Pest Megyi Hírlap, 1977. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-02 / 51. szám
1977. MÁRCIUS 2„ SZERDA "kMhíoo 3 A népesedés lépcsőfokai (2.) Ezrelékek tükre Zuhanás a bronzig Brigádtörténet az ikiadi műszergyárból A mai csendet viharok előzték meg. Emlékezzünk csak az olykor-olykor már jajmagya- n>s búsongásokra, mert ..kihal a nemzet”... Jogos aggodalmak keveredtek a feltűnési viszke- tegség szülte kiáltozásokkal, s akik sürgettek valamit, valójában nem nagyon tudták, mi is az, amit akarnak. A népesedés alakulása — történelmi tapasztalat — szoros függvénye a természeti és gazdasági környezetnek, egy-egy nép történelmi múltjának és jelenének, azaz egy vagy néhány intézkedéssel befolyásolni nem lehet. Átfogó, politikai koncepcióra volt szükség, hogy az ezrelékek tükre mutatta kép megváltozzék. Hegy, völgy, domb Tizenöt év alatt, 1960 ps 1975 között a tényleges szaporodás — azaz a születések és az elhalálozások különbözeié — 548 ezer fővel gyarapította hazánk lakosságát. Az átlagos évi szaporodás mértéke a hetvenes évek elejéig nagyon alacsony volt, negyede annak, amit az 1885 és 1900 közötti másfél évtizedben tapasztalhattak. Hegyről völgybe érkeztünk, s ez — ne feledjük, nemzetközileg is «— a gazdasági fejlődés törvényszerű kísérője. A völgyben azonban nem lehet maradni, mert... Azért, mert a népesség- gyarapodás alacsony mértéke veszélybe sodorja a gazdasági növekedést. Aminek lényeges tényezője a — szakkifejezéssel — népességreprodukció. A gazdasági növekedés viszont azért kívánatos, mert a társadalmi haladásnak ez az egyik alapköve. Közepesen fejlett országunk csakis így maradhat meg azon az úton, hogy a fejlett országok közé jusson, s mert a társadalmi egyenlőség elvét csakis az ányagi javak bőségének nagyobb tömegével, más minőségű összetételével valósíthatjuk meg. A természetes szaporodás ezer lakosra jutó száma 2,4 volt 1965-ben. öt év múlva 3,1. 1975-ben pedig 6,9. A hegyet követő völgy után dombra jutottunk, ha az 1955 és 1975 közötti húsz esztendőt nézzük. Másfajta sorrend öccseként is mutathatná fiát Uzsa Sándomé, hiszen a Jóska gyerek napokon belül kétesz- tendős lesz, anyja meg alig múlt húsz. Betanított munkás volt a Váci Kötöttárugyárban, mielőtt igénybe vette a gyermekgondozási segélyt, férje az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság alkalmazottja, fűrészgépkezelő. Itt laknak Szokolyán, U^sáné szüleinél, s mi tagadás, szűkösen, egyetlen szobában. A házban két szoba, konyha, kamra, a másik szobában négyen — a szülők mel- | lett Uzsáné két kisebb testvé- j re —, itt hárman. Szeretnék j elmenni innen — mondja az asszony —, de inkább sóhajként, mint elhatározást közölve. Jó lenne tágasabban élni, nem egy négyszer-ötös téglalap falai közé zárva minden mozdulatukkal és minden holmijukkal, de három esztendei házasságuk alatt csak annyira futotta, hogy a legszükségesebbeket fedezzék. Félretenni tehát nem tudtak, s az ő, meg a hasonlók mindennapjait látva, aligha tűnik találó poénnak a „kicsi vagy kocsi?” szállóigévé lett kabarémondata. Egészen másfajta sorrend áll az Uzsa család előtt: fedél, saját otthon teremtése, berendezése. Most olyasfajta prózai gondokkal bajlódnak, hogy vödrökben hordják jó távolról az ivóvizet — vízvezeték még nincs a községben, a kutak javarésze nem ad egészséges ivóvizet —, hogy apró gyerekholmikért is Vácra kell buszozni, s így tovább. A szülők szintén dolgoznak, azaz, mivel a bölcsődei elhelyezés itt ugyancsak álom, ha még egy gyermekük születne Uzsáék- nak, ismét otthon kellene maradnia a fiatalasszonynak. Akkor aztán újra távolba veszik az önálló otthon reménye. Egyenesbe jutni Azok, akik mindig és mindenben szívesen nyúlnak a tamtamdobokhoz, amikor a népesedés ügyében is ezt tették, egy valamiről feledkeztek el. Arról, hogy itt gazdasági és társadalmi, anyagi és tudati tényezők bonyolult halmozásáról van szó, azaz ha valamiben a-t mondanak, akkor elkerülhetetlen a bé kimondása is. Az Uzsa család — s a hozzájuk hasonlók — gondjain nem segít semmiféle agitáció, e gondokat nem enyhítik a legszebb szavak sem. Annál inkább a köznapi haladás mozzanatai, így a megfelelő kereskedelmi ellátás, a vezetékes ivóvíz — sőt, a község jó néhány házában a villany! —, a közlekedés megjavítása, a bölcsőde ... Az asszony: Soká lesz az, amíg egyenesbe jutunk. Sándor sokat dolgozik, jól keres, de nehéz munkán van, fáradt nagyon a hét végére, így azután. mégha pénzünk lenne is valamennyi, arra nem gondolhatunk, hogy magunk kezdjünk építeni. Mestert kapni meg... hát annyi pénzt, amennyi kellene ehhez, én még látni sem láttam soha. Beszélgettünk mi erről, talán egy pici remény van arra, hogy Sándornak segítene a gazdaság. Átszervezés a zöldséf és gyiimölcskereskedelemh Ebbe kapaszkodunk. Apámék segíteni nem tudnak, ott van még nekik a két gyerek, belegondolni sem merek, mi lesz, ha a húgom szintén férjhez akar menni. Mondhatom én neki, hogy itt nem férnek el?! Csönd huppan közénk. A szobában csak lapjával fér az ember a bútorok, más holmik mellett, az' olajkályha körül száradó gyerekholmik, Uzsa Jóska kétesztendős állampolgár mit sem tud gyermekgondozási segélyről, családpolitikai határozatokról, lánykort alig kóstolt mamája két szemének beharmatosodásáról. Markolja, nyúzza műanyag kacsáját, s neki ennyi most elég, ennyi a világ. Végigmenni a láncon Pest megyében a hetvenes években — az összefoglalóan népesedéspolitikai határozatokként jelölt intézkedéssorozatok után — meggyorsult az élve- születések számának emelkedése. Amíg 1970-ben 13 833 kisded látta meg a napvilágot — 1965: 11429 —, addig 1975-re az újszülöttek tábora 18 863 főre gyarapodott. Mivel a halálozások száma jóval kisebb mértékben emelkedett, öt év alatt a természetes szaporodás megkétszereződött, ezer lakosra számítva 8,3 volt 1975-ben, jelentősen meghaladva az országos mutatót, a hatot. A legtöbb gyermek a budai, a ráckevei, a monori járásban született abban az esztendőben, s az első, meg a második járás hosszú évek óta tartja ezt a helyet. (A monori járás viszont gyors léptekkel jutott előre, fogalmazhatunk úgy is, hogy az agglomerációs övezetben zajló folyamatok következményeként.) A népesedésszám alapján a budai és monori járás „helyezése” természetes, a ráckeveié azonban korántsem. Nem lehet tehát mechanikusan egyenlőségjelet tenni a népesség növekedése és a szaporodás növekedése közé — amit egyébként a megyében a városok ilyen értelmű helyzete is bizonyít —, mert döntő mértékben hat a lakosság korösz- szetétele. Azaz kisebb lakosságszám esetén is nagy lehet a népességszaporulat, ha magas az ún. szülőképes-korú nők aránya. Mindez csak csipetnyi abból a feneketlennek tűnő zsákból, amelybe a népesedésre ható tényezőket gyömöszölhetjük. Amit megtehetünk akkor, ha csupán egy újságcikket írunk. Az érintett hatóságoknak, szerveknek azonban éppenhogy ki kell üríteniük ezt a zsákot, s valamennyi tényezőt külön-külön szemügyre kell venni. Mert csak így lehet az élveszületések viszonylag magas számát hosszabb távon is megtartani, majd később esetleg növelni. Pest megyében ugyanis 1975-ben ezer lakosra számítva kereken húsz élve- születés jutott, míg országosan ez a szám 18,4 volt. Mészáros Ottó Következik: Bűvölet helyett Négy év után lemondott egy brigádvezető. Maga a hír még nem kívánkozna újságcikkbe, ám az ikiadi esetben ennél sokkal többről van szó. Többről, mert maga a brigád sem olyan, amelyhez hasonlót tucatszámna találnánk a megyében. Az Ikiadi Ipari Mú- szergyár szerszámüzemének Magyar—Szovjet Baráti Társaság szocialista brigádja ugyanis sok év fáradságos munkája után, 1975 májusában a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága kongresszusi oklevelet vette át miniszteri dicséret és a szakma, valamint az ágazat kiváló brigádja cím kíséretében. A folytatás azonban merőben másként alakult, mint azt más, hasonló példák ismeretében feltételezhetné az ember. Egy évvel később ugyanis — a tavaly nyáron — a 17 szerszámkészítőből álló közösség erejéből már csak egy bronz fokozatra futotta. Ügy hírlett, hónapokon át belső villongások, viták, vélt és valóságos sérelmek mérgezték a 17 ember életét. Gondjaikról, sérelmeikről és a tanulságokról így beszéltek ők maguk, a szűk üzemvezetői irodában. Vihar a nevek körül A tulajdonképpeni bajok 1975 tavaszán, a brigádnak országos hírnevet hozó oklevél átvétele előtti hetekben kezdődtek. Még nem volt biztos a helyezés, tény volt azonban, hogy jól dolgoztak. Néhány nappal az eredményhirdetés előtt a vállalat párttitkára és szb-titkára felkereste Bárány Lajost, a brigád akkori vezetőjét. Arra kérték, nevezzen meg maguk közül öt törzsgárda tagot, olyanokat, akik az előző évben a legjobban dolgoztak. A bri- gádvezető nem tudta miért kérdezik a neveket, megnevezett hát öt embert brigádjából, azt sem tudva, pár száz forintot, vagy könyvjutalmat kápnak-é. A dolog másként alakult. Az öt briigádtag kiváló dolgozó kitüntetést kapott 1500—1500 forint jutalommal. A többiek csak az oklevelet, a miniszteri kitüntetést és az azzal járó 5 ezer forintot. Ekkor Bárány Lajost többen azzal vádolták, hogy részrehajló és egyesekkel kivételezik. Országos hírnév ide, dicsőség oda. késhegyig menő vita kezdődött. A vádasikodók néhány hónappal a történtek után újabb beszédtémát kaptak. Bárány Lajost, mint a megye kongresszusi oklevelet kapott brigádjainak vezetői közül az arra legalkalmasabbat, egy szakszervezeti küldöttség tagjaként kéthetes jutalomútra vitték a Szovjetunióba. Hogy a hat Pest megyei brigádvezető közül miért éppen őrá esett a megyei szakszervezeti vezetők választása, nem tudni. Annyi azonban bizonyos, hogy elutazása olaj volt a tűzre Két. és fél hónappal a kitüntetések átvétele után már napirenden voltak a viták. Tovább mérgesítette a helyzetet, hogy Bárány Lajostól az utaTöbb Pest megyei település gondjait is megoldja Épül a főváros legnagyobb víztisztító telepe A zöldség-, burgonya- és gyümölcsforgalmazás fejlesztésére hozott minisztertanácsi határozattal kapcsolatos teendőket kedden a MÉM-ben országos értekezleten vitatták meg a MÉM, a Belkereskedelmi Minisztérium és a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa rendezésében. A kormányhatározattal kapcsolatos tennivalókról dr. Molnár Frigyes, a SZÖVOSZ elnöke adott tájékoztatást. Ismertette, hogy a zöldség-, gyümölcsforgalmazási hálózatban, hogyan javítják a központi áttekintést és irányítást, miként teremtenek lehetőséget — szükség esetén — az áru átcsoportosítására is. A friss fogyasztású zöldség- és gyümölcsforgalmazás országos szervezésére a SZÖVOSZ elnöksége létrehozta a zöldség-gyümölcs kereskedelmi központot. Dr. Molnár Frigyes bejelentette, hogy a zöldséget, burgonyát és gyümölcsöt forgalmazó megyei mezőgazdasági termékértékesítő szövetkezeti közös vállalatok kertészeti termékeket forgalmazó szövetkezeti vállalatokká alakulnak át. Ezek a vállalatok az említett központ irányítása alatt működnek. Javasolta, hogy a vállalatok a termelő gazdaságokkal együttműködve, elsősorban hosszú távra kötött szerződéses kapcsolatok keretében közös érdekeltségen alapuló egyszerű társulásokat hozzanak létre. Az áruforgalmazás új szervezeti rendjének kialakítá- sával egyidejűleg javítják a vállalati gazdálkodás közgazdasági feltételeit is. Fokozatosan létrehozhatók a szakma sajátos jellegéből adódó magas kockázat viseléséhez szükséges eszközök, és gondoskodni lehet a műszaki fejlesztés pénzügyi alapjainak az eddigieknél szervezettebb fel- használásáról is. A korszerűsített kereskedelmi szervezet olyan fejlesztési programot valósíthat meg, amely lehetővé teszi a tárolás jelentős bővítését is. A bolthálózat a csomagolt, konyhakész zöldség- és burgonyatermékek előállításának növelésével kulturáltabb és választékosabb ellátást tud majd nyújtaná. Szovjet segítséggel épül Budapest legnagyobb szennyvíztisztító telepe a Palotaszigeten. A nagyberuházás első ütemében naponta 140 ezer köbméter szennyvizet tisztítanak meg, végleges kapacitása naponta 550 ezer köbméter lesz. Először mechanikus módon; ráccsal, kő- és homokfogó berendezéssel szűrik a szennyvizet, amelyet azután biológiai szűréssel ülepítenek. A hátramaradó iszapot sűrítik, centrifugálással tovább víztelenítik, majd szárítják és elégetik. A palotaszigeti telepen tisztítják majd az Újpesten, a XV. kerületben és a XVI. kerület északi részén összegyűlt szennyvizeket, és itt tisztítják majd az agglomerációs övezet településeinek, Buda- kalásznak, Ürömnek, Solymárnak, Pilisvörösvárnak, Gödnek, Fótnak és Dunakeszinek a szennyvizét is. A fokozottabb környezet- védelemért született meg korábban a döntés arról, hogy bővíteni kell a dél-pesti szennyvíztisztító telepet is. Ennek kapacitását duplájára emelik, itt naponta 72 ezer köbméter szennyvizet szűrnek majd meg. A dél-pesti bővítéssel és a palotaszigeti állomás folyamatos átadásával elérhető lesz, hogy a következő esztendőkben jóval kevesebb tisztítatlan víz kerüljön a Dunába. A távlati tervek szerint napi 120 ezer köbméter kapacitású tisztítót létesítenek Nagytétényben, a főváros és az ország legnagyobb telepe a Csepel-szigeti lesz, naponta 1 millió 350 ezer köbméter szennyvizet tisztít majd. zás során egy kinti brigád elkérte a brigádnaplót, így a lista újabb vádpontokkal bővült. Veszekedés volt a körül is: hogyan tovább? Voltak a brigádtagok között olyanok, akik úgy vélekedtek, hogy most már megpihenhetnek egy kicsit, most az oklevél a tarsolyukban van. A veszekedések, az intrikák őszre odáig fajultak, hogy felvetődött a brigád feloszlatásának gondolata. A kétfejű ember esete Benedek István brigádtag: — Az üzemben amúgy is két üzemvezetőhöz tartozunk. Ök maguk mondogatták, hogy csaknem olyan a dolog, mint a kétfejű ember esete. A brigád egyik felének egyikük, a másiknak a másik dirigált. Az üzem vezetői is hajlottak a művezetők tanácsára. Vankó Imre brigádtag: A címmel nem lett volna baj, mert az a versenykiírás értelmében a két fél brigádot is megillette volna. De mi 17 éve együtt dolgoztunk, 1960 óta. És ezután sem szerettünk volna másképpen élni. Szászt László briigádtag: A vita tartott, de nem akart ez. a brigád kettéválni. A nagyobbik dologhoz, az együtt- maradáshoz megvolt az ereje. A kisebbikhez, hogy rendbe tegye a szénáját, úgy tűnik, nem. Kenyértörésre tehát a szó igazi értelmében nem került sor. Bárány Lajos négy hónappal omszki utazása után mégis lemondott: — Amikor visszajöttem a Szovjetunióból, úgy döntöttem, hogy kérem párttagfelvételemet. Az üzemi párttitkár javasolt, ám az üzemi pártvezetőség ülésén úgy döntöttek. hogy váriak még egv darabig. Újra kezdődött a sug- dolózás. A kivételezés és az utazgatás mellé bűneim lajstromára az is fölkerült, hogy karrierista vagyok, s igyekszem mindenféle előnyökhöz jutni. Ez bántott a legjobban. Mindez a hátam mögött történt. Két héttel később visz- szakértem a tagfelvételi kérelme és bejelentettem, hogy lemondok a brigádvezető: címről. Brigádtag lettem. Lassul a szekér Lajtos Károly, volt brigád- vezető-helyettes a vállalati pártbizottság és az igazgató- tanács tagja, brigádtag: — Bárány Lajos lemondása után — 1975 novemberében — azt a pártfeladatot kaptam az üzemi pártalapszervezettől, hogy vegyem kézbe a brigád irányítását. Nem tagadom, egyike voltam azoknak, akik megorroltak rá az öt kitüntetés miatt, és az elveszett brigádnaplóért. Már benne jártunk szépen a novemberben, napló meg sehol. Pedig igazán szép eredményeink voltak, lett volna mit beírni. Nekem érthetően nem ment úgy a brigád vezetése, mert azelőtt soha ilyen feladatom nem volt. Szászi László brigád tag: — Tény, hogy semmi nem ment úgy, mint azelőtt. Veszekedés veszekedést ért, 1975 decemberének végén azután Lajtos bejelentette, hogy párt- megbízatása lejárt, és attól kezdve vezetője sem volt ennek a 17 embernek. Tudok olyan szerszámüzemi brigádvezetői értekezletről, ahová tőlünk senki sem ment el. Zsélyi Péter brigádtag: — Lajtos Karcsi elvállalt mindent. Felajánlotta, hogy amíg új brigádvezető nem lesz, hallgatólagosan ő tartja kézben a brigád ügyeit. Talán nem sértődik meg, ha elmondom: nem volt olyan, mint Bárány. A fejetlenségre jellémző. hogy tavaly tavasz- szal, három nappal az értékelés előtt derült ki. hogy még brigádnaplónk sincs. Mohácsi József, az üzemi szakszervezeti bizottság titkára: — A vállalat szakszervezeti. bizottságának munkafelelőse látta, hogv sokat dolgozott a brigád. Ez vitathatatlan tény volt. Csakhogy látták azt is. milyen ellentétek mérgezik ennek a 17 embernek az életét. Anélkül, hogv me<?kándezték volna, mi történt.. tavaly bronz fokozatú brigádjelvényt kapott a brigád. A dolgok tisztázására 1975 novemberétől tavaly decemberig legalább tízszer hívtunk össze értekezletet, de voltak olyan bri.gádtagok, akik ezekre a megbeszélésekre el sem jöttek. A bajok igazi gyökerét egyik alkalommal sem sikerült* megtalálnunk. Ha igazolásra volt szükség, vagy valamilyen papírra, azit egy éven át Lajtoshoz vitték. Ö írt alá mindent a brigád nevében. Bárány — a sértő megjegyzések, a vádak ellenére is — csendben dolgozott tovább, összeállította a felajánlásokat, végezte a rutinpapír- munkát és szervezte a közös kiruccanásokat. Szóval ment a szekér, de zötyögősen és észrevehetően lassabban. Ketten vezették a brigádot, vagyis senki. Benedek István brigádtag: — Szerettük volna, ha Bárány Lajos elfelejti a sérelmeket. és visszajön brigádvezetőnek. Lajtos — jószándéka ellenére — sem tudta kihozni a brigádból azt a pluszt, ami bennünk volt, s amelynek révén elnyertük a kongresszusi oklevelet. Bárányban volt só, voltak ötletei, de, sajnos, sértett volt. Bárány Lajos, volt brigádvezető: — Súlyos vádak értek, de mai is csak azt mondhatom, vállalom másfél évvel ezelőtti döntésemet. Ma is ugyanannak az öt embernek adnám a kiváló dolgozó jelvényt... Gyógyuló sebek Majdnem másfél évvel a történtek után — anélkül, hogy a vállalat vezetői közül bárki is felfigyelt volna a történtekre — végre úgy döntött az MSZBT-brigád. hogy végleg rendbeteszi ügyeit. Néhány héttel ezelőtt, január közepén, titkos szavazással, új brigádvezetőt választottak, Pesti Iván személyében. A fiatalember az Ipari Műszergyárban tanulta a szerszám- készítő szakmát, és 1969 óta tagja a brigádnak. A marxizmus—leninizmus esti egyetemen az utolsó év vizsgáira készül. A szavazás után elsőként azt kérte a brigádtól, hogy helyettese Bárány Lajos lehessen. Hogy mennyire jelent ez elégtételt az elszenvedett sérelmek, és a súlyos vádak után a volt brigádvezetőnek, más lapra tartozik. Döntsön erről ő maga. Amellett azonban nehéz szó nélkül elmenni, hogy egy olyan brigád, amelyből Pesf megyében mindössze hat található, és. számuk országszerte sem éri el a félszázat, miként keveredhet ilyen ügybe. Korbely József brigád tag, a szűk. füstös üzemvezetői irodában megtartott kétórás beszélgetés után valami olyasfélét mondott, hogy közös gondjukat az idő oldotta rossz emlékké. s hogy ők tizenheten most ismét úgy érzik, sínre került a brigád ügye. A kedélyek tehát megnyugodtak, az élet visszatért az eredeti kerékvágásba, s a sebek is gyógyulófélben vannak. Sanyarú tapasztalatai mégis csak vannak ennek a furcsa ügynek. Az egyik az. hogy a brigád a csúcsot jelentő, a Néoköztársaság Kiváló Brigádja cím helyett idén — múlt évi munkája alapján — az ezüst fokozatot nályázta meg. Talán sikerül e’nyemiük, talán nem, ez elsősorban számukra lesz tanulság. Érthetetlen, hogy az üzem és a vállalat vezetői nem vették észre egy olyan közösség széthullását, amelyről pedig annak ideién úsy beszéltek. mint az Ikiadi Ioari Műszergyár legderekasabban dolgozó munkásairól, akiket néldakéoüt állítottak a többiek elé. A brigád tehát maga lábalt ki a kátyúból. s most. e beszélgetésen kimondva a gondokat, egv kicsit a lenkor is nvunodtabbá vált. A 17 szerszámkészítőnek június végéig 35 olyan kokillát ke1! elkészítenie. amelyeknek raiz9i ma még a tervezőt: asztalain vannak. A feladat hatalmas. Jól megoldani csak közösen Tehet. úgy. ahogy annak ideién dolgoztak: egyetértésben. Berkő Pál
