Pest Megyi Hírlap, 1977. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-20 / 91. szám

”er« -J1f K/timm 1977. ÁPRILIS 20., SZERDA Kiválóak Jó gazda módjára Tök ezemégyszáz lakosú te­lepülés a zsámbéki medencé­ben. Néhány esztendeje még csak jól működő gazdasága, az Egyetértés Termelőszövetke­zet öregbítette a kicsiny falu •hírét. Ma viszont már arról is híres, hogy az egész zsámbéki medence kulturális központjá­vá lépett elő. Ezt mi sem bi­zonyítja jobban: művelődési háza a közeli napokban el­nyerte a kiváló címet, ami a most zárult, két évig, tartó ver­seny során o tökieken kívül Pest megyében mindössze még két művelődési háznak sike­rült. Öt falu , Hogy mi a siker titka? A toki Egyetértés Termelő- szövetkezet ma már öt falu — •Perbál, Budajenő, Telki, Tiny- nye és Tök — határát egyesíti. (Ez alapvetően meghatározza >ennek az öt településnek a sor­sát, fejlődését, hiszen a ter- . melőszövetkezeten kívül más, jelentősebb gazdasági egység •egyikben sincs. Szerencsére fazonban ez az egy elég erős 'ahhoz, hogy vállalja a jó gaz­da szerepét e táj további fel­virágoztatásában. Nemcsak azért, mert Pest megye egyik jól működő, nyereségesen gaz­dálkodó termelőszövetkezete, . hanem azért is, mert vezetői tudják: az egyre gyorsabb üte­mű fejlődésben csak olyan em­berekkel, olyan dolgozókkal le- t keinek versenyképesek, akik munkájuk elvégzése után nem szégyellnek beülni az iskola­padokba; akik értik, miért kell részt venniük különböző szak­mai tanfolyamokon; akik sza- . bad idejükben" rendszeresen forgatják a könyveket, mert i igénylik a több tudást. Ahhoz, hogy mind többen dolgozzanak •ilyen emberek a gazdaságban, tenniük is kell a vezetőknek — és nem is kevese}. Az Egyetértés határa még csak egyetlen falura korlátozó­dott, mikor vezetői — előre­látóan — már hozzákezdtek ehhez a munkához. Előbb úgy, hogy négyszázezer forintért szabadtéri színpadot építettek: legyen hol addig is művelődni, szórakozni, amíg a kultúra öreg, elavult otthonát felújít­ják, átépítik. A tagság voksa — A szabadtéri színpad ügye még könnyen ment, igaz, mindössze négyszázezer fo­rintba került — emlékezik az öt esztendővel ezelőtti hetekre, hónapokra Rakusz József, a szövetkezet elnöke. — A mű­velődési ház azonban már két­millió-hatszázezer forintba ke­rült. Ennyi pénzről pedig már megfontoltabban, hosszabb töprengés után döntenek az emberek. Szeten cséré megér­tették — hiszen a tagság bele­egyezése nélkül semmi sem lett volna a dologból —, hogy a művelődési ház nekik ké­szül, az ő életüknek a tartal­masabbá tételét szolgálja majd. Ezért adták hozzá a voksukat. A ház 1974 nyarára elké­szült. Az is a vezetést dicséri, hogy már az indulás napjára szakképzett népművelőről, könyvtárosról gondoskodtak a népművelés-könyvtár szakot végzett Fésű házaspár szemé­lyében. Volt tehát ház, volt hozzá szakember, a tartalmas mun­kához egyetlen feltétel hiány­zott csupán: a működési költ­ség. Erre a célra hatszázezer formtot szavaztak meg egyet­len esztendőre, amit a zsám­béki tanács — mivel Tök köz­ség Zsámbékkal közös taná­csú település — évi harminc­ezer forintos támogatással egé­szített ki. Ma még szokatlanul hangzik, hogy nem a tanács a fenntar­tója egy egész falu igényeit ki­elégítő művelődési háznak, könyvtárnak, csupán támogat­ja azok működését. A települé­sek többségében ez éppen for­dítva van. Tök községben azonban ma már elfogadott gyakorlat s nincs benne sem­mi meglepő. Ugyanis a tanács rendelkezésére álló pénznek nagyon sok helye van: utakat, járdákat kell építeni, bővíteni a víz- és villanyhálózatot, szű­kösek az üzletek, mind több gyermek számára kell helyet biztosítani az óvodában és így tovább. Itt, Tökön, a gazdaság vezetői megértették: az embe­rek művelődésére fordított ösz- szeg, legyen az bármilyen nagy is, sokszorosan visszatérül a mindennapok munkájában. Ezért is teremtettek olyan ideális munkafeltételeket, amelyek lehetővé tették, hogy alig néhány hónappal az ava­tás után benevezhettek a ki­váló művelődési ház címért folyó országos versengésbe. Program helyben Az ideális munkafeltételeket nem csupán a korszerűen be­rendezett intézmény jelentette. Még inkább az, hogy öt f ügget­lenített ember dolgozott a mű­velődési házban: az igazgató és a könyvtáros mellett még há­rom klubvezető. Túlzás, mond­hatják egyesek, hiszen csupán egy ezemégyszáz lelkes telepü­lésről van szó. Ez azonban nem így igaz. A termelőszövetkezet több mint ezer dolgozója ugyanis öt faluban él. Így a gazdaság — csak helyeselhető módon — felelősséget érzett mind az öt település közműve­lődéséért. Vagyis feladatul szabta meg, hogy a művelődé­si ház mind az öt település la­kóit szolgálja, ugyanakkor helyben is szervezzen számuk­ra programot. Mindez megtörtént. Kiállítá­sokat rendeztek és rendeznek ma is valamennyi településen. Klubestjeiket, vetélkedőiket „vándoroltatják”, azaz legsike­resebb programjaikat bemu­tatják másutt is. Jó kapcsola­ton alakítottak ki a perbáli is­kolával. ahol dolgozók iskolája is működik a termelőszövetke­zet tagjai számára. Ugyanitt nők klubja és bábszakkör van s rendszeresek az ismeretter­jesztő előadások, filmvetítések. Tinnyén ifjúsági klub alakult, tanfolyamok, kiállítások, isme­retterjesztő előadások, irodal­mi és zenés programok vált­ják egymást. A telki klub­könyvtárban szintén egyre vál­tozatosabb műsorokkal várják az érdeklődőket. Mindez összességében ered­ményezte azt, hogy alig két és fél esztendővel az indulás után már kiváló címmel büszkél­kedhet a toki művelődési ház. Változatlan elvek — Öröm ez számunkra — mondja Rakusz József elnök —, de gond is. Hogy miért? Három esztendővel ezelőtt még háromezer forint jutott tagon­ként szociális és kulturális ki­adásokra, vagyis egy évben mintegy hárommillió forint. Az új gazdasági szabályozók azon­ban ezer forintban szabták meg a felső határt. Vagyis je­lenleg csak egymilliót fordít­hatunk ilyen célokra. Adha­tunk persze többet is, ha van miből, csakhogy már nem adó­mentesen. Egy példát mondok csupán ennek illusztrálására. Kétszázhatvanezer forintot ad­tunk a perbáli tanácsnak isko­lai napközi építéséhez a saját fejlesztési alapunk terhére, amit csak adózás után képez­het a gazdaság. Ez pedig azt jelenti, hogy majd kétszáz- negyvenezer forint jövedelem- adót kell fizetnünk ez összeg után. Vagyis a gazdaság a va­lóságban félmilliót adott. Ugyanezért kellett csökkente- nünk a művelődési háznak nyújtott támogatás összegét is, kétszázötvenezer forintra. Az egymillióból többre nem futja, hiszen a nyugdíjkiegészitésre háromszázhetvenezret költ egy évben a gazdaság. Azért a közművelődési támogatás a va­lóságban, úgy érezzük, mégsem lett kevesebb. Az elveink ugyanis nem változtak: dolgo­zóink művelődése, kulturált szórakozása ma is legalább olyan fontos feladat, mint volt három esztendővel ezelőtt. Mindez bizonyít: Tökön már lényegesen előbbre tartanak a közművelődés feltételeinek megteremtésében, mint az or­szág vagy a megye sok más településén. Az érdem ebben a termelőszövetkezeté, vezetőké és tagoké egyaránt, akik fel­ismerték a közművelődés tár­sadalmi jelentőségét és annak érdekében cselekedtek és cse­lekszenek ma is. A tartalmas munka mellett ezt az igyeke­zetét is méltányolta az a bi­zottság, amely odaítélte a ki­váló címet a toki művelődési háznak. Prukner Pál Irodalmi pályázat a munkásélet ábrázolására A Népművelési Intézet, a SZOT és a Komárom megyei Tanács pályázatot hirdetett ki­fejezetten munkástémájú szín­játékok és forgatókönyvek írá­sára az amatőr színjátszó cso­portok és irodalmi színpadok rendezői, vezetői, alkotó kol­lektívái részére. A pályamunkát november 15-ig kell benyújtani a Komá­rom megyei Tanácshoz, ahol a zsűri 1978. januárjában értéke­li azokat. Végső búcsú Radnai Györgytől Kedden az Operaház elő­csarnokában vettek végső bú­csút Radnai György Kossuth- díjas kiváló művésztől kollé­gái, pályatársai és tisztelői. Koszorúkkal borított ravatalá­nál, Hunyadi gyászindulójának hangjai után, a dalszínház tag­jai nevében Lukács Miklós, aiz Operaház igazgatója búcsúzott meghatott szavakkal a kitűnő énekestől. A kollégák nevében Szalma Ferenc magánénekes idézte fel a példamutatóan szerény, szenvedélyes hivatásszeretettől fűtött, mindig közvetlen mű­vész alakját, majd Göndöcs József, az. Operaház szakszer­vezeti bizottságának titkára, a társadalmi szervek nevében emlékezett a derűs, életsziere- tettől fűtött és a közösségért is mindig tettrekész művészre. Az operaházi búcsúztató után az 57 éves korában el­hunyt Radnai Györgyöt a Far­kasréti temetőben nagyszámú gyászoló tömeg jelenlétében helyezték örök nyugalomra, a fővárosi tanács által adomá­nyozott díszsírhelyen. Hantját elborították a kegyelet és az emlékezés virágai. Pest megyei tájak, epizódok Tárlat Kiskun lachúzán, Érden, Vecsésen Erősödik a mozgolódás me­gyei kiállítótermeinkben. Van program elég áprilisban, ma­rad májusra is. Tűz és gondolat Kiskunlacházán a művelődé­si házban nyílt meg Fuggerth Ferenc tűzzománcainak kiállí­tása. Ez a műfaj egyre kedvel­tebb a lángban érlelt színek hatása réven. Tűzzel és gon­dolattal írt festészet, amit Fug­gerth Ferenc művel. Tudja mesterségét és bővében van álmoknak, eszméknek. Ez ta­lálkozik magas színvonalon al­kotásaiban.' Alig harmincéves, szí li kát vegyész, hosszú ideig dolgozott a Lampartban és szinte kész festő, aki virágzás­ról, kék ikonokról, feszültség­ről, kibontakozásról közöl a képi felismerés szintjén na­gyon izgalmas töredékeket. Arcok a vonatról Bányász Béla festőművész, a Nagy István csoport egyik erőssége. Űj sorozata a vecsésí művelődési házban látható május elejéig. Egyre meggyő­zőbb felkészültsége, emberi és festői komolysága. Az külön erény, hogy kompromisszumok nélkül, közérthető. Festői for­rásai természetesek, hétközna­pi élményeiből adódnak. Az emberi fej képi sokféleségét vonaton látja évtizedek óta, Vecsésről jár be naponta Bu­dapestre. S a táj; vecsési ker­tek, lovak, töppedt házak, ze- begényi domb- és vízpart. Kompozícióinak emberi tartal­ma elmélyült, a formája biz­tosabb lett, a színkezelés taka­rékosabb. Semmi harsányság, rikoltás, hatáskeresés nem ta­lálható műveiben, fejlődését mélység és megfontoltság irá­nyítja. A csodálatos kaluesni Bemutató * az Állami Bábszínházban ÜJABB sikersorozatra indul A csodálatos kaluesni. G. Mat- vejeva bábjátékát már évekkel korábban is játszotta az Ál­lami Bábszínház, így a nem­rég lezajlott budapesti be­mutatót felújításnak tekint­hetjük. S a produkciót való­színűleg ismét nagy szeretet­tel fogadják majd az egészen kicsi gyerekek és a nyolc-ki- lenc évesek is. A csodálatos kaluesni a bábjátékoknak abba a csoport­jába tartozik, amelyben a bá­bokkal együtt élő szereplő is megjelenik a színpadon, s ez fokozza a gyerekek azonosulá­sát a történettel. A kétbalke­zes, botcsinálta vadász nem­csak egyszerűen összekötő szerepet tölt be a bábok és a nézők között, hanem minden cselekedete szerves részévé vá­lik a történetnek. S a közön­séget mindvégig aktivizáló, klasszikus értelemben vett vásári bábjáték kerekedik. A paravánon keresztül újra meg újra színrelépő vadászt hol „veszélyek” fenyegetik a hát­térből. hol pedig ő okoz bo­nyodalmakat az erdő lakói kö­zött. miközben tanácsot és se­gítséget kér a nézőktől. S a gyerekek részesei lesznek a mindenki megelégedésére ered­ménytelen vadászkalandnak, és élményként rögződik ben­nük a mese tanulsága. Persze mindez nemcsak a vadász figurájának érdeme, hanem az egész történeté. Hi­szen melyik gyerekben ne búj­kálna egy-egy adag félsz, s melyik ne szeretett volna már rókát, medvét, vagy vadmacs­kát legyőzni? Nos, a történet­beli vadász elvesztett kalucs- nijától erősnek és bátornak érzi magát az erdő leggyávább két kis nyuszija. S az ellenük összefogó ragadozókkal folyta­tott harcból is sértetlenül ke­rülnek ki, pedig akikor már tudják, hogy a kaíucsninak nincs is csodálatos varázsere­je. De megtanulták, hogy a bátorsággal párosuló lelemény, az ész, legyőzheti a nyers erőt. Koós Iván díszlettervező ki­tűnő színpadképe a zegzugos erdő érzetét keitve lehetővé tette, hogy egyszerre három­négy szinten is mozogjanak a figurák. A díszlet és a bábok együttes színhatása is érdekes, kos Béla nagyszerűen oldotta meg feladatát, a hálás, de ér­zékeny közönség a szívébe fo­gadta. Kedvesen mókázott, együtt élt a bábokkal és sike­rült elkerülnie a szerep sok ripacskodásra lehetőséget adó buktatóit. Akár bravúrosnak is nevezhetjük teljesítményét, mert amikor nem volt látható a színpadon, akkor a bagoly­bábot mozgatta. Behemót, a vadász kutyája, mindenre ké­pes volt, mintha nem is báb lenne, hanem maga a kutya- ság megtestesítője. A kitűnően elkészített bábot virtuózán mozgatta Dinnyés István, mél­tán aratott nagy sikert. Ugri és Tapsi, a gyáva nyulak: kesztyűsbábok, nemcsak bá­torságból, de szellemességből is kevés jutott ennek a két kis figurának, amolyan szokvány­ízléses összképet teremt. Bró- dy Vera figurái elgondolkod­tatóak; különös, hogy keveri az egészen egyszerű, majdnem merev bábokat és a már-már naturális mozgásra • képeseket. Egy dologban azonban közösek a bábok: — és ez fontos — egyik sem ijesztő, inkább sze- retetre méltóak, még akkor is, ha a történetben pórul járnak. Kovács Gyula rendező izgal­mas, jó ritmusú előadást te­remtett, az ő érdeme, hogy sikerült létrehozni az egyen­súlyt a bábok és az élő sze­replő között, egyik sem szorul háttérbe. A SZEREPLŐK KÖZÜL a vadászt megformáló Domon­nyulak, s talán éppen ettől nem tudtak főszereplőkké vál­ni. Mozgatóik: Vadnay Tünde és Koffler Gizella még egy to­vábbi figurát keltettek életre. Miklóssy Dezsőnek három ál­latkát kell játszani és közülük a sünnek karaktere volt, moz­gásban és hangban is kiváló teljesítmény. NÉHÁNY HÉTIG Budapes­ten, a Jókai téri színházban játsszák A csodálatos kaluesni című kétrészes bábjátékot. Az­tán ismét útra kel a kaluesni, hogy az ország és megyénk vá­rosaiban, községeiben szerez­zen kellemes szórakozást a gyerekeknek. Kriszt György Jók az adottsá­gai, biztosított ön­fegyelme is. Mégis úgy érezzük, hogy témaszűkítéssel fokozhatja egye­temességét. A táj és az ember fes­tői birtokba vétele szabatos ütemben történik, Bányász Béla nem siet, él­ményeit addig ér­leli nyugodt követ­kezetességgel, míg igazi kép nem lesz belőle. Ezzel mu­tat példát a Dél- Pest megyei Nagy István csoport töb­bi tagjának. Minden táj in­díthat alkotó?. Isa- szeg is, ahol Ta­kács Zoltán szüle­tett. A kellemes domborzat és lá­gyan elnyúló er­dőség és a maga patrióta ha­gyománya mély nyomot hagy­tak benne, grafikái ezért időz­nek szívesen téli falu, kis át­ereszek közelében. Metszetein felsorakoztatja a fák között la­puló házakat, szánkót, lovakat, disznóölést — a tél és a nyár, a pincesor üdítően kedves rész­leteit. Ha ehhez hozzátesszük, hogy rajzi felkészültsége, gra­fikai előadásmódjának ko­molysága kifogástalan, akkor megértjük erényeit. Ha leírá­sait csökkenteni tudja a táj­képi értelmezések szintjére, akkor nyert ügye lesz. Kiállí­tását ezúttal a budapesti Csók István Galériában láthatják az érdeklődők. Ráckevéról Érdre Fegyó Béla Felsőpakony és Budapest után ezúttal Érden mutatkozott be ráckevei tema­tikájú képeivel. Már részlete­sen beszámoltunk akkor festői eredményeiről, mbst csak any- nyit jegyzünk meg, hogy az érdi és a vecsési művelődési ház jó időpontra helyezte az ő és Bányász Béla tárlatát. Szá­zak hallgatták a megnyitó sza­vait színházi előadás előtt, sza­valóverseny közben a népmű­velői lelemény hasznos követ­kezményeként. Meghatározó élmények A budai képzőművészek ön­álló csoportja tevékenységének a XII. kerület ad hátteret. Ezt a_ Csörsz utcai MOM Műve­lődési Házban bemutatott Ta­vaszi tárlat is igazolja. Tény, hogy harminc esztendeje dol­goznak együtt azonos keretben, más-más formaeszmények alapján. Indulásuknál Márffy Ödön segített, a hajdani alapí­tók között. Szegedy Dobó Illés és Bagi Jenő nevével találko­zunk a jelenlegi katalógusban is. A budai képzőművészek kö­zül solcan Pest megyéhez is tartoznak. Vagy úgy, hogy itt laknak, vagy úgy, hogy huza­mosabb idő óta itt dolgoznak. Csak ha a jelenlegi anyagot te­kintjük, azonnal észrevesszük ezt a találkozást. Csíkszentmi- hályi Róbert, aki szentendrei szobrász, most új plakettjeivel jelentkezett. A Gödöllőről el­származott Remsey Iván fran­cia városrészleteket mutatott te, a Nagymaroson festő Csí- goly Erzsébet köves útról ké­szített festői jegyzetet. Bagi Jenő is rendszeresen jár a fő­város körüli községekben, s ez Bányász Béla: Kalapos lány. a képekké alakuló utazás mű­vészetének forrása. A tisztes átlagból jó kezdeményezések­kel tűnik ki Nemes Attila és Juhász Gyula, akik Matzon Frigyes mellett a szobrászokat képviselik. A festők közül Ágh Ajkelin Lajos és Németh Mik­lós egyénisége szembetűnő, melyet Donáth Gyula grafikái és Németh László Dunaka­nyarról festett műve egészít ki. Szívderítő színek A felújított budapesti Abbá­zia Étterem jó példa arra, hogy a magas fokú iparművészet milyen rejtett élményben ré­szesíti az itt tartózkodókat. Mi­ről van szó? Arról, hogy Tóth Emese belső építész stilizált növényformákkal oldja meg a térelválasztást olyan színöko­nómiával, mely a narancs, ho­mok és lila árnyalatokra épít, és ezt következetesen végigve­zeti az egész étteremben a fa­lak, szőnyegek, étlapok és a személyzet öltözékében. Ez a színharmónia kellemes közér­zetet nyújt, színnel fokozza a konyhaművészet élvezetét — szolgálja ilyen irányú örö­meinket. Rá kell döbbennünk, hogy az arisztokratikus maga­tartás egyre terméketlenebb, s a táblaképek primátusát fel nem adva, a festészetnek igenis indokolt elrejtőznie és munkálkodnia belső terek rej­tett vizuális energiáinak meg­teremtésében. így, egyre in­kább így tud hatni igazán. Sok ilyen étteremre van szüksé­günk, ahonnan kilépve derű­sebbek, fiatalabbak lehetünk, s a legtöbbször nem is fedezzük fel, hogy ezt a rejtetten ható formáknak és színeknek kö­szönhetjük, a bújócskázó mű­vészet alázatának. Baltával faragott formák Sok látogatót vonz a Csepel Galéria, ahol április 24-ig Pó­lyák Ferenc népi fafaragó hív­ja munkásvendégeit. Fejszével faragott faszobrai a Kecskemét környéki tanyák pásztorait, mezei embereit örökítik meg erőteljes egyszerűségükkel. Az elnagyoltság ezúttal nem hiba, mert a szobrászok egyéni for­mával szólaltatnak meg egy sa­játos, kivesző életvitelt szoli­dáris tapintatta] és mélységgel. Befejezésül csak annyit jegy­zünk meg. hogy Baltás embere muzeális érték. Losonci Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom