Pest Megyi Hírlap, 1977. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-02 / 51. szám

1977. MÁRCIUS 2„ SZERDA "kMhíoo 3 A népesedés lépcsőfokai (2.) Ezrelékek tükre Zuhanás a bronzig Brigádtörténet az ikiadi műszergyárból A mai csendet viharok előz­ték meg. Emlékezzünk csak az olykor-olykor már jajmagya- n>s búsongásokra, mert ..kihal a nemzet”... Jogos aggodalmak keveredtek a feltűnési viszke- tegség szülte kiáltozásokkal, s akik sürgettek valamit, valójá­ban nem nagyon tudták, mi is az, amit akarnak. A népesedés alakulása — történelmi tapasz­talat — szoros függvénye a természeti és gazdasági kör­nyezetnek, egy-egy nép törté­nelmi múltjának és jelenének, azaz egy vagy néhány intézke­déssel befolyásolni nem lehet. Átfogó, politikai koncepcióra volt szükség, hogy az ezrelé­kek tükre mutatta kép meg­változzék. Hegy, völgy, domb Tizenöt év alatt, 1960 ps 1975 között a tényleges szaporodás — azaz a születések és az el­halálozások különbözeié — 548 ezer fővel gyarapította hazánk lakosságát. Az átlagos évi sza­porodás mértéke a hetvenes évek elejéig nagyon alacsony volt, negyede annak, amit az 1885 és 1900 közötti másfél év­tizedben tapasztalhattak. Hegy­ről völgybe érkeztünk, s ez — ne feledjük, nemzetközileg is «— a gazdasági fejlődés tör­vényszerű kísérője. A völgyben azonban nem lehet maradni, mert... Azért, mert a népesség- gyarapodás alacsony mértéke veszélybe sodorja a gazdasági növekedést. Aminek lényeges tényezője a — szakkifejezéssel — népességreprodukció. A gaz­dasági növekedés viszont azért kívánatos, mert a társadalmi haladásnak ez az egyik alapkö­ve. Közepesen fejlett országunk csakis így maradhat meg azon az úton, hogy a fejlett orszá­gok közé jusson, s mert a tár­sadalmi egyenlőség elvét csak­is az ányagi javak bőségének nagyobb tömegével, más minő­ségű összetételével valósíthat­juk meg. A természetes szapo­rodás ezer lakosra jutó száma 2,4 volt 1965-ben. öt év múl­va 3,1. 1975-ben pedig 6,9. A he­gyet követő völgy után domb­ra jutottunk, ha az 1955 és 1975 közötti húsz esztendőt néz­zük. Másfajta sorrend öccseként is mutathatná fiát Uzsa Sándomé, hiszen a Jóska gyerek napokon belül kétesz- tendős lesz, anyja meg alig múlt húsz. Betanított munkás volt a Váci Kötöttárugyárban, mielőtt igénybe vette a gyer­mekgondozási segélyt, férje az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldol­gozó Gazdaság alkalmazottja, fűrészgépkezelő. Itt laknak Szokolyán, U^sáné szüleinél, s mi tagadás, szűkösen, egyetlen szobában. A házban két szoba, konyha, kamra, a másik szo­bában négyen — a szülők mel- | lett Uzsáné két kisebb testvé- j re —, itt hárman. Szeretnék j elmenni innen — mondja az asszony —, de inkább sóhaj­ként, mint elhatározást közöl­ve. Jó lenne tágasabban élni, nem egy négyszer-ötös tégla­lap falai közé zárva minden mozdulatukkal és minden hol­mijukkal, de három esztendei házasságuk alatt csak annyira futotta, hogy a legszükségeseb­beket fedezzék. Félretenni te­hát nem tudtak, s az ő, meg a hasonlók mindennapjait lát­va, aligha tűnik találó poén­nak a „kicsi vagy kocsi?” szál­lóigévé lett kabarémondata. Egészen másfajta sorrend áll az Uzsa család előtt: fedél, sa­ját otthon teremtése, berende­zése. Most olyasfajta prózai gondokkal bajlódnak, hogy vödrökben hordják jó távolról az ivóvizet — vízvezeték még nincs a községben, a kutak javarésze nem ad egészséges ivóvizet —, hogy apró gyerek­holmikért is Vácra kell buszoz­ni, s így tovább. A szülők szintén dolgoznak, azaz, mivel a bölcsődei elhelyezés itt ugyancsak álom, ha még egy gyermekük születne Uzsáék- nak, ismét otthon kellene ma­radnia a fiatalasszonynak. Ak­kor aztán újra távolba veszik az önálló otthon reménye. Egyenesbe jutni Azok, akik mindig és min­denben szívesen nyúlnak a tamtamdobokhoz, amikor a népesedés ügyében is ezt tet­ték, egy valamiről feledkeztek el. Arról, hogy itt gazdasági és társadalmi, anyagi és tudati tényezők bonyolult halmozásá­ról van szó, azaz ha valamiben a-t mondanak, akkor elkerül­hetetlen a bé kimondása is. Az Uzsa család — s a hozzájuk hasonlók — gondjain nem se­gít semmiféle agitáció, e gon­dokat nem enyhítik a legszebb szavak sem. Annál inkább a köznapi haladás mozzanatai, így a megfelelő kereskedelmi ellátás, a vezetékes ivóvíz — sőt, a község jó néhány házá­ban a villany! —, a közlekedés megjavítása, a bölcsőde ... Az asszony: Soká lesz az, amíg egyenesbe jutunk. Sán­dor sokat dolgozik, jól keres, de nehéz munkán van, fáradt nagyon a hét végére, így az­után. mégha pénzünk lenne is valamennyi, arra nem gondol­hatunk, hogy magunk kezd­jünk építeni. Mestert kapni meg... hát annyi pénzt, amennyi kellene ehhez, én még látni sem láttam soha. Beszél­gettünk mi erről, talán egy pi­ci remény van arra, hogy Sán­dornak segítene a gazdaság. Átszervezés a zöldséf és gyiimölcskereskedelemh Ebbe kapaszkodunk. Apámék segíteni nem tudnak, ott van még nekik a két gyerek, bele­gondolni sem merek, mi lesz, ha a húgom szintén férjhez akar menni. Mondhatom én neki, hogy itt nem férnek el?! Csönd huppan közénk. A szobában csak lapjával fér az ember a bútorok, más holmik mellett, az' olajkályha körül száradó gyerekholmik, Uzsa Jóska kétesztendős állampol­gár mit sem tud gyermekgon­dozási segélyről, családpoliti­kai határozatokról, lánykort alig kóstolt mamája két sze­mének beharmatosodásáról. Markolja, nyúzza műanyag ka­csáját, s neki ennyi most elég, ennyi a világ. Végigmenni a láncon Pest megyében a hetvenes években — az összefoglalóan népesedéspolitikai határozatok­ként jelölt intézkedéssorozatok után — meggyorsult az élve- születések számának emelke­dése. Amíg 1970-ben 13 833 kis­ded látta meg a napvilágot — 1965: 11429 —, addig 1975-re az újszülöttek tábora 18 863 fő­re gyarapodott. Mivel a halá­lozások száma jóval kisebb mértékben emelkedett, öt év alatt a természetes szaporodás megkétszereződött, ezer lakos­ra számítva 8,3 volt 1975-ben, jelentősen meghaladva az or­szágos mutatót, a hatot. A legtöbb gyermek a budai, a ráckevei, a monori járásban született abban az esztendőben, s az első, meg a második járás hosszú évek óta tartja ezt a helyet. (A monori járás viszont gyors léptekkel jutott előre, fo­galmazhatunk úgy is, hogy az agglomerációs övezetben zajló folyamatok következménye­ként.) A népesedésszám alap­ján a budai és monori járás „helyezése” természetes, a ráckeveié azonban korántsem. Nem lehet tehát mechanikusan egyenlőségjelet tenni a népes­ség növekedése és a szaporo­dás növekedése közé — amit egyébként a megyében a vá­rosok ilyen értelmű helyzete is bizonyít —, mert döntő mér­tékben hat a lakosság korösz- szetétele. Azaz kisebb lakos­ságszám esetén is nagy lehet a népességszaporulat, ha ma­gas az ún. szülőképes-korú nők aránya. Mindez csak csipetnyi abból a feneketlennek tűnő zsákból, amelybe a népesedés­re ható tényezőket gyömöszöl­hetjük. Amit megtehetünk ak­kor, ha csupán egy újságcik­ket írunk. Az érintett hatósá­goknak, szerveknek azonban éppenhogy ki kell üríteniük ezt a zsákot, s valamennyi ténye­zőt külön-külön szemügyre kell venni. Mert csak így lehet az élveszületések viszonylag ma­gas számát hosszabb távon is megtartani, majd később eset­leg növelni. Pest megyében ugyanis 1975-ben ezer lakosra számítva kereken húsz élve- születés jutott, míg országosan ez a szám 18,4 volt. Mészáros Ottó Következik: Bűvölet helyett Négy év után lemondott egy brigádvezető. Maga a hír még nem kívánkozna újságcikk­be, ám az ikiadi esetben en­nél sokkal többről van szó. Többről, mert maga a brigád sem olyan, amelyhez hasonlót tucatszámna találnánk a me­gyében. Az Ikiadi Ipari Mú- szergyár szerszámüzemének Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság szocialista brigádja ugyanis sok év fáradságos munkája után, 1975 májusá­ban a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága kongresszusi oklevelet vette át miniszteri dicséret és a szakma, valamint az ágazat kiváló brigádja cím kíséreté­ben. A folytatás azonban merő­ben másként alakult, mint azt más, hasonló példák ismere­tében feltételezhetné az em­ber. Egy évvel később ugyan­is — a tavaly nyáron — a 17 szerszámkészítőből álló közös­ség erejéből már csak egy bronz fokozatra futotta. Ügy hírlett, hónapokon át belső villongások, viták, vélt és va­lóságos sérelmek mérgezték a 17 ember életét. Gondjaikról, sérelmeikről és a tanulságok­ról így beszéltek ők maguk, a szűk üzemvezetői irodában. Vihar a nevek körül A tulajdonképpeni bajok 1975 tavaszán, a brigádnak országos hírnevet hozó okle­vél átvétele előtti hetekben kezdődtek. Még nem volt biz­tos a helyezés, tény volt azon­ban, hogy jól dolgoztak. Né­hány nappal az eredményhir­detés előtt a vállalat párttit­kára és szb-titkára felkereste Bárány Lajost, a brigád ak­kori vezetőjét. Arra kérték, nevezzen meg maguk közül öt törzsgárda tagot, olyano­kat, akik az előző évben a legjobban dolgoztak. A bri- gádvezető nem tudta miért kérdezik a neveket, megne­vezett hát öt embert brigád­jából, azt sem tudva, pár száz forintot, vagy könyvjutalmat kápnak-é. A dolog másként alakult. Az öt briigádtag ki­váló dolgozó kitüntetést ka­pott 1500—1500 forint juta­lommal. A többiek csak az oklevelet, a miniszteri kitün­tetést és az azzal járó 5 ezer forintot. Ekkor Bárány Lajost többen azzal vádolták, hogy részrehajló és egyesekkel ki­vételezik. Országos hírnév ide, dicsőség oda. késhegyig me­nő vita kezdődött. A vádasikodók néhány hó­nappal a történtek után újabb beszédtémát kaptak. Bárány Lajost, mint a megye kong­resszusi oklevelet kapott bri­gádjainak vezetői közül az ar­ra legalkalmasabbat, egy szakszervezeti küldöttség tag­jaként kéthetes jutalomútra vitték a Szovjetunióba. Hogy a hat Pest megyei brigádveze­tő közül miért éppen őrá esett a megyei szakszervezeti veze­tők választása, nem tudni. Annyi azonban bizonyos, hogy elutazása olaj volt a tűzre Két. és fél hónappal a kitün­tetések átvétele után már na­pirenden voltak a viták. To­vább mérgesítette a helyzetet, hogy Bárány Lajostól az uta­Több Pest megyei település gondjait is megoldja Épül a főváros legnagyobb víztisztító telepe A zöldség-, burgonya- és gyümölcsforgalmazás fejlesz­tésére hozott minisztertanácsi határozattal kapcsolatos teen­dőket kedden a MÉM-ben or­szágos értekezleten vitatták meg a MÉM, a Belkereskedel­mi Minisztérium és a Fogyasz­tási Szövetkezetek Országos Tanácsa rendezésében. A kormányhatározattal kap­csolatos tennivalókról dr. Mol­nár Frigyes, a SZÖVOSZ elnö­ke adott tájékoztatást. Ismer­tette, hogy a zöldség-, gyü­mölcsforgalmazási hálózatban, hogyan javítják a központi át­tekintést és irányítást, miként teremtenek lehetőséget — szükség esetén — az áru át­csoportosítására is. A friss fogyasztású zöldség- és gyümölcsforgalmazás orszá­gos szervezésére a SZÖVOSZ elnöksége létrehozta a zöld­ség-gyümölcs kereskedelmi központot. Dr. Molnár Frigyes bejelen­tette, hogy a zöldséget, burgo­nyát és gyümölcsöt forgalma­zó megyei mezőgazdasági ter­mékértékesítő szövetkezeti kö­zös vállalatok kertészeti ter­mékeket forgalmazó szövetke­zeti vállalatokká alakulnak át. Ezek a vállalatok az említett központ irányítása alatt mű­ködnek. Javasolta, hogy a vál­lalatok a termelő gazdaságok­kal együttműködve, elsősorban hosszú távra kötött szerződé­ses kapcsolatok keretében kö­zös érdekeltségen alapuló egy­szerű társulásokat hozzanak létre. Az áruforgalmazás új szervezeti rendjének kialakítá- sával egyidejűleg javítják a vállalati gazdálkodás közgaz­dasági feltételeit is. Fokozatosan létrehozhatók a szakma sajátos jellegéből adó­dó magas kockázat viseléséhez szükséges eszközök, és gondos­kodni lehet a műszaki fej­lesztés pénzügyi alapjainak az eddigieknél szervezettebb fel- használásáról is. A korszerűsített kereskedel­mi szervezet olyan fejlesztési programot valósíthat meg, amely lehetővé teszi a tárolás jelentős bővítését is. A bolt­hálózat a csomagolt, konyha­kész zöldség- és burgonya­termékek előállításának növe­lésével kulturáltabb és válasz­tékosabb ellátást tud majd nyújtaná. Szovjet segítséggel épül Bu­dapest legnagyobb szenny­víztisztító telepe a Palotaszi­geten. A nagyberuházás első ütemében naponta 140 ezer köbméter szennyvizet tisztí­tanak meg, végleges kapacitá­sa naponta 550 ezer köbméter lesz. Először mechanikus mó­don; ráccsal, kő- és homok­fogó berendezéssel szűrik a szennyvizet, amelyet azután biológiai szűréssel ülepíte­nek. A hátramaradó iszapot sűrítik, centrifugálással to­vább víztelenítik, majd szá­rítják és elégetik. A palotaszigeti telepen tisz­títják majd az Újpesten, a XV. kerületben és a XVI. ke­rület északi részén összegyűlt szennyvizeket, és itt tisztít­ják majd az agglomerációs övezet településeinek, Buda- kalásznak, Ürömnek, Soly­márnak, Pilisvörösvárnak, Gödnek, Fótnak és Dunake­szinek a szennyvizét is. A fokozottabb környezet- védelemért született meg ko­rábban a döntés arról, hogy bővíteni kell a dél-pesti szennyvíztisztító telepet is. Ennek kapacitását duplájá­ra emelik, itt naponta 72 ezer köbméter szennyvizet szűr­nek majd meg. A dél-pesti bővítéssel és a palotaszigeti állomás folyamatos átadásá­val elérhető lesz, hogy a kö­vetkező esztendőkben jóval kevesebb tisztítatlan víz ke­rüljön a Dunába. A távlati tervek szerint na­pi 120 ezer köbméter kapaci­tású tisztítót létesítenek Nagy­tétényben, a főváros és az or­szág legnagyobb telepe a Cse­pel-szigeti lesz, naponta 1 millió 350 ezer köbméter szennyvizet tisztít majd. zás során egy kinti brigád elkérte a brigádnaplót, így a lista újabb vádpontokkal bő­vült. Veszekedés volt a körül is: hogyan tovább? Voltak a brigádtagok között olyanok, akik úgy vélekedtek, hogy most már megpihenhetnek egy kicsit, most az oklevél a tarsolyukban van. A veszeke­dések, az intrikák őszre odáig fajultak, hogy felvetődött a brigád feloszlatásának gondo­lata. A kétfejű ember esete Benedek István brigádtag: — Az üzemben amúgy is két üzemvezetőhöz tartozunk. Ök maguk mondogatták, hogy csaknem olyan a dolog, mint a kétfejű ember esete. A bri­gád egyik felének egyikük, a másiknak a másik dirigált. Az üzem vezetői is hajlottak a művezetők tanácsára. Vankó Imre brigádtag: A címmel nem lett volna baj, mert az a versenykiírás értelmében a két fél brigádot is megillette volna. De mi 17 éve együtt dolgoztunk, 1960 óta. És ezután sem szerettünk volna másképpen élni. Szászt László briigádtag: A vita tartott, de nem akart ez. a brigád kettéválni. A na­gyobbik dologhoz, az együtt- maradáshoz megvolt az ere­je. A kisebbikhez, hogy rend­be tegye a szénáját, úgy tű­nik, nem. Kenyértörésre tehát a szó igazi értelmében nem került sor. Bárány Lajos négy hó­nappal omszki utazása után mégis lemondott: — Amikor visszajöttem a Szovjetunióból, úgy döntöt­tem, hogy kérem párttagfel­vételemet. Az üzemi párttit­kár javasolt, ám az üzemi pártvezetőség ülésén úgy dön­töttek. hogy váriak még egv darabig. Újra kezdődött a sug- dolózás. A kivételezés és az utazgatás mellé bűneim lajst­romára az is fölkerült, hogy karrierista vagyok, s igyek­szem mindenféle előnyökhöz jutni. Ez bántott a legjobban. Mindez a hátam mögött tör­tént. Két héttel később visz- szakértem a tagfelvételi ké­relme és bejelentettem, hogy lemondok a brigádvezető: címről. Brigádtag lettem. Lassul a szekér Lajtos Károly, volt brigád- vezető-helyettes a vállalati pártbizottság és az igazgató- tanács tagja, brigádtag: — Bárány Lajos lemondása után — 1975 novemberében — azt a pártfeladatot kaptam az üzemi pártalapszervezettől, hogy vegyem kézbe a brigád irányítását. Nem tagadom, egyike voltam azoknak, akik megorroltak rá az öt kitünte­tés miatt, és az elveszett bri­gádnaplóért. Már benne jár­tunk szépen a novemberben, napló meg sehol. Pedig iga­zán szép eredményeink vol­tak, lett volna mit beírni. Ne­kem érthetően nem ment úgy a brigád vezetése, mert az­előtt soha ilyen feladatom nem volt. Szászi László brigád tag: — Tény, hogy semmi nem ment úgy, mint azelőtt. Ve­szekedés veszekedést ért, 1975 decemberének végén azután Lajtos bejelentette, hogy párt- megbízatása lejárt, és attól kezdve vezetője sem volt en­nek a 17 embernek. Tudok olyan szerszámüzemi brigád­vezetői értekezletről, ahová tőlünk senki sem ment el. Zsélyi Péter brigádtag: — Lajtos Karcsi elvállalt mindent. Felajánlotta, hogy amíg új brigádvezető nem lesz, hallgatólagosan ő tartja kézben a brigád ügyeit. Talán nem sértődik meg, ha el­mondom: nem volt olyan, mint Bárány. A fejetlenségre jellémző. hogy tavaly tavasz- szal, három nappal az értéke­lés előtt derült ki. hogy még brigádnaplónk sincs. Mohácsi József, az üzemi szakszervezeti bizottság titká­ra: — A vállalat szakszerveze­ti. bizottságának munkafele­lőse látta, hogv sokat dolgo­zott a brigád. Ez vitathatat­lan tény volt. Csakhogy lát­ták azt is. milyen ellentétek mérgezik ennek a 17 ember­nek az életét. Anélkül, hogv me<?kándezték volna, mi tör­tént.. tavaly bronz fokozatú brigádjelvényt kapott a bri­gád. A dolgok tisztázására 1975 novemberétől tavaly de­cemberig legalább tízszer hívtunk össze értekezletet, de voltak olyan bri.gádtagok, akik ezekre a megbeszélések­re el sem jöttek. A bajok iga­zi gyökerét egyik alkalom­mal sem sikerült* megtalál­nunk. Ha igazolásra volt szükség, vagy valamilyen pa­pírra, azit egy éven át Laj­toshoz vitték. Ö írt alá min­dent a brigád nevében. Bá­rány — a sértő megjegyzé­sek, a vádak ellenére is — csendben dolgozott tovább, összeállította a felajánláso­kat, végezte a rutinpapír- munkát és szervezte a közös kiruccanásokat. Szóval ment a szekér, de zötyögősen és ész­revehetően lassabban. Ket­ten vezették a brigádot, vagy­is senki. Benedek István brigádtag: — Szerettük volna, ha Bá­rány Lajos elfelejti a sérel­meket. és visszajön brigádve­zetőnek. Lajtos — jószándéka ellenére — sem tudta kihozni a brigádból azt a pluszt, ami bennünk volt, s amelynek ré­vén elnyertük a kongresszusi oklevelet. Bárányban volt só, voltak ötletei, de, sajnos, sér­tett volt. Bárány Lajos, volt brigád­vezető: — Súlyos vádak értek, de mai is csak azt mondhatom, vállalom másfél évvel ezelőtti döntésemet. Ma is ugyanan­nak az öt embernek adnám a kiváló dolgozó jelvényt... Gyógyuló sebek Majdnem másfél évvel a történtek után — anélkül, hogy a vállalat vezetői közül bárki is felfigyelt volna a tör­téntekre — végre úgy dön­tött az MSZBT-brigád. hogy végleg rendbeteszi ügyeit. Néhány héttel ezelőtt, január közepén, titkos szavazással, új brigádvezetőt választottak, Pesti Iván személyében. A fiatalember az Ipari Műszer­gyárban tanulta a szerszám- készítő szakmát, és 1969 óta tagja a brigádnak. A marxiz­mus—leninizmus esti egyete­men az utolsó év vizsgáira készül. A szavazás után első­ként azt kérte a brigádtól, hogy helyettese Bárány La­jos lehessen. Hogy mennyire jelent ez elégtételt az elszenvedett sé­relmek, és a súlyos vádak után a volt brigádvezetőnek, más lapra tartozik. Döntsön er­ről ő maga. Amellett azon­ban nehéz szó nélkül elmen­ni, hogy egy olyan brigád, amelyből Pesf megyében mindössze hat található, és. számuk országszerte sem éri el a félszázat, miként keve­redhet ilyen ügybe. Korbely József brigád tag, a szűk. füs­tös üzemvezetői irodában megtartott kétórás beszélge­tés után valami olyasfélét mondott, hogy közös gondju­kat az idő oldotta rossz em­lékké. s hogy ők tizenheten most ismét úgy érzik, sínre került a brigád ügye. A kedélyek tehát megnyu­godtak, az élet visszatért az eredeti kerékvágásba, s a se­bek is gyógyulófélben van­nak. Sanyarú tapasztalatai mégis csak vannak ennek a furcsa ügynek. Az egyik az. hogy a brigád a csúcsot je­lentő, a Néoköztársaság Ki­váló Brigádja cím helyett idén — múlt évi munkája alapján — az ezüst fokozatot nályázta meg. Talán sikerül e’nyemiük, talán nem, ez el­sősorban számukra lesz ta­nulság. Érthetetlen, hogy az üzem és a vállalat vezetői nem vették észre egy olyan közös­ség széthullását, amelyről pe­dig annak ideién úsy beszél­tek. mint az Ikiadi Ioari Mű­szergyár legderekasabban dolgozó munkásairól, akiket néldakéoüt állítottak a töb­biek elé. A brigád tehát ma­ga lábalt ki a kátyúból. s most. e beszélgetésen kimond­va a gondokat, egv kicsit a lenkor is nvunodtabbá vált. A 17 szerszámkészítőnek jú­nius végéig 35 olyan kokillát ke1! elkészítenie. amelyek­nek raiz9i ma még a terve­zőt: asztalain vannak. A fel­adat hatalmas. Jól megoldani csak közösen Tehet. úgy. ahogy annak ideién dolgoztak: egyetértésben. Berkő Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom