Pest Megyi Hírlap, 1977. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-23 / 69. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA _A CEGLÉDI JÁPÁS ÉS CEGLÉD XXI. ÉVFOLYAM, 69. SZÄM 1977. MÁRCIUS 23., SZERDA A faipari szövetkezet számadása Javítható a termelékenység Növekvő kereslet bútoraik iránt A megyedszázados múltra Visszatekintő ceglédi Stylus Fa­ipari Szövetkezet utóbbi évei­nek munkálkodását elemző vizsgálódás alá vetette a vá­rosi tanács végrehajtó bizott­sága legutóbbi ülésén. A 171 személyt foglalkoztató szövetkezet bevételének jelen­tős hányada az asztalos- és a kárpitosmunkából származik. Tíz éve gyártja közkedvelt ko­lonial bútorait, amelyek iránt mind a hazai, mind a külföldi piacokon kielégíthetetlen a kereslet. A modern kárpitos garnitúrákból és az úgyneve­zett stylbútorokból tavaly 18 millió forint értékűt állított elő. Főként, a Tisza Cipőgyár számára készített cipőipari kel­lékeket, fasarkakat és talpakat, 7,8 millió forintért. A célul tűzött 29 millió fo­rintos termelési tervet csak 27,4 millió forintra tudta teljesíteni. A termelői gárdából egy év alatt ötvenen távoztak, és he­lyükre csak 41-en léptek. Ér­zékeny veszteséget jelentett, hogy a kilépő 24 szakmunkás helyett csupán feleannyi kérte felvételét. A kolonial bútorokat gyártó három brigád 98 százalékra tett eleget feladatának. A kárpitos részleg 8,3 millió helyett 7,4 millió forint értékű árut gyár­tott. Ebben az is közrejátszott, hogy a tervbe vett új típusú, modem kárpitos garnitúra be­vezetése késett. ÉVközben egyik megrendelőjük, amelynek bú­torelemeket készítettek, visz- szamondta a megrendelést. Ez is hozzájárult a másfélmilliós lemaradáshoz. A fakellékeket gyártó kollektíva 400 ezer fo­rinttal magasabb eredményt ért «1 a tervezettnél. A szövetkezet mérleg szerinti Nyeresége az 1975-öshöz képest majdnem a felére csökkent tavaly. Ebben a többi között szerepe volt az alapanyagok árváltozásának, amelyet nem háríthattak át teljes mértékben a vásárlókra. A várt nyereség elmaradása miatt bérfejlesztés sem alakulhatott a kívánt mó­don. Nyilvánvaló, hogy ezek a tényezők jelentős okai az ötven dolgozó eltávozásának Az elmúlt években a Stylus Faipari Szövetkezet 6,5 millió forintos költséggel felépítette új asztalos üzemházát, központi tele­pén. Ezzel együtt megoldotta a szociális fejlesztést is, megfele­lő öltözőkről, fürdőkről, étke­zőről gondoskodva dolgozóinak. Korszerűsítést hajtottak végre két vidéki telepükön, Albertir- sán és Tápiószelén is. Az idén a ceglédi, fatömegcikkeket gyártó részlegben váltják na­gyobb teljesítményűre a porel­szívó berendezéseket. Gondos­kodni kell a vidéki telepeken is a szociális körülmények ja­vításáról. A megrendelések azt mutat­ják, hogy a stylbútorok iránt fokozatosan növekszik az igény. Ennek megfelelően az idén 9 százalékos növekedést irányoz­tak elő a bútorgyártásban. A munkáslétszám átcsoportosítá­sával, betanított munkásnők al­kalmazásával próbálkoznak. A Fővárosi Bútor-, Hangszer és Sportszer Kiskereskedelmi Vál­lalat évi 7—8 millió forint ér­tékű kolóniáira kot szerződést. A Bútorértékesítö Nagykeres­kedelmi Vállalatnak ötmillió forintnyi modern bútort szállí­tanak. Remélhető, hogy a sa­ját tanműhelyükben tanuló 19 fiatal szakmával a kezében sem pártol el tőlük. A tagság 60 százaléka most a fiatalokból tevődik össze. KISTERMELŐK FIGYELMÉBE Tejtermelési verseny Jelentkezés: március 30-ig Tej- és tejterméktermelési Versenyt hirdetett a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium az V. ötéves terv éveire, á lakosság növekvő igényének kielégítésére és a szarvasmarha-tenyésztés fej­lesztését irányuló kormányha­tározat céljainak elősegítésére. A versenyben részt vevők munkáját évente értékelik, városi, megyei és országos szinten. A legjobbak díjazás­ban részesülnek. A kistermelők számára egyé­ni versenyt írtak ki. Ebben az kerülhet az élre, aki a legjobb tenyésztési eredményt éri el, valamint saját állományától a legtöbb tejet értékesíti. A vá­rosi tanács vb termelés-ellátás- felügyeleti osztálya felhívja a tehenet tartó gazdák figyel­mét, vegyenek részt az orszá­gosan meghirdetett tenyésztő és tejtermelő versenyben. A versenyre jelentkezni a városi tanács I. emelet, 17. számú szobájában lehet, mun­kaidőben és a tejbegyűj tőhe­lyeken március 30-ig. OLVASÓNK ÍRJA „Örülök, hogy adhatok vért' A törteli Dózsa Termelőszö­vetkezet kultúrtermében ben­sőséges ünnepség zajlott, itt tartották meg a vöröskereszte- sek közgyűlésüket. Sor került a tavalyi munkák értékelésé­re, az új tagok megválasztásá­ra és a térítés nélikül vért adók kitüntetésére. Ez utóbbi ese­ményről szeretnék néhány szót írni. Csak az tudja valóságosan értékelni, aki már érezte ezt a megfizethetetlen segítséget. Magam is tanúja vagyok en­nek, hiszen gyermekem életét is az idejében adott, s kapott Vér mentette meg a kórházban. Ügy érzem, minden anyának a gyermeke a legdrágább kincse, §s mindent megtenne érte. Ret­tenetes, amikor tehetetlenül áll a betegágy mellett, mert üg^ érzi, nincs tovább! Nem tud senki segíteni. De akkor ott a Csodálatos életmentő vér, kis palackban, az ember­nek sokszor már eszébe sem jut, hogy vajon kitől, honnan, csak az a fontos, hogy van! Hát ez az, amit soha nem lehet igazán megköszönni. ötvennyolc éves vagyok, de amíg korom és egészségem engedi, nem mondok le az önkéntes véradásról. Nekem öröm, hogy egészséges vagyok, hogy adhatok. Ez a köszönet gyermekemért. Özv. Szendrei Istvánné, Törtei, Petőfi út 24. A testület körültekintő ala­possággal alkotott véleményt a szövetkezet munkájáról. E sze­rint célszerűnek látszik a jö­vőben elsősorban a kolóniái bútorcsalád gyártásán munkál­kodni. Megfelelő árpolitikával tisztességes haszonra lehet szert tenni ezáltal. Természetesen nem szabad elhanyagolni a technikai fejlesztést sem. A rendelkezésre álló összegből új gépeket kell vásárolni, amelyek megkönyítik és gyorsítják a munkát. Hatékonyabb terme­lési-e kell törekedni, hiszen a nyereség csak úgy emelkedhet, s a tagság jövedelme is ennek alapján fordulhat kedvezőbb­re. A betanított munkásnők al­kalmazása a jövőben is hasz­nos célt szolgálhat. Az üzem- és munkaszerve­zésre az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani, s egyúttal emelni kell a ve­zetői munka színvonalát, következetességet. Tovább nem halasztható a szakmai képzésre való ösztön­zés, az átgondolt és. a szükségle­teknek megfelelő káder- és sze­mélyzeti munka. Ha mindez megvalósul, és a szövetkezeti demokrácia is szélesebb kör­ben érvényesül, jobb lesz a munkahelyi légkör, több a fize­tés és kevesebben kívánkoznak más munkahelyre. A végrehajtó bizottság ennek szellemében hozott határozatot. Ebben leszögezi, hogy a poli­tikai és a szakmai továbbkép­zést elsőrendű feladatnak kell tekinteni. A szövetkezet érdeke, hogy megfelelő képességű, jól felkészült szakembereket von­janak be a vezetésbe. A mun­ka- és üzemszervezés, továbbá a technikai színvonal és a ve­zetés javítása érdekében intéz­kedéseket kell tenni. Szilárd alapokra kell helyezni a mun- loaverseny-mozgalmat és segí­teni kell a szocialista brigád mozgalom kibontakozását. Ezeket a feladatokat megoldva a szövetkezet nagyobb célok elérésére is alkalmas. T. T. Brigádveíélkedő 1976—77. Tizenhatan a döntőben A lelkesedés nem hagy alább Zsibong a ceglédi Kossuth Művelődési Központ színház- terme. A széksorok nem kö­zönséggel, hanem szereplőkkel vannak teli. Ötven, száz, száz­ötven ember — kis csoportok­ból áll a népes társaság. Szo­cialista brigádok gyülekeznek, azok, akik az ősz óta tartó pontszerző versenyen bejutot­tak a városi szintű brigádve­télkedő első fordulójára. Három helyszínen Az igazgatói irodában a zsű­ri tanácskozik. Három hely­szín lesz, egy a zeneiskola klubjában, egy a földszinti klubteremben, egy pedig az emeleti kisteremben. Nehéz lenne megállapítani ezekben a percekben, hogy a rendezők, a zsűri tagjai, vagy pedig a versenyzők izgulnak jobban. Mire hármat üt az óra, min­denki elfoglalja a helyét az asztalok mellett. Négytagú egy- egy csapat. A hosszú asztal­nál helyeslő bólintásra szíwel- lélekkel készen ott a zsűri. Már csak az kell, hogy fő fele­letek hangozzanak el a kérdé­sekre. A kérdéseket poitikai, irodalmi, zenei, helytörténeti és munkavédelmi tudnivalók­ból fűzték csokorba népműve­lők, könyvtárosok, pedagógu­sok, a szakmaközi szervezet és a szakszervezet hozzáértő ak­tivistái. A felkészülés A percek múlását az ember alig veszi észre, ha versenylá­za fűti. Van, hogy elakad a gondolat kereke, s utolsó pil­lanatban szól. de fő, hogy meg­van a pont. A zeneiskola klub­jában Jakab Béláné az imént kapta a feleletet a 22-es szá­mú asztal mellől a kérdésre: milyen kötetek tartoznak a ké­zikönyvtárba? A második hely­színen, a művelődési központ emeleti termében Kocsics Gyu­la múzeumigazgató szinte bű­völné a tekintetével a felelőt, alki felkészüléskor, a múzeum­ban jártában sokszor láthatta a képet, amelyről most mon­dania kell: mit ábrázol? Mun­kavédelmi kérdésre kapott jó válaszért ad pontot és biztató bólintást a 3-as teremben Ki- szely Ferenc zsűritag, a szak­maközi szervezet titkára. A szünetben arról esik szó, hogy bizony, nem volt köny- nyü felkészülni. A munkahe­lyeken ezekben a hetekben a negyedév vége „szorít”, és a szocialista brigádoknak el­A Kossuth Művelődési Központ emeleti termében, a ver­senyző szocialista brigádok között. Apáti Tóth Sándor felvétele sősorban a termelésben kell helytállni. Lehet, hogy kicsit fáradtabbak. Az érdeklődés folytatódik — De lelkesek vagyunk* na­gyon akarunk — mondják, s igyekeznek vissza, folytatni a próbatételt. A három csoport legjobbjai május 8-án, a győzelem nap­ján találkoznak ismét, a dön­tőben. A zsűri az elnyert pon­tok alapján tizenhat szocialis­ta brigádot jelölt ki a verseny folytatására. Ezek a követke­zők: a sütőipar Április 4. szo­cialista brigádja, az ÉVIG egyensúlyzó brigádja, a Volán Vállalat Zrínyi Ilona brigádja, a KÖZGÉP-től a Komplex 75 szocialista brigád, a cipőipari vállalat műszaki brigádja, a Mezőgép Vállalat Kossuth bri­gádja, a PENOMAH Kulich Gyula és Dózsa brigádjai, a talajjavítók Ságvári brigádja, a Vasipari és Elektromos Szö­vetkezet összetartás brigádja, a KÖZGÉP Petőfi és az Útépí­tésért nevű brigádjai, az ÉVIG termeltetési csoportja, az ÁFÉSZ Szász Ferenc szocialis­ta brigádja, a KÖZGÉP Béke és a sütőipar Dobó Katica szo­cialista brigádja. Az eredményeket a ver­senybizottság nevében Szabó Alfréd, a városi tanács műve­lődésügyi osztályának vezető­je ismertette, majd Lűr Ist­ván, a művelődési központ igazgatója köszönte meg vala­mennyiük lelkes részvételét. Elmondotta: nem vesztesek azok sem akik most nem jutot­tak tovább, hiszen az ő nyere­ményük a tudás, amit a felké­szülés során szereztek, értékük a lelkesedés, amely remélhe­tően a továbbiakban sem csök­ken, s várhatóan a jövőben versenyen kívül is ott lesznek majd a politikai, irodalmi és zenei rendezvényeken, a mú­zeumi megnyitókon, szíveseb­ben olvasnak könyveket, s igyekeznek teljesíteni a szocia­lista brigádmozgalom hármas követelményét, melyhez Ceg­léden most ez a versenyalka­lom is kapcsolódott. E. K. A hét közepén i r , Áramszünet A DÉMÁSZ ceglédi kiren­deltsége értesíti a lakosságot, hogy március 24-én és 25-én, csütörtökön és pénteken áram­szünet lesz a városban reggel 7 órától délután 16 óráig, a Köztársaság utca, Széchenyi út, Szolnoki út és Dugovics 'utca határolta lakónegyedben. Kihaló mesterségek MAS A FAZEKAS, más a tálas, megint más a korsós, de mind a három gölöncsér. Haj­dan külön céheik voltak. A legrégibb köztük a fazekas. A fazék ősi szavunk, finnugor eredetű, az edény formája év­ezredes, bő szájú, hasas, alul erősen összeszűkül, mert a pa­razsat oldalról kotorták a ha­sa alá. Ki kell bírni a 160 fo­kú forróságot is, máskülön­ben megreped, ezért gyártásá­ra nem minden fajta anyag alkalmas; az Alföldön nem ta­lálható tűzálló agyag, ezért nem éltek itt fazekasok soha­sem. A tűzálló agyag lelőhe­lyei körülöttünk vannak, a Vértes, Gömör és bihari ré­szeken. Gömörben harminc fa­lu népe korongolt, szárított, mázolt és égetett fazekakat. Eljártak a Felső-Tisza vidé­kére, a Nyírségbe, a Hajdú­ságba, a Duna—Tisza közire, régebben Ausztriába, Boszniá­ba, Erdélybe, Lengyelország­ba. Ügy jártak át a határo­kon, mintha a szomszéd falu­ba mentek volna. Gyakoriak voltak a ceglédi vásárokon is. Leginkább azonban a csákvá- riak jöttek hozzánk tíz-tizen- két szekérrel, hat-hétszáz edényt is fölraktak egy-egy ekhóra. A vásárokon „arattak”, egy fazék gabonáért két fa­zekat adtak, néha hármat, ösz- szeszedtek tíz-tizenkét mázsa rozsot, búzát, árpát, kukoricát. Az egésztelkes jobbágy fele­ségének ötven-hátvan fazeka volt, a fertályosoknak is húsz­harminc. Fazékban főtt las­san, a kemence állandó forró­ságában a káposzta, bab, ká­sa, húsleves, benne sült disz­nóöléskor a hús, a zsír. Külön volt a tejes- és a lekvárosfa­zék, mosáshoz a lúgos. Belül mázasak voltak, kívül mázo- latlanok, a régiek vászonfazék­nak mondták. Nagyméretű volt a kétfülű lakodalmas fazék, szabadtűzhelyen főztek benne aratáskor, lakodalomkor, szü­retkor. A csákváriak a főzésre használt vászonfazekakon kí­vül tejnek, zsírnak, lekvárnak, ebédhordásra, csíkos mázú edényeket is hoztak. Amíg a csorbulásnak, törésnek kitett vászonfazekak jóformán mind elpusztultak, addig a . zöld- sárga-barna-fekete csíkos edé­nyek jó része megmaradt, be­hoztuk őket a kamrából a szo­bába, lakásdíszként polcokra helyeztük a könyvek közé. A LEGNAGYOBB FAZÉK héticcés volt, és iccénként, nyolcdecinként kisebbedéit. A vastűzhelyek elterjedésével széles fenekű, talpas fazeka­kat csináltak, ezeket a forró­ság nem ölelte körül, alulról kapták a tüzet. Nyáron a su­hintott levest, tarhonyát, las­kát, gulyást, pörköltet és a föl­eresztett ételeket lábasban főzték szabadtűzhelyen, kony­hán, vagy a gunyhó előtt. Azért lábas, mert három lába van, belül és oldalt mázas, de a feneke mázolatlan. Fazekas­gyártmány volt a kacsasütő, a kuglófsütő és a tarkedlisütő. Az alföldi agyag nem tűz­álló, de nagyon alkalmas a tálak, korsók készítésére. A tányér, macskatányér, tál, pa­raszttál, levesestál, tormástál, kásástál, aratótál, gyúrótál, porciótáí, katonatál, findzsa, szilke, csupor, laskaszedő, fö­dő, mozsár, köcsög, zsíroskö­csög, cukortartó, gyertyamár­tó, gyertyatartó, csirkeitató, virágcserép, korsó, kanta, kan­csó, butella mind síksági ké­szítmény, Mezőtúr, Nádudvar, Hódmezővásárhely, Tiszafüred kemencéiből került elő. Á ceg­lédi vásárokon találkoztak a hegyvidéki fazekasok az alföl­di tálasokkal, korsósokkal, egy utcán árultak, elöl a fazeka­sok, utánuk a tálasok. Az is előfordult a régi világban, hogy a rimaszombatiak innen vittek haza túri korsót, kö­csögöt. A két vidék gölöncsé­réi ezeken a-vásárokon lesték el egymás művészetét, ezen ta­lálkozások után kezdték el a gömöriek írókázni az edénye­ket. A síkvidéki tál. korsó közismerten dúsan díszített. MEGRENDELÉSRE, VAGY BARÁTSÁGBÓL készültek a bütykösök, butellák, kula­csok, kancsók. korsók, ' mis- kakancsók, titkos kancsók. do­hánytartók, cérnatartók, csár­dás korsók, fenéken merülő korsók, koronás korsók. Eze­ket jobban kicifrázták és rá­írták a tulajdonos nevét, gyak­ran a mesterét is. A butellák nagy részöh rigmusok vannak, ilyen például: „Szalonnás Já­nosé ez a butella, mejjet szer­zett nem magáér, hanem több jóbarátiér, aki iszik belőlle, vájjon Egésségére”. A másikon tréfás átok: „Ezen butela ké­szült Czeglédre Habon Josef- nek. Készült mezőtúron 1863- ban. Aki hát ezen Butelána szorult lopására, kívánom is­tentől oj nafy uraságra az Kol­dusok közöt főkapitányságra, pest és Buda között taliga to­lásra”. A megrendelés úgy tör­tént, hogy a vásárban meg­egyezett a vevőszándékú gaz­da a mesterrel, az följegyezte annak nevét, odahaza elkészí­tette, a következő vásárra el­hozta. Végső soron a gyáripar, s az urbanizáció a modern kony­hákkal tizedelte, szüntette meg a kismesterek műhelyeit; vá­rosainkban, falvainkban ki­aludtak a szabadtűzhelyek és a búboskemencék, eltörtek az utolsó cserépfazekak, korsók, tálak, tányérok, pótlásukra üvegedényt, porcelánt és fém­edényt vásárolunk. Ami cse­répedény elkerülte a pusztu-. lást, azt a gyűjtők fölkutat­ták a padlásokon, a kormos fazekakban most nagy szálú, vágott, jó szagú virágok dísz­lenek, a csuprokban hóvirág, kankalin gyöngyvirág, ba­zsalikom, verbéna, viola, táti­ka és szegfű. A fazekasok, tá­lasok, korsósok műhelyszerszá­mai pedig bekerültek a mú­zeumokba. Hídvégi Lajos i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom