Pest Megyi Hírlap, 1977. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-04 / 53. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI« EGYESÜLJETEK! il X AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZQTTSÁGÁ ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXI. ÉVFOLYAM, 53. SZÄM * ÁRA 80 FILLÉR 1977. MÁRCIUS 4., PÉNTEK Testvérpártok KB-titkármak tanácskozása a nemzetközi és ideológiai kérdésekről A vasasok centenáriumán Kádár János is részt vett a központi vezetőség ünnepi ülésén A vasasszakszervezet központi vezetősége csütörtö­kön, a szakszervezet centenáriuma alkalmából ünnepi ülést tartott. Az ülés elnökségében helyet foglalt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Biszku Béla, a Központi Bizottság titkára és Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai is. Ugyancsak az elnökségben voltak a SZOT, a Munkaügyi Miniszté­rium, a Kohó- és Gépipari Minisztérium, a Nehézipari Minisztérium és a Fővárosi Tanács vezetői, továbbá a kitüntetett brigádvezetők, szakszervezeti veteránok. Az elnökség tagjai között volt a Szakszervezeti Világ- szövetséghez tartozó Vasaszakszervezetek Nemzetközi Szövetségének, a szovjet gépipari, kohász- és villamos­ipari szakszervezetek közös küldöttségének és a finn vasasszakszervezetnek a vezetője. Az ünnepi ülésen ott volt 18 ország szakszervezeti delegációja is. Méhes Lajos, a vasasszak­szervezet főtitkára ünnepi be­szédében megemlékezett a 100 évvel ezelőtt alakult első ma­gyar osztályharcos vasipari szakmai szervezetről, a Vas- és Ércmunkások Szakegyleté­ről, majd rövid történeti át­tekintést adott az elmúlt év­század küzdelmeiről, szakszer­vezeti munkájáról. A főtitkár" a történelmi tanulságokat ele­mezve rámutatott: a vasas­szakszervezet számára ma is fő követelmény, hogy szoros kapcsolatban legyen a töme­gekkel, jól ismerje a dolgozók igényét, örömét és gondját. Hangoztatta, hogy a szakszer­vezet feladatai jelentősen megnövekedtek, s ezzel pár­huzamosan növekszik jogkö­rük és hatáskörük is. A dol­gozóknak soha nem volt még annyi lehetőségük aktívan részt venni saját sorsuk, az ország ügyeinek intézésében, mint ma, és ez nem kis rész­ben a szakszervezet megnöve­kedett jog- és hatásköre, va­lamint a szakszervezeti de­mokrácia révén valósul meg. A varasszakszervezetnek is a munkahelyektől, az üzemektől kezdve az államvezetés legfel­ső szintjéig minden fórumon kezdeményező és beleszólási joga van a társadalom ügyei­nek intézésébe. A szakszerve­zet részt vesz a döntések elő­készítésében, meghozatalában, s aktívan közreműködik azok végrehajtásában. BISZKU BÉLA: Mindig zászlóvivők voltak a munkásosztály harcában Szófiában csütörtökön befe­jeződött a szocialista országok testvérpártjainak nemzetközi és ideológiai kérdésekről tar­tott KB-titkári találkozója. A találkozó résztvevőit a tanács­kozás befejezése után a szófiai Bojanak kormányrezidencián fogadta Todor Zhivkov, a BKP KB első titkára, a Bolgár Ál­lamtanács elnöke. Todor Zsivkov beszédében nagyra értékelte a testvéri marxista—leninista pártok fej­lődő ideológiai együttműködé­sét. Méltatta a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a hu­szadik század legnagyobb poli­tikai eseménye hatvanadik évfordulójának jelentőségét. Todor Zsivkov hangsúlyozta még annak a további harcnak az óriási jelentőségét, amelyet a szocialista közösség országai az enyhülésért, a helsinki zá­róokmány elveinek következe­tes végrehajtásáért folytatnak. A BKP KB első titkára ezenkívül kiemelte: fokozni kell az ideológiai munka je­lentőségét és szerepét a szo­cializmus építésében, valamint a testvérpártoknak. az anti- kommunizmus és a szovjet- ellenesség ellen vívott harcá­ban. A résztvevők nevében Bo­risz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mondott köszönetét a bolgár házigazdáknak a ta­lálkozó jó megszervezéséért. A találkozó résztvevői csü­törtökön koszorút helyeztek el Georgi Dimitrov mauzóleuma előtt. Todor Zsivkov csütörtökön este hivatalos vacsorát adott a tanácskozás résztvevői tiszte­letére. A vacsora rendkívül szívélyes légkörben zajlott la. Nem túlzás azt állítani, hogy a társadalmi és tömegszerve­zetek mellett alaposan kive­szik részüket a kistarcsai 580 ágyas kórház építéséből ma­guk a megyei vállalatok és termelőszövetkezetek is. A munkásőrök és kisiparosok fel­ajánlásai, kommunista mű­szakjai mellett változatlanul ritkán emlékezünk meg azok­ról, akik nemcsak rövid ideig, hanem hosszú heteken, hóna­pokon át dolgoznak az épüle­teken. Pedig ők vannak töb­ben. A Pest megyei pártbizottság tavaly tavasszal elhangzott felhívására sorra jelentkeztek a megye üzemei és termelő- szövetkezetei és lehetővé tet­ték dolgozóik számára azt, hogy két héttől hat hónapig terjedő időszakra a kórházépí­tésnél vállalhassanak munkát. A tavalyi év júliusának első napjától december végéig ösz- szesen 247-en dolgoztak így a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozóival vállvetve, A kistarcsai építésvezetőség­nek ily módon átengedett ácsok, burkolok, kőművesek, vasbetonszerelők, lakatosok, hegesztők és gépkezelők új munkahelyükön a tavalyi év második felében csaknem 35 ezer munkaórát dolgoztak, mégpedig nem is akármilyen teljesítménnyel. A PÁÉV szak­embereinek vizsgálata szerint termelékenységük jóval 100 százalék fölött volt. A kitűnően sikerült start után a folytatásnak is hason­lónak kell lennie. Márpedig ennek legfontosabb eszköze az előrelátó tervezés. A Pest me­gyei Állami Építőipari Válla­lat munkaügyi osztálya — be­vonva a munkába a kistarcsai építésvezetőség munkatársait — már tavaly októberben hoz­záfogott az idei létszámszük­séglet feltérképezéséhez. Szak­mák szerint menetrendet ké­szítettek arról, melyik hónap­ban milyen munkák várhatók s ezek elvégzéséhez milyen szakmák iesz szük­ségük az építkezésnél. Ezután Biszku Béla, a párt Központi Bizottságának elv­társi üdvözletét tolmácsolta az ülés résztvevőinek, a vasipari dolgozóknak. — Legnagyobb szakszerve­zetünk életében — mondotta — visszatükröződik népünk, nemzetünk múltja, küzdelme, fejlődése. A vasasszakszerve­zet minden korszakban, nem­zedékről nemzedékre osztály­tudatos, mély társadalmi fele­lősségérzettől áthatott és min­den áldozatra kész harcosok tíz- és százezreit nevelte föl. A vasasok zászlóvivők voltak a régi idők sztrájkharcaiban éppúgy, mint a Tanácsköztár­saság csataterein, a Horthy- fasizmussal vívott élet-halál küzdelemben, valamint 194 5 után, a munkáshatalom kiví­vásában és az új társadalmi rendszer építésében. A Központi Bizottság titká­ra ezután arról szólt, hogy dolgozó népünk eredményesen munkálkodik az V. ötéves terv megvalósításáért. Most, a tervidőszak második évében a múlt évinél nagyobb ütemű gazdasági fejlődést kell elérni. Sok biztató jel mutat arra, hogy a jobb, szervezettebb, hatékonyabb, magas minősé­gi színvonalú munka és az erősödő munkafegyelem révén teljesíthetjük idei feladatain­kat. Országszerte a fokozott társadalmi aktivitás, az egész­séges kezdeményezés újabb példáival találkozunk. _ Mun­kásosztályunk, dolgozó né­pünk megérti, hogy egész to­vábbi fejlődésünk elsősorban saját munkánk színvonalától, eredményeitől függ. A szakszervezetek szerepé­ről szólva hangoztatta, hogy azok rendkívül fontos hivatást töltenek be, amikor — élve az üzemi, munkahelyi demokrá­cia egyre bővülő lehetőségei­vel — kezdeményezéssel, új­szerű akciókkal, lendületes szervezőmunkával segítik a munkások, a szocialista bri­gádok, a kollektívák munka- mozgalmainak kibontakozását, a munkaversenyek sikerét. El­ismeréssel szólt arról, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére kibontakozott mun­kaverseny kezdeményezői a vasasok voltak. A hajógyá­riak, az ózdiak felajánlásait követően Csepel versenyre hívta a dolgozó kollektívákat, s ez a felhívás az egész or­szágban és határainkon túl is visszhangra talált. Az ünnepi versenyhez ösztönzést ad L eonyid Brezsnyev Csepelre küldött levele, amelyben üd­vözölte és méltatta a felhívás jelentőségét. Végül Biszku Béla a Köz­ponti Bizottság nevében to­vábbi sok sikert kívánt a va­sasszakszervezet több mint 650 ezres tagságának. Az ünnepi központi vezető­ségi ülésen a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében va­lamennyi szervezett dolgozó üdvözletét tolmácsolta Herczcg Károly, a SZOT főtitkárhe­lyettese. Utána Pierre Baghi, a Vasas Szakszervezetek Nem­zetközi Szövetségének főtitká­ra a szervezethez tartozó 20 millió vasmunkás üdvözletét tolmácsolta, majd Ivan Ivano- vics Kosztjukon, a szovjet ko- hészszakszervezet elnöke és Sulo Peniilla, a finn vasas­szakszervezet elnöke köszön­tötte az ülés résztvevőit. Az ünnepi központi vezető­ségi ülés az Internacionálé hangjaival fejeződött be. Albertirsa—Vinnyica Sodronyszerelés Az Albertirsa és Vinnyica között épülő 750 kilovoltos villamosenergia-távvezeték 268 kilométer hosszú magyar szakaszán 687 vasszerkezeti oszlopot állítanak fel, s ezek mintegy 80 százalékát ez év végére összeszerelik. A villa­mos energiát szállító acél­alumínium sodronyvezeték szerelése a munka utolsó fá­zisa. Ezzel természetesen nem várják meg, amíg helyére ke­rül az összes távvezeték- oszlop. Az Országos Villamos Távvezeték Vállalat 2-es szá­mú szerelésvezetősége máris megkezdte az építés utolso és legfontosabb munkarészét, az áramvezető sodronyok sze­relését. Fázisonként egyszerre négy áramvezető sodronyt feszíte­nek meg s erősítenek helyére Az oszlopok közelében 30—40 méter magasságban dolgoznak a szerelők, s 70—80 féle nagy szerszámot használnak. Köz tűk van az az úgyneveze'" égibicikli, amit a 32 millimé­ter átmérőjű sodronyra für» gesztének, így a szerel" ugyanúgy pedálozva utazhat a vezetéken. Tavasszal és nyáron újabb két szerelésvezetőség kezd' meg az áramvezető sodronyok elhelyezését. A magyar sza­kaszon összesen 6400 tonna acél-alumínium sodronyt kell felerősíteni a 687 oszlopra. Az ütemterv szerint a veze+éksze- relési munka 45 százalékát kell elvégezni az év végéig, hogy a jövő év szentemberé­ben már megkezdhessék a fáwezeték üzemi nróbáit. '978 októberében pedig sor VoW'dbnSen az üzembe helye­zésre is. A mának is kincsei l IV aprói napra örömmel "*" ’ látja, olvassa az em­ber, hogy a tanulás, a mű­velődés iránti vágy milyen szellemes formákat ölt és mennyi szép példát teremt szerte az országban. Itt van például a honismereti szakkörök számának, tevé­kenységének a gyarapodá­sa. Alig akad falu, telepü­lés, ahol ezek a szakkörök ne működnének. A legkel­lemesebb meglepetés, nogy a szakkörök tagjai között ma már nemcsak diákokat, hanem szép számmal talá­lunk szövetkezeti paraszto­kat, ipari munkásokat és háziasszonyokat, mindkét nembeli nyugdíjasokat is. Érdemes egy kis kitérő­ben felidézni Pest megyé­ben is a honismeret, a helytörténet kultuszának térhódítását. A jelen ér­deklődése a múlt iránt még másfél évtizeddel ezelőtt is a múzeumok, levéltárak privilégiuma volt Ma már nyitottak a tudománynak ezek a korábban zárt in­tézményei és a teljes ka­punyitás főként jeles év­fordulóink kapcsán, a fel- szabadulás 25., majd 30. évfordulója alkalmából kö­vetkezett be. Az ünnepi alkalmakra meghirdetett honismereti pályázatok résztvevői felfedezték ugyanis a múzeum és le­véltár segítségének igény- bevételében rejlő lehetősé­geket. S ami legalább annyira örvendetes: a megye üze­meinek munkáskollektívái közül mind több igényli az ipartörténeti emlékek fel­kutatását, A honismereti mozga­lomnak egyik szervezője, istápolója a Hazafias Nép­front, a másik — nem vé­letlenül — a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a szak- szervezetek mellett. Persze a helyi tanácsoknak is van szerepük múltunk szellemi, tárgyi emlékeinek feltárá­sában, megbecsülésében. Erre szép példákat talá­lunk Százhalombattán, Nagymaroson, Isaszegen, Veresegyházon, Tápiósze- csőn, Abonyban — ahol a helytörténeti bizottságban közösen fáradoznak a köz­ség, város múltjának meg­ismertetésén. A Pest megyei Tanács ** hosszú távú tervet ké­szített falumúzeumok, em­lékhelyek létrehozására és szándékában, ha megvaló­sításukra sor kerül, aligha marad egyedül. Százak és százak segítségére, közre­működésére számíthat a honismereti, helytörténeti klubok, szakkörök tagjai közül. Megyeszerte mint­egy 50 honismereti klubot irányít vagy vesz részt munkájában a Hazafias Néofront, s e nemes cél ér­dekében szívesen tevékeny­kednek a klubtagok. Ahány tagja van eav-egy szakkörnek, annyifélekép­pen fogalmazzák meg a kö­zös 'célt. Van, aki a múlt­ban nem tanulhatott, s most fo^satía a könyveket. Vtogv kthámUon előtte a vi­lág. T'"7'i4'!*7i?to«en ezt a narvi kirándulást a sző­kébb ná*-ia. a szülőfalu, a megye, a tájegység megis­merésével, kezdi. A fiatal agronómus a föld értékeit, a vidék talajában rejlő le­hetőségeket kutatja. A pe­dagógus a kor színvonalára . akarja emelni földrajzi és régészeti ismereteit. Mások a szabad idő hasznos fel- használását, a színvonalas elmélyedést követő szelle­mi elfoglaltságot keresik a honismereti klubokban, szakkörökben. Az országot járva szám­talanszor tanúi lehetünk annak a lelkes munkának, amellyel egy-egy faluban összegyűjtötték a régi ko­rok emlékeit, az ősi föld­művelő eszközöket, a céh­tábláikat, a kihalt szakmák szerszámait, s a pásztorfa­ragásokat Több helyütt különös gonddal gyűjtöge­tik a munkásmozgalom relikviáit. Az erőfeszítések szép eredményeképpen a hajdani kastélyokban és a kúriákban nyílnak meg múzeumok, amelyek or­szág-világ elé tárják a kis települések megmaradt em­lékeit Mégsem ezek a múzeu­mok a közös munka leg­szebb eredményei. Sokkal nagyobb öröm látni, hogy a vendég régi kézírásos könyvekből tanulmányoz­za az elődök sorsát szabá­lyozó törvényeket, vagy azt a módszert ahogyan az egyik község helybeli plé­bánosa 1801-ben bevasalta a jobbágyoktól kisajtolt pénzeket Amatőr történészek töb­bek között felderítették, hogy az első világháború hírét 1914. augusztus else­jén éjjel számos faluban kisbírói dobszóval adta tudtára a lakosságnak. Ugyancsak amatőr történé­szek gyűjtötték össze és dolgozták fel az egykori dűlőnevek történetét, ame­lyek egyikéből megtudni például, hogy az adott fa­lu határában a Tilos erdőt azért hívták így, mart haj­dani előkelőségek a határ­nak eme részében mogyo­rót termesztettek és a sze­gényembernek tilos volt ide belépnie. He nemcsak ősrégi ira- tokról, céh táblákról verik le a port és nemcsak megkopott érméket rendez­nek vitrinek üveglapjai alá a honismereti szakkö­rök tagjai. Céltudatos munkájuk során az emberi lélek, az adott község és tájegység embereinek a gondolkodása mélyére is bepillantanak. Babonák, hiedelmek kerülnek a mai közösségek ítélőszéke elé. Megvizsgálják, hogy a szo­kások közül melyiket szül­te a nép talentuma, találé­konysága, és melyeknek volt szülőanyja a sötétség és a nyomor. Latolgatják, hogy a múltbeli eszközök, szokások, megfigyelések közül melyeket érdemes továbbcipelni magunkkal. Melyik méltó arra, hogy a mai szocialista világunk­nak is kincse, ékessége le­gyen, s melyeket lehet szá­nakozás nélkül elhuí la j ta­ni, amint a hömpölygő fo­lyó is lerakja az iszapot. KISTARCSAI MENETREND Kórházépítők az iparból, mezőgazdaságból A kimutatás hű képe annak, hogyan sorjáznak egymás után az elkövetkező hónapokban a munkák. Kiderül belőle az, hogy márciusig az építésveze­tőségnek egyetlen festőre sem lesz szüksége, áprilistól de­cemberig viszont havonta ti­zenötre számítanak. Október végére végez várhatóan a PÁÉV a kórházi épületek vas­betonszerelési munkáival, hi­szen csak októberig kér vasbe­tonszerelőket. Harsányi János, a Pest me­gyei Állami Építőipari Vállalat munkaügyi osztályának veze­tője elmondta, hogy tavaly, a munkásokat „kölcsönző” me­gyei üzemek és vállalatok kö­zül a dánszentmiklósi Micsu­rin Termelőszövetkezet és a Nagykőrösi Városgazdálkodási Vállalat jeleskedett leginkább. A közös gazdaság a félév során nyolc, a vállalat pedig hét szakemberét bocsátotta a PÁÉV rendelkezésére. Az idén pedig már eddig is sok segítséget kaptak a kór­ház építői a Váci Kötöttáru- gyártól, valamint a Ceglédi SZOCIALISTA SZERZŐDÉS - v'lZMŰRE A kistarcsai kórház és a környékén épülő lakótelep víz­ellátását a meglevő kistarcsai vízműből nem lehetett meg­oldani, ezért szükség volt napi 850 köbméter víz pótlására. Mint Himmer István, a Duna menti Regionális Vízmű- és Vízgazdálkodási Vállalat beru­házási osztályvezetője elmond­ta: a legkézenfekvőbb megol­dásnak a közelben levő Csö­mör község vízmüvétől Kistar- csáig egy összekötő-vezeték építése mutatkozott. A többletvizet a Főt község határában létesítendő, úgyne­vezett II. számú vízbázisból biztosítják négy új kút építé­sével. E kutakat összekötik a meglevő fóti vízművel, majd innen jut a víz Csömörre, meglevő vezetéken. A csömöri medence mellé egy 250 köb­méteres medencét, átemelő-1 szivattyúházat, majd innen a j kistarcsai víztoronyig 3,2 kilo- I Állami Tangazdaságtól. Mind­két helyről 9—9 szakember dolgozott egy hónapon át az építkezésen. A váci és ceglédi építőipar szakembereinek di­cséretére legyen mondva: tel­jesítményük néha öt-hat szá­zalékkal is meghaladta a PÁÉV dolgozóiét. A vállalat munkaügyi osztá­lyán ezekben a napokban már az áprilisi hónap során várha­tó munkaerőigényeket mérik fel. Harsányi János szerint — közeledvén a tavasz — első­sorban szakipari munkásokra lesz szükségük. Az elkövetkező hetekben tehát főként festők és mázolok, burkoló szakmun­kások, csőszerelők és lakato­sok jelentkezését várják. Ter­mészetesen továbbra is számí­tanak az egy-két napos fel- aiánlásokra. A hét elején pél­dául a BM Rendőrtisztképző Iskola hallgatói jelentkeztek munkára. A 104 önkéntes azt a feladatot kapta, hogy előké­szítsék a terepet a kórház tő- szomszédságában ' felépítendő szolgálati lakások számára. B. P. méter hosszú, 400 milliméter átmérőjű azbeszt vezetéket építenek. A beruházás költségelő­irányzata 25 millió forint: ezt a pénzt az Országos Vízügyi Hivatal biztosítja. A kivitele­zés döntő részét — mintegy 15 millió forint értékű építési munkát — a Duna menti Re­gionális Vízmű és Vízgazdál­kodási Vállalat saját vállalko­zásban végzi. A kivitelezésben érdekeltek: a Dunaharaszti Üzemfőmér- nökség, a Gödöllői Üzemfő­mérnökség, a váci központ épí­tési. beruházási, anyaggazdál­kodási és szállítási osztálya, valamint a Sávoly Pál és a Táncsics Mihály szocialista brigádok csütörtökön szocialis­ta szerződést írtak alá a víz­gazdálkodási vállalat váci köz­pontjában. P. R.

Next

/
Oldalképek
Tartalom