos lehetőségeket. Eközben az általában a legnagyobb fogyasztói erőt kitevő 16—30 éves korosztály igényeit elégítik ki folyamatos lépéstartással a divatban. Ezen belül vannak eltérések. A konfekcióipar például felkészültebb, mint a méteráruvagy a kötöttárugyártás. Legtöbbet az ingellátás javult, ebben a legnagyobb a választék, ami az árakra is értendő (80 forinttól 280—300 forintig). A magyar lakosság végül — ha nem is mindenben a legeslegújabb divat szerint — szépen, ízlésesen és alapvetően elegánsan öltözhet. Az ízlésnek különben sajátos szerepe van a divatos öltözködésben, hiszen mindenkinek egyéniségéhez kell összeválogatnia a színeket, mintákat, fazonokat. Nem ártana már az iskolában nagyobb gondot fordítani erre. Ä francia tanulóknak például színharmóniát is oktatnak. Talán effélében is rejlik a magyarázata, hogy Párizst a világ divatközpontjának tartják. Pedig ne felejtsük: a párizsi utca, az átlagember öltözködése nem azonos a nagy francia divatlapok modelljeivel. Mi sem törekedhetünk arra, hogy mindenki úgy járjon, mintha most lépett volna ki az Ez a divat legújabb számából. Mégis emelt fővel vezethetünk végig bármilyen külföldit Budapesten vagy másutt. Mert nálunk városon és falun egyaránt jólöltözöttek az emberek. Ezt most máf biztosan tartós divatba hoztuk .., L. Z. I
