Pest Megyi Hírlap, 1977. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-23 / 69. szám
VÁC > UAPLfl A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A VÁCI JÁRÁS ES VÁC VAROS KESZERE XXI. ÉVFOLYAM, 69. SZÁM 1977. MÁRCIUS 23., SZERDA Szervezettebben, fegyelmezettebben Felkészülnek ez új építési mód bevezetésére Váci lakásom akármelyik szobájából nézek ki, mindenütt egy-egy új épület. Utazhatok Pestre vonattal vagy busz- szál, jobbra-balra új üzemek, házak sorakoznak. Az utóbbi évtizedben kialakult városrészekben talán már többen is laknak, mint a régiekben. És mégis, ha az építőiparról esik szó, alig akad olyan ismerősöm, aki ne válna indulatossá, ne sorolná a maga vagy mások bosszúságait. A megrendelők megelégedésére A Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalat is azok közé tartozik, amelyekre néhány éve még meglehetősen sokan panaszkodtak, mert'gyakran végezte hanyagul a munkáját, mert elavult technológiákkal dolgozott, s emiatt nem is veit képes nagyobb feladatok teljesítésére, mert gazdaságtalan munkálkodása következtében, állami segítségre szorult. Az utóbbi években viszont alig hallani róla. Legfeljebb egy-egy avatás, épületátadás idején, szerződéskötéskor. A csend ez esetiben azonban, a jelek szerint, nem titkolniva- lót takar. A vállalat igazgatójával, Kapos Mihállyal és párttitkárával, Hrozina Józseffel akkor állapodtunk meg a beszélgetésben, amikor szocialista szerződésben vállalták, hogy majdnem három hónappal korábban adják át rendeltetésének a Dunakeszi Konzervgyár tésztaüzemét. Aktuálitást pedig az ad e soroknak, hogy 6 évi szünet után, tavaly először, s az idén másodszor. nyereséget fizettek a dolgozóknak. Az igazgató beszélgetésünk elején rögtön hangsúlyozta, nincs szükség lelkendezésire, egyelőre még indok se nagyon akad. Azt a célt tűzték maguk elé, hogy gazdaságosan, de a megrendelők megelégedésére tesznek eleget, feladatuknak, mert az igényeket néhány éve még csak zökkenőkkel. s . olykor egyáltalán nem elégítették ki. Más vállalatnál dolgozó kollégáik Ironikusan tatarozó cégként emlegették őket, mert jelentősebb építkezést korszerű technológia híján, nem is tudtak elvállalni, pedig nagy szükség volt és van ma is a gyors építkezésekre. Hrozina József azt is hozzáteszi, hogy dolgozói körében sem örvendett népszerűségnek a vállalat. Rossz volt a munkafegyelem, szervezetlen a termelés, viszonylag alacsony a kereset. Ahhoz, hogy a konszolidálódás mihamarabb bekövetkezzék, először a dolgozókat kellett terveiknek megnyerni. Valahogy így hangzott a jelszó: szervezettebben, fegyelmezettebbén, több és alaposabb mufokát, magasabb fizetésért. Akadtak, akik nern tudtak lépést tartani az egyre gyorsuló tempóval, s olyanok is, akik korábban csalódtak, de a változások láttán, visz- sza tértek. Gyorsan, jó minőségben Kapós Mihály: — Félreértés ne essék, arról azért most sincs szó, hogy mi diktálnánk az iramot. Csupán arról, hogy sokáig topogott egyhelyben a vállalat; sa hiányokat gyors ütemben kellett pótolni. Csak néhány, mindenki számára szemléletes példát. A villanyvezeték vagy a villanykapcsolók helyét ki lehet mélyíteni néhány órás munkával, kalapáccsal és vésővel, falat lehet húzni malterral és téglával is, de sokkal gyorsabb, ha az előbbit kisgépekkel, az utóbbit blokkokkal, Alba-falazólemezekkel vagy könnyűszerkezetes építési móddal tesszük. Persze, a beruházásokat gyorsítani lehet például akkor is, ha az építtető, a beruházó és a kivitelező a lehető legjobban együttműködik, hiszen a cél mindannyiunk számára ugyanaz: a lehetőleg. hamarabb, jó minőségben átadni rendeltetésüknek az épületeket. Ez így, elméletben, magától értetődőnek látszik, a gyakorlatban mégsem olyan egyszerű. Meg kell találni a megvalósítás formáit is. Ezt szolgálja a mi esetünkben például a házizsürizés. Igyekszünk minden esetleges későbbi vitás kérdést megtalálni, az olcsóbb vagy egyszerűbb megoldásokat alkalmazni, következésképp mindenki csak nyerhet. Hrozina József: — Az előbb már szó volt róla, hogy nemcsak műszaki és szervezési kérdésekről van szó, hanem csapatmunkáról, arról, hogy a munkások és az alkalmazottak érezzék magukénak a vállalatot, jó legyen a munkahelyi légkör. S ez, bizony, nemcsak elhatározás kérdése. Joggal várják el az emberek, hogy a vállalat becsülje meg őket. Egyre kényelmesebb a munkásszállítás, többen kaptak lakásépítéshez vállalati támogatást, javulnak a szociális körülmények. A jobb, de a munkával arányos jövedelmekről már szóltunk. Törekvéseink nem is maradtak eredmény nélkül. Az építőipari vállalatokkal kapcsolatban sokszor elmondták, hogy szinte lehetetlen kommunista műszakot szervezniük, mert egy kőműves, festő, vagy parkettázó szabad szombaton több száz forintot is megkeres ví- kendház. • vagy családiházépítéssel. Nálunk két hete mégis eljöttek az. emberek a kommunista szombatra. Kapos Mihály: — A korszerűbb technológiák bevezetésével, a jobb munkaszervezéssel és jó néhány más intézkedéssel elértük, hogy 1976-ban 20 millió forint volt a nyereségünk, az egy dolgozóra jutó termelési érték, az 1974. évihez képest, 70 százalékkal több. Nem dicsekvésképpen, de azt is hadd tegyem hozzá, hogy jócskán akad munkáink között olyan kötött, vagy maximált áras építkezés, amelyektől az építőipari vállalatok menekülnek. Mi igyekeztünk egészséges üzletpolitikát kialakítani, az utóbbi kpt év, remélem ezt is igazolja. Teljesítményeink közé tartozik a Széchenyi utcai élelmiszer-áruház, a 48 deákvári lakás, a kórház elmepavilonjai, a gödöllői kenyérgyár, a hajógyár és a gumigyár üzemcsarnoka, a deákvári iskola bővítése, az AFIT-üzlet, s a sort tovább is folytathatom az ideiekkel, a Hársfa utcai óvodával, a Bélésárugyár rekonstrukciós munkáival, a dunakeszi tésztagyárral és a 31 munkahelyes orvosi rendelővel. Közben fel kell készülnünk az új, PEVA csúszózsalus építési mód bevezetésére, mert háromszor annyi lakást kell építenünk, mint eddig. Mindehhez még egy adalék: a negyedik ötéves tervben a vállalat 500—600 millió forint értékű munkát végzett, az ötödik ötéves tervre tervezett árbevétel eléri az 1,2 milliárdot. A legfőbb biztosíték Hrozina József: — Ezeket a teljesítményeket a pártszervezet által is, elfogadott vállalkozáspolitikai elvek alapján kell elérnünk. Lényege, hogy tudnunk kell magas színvonalon szolgálni Vác és természetesen, erőnkhöz mérten, más települések fejlődését. Fokoznunk kell a vállalati gazdálkodás biztonságát. Céljaink elérésének pedig az a legfőbb biztosítéka, hogy egyre inkább megérti minden vezető és beosztott: nálunk minden munka a közösség javára végzett, politikai súlyú feladat. Csulák András Amatőr színészek vendégjátéka Száll a kakukk fészkére Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című regényének színpadi változatát mutatja be, ma, március 23-án, Vácott, a dunakeszi Ra&nóti Miklós Irodalmi Színpad. A világsikert aratott regény utóélete rendkívüli: filmváltozata többszörös Oscar-díjas lett, Magyarországon jelenleg három amatőr együttes játssza színpadi feldolgozását, s rövidesen a Vígszínház is műsorára tűzi a regény alapján készült musicalt. A Vácon látható darab, amelyért a dunakeszi együttes tavaly az amatőr színjátszók országos fesztiválján nívódíjat kapott, este 7 órakor, a Madách Imre Művelődési Központban kerül a közönség elé. Az októberi kongresszusára készülő Magyar Vöröskereszt üzemi és területi szervezetei április végéig tartják meg tisztújító közgyűléseiket. Ezek sorában legutóbb a váci II. számú orvosi körzet területi Vöröskereszt-szervezetének tagjai találkoztak a Köztársaság úti iskola ebédlőjében, hogy meghallgassák Ladányi Imré- né titkár beszámolóját a múlt kongresszus óta végzett tevékenységről és megválasszák az új vezetőséget. A Hámán Kató Általános Iskola Primaverá feamarakórü- sának műsora után, arról beszélt Ladányi Imréné, hogy milyen eredményeket értek el a Vöröskereszt tagjai a területen élő magányos, idős embeCIKKEINK NYOMÁN Már nem bömböl a hangszóró, de továbbra sem változtat az ÉDÁSZ Február 26-án, lapunkban glossza jelent meg, Másként nem lehetne? címmel, az ÉDÁSZ-ról, másnap, Több gondoskodást érdemelnek az utasok címmel, a MÁV-ról. Az elsőben arról volt szó, hogy a díjbeszedők délelőtt járják a várost, s mivel a legtöbb áramfogyasztót nem találják otthon, felszólítást hagynak a levélszekrényben, jelezve, mikor lehet az áramdíjat az ÉDÁSZ váci üzemében befizetni, arra a napra szabadságot kell kivennie a fogyasztónak, és aznap hosszú sói; kígyózik az ÉDÁSZ épülete felőtt. A másik írás a váci vasútállomás nem dohányzó várótermének bömbölő hangszórója ellen emelt kifogást. Azóta a MÁV, dicséretes gyorsasággal, leszerelte a panaszolt hangszórót és egy szobahangszórót helyezett el a váróteremben, de az ÉDÁSZ feleletre sem méltatta a város sok ezer lakosának reklamációját. Azóta újabb panaszos jelentkezett nálunk. Hivatkozva megjelent pár soros írásunkra, egy frissen kiállított felszólítást mutatott, melyben az állt, mivel nem találták otthon, az áramdíjat az ÉDÁSZ váci üzemében fizesse be. A felszólítás felső részén: „Kifizethető március 15-től március 21-ig.” A felszólítás alsó részén: „Utolsó kifizetési nap március 15.” Az illető rohant az ÉDÁSZ- hoz: A Vác—Budapest autóbusz- járat egyik gödi megállója a Kincsem Csárda. Mindenki, akii ezen az útvonalon jár, pontosan tudja, hogy a tanácsháza után következik, az Alsógcdről induló buszok végállomása, sőt azt is megfigyelhették, hogy a sarkon álló sárga^talbolt viseli a Kincsem nevet. Az italboltot egyelőre renoválják, zárva van, ott tehát nem tudtam megkérdezni, mi jut eszükbe Kincsemről, tudják-e egyáltalán, hogy ki volt? Az utcán kisgyermekét sétáltató fiatal nő, a nem messze kertjét ásó idősebb ember nem tudta. Nem is gondolkoztak azon, hogy miért ez az italbolt és a megálló neve? Pedig Kincsem korának, a múlt század hetvenes éveinek nagy csodája, hatalmas sikereket elért versenylova volt. Egész Európa ismerte a nevét, futott angol, francia, német, osztrák pályákon is, és mindig nyert. Négy éven át versenyzett, kétévestől ötéves koráig, ötvennégyszer állt starthoz, ötvennégyszer győzött, valóban kiérdemelve a neve előtt álló állandó jelzőt, a verhetetlent. Miért éppen Gödön neveztek el róla csárdát? Itt, a jelenlegi italbolttal szemben, az országút túloldalán áll a ma már roskadozó istállóépület, amelyben, az 1870-es évektől kezdve, Hesp Róbert angol származású idomár tréningtelepe volt. Hesp Róbert készítette fel versenyeire a gyönyörű, sárga kancát is, itt állt az egyik box- ban, innen indult európai győMACSKA VOLT A BARÁTNŐJE Kincsem zelmi kőrútjaira, majd ide tért vissza, miután megnyerte a csodálatos tiszteletdíjakat, megverte minden ellenfelét és fogadta a fantasztikus tehetségének kijáró ünneplést. ÍVJ emcsak csárdát, palotát, sorsjegyet neveztek el róla, hatiem kedves legendák születtek szokásairól, pályafutásának egyes állomásairól, a maga korában annyira közismert és közkedvelt volt. Az egyik ilyen legenda, amelyet Török Imre is említ Kincsemről szóló könyvében, a barátnőjéről szól. A barátnő, a gödi istálló hatalmas egerésző macskája volt, amely minden idejét Kincsemmel töltötte. Ügy látszik, teljesen összeszoktak és tökéletesen megértették egymást. Amíg a kanca a pályán volt, a macska az istállóban várta. Amikor az első külföldi útjára indult Kincsem, az ápoló nagy idegességére, sehol sem találta a helyét, forgolódott a vagonban. Megijedtek, hogy esetleg .felsérti a lábát, vagy a fejét, és vége a versenyzésnek. Mindenki töprengeni kezdett, mi lehet az egyébként roppant flegma ló baja. Végül a gondozója a homlokára csapott, és visszarohant — a macskáért. Valóban, hiánya okozta a bajt. Amikor a barátnő megérkezett. Kincsem nyerítéssel üdvözölte, és megnyugodva lefeküdt a vagonban. Attól kezdve, három éven át minden út elmaradhatatlan résztvevője lett a cica is. Az egyik ilyen utazás alkalmával, Angliából Boulogne-ba érkezvén, eltűnt a barátnő, elfeledkeztek róla a hajókirakodáskor. Kincsem ismét verseny előtt állt, ezért a lovat minden izgalomtól féltő idomár nagy jutalmat ígért a becsületes megtalálónak. A francia kisvárosban rögvest macskafogási invázió indult meg, zsákszámra vittek mindenféle fajtát, hátha köztük van az igazi, és övék a jutalom. Másnap került elő a valódi, a kikötő egy raktára mellett várakozott. És Kincsem újra fölényesen nyert. A történet valóságára utal a kancáról készült sok korabeli festmény közül az egyik, amelyen szintén ott a macska. T<L incsem győzelmeihez euró- pai uralkodók, államférfiak gratuláltak, Vilmos császártól Ferenc Józsefig, hercegnők vittek virágot a homlokszíjára, kértek sörényéből egy-egy szálat. Pályafutása idején Angliából különtudósítót küldtek Gödre, hogy beszámoljon arról, milyen itt az éghajlat, az ivóvíz és miként tölti napjait a csodakanca, vagyis, amíg Kincsem versenyzett, Göd volt a „lóvilág” közepe. Hajós Anna — Március 15-én fontos elfoglaltságom lesz, nem tudok eljönni. Most azonnal kifizetem. Nem lehetett, aznap zárva volt a pénztár. Nem maradt más hátra, egy ismerősét kellett megkérnie szívességre. Ismét megkérdezzük tehát: nem lehetne másként? Mondjuk úgy, hogy postán kikézbesítik ,a számlát és a csekket, s ha valaki a számlát két héten belül neon fizeti be a posta- hivatalban, akkor kapcsolják Sai lakásában a villanyt. M. Gy. rek helyzetének javításában, a veszélyeztetett környezetben élő gyermekek felkutatásában, az alacsony jövedelmű családok támogatásában. Az előző négy évben, javaslatukra, többen kerültek szociális otthonba, és sikerült néhány szellemi-erkölcsi fejlődésében veszélyeztetett gyermek sorsát is megnyugtatóan rendezni. Annak ellenére, hogy az orvosi körzetnek egy része Kisvác területére esik, ahol a lakosság többsége idős korú, szép összeg gyűlt össze a Vöröskereszt segélybélyegeiből, mert az adakozók a maguk szűkös lehetőségeik között is módot találtak a segítségnyújr tásra. Paulicsek Imréné, a Vöröskereszt városi vezetőségének titkára ezt a momentumot ragadta ki a beszámolóból, amikor megköszönte a területi szervezet vezetőségének áldó-* zatos munkáját, valamint a titkári tisztségről leköszönő La-* dányi Imréné hosszú időn át kifejtett tevékenységét, átadva a Vöröskereszt váci vezetőségének ajándékát és elismerő oklevelét. A II. számú körzet területi szervezetének új vezetőségébe Pajor Andrásnét, dr. Áfra Tamást, Silliga Ferencnél, Major Józsefnét, Kajtár Gyulánét, Bozsóki Lászlónétl Vogel Gyulánét, dr. Zádor Antalnét, Tóth Györgynét, Gyarmati Gyulánét és Szlépka Lászlómét választották meg. Az új titkár Silligt Ferencné lett. 15. IL EDZETT IFJÚSÁGÉRT Mezei futóversenyek Másodikos lányok a cél előtt Tóth József felvétele (Petőfi). — VI. osztály: 1. Steidl Ákos (Hámán) és Tóth Mária (Gábor). — VII. osztály: 1. Bognár János és Varga Rita (Petőfi). — VIII. osztály: 1. Nagy Péter (Árpád) és BaAz Edzett ifjúságért járási mezei futóversenyeit Dunakeszin és Vácon tartották meg. A kisdobosok közül Répa Gábor és Pásztor Katalin (Dkeszi, 1. sz. isk.) lett az első. Úttörők, V. osztály: 1. Zsóri Vßr Mária (Petőfi). László (Göd, 2.), 1. Kiss Mária (Dkeszi, 1.). — VI. osztály: 1. Mellár Lajos és Falu Ágnes (Dkeszi, 3. sz. isk.). — VII osztály: 1. Nagy János és Tasi Márta (Dkeszi, 3. sz. isk.). — VIII. osztály; 1. Naszbadi Imre és Holovics Katalin (Dkeszi, 3. sz. iskola). A középiskolások versenyét Szendrei Sándor (201. sz. DSK) és Pintér Erzsébet (Dkeszi gimnázium) nyerte. Vácott a következő eredmények születtek. Kisdobosok: 1. Félhol Attila és Németh Erika (Petőfi isk.). Úttörők, V. osztály: 1. Joó Attila (Báthori) és Bea Réka Középiskolások, 1. osztály: 1. Sebők Zsuzsanna (Géza Gimn.) és Kiss Szabolcs (Mezőgazdasági T.). — II. osztály: 1. Kissimon Erzsébet (Géza G.) és Csernák Károly (Gépipari T.) — III. és IV. osztály: 1. Fuksz Erika (Géza G.>) és Konecsni Péter (Sztárom Gimn.j. Felnőtt férfiak: 1. Kosdi László, a Váci Hajó versenyzője. A pontverseny végeredménye : 1. Lőwy Sándor Gépipari Szakközépiskola 138 pont, 2. Géza király \éri Gimnázium 130 és 3. Sztáron Sándor Gimnázium 72 ponttal. A magányosan éle idős emberekért Lehetőséget találtak a segítségnyújtásra Köszönd az áldozatkészségért
