Pest Megyi Hírlap, 1977. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-04 / 53. szám

v/tflfíiw 2 1977. MÁRCIUS i., PÉNTEK Madridi deklaráció Magyar-laoszi együttműködési bizottság alakult Borbándi János befejezte vientianei tárgyalásait A bonni Watergate SEMMI KÉTSÉG: törvény- sértés történt. Dr. Klaus Trau­be nyugatnémet atomtudós, az Interatom cég ügyvezető igaz­gatója ellen csupán halvány gyanú vetődött fel, hogy — úgymond — terroristákkal barátkozik, s esetleg atomtit- [kokat juttathat a kezükre. Eny- nyi elegendőnek bizonyult ah­hoz, hogy az NSZK alkotmány­védő hivatala, vagyis a politi­kai rendőrség emberei betörje­nek a lakásába, lehallgatóké­szüléket helyezzenek el az ott­honában, felbontsák a leveleit és lehallgassák telefonbeszél­getéseit. Nyilvánvaló, ha a gyanú be­bizonyosodik, dr. Traubét le­tartóztatják. Ezzel szemben a tudós kedd délután sajtóérte­kezleten utasította vissza a vá­dakat, s válaszolt a hatóságok gyanúsítgatásaira. Werner Mai- hofer szövetségi belügymi­niszter és Richard Meier, a po­litikai rendőrség vezetője vi­szont megpróbálta igazolni a törvénysértő eljárást, amelyet a Der Spiegel című hamburgi hetilap szellőztetett meg. ÉRTHETŐ, hogy a Traube- figy fölkorbácsolta a nyugatné­met közvéleményt. Jellemző módon a belügyminisztert csu­pán a szélsőjobboldali erők, mindenekelőtt a bajor CSU, Strauss pártja részesíti ünnep­lésben, s az FDP vezető politi­kusát még a koalíciós partner, az SPD is csak kényszerűen veszi védelmébe. Ügy látszik, a jobboldalnak csakugyan ér­dekében állt a nyugatnémet Watergate-ügy, amely megle­hetős zűrzavart okozott a koa­líció soraiban. Hogy mennyire törvénysértő volt a politikai rendőrség eljá­rása, arra jellemző, hogy Schmidt kancellár maga is csak a Spiegel cikkéből érte­sült az ügyről. Joggal kérdezi a Süddeutsche Zeitung: ha a belügyminiszter és a politikai rendőrség vezetője „egyszeri és rendkívüli veszélyt” emleget az érvelésében, akkor miért nem tájékoztatták a kancellárt vagy a parlament illetékes bi­zottságát? Az sem hat meggyő­zőbben, hogy ilyen ügy — mint ahogy a belügyminiszter mentegetőzött — legfeljebb öt­tíz évenként egyszer fordul elő. SZÓ AMI SZÓ, a törvény- sértés nyilvánvaló: az atom­tudóst nemcsak meghurcolták a nyilvánosság előtt, hanem ál­lását is elvesztette. Történt mindez egy olyan államban, ahol a demokratikus szabad­ságjogokat nagyra értékelik, ahol az állampolgári jogok iránt roppant érzékenyek. Kü­lönösen akkor, ha más orszá­gokról van szó. Pontosabban: ha például valamely szocialista országot vádolnak törvénysértő módszerekkel. Ilyenkor a poli­tikai rendőrség illetéktelen be­avatkozását, a lehallgatókészü­lékek elhelyezését, a levelek felbontását vagy a telefonok lehallgatását szemérmesen el­hallgatják. Mint a Traube-ügy bizonyít­ja, elsietett a vádaskodás. Lám, a szabadságjogok bonni értel­mezéséből is milyen kellemet­len eset adódhat: az alkot­mányvédőkről kiderül, hogy voltaképpen — alkotmánysér­tők. Gyapay Dénes USA-bizottság utazik Hanoiba A Vietnami Szocialista Köztársaság kormánya bele­egyezett, hogy fogadja a James Cárter amerikai elnök által felhatalmazott bizottsá­got, amelyet Leonard Wood­cock vezet — jelentette be a VSZK külügyminisztériumá­nak szóvivője. A hírt a VNA hírügynökség csütörtökön kö­zölte. A bizottság március kö­zepén érkezik Hanoiba. Miként már jelentettük, be­fejezte munkáját a Burmái Szocialista Program Pártjának III. kongresszusa. A küldöttek meghallgatták és jóváhagyták a párt központi bizottságának beszámolóját, a gazdaság fej­lesztése 3. négyéves tervének direktíváit, megválasztották a párt vezető szerveit, a közpon­ti bizottságot, a KB végrehajtó bizottságát, a titkárságot stb. Csütörtöikön délben közös nyilatkozat kiadásával zárult Nyugat-, illetve Dél-Európa három legnagyobb kommunis­ta pártja vezetőinek kétnapos madridi találkozója. A dekla­rációban Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt és Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt nevében tá­mogatásáról biztosította a Spa­nyol Kommunista Pártot és Spanyolország összes demokra­tikus erőit a demokráciáért és a szabad Spanyolország fel­építéséért folyó harcukban. A három kommunista vezető nyilatkozatában hangsúlyozta azt a meggyőződését, hogy a Spanyol Kommunista Párt, az összes haladó pártok legalizá­lása elengedhetetlen előfeltéte­le a spanyolországi demokrácia megteremtésének és a valóban szabad választások megtartásá­nak. Marahais, Berlinguer és Car­rillo a nyilatkozat további ré­szében hitet tettek a politikai és társadalmi erők pluralitásán alapuló új, szocialista társada­lom felépítése mellett, amely tiszteletben tartja és szavatol­ja az összes kollektív és egyé­ni szabadságjogokat. Állásfog­lalásukban hangsúlyozzák azt az óhajukat, hogy mindhárom párt teljes függetlensége alap­ján megvalósítják az egyes or­szágok adottságaival Összhang­Szerda este a líbiai legfelső népi kongresszus alapvető vál­toztatásokat fogadott el az or­szág politikai intézményeinek struktúrájában. A kongresszus dél-líbiai Szebhában tartott há­romnapos ülésének záróak­kordjaként kikiáltották a Lí­biai Arab Népi Szocialista Köztársaságot. A közvetlen népi hatalom proklamálásánák értelmiében feloszlatták* az országot eddig irányító testületeket — így a Forradalmi Parancsnokság Ta­nácsa helyett felállították a kongresszus legfelső titkársá­gát, míg a kormányt a Legfel­sőbb Népi Bizottság váltotta fel. A népi hatalom kikiáltásául szolgáló dokumentum leszöge­zi, hogy a törvényhozás alapja a korán, kifejti a kongresszus eltökéltségét a szabadság, a szocializmus, a minden arab országot magába foglaló arab egység megvalósítására és minden hagyományos intéz­mény elutasítására. A kongresszus által elfoga­dott változtatásokról Abdessza- lam Dzsallud miniszterelnök számolt be szerda este a testü­let záróülése után. A Forradal­mi Parancsnokság Tanácsát felváltó öttagú legfelső titkár­ság élén — főtitkári poszton — Moammar Kadhafi ezredes áll, rajta kívül a feloszlatott testület négy tagja vesz részt az újban, köztük Abdesszalam Dzsallud eddigi kormányfő. A minisztertanácsot felváltó Leg­felső Népi Bizottság (26, tehát ugyanannyi taggal, mint a ko­rábbi kormány) vezetésével Abdelati El-Abeidi volt mun­kaügyi minisztert bízták meg. Az eddigi miniszterek többsé­gükben — titkári minőségben — megőrizték korábbi posztju­kat. Ez alól kivétel Khoveildi Al-Hamidi, aki minthogy tagja lett a legfelső titkárságnak, belügyminiszteri posztját átad­ta JUnesz Belkaszem ezredes­nek, az új belügyi titkárnak. A legfelső népi kongresszus szerdai ülésén meghívottként részt vett a líbiai látogatáson A központi bizottság és a KB végrehajtó bizottsága el­nökévé U Ne Wint, főtitkárrá San Yut választották. A III. kongresszus utolsó munkanapján mondott beszé­dében U Ne Win hangsúlyoz­ta, hogy most az erőfeszítése­ket a burmai gazdaság fejlesz­tése 3. négyéves tervének meg­valósítására kell összpontosí­tani. ban lévő szocialista társadal­mat. A nyilatkozat aláírói hang­súlyozzák, hogy különleges je­lentőséget tulajdonítanak min­dennemű előre haladásnak az enyhülés, a békés egymás mel­lett élés és »a fegyverzetcsök­kentés területén, a helsinki zá­róokmány megvalósításában. Végezetül az összes demokra­tikus erők közti párbeszéd szükségességét hangsúlyozva síkraszállnak a demokráciát és haladást óhajtó erők egysége mellett. A deklaráció közzététele után Georges Marchais, Enrico Berlinguer és Santiago Car­rillo együttes sajtóértekezletet tartott. Az OKP főtitkára a madridi találkozót méltatva hangsú­lyozta: Jelentős, hogy a há­rom nagy kommunista párt, külön-kiilön eljutott a demok­rácia és a szocializmus prob­lémáinak egymáshoz kölcsö­nösen közeledő értékeléséhez. Georges Marchais ismertet­te az országában fenálló ál­talános helyzetet, s kiemelte a soron következő községta­nácsi választások jelentőségét. Santiago Carrillo eredmény­nek minősítette, hogy a hármas találkozót — noha ne­hézségek közepette — Mad­ridban lehetett megtartani. Szerinte ez azt mutatja, hogy tartózkodó Fidel Castro kubai államfő, akit a kongresszus tagjai viharos ünneplésben ré- szesitettek. Kairóban csütörtökön — hatvanegy ország részvételé­vel — megnyílt Afrika és az arab világ külügyminiszterei­nek értekezlete. A tanácsko­zás célja előkészíteni a két nagy államcsoport hétfőn — ugyancsak az egyiptomi fővá­rosban — kezdődő csúcsérte­kezletét. A megbeszélés első része volt nyilvános, a hivatalos üd­vözlések után zárt ülést tar­tottak. Ezen Mahmud Riad, az Arab Liga főtitkára és William Eteki Mbovmova, az Afrikai Egységszervezet főtitkára tar­tott beszámolót az együttmű­ködés szempontjából nagy je­Spanyolország a demokrácia felé halad. ★ A Spanyol Kommunista Párt idén nyáron, augusztusban tartja első kongresszusát —, jelentette be csütörtökön Mad­ridban Santiago Carrilló, a párt főtitkára. Carrilló egyben hangot adott annak a meggyő­ződésének, hogy a legfelsőbb bíróság engedélyezni fogja a KP törvényes működését. ★ Spanyolországban folyta­tódtak a politikai fog­lyok szabadon bocsátását kö­vetelő tüntetések. A hatóságok több baloldali és szélsőbalol­dali csoportosuláshoz tartozó személyt tartóztattak le. Becsben Az enyhülésért Közép-Európában Csütörtökön a bécsi Hof­burg nemzetközi tanácskozó- termében megtartották a kö­zép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökken­téséről folyó tanácskozásso­rozat újabb plenáris ülését. Ezúttal Todor Dicsen nagykö­vet, a Bolgár Népköztársaság delegációjának vezetője szó­lalt fel. A szárnyországok biz­tonságának kérdéséről fejtette ki kormányának álláspontját. A különleges státusszal részt vevő országok érdekeinek az fellel meg legjobban, ha Kö- zép-Európa térségében lénye­ges katonai enyhülést való­sítanak meg. Ez pedig úgy jö­het létre, hogy a bécsi tárgya­lások közvetlen résztvevői eb­ben a körzetben csökkentik haderőiket és fegyverzetüket. lentőségű 1976 áprilisi dakari és az 1977 januári lusakai megbeszélésekről. Mint az Arab Liga és az Af­rikai Egységszervezet szóvivői csütörtökön közölték a sajtó­val, a külügyminiszterek meg­kezdték annak a dokumen­tumtervezetnek a megvitatá­sát, amelyet a hétfőn meg­nyíló csúcskonferencia elé ter­jesztenek. A dokumentum a Kairói nyilatkozat nevet vise­li, és azokat a területeket te­kinti át, amelyeken Afrika né­peinek és az arab államoknak együttműködése megvalósul­hat. Vientianéban 1977. március 3-án befejeződtek a magyar és laoszi gazdasági kormány- küldöttség tárgyalásai. A ma­gyar delegációt Borbándi Já­nos, az MSZMP KB tagja, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, a laoszit pedig Nouhak Phoumsavane, a Laoszi Forra­dalmi Néppárt PB tagja, mi­niszterelnök-helyettes vezette. A most befejeződött tárgya­lásokon kormányközi egyez­ményt írtak alá a két ország gazdasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködéséről, s magyar—laoszi gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési bizottságot hoztak létre. Az együttműködési bi­zottság március 1—3 között Vientianéban megtartotta első ülését, s megvizsgálta a két ország gazdasági kapcsolatai­nak eddigi fejlődését, meg­Az OKP vendégeként Olasz­országban tartózkodó Luis Corvalán, a Chilei Kommunis­ta Párt főtitkára, látogatásá­nak végéhez érve, csütörtökön sajtóértekezletet tartott Ró­mában. Kiszabadulása és állapodott azokban az intéz­kedésekben, amelyek a két ország párt- és kormánykül­döttsége által meghatározott feladatok végrehajtásához szükségesek. Ezenkívül a két ország gazdasági, kereskedel­mi és műszaki-tudományos együttműködési kapcsolatát szabályozó több kormányközi megállapodást írt alá. A tárgyalások befejeztével a két delegáció vezetője alá­írta a bizotság első ülésének jegyzőkönyvét. A magyar delegáció vezető­jét. Borbándi Jánost fogadta Kaysone Phomvihane, a Lao­szi Foradalmi Néppárt fő­titkára, miniszterelnök és Szufanuvong köztársasági el­nök. A tárgyalások a barátság, a kölcsönös megértés és testvé­ri segítség jegyében folytak. Moszkvába érkezése óta Cor­valán először látogatott el nem-szocialista országba és el­ső ízben találkozott a nyilvá­nosság előtt a nyugati sajtó képviselőivel. A Chilei Kommunista Párt vezetője ebből az alkalomból drámai módon hívta fel a világ közvéleményének figyelmét a fasiszta junta bűntetteire. A junta elleni harc távlatairól szólva Corvalán kijelentette, biztos e harc sikerében, s a junta vezetőinek előbb, utóbb számot kell adniok tetteikért. Corvalán hangoztatta: teljes mértékben osztja az OKP tör­ténelmi kompromisszumának nevezett stratégiáját. Más szó­val: a junta megdöntéséhez a népi egységbe tömörült balol­dali pártok és a keresztényde­mokrata párt közötti egységre, közös fellépésre van szükség. Azokra a kérdésekre, ame­lyek az emberi jogokra, és e jogoknak a különböző orszá­gokban különböző módon való érvényesülésekre vonatkoztak, Corvalán válaszában nyomaté­kosan hangsúlyozta: az emberi jogok része a munkához, ta­nuláshoz. társadalmi bizton­sághoz való jog is, nemcsak az egyéni véleményszabadság. Azok, akiket nyugaton a szo­cialista országok vonatkozó­ban másként gondolkodóknak hívnak és politikai üldözöttek­nek kiáltanak ki, nem képvi­selnek senkit, és ha börtönben vannak, az érvényes törvények megsértése miatt ítélték el őket. Arra a kérdésre, hogy szán­dékában áll-e találkozni Bu- kovszkijjal, akit előző nap fo­gadott a Fehér Házban Carter amerikai elnök, Corvalán ki­jelentette: nincs ideje és kedve efféle színjátékra. Öt hazája és népe sorsa érdekli, a diktatúra elleni harc, nem pedig az, hogy segédkezzék különböző propagandamanőverekhez . NEMZETKÖZI LAPSZEMLE A Fehér Ház bírálata A külföldi sajtóban számos, az amerikai kormányzat eljárását érvekkel bíráló cikk je­lenik meg azzal kapcsolatban, hogy a Fehér Házban fogadták a renegát Bukovszkijt, akit kiutasítottak a Szovjetunióból. Az amerikai lapok, köztük azok is, ame­lyek gyakorta ellenségesen viszonyulnak a Szovjetunió álláspontjához, felteszik a kér­dést: milyen következményekkel járhat az új kormánynak a Szovjetunió belügyelbe való demonstratív beavatkozása? A Republica című olasz lap washingtoni tu­dósítója szerint a legtekintélyesebb amerikai hírmagyarázók nem leplezik aggodalmukat, hogy a dolgok alakulása kikerülhet az ellenőr­zés alól, és bumerángként üthet vissza az Egyesült Államokra. Egy niásik olasz lap, a Paese Sera, Washing­ton legutóbbi eljárásának a szovjet—amerikai kapcsolatokra lehetséges negatív következmé­nyeiről ír. Még élesebben fogalmaz a japán Szánkéi Simbun, amely a szovjet—amerikai kapcsola­tok arculcsapásáról ír. Nem világos — állapítja meg a Tanjug jugoszláv hírügynökség New York-i tudósítója —, hogy miként tartja összeegyeztethetőnek az amerikai kormányzat az enyhülési politika folytatásának óhajtását Bukovszkijnak ponto­san e politika elleni otromba kirohanásaival. Washingtonban — folytatja a Tanjug — nem bírálják azokat az országokat, amelyekben a legdurvábban, lábbal tiporják az emberi jogo­kat, ha ezek az Egyesült Államok szövetsége­sei vagy olyan országok, amelyek stratégiai helyzetük miatt nagy jelentőségűek. Ilyen or­szágok például Dél-Korea, Chile és mások. A külföldi hírmagyarázók többsége az ál­lamközi kapcsolatokban példa nélkül állónak nevezi a jelenlegi amerikai kormányzat veze­tőinek álláspontját. A Delhiben megjelenő Ti­mes of India emlékeztet iá, hogy Ford elnök és Kissinger külügyminiszter annak idején az enyhülés és az együttműködés érdekében tartózkodott hasonló lépéstől Szolzsenyicin esetében. A New York Times az új kormányzat irányvonalának példájaként említi a nicara- guai eseményekkel kapcsolatos washingtoni álláspontot. Ebben az országban — írja az amerikai lap — az Egyesült Államok hall­gatólagos beleegyezésével véres terror ural­kodik. Somoza diktátor, aki Washington nyílt támogatására támaszkodik, egész falvak la­kosságát öleti halomra, nem kímélve a nőket, az öregeket és a gyerekeket sem. Az egyik nicaraguai vezető politikus — írja a továb­biakban a New York Times — kijelentette, hogy Carter éppen ebben az esetben bizo­nyíthatná be könnyen: nem puszta szó az emberi jogok kérdésével kapcsolatos propa­gandája. A washingtoni kormányzat azonban eddig egyetlenegyszer sem nyilatkozott a nicaraguai helyzetről, és Nicaragua nem sze­repel azok között az államok között, amelyek az emberi jogok megsértése miatt a jövőben csökkentett amerikai katonai segélyben ré­szesülnek majd. Az amerikai sajtó vezető politikusok kije­lentéseire emlékeztet, akik rámutattak a Szovjetunió és az Egyesült Államok együtt­működésének szükségességére, az egész embe­riséget foglalkoztató problémák megoldásá­ban. A lapok idézik egyebek között John Sparkman szenátornak, a szenátus külügyi bizottsága elnökének kijelentését: Fő célunk — és erről semmikor sem feledkezhetünk meg - nem a konfrontáció, hanem az eny­hülés. Fontosabb megállapodnunk az oro­szokkal. mint a konfrontáció és az oly sok évet elemésztett hidegháború felújításának útján haladni. Burma jövőjéért Líbiát arab népi szocialista köztársasággá proklamálták KAIRÓ Afro-arab külügyminiszteri értekezlet derek fogadta a francia külügyminisztert Louis de Guiringaud cia külügyminiszter, fran- ] aki látogatásra Varsóba, csütörtö­kön reggel megkoszorúzta az Ismeretlen Katona síremlékét, majd megkezdődtek a lengyel -francia külügyminiszteri > tárgyalások. A francia külügyminisztert fogadta Edward Gierek, a LEMP első titkára. A szívé- j lyes hangulatú megbeszélésen 1 áttekintették a kétoldalú kap­csolatok fejlődését, foglalkoz- j tak a politikai enyhülés hely­zetével, az európai biztonsági' értekezlet záróokmánya alkal- ' mazásának kérdéseivel és a! belgrádi értekezlet előkészítő- í sével. Louis de Guiringaud; megújította a francia köztár- ' sasági elnök Edward Gierek-1 nek szóló meghívását, aki a meghívást elfogadta. A francia külügyminisztert fogadta Hen­ryk Jablonski, az államtanács elnöke is. Csütörtökön este a francia külügyminiszter sajtóértekez­letet tartott, amelyen elmon­dotta, hogy a szívélyes hangu­latú megbeszélések igen ered­ményesek voltak. Beszámolt arról is, hogy tár­gyalásai során nagy figyelmet szenteltek az EBK záróokmá­nya elvei realizálásának és ez­zel kapcsolatban a közelgő belgrádi értekezletnek — en­nek előkészítése ügyében két­oldalú lengyel—francia diplo­máciai tárgyalásokat fognak tartani az álláspontok kölcsö­nös tisztázása, egyeztetése ér­dekében. ROMA Corvalán találkozója a nyugati sajtó képviselőivel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom