Pest Megyi Hírlap, 1977. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-16 / 88. szám

1977. ÁPRILIS 16., SZOMBAT Mfcrn V xJurlav MIib« a tőke T gaz, azt tartják, minden hasonlat sántít, mégis, ebben az esetben bátran vállal­hatjuk a bölcs mondás igazságát, minő a tőke, olyan a bor, amilyen a szocialista brigádmoz­galom, olyanok az eredményei. Fénylőek és halványabbak, attól függően, melyik rész­terepét nézzük a szerteágazó tevékenységnek, melyik termelői közösség kis kollektíváit he­lyezzük a figyelem megvilágító sugarába. Ami­vel azt is kimondtuk, hogy ennek a mozga­lomnak nincs szüksége a fényes még csillo­góbbá tételére, s arra sem, hogy gyengéit, út­kereséseit elhallgassák. Ma kezdődik a szocialista brigádok vezetői­nek V. országos tanácskozása. A kétnapos eszmecsere, ahogy azt az ötös szám is jelzi, gazdag hagyományokra tekinthet visza, s ezek a hagyományok az építőmunka teendői­nek sikeres szolgálatát éppúgy magukba fog­lalják; mint az új módon gondolkodó, cselek­vő ember formálását. Napjainkban a szocialis­ta brigádmozgalom természetes tényezője a termelőmunkának és a közgondolkodás alakí­tásának, súlya számszerűen is, s hatását te­kintve még inkább nagy. A megyében az ipari munkások közül minden második szocialista brigádtagként látja el dolgát, növekszik a töb­bet önként vállalók tábora a mezőgazdaság­ban, a szállításban és hírközlésben, a keres­kedelemben is. Ezeknek a brigádoknak a megléte egyre fontosabb tényező akár a fej­lesztési tervek, akár a termelési teendők meg­határozásában, mert valamennyi munkahe­lyen tapasztalatok alapján állítják, s nem il­ledelmes udvariasságként, hogy a szocialista brigádok a legfőbb támaszt alkotják, tagjaik­ra mindenkor, a legnehezebb helyzetekben is számítani lehet. f P iszteletet érdemelnek csupán a száraz té- nyék is, hiszen a ma összeülő országos ta­nácskozás ezer küldöttét az a több mint 157 ezer közösség választotta meg, amelyeknek taglétszáma 1,8 milliót tesz ki, azaz az összes aktív kereső egyharmadát. Arról tanúskodnak ezek a számok, hogy a szocialista brigádok ott vannak az élet minden területén, ám azt szá­mokkal nem lehet kifejezni, hogy ezek a kö­zösségek nemcsak jelen vannak a feladatok szétosztásánál és végrehajtásánál, hanem sű­rűn ők a kezdeményezői az újnak, a célrave­zetőbbnek. Magatartásuk a szó jó értelmében különbözik az általánostól, a megszokott kö­zépszerűtől, s ez emeli őket példává, követen­dővé. Sokféle formában értékelik, minősítik a brigádok tevékenységét a munkahelyeken, s jó, hogy nem kap teret az uniformizálás, az össze nem vethető összemérése. Lehetőségeik és teljesítményeik aránya, viszonya alapján helyes reálisan megítélni ezeket a közössége­ket, s mind több munkahelyen szereznek ér­vényt ennek az elvnek. A Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár váci gyáregységében egy esztendő munkája került súlyként a mérleg serpenyő­jébe, s érthető, igazságos, hogy például a Jó­zsef Attila szocialista brigádnak többet kellett felmutatnia, mint a Béke brigád tagjainak. Az előbbi közösség ugyanis az arany fokoza­tot érdemelte ki sok éves tevékenységével, utóbbi pedig a szocialista címet. Különböző­ségük nem a brigád mozgalom végleteit, ha­nem folyamatosságát fejezi ki, azt tanúsítja, hogy a régóta együtt dolgozó brigádok mellé újak sorakoznak. okszínű kép rajzolható egy-egy válilala- ton, vagy akár településen belül is a szocialista brigádok munkálkodásáról, hiszen e képbe éppúgy beletartozik az az 1,2 millió forint értékű társadalmi munka, amelyet a konzervgyár dolgozói, döntően a szocialista brigádok teljesítettek Nagykőrös fejlesztésé­ben, mint az a tény, hogy a Dunai Kőolajipari Vállalatnál a szocialista brigádok fő részt vál­laltak a termelési költségek csökkentésében. Csupán apró adalékként említettük az előb­bieket, ahogy lehetne adalékokat sorolni a másik oldalról is, aninét, ahol a formális vállalások, a művelődés 1 á tsza tf el a járatásai, a gazdasági vezetők nemtörődömségei lelhetők. Nem sima, zavartalan úton halad tehát a szocialista brigádomozgalom, s ezt jól bizo­nyították a megyében a novemberben és de­cemberben lezajlott vállalati brigádvezetői megbeszéléseik, majd az a harminchat tanács­kozás, amelyen egy-egy ágazat, iparág kis közösségeinek teendőit, eredményeit és gond­jait öszegezték országosan. Ha így nézzük a lezajlott eseményeket, akkor a szocialista bri­gádvezetők ma kezdődő V. országos tanácsko­zása befejező aktus, lezárása egy időszaknak. Ugyanakkor az a nézőpont is helyes, hogy az országos tanácskozás kezdete egy új szakasz­nak, a munka magasabb színvonalú folytatá­sát teszi lehetővé a brigádok számára. A megújulás folyamata Pártépítési munka Pest megyében A marxista párt olyan él° szervezet, amely állandóan fejlődik, az élet és a kor követelményeinek megfelelően megújul. Ez a fo­lyamat megy végbe az MSZMP fejlődésében is. A megújhodás kiegyensúlyozott, egyenletes és mentes a váratlan, lökéssze­rű változásoktól. Ennek alap­ja a rendszeres pártépítő mun­ka, a pártalapszervezetek és irányító pártszervek tudatos nevelő tevékenysége. A Központi Bizottság határo­zatának megfelelően a XI. pártkongresszus óta eltelt két évben tovább fejlődött Pest megye pártalapszervezeteiben is a párttaggá nevelő tevé­kenység. Nemcsak a pártalap- szervezeti vezetőségek, hanem mindinkább a pártcsoportok, az egyes kommunisták feladatává válik ez a fontos, felelősségtel­jes politikai munka. A tömegszervezetek, de min. denekelőtt a KISZ is felada­tának tekinti, hogy aktivistái­kat felvételre ajánlják. A leen­dő párttag megismerve az MSZMP programnyilatkoza­tát, szervezeti szabályzatát, a párttagsággal járó kötelezettsé­geket és felelősségeket, egyéni­ségében, magatartásában és tu­datában is gazdagabb lesz. A pártba történő felvétele előtt szervezett tanfolyamon, vagy egyéni tanulás útján ismerke­dik meg azokkal a tennivalók­kal, kötelességekkel és jogok­kal, amelyek a pártban reá vár­nak. A jelentkezők tudatában vannak annak, hogy a párttag­sági könyv kézhezvétele több munkát, felelősséget ró rájuk. A párt politikáját végrehajtani, tudatosítani, s védelmezni kész A munka fájdalmától az örömig Hogy a város ölelte-e keb­lére ezt a gyárat, vagy a kon­zervgyár lopta magát Nagy­kőrös szívébe és szőtte át szinte minden szállal a közéle­tet, manapság már aligha tud­ná bárki megállapítani. Aki meg itt született, legyen az 30 vagy 50 éves, úgy érzi, hogy a gyár meg a város szinte időtlen idők óta együtt volt. Ma már a munkásközeg, a gyáriak igyekeznek formálni, nemcsak a városképet, hanem a köztudatot, a gondolkodást is. Részt vesz ebben a tanács­elnök, a párttitkár, a gyárigaz­gató, de legfőképpen az a sok munkás, aki három évtizeddel ezelőtt még csak a mezei munkát ismerte, most meg ott áll a gépsorok mellett s elha­tározására úgy sorakoznak az üvegek, a fémdobozok a sza­lagon, hogy mozgásukat a szem alig képes követni. Három évtized Itt, ebben a konzervgyár­ban dolgozik immár 30 esz­tendeje Végh Jánosné csoport- vezető. Rosszkor keresem, mert igaz, hogy most a máso­dik műszakban itt kéne lennie, s irányítani a közösség munká­ját, de ezen a napon szabadságot kért. készül a szombat-vasár­napi szocialista brigád vezetői országos tanácskozásra. Mun­katársai, az általa irányított Petőfi szocialista brigád — a vállalat legjobb közössége — nyugodt szívvel engedte el őt, hogy felkészüljön a hozzászó­lásra. mert ő is el akarja mondani talán éppen a mai napon, hogy ezekben a zöld- ségszegény hónapokban mit tesz a nagykőrösi kollektíva a konzervek minőségének javí­tásáért, a higiénikus gyártá­sért. Ha valakiről csak jót lehet írni, az nemcsak szubjektivi­tás dolga, hanem nagyon is valós tény. Mégis sokszor kér­dezzük: vannak-e igazán tisz­ta, nemes és általánosan jó emberek? Szinte kutatjuk, melyek azok a gyenge pontok, ahol tetten lehet érni a min­denki által elismert egyént. Pedig felesleges az erőlködés. Aki olyannak született, hogy az. életét szinte eszmélésétől csak munkával tudta elkép­zelni. akinek ez a sors jutott, mindig is élete értelmének tartotta, hogy dolgozzék. Nem akárhogyan, nem tessék-lássék módon, hamm jól. Végh Jánosné most 52 éves. Segédmunkásként került a gyárba a hivatalos okmány szerint ötvenben, de tőle tu­dom, hogy már előtte is há­rom esztendeig itt dolgozott. Harsányi Lászióné, a személy­zeti főosztály vezetője, amikor róla beszél, meggyőző érvet adott egy munkásnő karrier­jéről: — Magdika segédmunkás­ból lett szakmunkás, majd a Vállalat csoportvezetője, saját erejéből. Sztahanovista kitün­tetéstől az Élelmiszeripar Ki­váló Dolgozója és a Munka Érdemrend elismerésig min­denre rászolgált a munkájá­i val. Hogyan is jellemezzem? Ha arról van szó minálunk, hogy keresni kell egy embert, aki a két keze munkájával megdolgozott az elismerésért, akkor, ha százan ülünk is a szavazók között, nem akadna egy sem, aki ne Végh János- néra adná voksát. Friss Antalné, a szakszer­vezeti bizottság titkára egé­szíti ki az előbbieket: — Vég’nné amióta csak itt van, minden erejével ar­ra törekedett, hogy a kör­nyezetében élőkkel megszeret­tesse a szakmát, a gyárat, s hogy mindegyikük valóban második otthonának érezze azt az üzemet, ahol dolgozik. Elválaszthatatlanul Keressük a Kecskeméti utca 3. számú házat, az első eme­leten Végh Jánosné lakását. Az első csengetésre nem je­lentkezik senki, a szomszédok azonban segítőkészek, mond­ják, hogy egy házzal odébb, a hasonlóan szép emeletes házban lakik az egyik fia meg a menye és a két unokája. Hátha ők tudják, merre talál­hatjuk. Azután együtt derítjük ki, hogy mégis csak otthon van, a szomszédok is tájékoz­tatnak. mint akik sejtik, nem hétköznapi ügyről van szó, ha már az újságtól keresik. Beszélgetést kezdeni mindig nehéz, összeül két idegen. Az egyik, dolga, hogy kérdezzen, a másik zavartan válaszol. Ál­talában. Mi mégsem így te­szünk. Mondogattam is ma­gamban, ha két kommunista összetalálkozik, a jó napot után már arról vitatkoznak, hogyan is megy a szocializ­musnak az építése, mik a ba­jok. — Én mindig dolgoztam. Nehéz volt, a férjem beteges­kedett, tíz éve el is ment — három fiút neveltem fel, ket­tő most is a gyárban dolgo­zik. A nőnek mindig nehe­zebb, mert nemcsak a mun­kahelyen kell bizonyítani, hogy ugyanazt megcsinálják, mint a többiek, hanem otthon is. Nem panaszkodom. Ami elismerést a munkáért meg le­hetett kapni, én megkaptam. Látja ezt a szép lakást? Ami­kor épült a ház, azt mondták: az első lakás az enyém lesz. Megkaptam. Hát mit nem ad­nék meg én ennek a gyárnak, amikor minden, ami jó velem történt, elválaszthatatlan tőle. A XI. pártkongresszus előtt az egyik taggyűlésen felszó­lalt Végh Jánosné és a követ­kezőket mondta: Felajánlom, hogy a mi brigádunk minden tagjából kommunistát neve­lünk. Ha akadtak is kétkedők, nem Judták, hogy amit Végh Jánosné elhatároz, véghez is viszi. Ma a Petőfi brigád minden tagja kommunista, van közöttük munkásőr pa­rancsnok, szakszervezeti bi­zalmi, mindegyikük társadal­mi munkás. Teljes élet Végh Jánosné három eszten­dő múltva eléri a nyugdíj- korhatárt. De még a legutóbbi hetekben is továbbképzésen vett részt, s még szégyelli, hogy csak jó rendű lett. Szíve szerint kiváló minősítéssel jött volna haza Nagykőrösre, de hát ebben a korban — mondja ő — nehéz már az új ismeretek megszerzése. „Csak” jónak lenni, Végh Jánosné fo­galmai közt már a második helyen szerepel, mint ahogy önmagától, munkatársaitól is elvárja, legyenek a jónál is jobbak: kiválóak. Az utóbbi esztendőben az üzem, ahol dolgozik, mindig a vállalati munkaverseny élén jár. Magánélet? Alig-aíig jut rá ideje. Pártmunka, társadalmi feladatok, brigádélet, együtt kitöltik a munka utáni órákat. — Néha meghívom vacsorá­ra a brigádtagokat, főzök ne­kik valami jót, és közösen be­szélgetünk politikáról, gyárról, családról. S ha jut néhány órám, akkor az unokáké va­gyok. Zoli, Andrea és az anyuká­juk is befutott, míg beszélge­tünk. Nagymamái szeretettel szorongatja meg őket. — És hogyan lesz a nyugdíj után? — Őszintén szólva még nem is gondoltam rá, de az biztos, hogy a társadalmi munka megmarad. Én e nélkül már nem is tudnék élni. Olvastam valahol, hogy a konzervgyárakban a záróso­ron dolgozóknak — mint ami Végh Jánosné is volt a kezdet kezdetén — két nap alatt hó­lyagossá vált a tenyerük. Gyó- gyítgatták különböző módon, háziszerekkel. Hogy a fájda­lom edzette-e meg őket oly­annyira, hogy vállaljanak a mindennapos munkánál többet igénylő terheket, nem tudom. Egy azonban bizonyos: akik érezték e munka fájdalma mögött azt az örömet, amit ő érez ma is, azok teljesnek mondhatják az életüket. Baumann László és képes egyénék kerülhetnek csak felvételre. Az alapszerve­zet kommunistái is ebben a tu­datban döntenek a felvételek­ről. Az ajánlók, akik a felvételt kérő személyek eddigi munká­ját közvetlenül ismerték, élet- útjukról tájékozódtak, foko­zottabban felelősek javaslatu­kért. Amióta megszűnt a tag­jelöltfelvételi rendszer, még hangsúlyosabbá vált a párttag­gá nevelés szerepe. Az. európai, szocializmust építő országok­ban működő kommunista pár­tok közül egyedül az MSZMP- ben nincs tagjelöltségi rend­szer. Az eltelt 11 év bizonyí­totta a határozat helyességét. „Növekednek a követelmények a párttagsággal, a belépni szán­dékozókkal és az ajánlókkal szemben a politikai meggyő­ződés, a munkában való helyt­állás. a szocialista erkölcs, az aktív társadalmi tevékenység terén. Övjuk a pártot a karrie­rista, a pártba nem való ele­mektől.” így fogalmazta meg a tennivalókat az MSZMP IX. kongresszusa. | A határozatok fzerint,f°­I ________________ lyo part­ta gnevelő munka az elmúlt években Pest megyében is eredményes volt. A Központi Bizottság határozatának meg­felelően az utóbbi 3 évben az évenként felvettek száma nem haladta meg a megye párt­tagságának 3,5 százalékát. Ez az ütem megfelel a Központi Bizottság határozatának. A fel­vételi arány eredményezte Pest megyében azt, hogy évek óta egyenletes a gyarapodás —, ug­rásszerű növekedés, illetve je­lentős csökkenés nem követke­zett be. A több mint 1400 pártalap- szervezetben több évre kiala­kított tagnevelési terveknek megfelelően foglalkoznak azok­kal, akik gazdasági munkájuk mellett becsülettel teljesítik társadalmi megbízatásaikat a tömegszervezetekben és a ta­nácsokban. Ezt' igazolja az a tény, hogy az 1976-ban felvett mintegy 1400 párttagnak több, mint 60 százaléka 30 éven aluli fiatal, s 90 százalékukat KISZ-ajánlással vették fel. Vizsgálataink során megálla­pítottuk, hogy az újonnan fel­vett párttagok teljesítik válla­lásaikat. A pártba felvettek 30 százaléka több megbízatást is vállal: tag valamely választott testületben, valamint munkás, őr, vagy egyúttal szocialista brigádvezető is. A pártépítést a tudatosság, a tervszerűség és egyre inkább a kollektivitás jellemzi. A budai járásban és Százhalombattán például a Pártépítési Munkabi­zottság tagjai a felvételre je­lentkezőket előkészítéstől fel­vételükig. a felsőbb szervek jó­váhagyásáig segítik. Tapaszta­lataikat testületi ülésen, illetve alapszervezeti párttitkári érte­kezleten ismertetik. | Az összetételt m®t6en \s. a Központi Bizottság határozatának meg felelően alakult a megyében a párttagság felvétele. A pártba felvettek 75 százaléka közvet­lenül a termelésben dolgozó fi­zikai munkás, vagy termelés- irányító. Ez azt eredményezte, hogy egy év alatt csaknem ezerrel nőtt a megyében a munkások és termelőszövetke­zeti parasztok létszáma a pár­ton belül. Tovább emelkedett a szelle­mi dolgozók aránya is. Különö­sen jónak tartjuk, hogy a ko­rábbi időszakhoz képest több orvos, jogász, pedagógus, nép­művelő kérte felvételét a párt­ba, illetve lett párttag. Nagy számban vannak jelenleg is olyan műszaki és egészségügyi értelmiségiek, akik évek óta bizonyítják alkalmasságukat a párttagságra, azonban bizonyos fizikai arány-„tartás” miatt még mindig nem lehettek párt­tagok. A tagfelvételi joggal rendelkező pártbizottságoknak meg kell találniok a módját, hogy valamennyi alkotó értei, miségi, akik munkájukkal, fel- készültségükkel, elkötelezettsé­gükkel bizonyítják a párthoz való tartozásukat, formalizmus, a számok bűvölete miatt ne re­kedjenek kívül, s a fizikai munkások mellett ők is párt­tagok lehessenek. A nők száma és aránya kü­lönösen a ráckevei, a váci, a dabasi járásokban és a Csepel Autógyárban alakult kedve­zően. Az elmúlt évben a me­gyében felvett párttagok 34 százaléka nő, és közöttük a fi­zikai dolgozó nők aránya meg­haladta a 60 százalékot, tehát elégedettek lehetünk a pártépí­tési munkával. A felvett fiatalok aránya 50 százalék felett van. A felnö­vekvő nemzedék pártba való bekerülésével együtt jelentő­sen nő a közép- és főiskolai, egyetemi végzettséggel rendel­kezők aránya a párton belül. A korábbi évekhez képest mint­egy 5 százalékkal emelkedett és jelenleg eléri a 45 százalé­kot. Az 1976. évi párttagsági könyv csere során a megye párttagságának 3,8 százaléka került ki pártból kilépés, tör­lés, és 0,3 százaléka kizárás út. ján. Az 1976. évben felvett új párttagok ellensúlyozzák a ki­kerültek munkáját, a párt cse­lekvési egységének erősítése és megújhodása útján. Az ú.i párt­tagok egységesen vállalják a magasabb követelményeket. I A fellett szocialista tár­! _____‘ sadalom építésé­ne k jelenlegi szakasza, az 1977. évi népgazdasági terv teljesí­tése további erőfeszítéseket igényel a . .megyében működ5 pártszervezetektől, a megye párttagságától. Indokolt, hogy miközben a pártalapszerveze­tek munkájának középpontjá­ban a gazdaság pártirányításá- nak fejlesztése és ellenőrzése áll, növeljék tovább a párt bel­ső életének hatékonyságát, s ennek megfelelően a párttag­nevelő tevékenységet is. Az eddigieknél több kommu­nistát bízzanak meg párttag­nevelési feladattal, egy-egy sze­mély párttagságra való felké­szítésével. Valamennyi alap­szervezetben indokolt, hogy a tagfelvételi és tagnevelési munka ne csak a szervező tit­kár, vagy a vezetőség tagjai­nak feladata legyen. Az elmúlt három év tapasztalatait hasz­nosítva, törekedjenek arra, hogy még tervszerűbb és hatéko­nyabb legyen a párttagnevelő munka a megye ipari nagy­üzemeiben és mezőgazdasági termelőszövetkezeteiben. Ezen­túl is az az igény, hogy mind több fiatal szakmunkás, ag­rárértelmiségi lépjen a párt­ba. Mind nagyobb számban foglalkozzanak olyan 18— 21 éves fiatalok párttaggá nevelésével, akik az ifjúsági mozgalomban nőnek fel és ed­digi munkájuk, helytállásuk és mozgalmi elkötelezettségük alapján bizonyították párttag­ságra való alkalmasságukat. Arra van szükség, hogy mi­közben teljesen jogosan emelik a mércét a pártalapszervezetek a pártba jelentkezőkkel szem­ben, ugyanakkor ne felejtkez­zenek meg a párt jelenlegi tagjairól sem. őket is az eddi­ginél jobban lássák el pártfel­adattal és velük szemben is emeljék a követelményeket. így lesz ütő- és cselekvőképesebb a tagság a párt politikájának helyi megvalósításában. ARATÖ ANDRÁS Sándor József kitüntetése Az Elnöki Tanács Sándor Jó­zsefnek. az MSZMP Központi Bizottsága osztályvezetőjének, a KB tagjának a munkásmoz­galomban kifejtett több évti­zedes áldozatos munkája elis­meréseként. nyugállományba vonulása alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje ki­tüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Jelen volt Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára, Borbély Sándor, a Központi Bizottság titkára, Cseterki Lajos, az Elnöki Ta­nács titkára és Szakali József- né, a Központi Bizottság iro­dája pártszervezetének titkára. r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom