Pest Megyi Hírlap, 1977. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-15 / 62. szám

1977. MÁRCIUS 15., KEDD Európai ifjúsági konzultáció hazánkban Vasárnap délután Keszthe­lyen megkezdődött az európai ifjúsági és diákszervezetek IV. konzultatív találkozója. A nemzetközi tanácskozáson, amelynek házigazdája a Ma­gyar Ifjúság Országos Tanácsa, 21 nemzetközi és regionális szervezet küldöttsége, 29 or­szág nemzeti szervezeteinek képviselői tanácskoznak az európai ifjúsági leszerelési konferencia előkészítéséről és megszervezéséről, valamint az európai ifjúsági szervezetek együttműködésének kapcsola­tainak kérdéseiről. A tanácskozás nyitó ülésén, amelyen jelen volt Papp An­na, az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nem­zeti Bizottságának titkára, Borbély Gábor, a Magyar Ifjú­ság Országos Tanácsának el­nöke köszöntötte a résztvevő­ket, a különböző európai kom­munista, szociáldemokrata, szocialista, keresztény, radiká­lis, liberális és centrista ifjú­sági szervezetek képviselőit. Ezt követően dr. Nagy János külügyminiszter-helyettes szólt az európai béke és biztonság időszerű kérdéseiről. A részt­vevők elfogadták a tanácsko­zás napirendjét és ügyrendjét, majd megkezdődött a vita. Az európai ifjúsági és diák- szervezetek konzultatív talál­kozója előreláthatólag március 16-ig tart. Tíz esztendős a gyes Történelmi tanulságok Édesanyákról édesanyáknak Azzal szinte minden szülő egyetért, hogy nyugodt, ki­egyensúlyozott ember csak jó légkörű családban nevelkedő kisgyermekből válik. Az állam 10 esztendeje te­remtette meg a lehetőségét annak, hogy a munkavállaló édesanyák szülés után három évig igénybe vehetik a gyer­mekgondozási segélyt. Tíz év alatt a gyes-en levőik szoká­saikról, viselkedéséről sok jó és kevésbé jó tapasztalatot szereztünk. Lukács Máriát, az Egészségügyi Minisztérium 4.-es anya- és gyermekvé­delmi főosztályának, főelőadó­ját kértük meg, összegezze ezeket a tapasztalatokat. A gyermek legyen az első — Jelenleg 300 ezer kisma­ma van gyermekgondozási se­gélyen. Főként azok veszik igénybe a gyes-t, akiknek kevés a keresete, vagy nem tudják a gyermeket bölcsődé­ben elhelyezni. Tapasztala­tunk szerint, az anyukák több­sége nem arra használja ide­jének nagy részét, amire tulaj­donképpen a szabadságot kap­ja. Tudomásunk van helytelen megoldásokról is, például ami­kor a kisgyermekek mellett otthonlevő anyukák bedolgo­Angolai vendégek Az angólai vendégek nagy érdeklődéssel szemlélték a tejfeldolgo­zás minden mozzanatát, sőt meg is Ízlelték a termékeket. Képünkön Kakucsi Gabriella, a Fehérakác Tsz elnöke friss tejtermékeikkel kí­nálja a delegáció tagjait. Tóth László felvétele Egy hetet töltött hazánkban Isaias Joao Miguel Sebastianó- nak, a bizottság tagjának ve­zetésével az Angolai Népi Vé­delmi Szervezet Országos Bi­zottságának öttagú küldöttsé­ge. A Munkásőrség Országos Parancsnoksága vendégeiként a párt fegyveres testületének szervezeti felépítését, az egy­ségek tevékenységét tanul­mányozták, hogy hazatérve a hazánkban szerzett tapaszta­lataikat kamatoztathassák sa­ját népi védelmi szervezetük megszervezésében. Itt tartóz­kodásuk utolsó napján, már­cius 13-án Pest megyébe, Da- basra látogattak. A küldöttsé­get elkísérte dr. Faragó Elek, az MSZMP Pest megyei bi­zottságának tagja, a Munkás­őrség Pest megyei parancsnoka kíséretében. A dabasii járási pártbizottsá­gon Ihászi József, az MSZMP Dabas Járási Bizottságának első titkára, Zakar And­rás, járási munkásőrpa- rancsnok, valamint Kaku­csi Gabriella, a dabasi Fehér­akác Tsz elnöke fogadta a vendégeket. Tájékoztatták őket a járás fejlődéséről, a termelőszövetkezet eredmé­nyeiről és a munkásőrök tevé­kenységéről. Ezt követően megtekintették a termelőszö­vetkezet napi 25 ezer liter te­jet feldolgozó tejüzemét, a gépparkot, az ISV-rendszer- ben dolgozó, évi 15 ezer hí­zót kibocsátó sertéstelepet és megnézték a közös gazdaság­ról készült filmet. Isaias Joao Miquel Sebas- tianó, a delegáció vezetője nagy elismeréssel nyilatkozott a látottakról, s elmondta, hogy többek között, ezért is nagyon fontos a számukra, amit most tapasztaltak, mert az angolai nép is a szocializ­must kívánja felépíteni hazá­jában, s itt egy kicsit a saját jövőjüket is látták. Húszéves politikai, s ezenbelül 14 évi fegyveres harc után megsza­badították az angolai népet a portugál imperializmus igájá­tól. A harcnak azonban még korántsincs vége, hiszen Zam­biában, Zairében Dél-Afriká- ban és a tenger felől is állan­dóan fenyeget az ellenség. Ka­tonai bázisokat építenek ki Angola határai mellett, s meg­indították az úgynevezett „kí­gyóakciókat”, melyekkel félel­met akarnak kelteni az ango­lai népben, lerombolni gazda­ságát, megtörni a forradalom­ba, a haladásba vetett hitét. Az imperialisták elhatároz­ták, hogy az idén visszafoglal­ják az országot. Fel kell ké­szülni a fegyveres és ideoló­giai harcra egyaránt. Angola szinte felmérhetetlen termé­szeti kincsekkel rendelkezik, melyek gazdaggá, boldoggá te­hetik a népet. Ehhez viszont elengedhetetlenül szükséges a békés építőmunka feltételei­nek megteremtése és az analfa­bétizmus felszámolása. Ma még 100 ember közül csupán egy tud írni, olvasni. Üj orszá­got építenek Angolában, kor­szerű iparral és modern mező- gazdasággal. — A harc folytatódik, s a győzelem nem. marad el — mondta a küldöttség vezetője. — A Magyarországon látot­tak méginkább megerősítették a szocializmusba vetett hitün­ket. T. A. L. zói, gépírói, forditói munkát vállalnak, pedig ez a főzéstől, levegőzéstől, neveléstől vonja el az időt. Az édasanya a munka miatt kénytelen változ­tatni a gyermek napirendjén és ez gátolhatja a csecsemő egészséges fejlődését. Más ese­tekben minibölcsődét nyitnak és egyáltalán nem hiszem, hogy egy édesanya alaposan el tud látni a sajátján kívül ket­tő-négy gyermeket. Gondol­junk csak a napi kötelező tisz­tába rakásokra, etetésekre, le­vegőztetésre! Ez a kereseti for­rás magában hordozza azt a veszélyt is, hogy az időnként beteg kisgyermekek egymást fertőzik, hiszen hiányzik az orvosi ellenőrzés. — A szabad időt inkább ar­ra kellene használni, hogy a nyolc általánossal nem ren­delkezők elvégezzék az iskolát, mások a szakmájukban bekö­vetkezett változásokat köves­sék! A munkahelyek is többet tehetnének a gyes-en levők szakmai továbbképzéséért: ne érezzék, hogy ők pillanatnyi­lag nem tartoznak a gyárhoz, hivatalhoz, üzemhez. — Szélsőséges a példa, de igaz, hogy néhány gyes-en levő beleun a főzésbe, mo­sásba, gyermekápolásba és rászokik a szomszédolásra, italra. Ezért fordulhat elő, hogy a három év letelte után még mindig nem szobatiszta a kisgyerek, még mindig csecse­mőszinten eszik, viselkedik... A példa ugyan kiragadott, de elgondolkoztató! Azon tépelő- dünk, hogyan kellene társa­dalmilag megoldani a kisma­mák otthoni foglalkoztatását. Miként lehetne megtanítani őket arra, hogyan kell éssze­rűen, a saját maga és gyerme­ke javára fordítani a gyes idejét. Kedvező tapasztalatok Kovács Károlynétól, Cegléd város tanácsa egészségügyi osztályánk megbízott vezető védőnőjétől a gyes, valamint az 1974-ben életbe lépett né­pesedéspolitikai határozat ha­tása felől érdeklődöm. — Míg 10 évvel ezelőtt Ceg­léden 515 gyermek született, 1976-ban már 713, A gyes-t jelenleg 1392-en veszik igény­be. 1973 óta 50 százalékkal csökkent az abortuszok száma. A védőnői hálózat és a magam tapasztalata alapján a kisgyer­mekes családokban jó körül­mények között nevelődik a jö­vő nemzedéke. A gyes-en levő édesanyák névsorából kiválasztottam Ba­logh Sándorné tekercselőt és Tatár Gyuláné óvónőt. Kíván­csi voltam, mivel töltik nap­jaikat, mi a véleményük a gyermekgondozási segélyről? Távol a várostól A 24 éves Baloghnét Cegléd környékén egy tanyán talál­tam Erika, Zsuzsa és Márti lá­nya körében. A Kossuth Tsz kétszobás szolgálati lakásában neveli a három kislányt, öt éve hiányzik tehát az EVIG- ből. Az egyszerű, lányos alka­tú fiatalasszony réndet tart a várostól 10 kilométerre levő házban. — Általában egész nap egyedül vagyok a kislá­nyokkal, a férjem nap közben csak haza-hazaugrik a tsz-ből. Sok a dolga, az 1-es üzemegység vezetője. Nyolc osztályt végeztem, sohasem akartam továbbtanulni. A te­kercselőbe megyek vissza dol­gozni, ha a most 14 hónapos Márti hároméves lesz. Addig még van időm tanítgatni a lá­nyokat mondókákra, versekre. Nézze csak meg a könyvespol­cot, mennyi gyermekköny­vünk van! — Tud-e saját programot szervezni magának? — Szórakozni öt éve nem voltunk, nem lehet egyedül hagyni a lakásban a kicsiket. Mióta asszony vagyok, csak a tsz ünnepségeire és egy-egy lakodalomba jutottam el. Na­gyon örülök, hogy magam ne­velhetem gyermekeimet, velük tölthetem az időmet. Amikor délután és este elalszanak, tervezgetek. Magnetofont és kerékpárt szeretnék. — Hol helyezi el a kislányo­kat, ha letelik a gyes? — Itt a közelben nincs óvo­da, éppen ezért igényeltünk Cegléden szövetkezeti lakást. Al gyes, a családi pótlék és a férjem keresete majdnem hat­ezer forint. A ház körül meg­nő az aprójószág, megterem a zöldség, tudok tehát takaré­koskodni. A modern lakótelepen Cegléd egyik modem szö­vetkezeti lakásában Tatár Gyula, a helybeli állami tan­gazdaság főmérnöke nyit ajtót. — Nincs itthon a család, délelőttönként sétálnak. Mos­tanában elég sokat, mert én a doktori disszertációmon dol­gozom és kell hozzá néhány csendes óra. Jöjjön vissza délután, szívesen látjuk! Szabina, Judit, Noémi és Jutka asszony valóban ven­dégszeretőn fogad. A kétszo­bás lakásban a gyerekek és felnőttek számára meghitt sar­kokat fedezek fel. A szobák berendezésén látszik a hozzá­értés, a jó ízlés. Egyébként az egész Tatár családra jellem­ző a jókedv. Az óvónő édes­anya mosolygós, türelme át- plántálódott a gyerekekre. A 31 éves fiatalasszony négy éve van gyes-en. — Nem unom még, ha erre kíváncsi — mondja. — A fér­jem segít a házimunkákban, az ebédhordást is vállalja. Napi­rend szerint nevelődik a 4 éves Judit és a 3 éves Noémi. A 10 éves Szabina napjait már nagyrészt az iskola szabályoz­za. Kisiskolás kora óta anyás­kodik kisebb testvérei felett. Szívesen játssza a pótmama szerepét, ha színházba vagy irodalmi estre megyünk. Ná­lunk a tv-macival egy időben térnek nyugovóra a gyerekek. Tulajdonképpen ez után ma­rad időm a férjemmel való beszélgetésre, olvasásra, le­mezhallgatásra. A meghitt órák nélkül talán már unnám az itthoniétet, kívánkoznék dolgozni. — Azért, mert három gyer­mekem van, még megmaradt az igényem a felnőttekkel való kapcsolatra. Barátaink sokszor megjegyezték már: olyan ná­latok az esti összejövetel, mintha nem is lenne a lakás­ban gyerek. Csoda, hogy mennyire szótfogadnak. Napirend szerint Ha keresztülvihető lehetne, szívem szerint minden .családi gonddal küzdő kismamának ta­pasztalatcsere-látogatást aján­lanék a Tatár családnál. Jutka asszonytól azonban pusztán ja­vaslatot kérhetek arra, hogyan könnyebb a gyermeknevelés? — Éljen a család napirend szerint. A felnőttek és gyer­mekek egyaránt törekedjenek a munkamegosztásra. Az édes­anyák otthon sohase legyenek slamposak, igénytelenek. Az igaz, hogy sok lemondással jár két-három gyermek nevelése, de meg kell találni a nyitját annak is, hogy gyes-en levő édesanya kicsit magának is élhessen. A közös erőfeszíté­seknek bizonyára meglesz a gyümölcse és egyikünket se kapja el az egyik újságban olvasott betegség, a falkórság. Udvardi Gyöngyi Emlékgyűlés a Márciusi Front megalakulásának jubileumán A Márciusi Front megalaku­lásának 40. évfordulója alkal­mából a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, az MSZMP KB Párttörténeti Intézete, a Magyar írók Szövetsége és a Magyar Történelmi Társulat hétfőn emlékgyűlést rendezett Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetem aulájában. A gyűlés elnökségében he­lyet foglalt Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitká­ra, Fehér Lajos, a Magyar Partizán Szövetség elnöke, Vass Henrik, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igaz­gatója, Garai Gábor költő, a Magyar írók Szövetségének fő­titkára, Orbán László, az Országos Közművelődési Ta­nács elnöke, Sikula György, a Hajdú-Bihar megyei pártbi­zottság első titkára. Jelen volt az emlékgyűlásen a Márciusi Front több budapesti és deb­receni alapítója, szervezője is. A Himnusz hangjai után Kállai Gyula, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának el­nöke mondott megnyitó beszé­det. Beszéde bevezető részében rámutatott, hogy március 15-e ebben az esztendőben kettős ünnepet jelent számunkra. Az 1848-as dicső napokra emlé­kezve büszkén gondolunk visz- sza a forradalmi eszmék 40 évvel ezelőtti fellángolására, az akkori haladó forradalmi erők fellépésére: a Márciusi Front mozgalom zászlóbontá­sára. — 1848. március 15-ét — folytatta azután Kállai Gyu­la — a magyar nép minden­kor úgy őrizte a szívében, mint a nemzeti függetlenség és a szabadság fényes napját. Azt a tanulságát, hogy a társadalmi haladás és a nem­zeti függetlenség ügye min­denkor elválaszthatatlan egy­mástól, örökre az emlékezeté­be véste. Ezért lehetett az 1918-as polgári demokratikus forradalom, majd az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság 1848 méltó örököse, nagy tör­ténelmi művének folytatója. — Még súlyosabban éreztük ezt a történelmi igazságot az ellenforradalmi korszak elvi­selhetetlenül nehéz esztendei­ben. Amikor a tőkés-földesúri rendszer a harmincas években eddig soha nem tapasztalt mértékű munkanélküliséggel és létbizonytalansággal, nyo­morral és éhínséggel sújtotta népünket, s a politikai elnyo­más és kizsákmányolás mind tűrhetetlenebbül nehezedett a dolgozó osztályokra, legjobb képviselőik magától értetődően és egyre határozottabban fordultak a megoldást keres­ve forradalmi hagyományaink felé. Ezt fejezte ki nevében és állásfoglalásaiban egyaránt a Márciusi Front. — A Márciusi Front nép­front jellegű mozgalom, a ha­ladó társadalmi erők fellépé­sének politikai színtere volt. Létrejöttét a Kommunisták Magyarországi Pártja kezde­ményezte. A különböző hala­dó társadalmi és politikai erők között pártunk volt az össze­tartó eró. Felismerve a fasiz­mus uraiomrajutásával a nem­zeti függetlenségünket és a né­pünk életét fenyegető halálos veszélyt, arra törekedett, hogy minden haladó erő tömörítésé­vel demokratikus nemzeti egy­ségfrontot hozzon létre, s azt az antifasiszta baloldali erők politikai mozgalmává íejlesz- sze. — A Márciusi Front hosz­szabb távon nem tudta ezt a feladatot teljesíteni. Mint mozgalom megszűnt, hogy magasabb szintű, szélesebb ha­tókörű politikai tömörülések­nek, a népfront fejlettebb for­máinak adja át a helyét. A létrejöttét elősegítő eszmék tovább éltek, s közvéleményt formáló erővé váltak. Olyan történelmi folyamatot indítot­tak el, amelyet feltartóztatni többé nem lehetett. Tapaszta­lataira és eredményeire tá­maszkodva jöhettek létre a népfrontmozgalom elvileg, politikailag és szervezetileg is határozottabb, hatásosabb formái. Ezt tanúsítja a Nép­szava 1941-es karácsonyi szá­ma, a történelmi emlékbizott­ság, majd 1944-ben, a német megszállás idején a demokra­tikus pártokat egyesítő politi­kai szövetség: a Magyar Front. Mindez együttesen vezetett el oda, hogy 1944. december 3-án Szegeden, az ország első fel­szabadult nagyvárosában lét­rejöhetett a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, amely meghirdette az ország újjáépí­tésének, az új társadalmi rend megteremtésének, a nemzet haladó erői összefogásának programját. Ez tette lehető­vé, hogy nem sokkal később, 1944. december 21—22-én itt Debrecenben megalakulhatott az ideiglenes nemzetgyűlés és az ideiglenes nemzeti kormány, s népünk a történelmi fejlődés útjára léphetett. — A népfrontmozgalom a Márciusi Front megalakulásá­nak 40 esztendeje óta óriási utat járt meg. Napjainkban annak a nemzeti egységnek a megtestesítője, amely a szocia­lizmus építésére, a béke védel­mére tömöríti országunk ál­lampolgárait, népünk fiait. Nagy felelősségérzettel, áldo­zatkészséggel és alkotó kedv­j vei segíti és szolgálja a Ma- gyár Szocialista Munkáspárt politikáját, a fejlett szocialista társadalom felépítését, a béke és a társadalmi haladás ügyét itthon és az egész világon — hangoztatta befejezésül Kállai Gyula. Ezután dr. Kónya István, a Debreceni Kossuth Lajos Tu­dományegyetem rektora mon­dott ünnepi beszédet. A beszéd elhangzása után a debreceni egyetem fiataljai megkoszorúzták az aulában lévő Kossuth-mellszobrot. Ezután Pintér István törté­nész „A KMP és a Márciusi Front” címmel, Fája Géza író pedig „A haladó értelmiség és a Márciusi Front” címmel tar­tott előadást. Kállai Gyula zárszava után az Intemacionálé hangjaival fejeződött be a debreceni em­lékgyűlés. Melegházi primőrök Az Óbuda Me­zőgazdasági és Kertészeti Terme­lőszövetkezet Bu- dakalászon hat hektáros primőr zöldségtermelő nö­vényházat épít. Az Óbuda Tsz kollektívája csat­lakozva a csepe­liek felhívásához vállalta, hogy a növényház 1978-ra tervezett befejezé­si határidejét az idén november 7- re előrehozza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom